A társadalomban élő emberiség a gondolkodó anyag, ami az anyag ismert legmagasabb rendű formája!
Az ember társadalmi lény és csak a társadalomban létezhet valóban civilizált gondolkodó emberként . Azonban a gondolkodó emberré válás a termelőerők alacsony színvonalán a teljességében még nem valósulhat meg, de nyomokban már fellelhető a szocializmus/kommunizmus előtt is. Az emberiség létszükségleteinek megfelelő kielégítéséhez a termelőerők és a tudomány viszonylag alacsony színvonalán a létért folyó küzdelemben az embernek szükségszerűen még az állati mivolta, a létért való harc a domináló. A gondolkodó emberré váláshoz a szocializmusig még kíméletlen világnézeti harc folyik. A társadalmi haladás alapvetően a marxista-leninista kommunista párt vezetésével a proletár osztályharc formájában történik.
A gondolkodó ember a létérdekében tudatosan a természet és társadalom
vakon ható erői feletti uralomra tör!
Az emberiség a termelőerők és a tudomány alacsony színvonalán, a tudománytalan világnézettel még csak a gondolkodó állatként képes harcolni a természet megismeréséért és a céljainak, a létérdekének megfelelően a felette való uralomért („a természet meghódításáért”). Ekkor a társadalomban élő gondolkodó anyag már szerszámkészítő, a létfeltételeket munkamegosztásban termelő, de a létfeltételekért még egymás ellen is harcolnia kell. Így azonban a gondolkodó anyag alapvetően még csak a gondolkodó állat színvonalú lehet, ami egészen a kapitalizmus végéig tart. Csak a szocializmus/kommunizmussal válhat az ember-állat „EMBER-ré”, a gondolkodó emberré, ahol már a tudományos világnézettel uralkodik a természet és a társadalom vakon ható erői felett.
Az ember-állat a gondolkodó állat korában (a kapitalizmus végéig) még alapvetően állatként él, a gondolkodása alapvetően az állati létét szolgálja, mert a gondolkodó emberi létéhez még nincsenek meg a feltételek. Így a szükségnek megfelelően a körülményekhez alkalmazkodva mindenki harcol mindenki ellen a kedvezőbb létfeltételekért. Valójában élet-halál harcban él az emberiség, hasonlóan, mint az állatok világában, így ez még csak a gondolkodó állat kora lehet! Már gondolkodik az ember-állat, de még nincsenek meg a feltételek a gondolkodó emberi létéhez, mert még csak beszélőszerszám az emberiség zöme, még csak dolgozó proletár bérrabszolga a gondolkodó anyag.
Az élővilágban állandóan a létért folyó harc a meghatározó, ebből az ember-állat a gondolkodó állat korában még nem vonhatja ki magát. A termelőerők és a tudomány fejlődésével azonban ez az élet-halál harc már csökkenthető, ami a kommunizmusban, az osztály nélküli társadalomban magas fokon teljesedik be. Azonban a kapitalizmusban a kommunizmus gondolkodó emberiségének a képe még a fantázia világa lehet csupán, de a termelőerők fejlődésével lehetővé válik, vagy lehetővé válhat a megvalósítása, de ezt el is lehet szúrni a fasiszta-kapitalizmus végleges győzelmével! Ez azonban a visszaút a primitív állatvilágba! Ha ez bekövetkezik, akkor a földi gondolkodó anyag alkalmatlan az emberré válásra, kipusztul.
Tudományos világnézet nélkül nem lehet emberré válni!
Az ember-állat a kommunizmusig alapvetően a létért küzdő gondolkodó állat. Ha az ember-állatnak (embernek) a létfeltételei nincsenek biztosítva, akkor a tudásának és lehetőségének megfelelően küzd a létéért. Ebben küzdelemben meghatározó az emberiség termelőeszközeinek és a tudománynak a fejlettsége, az erkölcse, a világnézete, az egyéni körülményei, a megszerzett tudása, képessége, a társadalom uralkodó akarata, a társadalmi modell lehetősége.
A legfontosabb az emberré válás szempontjából azonban az, hogy mennyire tudományos a világnézete, mert csak a következetesen objektív tudományos módszerre alapozott világnézet lehet céltudatosan hatékony az emberiség számára. A világ következetesen objektív tudományos megismerése nélkül nem lehetséges következetesen objektív világnézet sem, így nem lehetséges a gondolkodó emberré válás sem. A szocializmus/kommunizmusig az emberiség még általában nem képes elfogadni a következetesen objektív tudományos világnézetet, de a következetesen objektív tudományos módszer már érdeke a kizsákmányoló kapitalista hatalomnak. Ez azonban ellentmondás, mert csak együttesen hatékonyak igazán, mert a tudománytalan zavaros világnézet ellentmond az objektív valóságnak, ami a kapitalizmusra jellemző, mert kizsákmányoláshoz ez nélkülözhetetlenen.
Azonban a gondolkodó állat korában, a kapitalizmus végéig, az emberiség többsége még nem képes és nincs is lehetősége a következetesen objektív tudományos világnézet elfogadására és megismerésére sem, mert a lét határozza meg a tudatot és az egyéni létért való küzdelem, a kizsákmányolók érdeke a meghatározó, ami jobban kedvez az idealizmusnak, az individualizmusnak, a vallásnak, a tudománytalan zavaros világképnek. Ezt támogatja minden lehetőségével a kapitalizmus és eredményesen. Így csak kevesek rendelkeznek még a tudományos világnézettel, ezek a marxizmus-leninizmus vezérfonalán gondolkodó kommunisták, akik az emberiség gondolkodó állat korában általában még nagyon hátrányos helyzetben vannak. A kommunisták következetesen küzdenek a gondolkodó emberré válásárt, a kommunizmus megvalósulásáért.
A következetesen objektív világnézet uralkodóvá válásának eljövetele.
Amíg a termelőerők nem fejlődnek ki a szocializmusnak kedvező színvonalra, a kapitalizmus végéig, ez így is marad, szükségszerűen, elkerülhetetlenül uralkodik a gondolkodó állat az emberiségen! Hasonlóan, mint a kopernikuszi heliocentrikus világkép széles körű elfogadásához az emberiségnek el kellett jutnia a kapitalizmusig. A tudományos világkép uralkodóvá válásához a termelőerők fejlődésével az emberiségnek el kell jutnia a szocializmusig, addig azonban meghatározó az idealista vallásos zavaros, a kapitalizmus élősködő érdekeit kiszolgáló világnézet és erkölcs.
Harc a tudományos világnézetért.
A termelőerők és a tudomány viszonylag alacsony színvonala, a kizsákmányoló társadalmi modell korlátozza a tudományos világnézet elterjedését hátráltatja a világnézeti fejlődést, azonban ez a harc elkerülhetetlenül leginkább a fejlődés híveit sújtja. Így a tudományos világnézet és a társadalmi haladás híveinek, képviselőinek általában harcban, szenvedésben sok áldozattal kell legyőzniük a maradiságot, az adott kor reakciós hatalmasságait, az emberiség többségének hamis világnézetét és erkölcsét.
A haladó gondolkodók harcát azonban az emberiség majd később mégis hasznosítani fogja. A termelőerők, a tudomány fejlődése, a haladó gondolkodók erőfeszítései, a termelési mód megváltozását, a társadalmi haladást elkerülhetetlenné teszi. Így mégsem felesleges a fejlődés híveinek harca, előkészítik az emberiség tudatát ehhez a küzdelemhez, ami haladás ellenes reakciós erők minden erőfeszítései ellenére elkerülhetetlenül megtörténik a rothadó kapitalizmusban is, mint ahogy ez megtörtént a feudalizmusban is.
A történelem kerekét, a haladást, a gondolkodó emberré válást nem lehet hosszútávon megállítani, visszafordítani, legfeljebb megtörni vagy elpusztítani lehet az emberiséggel együtt! A fasiszta-kapitalizmus visszafelé, a társadalmi haladás ellen, a pusztulás, a katasztrófa felé, a szocializmus azonban a haladás, a gondolkodó emberiség megvalósulása felé forgatja a történelem kerekét!
Azonban a kapitalizmusban általában (az osztályérdekeik ellenére) a proletár dolgozók többsége, a kizsákmányolók élősködése érdekében a felsőbbrendűség elfogadására kialakított osztály-öntudatlan gerinctelen bérrabszolga társadalmi tudattal ellenáll a haladó világnézet elfogadásának, megértésének, konzervatív módon viselkedik. Ez a kapitalizmus, a gondolkodó állat érdeke, hatásának az eredménye, ami a kipusztulás felé viszi az emberiséget. A proletároknak ahhoz hogy felszabaduljanak a kizsákmányolás alól érdeke a tudományos világnézet megismerése. Azonban ezt sikeresen megakadályozza a kapitalizmus az alap, a felépítmény és az államhatalmának a segítségével.
Így az osztályérdekeik ellenére a beszélőszerszámok jelentős része összefogva kizsákmányolóikkal gátolják a társadalmi haladást és konzervatív módon viselkednek a változásra, egészen a katasztrófáig ez így van. De akkor már muszáj változni, ez azonban így már sok áldozattal jár. Ez a tudománytalan társadalmi tudat hatásának, a kapitalizmus világnézetének, az erkölcsének, az érdekének köszönhető.
Akármilyen rosszul is hangzik, de a maradiságra nevelt többség tunyasága a meghatározó a társadalmi haladás ellen. Azonban a civilizáció, a termelőerők, a tudomány fejlődése mégis előhozza, lehetővé teszi a tömegek vágyának megvalósulását az emberibb létformára, amit a haladó gondolkodók munkái készítenek elő.
Az uralkodó világnézet a kapitalista kisebbség élősködése érdekében elmarad a marxizmus-leninizmus tudományosan felfedezett lehetőségéhez képest. Így azonban a társadalom, az emberiség világnézete, erkölcse rothad, előkészíti a forradalmi változás elkerülhetetlenségét. Ezt a rothadó tendenciát csak a kommunizmus/szocializmus tudományos világnézet hatása változhatja meg és meg is kell változtatnia az emberiség léte érdekében.
A gondolkodó emberré válás érdekében ezért kíméletlenül harcolni kell a tudománytalan világnézet ellen, ez történt a Szovjetunióban és a népi demokráciákban, végül is nem sok sikerrel, mert az emberiség akkor még alapvetően a gondolkodó állat korában volt, a társadalmi haladás híveit legyőzte a gondolkodó állat. Az ellenforradalom újból felszínre hozta a tudománytalan zavaros idealista és vallásos világnézetet, mert a nép feletti uralkodáshoz erre van szüksége, ez segíti az élősködését. Ezekben az országokban újra osztály-öntudatlan, gerinctelen bérrabszolga tudat alakult ki és megállíthatatlanul rothad, elkerülhetetlenül a katasztrófa felé tart.
Vajon túléli az emberiség a fasizmust, a kapitalizmus rothadását?
A következetesen objektív tudományos világnézet azonban addig nem hódíthatja meg az emberiséget, amíg alacsony a termelőerők színvonala. A termelőerők magas szintre fejlesztése alapvetően a kapitalizmus történelmi feladata, de a hanyatló korszakában megjelenik a kapitalista-szocializmus (védelmében a fasiszta-kapitalizmus), majd szerencsés esetben ezt meghaladva a népi demokrácia után a szocializmus. Bár ezt a fasiszta-kapitalizmust az emberiségnek túl kell élni, amire azonban egyelőre kicsi az esély.
A sztálinizmus után jött az ellenforradalom, visszafordult a történelem kereke!
A Szovjetuniónak ezt a problémát kellett megoldania, a hanyatló kapitalizmus mellett az alacsony termelőerők színvonalán kezdte el a szocializmus formában a termelőerők fejlesztését, amit a Sztálin vezette kommunista párt minden hibája ellenére kitűnően megvalósított. Az utána következő korszak a sztálinizmus tagadása miatt mégis elvezetett az ellenforradalomra. Mert a változás nem a megfelelő volt és végül behódoltak a fasiszta-kapitalizmusnak. A kínaiak és a vietnámiak, stb. úgy tűnik a jó irányba változtak, de ez majd idővel kiderül.
A termelőerők színvonala akkor érett a szocializmusra, ha megvalósítható a munka szerinti elosztás, a kollektivizmus, a valódi demokrácia, a szocialista demokrácia, ehhez azonban (a kapitalizmus legyőzésére) a forradalom, a proletárdiktatúra elkerülhetetlen. Képes erre a földi gondolkodó anyag vagy gondolkodó állat marad és kipusztul? A szocializmusnak megfelelő színvonalat azonban nehéz eldönteni, így marad a kísérletezés, amihez a kapitalizmus rothadása ad erőt. Így küzd egymás ellen a fasizmus és a szocializmus, a tét az emberré válás, a földi gondolkodó anyag megmaradása.
A fasizmust csak a következetesen objektív tudományos világnézettel lehet legyőzni!
A világot a valóságnak megfelelően megismerni csak az objektíven létező valóságra támaszkodva a következetesen objektív tudományos módszerrel lehetséges, ezen alapul a marxizmus-leninizmus következetesen objektív tudományos filozófiai világnézete a dialektikus és történelmi materializmus, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. Amit Sztálin, Mao Ce-tung és követői továbbfejlesztettek. Az ezen a vezérfonalon haladó kommunista pártok az emberiség emberré válásának az útján járnak.
Amíg az emberiség még csak a kapitalizmus gondolkodó állat színvonalán képes létezni, addig elkerülhetetlen az embertelenség, aminek oka az emberek közötti létért folyó harc, mert az ember-állat még inkább csak ragadozó, a létért küzdő állat, ami a kapitalizmus végéig tart. Ezért, amíg az emberiségnek alapvetően a létéért kell küzdenie, addig csak alapvetően a gondolkodó állat lehet.
A Szovjetunió és a népi demokráciák a kapitalizmus embertelenségének megszüntetése érdekében a szocialista demokrácia, a kollektivizmus, az emberi jogok megvalósításával, a munka szerinti elosztásra törekvéssel, a tervgazdálkodással messze meghaladta a kor kapitalista világának emberi minőségét, mégis visszasüllyedt egy alacsonyabb színvonalú társadalmi formába, a bérrabszolgaságba, mert az egyéni létért folyó harc ennek jobban kedvezett.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!