G. OVSZJANNYIKOV
(idézet: A bolsevik párt a mezőgazdaság kollektivizálásáért – Szikra )
Hogy az ország iparosításának sztálini tervét megvalósítsuk, a népgazdaság minden ágát az új, korszerű technika alapján gyökeresen át kellett alakítanunk. A fejlődő ipart, közlekedést, mezőgazdaságot új gépekkel, kiváló minőségű technikai berendezéssel kellett ellátni. Enélkül lehetetlen volt végigvinni a szocializmus támadását a város és a falu tőkés elemei ellen, lehetetlen volt elérni és túlszárnyalni a legfejlettebb kapitalista országokat az ipar fejlettségi színvonala terén.
Abban az óriási átalakító munkában, mely a Bolsevik Párt vezetésével országszerte kibontakozott, Moszkva munkásosztálya töltötte be az élcsapat szerepét. A moszkvaiak hatalmas ipari központtá változtatták a Szovjetállam fővárosát, számos új, óriási üzemet építettek, olyan iparágakat teremtettek meg Moszkvában, melyeknek döntő jelentőségük volt hazánk technikai és gazdasági függetlenségéért folytatott harcában.
A forradalomelőtti Moszkvát a kartonszövet városának nevezték, mert a textilipar volt túlsúlyban. A gépi berendezések gyártása Moszkva egész ipari termelésének mindössze 23 százalékát tette ki. A moszkvai üzemek csupán a legegyszerűbb gépeket és mechanizmusokat állították elő, azokat is jelentéktelen mennyiségben.
Csakis a Bolsevik Párt akarata, hazánk munkásosztályának hősi erőfeszítése alakíthatta át alapjaiban Moszkva és Moszkva-terület arculatát.
Az első sztálini ötéves terv kezdetén a Párt, a kormány és maga Sztálin elvtárs rendkívül felelősségteljes feladatot tűzött ki a fővárosi bolsevikok és munkások elé: megteremteni Moszkvában és Moszkva-területen az ország iparosítása szempontjából nagyjelentőségű, igen bonyolult és kvalifikált gépeket gyártó üzemeket.
A szovjet nép a Párttól kapott népgazdasági feladatok megvalósítása közben a Szovjetunió pusztulásra ítélt tőkés elemeinek és a nemzetközi imperialista burzsoáziának dühödt ellenállásába ütközött.
A szovjet nép ellenségei mindenáron meg akarták hiúsítani a szocializmus építését a Szovjetunióban. A régi burzsoá szakemberek felső rétegei volt gazdáik — az orosz nagyiparosok és külföldi cégtulajdonosok — utasítására kémkedéssel és kártevéssel foglalkoztak az üzemekben és gyárakban, s országunk legfontosabb új építkezésein.
Moszkvában és Moszkva-területen a kártevők meg akarták hiúsítani a legnagyobb ipari vállalatok építését és újjáalakítását: az „Elektrosztal”-gyár, a bobriki erőmű, a moszkvakörnyéki szénmedence, a kasiri erőmű stb. építését. Tönkre akarták tenni a moszkvai erőművet is.
A kémekkel és kártevőkkel szorosan együttműködtek a hazaáruló trockisták és buharinisták. Aljas kétszínűséggel aknamunkát folytattak a Párt és a szovjet nép ellen, s kezükbe akarták kaparintani a moszkvai pártszervezet vezetését, hogy ezekből a kulcspozíciókból induljanak rohamra a SzK(b)P Központi Bizottsága ellen.
A moszkvai pártszervezet vezetőségébe befurakodott Uglanov, Kotov, Uhanov, Rjutyin és mások minden eszközzel meg akarták gátolni, hogy Moszkva gépipari központtá váljék és azt hajtogatták, hogy Moszkva a kartonszövet városa volt és annak is kell maradnia.
A mezőgazdaság terén az uglanovisták nyíltan kulák-vonalat vittek. Azért, hogy a mezőgazdaság kollektivizálását lehetetlenné tegyék, a legjobb földeket a kulákoknak juttatták, segítettek nekik berendezkedni a tanyákon; a szegényparasztság mezőgazdasági felszereléseire kiutalt hiteleket a kulákoknak adták.
Moszkva pártszervezetei élesen szembeszálltak az uglanovisták kapituláns, áruló politikájával. A SzK(b)P Központi Bizottsága és Sztálin elvtárs személyes vezetésével sikerült is őket véglegesen szétzúznunk. Megbuktak a jobboldali restaurálók arra irányuló kísérletei, hogy a moszkvai bolsevikok soraiban bomlást idézzenek elő és letérítsék a Pártot a lenini útról. Uglanovot eltávolítottuk a moszkvai szervezet vezetőségéből.
A moszkvai bolsevikok. Molotov elvtársat választották vezetőjükké, aki megmaradt a SzK(b)P Központi Bizottsága titkárának és egyidejűleg a SzK(b)P Moszkvai Bizottságának titkára volt a XVII. moszkvai kormányzósági páitkonferenciáig (1929 február).
A nagy Sztálin legközelebbi fegyvertársának, Molotov elvtársnak vezetése biztosította a moszkvai pártszervezet eszmei harcképességének fokozását.
A bolsevikok vezette moszkvai munkások az első ötéves terv időszakában olyan üzemóriásokat létesítettek, melyek több döntő iparág fejlődésének vetették, meg alapját a Szovjetunióban. 1931 október 1-ére befejeződött a gépkocsigyár újjáalakítása, helyesebben újonnan való felépítése, a volt „AMO” gépkocsijavító műhelyek helyén, melyek a forradalom előtt Rjabusinszkij, ismert milliomos tulajdonában voltak. A gépkocsigyártás elsőszülöttjének megszületését türelmetlenül várta az egész ország. Sztálin elvtárs a SzK(b)P Központi Bizottsága nevében forró üdvözletet küldött a gépkocsigyár építőinek:
„A SzK(b)P Központi Bizottsága nagy megelégedéssel emlékezik meg az «AMO» gyár munkásainak, adminisztratív és műszaki személyzetének győzelméről. Ott, ahol az orosz kapitalisták csak elmaradott technikával rendelkező, alacsony munkatermelékenységű, barbár módon kizsákmányoló gépkocsijavító műhelyeket tudtak építeni, most hatalmas óriás létesült 25 ezer tehergépkocsi kapacitással, a modem technika minden vívmányával felszerelve. Győzelmetek — országunk minden dolgozójának győzelme. A SzK(b)P Központi Bizottsága annak a megingathatatlan meggyőződésének ad kifejezést, hogy ezt az első nagy győzelmet további győzelmeitek fogják követni: az üzem új technikájának elsajátítása, a termelési program szigorú teljesítése, az önköltség csökkentése és a termelés magas minőségi színvonala.
Forró bolsevik üdvözlet a Szovjetunió első gépkocsi üzemóriása, az «AMO» gyár minden építőjének.”
A szovjet gépkocsigyártás ragyogó győzelmének tiszteletére a Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottságának Elnöksége az üzem dolgozóinak kérésére elhatározta, hogy a volt „AMO” gyárnak a szovjet nép nagy vezére, Sztálin elvtárs nevét adja.
Sztálin elvtárs üdvözletére és a Központi Végrehajtó Bizottság Elnökségének határozatára a munkások ezt válaszolták: „Gyárunk elnyerte nevedet Sztálin elvtárs, és mi biztosítunk Téged, hogy a továbbiakban még nagyobb energiával, bolsevik módon küzdünk az üzem új technikájának elsajátításáért, a termelési program túlteljesítéséért, a termelési költségek csökkentéséért, a termelés kiváló minőségéért.
A Te utasításaid megvalósításáért folyó harcban új győzelmekre indulunk — 1931-ben 2200 gépet adunk az országnak.”
A Sztálin gyár munkásai megtartották szavukat. 1933-ban már csaknem tízszer annyi új márkájú gépkocsit adtak az országnak, mint 1931-ben.
A moszkvai bolsevikok az első ötéves tervben megoldottak egy másik igen fontos problémát is — a világviszonylatban is óriási moszkvai golyóscsapágygyár felépítését. Ez az üzemóriás méreteit és technikai felszerelését tekintve, felülmúlta bármelyik amerikai vagy európai csapágygyárat. Ez az üzem rendkívüli jelentőségű a gépipar szempontjából. Golyóscsapágy nélkül lehetetlen repülőgépet, traktort és gépkocsit gyártani. A golyóscsapágyak hazai előállítása feleslegessé tette ennek a cikknek külföldről történő behozatalát.
A golyóscsapágygyárat 1932 március 29-én — pontosan egy évvel az építkezés megkezdése után — átadták rendeltetésének. A munkások közbenjárására a Központi Végrehajtóbizottság Elnöksége Kaganovics nevét adta az üzemnek.
Az első sztálini ötéves terv éveiben jött létre Moszkvában a szerszámgépgyártó ipar. Felépült az Ordzsonikidzéről elnevezett revolverpad-gyár. E gyár felépítése szintén példátlanul rövid idő alatt, 1930 júniusától 1931 decemberéig valósult meg.
Gyökeresen újjáalakították a volt Bromley-gyárat is. Ez a kis vállalat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt baltát, fejszét és egyéb házieszközöket állított elő. A gyárnak az első ötéves terv időszakában történt újjáalakítása után nyoma sem maradt a régi Bromley-féle üzemnek. A legtökéletesebb és a legbonyolultabb munkapadokat előállító, hatalmas üzemmé vált.
Ugyanezekben az években rendezték be Moszkvában a legnagyobb szemszámgyárakat, a „Frezer” és „Kalibr” gyárakat. A „Kalibr” gyárnak már akkori magas termelékenységéről képet alkothatunk, például a következő tényből: az a mérőszerszám, melyet azelőtt, a régi üzemekben 8 óra alatt gyártottak le, a „Kalibr” gyárban 40 perc alatt készült el.
Jelentős újjáalakításon ment keresztül a kolomnai mozdonygyár. Az első ötéves terv vége felé ez a gyár megkezdte az Európában legjobb „Ioszif Sztálin” típusú, nagyteljesítményű mozdonyok szériagyártását, s bevezette a villanymozdonyok és Diesel-motoros vonatok gyártását a Szovjetunió vízben szegény területeinek vasútvonalai számára.
A Moszkvában és környékén létesített textilgépgyárak már ezekben az években csaknem teljesen mentesítették az országot a textilgépek importjától.
A mezőgazdasági gépgyártás fejlesztésében nagy részük volt a moszkvai munkásoknak. Különösen említésreméltó a „Komszomolka” típusú lennyűvőgép gyártása a ljuberecki gyárban és a burgonyakapáló- és vetőgép gyártása a rjazanyi mezőgazdasági gépgyárban.
Nagyjelentőségűek voltak az ország népgazdaságának és kulturális építésének szükségletei szempontjából a moszkvai finommechanikai üzemek: az órákat, röntgenkészülékeket, számológépeket, laboratóriumi felszereléseket, repülési és földmérési műszereket, rádiókészülékeket, hőelektromos készülékeket stb. előállító gyárak.
Sikeresen valósult meg a szocialista újjáalakítás egyik legfontosabb feladata: elektrotechnikai ipar létesítése Moszkvában és Moszkva-területen. Az első ötéves terv végén a moszkvai elektrotechnikai ipar termelése az egész Szovjetunió elektrotechnikai termelésének 45 százalékára emelkedett az 1927—28. évi 31 százalékkal szemben. Nemcsak Moszkva, de az egész ország legnagyobb elektrotechnikai ipari vállalata a sokezer munkást foglalkoztató moszkvai, Kujbisevről elnevezett villamossági gyár lett. Termelése évről-évre rendkívüli gyorsasággal növekedett. Az első ötéves terv végére e termelés értéke több mint tízszeresére emelkedett. A moszkvai villamossági gyár az ország legnagyobb erőműveihez szükséges technikai berendezés bázisa lett.
A villamossági gyár már az első ötéves tervben olyan gyárakat szárnyalt túl a termelékenység, a termelés technikája és megszervezése terén, mint a németországi „AEG” és az amerikai „General Electric Company”.
A villamossági gyár első ötéves termelési tervét két és félszeresen teljesítette és ezért a legmagasabb kormánykitüntetéssel — Lenin-renddel jutalmazták.
Már az első ötéves tervben a Szovjetunió fővárosának legnagyobb elektrotechnikai üzemeihez tartozik a Kirovról elnevezett „Dinamó”-gyár is. Ez a gyökeresen újjáalakított gyár kis villanymotorok helyett hatalmas villanymozdony-, villamos-, emelődaru- és egyéb motorok, valamint a moszkvai Metro vonataihoz szükséges motorok gyártását kezdte meg.
A gépgyártás óriási növekedése nagy mennyiségű fémet és különösen minőségi acélt követelt. Ezzel kapcsolatban megindultak a tulai vasbányák újjáalakítására, a kohászat kibővítésére, az acélöntődék építésére és újjáalakítására irányuló munkálatok. A régi, kisméretű Goujon-gyár helyén felépült a legkülönbözőbb márkájú, kiváló minőségű acélt gyártó hatalmas „Sarló és Kalapács” gyár. Ugyanebben az időben létesült Moszkva-területen az „Elektrosztal” nevű új acélgyár.
A gépipar óriási növekedése megsokszorozta a fűtőanyag és villamosenergia szükségletet. Ezzel kapcsolatosan a Párt és a szovjet kormány azt a feladatot tűzte ki a moszkvai bolsevikok elé, hogy indítsák meg a moszkvai szénmedence újjáalakítását és Moszkva-terület gazdag tőzegvidékeinek feltárását. A donyeci szén Moszkvába szállítása túlterhelte a közlekedést és drága volt. Ezenkívül a donyeci szénre egyre nagyobb szüksége volt Ukrajna és a vele szomszédos területek állandóan fejlődő iparának. A Forradalom előtt a moszkvai szénmedencében, ahol a Bobrinszkij grófok uralkodtak, egészen primitív eszközökkel dolgoztak. Mindössze néhány százezer tonna szenet bányásztak.
A moszkvai szénmedencét az első ötéves terv folyamán a legújabb technika felhasználásával, hatalmas szén- és vegyi villamoskombináttá alakították át. Most már nemcsak többmillió tonna kőszenet adott, hanem a moszkvai medence nyersanyagbázisára támaszkodó hatalmas erőmű létesült és felépült a legnagyobb, szintetikus ammoniákot előállító vegyigyár.
Olyan méretű iparosítás, mely a Szovjetunióban és különösen Moszkva-területen megvalósult, elképzelhetetlen lett volna villamosítás nélkül. Moszkva az ország lenini villamosítási tervének végrehajtásában a Szovjetunió egyéb területeinek élén járt. De az iparnak az ötéves terv alapján bekövetkezett óriási fejlődése eddig még nem ismert villamosenergia-szükségletet teremtett.
Moszkva-területen az első ötéves tervben épült a hatalmas sztálinogorszki erőmű, melynek tervezett kapacitása megközelítette a Dnyeprogeszét. A villamosenergia mellett ez az erőmű kazánjaiból hőenergiát juttat Sztálinogorszk város vállalatainak, közműveinek és lakóházainak. Az újjáalakítás következtében sokkal erősebb lett a régi erőművek, a MOGESZ (Vízierőművek Moszkvai Egyesülése), a kasiri és a Klasszonról elnevezett saturai erőművek kapacitása; Moszkvában felépítették a Frunze erőművet és megnagyobbították a Hőtechnikai Intézet erőművét.
A legnagyobb kerületi erőműveket magában foglaló moszkvai energiarendszer az első ötéves terv végére a Szovjetunió leghatalmasabb energiarendszere lett. Már akkor másfélszer annyi villamos energiát adott, mint 1913-ban a cári Oroszország valamennyi villanytelepe együttvéve.
Moszkva-területen a vegyipart az első ötéves terv előtt csupán néhány könnyűvegyipari, főleg gyógyszert és illatszert készítő kisvállalat képviselte. Az első ötéves terv idején Moszkva-területen vegyipari üzemóriások épültek: a bobriki elektrokémiai kombinát, a voszkreszenszki műtrágyagyár, az ugresszki vegyigyár és a jefremovi szintétikus kaucsukgyár.
A bobriki vegyikombinát a moszkvai szén nyersanyagbázisára épült. Ez a szén, amellett hogy fűtőanyag, kitűnő nyersanyagnak bizonyult szintétikus ammóniák előállításához. Továbbá az ebben a kerületben talált kiváló minőségű agyag és gipsz bázisán hatalmas tégla- és cementgyárak létesültek, melyek elsőrendű fontosságúak gyárak, olvasztókemencék és lakóházak építése szempontjából. A moszkvai munkások a Bolsevik Párt vezetésével 3—4 év alatt azon az üres területen, azokon a földeken, ahol azelőtt az ingyenélő feudális Bobrinszkij grófok birtokai voltak, óriási ipari központot teremtettek — Sztálinogorszkot, a vegyészet, az elektromosság és a kerámiaipar városát.
A moszkvai pártszervezet, amikor bolsevik energiával harcolt azért, hogy Moszkvát és Moszkva-területet a szovjet gépgyártás, elektrotechnika és vegyipar vezető központjává tegye és ezen a téren döntő sikereket ért el, ugyanakkor nagy figyelmet fordított a könnyűiparra is. Moszkva-terület, annak ellenére, hogy a szovjet gépgyártás bázisa lett, továbbra is megmaradt a textil és egy egész sor egyéb könnyűiparág — kötszövőipar, bőripar, élelmiszeripar stb. jelentős központjának.
Miben rejlett a moszkvai pártszervezet ereje, hogy végre tudta hajtani ezt az óriási munkát, melynek eredményeképpen Moszkva és Moszkva-terület csekély négy-öt év alatt a Szovjetunió gépgyártásának, elektrotechnikájának és vegyiparának hatalmas központja lett?
Ez az erő elsősorban a moszkvai bolsevikok lenini-sztálini bolsevik elvhűségében, mindenféle és fajta opportunizmussal szembeni kérlelhetetlenségében, harci rátermettségében és abban rejlett, hogy magukkal tudták ragadni a tömegeket.
A Moszkvai Bizottság nagy elméleti és nevelőmunkát indított meg a kommunisták között, különösen „A bolsevizmus történetének néhány kérdéséről”, Sztálin elvtárs történelmi levelével kapcsolatban.
A moszkvai bolsevikok egyre szorosabbra fűzték a pártszervezetek kapcsolatát a munkások tömegeivel, meggyőzték a tömegeket a Párt jelszavainak helyességéről és harcbahívták őket e jelszavak megvalósításáért. A nagyszámú példák egyike — az a harc, melyet a moszkvai bolsevikok folytattak a termelési technika elsajátításáról szóló sztálini jelszó megvalósításáért, Sztálin elvtársnak az új módon végzendő munkáról szóló, hat pontban összefoglalt történelmi útmutatásának követéséért. A sztálini útmutatások megmagyarázása terén végzett nagy politikai munka eredményeképpen a terv teljesítésében elmaradt vállalatok egész sora már 1931 végére örvendetes fordulatot ért el munkájában.
Sztálin elvtárs útmutatásainak megvalósításáért folyó harcban nagyszerű kezdeményezést mutatott fel 1931-ben a Sztálinról elnevezett autógyár kollektívája. 1931 októberében az autógyáriak „sztálini staféta” néven november 7-i termelési hadjáratot hirdettek. A stafétát a következő szempontok szerint hirdették meg: harc a szocialista akkumuláció új forrásaiért, a gazdaságos számvetés legszigorúbb betartásának segítségével, a tarifarendszer és a normák átdolgozása, a bérezésben az egyenlősdi kiküszöbölése és a munka termelékenységének emelése érdekében az új termelési technika elsajátítása, élműhelyek megszervezése, az új munkások számára úgynevezett bevezető tanfolyamok megszervezése, az élelmező osztály munkájának megjavítása, a kultúrmunka magasabb színvonalra emelése, az írástudatlanság felszámolása a munkások között. Az autógyáriak által meghirdetett „sztálini stafétának” élénk visszhangja volt először a Krasznaja Presznya, majd Moszkva többi kerülete, végül Leningrád és az egész ország munkásainál.
A staféta az egész Szovjetunióra kiterjedő, hatalmas november 7-i szocialista munkaversennyé fejlődött az 1931-es esztendő, az ötéves terv harmadik döntő éve termelési programjának határidő előtti teljesítéséért.
A moszkvai üzemekben a szocialista munkaverseny a munkások 80—95 százalékát mozgósította. 26 ezer gazdaságos számvetés alapján dolgozó brigádot alakítottak, melyekben 325 ezer ember vett részt. Mind nagyobb mértékben bontakozott ki a munkások alkotó kezdeményezése. 1931 harmadik negyedében 131 vállalatnál 143 ezer észszerűsítési javaslatot gyűjtöttek össze. 50 ezer megvalósított javaslat 35 millió rubelt takarított meg a vállalatoknak.
A munka újszerű átszervezése Sztálin elvtárs útmutatásainak szellemében, nagy segítséget nyújtott az elmaradt vállalatok felfejlesztéséhez már 1931 második felében. Ez az átszervezés különösen nagymérvű volt 1932-ben és kitűnő eredményeket hozott. A példátlan magas színvonalú szocialista munkaverseny biztosította az 1932. év programjának túlteljesítését és azt, hogy a moszkvai ipar ötéves tervét négy év alatt teljesítse. 1933 végén Moszkva és a Moszkva-terület tíz vezető vállalatának pártszervezetei voltak a XVII. pártkongresszus tiszteletére rendezett országos termelési hadjárat kezdeményezői. Ez a hadjárat óriási szerepet játszott az 1933. esztendő termelési tervének végrehajtásában az ipar és a Szovjetunió népgazdaságának minden más területén, erős befolyást gyakorolt a szocialista munkaverseny lendületére és az 1934. évi program túlteljesítésére.
Az első ötéves terv négy év alatti teljesítésének eredményeképpen a moszkvai ipar gyökeresen átalakult.
Megváltozott a moszkvai munkások szakmai összetétele is. Azelőtt a moszkvai proletariátus soraiban a textilmunkások voltak túlsúlyban. 1932 végén pedig a moszkvai nagyipar munkásainak 54,4 százaléka nehézipari munkás volt. Közöttük a legnépesebb kategória a fémipari munkásoké volt.
Az első sztálini ötéves terv éveiben a moszkvai iparba eszközölt tőkebefektetés 4700 millió rubelt tett ki. Az ipar össztermelése az első ötéves tervben 2,1-szeresére növekedett és 1932-ben 6633 millió rubelre rúgott. A nehézipar termelése 3,8-szeresére, a könnyűiparé 1,5-szeresére, az élelmiszeriparé 2,5-szeresére emelkedett.
*
A szocialista újjáalakítás gyorsított ütemben bontakozott ki a mezőgazdaság vonalán is. A mezőgazdaság kollektivizálásának Moszkva-területen megvoltak a maga sajátosságai. Ismeretes, hogy abban az időben az elsőrendű feladat a gabonagazdaság fejlesztése volt. A Párt és a kormány a traktorokat és mezőgazdasági gépeket elsősorban a nagy gabonatermő vidékekre irányította: Észak-Kaukázusba, a Közép- és Alsó-Volga mentére, Ukrajnába és a Központi Feketeföld-övezetbe. Ezzel szemben Moszkva-terület és a fogyasztó övezet egyéb területei az első időkben lényegesen kevesebb új mezőgazdasági technikai felszerelést kaptak, mint a döntőjelentőségű gabonatermő vidékek. A SzK(b)P Központi Bizottsága a mezőgazdaság kollektivizálási üteméről 1930 január 5-én hozott határozatában figyelembe vette a fogyasztó vidékeken a kollektivizálás szempontjából kevésbé kedvező feltételeket és ezeknek a területeknek, köztük Moszkva-területnek is hosszabb kollektivizálási határidőt biztosított, mint a gabonatermő vidékeknek.
A kollektivizálás a kulákság és annak trockista, buharinista ügynökei ellen folytatott elkeseredett harc körülményei között folyt. Az uglanovisták szétzúzása a SzK(b)P Központi Bizottsága és Sztálin elvtárs személyes vezetésével elősegítette a kolhozmozgalom felélénkülését Moszkva-területen.
1930 januárjára az egész területen a parasztgazdaságok 12,2 százalékát kollektivizálták. Ez volt az első és kétségtelenül nagy siker, melyet meg kellett szilárdítani, hogy biztosabban haladhassunk előre.
A SzK(b)P Központi Bizottsága óva intette a pártszervezeteket a bürokráciától és felhívta figyelmüket az önkéntesség elve megsértésének veszélyére a kollektivizálásnál. Ennek ellenére néhány területen, többek közt Moszkva-területen, a zabolátlan „adminisztrátorok” megszegték a Párt Központi Bizottságának ezt az utasítását.
Néhány pártfunkcionárius középparaszt-ellenes túlkapásokat követett el, mert engedett az álcázott trockisták provokációjának, akik a kollektivizálás gyorsított ütemén keresztül igyekeztek meghiúsítani a kolhozmozgalmat.
Moszkva-terület több kerületében „kuláktalanítani” kezdték a középparasztokat, erőszakkal vitték be a parasztokat a kolhozokba és a kommunákat tartották a kollektív gazdaság egyetlen és főformájának. Ez oda vezetett, hogy megingott a középparaszt bizalma a Szovjethatalomban és a kollektivizálást meghiúsulás fenyegette.
Csak a SzK(b)P Központi Bizottsága és Sztálin elvtárs személyes közbelépésének köszönhető, hogy a hibákat sikerült kijavítani. A kolhozmozgalom további fejlődése biztosítva volt. A Párt döntő harcot indított a középparasztokkal szembeni túlkapásokban vétkesek ellen. Baumant, az álcázott trockistát leleplezték és eltávolították a moszkvai pártszervezet vezetőségéből. A SzK(b)P Moszkvai Bizottságának titkára Kaganovics lett.
1930 végén a moszkvai pártszervezet nagyjából felszámolta a középparaszt-ellenes túlkapások következményeit a kolhozmozgalomban és biztosította a kolhozok igazi bolsevik vezetését. Szemben azzal a provokációs „kollektivizálási” játékkal, mely 1930 tavaszán folyt és rontotta a viszonyt a középparasztsággal, a moszkvai pártbizottság nagy munkát fejtett ki annak érdekében, hogy a szegény- és középparaszt tömegeket önkéntességi alapon vonják be a kolhozokba. 1931 kora tavaszától hatalmas szocialista verseny indult a vetési kampány sikeres lefolytatására, a munka helyes megszervezésére a kolhozokban a brigádrendszer és a teljesítménybér alapján. A moszkva-környéki „Komintern” kolhoz tagjai megemlékeztek Sztálin elvtársnak a gazdasági funkcionáriusok értekezletén (1931 június 23.) mondott beszéde évfordulójáról és azzal a javaslattal fordultak Moszkva-terület valamennyi kolhozához, hogy indítsanak az egész területre kiterjedő szocialista munkaversenyt „sztálini hadjárat a jó termésért” jelszóval. A hadjárat kezdeményezői felhívásukban a következőket írták:
„A sztálini hadjárat — a szovhozok és kolhozok tömeghadjárata a szovhoz- és kolhoztermelés bőséges árutermeléséért, a szervezeti és gazdasági megszilárdításért, az ötéves terv negyedik, befejező évi tervének teljesítéséért és túlteljesítéséért. A jó termésért folyó sztálini hadjáratot területünk szovhozainak, kolhozainak, gép- és traktorállomásainak Sztálin elvtárs hat történelmi jelentőségű feltételének töretlen megvalósítása és a technika elsajátításáról szóló harci jelszó valóraváltása alapján kell megvívni.” Ez a felhívás a szocialista munkaverseny hatalmas fellendülését indította meg a kolhozparasztok között.
1932-ben a kollektivizálás Moszkva-terület parasztgazdaságainak már több mint felét ölelte fel. Jelentékenyen megnőtt a vetésterület, és ez a növekedés kizárólag a szocialista, főképpen pedig a kolhozszektor javára történt. A kolhozparasztok még bőségesebb termést takarítottak be és növelték jövedelmüket. Moszkva-terület minden egyéb területnél hamarabb, határidő előtt teljesítette az állammal szemben fennálló valamennyi kötelezettségét. A kulákságot újabb, még erősebb csapás érte, melyet már nem tudott kiheverni. Minden feltétel megvolt ahhoz, hogy Moszkva-terület 1933-ban befejezze a mezőgazdaság kollektivizálását, amint ezt a SzK(b)P Központi Bizottságának határozata előírta.
1933 márciusában Moszkvában zajlott le a Moszkvai Pártbizottság által összehívott területi élmunkás kolhozparasztok kongresszusa, melyet a tavaszi vetés feladatai és a kolhoztermelés további fejlesztése megvitatásának szenteltek. A Kongresszuson 1200 kolhozparaszt vett részt, azonkívül 728 munkás, akik a kolhozokat patronáló szervezeteket képviselték.
A moszkvai munkások megmutatták a kolhozparasztoknak a főváros legjobb üzemeit, megismertették őket a magastermelékenységű ipari munka példaképeivel, a szocialista munkaverseny módszereivel a vállalatokban. A munkások és a kolhozparasztok szocialista szerződést kötöttek a Kongresszuson a jobb munkára a sztálini jelszó — „Tegyük a kolhozokat bolsevik kolhozokká és minden kolhozparasztot jómódúvá!” — megvalósítására irányuló harc jegyében.
A Moszkvai Bizottság rendszeres és állandó vezetése következtében a falusi pártszervezetek eszmeileg és szervezetileg megerősödtek.
1933 elején Moszkva-terület falusi pártszervezeteiben a kommunisták száma 28 ezer fővel növekedett az 1930-as évhez viszonyítva.
Ebben az időben a Párt hű segítőtársa, a Komszomol is nagy politikai erőt képviselt a moszkvakörnyéki falvakban. Soraiban 92 ezer ember volt. Ezek közül 76 százalék közvetlenül a kolhozokban dolgozott; 1500 Komszomol-tag volt kolhozelnök.
A moszkvai Pártszervezet ebben az időben óriási munkát végzett a falusi szovjetek megerősítése terén.
A falusi pártszervezeteknek nagy segítséget nyújtottak a Párt Központi Bizottságának határozata alapján megteremtett gép- és traktorállomások, valamint a szovhozok mellett megszervezett politikai osztályok. A Moszkvai Bizottság, Moszkva és a terület legnagyobb ipari városainak pártszervezeteiből a legjobb erőket irányította a politikai osztályokon végzendő munkára.
1933-ban Moszkva-terület nagyjából befejezte a mezőgazdaság kollektivizálását. A kulákságot teljesen felszámolták. A kolhozokat egyre fokozottabban szerelték fel traktorokkal és a legkülönbözőbb mezőgazdasági gépekkel. A kolhozparasztok elsajátították a föld megművelésének és a vetés gondozásának tudományos módszereit, a vetésforgóknak és az állatállomány helyes kezelésének tudományát stb.
A kolhozok új, korszerű technikával való felszerelésében főszerepet játszottak a gép- és traktorállomások, melyeknek száma 1934-ben 127-re emelkedett. Ezek ellátták a kolhozokat traktorokkal, hatalmas, vontatott ekékkel, vetőgépekkel, korongos boronákkal, kévekötőgépekkel, szénakaszáló gépekkel, kultivátorokkal stb. Ezenkívül a kolhozok nagy mennyiségű lóvontatású, tökéletesített felszereléssel és termelési eszközzel rendelkeztek.
A hatalmas géptechnika és az élenjáró agronómiai tudomány alapján a moszkvai kolhozok évről-évre emelték földjeik termelékenységét.
Sztálin elvtárs a XVII. Kongresszuson az egykori fogyasztó területek komoly vívmányaként említette meg azt a tényt, hogy Moszkva- és Gorkij-területek 1933-ban együttesen körülbelül 80 millió pud gabonát adtak az államnak, holott a kollektivizálás előtt Moszkva-terület saját ellátására más területekről hozott be gabonát. Moszkva-terület mezőgazdasága a fővárost és a terület többi ipari központját már teljesen ellátta burgonyával és zöldségfélével.
*
Óriási munkát végeztek a moszkvai bolsevikok a főváros és Moszkva-terület városai városgazdálkodásának újjáalakítása terén. A moszkvai bolsevikok, mint a népgazdaság egyéb ágában, a városgazdálkodás újjáalakításában is rendkívül nagy segítséget kaptak a SzK(b)P Központi Bizottságának Vezetőségétől és magától Sztálin elvtárstól.
Sztálin elvtárs kezdeményezésére a SzK(b)P Központi Bizottságának plénuma 1931 júniusában külön megvitatta a Szovjetunió és többek közt Moszkva és Moszkva-terület városgazdálkodásának kérdését. A SzK(b)P Központi Bizottságának plénuma átfogó programot hagyott jóvá Moszkva városgazdálkodásának átalakítására a lakosság lakás- és kulturális szükségleteinek kielégítése érdekében. A Központi Bizottság plénumának utasítása értelmében Moszkvának a legközelebbi években olyan mintafővárossá kellett válnia, mely méltó a nagy Szovjetállamhoz és annak hős népéhez.
Moszkva évről-évre gyorsabban vetkőzte le a régi kalmárváros jellegét és a szocialista állam legszebb és legkulturáltabb városává lett. A moszkvai bolsevikok, a SzK(b)P Központi Bizottsága júniusi plénumának irányvonalát megvalósítva, már 1931-ben jelentékenyen fejlesztették Moszkva városgazdálkodását. A nagyobb fordulat ezen a téren azonban 1932-ben állott be.
A városgazdálkodás újjáalakítására 1932-ben 643 millió rubelt irányoztak elő, két és félszer többet, mint1931-ben.
A SzK(b)P Központi Bizottsága júniusi plénumának határozata után mindössze másfél év alatt Moszkva lakóterülete 2 millió 116 ezer négyzetméterrel növekedett. Mintegy félmillió moszkvai dolgozó családja kapott kényelmes lakást. Ugyanezen idő alatt 1,8 millió négyzetméter kiváló minőségű aszfaltot fektetett le, hétszer annyit, mint Moszkva egész története során 1929-ig. A „Rublov” vízművek kibővítésének eredményeképpen a város átlagos napi vízellátása 45 millió hektoliterre emelkedett az 1928. évi 2 millió és az 1913. évi 1 millió hektoliterrel szemben. Lerakták a grandiózus Moszkva-csatorna alapjait, melyet 1937-ben fejeztek be. A villamosenergia-fogyasztás Moszkvában az első ötéves terv alatt háromszorosára, 1913-hoz képest pedig tízszeresére emelkedett.
Még nagyobb lendületet vettek a Moszkva újjáalakítására irányuló munkálatok a második ötéves tervben. 1933-ban kezdték meg a Metro gigantikus építését, melynek első szakaszát 1935.-ben fejezték be és adták át a forgalomnak. A Metro építésében feltétlenül meg kell említeni a moszkvai Komszomol rendkívüli érdemeit.
A Moszkvai Bizottság felhívására 10 ezer Komszomoltag vett részt a Metro építésében. Ők képezték a Metro építőinek rohamcsapatát.
Sztálin elvtárs javaslatára a moszkvai Komszomolt a Metro építésében teljesített kiemelkedő szolgálataiért Lenin-renddel tüntették ki.
Moszkva szocialista mintafővárossá alakításának munkálatai gyorsan haladtak előre. A moszkvai munkások egyre inkább érezték a Párt és a Szovjetkormány szerető gondoskodását a dolgozó emberről. És ez még jobban lelkesítette őket újabb hőstettekre.
1935 július 10-én a SzK(b)P Központi Bizottsága és a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa határozatot hozott a Szovjetállam fővárosának tízéves újjáalakítási tervéről. A Pártnak és a szovjet kormánynak a nép anyagi és kulturális szükségleteiről történő rendkívüli gondoskodásán fellelkesült moszkvai munkások és értelmiségiek a SzK(b)P Központi Bizottsága Moszkvai Bizottságának vezetésével hősiesen és eredményesen munkálkodtak Moszkva újjáalakítási tervének teljesítésén. 1941-re nagy eredményeket értek el. De a háború megakadályozta e terv teljes megvalósítását.
A háború idején a moszkvai városgazdálkodás komoly károkat szenvedett. A moszkvai pártszervezet minden erejét latbavetette, hogy az első lehetőséget megragadva, hozzálásson a főváros helyreállításához és városgazdálkodása további újjáalakításához. Elegendő utalni a háború súlyos feltételei között megvalósított olyan grandiózus építkezésekre, mint a Metro-hálózat harmadik szakaszának megépítése, a Szaratov — Moszkva gázvezeték lefektetése stb. Amint a háború befejeződött, teljes erővel megindultak a helyreállítási munkálatok Moszkva városgazdálkodása keretében a moszkvai városi gazdaság helyreállítását és fejlesztését szolgáló háborúutáni ötéves terv alapján. Moszkva első általános helyreállítási tervének megvalósítása befejezéséhez közeledik. De még hatalmasabb feladatok vannak hátra.
A Szovjetunió Minisztertanácsa és a SzK(b)P Központi Bizottsága 1949 február 1-én határozatot hozott Moszkva új, 20—25 éves általános újjáalakítási tervéről, melynek — mint a határozat mondja — vissza kell tükröznie „a Szovjetunió népgazdaságának, tudományának és kultúrájának új, erőteljes fellendülését”.
Sztálin elvtárs atyai gondoskodása Moszkváról, a Párt és a kormány figyelme a szovjet főváros iránt — e hatalmas program végrehajtására lelkesíti népünket.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!