RÉSZLET AZ MSZMP IDEIGLENES KÖZPONTI
BIZOTTSÁGÁNAK 1957. FEBRUÁR 26-I HATÁROZATÁBÓL
(idézet: 1956 júliustól – 1957 júniusig)
A Központi Bizottság megállapítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párthatározat végrehajtása eredményeként, jelentős sikerek születtek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és tömegszervezetek fejlesztése terén.
I. A PÁRT ÉPÍTÉSE
A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető ereje, a párt építése alapjában véve egészségesen és kielégítő ütemben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8-12 000 fővel növekszik, és túlhaladta a 190 000-et. A városi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75%-ában megalakult a pártszervezet; a párt alapszervezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8000-et.
A párt központi lapja, a Népszabadság, hétköznap 620 000, vasár nap 690 000 példányban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elérte a 250 000-et. A párt rendezvényeit általában a magas fokú látogatottság, az élénk, szabad, elvi és építő jellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi.
A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre-Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítását pártunkban.
Visszavertük azt az ellenforradalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus”, „rákosizmus” hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék.
A pártépítés eredményei továbbá annak a határozottságnak köszönhetők, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső párt demokrácia érvényesülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátus létszámát 64%-kal csökkentettük.
Politikánk szilárd elvi alapokra való helyezésével s következetes gyakorlati keresztülvitelével sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezési egységét. Ennek eredményeként sikerült elérni azt is, hogy pártunk vezető szerepe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatúra erősítése s a párt vezető szerepének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és legfontosabb kötelessége.
Az elmúlt két és fél hónap sikereiről szólva, nem hallgathatunk a pártmunka azon gyengeségeiről sem, amelyek az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik.
Határozottan elítéljük az egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értelmiségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. Elítéljük azt a szektás nézetet is, amely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség”. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelékei fűzik össze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957. május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket.
A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást, amely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett ellenforradalmi elemek szítják kívülről.
Komoly fogyatékossága a pártépítés eredményeinek az, hogy viszonylagos elmaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi pártszervezetek fejlődésében és kisebb falvak pártszervezeteinek építésében.
Pártmunkánk komoly fogyatékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt.
A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza:
1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozású határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megoldása érdekében létre kell hoznia a Központi Bizottság titkárságát.
2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel.
3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres kádermunkát, az eddiginél azonban lényegesen korlátozottabb hatáskörben.
4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni.
5. Az elméleti kérdések megfelelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudományos folyóiratát, a Társadalmi Szemlét.
6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb elméleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre-Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus-leninizmust meghamisító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezésére, ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni.1
7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az Országos Pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak megtárgyalása, a pártmunka új tapasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerősítése és véglegesítése céljából.
II. A SZOCIALIZMUS ERŐINEK ÖSSZEFOGÁSA
A párt építésével párhuzamosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzetben indult meg és még távolról sem ért véget.
Decembertől, miután az ellenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat s az október 23-a után gomba módra szaporodó fasiszta és egyéb burzsoá restaurációs pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorítottuk, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az ún. „területi” és „központi” munkástanácsok, a különböző „forradalmi bizottságok”, valamint az író- és az újságíró-szövetség – becsületes tagjainak tiltakozása ellenére – a valóságban a nyílt harcban vereséget szenvedett ellenforradalom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedésnek bizonyult.
Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetelésére.
A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló támadás során az ellenforradalom a fő csapást a proletárdiktatúra vezető ereje, a párt ellen irányította (a párt rágalmazása, tekintélyének rombolása, a pártszervezetek, a pártházak, más pártintézmények feldúlása, a párttagok megfélemlítése, üldözése és fizikai megsemmisítése), hogy ezután a szocializmus vezető nélkül maradt tömegeinek egy részét szembeállíthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellenforradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meglevő jogos elégedetlenséget felhasználva, a dolgozók osztályöntudatát soviniszta, nacionalista, revizionista, antiszemita és más burzsoá ellenforradalmi nézetekkel igyekezett megzavarni, a megtévesztett embereket tartalékerőként megnyerni, s támadást indítani a népi államhatalom ellen.
Az ellenforradalom a kisajátított gyárosokon, földbirtokosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta-fasiszta tiszteken, rendőrtiszteken, csendőrökön kívül még december közepén is rendelkezett olyan jelentékeny tartalékokkal, amelyek a megzavart és átmenetileg az ellenforradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegekből – kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegekből – tevődtek össze.
Egyes dolgozó rétegek ideológiai megzavarását, a párt, a szocializmus erőinek megbénítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő antimarxista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását jelentő burzsoá, nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék revizionista nézeteikkel egy frontba kerültek az imperialista burzsoáziával, s október 23-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédeinek szerepét töltötték be.
A szocializmus erőinek tömörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt viszonylag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport által képviselt revizionista nézetekkel szemben, és magasra emelte a marxizmus-leninizmus, a proletárdiktatúra, a proletár nemzetköziség általuk elárult zászlaját.
A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeteiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egyre világosabban látja a Nagy Imre-Losonczy-csoport áruló tevékenységét, és az a véleménye, hogy sikeres előrehaladásunk előfeltétele a jövőben is az lesz, ha e csoport antimarxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mértékben sikerül ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól, és tömörítjük őket újra a néphatalom védelmére és a szocializmus építésére.
A revizionista nézetek elleni harcban indult meg s folyik még ma is a munkásosztály régi szervezeteinek, a szakszervezeteknek a megszilárdítása. A párttól és a munkás-paraszt kormánytól „független” szakszervezetek, valamint a munkásállammal szembeni sztrájkjog reakciós követeléseit visszautasítottuk.
A munkástanácsok jelentékeny része megalakulása után még hosszú ideig az ellenforradalom tartalékerőit képezte. A területi munkástanácsok feloszlatása óta azonban a munkástanácsok általában komoly pozitív fejlődésen mentek át, s ma már kezdik betölteni népgazdaságunk fejlődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmények mutatkoznak az ellenforradalom tömegbefolyásának visszaszorításában más területen is. Különösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bányászok helytállását. A széntermelés fokozatos emelkedése, gyáraink és üzemeink folyamatos munkájának biztosítása s ezzel a munkanélküliség veszélyének elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az ellenforradalom politikai befolyásának csökkenéséhez s á szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai azok a termelőszövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem tudott megingatni. Örvendetes az is, hogy az ellenforradalom nyomása alatt szétesett termelőszövetkezetek nagy számban újjászerveződnek. Mindez meggyőzően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom, a szocializmus mélyen begyökereződött a magyar falu életébe.
Az élet általános konszolidálásának ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyítja, mennyire alaptalan az ellenforradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyásuk a dolgozók soraiban szilárd lenne. A tények azt mutatják, hogy ha a munkásosztály, a parasztság és az értelmiség egy része az ellenforradalmi támadás napjaiban meg is volt zavarodva, a többség kitartott a szocializmus és a népi államhatalom mellett. A dolgozók átmenetileg megtévesztett része is, pártunk felvilágosító munkája, az ellenforradalmi ténykedések lelepleződése és a népi hatalom megszilárdulása eredményeként vagy már kiszabadult, vagy pedig kiszabadulóban van az ellenforradalom eszmei-politikai befolyása alól.
Az ellenforradalom ideológiájának, pártellenes, munkásosztály-ellenes, Szovjetunió-ellenes nézeteinek („nemzeti kommunizmus”, „semlegesség” stb.) végleges megsemmisítése pártunktól további komoly eszmei munkát és politikai agitációt követel. A folyamat meggyorsítása érdekében folytatni kell aktívaértekezletek, nyilvános pártnapok, gyűlések tartását.
III. AZ ÁLLAMIGAZGATÁS
ÉS AZ ÁLLAMHATALMI SZERVEK MUNKÁJA
A kormány tevékenysége az ország életének rendbehozatala terén az elmúlt két és fél hónap alatt jelentékeny eredményekre vezetett.
A közrendet és közbiztonságot, amelyet az ellenforradalmi fegyveres bandák, és e bandákban nagy számban aktivizálódott, börtönből kiszabadított fasiszta és közönséges bűnözők megbontottak és veszélyeztettek, sikerült helyreállítani. Ezt követően az országban megindult a közlekedés, és a mindennapi termelőmunka rendes mederben folyik.
E munkában a belügyi és honvédségi szervek – azokon belül különösen a karhatalmi szervek – megállták a helyüket; híven teljesítették kötelességüket. Fokozatosan javítják munkájukat a kezdetben bizonytalankodó igazságügyi szervek is. Az államigazgatási szervek (minisztériumok, tanácsok) munkája is jelentős haladást ért el. Mindennek eredményeképpen a kormányszervek és a tanácsigazgatási szervek irányító munkája megszilárdult, s ezzel együtt növekedett tekintélyük az állampolgárok előtt.
Ehhez hozzájárult, hogy az ellenforradalommal szembeni erélyes adminisztratív intézkedésekkel párhuzamosan az államigazgatás terén is komoly lépés történt a bürokratizmus csökkentésére. A minisztériumok egy részének összevonása, a központi hivatalok tisztviselői létszámának mintegy 45%-os, a megyei és járási tanácsok apparátusának mintegy 40%-os csökkentése – helyesen -, a községi tanácsok tisztviselői létszámának mintegy 4500 fővel való növelésével együtt került, ill. kerül végrehajtásra.
A határozott megtorló rendszabályok alkalmazása az ellenforradalmárokkal szemben, s ezzel egyidejűleg az állam bürokratikus kinövéseinek lefaragása erősíti a diktatúrát az osztályellenséggel szemben, és ugyanakkor biztosítja a szocialista demokrácia továbbfejlesztését a dolgozó tömegek javára.
Habár az ellenforradalom döntő vereséget szenvedett, és kudarcra van ítélve minden provokációs kísérlete, a jövőben is szükség van az állami szervek és a dolgozó nép éberségére és elszántságára az ellenforradalom minden mozgolódásával szemben.
Az ellenforradalom erői ugyanis, amelyeket a nyugati imperialista körök anyagi eszközökkel és uszító propagandahadjárattal támogattak és támogatnak, nem adták fel a harcot. Szétszórt erői illegalitásba vonulva, titkosan szervezkednek, újabb provokációkkal próbálkoznak, rém- és álhírek terjesztésével igyekeznek gátolni a nép békés, alkotó munkájának fejlődését, a sebek begyógyításának munkáját. Januárban pl. a klerikális reakció a hitoktatás ürügyén politikai támadást szervezett az iskolákban a népi demokratikus rendszer ellen.
A Központi Bizottság véleménye szerint az államigazgatási szervek munkájának területén erősíteni kell a kormány irányító tevékenységét, hogy a Minisztertanács s a különböző állami szervek kielégítően megoldhassák a rendes kerékvágásba került államélet sokrétű feladatát. Az ország életének stabilizálása elérte azt a fokot, amikor az államigazgatási szervek működése mellett időszerűvé vált az államhatalmi szervek rendes, alkotmányos tevékenységének megkezdése, illetve folytatása.
A kormányzati és államhatalmi szervek munkájával kapcsolatban a következő intézkedésekre van szükség:
1. Szervezettebbé kell tenni a minisztériumok, főhatóságok, valamint a budapesti és megyei tanácsok vezetőinek irányítását, tájékoztatását, és feladataik ellátása közben több segítséget kell nyújtani részükre.
2. Az államigazgatási szervek munkájának további javítása érdekében a jelenlegi helyzetben különösen fontos a vezetés megerősítése.
3. Főleg három területre kell nagy figyelmet fordítani: a) a közoktatási és kulturális kérdésekre, b) az állami tervezés és gazdasági vezetés kérdéseire, c) a belügyi, honvédelmi és igazságügyi kérdésekre.
4. Mind az államigazgatási, mind a társadalmi munka területén meg kell tenni minden szükséges intézkedést, hogy a munkásőrség, amelynek szervezése ezekben a napokban kezdődik az üzemekben, a bányákban, az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, munkás-paraszt államunk, szocialista rendünk és népünk vagyonának erős védelmező erejévé váljon minden ellenforradalmi támadási kísérlettel szemben.
5. Az ország törvényes rendjének helyreállítása lehetővé és egyben szükségessé teszi, hogy a Magyar Népköztársaság legfőbb államhatalmi szerve, az országgyűlés minél előbb megkezdje törvényhozó tevékenységét. Ennek elősegítésére az országgyűlés valamennyi szervének haladéktalanul el kell kezdenie munkáját. Az Elnöki Tanácsban és a kormányban dolgozó párttagok kezdeményezzék azoknak a jelentéseknek és törvényjavaslatoknak kidolgozását, amelyeket az alkotmány szerint az országgyűlés elé kell terjeszteni.
6. A budapesti, megyei, járási és a helyi tanácsok (Budapest és más városok kerületi, ill. a községek tanácsai) a törvényben előírt módon és hatáskörben készítsék elő s hívják össze teljes ülésüket.
7. A Magyar Szocialista Munkáspárt azon tagjai, akik az országgyűlésben s annak különböző bizottságaiban, a tanácsi szervekben s a tanácsok végrehajtó bizottságaiban tagként helyet foglalnak, a megfelelő pártszervek irányítása mellett az említett államhatalmi szervek munkájának megkezdése előtt üljenek össze, alakítsák meg pártcsoportjukat, tárgyalják meg az alkotmányos munka megfelelő politikai előkészítésének kérdéseit, a napirendre kerülő konkrét kérdéseket, és határozzák meg a pártcsoport tagjaira kötelező egységes álláspontot.
8. A Központi Bizottság üdvözli a Hazafias Népfront megyei képviselőcsoportjainak már megkezdett működését. A képviselőcsoportok ülései általában igen pozitívak. Hasznos tevékenységet folytat máris a Magyar Népköztársaság és választóik javára képviselői munkája során a képviselők egész sora. Javasoljuk, hogy a képviselői csoportok munkáját a Hazafias Népfront helyi bizottságai továbbra is rendszeresen irányítsák.
A Központi Bizottság véleménye szerint szükséges a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint Elnöksége munkájának megindítása is.
A súlyos próbatétel idején a népfront szerveiben működő vezetők közül néhányan magatartásukkal méltatlanná váltak a dolgozó nép bizalmára. Ugyanakkor örvendetes módon kitűnt az is, hogy az előbbieknél jóval nagyobb azoknak a száma, akik korábban nem voltak ismert politikai vezetők, de az ellenforradalom támadása idején a szocialista forradalom hűséges védelmezőinek bizonyultak. Helyes, ha az ilyen emberek szerepet kapnak a Hazafias Népfront legmagasabb vezető szerveiben is. Szükségessé vált az is, hogy a Hazafias Népfront vezetésében, különböző szerveinek személyi összetételében változásokat hajtsunk végre, és a népfront munkájába nagyobb mértékben vonjanak be a néphatalomhoz hű, különböző pártállású és párton kívüli személyeket.
A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Hazafias Népfrontot mint a kommunista és párton kívüli hazafiak tömörülését nagyra értékeli, és ennek megfelelően úgy véli, hogy be kell töltenie az ország közéletében azt a megtisztelő helyet, amely megilleti.
IV. A GAZDASÁGI MUNKA TERÜLETÉN
A magyar népnek – a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek – a párt és a kormány kezdeményezése nyomán elért egyik döntő sikere az ellenforradalmi támadás következtében megbénult termelőmunka megindítása és a gazdasági élet helyreállítása. A termelőmunkában a bányász elvtársak haladnak az élen. A széntermelés lendületes emelkedése, a napi 60 000 tonnás termelési szint elérése a gazdasági élet vérkeringése megindításának legfőbb előfeltételét teremtette meg. A széntermelés emelkedése nyomán megindult a normális termelés mind a nehéz-, mind a könnyűiparban. A mezőgazdasági termelés a dolgozó parasztság szorgalmas munkája eredményeként nagyobb törést nem is szenvedett. A vasút, valamint a közlekedés és szállítás más területén a személy- és teherforgalom helyreállt és állandóan fejlődik. A közellátás a rendkívüli események ellenére mindvégig kielégítő volt, sőt sok téren meghaladta a korábbi évek életszínvonalát.
Az állami bolti kiskereskedelem ez év januárjában 10%-kal, a szövetkezeti kiskereskedelem 22%-kal több árut adott el, mint a múlt év januárjában.
A közellátás színvonalának fenntartásában, a gazdasági vérkeringés megindításában, az ország fizetőképességének biztosításában saját erőfeszítéseink mellett döntő szerepe volt a testvéri szocialista országok segítségének. Különösen a szovjet nép vállalt magára a gazdasági segítségnyújtás terén is igen nagy részt. Február 1-ig a testvéri országokból 700 millió forint értékű segítség érkezett, s további 200 millió forint értékű segítség szállítása indult meg hazánkba. Még a térítés nélküli segítségnyújtásnál is nagyobb értékű támogatást jelent számunkra a szocialista országok által nyújtott, illetve kilátásba helyezett mintegy 300 millió dollár értékű áruhitel, továbbá a Szovjetunió 60 millió dollár, Kína 25 millió dollár összegű szabad devizában nyújtott hitelsegítsége.
Népünk munkája és a szocialista országoknak a proletár internacionalizmus szellemében nyújtott testvéri segítsége együttesen hozzásegített bennünket ahhoz, hogy pénzünk szilárdságát biztosítsuk, s a nagyobb arányú munkanélküliséget elkerüljük.
A Központi Bizottság megállapítja, hogy az Intéző Bizottság és a Minisztertanács által kezdeményezett párt- és kormányintézkedések az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés és kereskedelem vonalán a termelés s a gazdasági élet helyreállítására általában, amint ezt a gyakorlati élet igazolta, helyesek voltak.
Sikereink mellett látnunk kell hiányosságainkat is. Még hozzá sem kezdhettünk a korábban is súlyos tehernek érzett bajok orvoslásához, már újabb nehézségek jelentkeznek. Az ipar termelési költségei az ellenforradalom előtti időkhöz képest – részben az indokolt béremelések, még inkább azonban egyéb okok, éspedig a meglazult munkafegyelem, a teljesítménybérezés indokolatlan felszámolása, a teljesítmények csökkenése és a teljesítőképesség rossz kihasználása következtében – nagymértékben emelkedtek. Így az államnak az iparból a korábbinál jóval kevesebb a bevétele. De a meglazult állami fegyelem következtében csökkent a lakosság adófizetése is. Ezeket a hiányosságokat sürgősen ki kell küszöbölnünk ahhoz, hogy a baráti országok nagyszabású segítségét ésszerűen felhasználva, tartósan biztosítani tudjuk a vásárlóerő és az árualap egyensúlyát, a költségvetés egyensúlyát és a külkereskedelem egyensúlyát, s ily módon megvédjük népünket egy esetleges pénzromlás veszélyétől.
Mindez elengedhetetlen feltétele annak, hogy teljes erővel hozzájárulhassunk népgazdaságunk termelési szerkezetének átalakításához, a gazdasági vezetés decentralizálásához, megjavításához, valamint a leghaladottabb ipari országokkal szemben fennálló technikai elmaradottságunk felszámolásához, és ezzel biztos alapot teremtsünk legfőbb célunk, a dolgozó nép életszínvonalának és életkörülményeinek további következetes javítása számára.
Gazdasági téren a kommunisták és főleg a kommunista vezetők fő feladatai ma a következők:
1. A szocialista bérezés elvének helyes alkalmazásával, a teljesítmény nélkül történő bérfizetések megszüntetésével, a munkafegyelem megszilárdításával és a termelés ésszerű megszervezésével biztosítani kell a munka termelékenységének növelését és a termelési költségek lényeges csökkentését.
2. Vissza kell állítani az adófegyelmet, biztosítani kell a lakosság adóinak pontos befizetését.
3. A szocialista tervgazdaság elvének érvényesítése mellett meg kell valósítani a gazdasági vezetés decentralizálását, a vállalatok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek önálló gazdasági vezetésének fejlesztését.
Érvényesíteni kell a termelőüzemekben egyrészről az igazgatók, főmérnökök, főagronómusok, főkönyvelők útján a központi irányítást, másrészről biztosítani kell a munkástanácsoknak ezt a kiegészítő szerepét az üzemek igazgatásában.
4. Hozzá kell fogni a hazai adottságokra épülő és a helyes arányok kialakítását biztosító új – 1958. január elejével kezdődő – hároméves terv kidolgozásához. Ugyanakkor egyes népgazdasági ágakban, ahol ez a helyes fejlesztés érdekében szükséges (energiabiztosítás, városfejlesztés), hosszabb időre (10-15 évre) szóló távlati terveket is kell készíteni.
5. A mezőgazdasági termelés fejlesztése s egyben a közellátás zavartalansága céljából ki kell dolgozni az állami szabadfelvásárlás és a szerződéses termelés megfelelő fejlesztését. A mezőgazdasági árrendszernek a közérdek figyelembevételével serkentenie kell a termelési kedvet.
6. A mezőgazdasági termelés általános és főleg szocialista irányú fejlesztésének elősegítésére párt- és állami szerveink nyújtsanak kellő támogatást az állami gazdaságok dolgozóinak, valamint a termelőszövetkezeteknek, hogy gazdaságaikat fejleszthessék és gazdaságossá tehessék.
7. A mezőgazdaság helyes irányú fejlesztését egy mielőbb elkészítendő mezőgazdasági program kidolgozásával2 is biztosítani kell.
8. A Központi Bizottság helyesli a kormány eddigi bérügyi intézkedéseit, a bányászok és ipari munkások bérének emelését, és szükségesnek tartja a dolgozók számos további kategóriájának, s elsősorban a műszaki értelmiségiek és a pedagógusok kereseti viszonyainak rendezését. A bérügyi intézkedések mértékének és időpontjának megállapításánál azonban mindig mérlegelni kell a bérből és fizetésből élők legfőbb gazdasági érdekének, a forint értékállandóságának védelmét.
V. A TÖMEGSZERVEZETI MUNKA TERÜLETÉN
Az új viszonyok között a tömegszervezetekben végzendő munka – a párt tömegkapcsolatai szempontjából – visszanyerte azt a nagy fontosságát, amelyet Lenin tulajdonított neki. A párt taglétszámának a munkásosztály tömegeihez viszonyított rendellenesen magas aránya megszűnt. Ezért van most különös jelentősége annak, hogy a pártnak az általános célkitűzéseiért folytatott harcát – a pártszervezetek közvetlen munkáján kívül – kiegészítsük a különböző tömegszervezeteken keresztül a tömegekkel kiépített sokoldalú új kapcsolatokkal. Külön nagy figyelmet kíván e munka azért is, mert pártunk – szakítva a rossz, adminisztratív és bürokratikus vezetési módszerekkel – most alakítja ki a tömegszervezetekkel kapcsolatban az ideológiai és politikai vezetésnek azokat az új formáit, amelyek a párt befolyásának érvényesítése mellett biztosítják a tömegszervezetek működésének önállóságát is.
A Központi Bizottság decemberi ülése óta végzett munkánk ezen a téren is eredményes volt, jóllehet néhány fontos feladat megoldása még hátra van.
Melyek ezek a feladatok?
1. A munkásosztály politikai erődjeiben, az üzemekben, bányákban és állami gazdaságokban az elmúlt két és fél hónap alatt a helyzet előnyünkre gyökeresen megváltozott. Minden fontos helyen megalakult, működik és fejlődik a pártszervezet. A munkásosztály régi, hagyományos érdekképviselete: a szakszervezet is újjászerveződött, és megkezdte rendes tevékenységét. A munkástanácsok többsége is fokozatosan megtalálja a törvényes rendeletekben előírt hasznos tevékenységének körét és formáit. Most fontos feladat, hogy a kommunisták politikai irányításával mindenütt kialakuljon a pártszervezet, a szakszervezet és a munkástanács egymást szervesen kiegészítő, önálló és ugyanakkor összefüggő munkája.
2. A szakszervezetekkel kapcsolatban ma a legfontosabb feladat az, hogy a munkásosztály e régi szervezeteit – rendeltetésszerű feladatukon, a dolgozók érdekvédelmének jó ellátásán keresztül – a munkáshatalom szilárd támaszává tegyük. Pártunk politikájának fontos elvi alapja a munkásosztály politikai egysége. Ennek tudatában szembe kell néznünk bizonyos – az ellenforradalmi hullám üledékeként visszamaradt – kedvezőtlen jelenségekkel, és le kell küzdenünk azokat. Arról van szó, hogy egyes szakszervezetek központjaiban is, több helyi szakszervezeti csoportban is a munkásosztály egységével szemben álló, azt bomlasztó jobboldali szociáldemokrata törekvések érvényesülnek, amelyeket külföldi imperialista körök is szítanak. Ezek leleplezése és elszigetelése egyik legfontosabb feladatunk.
3. A munkástanácsokkal kapcsolatban egyfelől még mindig az a legfőbb feladat, hogy a bennük érvényesülő idegen vagy ellenséges politikai befolyás maradványait is megszüntessük. Másrészről viszont küzdeni kell a munkástanácsokkal szemben egyes helyeken még megnyilvánuló szektás elzárkózás helytelen politikája ellen is. Tudatában kell lenni annak is, hogy a munkástanácsok hatásos és erős fegyverré válhatnak, ha működésüket a magyar viszonyoknak megfelelően fejlesztjük ki, segítséget nyújthatnak az üzemigazgatás bürokratikus vonásainak leküzdésében, a gazdaságosság és a termelés színvonalának javításában, az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésében és mindezeken keresztül a dolgozók életszínvonalának reális emelésében.
A termelés kettős irányításának elkerülése érdekében meg kell találni a módját annak, hogy a pártszervezetek közvetlenül csak a termelés néhány legalapvetőbb kérdésével foglalkozzanak, a termelés részkérdéseinek ellenőrzése pedig közvetve a munkástanácsokon keresztül valósuljon meg.
4. A nők közötti politikai munka általános követelménye továbbra is az, hogy hazánk öntudatos dolgozó asszonyai és leányai a társadalmi és állami élet minden területén, így a pártban és a szakszervezetekben, az állami és más funkciókban is megfelelő mértékben képviselve legyenek és aktív szerepet játsszanak.
A nők közötti külön politikai munka ma az újonnan szervezett Országos Nőbizottság irányításával folyik. Hetek óta megjelenik a Nők Lapja is. A Központi Bizottság szükségesnek tartja, hogy politikai jellegű, ugyanakkor a dolgozó nők különleges kérdéseit napirenden tartó nőmozgalmi szervezet alakuljon. E szervezet működésének elvi alapjait s a gyakorlati megvalósításra irányuló elgondolásokat sürgősen ki kell dolgozni.3
5. A párt politikai munkájának egyik központi kérdése ma és a jövőben még inkább az ifjúság erkölcsi-politikai nevelésének, és általában az ifjúság jelenéről és jövőjéről való gondoskodásnak a kérdése.
Az ellenforradalom csak önmagát ámítja és csapja be, amikor azt állítja, hogy a magyar ifjúság nagy része az ő oldalán áll vagy állt. Az azonban kétségtelen, hogy az ifjúság soraiban nagymértékben rombolt az eszmei zavar, a nacionalizmus és más burzsoá nézetek. A magyar ifjúság ma működő ún. rétegszervezetei (Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség, EPOSZ, MEFESZ, Diákszövetség) élén az ifjúság legjobbjai eredményes munkát végeztek eddig is azért, hogy az ifjúság egy részénél érvényesült ellenforradalmi befolyást leküzdjék. Ez a munka azonban még nem fejeződött be, ezt még továbbra is folytatni kell.
A párt Központi Bizottságának az a nézete, hogy az új, marxista-leninista világnézetű, kommunista nemzedék nevelése érdekében, továbbá azért, hogy a rétegszervezetekre tagolódott ifjúsági mozgalomnak átfogó politikai irányító szerve is legyen, szükséges létrehozni egy kommunista ifjúsági szövetséget. E feladat megoldását a magyar kommunista mozgalom nagy kérdéseként kell tekinteni, és megfelelő előkészítés után a Központi Bizottság e kérdés megvitatására összehívott ülésén kell megtárgyalni.
6. A Központi Bizottság helyesli és teljes mértékben támogatja az Intéző Bizottság által elfoglalt és a pedagógusok február 18-i országos megbeszélésén4 is elfogadott álláspontot, hogy a magyar úttörőmozgalmat újjá kell szervezni. Az ifjúság e szervezeténél a jövőben építeni kell az úttörőmozgalom nemes és kedves hagyományaira, s a múlt gyakorlatából feltétlenül ki kell küszöbölni a formális és felesleges, nemegyszer egyenesen káros vonásokat.
Az úttörőmozgalom a jövőben ne legyen sem napi politikával foglalkozó szervezet, sem pedig a gyermek szabad idejét teljesen igénybe vevő második iskolai elfoglaltság. Az úttörőmozgalom segítsen felébreszteni a gyermeki lélekben azokat a nemes és szép érzéseket és hajlamokat, amelyek a szocialista emberiesség szellemében formálják életüket s a társadalomhoz való viszonyukat. Nyújtson a gyerekeknek gondolkodásukat és jellemüket fejlesztő kulturált szórakozást és játékot, olyan vonzó és megnyerő formában, hogy az úttörőmozgalom a szülői és iskolai nevelés szerencsés kiegészítője és továbbfejlesztője lehessen. Ehhez, természetesen, elengedhetetlenül szükség van a pedagógusok és szülők közreműködésére és szerető támogatására.
7. A különböző tömegszervezetek hivatottak a dolgozók és az egész lakosság sokoldalú társadalmi igényeinek kielégítésére, s így társadalmi funkciójuk a népi demokrácia rendszerében igen jelentős. A kommunisták tevékenységének fontos része a különböző tömegszervezetekben végzendő munka. A Központi Bizottság felhívja a párt tagjait, hogy a tömegek bizalmából vállaljanak munkát és funkciót e szervezetekben.
A tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták munkájának szervezettebbé tevése, megfelelő fejlesztése és irányítása érdekében az illetékes pártvezetőségek irányításával hozzák létre az MSZMP pártcsoportjait …5
Megjelent: Népszabadság, 1957. március 28. Közli: Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956-1962. III. kiad. Kossuth Könyvkiadó 1979. 36-50. old.
JEGYZETEK
1 Az MSZMP Központi Bizottsága politikai előadássorozata keretében 1957. április és június között a következő előadásokat tartották: Kállai Gyula: A magyarországi ellenforradalom a marxizmus-leninizmus fényében; Kis Károly: Az MSZMP a munkásosztály forradalmi pártja; Fehér Lajos: A magyar mezőgazdaság fejlődésének útja; Biszku Béla: A proletárdiktatúra időszerű kérdései hazánkban; Horváth Imre: A szocialista tábor egysége – függetlenségünk biztosítéka. Valamennyi előadást részletesen ismertette a korabeli sajtó, és megjelentek külön füzetekben is a Kossuth Könyvkiadó gondozásában.
2 1957 júliusában jelentek meg az MSZMP agrárpolitikájának tézisei. (Lásd: Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956-1962. III. kiad. Kossuth Könyvkiadó 1979. 114-138. old.)
3 Az 1956. június elején hozott határozat értelmében a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét beolvasztották a Hazafias Népfrontba. Az Ideiglenes Központi Bizottság 1957. április 13-i határozata kimondta, hogy meg kell szervezni a megyei, városi, kerületi, járási, falusi és termelőszövetkezeti nőtanácsokra épülő önálló mozgalmat, melynek vezetését az országos kongresszuson választott Magyar Nők Országos Tanácsa végezze. A határozat előírja, hogy az üzemekben a szakszervezetek (a nőbizottságok javaslatai és közreműködése alapján), a földműves-szövetkezetekben az igazgatóságok végezzék a nők érdekvédelmével, politikai és kulturális nevelésével kapcsolatos feladatokat. (Az MSZMP határozatai és dokumentumai III. kiad. Kossuth Könyvkiadó 1979. 1956-1962. 60-62. old.) A Magyar Nők Országos Tanácsa első ülését 1957. augusztus 13-án tartotta.
4 Az ellenforradalom után Magyar Őrszemcsapatok Országos Szövetsége néven kezdték meg a gyermekmozgalom szervezését. Ez a szövetség február 18-19-én országos tanácskozást hívott egybe, amely az úttörőmozgalom újjászervezése mellett foglalt állást.
5 A határozat VI. fejezete a párt nemzetközi kapcsolataival foglalkozik.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!