(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Pártunk IX. kongresszusa – elemezve a magyar népgazdaság fejlődését és ezzel összefüggően Magyarországnak a nemzetközi munkamegosztásban való részvételét – megállapította, hogy az elmúlt időszakban jelentősen előreléptünk a szocialista termelési viszonyok erősítésében, a népgazdaság fejlesztésében. A IX. kongresszus határozata szerint a legközelebbi években is a szocializmus teljes felépítése marad pártunk és népünk történelmi feladata. Megvalósításának mérföldköveit az ötéves periódusokra kidolgozott népgazdaság-fejlesztési tervek jelzik.
Második ötéves tervünk az 1961-1965. évi időszakra határozta meg a magyar népgazdaság fejlesztésének legfőbb feladatait. A kitűzött célokat sikeresen teljesítettük, és a második ötéves tervidőszak során népgazdaságunk ereje tovább növekedett, termelési erői gyarapodtak. Az elmúlt öt év során a szocialista ipar termelése 47 százalékkal, a termelékenység 27 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig mintegy 25 százalékkal nőtt. A mezőgazdasági termelés az 1961-1965. években mintegy 10 százalékkal haladta meg a korábbi 5 év átlagát, és számottevő eredményeket értünk el nagyüzemi gazdaságaink megszilárdításában.
A termelés növekedésével párhuzamosan javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei, amelynek megfelelően a munkások és alkalmazottak egy főre jutó reáljövedelme a tervezettnél nagyobb mértékben növekedett. Az elmúlt 5 év során a belkereskedelmi forgalom mintegy 30 százalékkal bővült, és jelentős intézkedések történtek a lakosság jobb egészségügyi, szociális és kommunális ellátása érdekében.
Mindezek eléréséhez hozzájárult az a tény, hogy erősödtek hazánk nemzetközi gazdasági kapcsolatai és együttműködése a szocialista országokkal. Szemléltetően mutatja ezt az, hogy külkereskedelmi forgalmunk az 1960-1965. évek között a KGST-országokkal 70 százalékkal, ezen belül a Szovjetunióval 93 százalékkal növekedett.
Az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett változásokat az alábbi számok érzékeltetik:
-
A magyar népgazdaság fejlődését jellemző néhány mutató
Megnevezés
1950
1966
Az ipar részesedése a nemzeti jövedelem termelésében (%)
44
67
Az iparban foglalkoztatottak száma (1000 fő)
831
1579
A gépipar aránya az iparban (%)
21
27,9
A külkereskedelmi forgalom aránya a nemzeti
jövedelemben (%)29
kb. 40
Az ipari termelés volumenének alakulása (%)
100
412
A vegyipar termelésének növekedése* (%)
100
944
A gépipar termelésének növekedése* (%)
100
569
A mezőgazdasági termelés alakulása (%)
100
143
A külkereskedelmi forgalom bővülése (%)
100
490
* az állami iparban.
Természetesen az elmúlt évek fejlődése nem volt problémamentes, és a szocialista előrehaladás is új problémákat vetett fel. A népgazdaság erőforrásainak kihasználása – az elért eredmények mellett – sokszor elmaradt a lehetőségektől, nem növekedett a kívánt mértékben a munka termelékenysége, és számos esetben nem tudtuk biztosítani a termelés és a jelentkező szükségletek teljes összhangját. Feszültségek jelentkeztek a beruházásoknál is, a meglevő termelőeszközök kihasználása sem volt minden területen kielégítő. Ezek a problémák szorosan összefüggtek azzal a körülménnyel, hogy a nemzeti jövedelem a második ötéves terv időszakában a tervezettnél kisebb mértékben növekedett, a felhalmozási alap viszont a számítottnál nagyobb mértékben bővült.
Az említett problémák rámutattak gazdasági tervezőmunkánk fogyatékosságaira. Pártunk kezdeményezésére már a második ötéves tervidőszakban egy sor intézkedésre került sor a népgazdaság irányításának megjavítására. Emellett erőfeszítéseket tettünk vállalataink műszaki színvonalának emelése, a gazdaságosabb termelés megvalósítása céljából. Napirendre került a népgazdaság irányításának reformja, amelyre 1968. január 1-én kerül sor.
AZ 1966-1970-ES IDŐSZAK FŐ FELADATAI
Pártunknak a szocializmus teljes felépítése időszakára körvonalazott gazdaságpolitikáját juttatja érvényre a harmadik ötéves terv, amely az 1966-1970-es időszakra – többek között – a következő főbb célokat tűzte ki:
a) Gondoskodni kell arról, hogy a népgazdaság minden ágában a rendelkezésre álló erőket hatékonyabban használjuk fel; a termelés növekedését túlnyomórészt a termelékenység emelkedése eredményezze; minél szélesebb körben javuljon a műszaki színvonal, és a termelés fejlesztése korszerű technikán alapuljon; a termelés az igényekhez alkalmazkodva ott növekedjék, ahol a hazai feltételek gazdaságosan megteremthetők.
b) Tovább kell növelni külkereskedelmünket. A KGST-ben elfogadott alapelveknek megfelelően – a szocialista országokkal kötött hosszú lejáratú egyezmények alapján – tovább kell fejleszteni a nemzetközi munkamegosztást.
c) A gazdasági mechanizmusnak – a tervidőszakban megvalósuló – átfogó reformjával hatékonyabbá kell tenni a népgazdasági irányító tevékenységet, a vállalati gazdálkodást.
A bővített újratermelés méreteit jelzi, hogy az 1966-1970. évekre előirányzott ipari termelésnövekedés 32-36 százalék, a mezőgazdaságé pedig 13-15 százalék. Fontos követelmény, hogy a termelés növekedésének 80 százalékát a termelékenység emelkedése fedezze. A műszaki színvonal emelése és munkaszervezési intézkedések révén a termelékenység 24-27 százalékkal emelkedik 1970-ig.
Népgazdaságunk fejlődésében nagy jelentőségű az energiaellátás. A tervidőszak alatt az energiahordozók felhasználásában lényeges szerkezeti változás következik be, mivel 1970-ben a kőolaj és földgáz aránya eléri az összes energiahordozók 38 százalékát, az 1965. évi 29 százalékos részesedéssel szemben. Ennek érdekében jelentősen növeljük a hazai szénhidrogén-kutatást és -termelést, továbbá az importot. Az energiahordozók importjában a szénhidrogének aránya 1970-ben kb. 56 százalék lesz, az 1966. évi 41 százalékkal szemben.
Fontos jellemzője jelenlegi gazdaságfejlesztésünknek, hogy az átlagot jelentősen meghaladó ütemben növeljük a vegyipar és a gépipar termelését, figyelembe véve az ezen iparágakkal szemben támasztott megnövekedett követelményeket. 1966-1970 között a gépipar termelése 40-45 százalékkal, a vegyiparé pedig 55-60 százalékkal emelkedik. A gépiparban a közúti és vasúti járműgyártás, az élelmiszeripari és a vegyipari gépek, a vákuumtechnikai termékek gyártása bővül a leggyorsabban.
A gazdasági fejlődésnek megfelelően a terv előírja a lakosság élet- és munkakörülményeinek további javítását is. A harmadik ötéves tervidőszak folyamán az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 14-16 százalékkal, a belkereskedelmi forgalom pedig körülbelül 19-25 százalékkal emelkedik. A lakásviszonyok megjavítására mintegy 300 ezer lakás építését tűztük ki célul.
Ma már megállapítható, hogy harmadik ötéves tervünk teljesítését sikeresen kezdtük el, hisz a magyar népgazdaság mind az 1966-os év folyamán, mind az 1967. év első felében egészségesen, gyorsabb ütemben fejlődött, és máris éreztették hatásukat a népgazdaság irányításának megjavítására tett intézkedések.
A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁS JELENTŐSÉGE
A magyar népgazdaság fejlődésében jelentős szerepet töltött be a szocialista országokkal kialakított gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés.
Miért létkérdés számunkra, hogy bekapcsolódjunk és mind aktívabban részt vegyünk a nemzetközi munkamegosztásban, a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésben? Milyen objektív tényezők határozzák meg a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés szükségességét – figyelembe véve a népgazdaságunk szocialista fejlődésében jelentkező problémákat?
Hazánk kis területű, de meglehetősen sűrűn lakott és iparilag viszonylag fejlett ország. A népsűrűség Magyarországon 110 fő/km2, ami a Német Demokratikus Köztársaságot kivéve a legmagasabb a KGST-országok között (Lengyelország 101, Románia 80, Bulgária 74, Szovjetunió 10). Számottevő az a szellemi és műszaki kapacitás, amely népgazdaságunk rendelkezésére áll. Ehhez járul az a körülmény, hogy hazánk nyersanyagokban szegény, hisz a legfontosabb 12 fűtő- és nyersanyagot tekintve csak a bauxitból vagyunk önellátók. A szocialista iparban 126 300 fő dolgozik műszaki beosztásban. Mindebből következik, hogy pártunknak és kormányunknak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, amely legjobban megfelel társadalmi adottságainknak, népgazdaságunk sajátosságainak, és lehetővé teszi a szocialista országok közötti gazdasági együttműködésben rejlő előnyök, lehetőségek kihasználását.
Jelenleg világszerte igen gyors műszaki-tudományos fejlődésnek lehetünk tanúi. Olyan kis ország, mint hazánk, nem lenne képes arra, hogy a sok százezernyi gépipari, vegyipari és egyéb termék tekintetében célul tűzze ki a világszínvonal elérését, a versenyképességet. Elképzelhetetlen lenne, hogy Magyarország állni tudná a nemzetközi piacokon folyó versenyt, ha csupán azokra a műszaki-tudományos eredményekre támaszkodna, amelyeket saját erejéből hoz létre. Jellemző a gyors műszaki fejlődésre az a példa, hogy a fényképezés feltalálása után lényegében egy évszázad telt el, amíg e találmányból tömeges ipari termék lett; a telefon fél évszázadot, a rádió 35 évet, a tranzisztor viszont már csak mindössze 5 esztendőt váratott magára. Nem szólva most a rakétatechnikáról, az automatika hihetetlen gyors fejlődéséről; ma már általában az az igazság, hogy ami tegnap korszerű volt, az egyáltalán nem biztos, hogy holnap is az lesz. A nemzetközi műszaki fejlődés és a piacokon folyó verseny évről évre erősebb tempót diktált, amivel egy olyan kis ország, mint hazánk, semmiféleképpen sem tud lépést tartani. Ha elzárkóznánk a szocialista együttműködés elől, óriási kárt okoznánk saját népgazdaságunknak.
Az elmondottakból következik, hogy a magyar népgazdaság fejlődésében alapvető jelentőséggel bír a külkereskedelem. Szűk belső piacunk megköveteli a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunkat. Ezt mutatja az a körülmény, hogy külkereskedelmi forgalmunk ma már megközelíti a nemzeti jövedelem mintegy 40 százalékát. A második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem 1 százalékos emelkedéséhez 1,5 százalék importnövekedésre volt szükség. A jelenleg végzett számítások szerint az export részesedése a nemzeti jövedelemben a következő években tovább fog növekedni és 1975-re eléri a 41-42 százalékot.
Az egy főre jutó külkereskedelmi forgalom jelenleg mintegy 300 dollár, ami magasabb, mint Olaszországban vagy az Egyesült Államokban, de kevesebb, mint Svájcban, Hollandiában, Csehszlovákiában vagy a Német Demokratikus Köztársaságban. Ma kb. 750 ezer fő dolgozik a magyar iparban exporttermékek előállításán, vagyis a dolgozók 24-26 százalékának a tevékenysége szorosan összefügg a külkereskedelemmel.
Meg kell még említenem azt is, hogy hazánk földrajzi fekvése sem kedvező. Kontinentális helyzeténél fogva a tengeri útvonalaktól való elzártságunk megnöveli a szállítási költségeket, és elesünk azoktól a bevételektől, amelyekkel a tengeri országok rendelkeznek. Gondolok a hajófuvarozásra, a halászatra stb.
Ezek azok a fontosabb tényezők, amelyek együttesen befolyásolják Magyarország részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. Mindezekből következik, hogy a szocialista országokkal való sokoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésünk létkérdés, ha biztosítani akarjuk népgazdaságunk fejlődését.
Hazánk – de a többi szocialista ország – népgazdasága fejlődésénél, a gazdasági együttműködés problémái megítélésénél is a felsoroltakon kívül három körülményt külön figyelembe kell vennünk.
Először azt, hogy az elmúlt években átalakult az ipari termelés struktúrája. Ez azt jelenti, hogy mindenütt vezető iparággá válik a gépipar és a vegyipar, ezen belül is különösen azok az ágazatok, amelyek a legnagyobb hatással vannak a műszaki fejlődésre. Az egyes KGST-országokban a gépipar és a vegyipar arányát az ipar termelésében az alábbi táblázat szemlélteti.
|
A gép- és a vegyipar aránya az egyes KGST-országok |
||||
|
Ország |
Gép- és fémipar |
Vegyipar és gumiipar |
||
|
1955 |
1965 |
1955 |
1965 |
|
|
Bulgária |
11,5 |
22,5 |
4,0 |
7,2 |
|
Lengyelország |
14,8 |
25,6 |
5,5 |
9,2 |
|
Magyarország |
21,8 |
27,3 |
3,2 |
6,8 |
|
NDK |
26,5 |
35,9 |
12,8 |
14,2 |
|
Románia |
18,9 |
28,5 |
5,4 |
10,4 |
A táblázatból látható, hogy a gépipar és a vegyipar részesedése mindenütt jelentősen megnövekedett az elmúlt 10 év folyamán, és ez a tendencia a mostani tervperiódusban is folytatódik. Mindez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy feloldódjon az a korábbi ellentmondás, ami azáltal jött létre, hogy a második világháború után a szocializmus, mint a legfejlettebb társadalom, többségében gazdaságilag kevésbé fejlett országokban győzött. Az egyes szocialista országoknak – így hazánknak is – óriási erőfeszítéseket kellett tenniük, épp a szocialista iparosításon keresztül, ezen ellentmondás felszámolására, a korszerű népgazdasági szerkezet kialakítására. Ebben jelentős szerepet játszott és játszik ma is a KGST.
Másodszor figyelembe kell venni, hogy a KGST-országok többségében a fejlesztés extenzív forrásai már kimerültek, és ha eltérő körülmények között is, de mindenütt előtérbe kerül az intenzív gazdaságfejlesztés szükségessége. Ez új követelményeket, új problémákat vet fel, amelyek megoldására nagy erőfeszítéseket tesznek az egyes országok.
Harmadszor – szoros összefüggésben az előbb említett tényekkel – valamennyi KGST-országban napirendre került a gazdaságirányítás tökéletesítése. A KGST-országok szakembereit, közgazdászait – így a Szovjetunióban és Magyarországon is – intenzíven foglalkoztatja az az alapvető probléma, hogy milyen tervezési és irányítási módszerekkel lehet megoldani az új követelmények teremtette feladatokat. Mindenütt előtérbe került a gazdaságosabb termelés, a nemzetközi munkamegosztás követelményeihez való jobb alkalmazkodás, a nagyobb anyagi érdekeltség és a piaci eszközök fokozottabb alkalmazása. Mindez természetesen jelentősen kihat majd a szocialista nemzetközi munkamegosztás továbbfejlesztésére is.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!