A Fehér Ház közleménye azonban nem említi kifejezetten az MRC vagy LRHW rendszereket.
– áll a közleményben.
– tette hozzá a nyilatkozatban.
A nyilatkozatban szereplő “epizodikus” alatt azt értjük, hogy a telepítés nem lesz állandó, hanem rövid ideig tart, amelynek időtartama jelenleg ismeretlen.
INF és Typhon
Májusban az Aviationist arról számolt be, hogy az amerikai haditengerészet MRC Typhon rendszereket telepített a dán Bornholm szigetére a Balti-tengeren gyakorlatok céljából. Az Egyesült Államok körülbelül a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről (INF) szóló szerződés 2019. februári összeomlásával egy időben kezdte meg a rendszer végrehajtását. A Typhon rendszer által használt rakéták – az SM-6 és a Tomahawk – elérhetik a 460 km-es és 1,600 km-es hatótávolságot.
Ez áthidalja a PrSM rakéta 482 km-es indítási távolsága és az LRHW rakéta 2,776 km-es indítási távolsága közötti távolságot. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió által aláírt INF-szerződés megtiltotta a földi indítású ballisztikus és cirkálórakéták fejlesztését és telepítését 500–5500 km hatótávolsággal.2024
áprilisában Charles Flynn tábornok, az amerikai hadsereg csendes-óceáni hadosztályának parancsnoka bejelentette, hogy “nagy hatótávolságú, nagy pontosságú tűzrendszert telepítenek a régióba“, anélkül, hogy meghatározná, melyik. Ugyanebben a hónapban az Egyesült Államok bevetette az MRC/Typhon rendszert a Fülöp-szigeteken gyakorlatokra. Korábban az Egyesült Államok a Typhon MRC rendszer egy változatát telepítette SM-6 rakétával 2023 szeptemberében Bornholmban.
Multi-Domain munkacsoport (MDTF)
Az MRC mellett más telepíthető komponensek közé tartoznak az LRHW hiperszonikus rakéták nagy hatótávolságú akkumulátorai, valamint a PrSM és ATACMS (Army Tactical Missile System with to to 300 km) rakéták nagy hatótávolságú precíziós tüzelőegységei. Az utolsó két taktikai rakéta HIMARS (Highly Mobile Artillery Rocket System) indítókról is indítható. Mindannyian részei az amerikai hadsereg szélesebb körű MDTF-jének (Multidiszciplináris Munkacsoportjának), amelyet világszerte terveznek létrehozni.
Az LRFB (hosszú távú divízió) első jelentései, amelyeket 2026-ig terveznek létrehozni az európai műveleti színház támogatására, 2024 áprilisában jelentek meg. A Defense News szerint a hadsereg 2021-ben hozta létre Európában a 2. Multidiszciplináris Munkacsoportot (MDTF). Két másik munkacsoport (MDTF) az indiai-csendes-óceáni hadszíntéren állomásozik, és további kettőt terveznek, így a munkacsoportok (MDTF-ek) teljes száma ötre emelkedik.
Három MDTF a csendes-óceáni hadszíntérre összpontosít, egy munkacsoport Európában, egy pedig az észak-karolinai Fort Libertyben. Mindegyikük képes szükség esetén gyors bevetésre. Eközben a Fülöp-szigeteki Luzon tartomány északi részén a 2. MDTF munkacsoport 2024. április 11-én sikeresen telepítette az MRC komplexumokat.
PrSM és LRHW
A PrSM egy 13 láb (4 m) hosszú, 17 hüvelykes (430 mm) irányított föld-föld taktikai rakéta, amely mind az M270A1 MLRS (többszörös indítású rakétarendszer), mind az M142 HIMARS segítségével indítható. Az MGM-140 ATACMS helyettesítésére a PrSM megduplázza az ATACMS komplexum jelenlegi tűzsebességét, indítótartályonként két rakétával. A légvédelmi rendszereket, rakétavetőket, parancsnoki és irányítási egységeket (C2), a csapatok koncentrációs területeit több mint 500 kilométeres tartományban érheti el.
2024. június 16-án az amerikai hadsereg 3. MDTF munkacsoportja, a 181. tüzérségi ezred először vetett be két PrSM-et mozgó tengeri célpont ellen a Valiant Shield 24 SINKEX gyakorlat részeként Palauban, az indiai-csendes-óceáni térségben. A rakétát egy AML (autonomous multi-domain launcher) indítóról indították. Ez volt
– nyilatkozta az amerikai hadsereg szóvivője.
Március 6-án az amerikai hadsereg 219 millió dolláros szerződést írt alá a Lockheed Martinnal az EOC (Early Operational Capability) PrSM rakétafegyverek első sorozatgyártására, a vállalat hivatalosan bejelentette ezt a szerződést. Ez volt a negyedik szerződés a rakéta gyártására. A Lockheed Martin 2023 decemberében szállította le az első rakétákat, miután 2023 novemberében sikeresen elindította az első gyártási tételből véletlenszerűen kiválasztott rakétát.
Nagy hatótávolságú hiperszonikus fegyverek (LRHW)
Az amerikai hadsereg és az amerikai haditengerészet közösen fejleszti az LRHW univerzális MRBM-et, mindkét ügynökség egyértelműen pénzt és időt próbál megtakarítani annak érdekében, hogy rövid időn belül utolérje az oroszokat és a kínaiakat a hiperszonikus versenyben – “a haditengerészet által kifejlesztett kétfokozatú gyorsítóval és C-HGB-vel (Common Hypersonic Glide Body), amelyet egy katonai konténerbe csomagoltak.”
Az amerikai hadsereg által kiadott legfrissebb adatok szerint az LRHW az MGM-51A MRBM – egy univerzális szilárd hajtóanyagú kétlépcsős rakéta, amelyet mind az amerikai hadsereg, mind az amerikai haditengerészet érdekében fejlesztenek ki. A rakéta irányított manőverező harci fejjel van felszerelve, hiperszonikus repülési sebességgel Közös hiperszonikus sikló test (C-HGB) az 1. blokk módosításában, amely elméletileg képes elérni a 3800 mérföld / óra (6080 km / óra) sebességet. Az amerikai haditengerészetben a rakéta az R/UGM – 51A CPS (Conventional Prompt Strike) kódjelzést kapta. A robbanófej súlya 800 font (360 kg), ami elméletileg lehetővé teszi, hogy az amerikai arzenálban jelenleg elérhető nukleáris fegyvereket befogadja, a “könnyű”, például a W61-3/4, a “nehéz”, például a W87-1. A C-HGB robbanófejek állítólag felszerelik a hadsereg, a légierő és a haditengerészet fegyverrendszereit. A fejlesztés alapja az Advanced Hypersonic Weapon (AHW) kísérleti hiperszonikus robbanófej. A 2020. március 19-én végrehajtott egyetlen tesztindítás során a C-HGB robbanófej elérte a 8,2 Mach (2460 m/s) sebességet. A tesztek során az indítási tartomány 1725 mérföld (2775 kilométer) volt. És ez az a szám, amelyet sok forrás mutat be a rakéta maximális indítási tartományaként. Meg kell jegyezni, hogy a rakétafegyverek képességeinek nagyon téves értékelése van.
A soros LRHW rakéta kétfokozatú szilárd hajtóanyagú AUR indítójárművet fog használni, a két szakasz hossza és a harci fej összesen 10, 44 méter, a test átmérője 887 mm. Az indítási súly 16 300 font (7400 kilogramm), fő jellemzője pedig egy levehető irányított hiperszonikus robbanófej C-HGB. Mivel abban az időben nem állt rendelkezésre a “natív indító jármű”, a teszteket a STARS indító jármű speciális teszthordozóján végeztük.
A STARS (Strategic TARget System) egy tesztrakéta, amely a Polaris-A3 SLBM első két szakaszán alapul, az ORBUS-1A szilárd hajtóanyagú motort harmadik fokozatként használták. A Sandia laboratórium PBV (Post Boost Vehicle) rakétáját a korai előrejelző rendszer SBIRS műholdjainak rakétatámadásra vonatkozó elemeinek tesztelésére, valamint az AHW hiperszonikus fegyver prototípusának repülési tesztelésére használták (2011. november 17-én az amerikai haditengerészet csendes-óceáni rakétatartományából, a Hawaii-szigeteken – Kauai szigetén). A rakéta teljes hossza 10, 36 m, átmérője 1, 37 m, a rakéta indítási súlya hasznos terhelés nélkül 16 330 kg, az első fokozatú motor tolóereje 340 kN. A teszthordozó legalább kétszer olyan magas, mint a standard, így a valóságban a soros rakéta, amely saját nevét kapta Dark Eagle, nem rendelkezik ilyen indítási tartománnyal, és az AUT végén a sebesség nem haladja meg a Mach 5-öt.
A 40 éves Pershing-2 MRBM-hez hasonlóan az új rakétát is első és második fokozatú motorokkal szerelik fel az 1.1 HTPB/AP/Al kompozit szilárd hajtóanyag-osztályon. Mivel ez jelenleg a legfejlettebb üzemanyag, egyszerűen nincs más fűtőanyag, amelynek fajlagos impulzusa 275 másodperc vagy annál nagyobb. MGM-31C Pershing II egy amerikai kétfokozatú szilárd hajtóanyagú MRBM, amelyet az 1970-es évek végén fejlesztett ki Martin Marietta. A kiindulási súly 16 451 font (7462 kg). Az AUR rakéta valós repülési jellemzői valószínűleg megfelelnek vagy megegyeznek az azonos indítási súlyú Pershing-2 jellemzőivel – 7400-7500 kg, két fokozattal is rendelkeztek, az első 172 kN tolóerővel, a második 122 kN tolóerővel, az AUT végén 3875-3900 m / s-ot adott, ami 1770-1800 km tartománynak felel meg.
A haditengerészettel való több közös kísérlet során, hogy 2023-ban repülési teszteket végezzenek a rakétával, nehézségek merültek fel. A “natív” hordozón tervezett három tesztindítás közül egyet sem hajtottak még végre. Jelenleg az MGM-51A LRHW rakéta még mindig a szükséges adatok összegyűjtésére, a képességek bemutatására és a rakétarendszer tervezésének tesztelésére tervezett tesztek előkészítésének utolsó szakaszában van, mondta az amerikai hadsereg tisztviselője.
Az első sikeres repülési teszt után a hadsereg RCCTO (Rapid Capabilities and Critical Technologies Office) megígérte, hogy üzembe helyezi az első MGM-51A LRHW rakétát. Az amerikai hadsereg egyértelműen siet – az MRC indítót 2023 szeptemberében helyezték üzembe, de még mindig nincs hozzá rakéta.
A Fegyverzetellenőrzési Szövetség 2022. januári cikke szerint a Költség- és Programértékelési Hivatal becslése szerint az LRHW program fejlesztése 4,4 milliárd dollárba, gyártása pedig 2,5 milliárd dollárba kerülne. 66 rakéta, köztük 48 PrSM operatív-taktikai rakéta tervével az egyes MGM-51A LRHW rakéták költsége jelenleg 106 millió dollár.
***
