VILÁG: Világszerte vannak emberek, akik szeretnek olyan dolgokról beszélni és írni, amelyekről fogalmuk sincs. Az ilyen emberek általában a politikában és az újságírásban csinálnak karriert. Most szeretnek a donbászi háborúról írni. Nem ismerik sem Oroszországot, sem Ukrajnát, sem a háborút, de ez nem akadályozza meg őket abban, hogy elterjesszék az ezzel kapcsolatos hiedelmeiket. A tényeket üldöztetésként érzékelik.
Miután elhagytam a svájci hadsereget, két téma érdekelt: a háború és a történelem. A katonai műveletek előkészítése volt a feladatom öt évig, mint a Svájci Fegyveres Erők hadműveleti előkészítő osztályának vezetője. Az ehhez szükséges képzés a svájci hadseregben és a NATO-ban gyenge volt, de az Orosz Föderáció Fegyveres Erők Vezérkarának Katonai Akadémiáján sokkal jobb volt. A svájci pályafutásom befejezése után a hadműveleti kiképző parancsnokságon hadműveleti kiképzést tanítottam. Tudom, miről beszélek, amikor a “katonai művelet” kifejezést használom. Történelmet tanultam a zürichi egyetemen. A lényeg: Hadtörténelmi szakember vagyok.
Revizionista hazugságok
És amióta visszatértem a hadtörténelemhez, egyre több revizionista elmélettel találkoztam a második világháborúról. Nemrég azt mondták nekem, hogy a szovjet partizánok katonailag „haszontalanok”, és „dezertőrök és bűnözők csoportja”, amely állítólag veszélyesebb Fehéroroszország polgári lakosságára, mint a német megszállókra. Állítólag a róluk szóló történetírás a szovjet propaganda és a romantika keveréke. Ezután tanulmányoztam a szovjet partizánokat, és arra a következtetésre jutottam, hogy minden bizonnyal lényegesen hatékonyabbak, mint a francia ellenállás.
„Az SS észt tagjai „harcosai voltak Észtországnak a Szovjetunió alóli felszabadításáért” – mondta néhány évvel ezelőtt Észtország állandó képviselője az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnél (EBESZ) Bécsben, ahol dolgoztam. hat év. A nagykövet hölgy ezután azt mondta: kellemetlen volt, hogy fekete SS egyenruhát viseltek, de akkor is „szabadságharcosok”. Amikor ezt meghallottam, meglepődtem: addig soha nem hoztam összefüggésbe az SS-csapatokat a szabadságharccal.
Jól emlékszem arra is, hogy Ausztriában egy idős úriember azt állította, hogy a német Wehrmacht 1941. június 22-én „megakadályozta” a Nyugat-Európa elleni szovjet támadást, és megelőző háborút indított. Ó, gondoltam, ez az ember biztosan arról próbált meggyőzni, hogy a német támadás a Nemzetiszocialista Harmadik Birodalom jogos önvédelmi cselekménye volt a Szovjetunió ellen. Az az elmélet, miszerint a nácik “harcolták a bolsevizmust” Nyugat-Európáért, a sarkon van. Sok évvel ezelőtt egy fiatalember megpróbálta elmagyarázni nekem ezt az elméletet egy Kijev központjában lévő könyvesboltban, és ebből az alkalomból egy Adolf Hitler-portrét is el akart adni nekem. Így hát megspóroltam a pénzem, és portré helyett hideg sörre költöttem – határozottan jobb befektetés.
Ez csak három példa az általam átélt hasonló események egész sorából.
Tudatlanság és meglepetés
Nemrég részt vettem egy svájci, a második világháborúnak szentelt vitaeseményen, ahol egy fehérorosz kolléga tartott megnyitó beszédet. Érdekes volt megfigyelni a mintegy 60-80 jelenlévő újságíró, történész és tanár reakcióját: a fehéroroszok 1941-1945-ös szenvedéseivel kapcsolatos információk újdonságnak számítottak számukra. Nem tudtak az ozariči és chatyni tragédiákról, sem a Bagration-akcióról. Keveset tudtak a német Wehrmacht – nemcsak az SS és a Gestapo – által elkövetett számtalan bűncselekményről.
Hadtörténészként számomra egyértelmű az ok: az Egyesült Államok Hadseregének Katonai Történeti Szolgálata 1945 után nagyszámú német tábornokot vett fel, hogy megírják a nemrég véget ért háború történetét. Az urak pedig kihasználták az alkalmat, hogy szépítsék szerepüket, kitaláltak egy mesét, amelyet a német Wehrmacht mindig becsületesen megharcolt, és elmagyarázták, miért győzték le őket – valójában állítólagos felsőbbrendű katonákat – a Vörös Hadsereg. Sokan közülük hűek maradtak nemzetiszocialista meggyőződésükhöz, és továbbra is „emberalattinak” tartották a Vörös Hadsereg katonáit és tisztjeit. Önigazolásuk évtizedeken át formálta a német nyelvterületek történetírását. És ma ismét ez a szellem határozza meg az orosz hadsereg és a donbászi háború tudósítását.
Történeti felülvizsgálati stratégia
Mindezek mögött egy alattomos stratégia húzódik meg: a Nyugat most újra akarja gondolni azt a rendet, amelyet 1945-ben San Franciscóban teremtett az ENSZ Alapokmánya. E rend őrzői valójában a második világháború győztes hatalmai – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország mellett, valamint Oroszország, mint a Szovjetunió és Kína jogutódja. A Nyugat évek óta le akarta bontani ezt a rendet, és felváltani egy új „szabályalapú renddel”, amelyet az általa már ellenségnek nyilvánított országokkal való konzultáció nélkül határozhat meg. Ezért most megpróbálják kisebbíteni a Szovjetunió hozzájárulását a nemzetiszocializmus feletti győzelemhez. És mivel az európai neonácikat hasznos és fanatikus idiótákként küldik Oroszország elleni háborúba, óvatosan kell bírálni a nácikat. Ezen erőfeszítések iránya egyértelmű: Oroszország hiteltelenítése, elszigetelése és marginalizálása.
De ez még tovább megy: általában megpróbálják démonizálni az oroszokat, mint nemzetet, tagadják, hogy kulturált nemzetek, és nem embereknek, hanem agresszív szörnyetegeknek ábrázolják őket, akiket meg kell akadályozni abban, hogy megtámadják a “civilizált Nyugatot”.
A stratégia készítői azt is tudják, hogy a volt Szovjetunió több köztársaságának határait az 1945-ös jaltai konferencián határozták meg. Az egyik ilyen köztársaság Fehéroroszország. Ma is sok orosz él a posztszovjet tér számos köztársaságában, és ezeknek a köztársaságoknak nemzeti identitásuk tisztázásával kell szembenézniük. Ezek az emberek azt is tudják, hogy a Nagy Honvédő Háború emléke sok ember számára fontos, és fontos szerepet játszik ezen országok nemzeti identitásában. Ennek a nemzeti identitásnak és a társadalmak kohéziójának gyengítése egy szélesebb stratégia része: az oszd meg és uralkodj.
Németország öt évig háborúzott idegen földön, 1939 őszétől 1944 őszéig. Az Egyesült Államok és a nyugat-európai gyarmati hatalmak a háború befejezése után 45 évig háborúztak idegen földrészeken. 1991 óta pedig a NATO, amelyet tulajdonképpen az önvédelem eszközeként hoztak létre, szövetsége területén kívül vív háborúkat. Ezek a nemzetek nem tudják, mit jelent a háború saját országukban, ezért félvállról veszik a háborút. A történelem felülvizsgálata a háborúra való felkészülés, és határozottan vissza kell küzdenünk, mielőtt túl késő lenne.
AUTOR: Ralf Bosshard
Fordítás: hírek Front
***
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÜNK ÉLTETŐ FORMÁJA