A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÜNK ÉLTETŐ FORMÁJA

(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados évfordulója fényében vizsgálva hazánknak a Szovjetunióval kialakult több mint két évtizedes gazdasági együttműködését, megállapíthatjuk, hogy azt az őszinte testvéri barátság és segítségnyújtás, a mély internacionalizmus, a kölcsönös előnyök és a közös érdekek jellemzik.

Országaink között a nemzetközi gazdasági együttműködés nem ideiglenes, nem átmeneti jelenség, hanem olyan gazdasági és politikai szükségszerűség, amely szocialista rendszerünk objektív törvényeiből fakad. Ez az együttműködés Magyarországon fontos előfeltételét képezi a szocialista forradalom teljes győzelmének, az új szocialista társadalom felépítésének.

A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok egyidősek az új Magyarország születésével. A második világháború utáni nehéz helyzetünkben elsőnek a Szovjetunió gazdasági segítsége érkezett hozzánk. Élelmiszereket kaptunk az éhező lakosság ellátására, nyersanyagot az ipari termelés megkezdéséhez, szállítóeszközöket az ország vérkeringésének elindításához. 1945-ben – 5 hónappal az ország felszabadulása után – a Szovjetunióval kötöttünk először gazdasági egyezményt.

Saját erőfeszítéseinkre, dolgozó népünk lelkesedésére és munkaszeretetére, valamint a Szovjetunió segítségére alapoztuk talpraállásunkat a második világháború súlyos pusztításaiból.

A nagy változást, a két ország közötti gazdasági együttműködést bizonyítja az a tény is, hogy például a magyar-szovjet árucsere-forgalom 20 év alatt több mint 50-szeresére növekedett, és ma már eléri az 1 milliárd rubelt. A második világháború előtti Magyarország behozatalában a Szovjetunió részesedése 0,1 százalék volt, kivitelünkben pedig még a 0,1 százalékot sem érte el. Ma viszont az évi 37 milliárd devizaforint külkereskedelmi forgalmunk mintegy egyharmada a Szovjetunióval bonyolódik le, amely – mint ahogy a számok nagyságrendje is mutatja – legfontosabb külkereskedelmi partnerünk lett.

Az említett tények mutatják, hogy a szocialista országokkal fennálló gazdasági kapcsolataink között mindig a legnagyobb jelentőségű volt a Szovjetunióval kialakított sokoldalú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés. A Szovjetunióval folytatott külkereskedelmünk éppúgy, mint a gazdasági együttműködés egyéb formái, fontos szerepet játszanak egész népgazdaságunk fejlesztésében, és ez jó példát szolgáltat a 10 milliós Magyarország és a közel 232 milliós hatalmas Szovjetunió közötti együttműködésre, a KGST-be tömörült kis és nagy szocialista államok népei közötti barátság lenini elvének gyakorlati megvalósítására.

Az országaink közötti sokoldalú együttműködés gazdasági és politikai jelentőségét még az a tény is aláhúzza, hogy a Szovjetunió kommunizmust építő ország, és a világ második legfejlettebb ipari állama, ahol már 50 éve győzött a szocializmus eszméje, és így óriási tapasztalatokkal rendelkezik a szocialista építés minden területén.

Mindezek mellett a Szovjetunió a világ műszakilag legfejlettebb országai közé tartozik, világraszóló tudományos eredményei vannak és a műszaki-tudományos tapasztalatok óriási tárházát jelenti. Csak példaként jegyzem meg, hogy az elmúlt években a Szovjetunió több mint 1800 komplett műszaki dokumentációt adott át Magyarországnak, és lehetővé tette, hogy mintegy 3500 magyar szakértő a helyszínen tanulmányozhassa a szovjet termelési és műszaki eredményeket. Ezenkívül több mint 1400 szovjet szakértő járt hazánkban és közvetlenül adta át tapasztalatait.

Nem kell itt bizonyítani, milyen előnyös számunkra, hogy hazánk egy világhatalommal működhet együtt gazdasági és tudományos téren.

Vegyük csak figyelembe, hogy ma már a Szovjetunió állítja elő a világ ipari termelésének egyötödét. A Szovjetunió adja a világ vasérctermelésének több mint 30, széntermelésének több mint 20, cementtermelésének 15,7, cukortermelésének 13,2 százalékát, és ezen termékek előállításában világelsőséget élvez. Ha a mezőgazdasági termékeket vesszük, akkor a világ búzatermelésének 26,6, rozstermelésének 41,3, tejtermelésének közel 20 százaléka a Szovjetunióból származik.

Az sem mellékes körülmény, hogy a Szovjetunió – éppen a szocialista társadalom előnyeiből következően – a világ egyik leggyorsabban fejlődő országa. Ezt bizonyítja többek között, hogy a Szovjetunió ipari termelése 1966-ig, 1913-hoz viszonyítva, közel 67-szeresére, 1940-hez viszonyítva pedig mintegy 8,7-szeresére nőtt. A Szovjetunió népgazdaságában évente a műszakilag legfejlettebb termékek egész sorát állítják elő, és a legmodernebb gépek tucatjait helyezik üzembe. Egy ilyen hatalmas országgal gazdasági együttműködést, munkamegosztást folytatni számokban ki nem fejezhető előnyt jelent.

Magyarország és a Szovjetunió közötti sokoldalú gazdasági kapcsolatokat elsősorban az évről évre gyorsan fejlődő árucsere-forgalom tükrözi. Azonban nemcsak a két ország közötti külkereskedelem nagysága, hanem összetétele, jellege is elsőrendű fontosságú hazánk szocialista fejlődése szempontjából.

Amíg a nyers- és alapanyagok részesedése az összes magyar importban kereken 57 százalék, a Szovjetunióból származó behozatalunk 68 százaléka ezekből az alapvető termékekből áll. A termeléshez szükséges alapvető nyers- és alapanyagok, energiahordozók döntő része a Szovjetunióból származik. Ezek között kell megemlítenem a vasércet, a kőolajat, a kohászati termékeket, színesfémeket, egyes vegyi anyagokat, fenyő-fűrészárut éppúgy, mint a villamos energiát. Az alábbi táblázat szemlélteti a jelenlegi helyzetet.

A Szovjetunió részesedése Magyarország nyers- és üzemanyag-behozatalában
Termék	Mérték egység	Összes behozatal	Behozatal a Szovjetunióból
			mennyiség	%
Koksz	ezer t	1199,8	601,5	50,1
Nyersolaj	ezer t	2911,5	2477,8	85,1
Nyersolajtermék	ezer t	603,0	556,7	92,3
Villamos energia	millió kWó	1582,3	1214,8	76,8
Vasérc	ezer t	2695,7	2563,7	95,1
Nyersvas	ezer t	130,6	127,3	97,5
Foszforműtrágya	ezer t	513,0	468,2	91,3
Faféleségek összesen	millió rubel	64,0	46,7	73,0
Gyapot	ezer t	78,3	38,8	49,6

Ugyanakkor az ipari és a mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen gépek és berendezések teszik ki a Szovjetunióból származó behozatal 28 százalékát. A magyar mezőgazdaságban ma már közismertek a szovjet mezőgazdasági gépek, vasúti forgalmunk mind nagyobb hányadát bonyolítják le a szovjet gyártmányú Diesel-mozdonyok, a főváros közlekedésében pedig régóta ismertek a szovjet trolibuszok. Az említetteken kívül a fejlett és igen sokrétű szovjet gépipar számos terméke – a korszerű komplett termelőberendezésektől a keresett fogyasztási cikkekig – segíti a magyar népgazdaság fejlődését és lakosságunk jobb áruellátását.

A Szovjetunióból származó importunk mellett külön említésre méltó az oda irányuló export. A Szovjetunióba irányuló magyar export mint egy 50 százalékban gépipari termékből áll, az összes kivitelben e termékek csak 33 százalékkal részesednek. A magyar gépipar termékeinek közel 50 százalékát exportáljuk, és ennek több mint felét a Szovjetunió vásárolja meg. Szovjet viszonylatú exportunk további része is döntően feldolgozott ipari termékekből áll. Például gyógyszeripari exportunk kb. 60 százaléka szintén a Szovjetunióba kerül.

Gazdasági adottságaink helyes figyelembevételét fejezi ki a magyar-szovjet áruforgalom összetételét jellemző azon adat is, amely szerint a legutóbbi évben a Szovjetunióból importált áruk súlya közel 11 millió tonnát tett ki, az exportált áruk súlya csak 770 ezer tonna volt. Tehát 1 kg magyar exportáruért kb. 14 kg szovjet árut importálunk.

A Szovjetunió kiemelkedő súlyát a magyar gépipari termékek vásárlásában az alábbi táblázat mutatja:

Az előbbiekben a múltról beszéltünk. Ezek után vizsgáljuk meg, mit mutatnak a jövő előremutató számai. A két ország közötti árucsereforgalom 1970-ig – az aláírt hosszú lejáratú államközi egyezmény szerint – további 68-70 százalékkal fog növekedni az 1965. évihez képest. Mindez azt jelenti, hogy 1970-ben a Szovjetunió Magyarország külkereskedelmi forgalmában mintegy 40-42 százalékkal részesedik. Az 1966-1970. években – többek között – a Szovjetunió 16 millió tonna olajat, 7,1 millió tonna vasércet, 900 000 tonna nyersvasat, 1,4 millió tonna hengerelt árut, 9,6 millió m³ fát fog szállítani Magyarországnak. Az előző ötéves tervidőszak folyamán Magyarország 2,2 milliárd kWó villamos áramot importált a Szovjetunióból, ebben az ötéves tervidőszakban pedig 10,8 milliárd kWó-t fog kapni. A Szovjetunió anyagjellegű szállításai az 1966-1970. években összesen közel 25 milliárd devizaforintot tesznek ki.

A Szovjetunió nagy szerepet játszik a magyar ipar műszaki fejlesztésében is. A harmadik ötéves tervidőszak folyamán a Szovjetunióból importálunk – többek között – 30 komplett gyárberendezést. Ez nagyban elősegíti egész gépiparunk, de más iparágak kapacitásának bővítését és korszerűsítését. A Szovjetunió gépszállításainak értéke 1970-ig több mint 700 millió rubelt tesz ki.

Utaltam arra, hogy a Szovjetunió nemcsak legnagyobb anyag- és gépszállítónk, hanem egyben a magyar ipar termékeinek legjelentősebb és legszilárdabb felvevő piaca is. A harmadik ötéves terv időszakára a hosszú lejáratú egyezmény alapján a szovjet külkereskedelmi szervek Magyarországról 41 vegyipari üzemet, 130 különféle hajót, 90 sajtgyárat, 200 zöldség- és gyümölcskonzervet termelő gépsort, jelentős mennyiségű közúti járművet, hajót, műszert és híradástechnikai eszközt, valamint számos más gépipari terméket rendeltek. Ezek között találhatók például mezőgazdasági laboratóriumok, amelyekből 1970-ig előreláthatóan 14-15 millió rubel értékben szállítunk a Szovjetunióba. (1967-ben 300 magvizsgálót, 70 takarmányvizsgálót és néhány izotóplaboratóriumot szállítunk.)

Fontos szerepe van a Szovjetunióba irányuló exportunkban a könnyűipari és közfogyasztási cikkeknek, amelyek aránya a magyar exportban 29 százalék (cipő, készruha, kötöttáru, bőráru stb.). A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek a Szovjetunióba irányuló magyar export 15 százalékát fogják kitenni a harmadik ötéves terv időszakában.

A két ország közötti gazdasági együttműködés távolról sem jellemezhető csupán a külkereskedelem fejlődésével. Népgazdaságunk számára igen nagy jelentőségűek azok a szovjet tapasztalatok, amelyeket egyes nagy létesítményeink megalkotásánál a tervezési munkákban, a korszerű technológia kidolgozásában, a berendezések szerkesztésében és üzembe helyezésében kaptunk és kapunk, vagy amelyeket közösen dolgozunk ki. Együttműködésünk eredményét számos példával tudnám illusztrálni. Egyik legnagyobb létesítményünk a Dunai Vasmű, amelynek felépítésében kiemelkedő szerepe volt a Szovjetuniónak. Ez kohászati iparunk fellegvára, és ma már évente 640 000 tonna nyersvasat, 660 000 tonna acélt, 786 000 tonna kokszot, 525 000 tonna melegen és hidegen hengerelt acélárut és sok más terméket ad.

Másik jelentős területe együttműködésünknek a Barátság kőolajvezetéken érkező nyersolaj feldolgozásával kapcsolatos. Ennek segítségével meg tudjuk sokszorozni petrokémiai és műszálgyártó iparunk termelését.

Gazdasági együttműködésünk eredménye a korszerű Tiszai Vegyi Kombinát, amely az új technikai eljárások bevezetésével egymaga az egész magyar nitrogénműtrágya-termelés felét szolgáltatja – mintegy 417 000 tonnát -, miközben a járulékos üzemek egész sorát táplálja.

De megemlíthetem a Százhalombattai Hőerőművet is, amelynek létrehozásában szintén jelentős részt vállalt a Szovjetunió. A mintegy 600 MW kapacitású erőmű az ország legnagyobb ilyen létesítménye lesz, és gépi berendezéseinek számottevő hányadát a Szovjetunió szállítja (körülbelül 750 millió forint értékben).

Utalhatnék még a 800 MW összkapacitású első magyar atomerőmű szovjet segítséggel történő felépítésére éppúgy, mint az óriási Dunai Kőolajfinomítóra, vagy például a nagy teljesítményű házgyárakra, amelyek szintén szovjet berendezésekkel, szovjet technológia alkalmazásával fognak működni. Az első szovjet házgyár már termel is.

Az ipari beruházások mellett megemlítem a magyar közlekedés fejlesztését is. Az 1965-1967. években összesen 109 db 2000 LE-s Diesel-mozdonyt vásároltunk a Szovjetuniótól. A budapesti metró építésénél nemcsak a gazdag szovjet tapasztalatokra támaszkodhattunk, hanem a Szovjetunió a szükséges berendezések – fúrópajzsok, tübinggyűrűk, speciális motorkocsik, mozgólépcsők stb. – szállításában is jelentős részt vállal.

A felsoroltakon kívül a két ország között műszaki-tudományos kapcsolatok jelentős bővülésének is tanúi lehetünk. E helyütt csupán a híradástechnikai iparágunk fejlődése szempontjából oly jelentős magisztrális rádiórelé-rendszer közös kutatásaira utalok, amelyekben részünkről a Távközlési Kutatóintézet vesz részt. Ennek keretében a hazai híradástechnika módot kapott arra, hogy viszonylag rövid idő alatt dolgozhassa ki nagy kapacitású, világszínvonalú mikrohullámú rendszerek előállítását, majd megszervezhesse a sorozatgyártást.

Büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy az együttműködés kölcsönössége nem formális. A szovjet szakemberek igen sok területen nagyra értékelik fejlettségünket, egyes iparágainkat, munkásaink, mérnökeink ügyességét, szakértelmét. Például a Szovjetunió 41 komplett festék- és műanyaggyár teljes felszerelését kötötte le, ami vegyipari gépszerkesztőink, gépgyártásunk elismerését is jelenti. 1965-ig 7 nagy teljesítményű fénycsőgyártó berendezést szerelt fel az Egyesült Izzó a Szovjetunióban, többek között Baku, Jereván, Szmolenszk, Poltava városokban.

Egyes magyar termékeknek jelentős szerepük van a szovjet piac ellátásában. Így például a Szovjetunió által importált pamutszövet-mennyiség 32,3, a zöldségkonzerv-behozatal 57,7, a bőrcipőimport 12,4, a gyógyszerbehozatal 46,0, az orvosi berendezések és műszerek importjának 32,4, a híradástechnikai berendezések importjának 29,1 százaléka Magyarországról származik. E cikkek kifejezetten keresettek a Szovjetunióban, de jó hírük van némely gépipari termékeinknek is. Nagyra értékelik például a Szovjetunióban a magyar hajókat, úszódarukat, autóbuszokat, dömpereket, vasúti járműveket és élelmiszeripari gépeinket.

Igen nagy súlyt fektetünk arra, hogy a legújabb technika minél gyorsabban terjedjen el országainkban, és minél nagyobb hatékonysággal segítse elő a két ország népgazdaságának korszerűsítését. E célból jelenleg erőfeszítéseket teszünk az illetékes szovjet és magyar szakminisztériumok, vállalatok, intézmények, kutatószervek közötti közvetlenebb kapcsolatok létrehozására, az együttműködés kiszélesítésére.

A fennállásának 50. évfordulóját ünneplő Szovjetunió a velünk kialakított árucsere-forgalom lebonyolításán és a gazdasági együttműködés egyéb formáin keresztül tehát biztosítja tervgazdálkodásunk, szocialista fejlődésünk legfontosabb külső feltételeit. Ezért tartjuk nagyon fontosnak azt, hogy az árucsere-forgalmon túlmenően közvetlenebb termelési és műszaki kapcsolatokat alakítsunk ki a két ország között. Ezért törekedett és törekszik kormányunk arra, hogy több évre szóló hosszú lejáratú egyezményeket kössön egy-egy fontos népgazdasági ágazatban. Ezek az ágazati megállapodások jelentősen elősegítik népgazdaságunk műszaki fejlesztését, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kihasználását.

Melyek azok a fontosabb népgazdasági területek, ahol az 1966-1970-es időszakban – de azon túlmenően is – szorosabb ipari kooperációt és műszaki-tudományos együttműködést valósítunk meg a Szovjetunióval, és ahol ebből következően gyorsan nő az áruszállítások volumene is?

Ilyen ágazat például a járműipar. Itt a kölcsönös előnyök alapján az autóbuszok és más járművek gyártásában hozunk létre egy hosszabb időszakra szóló szorosabb termelési kooperációt. Ennek eredményeként a magyar autóbuszexport az 1966. évi 806 darabról 1970-re több mint 4000 darabra fut fel, és autóbusztermelésünk a jelenlegi mintegy 3049 darabról kb. 7000 darabra nő. A szovjet járműiparral részegység-szakosítást, termelési kooperációt valósítunk meg, és mindez lehetővé teszi a gazdaságos, a legfejlettebb technikát képviselő sorozatgyártást. E nagyszabású járműipari fejlesztési program megvalósítása céljából korszerű komplett motorlicenciákat vásároltunk a Renault-MAN-művektől.

Számottevő exportot bonyolítunk le a harmadik ötéves tervidőszakban motorvonatokból is; öt év alatt 215 négyrészes szerelvényt szállítunk a Szovjetuniónak. Ennek elősegítése, a műszaki haladás meggyorsítása végett a Ganz-MÁVAG Vagon- és Gépgyár közvetlen termelési, műszaki kapcsolatokat, kooperációt alakít ki a rigai vagongyárral. Külön említésre méltó a hajóiparunknak feladott szovjet megrendelés is, amely ezen iparág exportjának tekintélyes részét tölti ki. 1970-ig 246, részben hajót, részben úszódarut vásároltak tőlünk a szovjet elvtársak.

1967-től lép életbe a korábban megkötött magyar-szovjet timföld-alumínium-egyezmény. Milyen előny származik ebből az együttműködésből országunk számára, és mi a megállapodás lényege? Az egyezmény szerint hazánk – amely gazdag bauxitlelőhelyekkel rendelkezik, a világon a 7. helyen áll, de energiaforrásokban rendkívül szegény – timföldet szállít a Szovjetunióba, ahol az olcsó vízi energia felhasználásával alumíniummá dolgozzák azt fel. A kész fémalumíniumot a Szovjetunió visszaszállítja hazánkba. Mivel Magyarországon sokkal költségesebb a villamos energia előállítása, mint a Szovjetunióban, az alumínium önköltsége kétszer akkora, ha azt hazánkban állítjuk elő, mint más alumíniumgyártó országban. A Szovjetunióval kötött egyezmény tehát megoldja a Magyarország bauxitban való gazdagsága és energiaszegénysége közötti ellentmondást.

Azt is meg lehet kérdezni, hogy miért nem inkább villamos energiát importálunk a Szovjetunióból és idehaza állítjuk elő az alumíniumot. Ez sem lenne gazdaságos, mert a villamos energia eljuttatása Magyarországra a volgai erőművektől többe kerülne, mint a timföld- és az alumíniumszállítás, nem is szólva az energiatovábbítás igen bonyolult műszaki megvalósításáról, a jelentős hálózati energiaveszteségekről, amelyek több ezer kilométeres távolságnál igen tetemesek. Hazánk jelentős beruházásokat takarít meg azáltal, hogy a timföldet a Szovjetunióban kohósítják. Ugyanakkor ez az egyezmény természetesen a Szovjetuniónak is előnyös.

Az egyezmény, amely ez évben lép életbe, jelentős többlet-fémalumíniumhoz juttatja hazánkat, hisz a jelenlegi 60 000 tonnás hazai termelés mellett az egyezmény révén 1970-ben további 60 000 tonna fémalumíniumot kapunk a Szovjetuniótól. Tehát lényegében az egyezmény alapján néhány év alatt annyi fémet kapunk, mint amennyit a magyar alumíniumipar idehaza elő tud állítani.

A feldolgozott alumíniumból különböző késztermékeket tudunk előállítani, ami számunkra sokkal gazdaságosabb, mint akár a timföld, akár a tömbalumínium exportálása. A kész alumínium termékek világpiaci ára többszöröse az említett alapanyagok világpiaci árának. A szovjet-magyar alumíniumegyezmény tehát jelentős gazdasági megtakarítással jár népgazdaságunk számára, és elősegíti hazai adottságaink kedvező kihasználását. Ennek megvalósítását szolgálja a most épülő hatalmas Székesfehérvári Könnyűfémmű, amely harmadik ötéves tervünk kiemelkedő beruházása, és teljes kiépítése után 15 ezer tonna hengerelt alumíniumot fog adni a népgazdaságnak.

A harmadik ötéves terv időszakában más területeken is törekszünk az együttműködés továbbfejlesztésére. Az egyik a gyógyszeripar. Ez is hagyományos iparágunk, és a Szovjetunió már eddig is legfőbb vásárlónk volt. Kivitelünk az 1954-1964. évek között kb. hatvanszorosára növekedett és további jelentős fejlesztést tervezünk az 1970-ig szóló időszakra. Már 1967-ben 551 millió devizaforint értékben szállítunk gyógyszert a Szovjetunióba. A megkötött gyógyszeripari egyezmény szerint az illetékes szovjet és magyar szervek szorosan együttműködnek egyes gyógyszerek kutatásában, klinikai kipróbálásában és gyártásában, ami elősegíti ezen világhírű magyar iparág további gyors fejlesztését, exportjának növelését és versenyképességének fokozását.

Megemlíthetek még – a felsoroltakon kívül – egy másik életbe lépő egyezményt, a zöldség-, gyümölcsszállításokról szóló megállapodást is, amely 1970-re irányoz elő jelentős növekedést a magyar friss és konzervált zöldség-, gyümölcsfélék szállításában.

Figyelembe véve a gazdaságirányítás új rendszerét – amely 1968-ban lép életbe -, már most több irányú erőfeszítést kell tenni gazdasági vezetőinknek a szocialista országokkal – ezen belül is elsősorban a Szovjetunióval – való gazdasági kapcsolataink és külkereskedelmünk hatékony fejlesztése céljából.

Kölcsönös érdekünk például a szovjet gépimport növelése, figyelembe véve a Szovjetunió hatalmas méretű és választékú gépgyártását. Őszintén meg kell mondani, hogy a magyar ipari üzemek és külkereskedelmi vállalatok vezetői még nem ismerik kellőképpen a szovjet ipar és a szovjet piac lehetőségeit, pedig sok olyan árut importálhatnánk onnan, amelyeket ez idáig tőkésországokból szereztünk be vagy – gazdaságtalan körülmények között – itthon állítottunk elő.

Ezért kölcsönösen keresnünk kell mindazokat a lehetőségeket és módszereket, amelyek az áruforgalom további növekedését eredményezik. A magyar és a szovjet ipari termékeknek országainkban való jobb megismertetése érdekében az utóbbi években a magyar külkereskedelmi vállalatok a Szovjetunióban évente 30-35 kiállításon vettek részt. 1966-ban a magyar külkereskedelmi vállalatok összesen 44 esetben rendeztek önálló árubemutatókat, illetve vettek részt a Szovjetunióban nagyobb kiállításokon és nemzetközi vásárokon. Ilyen irányú piaci tevékenységünket a jövőben fokoznunk kell.

Emellett hangsúlyozni szeretném azt is, hogy az új gazdasági mechanizmus körülményei között is a hosszú lejáratú államközi egyezményeket, a külkereskedelmi megállapodásokat és az iparági szerződéseket tekintjük gazdasági kapcsolataink alapvető formájának. Ezért az új gazdaságirányítási rendszerben fontos feladatunknak tartjuk a korábban kötött államközi egyezmények pontos teljesítését. Emellett törekszünk a két ország között konkrét gyártásszakosítási és kooperációs szerződések létrehozására, a közvetlenebb termelési kapcsolatok kialakítására.

Az a meggyőződésünk, hogy egymás szükségleteinek, lehetőségeinek jobb figyelembevétele, együttműködésünkben a piaci eszközök erőteljesebb érvényesítése elő fogja segíteni gazdasági és külkereskedelmi kapcsolataink további erőteljesebb fejlődését a Szovjetunióval.

Népgazdaságunk 20 éves fejlődése bizonyítja, hogy a szovjet-magyar gazdasági együttműködés kiszélesítése jól szolgálta a magyar és a szovjet nép érdekeit és egyben erősítette az egész szocialista közösséget. A Szovjetunióval kialakult és fejlődő sokoldalú gazdasági együttműködésünket, amely a két nép érdekeit, a szocializmus pozícióinak erősítését szolgálja, a tőkésországokban sokan – az ún. „keleti szakértők” – nem nézik jó szemmel.

A mi nyugati „kritikusaink” az utóbbi időben több olyan megállapítást tettek – és erről cikkeket, könyveket írtak -, amelyek azt próbálják bizonygatni, hogy a Szovjetunióval, de általában a szocialista országokkal folytatott külkereskedelmünk és gazdasági együttműködésünk nem gazdaságos. Bírálják ezt az együttműködést, igyekeznek befeketíteni szilárd és biztonságos piaci kapcsolatainkat, valótlan és hamis megvilágításba helyezni együttműködésünket.

Az egyik ilyen – többször hangoztatott – érvük a „keleti szakértőknek”, hogy a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk nem a kölcsönös előnyök elvére épül. Úgy gondolom, ezt az állítást nem kell külön cáfolnom, hisz az eddig felsorolt tények világosan bizonyítják a két ország teljes egyenjogúságát.

Más burzsoá „kritikusok” azt firtatják, hogy a Szovjetunióval bonyolított árucsere-forgalmunkban az árak vajon kedvezőek-e a magyar népgazdaság számára. Érdekes, hogy e kérdést soha nem vetik fel az említett kritikusok akkor, amikor egy nyugati tőkésországgal kötünk megállapodást. A Szovjetunióval lebonyolított külkereskedelmünkben az árak, illetve a cserearányok kedvezőek számunkra és megfelelnek a magyar népgazdaság érdekeinek. Mint ismeretes, a KGST-országok közötti kereskedelemben az árakat – és ezen belül a Szovjetunióval bonyolított árucsere-forgalomban is – hosszabb időszakra rögzítjük kölcsönös megállapodás alapján. Ezek az árak a világpiaci árakra támaszkodnak, de azoknál szilárdabbak, mivel kiküszöbölik a tőkés piac konjunkturális ingadozásait. A Szovjetunióval, de a többi szocialista országgal is kialakított külkereskedelmi árak és az egész árucsere-forgalom cserearányai is a kölcsönös előnyök elve alapján születnek. A szovjet-magyar kereskedelem cserearányai lényegesen kedvezőbbek számunkra, mint ha az azonos árukat tőkésországokból vásárolnánk és saját áruinkat is a tőkés piacokon kellene eladnunk.

E nyugati „kritikusok” célja nyilvánvaló: zavart kelteni közvéleményünkben és befeketíteni azt a gyümölcsöző együttműködést, amely egyik forrása egész szocialista fejlődésünknek.

A magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok – bár két ország együttműködését fejezik ki – lényegében azokra az alapelvekre épülnek, amelyek a KGST-országok közötti sokoldalú együttműködést jellemzik, vagyis a teljes egyenjogúságra, a kölcsönös segítségre, az internacionalizmusra és a kölcsönös előnyökre. A Szovjetunióval folytatott gazdasági és műszaki-tudományos együttműködésünk alapvetően kétoldalúan, országaink illetékes szervei között bonyolódik le, amelyek irányításában jelentős szerepet tölt be a Magyar-Szovjet Gazdasági Együttműködési Kormányközi Bizottság. E bizottság vizsgálja meg időről időre a szocialista nemzetközi munkamegosztás alapelveinek megfelelően a szovjet és a magyar szervek közötti közvetlenebb kontaktus, a gazdasági összefogás szélesítésének lehetőségeit. Emellett természetesen vannak olyan nemzetközi gazdasági szervezetek, vállalkozások is, ahol több oldalú formában működünk együtt a Szovjetunióval egy-egy népgazdasági ágazatban. Gondolok itt az INTERMETALL-ra, a Golyóscsapágyipari Együttműködési Szervezetre, de a KGST más szerveire és intézményeire is. Ezen együttműködési formák keretein belül többoldalúan hangoljuk össze részben gazdaságfejlesztési terveinket, részben együttműködésünket a Szovjetunióval. Ezek a két- és több oldalú együttműködési formák szervesen kiegészítik egymást.

Pártunk internacionalista politikájából következik, hogy gazdasági tevékenységünk elválaszthatatlan részének tekintjük a nemzetközi munkamegosztásba való szoros bekapcsolódásunkat, a szocialista országokkal és ezen belül a Szovjetunióval folytatott mind szélesebb körű együttműködésünket.

Magyarország 22 évvel ezelőtt a Szovjetunió segítsége nyomán kiszakadt a tőkés világból. Új útra, a szocializmus építésének útjára lépett. Mi, magyar kommunisták, tudjuk – és ezt az élet, a szocializmus építésének magyar és nemzetközi gyakorlata is igazolta -, hogy a szocializmus felépítését elszigetelten, a szocialista országok közösségétől elzárkózva nem lehet eredményesen megoldani.

Pártunk IX. kongresszusa leszögezte, hogy határozott szándékunk folytatni eddigi jól bevált politikánkat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok területén is. Ez az internacionalista politika felel meg legjobban népünk érdekeinek és szolgálja hazánk további felemelkedését. Ez a politika felel meg legjobban annak a lenini eszmének, amely most az 50. évfordulóját ünneplő Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és az annak nyomán létrejött Szovjetunióban öltött testet.

50 év – milyen rövid idő az emberiség történetében, de elég hosszú ahhoz, hogy az akkor győzedelmeskedett proletárforradalom csodákat műveljen, elsősorban szovjet földön, de ma már a világ területének 26 százalékát, a mintegy 35,3 millió km²-t kitevő szocialista világrendszer egészében is. Ezek a „csodák” a szocializmust építő néptömegek alkotómunkájának gyümölcsei. Ezekből táplálkoznak azok az eredmények is, amelyek a szocialista országok közötti gazdasági összefogás nyomán jöttek létre, és amelyek éltető elemei a Szovjetunió és Magyarország közötti sokoldalú gazdasági együttműködésnek is. A Szovjetunióval való szoros gazdasági, politikai és nem utolsósorban katonai szövetség a magyar nép szocialista fejlődésének, függetlensége megvédésének záloga. Ezt a politikát diktálja napjaink történelme és a ma élő magyar nemzedék sorsáért érzett felelősség egyaránt.

50 éves a Szovjetunió. Kossuth Könyvkiadó, 1967.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!