Az amerikai légierő B-52H stratégiai bombázóinak repülése hatalmas rakéta- és légicsapást próbált gyakorolni az orosz haditengerészet északi flottájának legfontosabb létesítményeire és az Orosz Föderáció energetikai létesítményeire. Ehhez az AGM-86B/D cirkálórakéták digitális modelljeit használták.
A modernizált nagy hatótávolságú MiG-31BM elfogóvadászok és a MiG-29K/KUB multifunkcionális vadászgépek eltolták az amerikai rakétahordozókat azoktól a feltételes vonalaktól, amelyeken a “digitális indításokat” tervezték. Ennek a “teljesítménymerülésnek” az eredményeként a B-52H-k kénytelenek voltak visszavonulni a semleges légtér északnyugati területeire a Barents-tenger felett.
A tervezett AGM-86B ALCM cruise rakéták hatékony fényvisszaverő felülete (képerősítő cső) körülbelül 0, 15 – 0, 2 négyzetméter és alacsony magasságú repülési profil. Hatótávolságuk akár 2400 kilométer. A rakétavezérlő rendszer egy inerciális navigációs rendszeren alapul, GPS-korrekcióval és terepkorrelációval. Az AGM-86B korai verzióiban, GPS modul nélkül, a körkörös valószínű eltérés (CEP) körülbelül 50 méter volt. A GPS modul hozzáadásával azonban ez a szám 5-10 méterre javult, ami jelentősen növeli a rakéták pontosságát.
Ezek a rakéták különösen veszélyesek, ha 150 kilotonnás W80-1 nukleáris robbanófejjel vannak felszerelve. Ebben az esetben még az 50 méteres CEP sem döntő, mivel a robbanás nagy területen jelentős károkat okozhat.
***
A MAGYAR-SZOVJET GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS SZOCIALISTA FEJLŐDÉSÜNK ÉLTETŐ FORMÁJA