Goebbels Napló

1932

(idézet: Goebbels Napló – Ormos Mária)

1932. január 6. (Kaiserhof¹ A Kaiserhof egy berlini szálloda, amelyben Hitler rendszeresen megszállt, és amely a nácik egyik „hadiszállása” lett.* )

„Be az üzemekbe!” jelszóval nagyszabású akciót tervezünk Berlinben. Ennek érdekében koncentrált támadásra együtt vetjük be az SA-t, az SS-t, a sajtót, a pártot és a propagandát. Most be kell fészkelni magunkat a gyárakba. Innen aztán meghódíthatjuk a munkásságot. A jelszó már megvan: „Hib-akció!” A Führernél vagyok: Gröner táviratilag Berlinbe hívta. Valószínűleg a párton belüli békéről van szó. Hitler, mint mindig, most is világosan látja a dolgot. Ha valami X, akkor nem lehet helyette U-t mondani. A párt belső ügyeiről beszélgetünk. Van a szervezetben egy ember, akiben senki sem bízik. Fennáll annak a veszélye, hogy a döntő órában lelép, és felmérhetetlen, később alig jóvátehető kárt okoz nekünk. Nincs benne szolidaritás, és ezért nem is tud senkinek a barátja lenni. Ez az ember Gregor Strasser!² Mint politikus és szónok, Strasser volt Hitler egyetlen számottevő riválisa a náci pártban. Goebbels alkatára fényt vet, hogy néhány évvel előbb Strassert még istenítette.* Délután a kávé mellett sok mindenről beszélgetünk. A Kaiserhof ismét a politikai kíváncsiság és szenzáció központja lett. A sajtóférgek bizonyára azt gondolják, hogy egész nap sötét bosszúterveket szőve ülünk ott. Ahogy Móricka a nemzetiszocializmust elképzeli!

1932. január 7. (Kaiserhof)

Megint minden mozgásban van. A Führer volt Grönernél. Megpróbálta megnyerni, hogy parlamentáris úton hosszabbítsák meg a birodalmi elnökség hivatali idejét. Ez még menne is, de itt nem a birodalmi elnökről van szó. Brüning úr a saját helyzetét és kormányának sorsát szeretné beláthatatlan időre megszilárdítani. A Führer gondolkodási időt kért. A helyzetet minden oldalról tisztázni kell. Egyelőre még egy sor alkotmányjogi meggondolást is el kell takarítani az útból. Kétségtelen, Brüning el akarja sütni a nagyágyúját; de ezzel nem fog célba találni. A hatalomért folyó sakkjátszma elkezdődött. Lehet, hogy erre rámegy az egész év. Olyan játszma ez, amit tempóval, okossággal és ravaszkodással is végig kell játszani. A legfontosabb, hogy erősek maradjunk, és ne kössünk kompromisszumokat.³ Ez Hitler álláspontja volt, ami mellett hónapokig kitartott, mielőtt mégis belement a kompromisszumba: a koalíciós kormányzásba.* Akkor a természet törvényei alapján győzni fogunk. Az irodába megyek. Mindenütt ismét teljes erőbedobással, élénken dolgoznak. A karácsonyi békének vége; a politika seregei most felvértezik magukat a nagy, döntő csatákra. A sajtó ordítozik, mert egy zsidó fiatalember azt a mesét találta ki, hogy Albrecht herceg palotáját akartuk pártszékháznak kibérelni. Milyen naivan ítélik meg ezek a héberek a közvéleményt. Fogalmuk sincs arról, mi van a nép lelkében. Mindig hajszálpontosan melléütnek. Aljasok, amikor még a nőket is belevonják a napi harcok mocskába. De ha egyszer hatalomra kerülünk, kamatostól megfizetünk nekik! Hamburgban tartottam beszédet. Sagebielben tízezer ember ült összezsúfolva. A tömeg hangulata csodálatos. Legalább ennyien állnak még kint az utcákon. Késő éjjel még a hamburgi pártvezetőkkel politizálunk. A párton belül is erős, hiten alapuló optimizmus uralkodik. Mindenki sejti, sőt tudja, hogy a döntés órája napról napra közeledik. A hamburgi sajtó legalább tárgyilagos. A megvetés velünk szemben és az aljas hazugságáradat csak a berlini szennylapokra jellemző. Amikor visszatérek Berlinbe, azt olvasom az újságokban, hogy a Führer már eltalálta a rendszer érzékeny pontját. Brüningnél járt. Az újságok nyafognak és kiabálnak. A nemzeti megbízhatatlanság bélyegét akarják ránk sütni. A birodalmi elnök tiszteletreméltó személyét tapintatlanul be akarják vonni a politikai nézetek harcába. Most okosnak kell lennünk! A Kaiserhofban. Hitler Brüningnél volt, aki a kedves életéért harcol. Most még mindent elodáznak. A sajtó térdig süllyed a szenzációkban. Kufárkodás tárgyává szeretné ezt az öreg, nagy embert alacsonyítani. Brüning most aztán jó kis levest főzött magának! Az irodában vészhír: az „Angriff”-et egy hétre betiltották. Aláírás: dr. Weiss. „A zsidó vallás meggyalázása miatt.” Na még ez is. Az újságunk ezalatt gazdaságilag tönkre is mehet; de politikailag ez csak használ nekünk. Eggyel több fegyverünk van Brüninggel szemben. Kaiserhof. A Führer Schleichernél járt. Megint mindenki összevissza rohangál, mint egy hangyabolyban. A kormány teljesen elveszítette a fejét. Megbeszélem a Führerrel a Sportpalastban tartandó beszédem részleteit. Ma már mondani kell valamit az embereknek – legjobb lenne a teljes igazságot. Az mindig felüdít. A Führer Lemgóba utazik, ott tart beszédet. Mint minden ilyen esemény előtt, most is csodálatos hangulatban van.

1932. január 10. (Kaiserhof)

A Führer Brüninggel, majd Hugenberggel tárgyalt. Döntő fontosságú napok. A berlini rendőrkapitányság most visszakozik. Azt állítja, hogy a gyűlést a Sportpalastban nem az én beszédem, hanem a közönség bekiabálása miatt tiltották be. Ez is indoklás! Jól kitoltak Brüninggel! Este a Führer jön hozzánk látogatóba. Szombaton Brüninggel tárgyalt. Hűvös légkörben. Brüning nem taktikázott szerencsésen. Úgy kezeli az elnökséget, mint egy kereskedelmi vállalatot. Ha elfogadjuk feltételeit, ellenszolgáltatásként elismeri törvényes mivoltunkat. A Führer ezt röviden és hidegen visszautasítja. Brüning megpróbál visszakozni, de már túl késő. Mint a felriasztott tyúkok, úgy rohangálnak összevissza a Wilhelm-Strassén. Brüning helyzete erősen veszélyeztetett. Ezernyi erő és mellékerő kapcsolódik be. De az adu a mi kezünkben van. A Führer azt szeretné, ha a birodalmi gyűlést minden körülmények között feloszlatnák. Ezen áll vagy bukik minden. A népnek kell döntenie. Mi ebben csak győztesek lehetünk. Ezzel Brüning is tisztában van, és ezért próbálja ezt az egyetlen lehetőséget felhasználni. Tehát vagy enged, vagy az elnöki hatalomért folyó küzdelem köztünk és a rendszer között fog eldőlni. Csak az a nagy kár, hogy mindebbe belevonják a vezértábornagyot is. De mi ezért nem vagyunk felelősek. Hugenberg csak az ötödik kerék a kocsiban. Az estét zenehallgatással töltjük. Nehéz napok után mindig ez a legjobb kikapcsolódás.

1932. január 19. (Kaiserhof)

Hétfő: Reggel és délben szolgálatban. Keményen gürcöltem, egy halom postát elintéztem. Két fontos látogató: a Reichslandbund-tól egy tekintélyes úr, aki a birodalmi elnökségi ügyben kéri véleményemet. A szövetség következetes szeretne lenni. A Stahlhelm össze akar dőlni. Nem is lenne rossz. Akkor a Nemzeti Frontban egyedül a miénk lenne a vezető szerep. Az embernek csodálkoznia kell a naivitáson, amivel a polgári tábor a politikai döntéseket megközelíti. Nevek röpködnek a levegőben, megvitatják, majd megint félredobják őket. Egy biztos: radikális változásnak kell jönnie, hogy a választásnak egyáltalán értelme legyen. Egy neves világháborús ezredesnek – öreg harcos – lelkiismeret-furdalása van, hogy vajon már most átlépjen-e hozzánk. Őt a felháborodás vezette hozzánk, amikor arcátlanul betiltották a nagygyűlésünket a Sportpalastban. Jó ez így. Az Alexanderplatz nekünk segít. Még egyszer feltüzeljük a kerületvezetőket. Rögtön rendezniök kell a pénzügyi kérdéseket. Pénzügyeink már nem olyan vigasztalanok, mint néhány hete voltak. A politikai helyzet még mindig ingatag. A nagy üzemi akciónk már előrevetíti árnyékát. Ha továbbra is ilyen jól halad, nagy sikerek várnak ránk. Szép fokozatosan térdre kényszerítjük a marxizmust. A Führerrel Münchenbe utazunk. Mindig az a legszebb, ha egyedül vagyok vele, és teljesen kötetlenül tud mesélni. A legjobb elbeszélő, akit ismerek. Különösen, ha az ifjúságáról beszél. Soha nem változott meg, az maradt, aki volt. Kedden Münchenben. A Barna Ház.⁴ Az első pártház Münchenben 1931-ben készült el; ennek először köznépi elnevezése volt a Barna Ház, amit ezután a pártszóhasználat is átvett. A nácipárt-egyening és az SA barna inge után kapta e nevet. A háború alatt bombatalálat romba döntötte.* Az előttünk álló választások propagandáját beszéljük meg a birodalmi propagandaközponttal. Rövid emlékeztetőben rögzítjük a leglényegesebb pontokat. A mozgalom most fog igazán belelendülni. Március elsejére az egész birodalmi propagandavezetés Berlinbe jön. Egyelőre úgy hírlik, hogy a választások március 8-án lesznek, én azonban meg vagyok győződve, hogy a választási harc már néhány korábbi meglepetést is hoz. A Führerrel megbeszéltem a birodalmi elnökség ügyét. Tájékoztatom a fejleményekről. Döntés még nem született. Erőteljesen érvelek amellett, hogy ő maga vállalja el a jelöltséget.⁵ Hitler számára a döntés nem volt könnyű, ugyanis nem rendelkezett német állampolgársággal, és amíg meg nem szerezte, az elnökválasztáson nem jelöltethette magát. Ez végül az utolsó percben sikerült.* Komolyan más szóba sem jöhet. Osztunk-szorzunk, de a számok csalhatnak. A választási küzdelembe igazán komolyan csak az ő nevével indulhatunk. Berlinben ismét lelőttek egy SA-embert. A harag forrpontra fog emelkedni. Valamikor egyszer megoldást kell találni. A Führer Brüningnek küldött válasza mesés: logikus, következetes és világos. Megsemmisítő visszautasítás a birodalmi kancellár számára. A Barna Házban magas harci kedv. Csak a párton belüli kishitűek számítanak kudarcra. Mindig Strasserre hivatkoznak.

1932. február 15. (Kaiserhof)

Bejelentik Hindenburg jelölését. Az elnökségi bizottság felhívást tesz közzé. Most már szabad kezünk van. A választási harc elhatározott ügy. Döntésünket most már nem kell titokban tartani.

1932. február 16. (Kaiserhof)

Az egyik mértékadó német nemzeti képviselővel tárgyalok. Hagymázas elképzelései vannak az elnökválasztás kimeneteléről. Nagyobb esélyt ad Thälmann-nak, mint Hindenburgnak. Hátborzongató, hogy ezek az emberek mennyire távol élnek a valódi néphangulattól! Különben úgy tűnik, mintha csak a jóindulatomat akarta volna megnyerni, ha a német nemzetiek saját jelölteket állítanak. Ezt olcsóbban és kényelmesebben is elintézhette volna. Három vezető amerikai újságíróval beszélgetek és egy egész délután megpróbálom meggyőzni őket a mi politikai irányvonalunk szükségességéről. Bár kételkedő alkatúak, de beszélgetésünk végén mindhárman meg vannak győződve arról, hogy végül is a Führer lesz a befutó. Én úgy dolgozom, mintha a választási harc már folyna. Ez bizonyos nehézségeket okoz, hisz a Führert, mint jelöltünket, hivatalosan még nem jelentettük be.

1932. február 21. (Kaiserhof)

Hitlernél a Kaiserhofban néhány olasz fasisztával beszélgettünk. Megtárgyaltuk a plutokrácia és az antiszemitizmus kérdéseit. Többé-kevésbé egyezett a véleményünk. A fasizmus a zsidókérdést illetően jóval egyszerűbb helyzetben van, mint mi. Olaszországban alig van zsidó. Szívük mélyén valamennyien antiszemiták. Egy fejeket ábrázoló plakátot állítottunk össze. A bizonyítási eljárásunknak kézzelfoghatónak és szembeötlőnek kell lennie. A rendszer és a nemzetiszocializmus fejei. A szembeállítás nagyon meghökkentő. Hugenberg volt a Führernél. Jelöltként Vöglert és Oskar porosz herceget ajánlja. Furcsa, hogy mennyire nem ismeri a nép lelkületét! A német nemzeti párt mindig is az összes reakciós erők szervezete volt és marad. Nekünk harcolni kell ellenük. Az örök várakozás lassan felőrli az embert.

1932. február 22. (Kaiserhof)

Csodálatosak lettek a plakátjaink. A propagandát a legmagasabb szinten űzzük. Az egész országnak fel kell rá figyelnie. A Führernél a Kaiserhofban. Frick és Buch is ott van. Felvázolom a birodalmi gyűlésben elmondandó beszédem gondolatmenetét. Hitler elégedett. Remélem, jó formában vagyok. A Führer hosszasan tárgyalja velünk a jövendő külpolitika problémáit. A végén még egyszer megbeszéljük az elnökségi jelöltállítás kérdéseit. A lényeg, hogy most már vége a hallgatásnak. A Führer engedélyezi, hogy este, a Sportpalastban tartandó beszédemben bejelentsem az ő jelölését. Hála Istennek! Most már legalább végérvényesen kidolgozhatom a referátumom szövegét. Az SA-t és a politikai vezetést tájékoztatom. Mindnyájan lelkesek. A Sportpalast zsúfolásig megtelt. A nyugati, keleti és északi kerületek általános taggyűlése. Rögtön az elején viharos éljenzés. Aztán, amikor egy órán át tartó előkészítés után, hivatalosan is bejelentem a Führer jelölését, tíz percig tartó tomboló lelkesedés. Vad tüntetés Hitler mellett. Az emberek felállnak, ünnepelnek és kiabálnak. A boltozat majdnem megreped. A látvány lenyűgöző. Ez igazán olyan mozgalom, amelyiknek győznie kell. Lehetetlen leírni ezt a rajongó elragadtatást. Befejezésül Helldorf gróf a mikrofon elé lép, és az SA nevében hűségnyilatkozatot tesz Hitler mellett. Csodálatos a hangulat. Az emberek összevissza nevetnek és sírnak. Sokan magukon kívül. Először fogjuk fel, hogy ez a nép valóban feltámadt. Késő este Hitler még felhív telefonon. Tájékoztatom; este még átjön hozzánk. Boldog, hogy elnökségének bejelentése ekkora örömöt okozott. Ő a mi vezérünk, és továbbra is ő marad! Akár tetszik, akár nem, meg kell vívnunk az első éles harcunkat a reakcióval, amely Duesterberget⁶ Duesterberg, Theodor, Stahlhelm-vezér, 1932-ben a Német Nemzeti Néppárt elnökjelöltje.* jelölte. Döntésünkben teljesen magunkra maradunk. De így jó. Ez kényszerít bennünket minden erőnk mozgósítására. A Führer hosszan meséli háborús élményeit. Ilyenkor egészen nagy és magával ragadó. Amikor elmegy, csaknem ünnepi hangulat költözik a szívünkbe.

1932. március 13. (Kaiserhof)

Elérkezett a döntő nap. Lesz, ami lesz, mi megtettük a kötelességünket. Délben az irodában bizalmas jelentést kapok, eszerint provokátorok merényletet terveznek Brüning ellen. Rögtön a birodalmi kancelláriába megyek, és figyelmeztetem Pünder államtitkárt. A pártot akarom minden esetre biztosítani. Nem lehet tudni, mi következik. Mindenütt győzelmi hangulat uralkodik. Nekem kételyeim vannak. Este otthon nagy társaság. Mindenki, aki él, itt van. Rádión hallgatjuk a választási eredményeket. A hírek csöppenként érkeznek. Nem állunk jól. Este 10 óra felé van már áttekintésünk. Vereséget szenvedtünk; borzasztóak a kilátások. Nem a mi szavazataink száma okozott csalódást, hanem az ellenfél esélyeit mértük fel rosszul. Az abszolút többséghez már csak 100 000 szavazatuk hiányzik. A Kommunista Párt teljes csődöt mondott. 1930 szeptemberéhez képest 86 százalékkal több szavazatot szereztünk, de mit segít ez rajtunk!⁷ Az elnökválasztás első fordulójában Hindenburg 49,6%-kal nem szerezte meg a többséget, de Hitler csak 30,1%-ot, a KPD jelöltje, Ernst Thälmann 13,2%-ot, Duesterberg pedig 6,8 %-ot kapott.* Párttagjaink teljesen letörtek és elcsüggedtek. Most már csak egy bátor húzás menthet meg bennünket. Éjjel felhívom a Führert. Tökéletesen megőrizte tartását és ura a helyzetnek. Soha nem is vártam tőle mást. Túlságosan magasra helyeztük a mércét, de nem volt hiba, hogy belementünk ebbe a választásba. A vesztett csaták nem ártanak annyit, mint azok, amelyek elől kitérünk. Ha most dacosan ismét munkához látunk, kiköszörülhetjük a csorbát. Hitler is azonnal emellett dönt. Egy pillanatra sem habozik, újra felvesszük a harcot. Ez ismét bátorságot önt a környezetébe. Ha a Führer nem adja fel, a szervezet sem fogja megadni magát. A veszélyes helyzetek leküzdésében Hitler önbizalma, helytállása teljes. Én soha nem láttam őt gyengének. A hecckampány a sajtóban a személyeskedés legmélyebb szintjére süllyedt. Az ember végül odáig jut, hogy az ilyen kreatúrákat egyszerűen le kell lőni. Éjjel 2-kor a hatalom meghódításáról szóló álmunknak egyelőre vége. Minden jelenlévő maga alatt van. Nagy fáradságomba kerül lelket verni beléjük. Egy elvesztett csata még nem dönti el a hadjárat kimenetelét.

1932. március 22. (Kaiserhof)

A Führer nagy előadókörútját a legapróbb részletig előkészítettük. Kaiserhofban mindent tisztázok vele. Nagyszabású tervet állítunk össze. Ennek minden emberi számítás szerint sikert kell hoznia. Dr. Dietrichhel⁸ Dietrich, Otto, a náci párt, majd emellett egyúttal a birodalmi kormány sajtófőnöke.* egyeztettük a sajtótaktikát. Bár ez még fejtörést okoz nekünk, de egy kis türelemmel és szívóssággal ennek is sikerülnie kell. Este a körzet minden hivatalvezetője összegyűlt. Én tartom a beszámolót. Kezdetben kissé tartózkodó a hangulat, de aztán sikerül feltüzelnem őket. A végén soha nem látott harci kedv uralkodik. A munka ismét elkezdődött. Most igazi élvezetet jelent, hogy minden energiánk bevetésével legalább valamilyen figyelemre méltó eredményt érhetünk el. A Führer visszautazik Münchenbe.

1932. április 10. (Kaiserhof)

A nap rosszul indult. Délig a szavazóknak csupán 25 százaléka adta le voksát. A mi esélyeinket nem becsülik nagyra. Kint eső és köd. A Führer Nürnbergből telefonál. Ott magasabb a részvétel. Az egész nap lázas izgalomban telik. Utazás Berlinbe. Csak horogkeresztes zászlókat és vörös rongyokat lehet látni. Egyébként ezt a szabad választási vasárnapot felhasználjuk a porosz csata előkészítésére is. Este már kiszivárognak az első eredmények. Hamarosan elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy mindenütt növeltük szavazataink számát. Persze távolról sem sikerült az ellenfelet elkergetni a csatatérről, de a reakció majdnem minden szavazatát mi kaptuk. Thälmann csúfos vereséget szenvedett. Az ő veresége a mi legnagyobb győzelmünk. Egyedül Berlinben kétszázezerrel többen szavaztak ránk. Fantasztikus részeredmények jönnek ki.⁹ A második választási menetben Hindenburg 53%-kal győzött, Hitler – zömmel Duesterberg kiválása következtében – 36,8%-ra növelte szavazati aranyát, míg Thälmann visszaesett 10,2%-ra. A szociáldemokrata szavazók Hindenburgot támogatták.* A Führer nagyon boldog. Jelszava, a „Kitartás” a legfényesebb eredményeket hozta. Severing nagyon okosan választotta ki a poroszországi választás időpontját. De most, az összes lehetséges közül, a mienk a legjobb ugródeszka. Éjjel még bemegyek az irodába. Ott is mindenki ujjong. Összegyűlt az „Angriff” szerkesztősége, a birodalmi propaganda vezetői, és a legfontosabb körzetvezetők. Egy pillanat szünetet sem tartunk, rögtön határozunk a következő porosz akcióról. A reggeli szürkületben még írok egy vezércikket és egy felhívást a berlini párttagokhoz. Derekasan verekedtek. Most Berlinnek el kell esnie. Ez a következő erődítmény, amelyet ostromolni fogunk! A választások második fordulója mérhetetlenül megnövelte esélyeinket… A reakciót az egész vonalon legyőztük. A nép mindent megbocsát, kivéve a gyáva meghódolást.

1932. április 14. (Kaiserhof)

Most az SA betiltásának ügye a legfontosabb. A Führerrel tanácskozom Kaiserhofban. Ezen is át fogjuk magunkat rágni. A Führer a poroszországi választásokra még egy propagandakörutat tervez repülőn. Vasárnap már ismét harcba indul. Csodálatos a szívóssága! Az ember újra és újra csak bámulja: hogyan bírja az egészsége a fáradalmakat. Már ismét azon dolgozunk, hogy megszervezzük repülőkörútját. Valami gyakorlatunk már van benne. Sok tekintetben támaszkodhatunk eddig szerzett tapasztalatainkra. Fontos feladat a Führer repülőútjainak hasznosítása a sajtópropagandában. Ezt a legapróbb részletig elő kell készíteni és meg kell szervezni. Délután 5 órakor megérkezik az SA betiltása. A tilalom a birodalom egész területére vonatkozik. Ez Gröner műve, de talán ebbe fog belebukni.¹⁰ Az SA-t elnöki rendelet tiltotta be, de ismert volt, hogy kezdeményezője a kormány és azon belül Wilhelm Groner hadügy- és belügyminiszter volt.* Közlik velünk, hogy Schleicher¹¹ Schleicher, Kurt von, tábornok, politikus, 1932-ben hadügyminiszter, majd kancellár 1934-ben a nácik [feleségével együtt] meggyilkolják.* nem ért egyet ezzel az irányvonallal. Éppen akkor szállja meg a rendőrség Berlinben a párt székházát, amikor elutazom. Összeszorul a szívem. Egy tollvonással megsemmisítik sok évi építő munkánkat. Tehát így bánnak velünk, a fiatal Németország képviselőivel! Altonába indulok. Itt már betiltották az SA-t. Ez azonban a párt hangulatát még nem rontja el. Épp ellenkezőleg. A harag fehéren izzik. Tilalmakkal csak gyenge pártokat lehet megsemmisíteni. Az erős mozgalmak erejét a tilalmak csak növelik. Schleswig-Holsteinben egyedül mi vagyunk a hangadók. Ez a tartomány már a miénk. Reggel, visszautamon, olvasom az első sajtókommentárokat az SA betiltásáról. Elég hűvös a fogadtatás. A nemzeti sajtó nagyon aggasztónak minősíti az ügyet. A Kaiserhofban még egyszer megbeszélem Hitlerrel a Severingre vonatkozó kompromittáló anyagot. Bár a porosz kormány már nagyon élesen provokált bennünket, úgy döntünk, hogy ezt nem használjuk fel ellenük. A Führer olyan tisztességes, hogy ezt a marxizmus egyáltalán nem érdemli meg. Úgy beszéljük meg a hatalomátvételkor időszerűvé váló személyi kérdéseket, mintha már mi lennénk kormányon. Azt hiszem, egy ellenzéki mozgalom soha nem volt annyira biztos a sikerében, mint mi vagyunk! Egy ismerős hölgy telefonál, Schleicher tábornok barátja. Szerinte a tábornok vissza akar vonulni. De lehet, hogy ez is csak afféle mesterkedés. Ügyvédeinkkel tanácskozunk. Úgy döntünk, hogy panaszt emelünk az állam ellen. De ezek mind csak formalitások. A lényeg, hogy Poroszországban mi győzzünk.

1932. május 28. (Kaiserhof)

Szerda: búcsúzunk a Caputhban töltött szép napoktól. Berlinben néhány órát dolgozom. Rövid időre benézek a tartományi gyűlésre. Kerrlt a centrum szavazataival elnökké választják. A plenáris ülésen aztán elszabadul a pokol. A kommunisták gyilkosnak nevezik egyik képviselőnket. A bolsevista frakcióvezető, Pieck¹² Pieck, Wilhelm, kommunista vezető politikus.* a legféktelenebbül provokál bennünket a szónoki emelvényről. Az egyik kommunista arcul csapja az egyik párttagunkat. Ez a jel a leszámolásra, ami rövid, de velős, tintásüvegekkel és székekkel vívjuk. Három perc múlva már csak mi vagyunk a teremben. Kivertük a kommunistákat, míg a középpártok, hogy mentsék magukat, már korábban kimenekültek. Frakciónk a Horst-Wessel dalt énekli. A különböző pártoknak nyolc súlyos sebesültjük van. Ez figyelmeztető példa volt. Már ezzel is tiszteletet szerezhet magának az ember. Az ülésterem iszonyatos pusztítás látványát nyújtja. Győztesként trónolunk a romokon. A frakció helytállt. Rögtön diktáljuk a tudósítást a sajtónak. Meg kell előzzük a többieket.

A karhatalom a provokáció ellen, ez az egyetlen, ami imponál. Félő tisztelettel sündörögnek a zsidó újságírók a romhalmaz és a vértócsák körül. Milyen kényelmetlenül érezhetik magukat. Hazamegyek és villámgyorsan összecsomagolok. Késő este a teniszcsarnokban beszéltem, tele volt munkásokkal. A tartományi gyűlésben történtek mindenütt megváltásként hatnak. Amikor telefonon elmondom Hitlernek, nagy örömöt okozok neki. Így mérjük egymás után csapásainkat a rendszerre. Vajon mikor omlik össze? Csütörtök: Oldenburg. A sajtó kedvezőbb, mint amilyent vártam. A tekintélyünk teszi. Most olyan mérsékelt hangot használ, hogy alig győzünk csodálkozni. Micsoda jó hatása van egy verekedésnek! Mindegyik újság elfogadja, hogy bennünket támadtak meg, és végül, hogy mi lettünk a győztesek. Oldenburgból rögtön tovább Horumersielbe. Útközben találkozom a Führerrel, aki épp egy gyűlésre megy. Röviden tájékoztatom a történtekről. Este Morienben egy hatalmas lovardában beszélek. Utána még kétszer Nordenhamban. Mindegyik termet körülzárja a rendőrség. Borzasztóan eltévedtünk, majd megérkeztünk Horumersielbe. Tengeri levegő! Hitlerrel találkozom. Még egyszer részletesen el kell neki mesélnem, hogy mi történt. Az élvezettől kezeit dörzsöli. Az összeütközés a tartományi gyűlésen politikailag csak használt nekünk. Brüning helyzete rossz. Vasárnap eldől a sorsa. Bukásának időpontját talán még néhány nappal elodázhatja. De már ez sem segít rajta. Politikai hulla. Péntek: a tengerparton sétálgatunk a Führerrel. Felvázolja nézeteit a német politika alakulásáról a jövőben. Mint mindig, okosan, kristálytiszta logikával. Rust fut be Oldenburgból. A tengerparton lőgyakorlatokat tartanak. Délután mindenki a gyűlésekre megy. Én Wildeshausenben beszélek. A hallgatóság csupa paraszt, az utcáig állnak az emberek. Itt aztán élvezet beszélni. Oldenburgban is tele a terem. Az embernek az a benyomása, mintha már mindenki lázasan várná az ügy eldőltét. És közben az emberek semmit sem tudnak. Éjjel kettőkor érkezünk vissza Horumersielbe. Csodálatos dolog a föld egy ismeretlen falucskájában együtt ülni a Führerrel és a legbizalmasabb barátokkal és pirkadatig beszélgetni. Szombat: ma mindnyájan kialudtuk magunkat. A Führer már elutazott. Jövő kedden találkozunk ismét Mecklenburgban. Ő egyenesen odautazott a következő választások miatt. Berlinben minden rendben van. Persze nem Brüning számára. Mi is elbúcsúzunk Horumersieltől. Még egyszer megcsodáljuk a végtelen tengert. Wilhelmshavenbe utazom. Ott cirkálók és torpedórombolók állomásoznak. Alaposan megnézzük a „Köln” nevűt. A technika csodája. A németeket nem lehet legyőzni. Néhány tiszt hozzáértő kalauzolásával járjuk be a hajót. Az ember büszke lesz és csodálattal teli. A tengerészet mesés formában van. Mindenki, a tisztek és a legénység mellettünk van. A Völkischer Beobachtert és az Angriffet olvassák. A „Schlesien”-ről átjön egy tiszt, és meghív bennünket vacsorára. Vacsora közben buzgó vita. A hadnagyok mesés, karcsú fiatalemberek, a katona igazi mintaképei. És mindegyik velünk tart. Szegény rendszer! Sokáig beszélgetek velük és minden kérdésükre választ adok. A tengerészet az igazi. Néhány tiszt civilben elkísér a gyűlésre. Először Jeverben, majd Küstringenben beszélek. A kommunisták ellentüntetésekkel próbálkoznak, de olyan szánalmasak, hogy szót sem érdemelnek. Este 10-kor vissza Berlinbe, az éjszakai vonattal.

1932. június 26. (Kaiserhof)

Lent, a lakásom előtt a Reichsbanner csapatai vonulnak el. A stadion felé. Ott Löbe úr beszél. A csavargók megállnak a ház előtt és macskazenét adnak. De csak addig, amíg a házban állomásozó SS-csoport kiront a kapun és szétcsap köztük. Délután Potsdamban és Reinickendorfban beszélek. Ez utóbbi helyen egy kicsit veszélyes a dolog. A vörös csőcselék lezárta a környékbeli utcákat, úgyhogy csak nehezen lehet megközelíteni a gyűlés helyét. De mi az elmúlt hat évben úgy elsajátítottuk már a fővárosért folyó gyakorlati harc egész technikáját, hogy számunkra aligha van már lehetetlen. Az éjjeli vonattal megyek vissza Münchenbe Helldorf¹³ Helldorf, Wolf Heinrich Graf von, 1926-tól náci párttag, 1931-től SA-vezető, majd rendőrtiszt, az 1944. július 20-i Hitler elleni merénylettel kapcsolatban kivégzik.* és Heines¹⁴ Heines, Edmund, SA-vezető, közismert homoszexuális. 1934-ben végeznek vele.* társaságában. Áttekintjük a komolynak tűnő berlini helyzetet. Berlinben lappangó polgárháború van. Bármelyik pillanatban élesbe csaphat át. Ügyelnünk kell, nem szabad elszalasztanunk egyetlen alkalmat sem, hogy a párt biztonságát őrizzük és adott esetben átvegyük a hatalmat.

1932. augusztus 1.

Tegnap: választás volt. Thomas megvert egy kommunistát, aki provokált. Majd Münchenbe. Forróság. Emil Ludwig könyvét olvasom. „Beszélgetések Mussolinivel.” A szerző tipikus zsidó! De néhány tárgyilagos adata nagyon érdekes. Például hogy Mussolini tíz órát tölt naponta az íróasztalnál. Szegény Hitler! Alszom egyet. Nyomasztó a hőség! Végre Münchenben. Mindenki elém jött. Hess ostobaságot követ el a megállapodással kapcsolatban. Alszom egy keveset, aztán órákig várunk Hitler hívására. A fenébe is! Barna Ház. Nagyüzem. Választási eredmény: egy picit erősödtünk. A marxisták nagyon. Nekünk 230 mandátumunk van. Berlinben a hazugságáradat következtében egy keveset veszítettünk. Végkövetkeztetés: most nekünk kell hatalomra kerülnünk, és a marxizmust ki kell irtanunk. Így vagy úgy! Valaminek történnie kell.¹⁵ Az 1932 augusztus 1-jei választásokon az NSDAP 37,3% alapján 230 helyet szerzett, ami által a Reichstag legerősebb pártja lett. Mivel azonban a többségtől messze elmaradt, a továbbiakban is csak koalíciós kormányzat jöhetett szóba. Mellette legjobban a KPD erősödött meg, amely 14,6%-ot, és ezzel 89 mandátumot ért el.* Hitler is ezen a véleményen van. Az eseményeknek le kell tisztulniuk, aztán döntenünk kell. Így nem jutunk abszolút többséghez. Tehát más utat kell keresnünk. Fontos, nehéz döntések előtt állunk. Későn kerülök ágyba. Kialszom magam. A választási harcnak vége. Most néhány nap nyugalom. Elvezni fogom. És utána megint „Ember akarok lenni!” A centrum a mérleg parlamentáris nyelvecskéje. Kinőtte magát! Bilincseket raknak a kezünkre. És megpróbálnak megszelídíteni bennünket. Ébernek kell lennünk, mint a vadászkutyának. A Papen-kormánnyal szemben is. Nem teszik könnyűvé számunkra, és mégis itt vagyunk; még mindig itt. Aztán cselekedhetünk.

1932. augusztus 13. (Kaiserhof)

Délben a Führer Schleichernél és Papennél volt. Rá akarják venni, hogy érje be a kancellárhelyettességgel. Vagyis az a szándékuk, hogy őt és a pártot lejárassák. Lehetetlen feltételezés. Ha a Führer belemegy ebbe, vége van. Ez tehát szóba sem jöhet. Ő kereken elutasítja az ajánlatot. Dr. Frick szorgalmasan segédkezik neki ebben. Ezek a megbeszélések tehát eredménytelenek. Az ellenpárt kijelenti, hogy a döntést magának a birodalmi elnöknek engedi át. Délben otthon ülünk a Reichskanzlerplatzon és várjuk az eseményeket, amelyeknek történniük kell. A Führer erős és határozott. Történjék bármi, a lényeg az, hogy gerincesek maradjunk. Délután 3-kor Plank államtitkár felhív bennünket a birodalmi kancellári hivatalból és azt kérdezi: „Döntöttünk-e már? Mert különben nincs értelme annak, hogy a Führer odamenjen.” A válasz: „Először a birodalmi elnök úr akar vele beszélni.” Ködös remények. A Führer Frickkel és Röhmmel, a törzskar főnökével a birodalmi elnökhöz megy tárgyalni. Gyötrő, kínzó várakozás. Kereken fél óra múlva Hitler újra itt. Tehát nem sikerült, elutasították. Papen marad a kancellár, és Hitlernek meg kell elégednie a kancellárhelyettességgel. Ez a megoldás sehová sem vezet. A javaslat elfogadása szóba se jöhet. Nem marad tehát más hátra, mint hogy visszautasítjuk. Pillanatnyilag a Führer is ezt tette. Velünk együtt ő is tisztában van a következményekkel. Nehéz harc jön, de meg fogjuk nyerni. A döntő tárgyalásról szóló hivatalos jelentés hamisan azt állítja, hogy a Führer a teljes hatalmat követelte magának. A valóságban ő csupán – és teljes joggal – a kancellárságot követelte. Mivel ezt megtagadták, ismét ellenzékbe vonulunk. Miközben a megbeszélésen részt vevők a jegyzőkönyvet fogalmazzák, éles hangú cikket írok, amelyben a legnagyobb nyomatékkal követelem magunknak a hatalmat. A hátsó szobában a törzskar főnökének vezényletével gyülekeznek az SA-vezetők. Hitler és ő tájékoztatják őket a történtekről. Az ő helyzetük a legnehezebb. Ki tudja, hogy féken tudják-e tartani alakulataikat? Semmi sem nehezebb, mint hogy egy, a győzelem tudatában lévő egységnek azt mondjuk, hogy a győzelem kiszaladt a kezünkből. Ezt a keserű feladatot is meg kell oldani. Másként nem megy. Túlságosan groteszk az az elképzelés, hogy a Führer egy polgári kormánynak legyen a helyettes kancellárja. Ezt nem lehet komolyan venni. Inkább még tíz évig harcolunk, minthogy ezt az ajánlatot elfogadjuk. A Führer csodálatra méltóan higgadt. Megingathatatlanul áll mindenféle ingadozással, reménykedéssel, bizonytalan vélekedéssel és feltételezéssel szemben. Egy nyugodt pont az események forgatagában. Az első lehetőség nem jött be! Harcolunk tovább! A Wilhelmstrasse meg fog puhulni. Ebben a kormányban nem ül egy Cromwell, és végül is minden akadály felett mindig az erő és a szívósság győz. Estig lázasan folyik a munka minden szobában. Jegyzőkönyveket fogalmazunk, beszédeket írunk, kiáltványokat diktálunk. Az egész emeleten kopognak az írógépek. A nyugodt és céltudatos eltökéltség csodálatos képe. A párt annál erősebb, minél rosszabbul megy neki. Még csodálkozni fog a Wilhelmstrasse, hogy kiálltuk ezt a próbatételt. Minden lehetséges utat átgondolunk. Pillanatnyilag még nem tudunk határozni. Egy biztos: ez a kormány nem kap többséget a parlamentben. Az ugyan nem lenne rossz, ha a népre tudna támaszkodni; de erről szó sincs. Ez a szuronyokon nyugvó diktatúra teljes zűrzavarban fog kimúlni. Aki a tűzzel játszik, a legrosszabbra számíthat. Schleicher tábornok azon fáradozik, hogy ne égessék fel végérvényesen a hidakat. Ez jellemző rá. 2-3 órával az első elképedés után nálunk minden a régi kerékvágásban halad. A Führer egyáltalán nem veszítette el a nyugalmát. Már korábban Caputhban állandóan azt hangoztatta, hogy a helyzet még nem elég érett számunkra. S ez egyszer megint egyedül neki lett tökéletesen igaza. Késő este utazik vissza Berlinből Obersalzbergre.¹⁶ Berchtesgadentől nem messze egy hegy neve, amelyen Hitler először csak bérelt egy villát, majd azt meg is vásárolta. Ezt nevezték azután Berghofnak.* A következő hetekben erősebb idegekre lesz szüksége, mint eddig bármikor. Lenn a lakás előtt sűrű embertömeg áll, és őt ünnepli. Újra és újra felharsan a kiáltás: „Adolf, maradj kemény!” Ellenfeleinket mi már kiütjük a nyeregből. A törzskar főnöke még sokáig ott marad nálunk. Komoly gondjai vannak az SA miatt. Neki kell megoldania a legkellemetlenebb feladatot. Mindnyájan segíteni akarunk neki, és ahol egy az akarat, ott megoldás is van. Éjfélkor elcsitul minden. Nagy Frigyes leveleit olvasom.

1932. szeptember 12. (Kaiserhof)

Frakció: dr. Frick szigorú utasításokat ad a követendő magatartásról. Csak a legnagyobb fegyelemmel győzhetünk ma. Letoltam a szerkesztőséget egy, a Stahlhelmet támadó nagyon buta cikk miatt. Plenáris ülés 3-kor. Papen megérkezik. A győztes benyomását kelti. Egy kommunista javasolja, hogy egyszerre szavazzunk a bizalmatlansági indítványról és a szükségállapot elutasításáról. Mivel mi arra várunk, hogy a német nacionalisták ezt az indítványt elutasítják, közülünk nem jelentkezik senki. A német nacionalisták azonban megteszik nekünk azt a szívességet, hogy nem tiltakoznak a javaslat ellen. Erre dr. Frick fél óra szünetet kér. Göringnél megbeszélés: a centrum többségi határozatot szeretne arról, hogy a kommunisták indítványát elutasítják. Mi rögtön ez ellen szólalunk fel. Így kettős az előnyünk: ha a parlamentet már most feloszlatják, akkor Papen nem kap szót, és nekünk lehetőségünk lesz, hogy szavazzunk a bizalmatlansági indítványról. Mivel nem tudunk megegyezni, még egy rövid megbeszélést tartunk a Führernél. Úgy dönt, hogy azonnal kerüljön sor a szavazásra. A kocka ezzel el van vetve. Ismét plenáris ülés: a pártok teljesen megzavarodnak, amikor meghallják döntésünket. Papen piros mappával a hóna alatt jelenik meg a kormányemelvényen. Göring minden teketória nélkül azonnal indítja a szavazást. Papennek, aki szerényen szólásra jelentkezik, nem adja meg a szót. Papen bosszúsan levágja a parlament elnökének az asztalára a birodalmi gyűlést feloszlató határozatot, de az elnök még egy pillantást sem vet rá. Papen a kormánnyal együtt kivonul az ülésteremből. Ezt követően szavaz a parlament a bizalmatlansági indítványról: több mint ötszáz képviselő Papen ellen, és alig több mint harminc mellette foglal állást. Ilyen szégyenletes parlamenti vereség eddig még nem történt. A birodalmi gyűlés feloszlatva. Hallatlan zavarodottság. Teljes megrökönyödöttség. Senki sem hitte, hogy lesz bátorságunk ezt véghezvinni. Csak mi örülünk. Most harcolni fogunk, és ebben mi vagyunk a legerősebbek. A Führer a birodalmi gyűlés elnökének palotájában várja a híreket. Egészen magánkívül van örömében. Megint világosan és egyértelműen döntött. Még sokáig vitatkozunk. A Kaiserhofban tovább folytatjuk a megbeszélést. Az egész pártvezetőség ott van. A harci kedv magasra csap. A kormány most tintahalat játszik, de ez már nem segít rajta. A bizalmi szavazás púp a hátán. Világos helyzetet teremtettünk, s most próbára tesszük az erőnket. Késő éjjelig tanácskozunk a Kaiserhofban. Nagy vonalakban megegyezünk a választási harc tekintetében. A parlamenti szónoklásnak vége, ismét kezdődik a harc. A polgári-nemzeti lapok egytől egyig ellenünk cikkeznek. De hát ez világos: a döntést, amely megszületett, mi hoztuk, nemzetiszocialisták. Egyébként ezek az újságok majd csodálkozni fognak, amikor jégre visszük őket. Az utolsó összeütközés, amellyel a hatalom átvétele előtt szembe kell néznünk, a reakcióval lesz. Ez jel és szimbólum is egyben. Ha harcra kerül sor, akkor mindig egyedül maradunk.

1932. november 4. (Kaiserhof)

A hirdetőoszlopokra kiragasztott nagy plakátokon még egyszer ismertettük álláspontunkat a sztrájk ügyében. Ők ott fenn egy esztelen egyeztető bizottsági határozatot hoztak: aki nem jelenik meg a munkahelyén, azt haladéktalanul elbocsátják. Természetesen senki sem jelenik meg. Weddingben és Neuköllnben súlyos utcai rendzavarásra kerül sor. A közlekedés teljesen megbénult. Berlin halott város képét mutatja. A mi embereink természetesen minden városrészben a kezükbe vették a sztrájk irányítását. Ez volt a legjobb megoldás. Ha lúd, legyen kövér! Minden órában újabb és újabb véres terrorcselekmények történnek. Már négy halott van. Berlinben forradalmi a hangulat. Pártszervezeteink csodálatosan működnek. Bevezettünk egy nagy segélyakciót. Ezzel sikerült a sztrájkolókat a legsúlyosabb szociális károktól megóvni. Nálunk minden a legjobb kerékvágásban halad. Tekintélyünk a munkások körében néhány nap alatt tündöklően megnőtt. Még ha ez a mostani választásra nem is hat, a jövőre nézve ez a haszon egyáltalán nem lebecsülendő. Itt is meg kell tanulnunk hosszabb időtartamban gondolkodni; hisz végül is Berlint akarjuk meghódítani, és ez nem azon múlik, hogy egy többé-kevésbé jelentéktelen választáson néhány tízezer szavazót veszítünk; olyanokat, akiknek az aktív, forradalmi harcban úgysincs jelentőségük. Az utcákon hömpölyög a tömeg. Mintha szürke fal nyomulna előre a hosszan elnyúló utcasorokon. Mindenütt leírhatatlan feszültség érezhető. A legvadabb rémhíreket terjesztik. A polgári sajtó azt a hazugságot találta ki, hogy én ezt a sztrájkot a Führer tudta és beleegyezése nélkül erőszakoltam ki, hogy a pártot bolsevista útra tereljem, közben a Führerrel óránként telefonkapcsolatot tartok. Ő minden tekintetben velem egyező állásponton van. Ha nem így cselekedtünk volna, akkor nem lennénk sem szocialista, sem munkáspárt. Sajtónk ebben az akcióban bátran és tántoríthatatlanul mellettünk áll. Szónoki és propagandalendületünk mellett a sajtó az egyetlen fegyverünk. Még egyszer beszédet tartok egy sor munkáslakta városnegyedben: Wittenau, Schönholz, Pankow zsúfolt termeiben szónokolok, Pankowban háromszor is. Nem nehéz a tömegeknek megmagyarázni álláspontunkat a sztrájkról, ha szemtől szemben állunk. Kiadtam a jelszót: „Nem az a nemzeti, aki hátba támadja a harcoló munkásokat”. Ez futótűzként terjed el az egész városban. Ha lenne még egy hetünk, hogy az egész országban megismertessük álláspontunkat, akkor nem kellene aggódnunk a választások kimeneteléért. Végezetül a zsúfolásig megtelt teniszcsarnokban beszélek. A reakciós sajtó már jobban tombol, mint a vörös. De bízom abban, hogy a nép megért bennünket. A közvélemény félreérthetetlenül együtt érez a sztrájkolókkal; bár a berlinieknek egy sor kellemetlenséget kell vállalniuk, mégis a mindennapi kenyérért harcoló munkások mellett állnak. A mostani választáskor a kosok elválnak a bárányoktól. Ez a választás a gondolkodásmódot fogja tükrözni. Ilyenre eddig még nem volt példa. A sztrájk folytatódik, hevessége nem csökken.

1932. november 6. (Kaiserhof)

Minden várakozás ellenére magas a részvétel ezen a választáson. Berlinben teljesen megváltozott körülmények között kerül rá sor. A tömegközlekedés leállt, az emberek elárasztották az utcákat. Hallatlan feszültségben múlik el a nap. Este néhány vendéggel otthon üldögélünk és az eredményeket várjuk. Nem annyira rosszak, mint amennyire a borúlátók féltek, de azért mégis utálatos az erőlködés a rádióadásokban. Minden újabb jelentés a vereségünket közli. Végeredményben harmincnégy mandátumot veszítettünk el. A centrum is elkönyvelhet néhány veszteséget, a német nemzeti párt valamennyit erősödött, a szociáldemokraták valamennyit veszítettek. A részvétel a választáson visszaesett.¹⁷ A választás a náci párt számára vereséget jelentett, amennyiben a megelőző választáshoz képest közel 5%-ot és 34 mandátumot vesztett [kb. 2 millióval kevesebben szavaztak rá]. Ugyanakkor 16,9%-ot és 100 mandátumot szerzett a KPD.* A kommunisták komolyan megerősödtek, ami várható is volt. Egy reakciós kormány mindig a bolsevizmus útját készíti elő. Vereséget szenvedtünk. Ennek okai: augusztus 13-át a tömegek még nem tudták megérteni, és a német nemzeti propaganda lelkiismeretlenül kihasználta kapcsolatfelvételünket a centrummal. Mindkettő rajtunk kívül álló okok következménye. Nem kell szemrehányást tenni magunknak. Nehéz és sok áldozatot követelő harcok előtt állunk. A legfontosabb, hogy egyben tartsuk a pártot. Meg kell erősíteni a szervezetet, a hangulatot pedig javítani kell. Munkánkba egész sor hiba és hiányosság csúszott be, ezektől meg kell szabadulnunk. De közben nem szabad elfelejtenünk, hogy a kormány mögött a népességnek csak tíz százaléka áll. Így nem tarthatja magát. Változásnak kell jönnie. Az álláspontomat a „Kancellár – nép nélkül” című cikkben foglalom össze. Nagyon éles kritika a kormánnyal szemben. Az is a szándékom vele, hogy megállítsam a nyomott hangulat terjedését a párton belül. Csodálatos, hogy a párt egész vezetősége milyen erős és milyen bizakodóan viselkedik. Sem kudarcról, sem a lehangoltság érzéséről nem beszélhetünk. Már több válságot túléltünk, ez sem fog ki rajtunk. A választási vereség következtében természetesen romlottak az esélyek, hogy a BVG-sztrájk¹⁸ Mint az előzőekben is, a Berliner Verkehrsgesellschaften [BVG] által kirobbantott sztrájkról van szó, amit az NSDAP – munkásszavazatok reményében – támogatott* győzelemmel végződik. A szocialisták elárulták őket. Ahogy a macska nem mond le az egerészésről, ugyanúgy a marxizmus is folytatja barátaink hátbadöfését. Bár a vörös funkcik ma még diadalt ülnek, de hamarosan elmegy a kedvük a nevetéstől. Ami ma népszerűtlen, holnapra népszerű lesz. Csupán ki kell tartanunk, nem szabad meghátrálnunk, és ragaszkodnunk kell a jogainkhoz.

1932. november 21. (Kaiserhof)

A Führer ismét a birodalmi elnöknél tárgyalt. Azt a megbízást kapta, hogy kíséreljen meg parlamenti többséget létrehozni. Tehát ellenfeleink makacsul ragaszkodnak a parlamenti megoldáshoz. De ez már csak azért is lehetetlen, mert összekapcsolják az elnöki fenntartásokkal. Amíg mi e megbízatás jellegéről tárgyalunk, a Kaiserhof előtt gyülekező emberek szüntelenül „Heil!” kiáltással ünnepük Hitlert. A tömeg azt hiszi, hogy már kinevezték kancellárnak. Micsoda félelmetes illúzió! Nagy nehezen tudom csak a tömeget a Kaiserhof előtt lecsendesíteni és hazaküldeni. Egész nap tanácskozunk. Időt kell nyernünk és keménynek kell maradnunk. Délután a Führer lediktálja válaszát a felkérésre. Ennek az a lényege, hogy elnöki vagy parlamenti megoldással próbálkozzék-e. Ezt ugyanis először mindenképpen tisztázni kell, és csak azután lehet továbblépni. A dr. Schachttal való megbeszélés során megállapítom, hogy ő maradéktalanul a mi álláspontunkat képviseli. Ő azon kevesek közé tartozik, akik következetesen kitartanak Hitler mellett. Strasser javasolja, hogy kezdjünk tárgyalást a Német Nemzeti Néppárttal. A Führer ezt mereven elutasítja. Talán később lehet róla szó, de ebben a pillanatban nem. Most csak egy elnöki megoldással lehet próbálkozni. Vajon ezúttal megszületik a döntés?

1932. november 22. (Kaiserhof)

Megérkezett a Wilhelmstrasse válasza Hitler levelére. Feltételeik elfogadhatatlanok. Az elnöki és a parlamenti jogfenntartások összekeverése lehetetlen. A Führer újra írásban közli válaszát, és visszaadja a megbízást, mert végrehajthatatlan, de nem mulasztja el új és világos javaslatok tételét. A Führer teljesen nyugodt és szilárd marad mindezen nézeteltérések közepette. Csodálatraméltó, erős idegzete van. Kikapcsolódásul este színházba megyünk, és egy csodaszép „Mesterdalnokok”-előadást hallgatunk végig. A zenekar oly szépen és mámorítóan játszott, mint még soha. Wagner örökszép zenéje új erőt és ellenállóképességet adott mindnyájunknak. A nagy „Ébredjetek!” kórus megdobogtatta szívünket.

1932. november 23. (Kaiserhof)

A berlini zsidó sajtó arról tudósít, hogy a Kaiserhofban komoly verekedésre került sor a párt alvezérei között. Hitler haragjában és keserűségében otthagyta őket – folytatja a tudósító -, és színházba ment. Közben Frick és én vadul hajba kaptunk. Végül a küzdelem alábbhagyott, és amikor Hitler visszatért, én az ő íróasztalánál ültem, és épp választ fogalmaztam a Wilhelmstrassénak. A valóságban viszont mindnyájan békésen megbújtunk az Operaházban, és a „Mesterdalnokok”-at hallgattuk. Amikor visszaérek a Kaiserhofba, a Führer épp diktálni kezdi válaszlevelét a Wilhelmstrassénak. Délután 4-re lett kész vele. Még egyszer megbeszéljük a szöveget. Tökéletes gondolkodásának klasszikus dokumentuma. A levél első részében kikezdhetetlen logikával ismétli meg, hogy a kapott ajánlat miért kivitelezhetetlen; míg a levél második felében felajánlja: abban az esetben, ha szabad kezet kap, három napon belül megoldja a válságot. Levele a politikai stratégia gyöngyszeme. Annak ellenére, hogy a sajtóban újra és újra megpróbálnak éket verni a Führer és miközénk, akik egy közös, nagyon éles hűségnyilatkozatot teszünk, és ünnepélyesen megfogadjuk, hogy ezekre az ostoba hazugságokra a jövőben nem is fogunk válaszolni. Nyilatkozatunk csodaként hat a közvéleményre. A sajtó lázas feszültségben él. A legvadabb rémhíreket teszik közzé. A Führer Schleicher tábornokkal tárgyal. A helyzet csöppet sem változott. A kormány néhány tagja zavarótüzet nyit a sajtóban. A Conti-iroda rendkívül hamisan számol be az egész helyzetről. Este mindenki nálam van, beszélgetéssel és zenével próbáljuk oldani a feszültséget és elűzni a nap súlyos gondjait.

1932. november 24. (Kaiserhof)

A Wilhelmstrasse válasza még nem érkezett meg. A Führer és mi mindannyian nyugodtak vagyunk, mert világosan látjuk, hogy az elutasítás elkerülhetetlen. Három órakor megérkezik a válasz. Olyan, amilyenre számítottunk: elutasító! A Führer egy kimért hangú zárólevéllel fejezi be a vitát. Ezzel a tárgyalások eredmény nélkül megszakadnak. A forradalom ismét bezárt ajtók elé került. A Führer válasza kemény és férfias. Hogy minden körülmények közt biztosak legyünk abban, hogy az augusztus 13-i eset nem ismétlődhet meg, sajtófőnökünk, dr. Dietrich azonnal összehívja a berlini lapokat és tudomásukra hozza az egész levélváltás tartalmát. A derék és körültekintő Julius Schaub már előző nap gondoskodott arról, hogy az egész anyag megfelelő példányszámban rendelkezésre álljon. Ismeri a szakmát és gyorsaságával megveri az ellenfelet. Így egy órával megelőzzük a Wilhelmstrassét és ezzel előnyünk behozhatatlan. Így minden dokumentum nyilvánosságra kerül; most már a nép maga döntheti el, kinek van igaza és kinek nincs. Most, hogy a tárgyalások véget értek, a Führer Hugenberggel tárgyal. Konkrét eredmény nem születik. Eközben a nemzetiszocialista sajtóban behatóan elemzem a tárgyalás egész menetét. A Führer határozott és egyértelmű felhívást intéz a párthoz. A tárgyalásnak vége, a harc ismét elkezdődik. A nyugalom visszatért sorainkba. Az elkövetkező próbákat minden bizonnyal kiálljuk. Hozzánk kell hogy forduljanak, hisz más már nem kínál megoldást erre a válságra.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!