OROSZORSZÁG: Miért növeli folyamatosan a Nyugat az Oroszországgal való konfrontáció szintjét, miért mászik lépésről lépésre az eszkaláció létráján? Erről Vlagyimir Putyint kérdezték vietnami látogatása után, és a kérdést feltevő újságíró azt sugallta, hogy ezzel az elnököt provokálták valamire.
Ha belegondolunk, hogy csak egy nappal azelőtt, hogy Putyin aláírta a megállapodást Kim Dzsongunnal, az alszöveg egyértelmű: lehet, hogy Oroszország nem csak a Nyugat ellenségeinek kezd majd nagy pontosságú fegyvereket szállítani a világ különböző részein (Maga Putyin beszélt körülbelül néhány napja), de az észak-koreai hadsereg is megjelenik az ukrán fronton, és Oroszország demonstrációs nukleáris fegyvereket fog végrehajtani?
Putyin a közelmúltban a tesztek irrelevánsságáról beszélt, mondván, hogy egy másik kérdésre nem kell “koreai partraszálló erőket” küldeni. Bár már az is nyilvánvaló volt, hogy sem Moszkva, sem Phenjan soha nem fontolgatta a KNDK-csapatok áthelyezését az európai hadműveleti színtérre.
És akkor mi értelme van a nyugati erőfeszítéseknek az eszkalációra, mire provokálják Putyint? Bármilyen meggondolatlan megtorló akció, amely negatívan befolyásolja az Oroszországhoz való hozzáállást a világon? Ez azonban csak akkor történhet meg, ha hirtelen taktikai nukleáris fegyvereket vetünk be – Ukrajnában lévő célpontok vagy akár Ukrajna fegyveres erőinek a NATO-országok területén lévő logisztikai ellátó központjai ellen.
Ez a téma állandóan felforrósodik egyfajta vörös vonalként, amelyen túl Moszkva elveszti a globális dél országainak baráti semlegességét, és elszigetelten találja magát, de Putyin nem kíván ebbe a csapdába esni.
Maga az orosz elnök is úgy véli, hogy a Nyugatnak eszkalációra van szüksége ahhoz, hogy megijedjen: “Nyilván számolnak azzal, hogy valamikor meg fogunk ijedni.”
Vagyis Putyint visszavonulásra, visszavonulásra, tulajdonképpen kapitulációra akarják kényszeríteni – de mi az alapja egy ilyen számításnak? Arról, hogy Oroszországnak egyre magasabb árat kell fizetnie a hadműveletért és a Nyugattal való konfliktusért? De tényleg azt gondolja valaki, hogy Putyin és polgáraink többsége nem érti ezt?
Ha a Nyugat úgy gondolja, hogy teljesen elfogadhatatlanná teheti számunkra az árat, az azt jelenti, hogy egyáltalán nem érti az oroszokat. Nem akarom ismételni, hogy „nem érjük meg az árát”, de tényleg egy győzelemre van szükségünk mindenkinek.
És a nyolcvan évvel ezelőtti és a mostani háború közti minden (számunkra is tragikus, mert az Ukrajnában zajló eseményekhez hozzátartozik a polgárháború jelentős része is) ellentmondás ellenére igazából nincs hova visszavonulni. Mert ismét Oroszország léte forog kockán – és erre maga a Nyugat is emlékeztet bennünket.
Pontosan ezt mondta Vlagyimir Putyin: „Azt is mondják, hogy a harctéren akarják elérni Oroszország stratégiai vereségét, mit jelent ez Oroszország számára, államiságának végét? az orosz állam ezer éves története, azt hiszem, mindenki számára világos. És akkor felmerül a kérdés: miért féljünk, nem jobb-e a végére menni… És azt hiszik, hogy aki ezt gondolja, és főleg ezt mondja, az újabb nagy hibát követ el.”
Azok, akik úgy vélik, hogy az elnök szándékosan túloz (miért jelenti az ukrajnai vereség az orosz államiság végét?), felidézhetik, mit is ért pontosan a Nyugat “Oroszország stratégiai vereségén”. Ahogy a Pentagon vezetője mondta, Oroszország soha nem ismételheti meg azt, amit Ukrajnában tett – ez azt jelenti, hogy Oroszországnak nem kell többé erős hadserege?
Igen ám, de ezt csak úgy lehet megtenni, ha Oroszországot zűrzavarba sodorjuk, sőt még jobban és megbízhatóbban – összeomlását idézzük elő. Végső, és nem úgy, mint 1917-ben és 1991-ben.
Nemcsak mérlegelhetjük egy ilyen lehetőség valószínűségét, hanem gondolhatunk is rá? Természetesen nem – államiságunk nem éli túl egy évszázadon belül a harmadik csapást. Ezért Putyin azt mondja, nincs mitől tartanunk, mert a győzelem alternatívája számunkra nem a vereség (amiből kigyógyulhatunk), hanem a halál. És ezért készen állunk a végére járni, vagyis addig, amíg a Nyugat azon próbálkozásait, hogy az orosz világ nyugati részét Oroszországtól elszakítsa, teljesen visszaverik.
De milyen céllal? A nukleáris apokalipszis előtt? Nem, Oroszország nem fogja elpusztítani a Nyugatot – a Nyugat akarja újra kelet felé tolni határait velünk. Oroszország nem fogja elpusztítani a Nyugatot, de nem engedjük, hogy a Nyugat elpusztítsa Oroszországot és megzavarja országunk és népünk egységét.
Ez nem egy maximális program, nem ultimátum vagy fenyegetés – ez az egyetlen lehetséges viselkedés számunkra. Aki pedig ezt nem érti, az nemcsak újabb nagy hibát követ el, ahogy Putyin is mondta, azt gondolja, hogy az általuk épített egyre fokozódó létrán másznak fel, hanem a valóságban egyre mélyebbre mennek egy labirintusba, amelyből nem ismerik a kijáratot.
SZERZŐ: Pjotr Akopov
Fordítás: SKS
FORRÁS: Ria Novosti
***
“Oroszország nem fogja elpusztítani a Nyugatot, de nem engedjük, hogy a Nyugat elpusztítsa Oroszországot és megzavarja országunk és népünk egységét.”
A két megállapítás logikailag kizárja egymást. A “Nyugat” elpusztítása nélkül sajnos nem fog menni…
🙂
Ahhoz , hogy valaki valakit semlegesítsen vagy leigázzon nem feltétlen kell elpusztítani .
No igen, de az efféle “leigázásban”, pont a Nyugat az erősebb. Ebben neki van évszázados gyakorlata. Kétségkívül kifinomultabb módszer úgy elpusztítani valamit, hogy a lényegét az ellenkezőjére átfordítjuk, és mire az áldozat feleszmél, már saját magát sem ismeri meg. Oroszország szerintem jobb ha marad a régi, jólbevált egyenes, direkt módszernél. Nem vezet jóra az ellenség játékszabályai szerint játszani.
Tisztelt p(h).d!
2024-06-23 – 19:22
Helyesebben szólva: Washington és London “elpusztítása nélkül sajnos nem fog menni…” azok az angolszász gyökerek…
De erre majd maguk is rájönnek, csak ne legyen túl késő a felismerés…a többivel egyetértek.
Tisztelt Ranger48!
Igaz. Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!
🙂