1963. JÚLIUS 18.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
BELPOLITIKAI KÉRDÉSEK
Az utóbbi hetekben több olyan politikai esemény történt hazánkban és a nemzetközi életben, amely joggal keltette fel a párttagság és egész népünk érdeklődését. Elsőnek említeném a magyar párt- és kormányküldöttség szovjetunióbeli utazását.
Legutóbb 1957 márciusában, nagyon nehéz politikai, gazdasági és igen feszült nemzetközi helyzetben látogatott magyar párt- és kormányküldöttség a Szovjetunióba.
Azon a tárgyaláson az ellenforradalmat előidéző belső és külső okokról, az ellenforradalom pusztításairól, pártunk akkori helyzetéről, az előállott nagy gazdasági nehézségekről beszéltünk. Emlékszem, az akkori eszmecserékben a magyar helyzet megítélését illetően a régebbi pártvezetés által elkövetett hibákról, az ellenforradalom jellegéről, az azt előidéző külső és belső okokról volt szó. Ezekben a fontos kérdésekben már akkor is azonos nézeten voltunk a szovjet elvtársakkal.
Az ellenforradalmi események – mint tudjuk – veszélyeztették egész Európa békéjét, a szocialista országok biztonságát. Akkoriban külföldön sokan kétségbe vonták, hogy a Szolnokon megalakult új kormánynak joga volt-e a szovjet csapatokat segítségül hívni. Mi is – és a Szovjetunió kormánya is – abból indultunk ki, hogy Magyarországon meg kell védeni a szocialista rendszert, mindenekelőtt a magyarok, de az egész nemzetközi munkásmozgalom, az európai béke érdekében. Mi ezért azt kértük a Szovjetuniótól, hogy adjon fegyveres segítséget a magyar nép számára, hogy országunk függetlenségét megőrizhessük és a szocialista rendszert megvédhessük az ellenforradalmi restaurációs törekvésekkel szemben.
Most, hat évvel az események után újból leszögezhetjük: a magyar kormánynak november 4-én helyes és ésszerű volt az a döntése, hogy az ellenforradalom felszámolására hívjuk segítségül a Szovjetunió fegyveres erejét. Hogy ez a döntésünk helyes volt, azt bizonyítják az azóta elért eredmények, egész szocialista fejlődésünk. Még egyszer aláhúzom, hogy az idő, az események, a történelem bebizonyította, hogy akkor helyesen döntöttünk. Álláspontunkat módosítani vagy felülvizsgálni utólag sem kell.
Amerikai nyomásra, a Szovjetunió elmarasztalása céljából, akkor agyalták ki az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdést. Nem törődtek azzal, hogy a magyar kormánynak mint a Varsói Szerződéshez tartozó államnak joga volt szövetségesének, a Szovjetuniónak fegyveres segítségét kérni. Azóta is mindig támadnak bennünket a fegyveres segítség kérés miatt. Hangsúlyozom, hogy az idő, az események, a történelem bebizonyította: akkor helyesen döntöttünk.
Az akkori párt- és kormánytalálkozón széles körű gazdasági tárgyalásokat is folytattunk. A Szovjetunió sokirányú gazdasági segítséget adott. 1957-ben több mint egymilliárd forint értékű árut szállított Magyarországnak, 450 ezer tonna búzát, takarmányt, több mint egymillió tonna vasércet, 150 ezer tonna hengereltárut, 500 ezer tonna kokszot, több mint egymillió tonna szenet, 400 ezer m3 fűrészeltárut és még folytathatnám tovább. Több mint 200 millió rubel devizasegélyt kaptunk nehéz helyzetünkben a Szovjetunió kormányától. A Szovjetunió politikailag, katonailag, a nemzetközi fórumokon, a gazdasági építőmunkában mindig kiállt a magyar nép mellett, áldozatot hozott azért, hogy Magyarországon a szocialista rend megszilárduljon.
Ennyit a múltról. Most, 7 évvel később, újból párt- és kormányküldöttség tartózkodik a Szovjetunióban. A Szovjetunió Kommunista Pártját és a szovjet kormányt tájékoztatjuk eredményeinkről, belpolitikai életünkről, szocialista építésünkben, pártunk újjászervezésében elért eredményeinkről. Vagyis mindarról, amelyet abban a rövid mondatban fogalmaztunk meg VIII. kongresszusunkon, hogy leraktuk a szocializmus alapjait. Úgy gondoljuk, pártunk és kormányunk képviselői arról adhatnak számot, hogy a magyar kommunisták jól oldották meg feladataikat. Nem volt hiábavaló a szovjet nép sokirányú segítsége. Pártunk, kormányunk, népünk viszonya a Szovjetunióval jó, testvéri, őszinte, elvtársias.
Most, amikor fejlődésünk új szakaszáról folytatunk eszmecserét a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a szovjet kormánnyal, akkor már arról is beszélhetünk, hogyan akarunk továbblépni. Elmondhatjuk, hogy az ellenforradalom óta mit végeztünk. Beszélhetünk pártunk helyzetéről, több mint félmilliós tagságának munkájáról, népünk hangulatáról, belső államrendünk megszilárdulásáról, a választáson kialakult kedvező néphangulatról. Nem utolsósorban népgazdaságunk fejlődéséről, hisz a legutóbbi találkozó idején még súlyos gazdasági helyzetben volt az ország. A második ötéves tervünkben az ipar már mintegy 50 százalékkal, a mezőgazdaság 22-23 százalékkal termel többet, a fogyasztás 22-23 százalékkal növekszik, nemzeti jövedelmünk átlagosan évi 7 százalékkal emelkedett. 1957-ben sok termelőszövetkezet feloszlott. Ma elmondhatjuk, hogy dolgozó parasztságunk a szocialista útra lépett; mintegy 4000 termelőszövetkezetbe tömörült. De ugyanígy elmondhatjuk, hogy a kulturális életben, a közoktatásban is jelentős sikereket értünk el.
Nyugodtan beszélhetünk arról is, hogy helyzetünk nemzetközileg sokat javult. Barátságunk erősödött a szocialista országokkal, a tőkésországok kommunista és munkáspártjaival. Ahol vitáink vannak, ott nemcsak nekünk, hanem a szovjet elvtársaknak is vannak vitái. Országunk tekintélye a tőkésországokban is erősödött.
Az ilyen párt- és kormánytalálkozókon nagyon őszintén, világosan kell beszélni egymással. Hiszen mi szövetségesek, testvéri országok vagyunk, ezért nagyon hasznos, ha a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormányának vezetőivel az ilyen párt- és államközi tájékoztatókon országaink bel- és külügyeiről, a jövő fejlődést érintő kérdésekről, elképzeléseinkről nyíltan és őszintén beszélünk. Úgy gondolom, az elvtársak egyetértenek velem abban, hogy belpolitikai életünknek, pártunknak legnagyobb eseménye a most folyó szovjet-magyar tanácskozás. Delegációnk – Kádár elvtárs vezetésével – a Moszkvában folyó tárgyalások mellett megtekint több szovjet várost, számos üzemet és intézményt. Így többek között Taskentbe, Irkutszkba látogatott és jelenleg Bratszk, illetve Krasznojarszk híres szovjet városokban tartózkodik. Elmennek az elvtársak a kommunizmus nagy építkezéseihez, találkoznak a szovjet emberekkel, munkásokkal, kolhozistákkal, mérnökökkel és tudósokkal is. Küldöttségünk mindenütt elmondja: hogyan él, hogyan dolgozik a magyar nép és azt, hogy népünket az igaz testvér mély érzései és az ebből fakadó szoros barátság szálai fűzik a szovjet néphez.
Kísérjük tehát figyelemmel küldöttségünk szovjetunióbeli látogatását, magyarázzuk annak fontosságát a párttagságnak, az egész népnek. Ennyit kívántam elmondani a magyar-szovjet találkozóról. Delegációnk néhány nap múlva hazaérkezik és beszámol tapasztalatairól.
Kedves elvtársak! A továbbiakban U Thant ENSZ-főtitkár magyarországi látogatásáról kívánok szólni.
Az elvtársak ismerik a magyarországi helyzet kivizsgálására 1956-ban létrehozott ENSZ ötös bizottság tevékenységét. Sokat foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel 3-4 évvel ezelőtt. Az ENSZ akkori főtitkárát, Hammarskjöld urat nem hívtuk meg Magyarországra. Ő egész tevékenységével a magyar belügyekbe való beavatkozás híve volt. Ilyen „beavatkozó tevékenységet” fejtett ki Afrikában is, az ENSZ-csapatok segédletével amerikai, angol, belga és más imperialista körök érdekében.
Hammarskjöldöt, mint tudjuk, repülőgép-szerencsétlenség érte, és akkor lett utóda U Thant, a mostani főtitkár, aki burmai származású politikus. U Thant korábban középiskolai igazgató, majd újságíró volt. 1945 után a burmai rádió vezetője lett, majd tervezési miniszterré nevezték ki. Több nagy jelentőségű nemzetközi konferencián vett részt, például Bandungban, és 1952 óta működik az ENSZ-ben, először mint delegátus, később pedig az ENSZ alelnökeként.
U Thant urat mi két okból hívtuk meg Magyarországra. Azt akartuk, hogy az ENSZ főtitkára személyesen lássa a magyar viszonyokat, az itteni politikai, gazdasági helyzetet, és személyesen tájékozódjék. Másodszor pedig az ENSZ-beli magyar kérdésről és más országokat érintő, az ENSZ-szel, az Egyesült Államokkal kapcsolatos politikai kérdésekről közvetlen eszmecserét kívántunk folytatni U Thanttal.
Július elején eleget tett meghívásunknak. Tárgyalt Dobi elvtárssal, Kállai elvtárssal, több mint öt órát Kádár elvtárssal. A tárgyalások végeredménye az volt, hogy közvetlenül tudtuk informálni U Thantot, közvetlenül tudtuk elmondani véleményünket az ENSZ-ről, az ENSZ politikájáról. Javasoltuk, hogy az úgynevezett magyar kérdést egyszer és mindenkorra mint jogtalan és országunk belügyeibe beavatkozó szándékú elképzelést vegyék le az ENSZ napirendjéről, hagyják abba azokat a próbálkozásokat, amelyek Magyarország ENSZ-tagságát, mandátumát firtatják.
Mi úgy látjuk, hogy U Thant tárgyilagosan viselkedett, megértette, hogy a magyar kérdés felvetése az ENSZ-ben a hidegháborús kérdések napirenden tartását jelenti. Elvárjuk U Thanttól, mondotta neki Kádár elvtárs, hogy ő is fellép ez ellen a hidegháborús próbálkozás ellen.
Kádár elvtárs a több mint ötórás tanácskozáson országunk belpolitikai, gazdasági, külpolitikai helyzetéről világosan, nyíltan tájékoztatta őt. Azt is megmondta Kádár elvtárs, hogy mi fenntartjuk magunknak a jogot, hogy az ENSZ tevékenységét – ha az velünk vagy más népekkel szemben ellenséges – bírálni fogjuk. U Thant véleménye szerint ma már a magyar kérdésnek nincs kapcsolata a valóságos helyzettel. Megérti álláspontunkat, de ő az ENSZ főtitkára, és nem vonatkoztathatja el magát a határozatoktól, de neki semmilyen szándéka nincs arra vonatkozóan, hogy akadályokat gördítsen a magyar ügy rendezése elé.
Kádár elvtárs véleménye szerint csak az imperialisták állítják azt, hogy Magyarországon csak azért van szocialista rendszer, mert itt vannak a szovjet csapatok. Az ilyen álláspont tagadja a történelmi tényeket. 1919-ben Magyarországon már szocialista Tanácsköztársaság volt, bár nem tartózkodtak itt szovjet csapatok. Csaknem 100 ezer magyar katona harcolt szovjet területen a forradalom oldalán. 1919 után is folytatódott a harc a felszabadulásért, a szocialista Magyarországért. Hazánkban a forradalmi munkásmozgalomnak, a szocializmus ügyének sok évtizedes múltja, nagy társadalmi, politikai alapja van.
1956-ban, az előző években elkövetett politikai, gazdasági hibák, a mind határozottabban fellépő külső és belső reakciós erők veszélybe sodorták az országot, akkor alakult meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Szolnokon. A szovjet csapatok segítségét mi törvényesen, jogosan, alkotmányosan, a Varsói Szerződés alapján kértük. Az új kormány programja abban foglalható össze, hogy visszaállítjuk a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét. Aki ezzel szembeszegült – ezt akkor is megmondtuk -, az ellen felvesszük a harcot.
Két kérdésben nem hajtottuk végre eredeti célunkat, mert időközben bebizonyosodott, hogy az élet azon módosítást követel. Az egyik: nem hoztunk létre koalíciós kormányt 1956-ban, mert az akkor jelentkezett pártok jobboldali, szocializmusellenes, népellenes programmal akartak indulni. Ezért megmaradtunk az egypártrendszer mellett, széles, a tömegekre támaszkodó népfrontpolitika alapján. A különböző pártok volt vezetői pedig a Hazafias Népfront keretében fejthetik ki politikai tevékenységüket.
A szovjet csapatok, mint már mondottam, a Varsói Szerződésben lefektetett megállapodások alapján tartózkodnak Magyarországon.
Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy az ENSZ-nek azokat a törekvéseit, amelyek a világ népeinek érdekét képviselik, mindenkor támogatni fogjuk, de nem támogatunk hidegháborús provokációkat, olyan akciókat, amelyeket például az ENSZ Kongóban folytatott. Mi elítéljük az ilyen beavatkozásokat és nem vagyunk hajlandók egy fillért, egy dollárt sem adni az ENSZ kiadásaihoz, ha azok népellenesek.
U Thantot érdekelték az egyházi kérdések, a Mindszenty-ügy, az Egyesült Államokhoz való viszonyunk. Kádár elvtárs ezekről is tájékoztatta őt. U Thant magyarországi utazását hasznosnak tekintjük. A vele folytatott nyílt, őszinte beszélgetés eredményes volt. Ő maga mondotta el, hogy számára nagyon tanulságos a magyarországi utazás, ilyen őszinte, világos beszédet kevés esetben hallott. Megérti a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását, és azt úgy tekinti, mint Magyarország belső ügyét. Szerinte is az úgynevezett magyar kérdés véglegesen eltűnik az ENSZ napirendjéről. Az amnesztiával kapcsolatban megemlítette, hogy az politikailag jó hatású volt.
Az ENSZ főtitkára megkérdezte azt is, hogy Kádár elvtárstól és a többi elvtárstól kapott tájékoztatót, Magyarországon szerzett tapasztalatait felhasználhatja-e más országok informálására. Azt a választ kapta, hogy belátása szerint járjon el. Mint tudjuk, U Thant a pápánál is járt. Valószínűleg őt is tájékoztatta politikai helyzetünkről, tapasztalatairól. Lehet, hogy elmondta véleményünket. Lényegében a találkozók, a tárgyalások tovább növelték országunk nemzetközi tekintélyét, tovább bomlasztják a nyugati emigrációt, az imperialista propagandát.
Az a meggyőződésünk, hogy a személyes benyomások, a közvetlen tárgyalások elősegítik, hogy az úgynevezett magyar kérdés véglegesen lekerüljön az ENSZ napirendjéről. U Thant látogatása pártunk, kormányunk politikájának komoly sikere.
A továbbiakban néhány nemzetközi és hazai vonatkozású egyházügyi kérdésről szeretném tájékoztatni az elvtársakat. Mintegy két éve pártunk tevékenységében már nemcsak a hazai egyházügyekkel való foglalkozás került előtérbe, hanem a Vatikánnal is politizálunk, tárgyalunk, vitatkozunk.
A Vatikán különböző politikusokon, különböző országok követein és más, a nemzetközi, politikai életben szerepet játszó személyeken keresztül nem hivatalos jellegű érdeklődést tanúsított több esetben Magyarország iránt. Végül is most, május 7-9. között a Vatikáni Államtitkárság kezdeményezésére itt Budapesten a Vatikán megbízottja, Augustino Casaroli és a magyar kormány megbízottja között tárgyalások folytak.
A magyar püspöki kar képviselői, akik Rómában részt vettek a zsinaton, azt tapasztalták, hogy jóindulatú érdeklődés figyelhető meg a Vatikánban XXIII. János pápa és néhány más, magas beosztású egyházi személy részéről Magyarország iránt. Többek között a pápa akkori munkatársa, Montini bíboros részéről, akit János pápa halála után pápává választottak. Az új pápa koronázási ünnepségén magyar főpapi delegáció vett részt, az itthoni központi egyházi ünnepségeken pedig a magyar kormány miniszterekkel képviseltette magát.
A Vatikán és a magyar kormány képviselői közötti tárgyalásokon központi helyen szerepelt a Mindszenty-ügy. Mi megmondtuk véleményünket a Mindszenty-üggyel kapcsolatban. Azt, hogy ha a Vatikán Mindszentyt belső munkára hazarendeli, mi ezt nem ellenezzük, de magyar egyházi ügyekkel ne foglalkozzon. Az új pápa tovább akarja folytatni XXIII. János politikáját, és készséget mutat Magyarországgal való további tárgyalásra is. Barátságos hangú üdvözletet küldött a magyar népnek.
Mi hasznosnak tartjuk normalizálni a Vatikánnal kapcsolatainkat, ez megfelel külpolitikai törekvésünknek. A szükséges feltételek mellett folytatjuk majd a tárgyalásokat, amelyek XXIII. János pápa halála miatt átmenetileg megszakadtak. Idehaza az egyházzal nekünk különleges problémánk nincs. Meg kell azonban mondani, hogy számos helyen a nem demokratikus beállítottságú papok egy része félreérti lojális politikánkat. Gyengeségnek tartja, és itt-ott az egyházi reakció aktivizálódik. Úgy gondolják, itt az ideje új követeléseket felállítani az állammal szemben. Ezek az urak tévednek.
Megemlítem még, hogy itthon most folytak a beíratások az 1963-64. évi hittanoktatásra. Országos viszonylatban csökkenés tapasztalható, bár mint az elvtársak tudják, a papok sok helyen aktivizálták a hívőket. Az általános iskolákban a tanulók 17,5 százaléka, a középiskolákban pedig 0,5 százaléka iratkozott be hitoktatásra. Legmagasabb volt az arány Vas megyében: 36,4 százalék, a legalacsonyabb Szolnok megyében: 2,9 százalék. A Csongrád megyei átlag 8 százalék, Szegeden pedig 1 százalék volt a hitoktatásra beiratkozottak aránya az általános iskolákban.
Az a kötelességünk, hogy pártszervezeteink, állami és társadalmi szerveink, különösen a tanácsok, erőteljesebben ellensúlyozzák a megmutatkozó egyházi aktivitást, amely számos helyen rendszerellenes. Itt természetesen türelemre, nagyon átgondolt politikai nevelő munkára van szükség. A legjobb módszer a munkába bevonni, a munka útján nevelni az embereket. Az, hogy ezt a kérdést itt megemlítem, nem azt jelenti, hogy ebből mi központi ügyet akarunk csinálni. Ez is belpolitikánk egy része, amellyel rendszeresen és türelmesen foglalkoznunk kell.
A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM
NÉHÁNY KÉRDÉSE
Az elmúlt években a szocializmus eszméje újabb százmilliókhoz jutott el, és napjainkban forradalmi mozgalmakról, a szocializmusról, a kommunizmusról hallani a világ minden pontján. Óriási mozgás történik a világpolitikában, amelyben döntő szerepe van a Szovjetunió következetes, a békés egymás mellett élés gyakorlati megvalósítására irányuló politikájának. Ennek eredményeként jött létre a most kezdődött szovjet-amerikai-angol „atomcsend”-tárgyalás. Az előzetes hírek szerint itt nemcsak az atomkísérletek felfüggesztéséről, hanem a Keletet és a Nyugatot érintő más kérdésekről is szó lesz. A szovjet kormány jól tudja, hogy egy esetleges részleges, korlátozott atomcsend-megegyezés, bármilyen jelentős is legyen, önmagában nem állíthatná meg a fegyverkezési versenyt. A szovjet elvtársak éppen ezért javasolták, hogy már most, a részleges atomcsend megvalósításakor, tegyenek egy másik nagy lépést is a nemzetközi feszültség enyhítésére: a NATO-országok és a Varsói Szerződés tagállamai kössenek megnemtámadási szerződést.
Nyilvánvaló, hogy éppen ezért indított e két javaslat ellen hidegháborús hadjáratot az enyhülés minden ellensége, különösen az Egyesült Államok, az NSZK és Franciaország. Ebben a kérdésben különösen – de más problémákkal kapcsolatosan is – megnyilvánulnak a nyugati hatalmak: az Egyesült Államok és európai partnerei, az NSZK és Anglia, illetve Franciaország közötti ellentétek. A washingtoni francia nagykövet kijelentette, hogy kormánya tudomásul veszi ugyan a moszkvai tárgyalások tényét, de nem ért azzal egyet, Párizsnál is konokabbul igyekszik akadályozni az eredményes tárgyalásokat az NSZK. A bonni álláspont az, hogy a NATO és a Varsói Szerződés tagállamainak megnemtámadási szerződése magában foglalná az NDK, tehát az Odera-Neisse határ elismerését is – és ezt Adenauer minden eszközzel meg akarja akadályozni.
Viharos gyorsasággal következett be az imperializmus gyarmati rendszerének szétbomlása. Amíg 1938-ban a világ lakosságának 32 százaléka, 1962-ben már csupán 2,3 százaléka élt gyarmati sorban. Ahol pedig látszólagos függetlenség van, ott is egyre forróbb a talaj az amerikai, az angol, a francia, a belga monopóliumok urainak lába alatt. Gondolok itt Dél- és Közép-Amerikára is, ahol naponta folynak fegyveres harcok. Legutóbb például Argentínában a haladó elnökjelölt kapta a legtöbb szavazatot.
Naponta olvashatunk a tőkésországok munkásosztálya harcainak legkülönbözőbb megnyilvánulásairól, sztrájkjairól, tüntetéseiről. A munkásosztály megmozdulásairól érkeznek hírek Franciaországból, Angliából, Olaszországból és más országokból is. Állandó belpolitikai harcok folynak az Egyesült Államokban; elsősorban a négerkérdés, de más problémák miatt is. Külön figyelemre méltó, hogy Angliában mennyire megerősödtek a különböző ellenzéki és demokratikus mozgalmak. (Sorozatos tüntetések a leszerelés és az atomfegyverkezés ellen; a volt hadügyminiszter botrányos ügye stb.)
Kedves elvtársak! Walter Ulbricht elvtárs 70. születésnapjának megünneplésére Berlinbe utazott Kádár elvtárs a többi szocialista ország vezetőivel együtt. Ezek a látogatások a Német Demokratikus Köztársaság melletti szolidaritást fejezték ki, egyben választ adtak Kennedy nyugat-berlini utazására is.
Berlinben, a nemzetközi élet kérdéseiről folytatott megbeszéléseken teljes egyetértés nyilvánult meg. A Szovjetunió álláspontja az, hogy a német kérdést mint megoldandó problémát továbbra is a nemzetközi élet nagyon fontos részének tekintik, de nem helyezik előtérbe annyira, mint a korábbi időben, és megoldását nem kötik határidőhöz. Azokat a rendezéseket, amelyeket a német kérdésben akartak elérni, menet közben foganatosítják majd. Miért alakult ki ez az álláspont? Azért, mert a „berlini fal” létrehozásával meg lehet akadályozni a nyugat-németországi revansista és militarista erők ellenséges tevékenységét. Az eddig megtett intézkedések eredményeként a Német Demokratikus Köztársaság helyzete mind politikailag, mind gazdaságilag igen sokat erősödött, tekintélye minden vonatkozásban megnőtt. Mindezek mellett a Német Demokratikus Köztársaság – mint a Varsói Szerződés tagállama – szuverenitásának, békés építőmunkájának védelmezéséhez megfelelő katonai erővel is rendelkezik.
A szocialista országok – különösen a Szovjetunió – gazdasági, politikai és nem utolsósorban katonai ereje jelentősen megnőtt. Ma már a szocialista tábor adja a világ ipari termelésének több mint 37 százalékát (1917-ben ez csak 3 százalék volt). Természetesen lehetnek és vannak is egyes területeken átmeneti visszaesések, megtorpanások és nehézségek a nemzetközi forradalmi mozgalomban.
Gondolok itt például a közel-keleti és dél-amerikai országokra, ahol sokszor halálos veszélynek vannak kitéve elvtársaink, a haladás, a nemzeti függetlenség képviselői. A történelem már számos esetben bebizonyította, hogy semmiféle terrorral nem lehet elfojtani a népek szabadságvágyát, az elnyomottak osztályharcát, és biztosan bekövetkezik a forradalmi küzdelmeknek egy újabb szakasza a Közel- és Közép-Keleten és Dél-Amerikában, amikor az átmeneti nehézségek után új győzelmeket aratunk.
Szeretnék külön szólni a nemzetközi munkásmozgalom néhány vitatott kérdéséről, elsősorban a Kínai Kommunista Pártról, és válaszolok az ezzel kapcsolatban feltett kérdésekre.
A kínaiak szerepe a nemzetközi munkásmozgalomban jelentős. Kína óriási ország, több mint 10 millió km2, csaknem 700 millió ember lakja. Pártjának 15 millió tagja van.
A kínaiaknak igen nagy tekintélye volt, amikor 1949 után létrejött a Kínai Népköztársaság. Hosszú évekig tartó elkeseredett, nehéz harc előzte meg az új Kína megszületését. A Szovjetunió és a többi szocialista ország nagy politikai, gazdasági, műszaki, tudományos segítséget adott Kínának. Ezekben az években Kína népgazdasága gyors ütemben fejlődött. Öt-hat éve azonban kisebb-nagyobb jelentőségű elvi, gyakorlati kérdésekben, később nagy nemzetközi kérdésekben vitába keveredtünk a Kínai Kommunista Párttal. Mi hosszú ideig azon a nézeten voltunk, hogy mivel Kína szocialista ország, a Kínai Kommunista Párt hatalmas párt, ők maguk, a kínai elvtársak ismerjék fel hibáikat.
Sajnos, nem ez történt. Ahelyett, hogy kommunista módon megvizsgálnák hibáikat, széles körű nemzetközi propagandába kezdtek, ami helytelen, káros a kínai népre, az egész emberiségre. A vita ma már a nemzetközi munkásmozgalom fő stratégiai kérdései körül folyik. Fontos ideológiai kérdésekben támadt nézeteltérésünk: a személyi kultusz megítélése, a kínai párt politikájában megmutatkozó baloldali elhajlás, az imperializmus lebecsülése, a nemzetközi helyzet és az erőviszonyok helytelen értékelése.
Mi éveken át megpróbáltunk hatni a kínai elvtársakra, értelmes szóval, érvelésekkel, tények felsorakoztatásával, olyan kommunista igazságokkal, amelyek megcáfolhatatlanok. Ma már sok száz oldalt tesz ki a pártjaink közötti levelezgetés, de mindez hiábavaló volt. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága nem fogadta el a nemzetközi munkásmozgalom kritikáját, lényegében felrúgta a közös párthatározatokat, az általuk is aláírt egyezményeket. A nemzetközi munkásmozgalomtól eltérő, azzal szembenálló politikát hirdet, és ilyen irányban szervezkedik Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és másutt.
Mi most a helyzet? A türelmes meggyőzés politikájának vagyunk a hívei, különösen a testvérpártok közötti viszonyban. Nagy tanulság volt számunkra a Jugoszláviával kapcsolatban hozott 1948-as döntés. Éppen ezért pártunk nem sajnál időt, fáradságot, hogy a testvérpártok közötti nézeteltéréseket tisztázzuk. De ma már a kínai párt vezetőivel folytatott vita olyan romboló hatású a kínaiak magatartása miatt, hogy ez fékezi, hátráltatja a nemzetközi munkásmozgalom harcát.
Nem ismerünk a munkásmozgalom történetében még egy olyan periódust, amikor a hosszú éveken át tartó vita olyan terméketlen lett volna, mint amilyent a kínaiakkal folytatunk. Ma már ott tartunk, hogy a kínai elvtársak különböző nemzetközi fórumokon, párton kívüli nemzetközi szervezetekben, a szakszervezetek, a nők, az ifjúság szervezeteiben a közöstől, a nemzetközi politikai vonaltól eltérő, külön vonalat visznek. Megbontják az egységet, nyíltan felrúgják a közös nyilatkozatokat és a pártok közötti vitát átvitték a páron kívüli szervezetekbe és az állami kapcsolatokra is. A Kínai Kommunista Pártnak ez a tevékenysége egységbontó, romboló, amely hallatlan károkat okoz a nemzetközi munkásmozgalomnak, egyben óriási segítség a nemzetközi reakciónak. Kennedynek és társainak, Adenauernek, de Gaulle-nak és a többieknek dollárok százmillióival sem sikerült volna olyan romboló tevékenységet kifejteni, mint amilyent a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága folytat a nemzetközi munkásmozgalom növekvő erejével szemben.
A pártközi egyezményeket – a nyilvános viták beszüntetéséről – nem tartják be, folytatják helytelen nézeteik terjesztését a szocialista országok mindegyikében. A tőkésországokban a Szovjetunió ellen, a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen írásokat jelentetnek meg. Helytelen nézeteiket megengedhetetlen módon, a követségeiken keresztül terjesztik, annak ellenére, hogy a magyar Külügyminisztérium is felszólította őket, hogy ne terjesszék káros álláspontjukat. Ezzel mérhetetlen karokat okoznak azoknak a testvérpártoknak, elsősorban a tőkésországokban, amelyek az elnyomatás nagyon nehéz viszonyai között dolgoznak.
Most, amikor a nemzetközi munkásmozgalomban ilyen viták folynak, könnyű az ellenség dolga. Ha a kommunisták egymást bírálják, ha egymás ellen harcolnak a kommunista pártok, akkor könnyű dolga van Adenauernek, de Gaulle-nak, Kennedynek és a többieknek.
És mivel ma már ilyen méretű a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának romboló tevékenysége, határozottabb és élesebb hangon kell beszélni róla. Természetesen a nyugati sajtó és rádió örömmel terjeszti a vitát. Kész programot adtak nekik a kínaiak. Az egész világ munkásmozgalma elítéli a kínaiakat módszereik miatt. Elszigetelődnek, új kínai falat húznak maguk körül Ázsiában. A Kína határai körül levő országok munkásmozgalmában szinte erőszakkal lépnek fel. Koreában, Vietnamban, Japánban és másutt megkövetelik a pártoktól, hogy a kínai álláspontot támogassák. A Kínán átutazó delegációkat kényszerítik, agitálják, hogy a kínai nézetek mellett nyilatkozzanak, vagyis tevékenységükkel rombolják a nemzetközi kommunista mozgalmat.
Amikor a nők nemzetközi szervezetében a békéért, a leszerelésért, a népek közötti barátságért folyik a harc, s világméretű kampányokat szerveznek, és több mint 120 országból eljönnek a tanácskozásra, hogy hangot adhassanak a népek jogaiért, a leszerelésért, akkor a kínai küldött a javaslat ellen szavaz. A békéért folytatott harcot illúziónak tekintik, amely szerintük nem más, mint a forradalmi mozgalmak leszerelése. A leszerelésért indított nemzetközi harcunkra azt mondják, hogy megbénítja a népek harcát. A tanácskozás után a nőkongresszuson döntő többségben a józan ész győzött. Kína és Albánia nem szavazta meg a határozati javaslatot. Ez és sok más példa bizonyítja, hogy a kínai elvtársak szembefordultak a nemzetközi munkásmozgalommal. Kétségbe vonják, hogy a mai világban mindinkább a szocialista rendszer, a nemzetközi munkásmozgalom növekvő ereje, a békéért folyó világméretű harc a fő erő, hogy a békét meg lehet védeni.
Mivel nem értenek egyet a két rendszer békés egymás mellett élésének politikájával, ezért azt hirdetik, hogy egy harmadik világháború esetén, bár sokan pusztulnának el, a kapitalizmus romjain „felépülne a kommunista társadalom”. Tagadják, hogy a kapitalizmussal folytatott versenyben nagy szerepe van a gazdasági építőmunkának, a kapitalizmussal folytatott békés gazdasági versenynek. A kínaiak ellenzik a személyi kultusz marxista bírálatát is. Ma már a vitában ott tartunk, hogy nemcsak a pártok közötti, hanem az államok közötti kapcsolatokra, a gazdasági együttműködésre is átvitték a vitát. Most, 1963-ban a szocialista országokkal felére csökkentették a külkereskedelmi forgalmat; lebecsülik a Szovjetunió nagyarányú segítségét.
Nálunk is, a többi szocialista országban is most sok a munka. A szocializmus építése rengeteg új feladatot tűzött napirendre. Mégis, a sok munka ellenére, mivel egy alapvető kérdésről van szó, Politikai Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy beszéljünk ezekről a kérdésekről.
Mivel Moszkvában a közelmúltban, július 5-én megkezdődtek a kínai párt és az SZKP között a tárgyalások, mi azt reméltük, hogy a kínai elvtársak a közös ügy, az egység érdekében javítják a légkört, barátságosabb hangot ütnek meg, keresik a megegyezés lehetőségét. Sajnos nem ez történt. Ismeretes az elvtársak előtt, hogy a Szovjetunióból ki kellett utasítani néhány kínai diplomatát, mert terjesztették a kínai párt levelét, támadásokat folytattak az SZKP ellen, pedig megegyeztünk már egyszer, hogy abbahagyjuk a nyilvános vitát. Ők ezt a megegyezést felrúgták.
A Budapesten működő kínai követség is illegális úton terjeszti a június 14-i levelet, amelyben támadják a testvérpártokat, politikánkat. Mi figyelmeztettük a Külügyminisztériumon keresztül a budapesti kínai nagykövetet helytelen eljárására.
Nem célunk közéletünkben, pártunkban olyan hangulatot teremteni, hogy most a kínai vita legyen a központi kérdés. Alá szeretném húzni, hogy mi a megegyezés, a nyilvános vita abbahagyásának a hívei vagyunk. Hogy mégis lehoztuk a sajtóban a kínai levelet, a Szovjetunió Kommunista Pártja határozatát, ezt a kínaiak erőszakolták ránk, és mivel az újságokat milliók olvassák, beszélni kell még röviden néhány kérdésről.
Először: köztudomású, hogy a Szovjetunió óriási segítséget nyújtott Kínának. A Szovjetunió segítségével Kína 198 korszerűen felszerelt ipari vállalatot, üzemet és objektumot épített. Új iparágakat, mint a gépkocsi-, a traktor-, a repülőgépipart segített létrehozni. Több mint huszonegyezer tudományos műszaki dokumentációt adott át. Segítséget nyújtott a korszerű honvédelmi ipar megteremtésében, szovjet főiskolákon, iparvállalatoknál sok ezer kínai szakember és munkás szerzett képzettséget. A Szovjetunió most is 88 ipari vállalat és objektum építésénél nyújt segítséget.
Másodszor: a hibás kínai nézetekkel kapcsolatban el kell azt is mondani, hogy igyekeznek Ázsia, Afrika és Latin-Amerika forradalmi harcának szerepét előtérbe állítani, az összes más erők szerepét háttérbe szorítani, illetve végső fokon szembeállítani a különböző forradalmi mozgalmakat. Alapvetően hibás dolog jelen korunk harcainak középpontjába nem a nemzetközi munkásosztályt és a szocialista világrendszert, hanem a nemzeti felszabadító mozgalmat állítani.
Ezenkívül a kínaiak igyekeznek szembeállítani a fehér és a színes fajt; azonosítják a színes népeket elnyomó imperialista köröket Nyugat-Európa dolgozó tömegeivel. Az „elkülönített szolidaritás” koncepciója ilyen vonatkozásban találkozik az ázsiai és afrikai országok burzsoá nacionalistáinak nézeteivel, akik sovinizmust szítanak és hibás fajelméletet hirdetnek.
Kádár elvtárs a Szovjetunióban számtalan formában – most legutóbb az Üzbegisztánban elmondott beszédében – hangsúlyozta, hogy pártunk teljes mértékben egyetért az SZKP nyílt levelével. A mi pártunk az 1957-es és az 1960-as közös moszkvai nyilatkozatok alapján áll és egyetért a Szovjetunió Kommunista Pártja politikájával, egész tevékenységével.
Felmerül a kérdés: hogyan látjuk most a helyzetet? A nyilvánosságra hozott anyagok valószínűleg széles nemzetközi vitát váltanak ki. Említettem, hogy a kínai munkásmozgalomnak, a kínai pártnak milyen nagy tekintélye volt. Ma viszont más a helyzet, a kínai párt egyes országokban terjesztheti helytelen nézeteit, de olyan politikai súlya, tekintélye, mint amilyen akkor volt, amikor helyes politikát folytatott, nincs. Tekintélye, befolyása a nemzetközi munkásmozgalomban csökkent, nemcsak a nemzetközi munkásmozgalomért felelős kommunista pártok, hanem a józan gondolkodású demokraták, a párton kívüliek is elítélik a Kínai Kommunista Párt anarchista nézeteit, amikor szembefordulnak a békemozgalommal, amikor odáig mennek, hogy hajlandók százmilliókat feláldozni egy harmadik világháború esetén, hogy akik majd élve maradnak, „azok felépítik a civilizált, ragyogó jövőt”.
De milyen ragyogó jövő az, amely százmilliók életébe kerül és a Föld egy része lakhatatlanná válik? Mi az élő emberekkel akarjuk győzelemre vinni a szocializmus ügyét, nem romokat akarunk. Mi virágzóvá akarjuk tenni a földet és nem temetővé. Az élettől, az emberek elemi vágyaitól rugaszkodtak el a kínai párt vezetői, amikor nem veszik észre, hogy az emberiség békét akar. Ugyanakkor, amikor ilyen radikálisak, az atom- a hidrogénfegyver erejét lebecsülik, az imperializmust „papírtigrisnek” tekintik, vagyis teljesen tájékozatlanul és felelőtlenül foglalnak állást az emberiség alapvető létkérdése, a béke ügyében.
De mit csinált a Kínai Kommunista Párt a közelmúltban, amikor a harmadik világháború szélén álltunk, amikor az egész emberiség Kuba védelmére sorakozott fel? A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága nem Kuba és a béke megmentéséért harcolt. Ők ellenezték a békés megegyezést, amikor a nemzetközi helyzet feszült volt, és órák vagy percek kérdése volt, hogy kirobban a világháború. Amikor a Szovjetuniónak nagy bölcsességgel, önfegyelemmel, az emberiség iránti felelősségből kiindulva kellett keresnie a megoldást, a kínaiak nem segítettek. Ők Kuba esetében sem a békés megegyezés, hanem a konfliktus, a felelőtlen kaland politikáját folytatták.
Kedves elvtársak! Nagyon nehéz felelős beosztásban ilyen hangon beszélni, mint ahogy én beszélek, de a párttagság előtt nincs mit takargatni, nyíltan kell beszélni. A munkásosztály nemzetközi érdekeit kell szem előtt tartani, ami egybeesik a mi céljainkkal és érdekeinkkel, mert nálunk a bel- és külpolitika között nincs ellentmondás.
A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága egyik feladatának tekinti a Szovjetunió rágalmazását. A megjelenő cikkeik alaptalan vádaskodásokat tartalmaznak a Szovjetunió Kommunista Pártja ellen. A mi Központi Bizottságunk szolidáris, egyetért a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának a pártszervezetekhez küldött nyílt levelével, amelyben felvilágosította a pártot a kínaiak újabb támadásáról. És mivel a kínaiak nyilvánosságra hozták dokumentumaikat, ezért a Szovjetunió Kommunista Pártja is nyilvánosságra hozta azokat.
A kínaiak a Szovjetunió elleni támadást tartalmazó cikknek a „Helyes nézet” címet adták. A mi véleményünk az, hogy nézetük nem helyes. Rosszul magyarázzák a bizonyítványukat a kínaiak. Akkor tennék jól, ha az emberiség alapvető érdekeit tiszteletben tartanák, ha Kína, mint egy óriási ország, a szocialista világrendszer védelmében lépne fel, a békéért folytatott harc politikáját támogatná, a békéért, a demokráciáért harcoló népek oldalára állna, segítené és nem hátráltatná a nemzetközi osztályharcot. Mi, magyar kommunisták visszautasítjuk, elítéljük a szovjet testvérpártra szórt rágalmakat, visszautasítjuk a kínai párt vonalát, egységbontó törekvését, amelynek célja kettészakítani a nemzetközi munkásmozgalmat.
Most olyan új frázisokat hangoztatnak, hogy a nemzetközi munkásmozgalom történetében volt egy német szakasz Marx, Engels idején. Később egy orosz szakasz 1917-től, Lenin idején. Most pedig a nemzetközi munkásmozgalomban a kínai szakasz következik. Szeretném kijelenteni pártunk nevében, hogy mi nem kérünk ebből a kínai szakaszból, ebből az úgynevezett „kínai szocializmusból”, mert ez nem más, mint a nemzetközi munkásmozgalom fő erejének, a marxista-leninista pártok, a kommunista pártok egységének szétrombolása, veszélyeztetése mindannak, amit a nemzetközi munkásmozgalom óriási harcokban, sok évtizedes osztályharcokban, hatalmas véráldozatok árán elért. Ez a bizonyos „kínai szakasz” meggyengíti a felszabadító mozgalmakat is, sokat árt a gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek szabadságharcának.
Így függnek össze egy párt hibái, tévedései, káros nézetei a nemzetközi munkásmozgalommal, mindannyiunk ügyével. Mi, magyar kommunisták is éles elvi vitában állunk a kínaiakkal. Politikájukat, nézeteiket, módszereiket károsnak tartjuk, mert veszélyeztetik a népek létérdekeit, veszélyeztetik a békét, az egész szocialista világrendszert.
Mindig reméltük, hogy kialakul valamiféle közeledés. Sajnos a Moszkvában most tárgyaló kínai delegáció magatartása nem sok jóval biztat. A tárgyalásokon csak taktikáznak, húzzák az időt, ahelyett, hogy őszintén belátnák hibáikat és a többség álláspontja, a közös politikai vonal védelmére, az 1957-ben, 1960-ban elfogadott alapelvekre helyezkednének.
Mindebből láthatják az elvtársak, hogy a köztünk folyó vita nagyon elmérgesedett. A kínaiak levelükben és más írásaikban durván megsértik a kommunista pártok önállóságát, a tőkésországokban nehéz viszonyok között dolgozó testvérpártjainkat vádolják, provokálják. Ennek ellenére Központi Bizottságunknak az a véleménye, hogy továbbra is mindent el kell követni a viták tárgyalások útján való rendezése érdekében. Mindent el kell követnünk, hogy a helyzet ne mérgesedjen tovább.
A nemzetközi munkásmozgalom egysége mindenek felett áll. A kommunizmus ügye az egész emberiség ügye. A kommunista pártok felelőssége az emberi haladásért, a világ sorsáért igen nagy, és nekünk, kommunistáknak, akik az osztályharc alapján állunk, az egész emberiség ügyét kell néznünk. Nagy türelmet kell tanúsítani, a meggyőzés minden eszközét fel kell használni, hogy a vitát csökkentsük, az álláspontokat közelebb hozzuk egymáshoz. Természetesen nem feladva elvi álláspontunkat, szívós, meggyőző munkát kell végezni, hogy a kínaiakat visszatérítsük a helyes útra.
Bár a kínaiak élezik a helyzetet, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsége – amint ezt nyílt levele is hangsúlyozza – a legnagyobb türelmet és önuralmat tanúsítja. Arra törekszik, hogy a tárgyalások pozitív eredményre vezessenek. Majd a közeljövő megmutatja, hogy a kínai elvtársak készek-e kölcsönös kapcsolatot kiépíteni. Készek-e tárgyalni a nemzetközi munkásmozgalom alapvető kérdéseiről. Készek-e visszavonni a közöstől eltérő káros vonalukat, készek-e visszavonni hibás nézeteiket, amelyekkel pótolhatatlan kárt okoztak a nemzetközi munkásmozgalomnak.
AZ 1963. ÉVI GAZDASÁGI FELADATAINK
Nekünk a figyelmünket itthon most az építőmunkára kell fordítanunk. Pártunk VIII. kongresszusa határozatainak megvalósításával kell foglalkoznunk. Itt van az aratás, a cséplés, a betakarítás ideje, az iparban, gazdasági, kulturális életünkben sok a tennivaló, és több fontos nemzetközi tárgyalás előtt állunk.
Nézzük meg röviden, mi történik a nemzetközi gazdasági együttműködés területén, annál is inkább, mert néhány nap múlva Moszkvában megkezdődik a pártok első titkárainak és az országok miniszterelnökeinek gazdasági tanácskozása.
Ezen a tanácskozáson a magyar delegációt Kádár elvtárs vezeti. Küldöttségünk álláspontját a Központi Bizottság legutóbbi ülésén megvitattuk. Minden olyan javaslatot támogatunk, amely a KGST-országok szorosabb gazdasági együttműködését, az országok előtt álló alapvető gazdasági feladatok közös megoldását célozza. Ezért támogatjuk azokat az elképzeléseket, amelyek a fontos iparágakban új közös intézmények, vállalatok létrehozását szorgalmazzák. Helyesnek tartjuk, hogy a közös bank 1964. január elsejével megkezdje működését, s tevékenységével elősegíti országaink között a sokoldalú pénzügyi elszámolásokat.
A közeljövőben legfontosabb feladat, hogy a KGST-országok kezdjék el az 1966-1970-es évekre szóló népgazdasági terveik összehangolását. Az az elképzelésünk, hogy a tervek egyeztetése útján 1965 közepéig az országok kössék meg az 1965-1970-es évekre szóló szállítási egyezményeket. Ilyen előrelátó, tervszerű nemzetközi tervegyeztetéssel, nemzetközi vállalatok létrehozásával akarjuk továbbfejleszteni az együttműködést, hogy a harmadik ötéves tervünk megvalósításának fontos előfeltételét – az import- és az exportszállításokat – időben megteremtsük. Ugyanakkor dolgozunk az 1980-ig szóló tervek egyeztetésén is. A Szovjetunióban most tárgyaló magyar párt- és kormánydelegáció is számos gazdasági kérdésről folytat eszmecserét. A termelés ilyen nemzetközi méretű összehangolása, bonyolult gazdasági kérdések megoldása természetesen nem jár vita nélkül. Nem minden ország szorgalmazza egyenlő mértékben, internacionalista módon az országok gazdasági tevékenységének összehangolását. Ennek ellenére együttműködésünk gyümölcsözően alakul, sikerrel járul hozzá egész közösségünk és minden egyes KGST-hez tartozó ország gazdasági fejlődéséhez.
Végezetül gazdasági helyzetünk főbb jellemzőiről, az 1963. év első felének tapasztalatairól és feladatainkról kívánok beszélni.
Az 1963. évi népgazdasági terv reális célokat tartalmazott mind az ipar, mind a mezőgazdaság előirányzatait tekintve. Az első félév összesített eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy az időjárás okozta téli kieséseket, ipari lemaradásokat sikerült csaknem teljes egészében pótolni, bár az éves terv I. félévi előirányzatát az állami ipar csak 99 százalékra teljesítette. Az 1 százalékos lemaradás pótlása a következő tervidőszakokban megfontolt vezetést, a termelés előfeltételeinek okos és összehangolt megteremtését követeli meg.
Az ipari munka termelékenységét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy 1963 első félévében az egy munkásra és alkalmazottra jutó napi átlagos teljes termelés az állami iparban mintegy 3 százalékkal volt több, mint egy évvel korábban. Ezzel azonban még nem lehetünk elégedettek, mert az év első felére előirányzott termelékenységnövekedést nem tudtuk maradéktalanul elérni.
A mezőgazdaságban az időjárás okozta késedelmet a növényápolási munkáknál sikerült a második negyedévben pótolni. Az a körülmény, hogy a növényápolási munkákat időben elvégezték, arra mutat, hogy a termelőszövetkezetekben a korábbi évekhez képest jobb volt a munkaszervezés. A felvásárlás egészét tekintve az I. fél évre előirányzott mezőgazdasági termékmennyiséget a terv szerint biztosítani tudtuk. Itt említem meg, hogy a mezőgazdasági termelés ösztönzése céljából egyes termékek felvásárlási árát rendeztük. Így például a tej árát literenként 20 fillérrel felemeltük, a tenyésztési kedv növelése érdekében rendeztük a tenyészmarhaárakat is. Az idei szerződéses rendszerben felemeltük a bor, illetve a must és a szőlő árát. A rizstermelés ösztönzésére a kormány 30 millió forint állami támogatást nyújtott a termelőknek. Ezenkívül a bab, a lencse és egyes zöldségvetőmagvak indokolt árrendezésére 20-25 millió forint keretet hagyott jóvá a kormány.
Az aratásról elmondhatom, hogy rendben folyik az ország egész területén. Az 1963. évi népgazdasági tervben 12,4 q/kh búza és 7,1 q/kh rozs termésátlaggal számoltunk. A június végi hőség a kalászos növények érését meggyorsította. A legutóbbi becslések szerint a termésátlag búzából 10,5-11 q/kat. hold, rozsból 6,5 q/kat. hold (Csongrád megyében 10,7-10,8 q/kat. hold a búza, 5,1-5,2 q/kat. hold a rozs hozama). A nagyobb vetésterülettel rendelkező különböző búzafajták közül legjobb termést a szovjet Bezosztaja és a magyar Fertődi búzafajtákból várhatjuk. Az össztermelést tekintve tehát a tervezetthez viszonyítva mintegy 61 000 vagon terméskieséssel kell számolni. Ez a kiesés elsősorban az árutermelést érinti, mivel a mezőgazdaság belső szükségletei adottak. A kenyérgabona-felvásárlás megszervezésénél éppen ezért arra kell törekedni, hogy minél nagyobb mennyiség jusson a központi készletbe.
A betakarítási munka az elmúlt hetekben országszerte tartó nyári hőség miatt lényegesen nehezebb. A gabonafélék nagy része ugyanis gyorsan és egyszerre érik. Emiatt az aratást a tulajdonképpeni legkedvezőbb érési időszakban nem lehet végrehajtani. Tartani lehet attól, hogy a gabonafélék nagy része túlérett állapotban kerül betakarításra. Ezért a további betakarítási munkát a szokásosnál nagyobb gonddal kell elvégezni, hogy minél kisebb legyen a szemveszteség.
A kapásnövények állapota a meleg és csapadékos időjárás, valamint a gondos és általában a megfelelő időben végzett növényápolási munkák következtében a múlt évekénél jobb. Ebben közrejátszik az is, hogy például a burgonya-vetésterület legnagyobb részén jó minőségű import- és hazai vetőburgonyát ültettek. A burgonya, a zöldségfélék és a gyümölcsök első félévi felvásárlási tervének teljesítése 133,1 százalék. Ez a volumen 65,8 százalékkal meghaladja az elmúlt év azonos időszakában felvásárolt mennyiséget. A kedvező terméseredmények mellett azonban a felvásárlást nehezítette az a körülmény, hogy a korai cikkek azonos időpontban jelentkeztek és így értékesítési nehézségek adódtak egyes területeken. Megemlítem, hogy ezzel a kérdéssel a múlt héten foglalkozott a Gazdasági Bizottság, és megfelelő határozatokat hozott. Az I. félévi burgonya-, zöldség- és gyümölcsexporttervet 171,1 százalékra teljesítettük. Emellett a lakosság az 1962. évinél több zöldséghez jutott, mintegy 23 százalékkal alacsonyabb áron.
Népgazdaságunk helyzete tehát alapjában véve jónak mondható. Jelenlegi legfőbb feladatunk az 1963. évi terv maradéktalan teljesítése. Ezen belül külön szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy feltétlenül be kell hozni a ma még egyes területeken jelentkező lemaradást mind a termelés, mind a szállítás és az export vonatkozásában. Minden terméket jó minőségben készítsünk el, és fokozott gondot fordítsunk a műszaki fejlesztés gyorsítására. A mezőgazdaságban a betakarítás jó elvégzése mellett több erőfeszítést tegyenek közös gazdaságaink az állatállomány növelésére, az állati termékek termelésének fokozására. Természetesen mindezek mellett megfelelő gonddal kell foglalkozni a lakosság áruellátásával és sokirányú szükségleteinek kielégítésével is.
Elvtársak! Nyugodtan állíthatjuk, hogy országunk helyzete nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is kiegyensúlyozott. Pártunk és kormányunk politikáját a magyar dolgozók legszélesebb tömegei helyeslik, aktívan támogatják és nemzetközi tekintélyünk az elmúlt időszakban tovább emelkedett.
Kormányunk – a VIII. pártkongresszus határozata szellemében – időről időre meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek további társadalmi, gazdasági fejlődésünkhöz. Ennek illusztrálására az elmúlt fél évben hozott fontos rendelkezések közül megemlítek néhányat. A legjelentősebb politikai jellegű jogszabály a március 22-én kihirdetett közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet volt. A rendelet végrehajtása zavartalanul folyt le és igen kedvező politikai hatást váltott ki. A VIII. pártkongresszus egyik legjelentősebb határozata, hogy a felsőoktatási intézményekbe való felvétel a jelentkezők származására való tekintet nélkül történjék. Ennek megfelelően jelent meg az a rendelet, amely kimondja, hogy a felvételi kérelmeket a pályázók rátermettsége, tehetsége, felkészültsége és magatartása alapján kell elbírálni. A felsőoktatásban való részvételt könnyíti meg az a rendelkezés is, amely 1963. szeptember 1-től kezdve újonnan szabályozza a felsőoktatási tandíjakat.
Az ipar átszervezésének sikeres lebonyolítása céljából hozta meg a kormány az állami iparvállalatok és iparirányító szervek egyes szervezeti kérdéseiről szóló rendeletét. A kormány létrehozta az ipari nagyvállalatokat, és új jogkörrel ruházta fel az eddig kizárólag iparirányítással foglalkozó trösztöket. Június 30-án intézkedett a kormány arról, hogy a sajtó útján nyilvánosságra hozott javaslatok, illetve bírálatok nem maradhatnak válasz nélkül, minden állami szerv, illetve annak felügyeleti szerve 30 napon belül köteles kivizsgálni az ügyet, megtenni a szükséges intézkedéseket. Legutóbb a kormány a téli időjárás következtében előállt termeléskiesés pótlására hozzájárult ahhoz, hogy az építőiparban július 1-től október 31-ig a legfontosabb beruházások befejezése céljából legfeljebb 8 alkalommal a pihenőnapokon is megszervezhető a munka. Ugyancsak a tervteljesítés céljából a kormány felhatalmazást adott a közlekedés- és postaügyi miniszternek, hogy a szállítás meggyorsítása érdekében a vasárnapi munkát, valamint az éjszakai foglalkoztatást szervezze meg. Rendelkezéseket hozott a szőlő- és gyümölcstermelő szakszövetkezetek közös gazdálkodásának további erősítésére, a szarvasmarha-tenyésztés elősegítésére, és egy sor más fontos kérdésben.
Kedves elvtársak! Ezeket kívántam mai aktívaértekezletünkön elmondani. Arra kérem a jelenlevő elvtársakat, hogy az itt elhangzottakról informálják a pártszervezeteket, és azután a fő figyelmet az előttünk álló gazdasági feladatok sikeres megoldására fordítsák. A legnagyobb dologidőben vagyunk, és minden mázsa gabonára, gyümölcsre és egyéb termékre szükség van. Biztosak vagyunk abban, hogy a csongrádi elvtársak meg is tesznek mindent az előttünk álló bonyolult feladatok sikeres megoldása érdekében.
Pártunk Központi Bizottsága nevében az elvtársaknak jó egészséget és sok sikert kívánok!
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!