VILÁG: Szerintem a svájci békekonferenciát Petr Hampl értékelte a legjobban, aki azt írta, hogy ez lényegében a győztes hatalmak konferenciája, amelyek ott tanácskoznak a legyőzött ellenséggel való bánásmódról. Azonban messze voltak attól, hogy legyőzzék az ellenséget. Az egész konferencia alapvetően rózsás álmok halmaza arról, hogy mi lesz, ha Oroszország eltűnik, és ott mindenki elhiteti egymással, hogy az a nap már nincs messze. Csak adjon hozzá néhány fegyvert, és nyomtasson néhány dollárt, hogy fizessen érte.
A végső közlemény így nézett ki. Semmi nagy, amit egyes delegációk szintén nem voltak hajlandók aláírni. A határok tisztelete, a foglyok és deportáltak hazatérése, óvakodjunk az atomerőművektől… Mintha az Európán kívüli országok több realitásérzéket mutatnának, mint maguk az európaiak.
Petr Hampl volt az is, aki tavaly rámutatott arra, hogyan fog folytatódni a híres ukrán offenzíva. A terv világos volt. Nyugati harckocsikat és páncélozott szállítójárműveket szállítunk Ukrajnába, katonákat képezünk ki és küldünk megtámadni Robotynét, mert ott van a legközelebb az Azovi-tengerhez. Az orosz csapatokat ágakra osztják, győzelmes menet következik a Krím felé, Putyint levágják a biztonsági erők, a győzelem pedig a miénk lesz. Legalábbis ezt jövendölte a kazah sztyeppei jósda, Džamila Stehlíková.
Valószínűleg ez volt az első offenzíva a világon, amelyet senki sem titkolt. Ellenkezőleg. Mindenhol beszéltek róla. Részleteket nem csak a titkosszolgálatok tudtak róla, hanem valójában mindenki. Ismernie kellett őket, mert erre épült. Az orosz katonáknak esélyük sincs. Amint a német leopárdok közelednek feléjük, csak csúszni tudnak, megállni nem. Senki sem dolgozott ki tartalék tervet arra vonatkozóan, hogy mit tegyen arra az esetre, ha az oroszok nem késlekednének. Közben az oroszok aknákat raktak le… öt sorban. Biztosan. Százezer ukrán életébe került, és a harcok meg sem közelítették a második vonalat.
Ugyanezek a szakértők most Svájcban ültek, és vállon veregették magukat egy új offenzíva előtt. Ezúttal egy rakétával. Az ukránokat olyan rakétákkal látjuk el, amelyek képesek lesznek mélyen behatolni Oroszország területére. Elárasztja őket. Csak a pozitívumok és a társadalombiztosítás következnek, Ukrajna nyer, Putyint levágják a biztonsági erők, a következő konferencia pedig már az orosz medvét is feldarabolja. A sugárzási helyzet normális marad. (Valójában ott volt Dana Drábovával tárgyalni. Nem viccelek.)
Az egész azon alapszik, hogy az oroszok nem mernek válaszolni. Hogy nem küldik el Európába a Tőreiket, Iskandereiket és Kalibereiket. Az egész EU légvédelme nulla. Fiala és Černochová is eszkalációról beszél (amiért persze Putyin okolható), de Pardubicében vagy Mošnovban továbbra sincs légvédelmi rendszer. Prágáról nem is beszélek.
A lengyeleknek lehet valami, de mindenki más teljesen védtelen. A B terv az, hogy figyelmeztesse a lakosságot, hogy készletezzenek fel, és minden esetre szerezzenek be jódtablettákat. Egyébként… ezek a tabletták ma már az atomerőműveink körüli zónákban sem kaphatók. Próbálok szerezni néhány barátomnak, de eddig csak zálogokat kaptam.
Ott Svájcban most mindenki bátorította egymást. Nagyjából ugyanúgy, ahogy Džamila tette tavaly az offenzíva előtt. Mitológia. A terv remek. Ha az oroszok nem mernek válaszolni, akkor végül elveszítik a finomítókat, katonai repülőtereket, esetleg Moszkvába repül majd valami. Fontos hidakat veszítenek el, lyukak lesznek a nyomukon, és a katonai gépeik elakadnak. A probléma csak akkor fog felmerülni, ha Putyin válaszolni mer. De ez annyira valószínűtlen, hogy az oroszok nem veszik a vállukra a lábukat, ukránokat aligha fognak látni Leopárdban.
Tavaly nyugati szakértőink azon gúnyolódtak, hogy az oroszoknak nem sikerült tönkretenniük Ukrajna energetikai infrastruktúráját. Egész télen bombázták őket, de az áram még működött. Amikor felhívtuk a figyelmet arra, hogy az oroszok trafókat manipulálnak, és valami érthetetlen okból magukra hagyják a saját generátoraikat, turbináikat, nevetségessé váltunk. És akkor kép… ebben az évben Putyin dühös lett, parancsot adott és valójában egyszerű volt. Több légicsapás során az ukrán hőerőművek és a gátakon lévő generátorok jelentős veszteségeket szenvedtek el.
Mi késztet bennünket arra, hogy azt higgyük, Putyin nem fogja ezt megtenni itt, hazánkban? Nem mered? Tény? Most, hogy Biden egyáltalán nem jött Svájcba, és Kamala Harris azonnal elment? Amikor az egész végső közlemény olyan kínosan hangzott? Apropó… Biden körülbelül tízszer rosszabb állapotban van, mint annak idején Brezsnyev. A modern orvoslás csodákra képes, de még nem képes átültetni egy szenilis agyat. Biden szépen felegyenesedve jár, bár néha megmerevedik, de szinte magától mozog. Nagyon kíváncsi vagyok, mit mondott Fialnak a találkozásuk során, és hogy a mi Péťánk képes volt-e rádöbbenni a boldogság rohanásában, hogy az egész USA ugyanabban az állapotban van, mint Biden. Tablettákon és pénzügyi injekciókon.
Miért ne merészelnék az oroszok? Csak annyit kell tenniük, hogy kihagyják az amerikai bázisokat, Franciaországot és Nagy-Britanniát. Vannak nukleáris fegyverek. De mindenhol máshol? Hogyan reagálhatunk a bombázásukra? Azzal, hogy a fiúkat és a lányokat Robotyne aknamezejére küldjük? Mit tehetünk, amit még nem tettünk meg? Mi van, ha az oroszok ezt teszik? Orbán mondja, Vucic mondja… néhány amerikai elemző mondja, Medvegyev, Peszkov és Zaharova.
Lehet ez másként, mint az ukrán offenzíva? Nem tud. Csak ezúttal a mi vérünk lesz.
Mellesleg… Izrael „taktikai szünetet” jelentett be gázai offenzívájában. Még a világ legfegyverzettebb hadserege sem képes legyőzni a drónok és egyéb olcsó háborús eszközök kínálatát. A világ megváltozott. Rosszabb a Nyugat és Izrael számára.
SZERZŐ: Vidlák
***