A magyar demokrácia történetében példátlan izgalmakat hozott a vasárnapi főpolgármester-választás, és még az sem biztos, hogy múlt időben beszélhetünk róla.

Karácsony Gergely éjjel 3 óra után bejelentette a győzelmét, és a 4 órakor ismertté vált végeredmény szerint 324 szavazattal (0,04 százalékponttal) valóban megelőzte Vitézy Dávidot, az LMP által indított, a kampány utolsó napjaiban már a Fidesz támogatását is élvező kihívóját, aki szinte végig vezetett előtte, az eredmény csak 90 százalékos feldolgozottságnál fordult át Karácsony javára. Nagyjából 800 ezer leadott szavazat mellett a különbség felfoghatatlanul kicsi, Vitézy máris közölte, hogy újraszámolást kér, mivel 22 ezer budapesti voksolt érvénytelenül (aligha függetlenül attól, hogy Magyar Péter bejelentette, egyik jelöltet sem tartja alkalmasnak, és föl sem vette a főpolgármesteri szavazólapot).

Karácsony eredménye, ha győzött is, inkább kudarc:

az I. kerületben elbukó V. Naszályi Mártát és a Zuglóban – momentumos ellenlábasával szemben – veszítő Horváth Csabát kivéve az összes újrainduló ellenzéki polgármester győzött Budapesten, jellemzően nagyobb izgalmak nélkül, még azok a DK-sok (László Imre és Szaniszló Sándor) is, akikkel szemben a Fidesz mellett a Tisza Párt is kihívót állított, vagy akiknek a Kétfarkú Kutya Párttal gyűlhetett volna meg a bajuk (mint Kiss László és Niedermüller Péter). Őrsi Gergely csaknem 70 százalékot szerzett a II. kerületben, de győzött Pikó András is, súlyos fideszes ellenszélben a Józsefvárosban, Baranyi Krisztina pedig Ferencvárosban verte meg könnyedén nemcsak kormánypárti ellenfelét, de a városrész korábbi vezetőjét és egykori tanácsadóját, Gegesy Ferencet is. Nem lehet azt mondani, hogy a budapestiek alig várták a Fidesz vagy csatolt részeinek visszatérését a hatalomba.

Nehéz eldönteni, hogy Karácsonynak mi ártott többet: a kormánypropaganda valóban méltatlan támadásai, Gyurcsány Ferenc ölelése (ennek a fent sorolt budapesti DK-sikerek ellentmondanak, az EP-választás eredménye viszont erre mutat), az az érzet, hogy városvezetés ötéves teljesítménye jócskán elmaradt a várakozásoktól, vagy az, hogy Vitézy személyében egy hozzáértő várospolitikus állt vele szemben, aki nyilvánvalóan nívósabb ellenjelölt volt, mint amilyet a legtöbb ellenzéki kerületi polgármester kapott.

A számokból mindenesetre az látszik, hogy jó néhány olyan ellenzéki szavazó van Budapesten, akit a Fidesz az utolsó pillanatban bejelentett támogatása sem tántorított el attól, hogy Vitézyre szavazzon – függetlenül a gyanútól, hogy ez az elejétől eltervezett forgatókönyv volt, amint azt Karácsony valóban sokszor előrevetítette.

A 33 tagú Fővárosi Közgyűlésben a Fidesz és a Tisza Párt is tíz–tíz mandátumot szerzett, vagyis egyetlen döntés sem születhet majd úgy, hogy valamelyikük ne szavazná meg, ami a komoly zsarolási potenciál mellett jókora próbatétel is lesz számukra, különösen a Tiszának, amelynek el kell döntenie, hogy a Fidesszel együtt akadályozza a város működését, vagy Karácsony politikáját igyekszik a maga képére formálni. A főpolgármester vezette baloldali szövetségnek ugyanis csak hét képviselője lesz, a hegyvidéki polgármesteri címet bezsebelő Kétfarkú Kutya Pártnak három, csakúgy, mint a Vitézyt támogató, az LMP-vel közösen induló egyesületnek. (A Momentum 4,98 százalékot szerzett, épphogy elmaradt az ötszázalékos küszöbtől.)

A 23 közül továbbra is hat fővárosi kerületet vezet majd fideszes polgármester, kettőt pedig a Fidesz által támogatott független. Borbély Lénárdot nehéz ehhez a skálán elhelyezni, hiszen Németh Szilárd keresztülvitte, hogy kizárják a Fideszből, mégis a szavazatok kétharmadát megszerezve újrázott Csepelen, miközben a három egymást követő országgyűlési választást elveszítő rezsibiztos protezsáltja 10 százalékot szerzett, ami fideszes indulótól megalázóan gyenge eredmény.

A megyei jogú városokban nem történt nagy átrendeződés 2019-hez képest:

• az ellenzék elveszítette Miskolcot, ami már akkor sejthető volt, amikor kiderült, hogy nem közösen indulnak harcba Veres Pál üresen hagyott székéért, valamint meglepetésre Salgótarjánt, illetve a papírformának megfelelően Egert és Baját,
• viszont váratlanul elhódította a polgármesteri posztot a Fidesztől Szolnokon, Nagykanizsán és a nap második legizgalmasabb összecsapásával Győrben, ahol Pintér Bencének, a Momentum, az LMP és civilek által is támogatott újságírónak sikerült megbuktatnia Dézsi Csaba András polgármestert – noha a közgyűlésben elsöprő többsége lesz a Fidesznek. Igaza volt tehát győri tudósítónknak, aki szerint Dézsi doktor elmúlt ötéves teljesítményével elsősorban az ellenfeleit építette fel.

Pécsen ismét győzött Péterffy Attila, a közgyűlésben azonban nem lesz könnyű dolga többséget létrehozni, és ellenzéki kézen maradt Tatabánya is. Akkugyár ide, hatalmas Tisza párti tüntetés oda, Debrecenben majdnem 50 százalékos eredményt elérve nyert újból Papp László fideszes polgármester, és nem sikerült leváltani Nyíregyháza, Kaposvár és Kecskemét kormánypárti vezetőjét sem.

A Fidesz a 19-ből 18 megyei közgyűlésben (Pest vármegye kivételével mindenhol) többségben lesz, ami nem csoda, hiszen a megyei listákra a megyei jogú városokban élők nem szavaznak, ráadásul a Tisza ebben a versengésben nem vett részt – némi szépségtapaszt nyújtva az így minden megyében képviselethez jutó DK-nak, Mi Hazánknak és a 17 megyében jelen lévő Momentumnak.

Jó néhány közepes méretű városban viszont elvesztette a polgármesteri címet a Fidesz: Mosonmagyaróváron, Keszthelyen és Hévízen éppúgy, mint Pápán, vagy a keleti országrészben Hajdúnánáson és Orosházán.

*

A budapesti és a győri izgalmak ellenére a vasárnapi dupla választás legfontosabb mozzanata a Tisza Párt előretörése: Magyar Péter pártja kis híján 30 százalékos eredménnyel szakított át minden várakozást. A győztes persze a 44,5 százalékot szerző Fidesz, de a kormánypárt öröme nem lehet felhőtlen.

A Fidesz–KDNP még sosem ért el ilyen visszafogott eredményt EP-választáson (az eddigi mélypont a 2004-es 47,4 százalék volt), és bár másfélszer annyi szavazatot szerzett, mint a Tisza Párt, Magyar mozgalmának növekedési sebessége komoly aggodalomra adhat okot a Karmelita kolostorban: újoncként egymaga csaknem olyan eredményt ért el, mint 2002-ben a hatpárti összefogás,

A leginkább még a Mi Hazánk vészelte át a Tisza áradását, a nemzeti radikálisok 6,75 százalékos eredménnyel magabiztosan jutottak be az EP-be, ahová egy képviselőt küldhetnek, és alig maradtak el a DK vezette baloldali szövetségtől, amely lesújtó, 8,11 százalékos eredményig és két képviselőig jutott, vagyis a Gyurcsány-párt a Momentumhoz hasonlóan két mandátumot bukott el, amíg a Tisza hetet szerzett meg.

A leszereplő pártok vezetői – Gyurcsány Ferenc és Donáth Anna – nem sok jelét adták az önreflexiónak, a fent sorolt többiekre pedig már nem is figyelt oda senki. Bár meg kell jegyezni, hogy Márki-Zay hatalmas győzelmet aratott városában, megtorolva, hogy Lázár János az ország leghülyébb polgármesterének nevezte őt, és világossá tette, hogy a hódmezővásárhelyiek semmiféle támogatásra nem számíthatnak a kormánytól, ha MZP-t újraválasztják – mégis megtették.

Az viszont nem kérdés, hogy a Fideszből kiábrándultak – minthogy az eredmények alapján vannak ilyenek: a kormányoldal 2022 áprilisához képest 10 százalékponttal rosszabb eredményt ért el, önkormányzati és EP-választáson szokatlanul magas részvétel mellett, és összesen csak kétmillió szavazatot gyűjtött – nem Márki-Zay, Jakab vagy a szintén 1 százalék alatt maradó Vona Gábor pártja felé mozognak. A Tisza egyetlen megyében sem végzett 24 százaléknál rosszabb eredménnyel az EP-választáson, Budapesten pedig egy hajszál híján megelőzte a Fideszt is, és egyértelműen az ellenzék vezető, sőt majdhogynem kizárólagos erejévé vált.

A Fidesz a 2006-os önkormányzati választás óta minden országos voksolást megnyert, nem kérdés, hogy a tegnapit is. De az is biztos, hogy az ellenzéki térfélen olyasmi történt, ami a NER fennállása óta még nem: egyetlen szereplő a választók 30 százalékát maga mögött tudhatja, és az eredmények ismeretében nincs okunk azt gondolni, hogy ez a plafon.