Március 27.-én megtartották a Kóreai Népi Demokratikus Köztársaság Nemzetközi Szolidaritási Csoportjának a Magyarországi Regionális Bizottságának az alapítógyűlését. Gál Péter, a KNDK NSzCs regionális titkára személyesen le az ülést.
Az ülést úgy tervezték, hogy a Nagy Vezető Kim Ir Szen születésnapjával essen egybe, amit a világ összes progresszív népe a Nap napjaként ünnepel.
Az ülésen a Magyar Munkáspárt nyilvános és politikai személyei is megjelentek. Alekszander Mosztov, a KNDK NSzCs-jának koordinálási bizottságának elnöke beszdet mondott az aktivistáknak. Melegen üdvözölte a Magyar Munkáspárt fair álláspontját, mely minden lehetséges segítségét adta a Szolidaritási Csoportnak regionális bizottságuk felállításában, és tájékoztatta az ülést a Március 14.-ei döntésről, melynek értelmében Gál Pétert jelölték ki regionális titkárnak. A beszéd megjegyezte, hogy Kim Ir Szen elnök, a Magyar-Kóreai kapcsolatok fejlődésére mély tekintettel, magas szintű kapcsolatot tartott a két orszég kormánya közt. A kóreai nép jól emlékszik a magyar egészségügyi csoport eredményeire, akik számtalan életet mentettek meg a kóreai háboró során (1950-1953), szintúgy a felbecsülhetetlen támogatásra melyet magyarország nyújtott a köztársaságnak a háború utáni ujjáépítés évei alatt. Folytatta: „A Magyar Regionális Bizottság, sok szempontból, egy nehéz út kezdetén áll, melyet az „Orosz Társaság a KNDK-val való Barátság és Kulturális Eggyüttműködésért” már az előző évszázad 90-es éveiben megjárt.
Az Amerikai Egyesült Államok és a „Kóreai Köztársaság” által indított nagyszabású antikommunista és köztársaságellenes propaganda a KNDK-val való minden kapcsolatot diszkreditált a nyivánosság szemében. Ezek voltak a legnehezebb évek, amikor szervezetünk alapítói (Még a Szovjetunió hősei is!) féltek a metrón kitüntetésekkel utazni a fiatalok gúnyjai miatt.
Az Oroszország és a KNDK közötti kölcsönösen előnyös együttműködés mai szintje teljesen elképzelhetetlennek tűnt: bárki, aki azt sugallta volna, hogy 30 év múlva támogatóink híres bloggerek és politikai személyiségek lesznek, azt „álmodozónak” nevezték volna. Jól ismerem azt a nehéz helyzetet, melyben az Európai Unió progresszív erejei találják magukat. De meggyőződésem, hogy ha ahelyett, hogy dogmatikusan ismételgetnénk bemagolt szlogeneket, a KNDK tudományos tanyulmányozásában segítenénk a népet, akkor az orosz szervezetünk sikereit, melyet javarészt Viktor Petrov elvtárs vezetésének, és Sztaniszláv Vasziljev elvtárs médiai tevékenységének köszönhetünk, Magyarországban, Németországban és sok más országban megismételhető lesz!”