„Ti hitvány szónokok, miért zajongtok újra?” – Puskint idézi Medvegyev a gallkakasoknak

Moszkva, 2024. március 21. csütörtök (MB)

     Az Ukrajnában tartózkodó francia csapatok megsemmisítése az orosz fegyveres erők kiemelt és dicsőséges feladata lenne – írta az Orosz Biztonsági Tanács alelnöke, Dmitrij Medvegyev a Telegramon, hangsúlyozva, hogy ez egyenértékű volna a francia vezetés guillotine általi lefejezésével, hiszen a franciák darabokra tépnék vezetőiket megölt fiaik láttán.

     A volt orosz elnök azután tette kijelentését, miután Szergej Nariskin, az orosz hírszerzés főnöke, március 19-én tudatta: Az orosz hírszerzés olyan információk birtokába jutott, amelyek szerint Franciaország kétezer katonát készül Ukrajnába küldeni az oroszok ellen. (A francia védelmi minisztérium tagadta ezt.)

     „Igazság szerint jót tenne az ügynek, ha a nyughatatlan franciák pár ezredet küldenének Banderlandiába (Ukrajna, a szerk.) Nagyon nehéz volna elrejteni ekkora csapatot, ezért nem a legnehezebb, hanem a legfontosabb feladat lenne szisztematikus megsemmisítésük” – mondta, majd így folytatta: „De vajon milyen előnyük származna belőle? Ennyi koporsót szállítanak Franciaországba egy távoli idegen országból, lehetetlen eltitkolni a hivatásos katonák tömeges halálát. Megsemmisítésük fegyveres erőink elsőrendű és dicsőséges feladata volna, a francia vezetés gallkakasai számára viszont egyenértékű lenne a guillotine-nal.”

     „Darabokra tépnék őket az elesett katonák feldühödött hozzátartozói és az ellenzék, akikkel elhitették, hogy Franciaország nem áll háborúban Oroszországgal. És jó lecke lenne Európa többi nyughatatlan marhájának!” Medvegyev végül Alekszandr Puskin “Oroszország rágalmazóihoz” című költeményéből idézett.

     Puskin 1831-ben írt verse így szól:

Ti hitvány szónokok, miért zajongtok újra?
Mért szórtok átkokat vadul orosz honunkra?
Mi háborgat vajon? A litván lázadás?
Ugyan! A szlávoké e pör, csak szláv akarja.
Ez ősi belviszályt, mit sors vetett a latra,
Mi döntjük el magunk, helyettünk senki más.

Évszázadok teltek, mióta
E törzsek testvérharca dúl;
Ahogy a hadszerencse hozta,
hol ez, hol az maradt alul.
Ki lesz a győztese e harcnak?
Hiú polyák, vagy hű orosz?
A tét: a szláv folyók orosz tengerbe tartnak,
Vagy elapad, kiszáradoz.

Elég! Ti nem lapozgatátok
Sosem e véres krónikákat;
Nem értitek, percig se fáj
Nektek ez ősi belviszály,
És mit se mond a Kreml, se Praga.
Csábít a józan ész helyett
A küzdelem vitézi vágya –
S fűt ellenünk a gyűlölet.

Vajon miért? feleljetek: azért-e,
Mert Moszkva romjai és üszkei felett
Mi elzavartuk, gőgjét sértve,
Kitől ti úgy reszkettetek?
S mert győztünk, és ledőlt a bálvány,
Ki zsarnok elnyomó volt fél világ felett,
És jussotok a vérünk árán,
Törvény, szabadság s béke lett?

A szátok mennydörög – de lassabban a testtel!
Vagy vélitek: az agg vitéz felkelni restell,
S nem tűzne újra fel törökverő szuronyt?
Avagy a cár szava immáron oly erőtlen?
Először vívnánk Európa ellen?
Karunk tusától elszokott?
Kevés e nép? Vagy Permtől messzi Tauriáig,
Finnföld szikláitól Kolhisz tüzes honáig,
A Kremltől, mely meg nem törik,
addig, falát hol Kína rakta,
acélsörtéjét csillogtatva,
Oroszhon talpra nem szökik?
Hát küldjétek, becsmérelőink,
A vérre szomjas ifjakat:
Jut hely nekik honunk mezőin,
Hol fiaink is porlanak.

*

A vers eredeti címe: Клеветникам России, első megjelenés: 1831.+++

Kiadta: Magyar Békekör