Olyan erős kezű vezetőre vágynak a magyarok, aki visszaveszi az országot a gazdagoktól
Huszonnyolc állam polgárai úgy érzik, hogy országuk hanyatlóban van, és a társadalmuk megtört – derül ki az Ipsos 2023 végén végzett közvélemény-kutatásából, amelyben Magyarország is részt vett. Az elitellenes érzelmek a legtöbb országban széles körben elterjedtek és egyre több helyen vágynak „erős kezű” vezetőre.
A populizmus népszerűségét vizsgáló felmérésből cikkünkben a magyar eredményekre koncentrálunk, hogy kiderüljön, két választás között hogyan gondolkodnak a magyarok.
Első ábránkon az látszik, hogy a magyarok nagyon negatív véleménnyel vannak a társadalomról: a megkérdezettek 69 százaléka szerint romokban hever az ország. Ez 12 százalékponttal magasabb, mint a résztvevő 28 ország átlaga, de kicsivel jobb eredmény, mint a 2021-es. A magyarok egy része ugyanakkor úgy érzi, ennél rosszabb már nem lehet, ugyanis azzal a megállapítással, hogy az ország hanyatlóban van, 63 százalék értett egyet.
A felméréshez az Ipsos kidolgozott egy úgynevezett „hibás rendszer indexet”, amelyben öt állításra adott válaszokat összesítenek:
- a gazdaság a gazdagok javát szolgálja,
- a hagyományos pártokat nem érdeklik az emberek,
- erős vezetőre van szükség,
- az erős vezetőnek kell visszavenni az országot a gazdagoktól,
- és a szakértők nem értik az emberek problémáit.
Az ezekre adott reakciók összesítése alapján világszerte az emberek 61 százaléka szerint nem működik a rendszer, de ez az arány Magyarországon 66 százalékos. A legrosszabbnak Dél-Afrikában látják a helyzetet, míg a németek többsége ebből a szempontból nagyjából elégedett.
A felvetések közül hármat emeltünk ki az ábránkban: kiderült, hogy bár a magyarok arra vágynak, hogy egy erős kezű vezető visszavegye az országot a gazdagoktól és a hatalmasoktól, az viszont már nem tetszik nekik, ha eközben a vezető hajlandó megszegni a szabályokat. Abban viszont a megkérdezettek több mint háromnegyede egyetért, hogy a magyar gazdaság a gazdagoknak kedvez.
A válaszadók 73 százaléka kiábrándult a hagyományos pártokból is, úgy vélik, hogy azok nem törődnek „az olyan emberekkel, mint én”, és ez az apátia egy másik kérdésre adott válaszból is kiérződik. A megkérdezett honfitársaink 69 százaléka szerint a legfontosabb politikai kérdésekről népszavazás útján kellene dönteni, nem pedig a választott tisztségviselőknek.
Ami az ország helyzetének javítását illeti, ennek egyik módja a magyarok 52 százaléka szerint az lenne, ha leállítanák a bevándorlást, a megkérdezetteknek csak egyötöde nem ért ezzel egyet. Annak már jóval nagyobb támogatottsága volt (81 százalék), hogy a munkaadók részesítsék előnyben a magyar munkavállalókat a bevándorlókkal szemben, bár csak a válaszadók fele gondolta azt, hogy a bevándorlók elveszik a munkát az „igazi” magyaroktól.
A kérdések között szerepeltek az elitre vonatkozó részek is. A magyarországi válaszadók 70 százaléka az elitet egy zárt, hasonló értékeket valló csoportnak látja, és gyakorlatilag ugyanennyien állítják azt, hogy az elit tagjai csak a saját érdekeiket nézik a döntéshozatalkor, az ország többi része nem érdekli őket. Összességében 25 százalék látta úgy, hogy az elit a többségi társadalomért dolgozik, még ha ez időnként nem is jár eredménnyel.
A felmérésbe a közpénzekkel kapcsolatos kérdések is belekerültek. A magyarok háromnegyede elutasítja azt, hogy egy esetleges adóemeléssel növeljék a költségvetés rendelkezésére álló pénz összegét, mindössze 9 százalékuk támogatna egy ilyen kezdeményezést.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyarok szerint nincsenek olyan területek, ahova a kormánynak több pénzt kellene juttatnia. A legnagyobb arányban az egészségügyet támogatnák meg, de ezt szorosan követi az oktatás és a közbiztonság is. A negyedik helyen a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése áll, de a megkérdezettek háromnegyede a munkahelyteremtést és az infrastruktúra-fejlesztést is említette. A honvédelem és a nemzetbiztonság azonban olyan terület, ahova a magyarok fele már nem adna több pénzt, sőt, 18 százalékuk még elvonásokat sem bánna.
Módszertan
A kutatás alapjául szolgáló felmérést 2023. november végén, 2023. december elején végezték több mint 20 ezer, 16-74 év közötti személy részvételével a világ 28 országában. A felmérés 500 és 1000 fős mintákon készült, Magyarországról 500 ember kérdeztek meg. A hibahatár 3,5 – 5 százalékos. A magyar eredmények reprezentatívnak tekinthetők a 75 év alatti felnőtt lakosságra nézve. (24.hu)
A balrad.hu kommentje a “kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: “…a megkérdezettek 69 százaléka szerint romokban hever az ország. Ez 12 százalékponttal magasabb, mint a résztvevő 28 ország átlaga…A magyarok egy része ugyanakkor úgy érzi, ennél rosszabb már nem lehet, ugyanis azzal a megállapítással, hogy az ország hanyatlóban van, 63 százalék értett egyet…A magyar eredmények reprezentatívnak tekinthetők a 75 év alatti felnőtt lakosságra nézve.”
-“…a megkérdezettek 69 százaléka szerint romokban hever az ország…”
DEJSZEN NINCS IS ORSZÁGUNK!
Komolyabbra fordítva a szót: a cikk címe, miszerint “…Olyan erős kezű vezetőre vágynak a magyarok, aki visszaveszi az országot a gazdagoktól…” – MINTHA AZT SUGALLNÁ:
EGY “ÚJ KÁDÁR JÁNOST”, ÉS EGY ÚJ SZOCIALISTA MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGOT
AKAR A MAGYAROK MINIMUM KÉTHARMADOS TÖBBSÉGE!
Most pedig egy közel négy évvel korábbi, 2020. 05. 28. – án publikált, közvéleménykutatási eredményekről szóló cikk, ugyancsak a 24.hu – ról:
“30 évvel a rendszerváltás után döntetlenre áll a Kádár-rendszer és a NER meccse
A Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung (FES) reprezentatív felmérésének célja az volt, hogy megismerjük, mit gondol harminc év elteltével a magyar társadalom a rendszerváltásról, mennyire teljesültek az ahhoz fűzött remények, hogyan vélekedünk az anyagi helyzetünkről és a demokrácia állapotáról. A kutatás készítői hangsúlyozzák, hogy a békés átmenetet a diktatúrából a demokráciába az egyik legpozitívabb eseménynek tartják az ország történelmében, ezért
A felmérésből kiderül, hogy a magyarok többsége szerint Kádár János alatt jobb volt az élet, de természetesen nem a diktatúra vagy az ideológiai megbízhatóság elvárása hiányzik az embereknek abból az időszakból, hanem a gyarapodás lehetősége és a kiszámíthatóság.
A megkérdezettek abszolút többsége (54 százalék) úgy ítéli meg, az emberek jobban éltek a Kádár-rendszerben, mint most, és mindössze a válaszadók egyharmada (31 százalék) vélte úgy, hogy ma többet megengedhet magának anyagi értelemben a magyar társadalom többsége, mint 1990 előtt. A legtöbbre az MSZP és a Demokratikus Koalíció szavazói értékelik utólag jóléti értelemben a rendszerváltás előtti időszakot, de még a Jobbik támogatóinak 54 százaléka is így gondolkodik, sőt a Fidesz-szavazók egyharmada is.
Minél idősebb egy korcsoport, annál nagyobb arányban ért egyet azzal, hogy a többség jobban élt a rendszerváltás előtt, és ez a vélemény az alacsonyabban képzett rétegek körében is gyakoribb. Igaz, még a diplomások relatív többsége (45 százaléka) is hasonlóan gondolja.
Az infografika lapozható.
A válaszadók 61 százaléka azt mondta, hogy a Kádár-rendszerben az állampolgárok anyagi boldogulásának feltételei adottak voltak, ezzel még a Fidesz-szimpatizánsok 52 százaléka is egyetértett, ami persze messze elmarad az MSZP-sek (78 százalék) és a DK-sok (75 százalék) körében mért aránytól.
Ezzel együtt a relatív többség azzal is tisztában van, hogy az 1990 előtti rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan volt, még ha 35 százaléknak nem merültek is fel kétségei a nyugati kölcsönökből is finanszírozott szocialista rendszer hosszú távú működőképességével kapcsolatban. A Momentum szavazóinak 56 százaléka felelte azt, hogy a gazdasági reformkísérletek ellenére fenntarthatatlan volt a rendszer, és a fideszesek 53 százaléka is ezen az állásponton volt.
Azt is negatívumként értékeli a többség (54 százalék), hogy az állampárti időkben azok tudtak karriert építeni, akik politikailag megbízhatónak minősültek. 29 százalék állította, hogy ez nem igaz. A DK-sok esetében kiegyenlítettek voltak a vélemények (47 és 46 százalék), az MSZP-sek többsége (55 százalék) pedig úgy ítélte meg, nem volt olyan fontos az ideológiai megbízhatóság a fontos pozíciókba kerüléshez és a szakmai előmenetelhez.
Bye-bye Szása, helló korrupció!
Míg a kutatás első része a Kádár-korszak megítéléséről szólt, a második fele azt vizsgálta, hogy mennyire teljesültek a rendszerváltás reményei. Az első helyre a magántulajdonon alapuló piacgazdaság megvalósulása került (54 százalék), kicsivel maradt le a sajtószabadság (51 százalék) és a bővülő munkaerőpiac (50 százalék).
Ezen kívül csak a szabad és tisztességes választások esetében kerültek többségbe a pozitív válaszok, a rendszerváltás két legnagyobb kudarcaként pedig a társadalmi egyenlőtlenséget és a burjánzó korrupciót jelölték meg a válaszadók.
A magántulajdonon alapuló piacgazdaság a leginkább a fideszes (66 százalék) és a momentumos (57 százalék) szavazók szerint valósult meg, és messze a kormánypárti szimpatizánsok között a legnagyobb (69 százalékos) annak a véleménynek a támogatottsága is, hogy a rendszerváltás óta Magyarországon bárki bármilyen véleményt hangoztathat, következmények nélkül.
Egyetlen témában viszont pártszimpátiától függetlenül nagy az egyetértés:
Kösz, Orbán/Kádár!
Az egyik legérdekesebb eredmény azzal kapcsolatban született, amikor arról kérdezték a válaszadókat, hogy pénzügyi szempontból mikor ment a legjobban a családjuknak. Pontosan ugyanannyian (29-29 százaléknyian) nevezték meg a Kádár-korszakot, mint ahányan a 2010 óta működő Nemzeti Együttműködés Rendszerét, míg a rendszerváltást követő húsz év a válaszadók 23 százalékának volt a megélhetés szempontjából a legjobb időszak.
A kutatás rávilágít arra, hogy ebben a kérdésben döntő szerepe van a párthovatartozásnak, ami alátámasztja a Policy Solutions korábbi, általunk is ismertetett kutatását, amely Orbán Viktor elmúlt 10 évével foglalkozott. A fideszesek közel kétharmada jelölte meg a legjobb korszaknak a 2010 utáni éveket, míg a másik két korszak 12-14 százalékot kapott. Az MSZP-sek és a DK-sok számára egyformán volt jó a Kádár-korszak és a rendszerváltást követő húsz év, míg a jobbikosok és a bizonytalanok többsége is a Kádár-érát választotta, azaz ők csalódtak leginkább az 1990 utáni rendszer jóléti teljesítményében.
Míg az alacsonyabban képzettek számára a Kádár-korszak (34 százalék) és a NER (31 százalék) számít „aranykornak”, addig a képzettebb rétegek valamennyivel nagyobb arányban választották az 1990 és 2010 közötti időszakot.
A Kacsamesék-generáció csalódottsága
Szintén döntetlen eredmény született akkor, amikor azt a kérdést tették fel, hogy a rendszerváltás óta melyik kormány alatt volt a legjobb állapotban a magyar demokrácia:
- 27 százalék valamelyik MSZP-kormányt jelölte meg,
- 27 százalék pedig valamelyik Orbán-kormányt.
A demokrácia állapota Magyarországon mind az Antall József és Boross Péter vezette kormány, mind a Horn-kabinet, mind az első Orbán-kormány idején a megkérdezettek 16-17 százaléka szerint volt a legjobb, a megkérdezettek bő harmada viszont nem érzi közel magához egyik rendszerváltás utáni kormányt sem, vagy nem rendelkezik markáns véleménnyel.
A Policy Solutions és a FES egy két évvel ezelőtti, a 24.hu által is feldolgozott közös kutatásában egyszer már megkérte arra a választókat, hogy a demokrácia szempontjából hasonlítsák össze az elmúlt harminc év kormányait, és a friss felmérésben is szerepelt ez a kérdés.
Vagyis az elmúlt két évben olyannyira felerősödött az 1998 és 2002 közötti korszak iránti nosztalgia, hogy a 2010 utáni Fidesz-kormányokat már csak minden negyedik kormánypárti szavazó tartja a demokrácia legerősebb védelmezőinek.
Ezzel párhuzamosan az Antall-kormány megítélése is javult e téren, amit a kutatók azzal magyaráznak, hogy ha a demokrácia kérdése kerül szóba, akkor a fideszes szavazók a két évvel ezelőttinél jóval nagyobb arányban tartják követendőnek a polgári konzervatív Antall-kabinet és a retorikában 1998 és 2002 között szintén ezt képviselő első Orbán-kormány időszakát, mint a jelenlegi rendszert.
Árulkodó, hogy a 30 évesnél fiatalabb korosztály közel fele (48 százalék) egyetlen kormányt sem tudott elismerően megnevezni, ami nemcsak a politikai érdeklődés hiányát, hanem súlyos bizalmi válságot és a hitelesség hiányát jelzi részükről a rendszerváltás utáni politikai elittel szemben.”
A bal-rad komm. folytatása: Nos hát a két – BÁR ELTÉRŐ HANGSÚLOZOTTSÁGÚ FELMÉRÉS – között eltelt több mint 3,5 esztendő, azt már TELJES BIZONYOSSÁGGAL KIJELENTHETJÜK:
NŐTT A MAGYAR TÁRSADALOMBAN A “NOSZTALGIA”!
AZZAL A MEGÁLLAPÍTÁSUNKKAL VISZONT SEMMIT NEM KOCKÁZTATUNK, HOGY:
LESZ EZ MÉG ROSSZABB IS!
És ha már itt tartunk:
Oroszország nem ellenségünk
https://youtu.be/v-nIHkfka8s
¬¬-
„Ha a Fidesz valóban a szocializmust építené, azonnal belépnék” – Thürmer Gyula | Bezzeg – Hír.FM
https://youtu.be/2jLwfRsm7DE