Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
Jurij Afonin Kalugában: A kapitalizmus még az ország közepének sem tudta biztosítani a fejlődést, a jövő a szocializmusé
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának sajtószolgálata
Kalugában, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja elnökjelöltjének találkozóján N.M. Kharitonov kalugai lakosokkal és a központi szövetségi körzet szomszédos régióinak lakosaival, az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke, Yu. V. Afonin jelentést készített a középső régió régióinak fejlődéséről Oroszország a szocializmus és a kapitalizmus alatt .
Jurij Afonin Gennagyij Andrejevics Zjuganov kommunista vezető nevében köszöntötte az egybegyűlteket, és elmondta, hogyan zajlik Nyikolaj Mihajlovics Haritonov elnökjelölt választási kampánya. Négy szövetségi körzetben már zajlottak nagy találkozók és nyilvános rendezvények, a központi szövetségi körzet az ötödik. A lakosság nagy támogatását élvezi az a program, amellyel az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának jelöltje az ország fő választására indul.
Mi a vonzereje ennek a programnak? Reális, konzisztens, világos képet ad arról, hogy milyen jövő épülhet a megvalósítás eredményeként. És ami a legfontosabb: az Orosz Föderáció Kommunista Pártja erős szakmai csapattal rendelkezik, amely készen áll a program rendelkezéseinek végrehajtására.
Csapatunkban a szakterületük kiemelkedő szakemberei vannak – mondta Jurij Vjacseszlavovics. Például az agrár-ipari szférában ezek maga Nyikolaj Mihajlovics Haritonov elnökjelölt és a Duma Agrárügyi Bizottságának vezetője, az Orosz Tudományos Akadémia akadémikusa, Vlagyimir Ivanovics Kasin. A jelölt meghatalmazottai – Pavel Nyikolajevics Grudinin, Ivan Ivanovics Kazankov, Ilja Alekszejevics Sumarokov neves nemzeti vállalkozások vezetői – óriási gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek a mezőgazdasági termelés megszervezésében.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának nagyon erős szakemberei vannak a tudomány és az oktatás területén – az Állami Duma képviselői, Ivan Ivanovics Melnyikov, Oleg Nyikolajevics Szmolin, Dmitrij Georgijevics Novikov. A közelmúltban a kommunisták benyújtották az „Oktatás mindenkinek” törvényjavaslatot, amelynek kidolgozásában a Nobel-díjas, Zhores Ivanovich Alferov akadémikus, aki sok éven át az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának frakciójában dolgozott.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának csapatában a védelem és biztonság területén vezető szakértők vesznek részt: az Állami Duma helyettese, a DPA (A hadsereget, védelmi ipart és hadtudományt támogató mozgalom) elnöke, Viktor Ivanovics Szobolev altábornagy; a fekete-tengeri flotta volt parancsnoka, Vlagyimir Petrovics Komojedov admirális. Nyikolaj Vasziljevics Kolomejcev, aki egykor a Rostselmash szovjet óriáscég egyik legfiatalabb üzletvezetője volt, jól ismeri az iparfejlesztés kérdéseit.
A nemzetközi kapcsolatok és interakció a posztszovjet térben Leonyid Ivanovics Kalasnyikov és Kazbek Kutsukovics Taisaev Állami Duma-képviselők hatáskörébe tartozik. Nina Aleksandrovna Osztanina, az Állami Duma profilbizottságának vezetője a szociális védelem, az anya- és gyermekegészségügy jelentős szakértője.
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának programja nagyrészt a végrehajtó hatalomban sikeresen dolgozó bajtársaink – Alekszej Jurjevics Ruszkikh, Andrej Jevgenyevics Klicskov, Valentin Olegovics Konovalov jelenlegi kormányzók – kreatív tapasztalatán alapul. A regionális és önkormányzati irányítás fejlesztéséhez nagymértékben hozzájárult Szergej Georgijevics Levcsenko az irkutszki régióban és Anatolij Jevgenyevics Lokot Novoszibirszkben.
Nyikolaj Haritonov elnökjelölt programjának mindegyik rendelkezése egy jól kidolgozott jogalkotási kezdeményezésen alapul – hangsúlyozta az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának első alelnöke. Ezeknek a törvényeknek az elfogadása előremozdíthatná az ország fejlődését, de sajnos a hatalmon lévő párt makacsul akadályozza őket.
A legfontosabb dolog, amit a választási kampány során közvetítenünk kell polgáraink felé, annak világos megértése, hogy lehetetlen megnyerni a konfrontációt a Nyugattal úgy, hogy megmarad a nyersanyag-perifériának – mondta Jurij Afonin. Napjaink kihívásai sürgősen megkívánják az ország fejlődési irányának gyökeres megváltoztatását – a szocializmushoz való visszatérést.
A liberálisok évek óta mondogatják, hogy a Szovjetunió magától, problémáinak súlya alatt összeomlott. De Vlagyimir Putyin orosz elnök Tucker Carlsonnak adott interjújában elismerte, hogy a Szovjetunió lerombolásának bűnösei az orosz hatóságok – Jelcin és csatlósai. A kommunisták mindig ezt mondták: a Szovjetuniót árulók tették tönkre, gazdaságában nem volt megoldhatatlan, végzetes probléma.
Ez statisztikai adatokkal felvértezve könnyen bebizonyítható, összehasonlítva az akkori évek mutatóit a maiakkal. A választási fórumokon a kommunisták számokkal a kezükben mutatják be a szovjet szocializmus előnyeit az Oroszországban az elmúlt 30 évben kiépült hibás periférikus kapitalizmussal szemben. Az idősebb generáció emberei még emlékeznek a szovjet valóságra, de gyakran még őket is sokkolja egyes iparágak leépülésének mértéke. A fiatalok számára pedig az orosz gazdaság fejlődésének statisztikai képe a Szovjetunió pusztulásának előestéjén gyakran teljes kinyilatkoztatássá válik.
Jurij Vjacseslavovics ennek ellenőrzését javasolta az ország központi régióiból származó statisztikai adatok példájával. Hangsúlyozta: a központi szövetségi körzet valójában az orosz kapitalizmus „kirakata”. Valóban vannak itt olyan komoly eredmények, amelyeket az ország más részein nem látni. Miért? Moszkva a kerület központjában található. A kapitalizmus évei alatt olyan adórendszert alakítottak ki, amelynek keretében a tőkés óriásvállalatok országszerte természeti erőforrásokból, vállalkozásokból bevételhez jutnak, az adók jelentős részét pedig Moszkvában, a bejegyzés helyén fizetik. Ezenkívül Moszkvában és a moszkvai régióban él az orosz milliárdosok és milliomosok többsége. Erre költik a pénzüket, ezzel is támogatva a helyi gazdaság fejlődését. A Moszkvával szomszédos régióknak pedig lehetőségük van pénzt keresni különféle áruk kiszolgálásával és szállításával e gazdag agglomerációba, amely Oroszország legnagyobb regionális piacát képviseli. Szintén a központi szövetségi körzetben esett vissza az Oroszországba érkező külföldi befektetések jelentős része.
A központi szövetségi körzet jellemzői a demográfiai trendeket is tükrözik (1. dia). A négy szövetségi körzetben, ahol a CPRF jelöltjének csapata már járt, a kapitalizmus évei során jelentősen csökkent a lakosság száma. De a központi szövetségi körzetben nőtt. Ez a növekedés nem gyors. A szovjet időkben a ma a központi szövetségi körzethez tartozó régiók lakossága sokkal gyorsabban nőtt (2. dia). A kapitalizmus 32 éve alatt a központi szövetségi körzet lakossága 2 millió 200 ezer fővel nőtt. A szocializmus elmúlt 32 évében pedig ezeknek a régióknak a teljes lakosságának növekedése elérte a 4 millió 600 ezer főt. Ennek ellenére a kapitalizmus alatt népességnövekedés tapasztalható a központi szövetségi körzetben.
Ennek a népességnövekedésnek a mechanizmusa azonban teljesen más, mint a szocializmus idején. Az ábrán (3. dia) látható, hogy a születési ráta a központi szövetségi körzetben jelenleg lényegesen alacsonyabb, mint az 1980-as évek közepén. Így a szovjet időkben az ország központjában a népességnövekedés főként természetes volt, amit a születésszám biztosított. Ez a növekedés annak ellenére következett be, hogy Oroszország központja az ország sok más régiójának népesedési forrásaként szolgált. Sok fiatal távozott innen, hogy felfedezze a szűz országokat, Szibériát és a Távol-Keletet. A kapitalizmusban a helyzet alapvetően más. A kapitalizmus minden évében a központi szövetségi körzetben egyetlen olyan év sem volt, amikor a születési ráta meghaladta volna a halálozási arányt. A népesség növekedését pedig a migráció biztosította. Mind belsőleg – a szegény orosz tartományokból próbáltak Moszkvába és a moszkvai régióba költözni az emberek, mind pedig kívülről – a központi szövetségi körzetben telepszik le a migránsok többsége, elsősorban Közép-Ázsia és a Kaukázus országainak lakosai. De mindezzel együtt az elmúlt három évben a lakosság száma csökkent a központi szövetségi körzetben.
Még egy dolgot világosan meg kell érteni: bár a központi szövetségi körzet egésze viszonylag virágzó része az országnak, még csak ezen a szövetségi körzeten belül is súlyos társadalmi-gazdasági ellentéteket tapasztalunk. És ez nagyon jól látható a népesedési dinamikából. A kapitalizmus évei alatt a központi szövetségi körzet 18 régiójából csak háromban nőtt a lakosság. És ez a növekedés volt az, ami biztosította a járás egészének népességnövekedését. A központi szövetségi körzet 15 régiójában pedig csökkent a lakosság a kapitalizmus évei alatt. Ráadásul a kapitalizmus évei alatt 5 régió népességének 25-30%-át veszítette el. Ezek Ivanovo, Kostroma, Szmolenszk, Tambov és Tver régiók. Így a kapitalizmusban még a központi szövetségi körzeten belül is egyrészt növekvő központot, másrészt depresszív, kiürülő területeket látunk.
Természetesen a demográfiai hátrány társadalmi-gazdasági hátrányokkal jár – jegyezte meg Jurij Afonin. Mi történt a kapitalizmus alatt Oroszország központjának iparával? Az első példa: a fémvágógépek gyártása a központi szövetségi körzet régióiban a kapitalizmus évei alatt hétszeresére esett vissza (4. dia). De a saját gépek jelentik az ország technológiai szuverenitásának legfontosabb alapját.
A következő példa az autóipar. A személygépkocsik gyártása a központi szövetségi körzet régióiban 2-szer kevesebb, mint az 1980-as évek közepén (5. dia). Az ok ismert: a kapitalizmus idején valójában felszámolták az AZLK moszkvai üzemét. Igaz, később a központi szövetségi körzet egyes régióiban számos nyugati autógyártó modell összeállítását sikerült kifejleszteni. Emiatt az ideiglenesen legyártott személygépkocsik száma meg is haladta a szovjet korszakot. Ugyanakkor természetesen az alkatrészek, szerelvények jelentős részét külföldről importálták. A kommunisták arra figyelmeztettek, hogy veszélyes ilyen technológiai függőségbe esni az Oroszországgal szemben egyértelműen barátságtalan államok vállalataitól. És kiderült, hogy igazuk volt: 2022-ben, a nyugati szankciók bevezetése után, a személygépkocsik gyártása a központi szövetségi körzetben több mint háromszorosára esett vissza.
A diagram a személygépkocsi-gyártás visszaesését mutatja. De a szovjet időkben az ország központjában is nagyon nagy teherautó-gyártás folyt. A moszkvai Lihacsev-gyár 120-130 ezer teherautót gyártott az 1980-as években, azaz megközelítőleg ugyanannyit, mint amennyit Oroszország egészében gyártottak 2022-ben. De a kapitalizmusban ZIL-t egyszerűen megölték.
A következő mutató a traktorgyártás (6. dia). A szovjet korszak végéhez képest a központi szövetségi körzet régióiban csaknem 300-szor esett vissza. A Szovjetunió alatt nagy traktorgyárakat építettek Vlagyimir és Lipetsk régiókban. Most már kevés maradt belőlük. A kotrógépek gyártása is csaknem hétszeresére esett (7. dia).
Jurij Vjacseslavovics különösen a szénipart jegyezte meg. 1990-ben több mint 13 millió tonna szenet bányásztak Közép-Oroszország régióiban. Most egyszerűen nincs szénipar a központi szövetségi körzetben – a kapitalizmus alatt teljesen megsemmisült. Sőt, ebben az iparágban egy sémát dolgoztak ki az orosz termelés megsemmisítésére a nyugati globalista struktúrák segítségével. Megfelelő programokat dolgoztak ki, és fizettek egy kis pluszt minden bezárt bányáért vagy külszíni bányáért a moszkvai régió szénmedencéjében. Valójában fillérekért fizettek. Ugyanakkor Jelcin idejében a propaganda folyton azt hajtogatta: mi haszna ennek a Moszkva melletti szénnek! Azt mondják, hogy barna a szén, vékonyak a rétegek, veszteséges, veszteséges! Mindent felszámoltak, de hova menjenek bányászok tízezrei? Senki sem teremtett nekik normális munkahelyet. Mi lesz a szociális szférával a bányavárosokban és falvakban, ahol azt elsősorban a szénipari vállalkozások támogatták? Mi lesz ezekkel a településekkel, ahol a bányák és külszíni bányák városalakító vállalkozások voltak? Még a kisvállalkozásokkal is mi lesz, ha a bányászoknak nincs munkájuk? Kinek fogja ez a vállalkozás eladni termékeit és szolgáltatásait?
A Központi Bizottság első alelnöke azt mondta: Jómagam, a Tula régióból, ahol a moszkvai körzet szénmedencéjében a szén nagy részét bányászták, a saját szememmel láttam, hogyan ölik meg széniparunkat. A bányászvárosok és falvak társadalmi katasztrófa zónáivá változtak. Soha nem gyógyultak meg. A lakosság jelentős része egyszerűen elhagyta onnan. Ez a példa arra tanít bennünket, hogy soha többé nem szabad megengednünk, hogy külföldi entitások eldöntsék, hogy iparágunk melyik része él, és melyik hal. Meg kell értenünk, hogy ha szabad kezet adunk nekik, szinte mindent veszteségesnek nyilvánítanak hazánkban. És segítenek fémhulladékká vágni.
Oké, a liberális reformerek meggyőznek minket arról, hogy nem kell sajnálni a Moszkva közelében található szenet. De nézd meg, mit tettek a leginkább tudásintenzív iparágakkal Oroszország központjában. A szovjet korszakban Moszkva nemcsak az ország fő tudományos központja volt, hanem az egyik legnagyobb tudományos központ az egész bolygón. A főváros körül pedig a szovjet korszakban tudományos városok egész nyaklánca jött létre. Természetesen az ilyen tudományok mellett a leginkább tudásintenzív iparágak jöttek létre. Íme néhány adat, amelyek ezeknek az iparágaknak a kapitalizmus alatti hanyatlását jellemzik. A rakéta- és űriparban számos tervezőiroda és vállalkozás koncentrálódik Moszkvában és a moszkvai régióban. A Hrunicsev Központ nehéz Proton hordozórakétákat gyárt, amelyek segítségével a legnagyobb űrhajónkat pályára állítják. 2023-ban ötször kevesebb ilyen rakétát indítottak az űrbe, mint 1985-ben (8. dia).
A mostani űrrepülések száma is ötször kevesebb, mint a Szovjetunióban az 1980-as években. Akkoriban évente körülbelül száz hordozórakétát bocsátottunk pályára, tavaly viszont már csak 19-et (9. dia). Az 1980-as években a Szovjetunió ötször megelőzte az Egyesült Államokat az űrkilövések számában, és valójában uralta a Föld-közeli űrt (10. dia). Ma teljesen más a helyzet. 2023-ban fordított a viszonyunk: az Egyesült Államok több mint 5-ször megelőzi Oroszországot a kilövések számát tekintve (11. dia).
Ennek jelentőségéről nem kell részletesen beszélni egy olyan helyzetben, amikor egy különleges katonai művelet előrehaladása nagyban függ az űrfelderítéstől és a műholdas kommunikációtól. A Nyugat pedig hatalmas mennyiségű hírszerzési adatot bocsát ellenségünk rendelkezésére műholdakról és műholdas kommunikációs csatornákról.
Emellett Közép-Oroszország különösen fontos volt légiközlekedési iparunk számára. A legfontosabb iparági kutatóintézetek és tervezőirodák, a légiközlekedési ipar agya Moszkvában és a moszkvai régióban helyezkedtek el. Repülőgépgyárak Szmolenszkben és Voronyezsben működtek. Jurij Vjacseszlavovics különösen a Voronyezsi Repülési Üzemre összpontosított – ma VASO (Voronyezsi Repülőgépgyártó Részvénytársaság). Ez a vállalkozás kulcsfontosságú volt a polgári repülőgépipar számára: itt indult el az 1980-as években az első hazai, széles törzsű, Il-86-os repülőgép sorozatgyártása. Az Il-86 alapján elkészült az Il-96 utasszállító is, amely nagy repülési hatótávolságú. Polgári repülésünk fejlesztésének fő irányvonala a repülőgép-flotta hazai szélestörzsű repülőgépekkel való újrafelszerelése volt. Hiszen a széles törzsű repülőgépek lehetővé tették a repülőterek és a légitársaságok kapacitásának jelentős növelését. De elkezdődtek a kapitalista reformok.
Az 1980-as évek közepén a Voronezh Aviation Plant évi 10-11 szélestörzsű repülőgépet gyártott. 2023-ban pedig csak egy ilyen utasszállítót gyártottak a VASO-nál (12. dia). És ez még mindig jó év. Mert az elmúlt 30 évben az IL-96-ot még kevesebb, mint évi 1 repülőgéppel gyártották. Ez átlagosan körülbelül 0,8 repülőgépet jelent évente.
Mit jelent a repülőgépgyártás tízszeres csökkentése? Versenyképtelenné válik a légi közlekedési piacon. Ez valójában már nem tömeggyártás. A repülőgép ára olyan, hogy a versenypiacon a légitársaságok nem veszik meg. A liberális reformerek szándékosan a Boeingnek és az Airbusnak adták át az orosz eget, miután a VASO-nál több mint tízszeresére csökkentették a repülőgépgyártást, és egyúttal megnyitották a hazai légiközlekedési piacot a nyugati gyártók előtt. A néhány legyártott IL-96-ost pedig csak a kormányzati légiosztagok veszik meg, akiknek nem annyira fontos a gép ára és a karbantartása, mert nem kell kiállniuk a versenyt a légi szállítási piacon.
Mindeközben a VASO gyártási kapacitása lehetővé tette az ország széles törzsű repülőgépek iránti igényének teljes fedezését. Jelenleg az összes orosz légitársaság 88 széles törzsű repülőgéppel rendelkezik. Ez az Airbus A-330, valamint a Boeing 777, Boeing 767, sőt az „ősi” Boeing 747 (utóbbi átlagéletkora 23 év). De mi is az a 88-as bélés? Ha a VASO legalább fenntartotta volna a 80-as évek termelési ütemét (és növelhette volna), akkor 8-9 éves működés alatt ekkora mennyiséget produkált volna. Vagyis most már lehetne egy hazai szélestörzsű gépekkel teljesen felszerelt repülőgépflottánk, és még sok maradhat exportra.
A hazai repülőgépipar felélesztése válik a legfontosabb nemzeti feladattá – hangsúlyozta Jurij Afonin. A széles törzsű repülőgépek gyártásában szerzett tapasztalatával a Voronyezsi Repülőgyár kulcsszerepet fog játszani ebben az újjászületésben. A kommunisták abban bíznak, hogy az ipar újjáéledése a szocializmusban lesz a legsikeresebb: a szovjet repülőgépipar nagyszerű eredményei meggyőzőek erről.
Jól kell érteni a következőket: autók, traktorok, kotrógépek, hordozórakéták, repülőgépek, vagyis a gépészet végtermékei a technológiai piramis csúcsát jelentik. Az ezeket előállító vállalkozásnál minden munkakörre 9-10 munkahely jut a kapcsolódó vállalkozásoknál. Így a gépipari termelés legalább a több mint 30 évvel ezelőtti szovjet szintre való visszaállításával több millió high-tech munkahelyet teremtünk, és az egész országot modernizáljuk.
Ezután a Központi Bizottság első alelnöke az ipar felé fordult, amely mindig is nagy szerepet játszott Oroszország központi régióinak gazdaságában – a textil- és könnyűipar. A Moszkvától északkeletre fekvő területek a 19. század óta Oroszország textilszíve. A kapitalizmus helyreállítása következtében ezekben az iparágakban mély hanyatlás következett be: a textíliák gyártása 4-szeresére esett (13. dia), a kötöttáru – 2-szeresére (14. dia), a harisnyagyártás – 2 és félszeresére (15. dia). ), cipő – túl több mint 2-szer (16. dia).
A központi szövetségi körzet északi régiói meglehetősen gazdagok erdőkben. De az erdészeti ágazat akkor hatékony, ha a fát nem körfaként értékesítik, hanem feldolgozzák. Mi történt itt a kapitalizmus éveiben? 1990-hez képest a központi szövetségi körzet régióiban a fakitermelés több mint háromszorosára csökkent (17. dia).
Milyen változások történtek a mezőgazdaságban a központi szövetségi körzetben? Sokkal kedvezőbb feltételekkel is rendelkezik, mint az ország többi részén. A központi szövetségi körzetben halmozódott fel a legtöbb befektetés a mezőgazdasági szektorban. Egyes mezőgazdasági ágazatokban jelentős fellendülés tapasztalható. Különösen sok szó esik rekord gabonatermésről (18. dia). Számos szakértő szerint olyan tényezők is kedveznek a termés növekedésének, mint a globális felmelegedés. A 2022-es rekordtermés a központi szövetségi körzetben 1,6-szor haladta meg az 1990-es termést. Jurij Vjacseszlavovics megjegyezte, hogy a régió jelentős hozzájárulása van, amelyet Andrej Jevgenyevics Klicskov vörös kormányzó vezet. Az egy főre jutó gabonatermés az Oryol régióban volt a legmagasabb – több mint 5 és fél tonna fejenként.
Ám miközben örülünk a magas gabonahozamoknak, meg kell jegyezni, hogy van egy árnyoldala is. Az orosz mezőgazdaság egyre inkább elnyeri a gabonamonokultúra jegyeit, miközben sok más mezőgazdasági termék termelése jóval kevesebb, mint 35-40 évvel ezelőtt. A központi szövetségi körzetben a burgonyatermés lényegesen kevesebb, mint 1990-ben (19. dia). A lenrost termelése pedig a kapitalizmus éveiben közel hatszorosára esett vissza, ami természetesen a könnyűipar hanyatlásával függ össze (20. dia).
Az állattenyésztés helyzete is felemás. A legnagyobb eredmény a hústermelés növekedése (21. dia): 2-szerese 1990-hez képest. Az ország legtöbb régiójában a helyzet fordított. Például a szibériai szövetségi körzetben a hústermelés jelenleg másfélszer kevesebb, mint a szovjet szint. De még a központi szövetségi körzetben is kisebb a hústermelés növekedése a kapitalizmus idején, mint a termelés növekedése a szovjet korszak hasonló időtartama alatt (22. dia). A szovjet időkben a húsmarha-tenyésztés fejlődése gyorsabban haladt előre.
Az is fontos, hogy a kapitalizmus alatt a megtermelt hús szerkezete nagyon drámaian megváltozott. A szovjet időkben a teljes termelés mintegy 40%-a marhahús volt. Most már csak 7 százalékos a részesedése a termelésben a központi szövetségi körzetben, vagyis a marhahús részesedése 6-szorosára csökkent. A legolcsóbb hús termelése dominál – a csirke. Gyakorlatilag ez lett az egyetlen elérhető hús azoknak az embereknek, akik a kapitalizmus alatt a szegénységi küszöb alatt találták magukat. A csirke árának közelmúltbeli meredek emelkedése azonban már nem annyira megfizethetővé teszi.
Az állattenyésztés más ágazatai közel sem olyan sikeresek, mint a húsipar. A tojástermelés még mindig kevesebb, mint 1990-ben (23. dia). A tejtermelés pedig több mint felére esett vissza a kapitalizmus alatt (24. dia). A gyapjútermelés 14-szeresére csökkent (25. dia).
Ismét figyelmet kell fordítanunk a kapitalizmus alatti területek rendkívül egyenetlen fejlődésére. Igen, a központi szövetségi körzet feketeföldi régióiban a mezőgazdaság jelenleg meglehetősen sikeresen fejlődik. Nagy beruházások jönnek ide. De a helyzet a nem feketeföldi régióban teljesen más. A központi szövetségi körzet tizenhét régiójából nyolcban a vetésterületek több mint fele a kapitalizmus idején elhagyatott. És három régióban – Kostroma, Tver és Smolensk régiókban – több mint 70% -a elhagyott. Ezekben a régiókban sok vidéki terület valójában társadalmi katasztrófa övezetévé vált. A mezőgazdasági vállalkozások tönkremenetele nyomán itt bezárták az iskolák, kórházak, rendelők, elsősegély-állomások, vidéki klubok nagy részét, utak pusztulnak, a falvak kiürülnek. És mindez gyakran mindössze 150-200 kilométerre van Moszkvától.
A szociális szféra úgynevezett „optimalizálása” végigsöpört a központi szövetségi körzeten, akárcsak egész Oroszországon. Még a virágzó Moszkvát is érintette, ahol egészségügyi intézményeket és kórházi részlegeket is bezártak, és az egészségügyi személyzetet is csökkentették. A központi szövetségi körzet kórházi intézményeiben az ágyak száma csaknem felére csökkent a kapitalizmus évei alatt (26. dia). Ez természetesen a Covid-korszakban nyilvánult meg a legkárosabb módon.
Befejezésül Jurij Afonin a következő ábrára hívta fel a figyelmet. A központi szövetségi körzet területe Oroszország teljes területének kevesebb mint 4%-a. A központi szövetségi körzet valóban sok szempontból az orosz kapitalizmus „kirakata”. Ám a kapitalizmus még ilyen kis területen sem volt képes minden terület és iparág valóban hatékony és egységes fejlődését biztosítani. Vannak kifejezetten depressziós területek és területek. Vannak olyan iparágak, ahol a termelés sokszorosa a 30-40 évvel ezelőttinek. Nem az egyes mutatókat tekintve, hanem összességében meg kell állapítani, hogy a központi szövetségi körzet ipara és mezőgazdasága még nem érte el a szovjet szintet. A legsúlyosabb veszteségek pedig a csúcstechnológiai iparágakban jelentkeznek, amelyek nagy jelentőséggel bírnak hazánk 21. századi fejlődése szempontjából. Ezért Nyikolaj Mihajlovics Haritonov elnökjelölt szlogenje nagyon aktuális Oroszország központjában: a kapitalizmuson játszottunk, és ez elég. A jövő a szocializmusé.
Illusztrációk az anyaghoz:
