A qrmány a gazdasági növekedés bálványozásával fedi el, hogy a magyar társadalom összességében szegény
A kormány a gazdaság 2023-as katasztrofális teljesítménye (technikai recesszió, rekord infláció, a fogyasztás és a beruházások bezuhanása) ellenére a gazdaság újraélesztésében elért minden részsikert nagy győzelemként értékel, és ahogy az várható volt, az év elején folytatódott is a sikerkommunikációs hadjárat. Aki átfutja a kormánypárti lapok gazdasági rovatait, az „sikereket”, „megnyugtató híreket”, és „várva várt fordulatokat” ígérő szalagcímek sorával szembesül az utóbbi hetekből, hónapokból. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter is egy publicisztikával kezdte az évet az Indexen, amiben meghirdette, hogy „2024-ben a gazdaságban boldogabb és sikeresebb év következik”.
Az nem vitás, hogy a válságból való kilábalásnak valóban fontos lépése volt, hogy a sokáig Európa-rekorder infláció ősszel egy számjegyűre csökkent – az éves infláció így is 17,6 százalék volt –, és hogy akkortájt a reálbérek is növekedésnek indultak hosszú idő után. Ha viszont nem kizárólag azokon a technikai mutatókon, például az infláción, a reálbéreken vagy a foglalkoztatottságon keresztül nézzük az ország helyzetét, amelyekkel a kormány láttatja azt, akkor egy másik realitással is szembesülünk:
az Egyensúly Intézet szegénységkutatása szerint.
A kutatás arra irányult, hogy a magyar embereknek saját bevallásuk szerint mekkora jövedelemre van szükségük
- a szűkös (ezen a télen 250 ezer forint),
- az átlagos (350 ezer forint),
- illetve a gondtalan (600 ezer forint) élethez,
majd a válaszok alapján összeállítják, hogy milyen életszínvonalhoz elegendő a keresetük.
A kutatás szerint jelenleg a válaszadók 3 százalékának nincsen semmilyen jövedelme, miközben 47 százalékot tesznek ki, akik nettó negyedmillió forint alatti jövedelemből gazdálkodnak havonta. A magyar társadalom fele tehát nem tudná szűkös színvonalon sem vezetni életét, további negyede (24 százalék) pedig nem sokkal e feletti színvonalon élne, ha egyedül, házastársi vagy rokoni támogatás nélkül kellene boldogulnia.
A Flourish chartAzaz még a gazdagokat is beleértve élünk jóval alacsonyabb színvonalon, mint az Európai Unió szinte összes országának lakosai. Ez a kép úgy áll össze, hogy az Eurostat kutatásai szerint Magyarországon kicsinek számítanak az anyagi egyenlőtlenségek (a gazdagok és a szegények anyagi helyzete közötti különbség) európai összehasonlításban, és a jóléti állam hazájának számító skandináv országokkal vannak egy szinten, eközben viszont hazánkhoz képest csak Romániában, Bulgáriában, és Görögországban érint többeket a súlyos anyagi szegénység az EU-ban.
Ahhoz, hogy tisztább képet kapjunk a szegénységről, több mutatót kell megnéznünk, melyek különböző módon próbálják megragadni a kérdést, ugyanis egy-egy adatból nem feltétlenül lehet levonni a következtetést, hogy ki számít szegénynek. Ennek megfelelően az intézet kutatása azt mutatja, hogy
- a megkérdezettek bő egyharmadának (34 százalék) nem lesz annyi pénze télen, hogy minden második napon húst vagy halat egyen;
- nagyjából ugyanekkora arányban (35 százalék) okoz gondot a rezsiszámlák kifizetése, ezzel az otthon melegen tartása;
- a társadalom 25 százaléka gondolja úgy, hogy nem tudna megbirkózni egy hirtelen jelentkező 100 ezer forintos kiadással,
- a magyar háztartások szintén 25 százaléka nagy vagy közepes nehézségek árán tudja fedezni, kétharmaduk (67 százalék) pedig kisebb-nagyobb nehézségek árán képes kigazdálkodni a szokásos hétköznapi kiadásokat a válaszok alapján.
Arra a kérdésre, hogy a kormány miért nem beszél szegénységről, sokféle válasz létezik. Boros abból a gazdaságpolitikai irányból közelít a témához, hogy a gazdasági jobboldalon, ahová a kormány is tartozik, ideológiailag az az alapelv uralkodik, hogy az általános gazdasági növekedés a teljes társadalmat „automatikusan” felemeli: ha az egész ország gazdagodik, azzal minden állampolgár jobban jár, és nem kell külön a társadalom megélhetési problémákkal küzdő tagjaira fókuszálni. „Azért nem beszélnek szegénységről, mert szerintük nem kell beszélni róla. Ehelyett gazdasági növekedésről beszélnek, melynek eredménye majd minden társadalmi réteghez lecsorog. És valóban lecsorog, csak messze nem megfelelő ütemben és elegendő mértékben” – mondta a szakértő, aki szerint egy politikai erő minél eredményorientáltabb, minél kevésbé ideológiai alapon hoz döntéseket, és minél inkább hosszabb távon gondolkozik az ország jövőjéről, annál gyorsabban veszi észre, hogy miért kell foglalkozni a szegénység csökkentésével.
Amikor a politikusok úgy döntenek, hogy nem segítünk 2–2,5 millió embernek abban, hogy méltó életet éljenek, akkor arról is lemondanak, hogy ez a rengeteg honfitársunk a társadalom és a munkaerőpiac teljes értékű, termékeny tagja legyenek
– fogalmazott Boros. És ha szigorúan a gazdasági szempontoknál maradunk is, ez hihetetlen mértékű erőforrás-pazarlásnak számít egy csökkenő népességű országban, ahol egyre nagyobb problémát jelent, hogy nincsen elég munkaerő.
Éber Márk Áron szociológus a kormány, és úgy az egész magyar politika közömbösségét a szegénységgel szemben azzal magyarázza, hogy ez egyszerűen nincsen a prioritásaik között, és ezt a társadalom nem is követeli meg tőlük.
A sokrétű politikai elit a saját dolgaival, a belső versengéssel, pozícióinak javításával van elfoglalva. Ez az ő játszmájuk.
Mint mondta, a kormányzaton belül pár kivételesen befolyásos személy dönthet gazdaság- és társadalompolitikáról, őket pedig nem a megélhetéssel küszködő emberek nehézségei foglalkoztatják, hanem politikai választásokon akarnak nyerni, a hatalmukat akarják megőrizni. „Ehhez, a mai viszonyok között úgy tűnik, egyáltalán nem kell érdemben foglalkozniuk a szegénységgel, ezért nem is sokat törődnek vele” – fogalmazott.
A szakértő arról is beszélt lapunknak, hogy melyek a legfontosabb tényezők, amelyek az emberek lehetőségeit meghatározzák, a szegénységgel érintettekét pedig egyenesen korlátozzák az életben. „Mindenekelőtt fent tudja-e tartani magát vagy ha van, akkor a családját is egyáltalán, és miből? Van-e olyan képzettsége, ami által pénzt tud keresni? Tulajdonosa-e vállalkozásnak, cégnek, ingatlannak, vagy örökölt ilyeneket? Mindezt az osztályhelyzete határozza meg, vagyis az, hogy milyen módon tud szert tenni élete újratermeléséhez, egyszerűbben az életéhez és annak vezetéséhez szükséges bevételekre” – mondta a szociológus.
A kapitalizmus természete, miszerint a tőke tőkét vonz, úgy a társadalmi előnyök is hozzásegítenek további társadalmi előnyökhöz, például kapcsolatokhoz vagy minőségi oktatáshoz való hozzáféréshez. A gazdagabbak és szegényebbek lehetőségei között tátongó szakadékot pedig Magyarországon nem kezeli, de még csak nem is szabályozza kellőképpen sem helyi, sem pedig állami újraelosztás, a rengeteg példa közül mondjuk az egyik legkézenfekvőbbel, a többkulcsos adórendszerrel. „Ezek hiányában felül a tőkefelhalmozás játékát játsszák jólétben és szabadon, alul pedig a túlélés, az ön- és létfenntartás kényszereivel küzdenek nap mint nap”, folytatta Éber.
Boros Tamás szerint a 2010-es éveket történelmi távlatban is kiemelkedő világgazdasági fellendülés jellemezte, és a 2013 és 2019 közötti időszakban a jelentős gazdasági növekedéssel a szegénység szintje csökkent Magyarországon is, azonban hozzánk képest szinte az összes uniós ország sokkal nagyobb fejlődésen ment keresztül ez idő alatt. Majd a világválság következtében a kiszolgáltatott magyar gazdaság mutatói beestek, ami a magyar társadalom szintén kiszolgáltatott többségét kimondottan fájdalmasan érintette, és láthatóan növekedett a szegénység mértéke is.
- az elszabadult infláció,
- az energiaválság,
- a költségvetési kiigazítások,
- az uniós források befagyasztása,
- valamint a magyar gazdasági növekedés várható stagnálása
ismét a szegénység növekedéséhez vezet.
Az intézet igazgatója szerint mindez rámutat arra, hogy mennyire káros az az ideologikus gondolatmenet, hogy „kizárólag a gazdasági növekedés képes volna megoldani minden problémát”, kiváltképp a szegénységet: fontos a gazdasági növekedés, mert alapvetően a munkaerőpiaci fellendülés és a bérek emelkedése emelhet ki valakit a szegénységből, azzal viszont súlyos hibát követünk el, hogy nem segítjük az embereket abban, hogy eljussanak a munkaerőpiachoz, majd azt, hogy azon belül minél jobb helyet töltsenek be. (24.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…mindez rámutat arra, hogy mennyire káros az az ideologikus gondolatmenet, hogy „kizárólag a gazdasági növekedés képes volna megoldani minden problémát”, kiváltképp a szegénységet: fontos a gazdasági növekedés, mert alapvetően a munkaerőpiaci fellendülés és a bérek emelkedése emelhet ki valakit a szegénységből…”
-A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA ELTELT KÖZEL 34 ÉS CÁFOLJA AZ AZÓTA IDEOLOGIZÁLT GONDOLATMENETET! – talán így helyesebb lett volna megfogalmazni a lényeget. Miszerint: A KÜLFÖLDI TULADONÚ ÖSSZESZELDÉK A GARANCIÁI ANNAK, HOGY A GAZDASÁGI FÖLLENDÜLÉS NEM JELENTI A NYOMORBA LÖKÖTT MAGYAR BIOROBOTOK MILLIÓS TÁBORÁNAK A SZEGÉNYSÉGBŐL VALÓ KIEMELKEDÉSÉT!
Hogy ez ne így legyen, AHHOZ ELŐSZÖR IS:
-SAJÁT ORSZÁGRA – és nem egy EU – s gyarmati területként nyilvántartott ÉLŐHELYRE
-SAJÁT NEMZETI (KÖZÖSSÉGI) TULAJDONÚ GAZDASÁGRA
LENNE SZÜKSÉG(ünk)!
Ám mindehhez:
-ELSŐSORBAN AZ EZEN CÉLOKAT MAGA ELÉ KITŰZŐ, HITELES POLITIKAI ERŐRE,
-VALAMINT AZ EZEKET A CÉLKITŰZÉSEKET TÁMOGATÓ MAGYAR TÖMEGEKRE LENNE SZÜKSÉG!
SAJNOS AZONBAN MINDKETTŐ „HIÁNYCIKK”!
De ha – ESETLEG! – valahol-valakinek van megbízható értesülése valamelyik hiánypótló meglétéről, kérjük ossza meg velünk az infot!