4

A kommunizmus a valódi egyenjogúságon alapuló demokrácia!

Ehhez azonban a feltételeknek meg kell érnie!

Mert a lét határozza meg a tudatot!

A társadalmi tudat alapvetően a termelőerők és a hozzá tartozó termelési mód szerint fejlődik!
Csak a termelőerők fejlődése és a hozzá illő termelési mód, a tudományos világnézet teszi lehetővé az emberré válást!
A gondolkodó ember a fejlett termelőerők, a valódi demokrácia, a következetesen objektív tudományos világnézet!

Röviden, egyszerűen néhány fogalom: A társadalmi tudat a politikai ideológia, a jog, az erkölcs, a vallás, a tudomány, a művészet, a filozófia formáiban létezik és nyilvánul meg. A termelőerők a termelési eszközök és az ember. A termelési viszonyok alapját a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok alkotják. A termelési mód a társadalmi rend meghatározó alapját alkotja. A társadalmi rendszerek: ősközösségi rend, rabszolgatartó társadalom, feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus, …

A kommunista közösségi társadalom megszabadul a tudománytalan világnézetektől, aminek oka a termelőerők, a tudomány fejletlensége, az általános tudatlanság és a kizsákmányoló osztálytársadalmak uralkodó osztályának az érdeke volt.

Tudománytalan világnézetek

„Vallás: az emberek mindennapi léte fölött uralkodó külső erőnek fantasztikus tükröződése az emberek fejében, amelyben a természeti erők természetfeletti formát öltenek. … Lenin szavaival élve, „a szellemi elnyomás egyik fajtája, amely mindenütt ránehezedik a másoknak végzett örökös munka, az ínség és a magárahagyottság által szorongatott néptömegekre” (Lenin Művei. 10. Kötet Szikra 1954. 73. Oldal).” – Marxista fogalomlexikon

„Idealizmus: filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldása tekintetében a materializmussal ellentétes, amennyiben a szellemi, a nem anyagi elsődlegességéből és az anyagi másodlagosságából indul ki. Ez viszi közel a valláshoz, amely szerint a világ időben és térben véges, s az isten teremtette. … Társadalmi gyökereit tekintve az idealizmus a materializmussal ellentétben, rendszerint azoknak a konzervatív és reakciós rétegeknek és osztályoknak a világnézeteként jelentkezik, amelyek nem érdekeltek a valóság hű tükrözésében, a termelőerők fejlesztésében és a társadalmi viszonyok gyökeres átalakításában.” – Marxista fogalomlexikon

A társadalmi tudat alapvetően a termelőerők, a termelési viszonyok, a termelési mód, a tudomány fejlődésnek megfelelően változik. Mert a lét határozza meg a tudatot, és a fejlett termelőerők és a fejlett tudomány lehetőséget, szükséget teremt a civilizáltabb tudat kialakulására.

A kizsákmányoló osztálytársadalmakban az uralkodó osztály a tudománytalan idealista vallásos világnézeteket a saját felsőbbrendű élősködése, a hatalma érdekében elfogadja és felhasználja, mert ez elősegíti az uralkodását.

Általában még akkor is ezt teszi, ha a lehetőségénél fogva megérti, felismeri ezt, mert ez az érdeke. Mert a kizsákmányoló osztályra is érvényes az, hogy „A lét határozza meg a tudatot!”

A vallásos világkép elvont formában tükrözi a földi világ emberi kapcsolatait és a következetesen objektív tudományos ismeretek hiányát is. Így lesz a kizsákmányoló osztálytársadalmakban a legfőbb lény égi mintájának földi megfelelője a felsőbbrendűként élő uralkodó osztály.

Az isten, mint a felsőbbrendű, a legfőbb lény modell földi tükörképe valósul meg a kizsákmányoló társadalmakban. Bár tulajdonképpen ez fordítva igaz, mert az isten világa a földön megvalósulónak a víziója, elvonatkoztatása. De amint erre már nem lesz szüksége az emberiségnek, ezt a víziót el kell dobnia. Mert csak így válhat az ember-állat gondolkodó emberré, ez azonban csak a következetesen objektív tudományos világnézettel lehetséges!

A kizsákmányoló társadalmak uralkodó osztályának a konzervatív reakciós társadalmi haladás ellenes az osztályérdeke. Ezért a világnézetét, az erkölcsét, a társadalmi tudatot az élősködéséhez, a felsőbbrendűségéhez igazítja, mert ez az érdeke és lehetősége van rá. A világnézetére jellemző, hogy nem következetesen az objektív tudományos módszerrel vizsgálja a világot, mert az érdekének az nem felel meg.

A polgári demokráciában már törvény előtti egyenlőség van, de a kapitalizmusban a szélsőségesen megosztott gazdasági egyenlőtlenség alapján kizsákmányolás valósul meg, ennek elfogadására az isteni felsőbbrendű legfőbb lény nagyon hatásos minta. A lényeg a felsőbbrendű uralkodás, ez a világnézeti jobboldaliság legfőbb jellemzője, ehhez a legfőbb lény megfelelő minta.

Az isteni égi legfőbb lény az emberiség, a világ felett uralkodik, a kizsákmányoló pedig a bérrabszolgái felett uralkodik, így felsőbbrendűként élősködik.

A tudománytalan idealista vallásos világnézet azonban szükségszerűen a kizsákmányoló uralkodó osztály tudatát is uralja, ami hatalmas gátja a fejlődésnek. Így lesz a kapitalizmus minden formája elkerülhetetlenül tudománytalan idealista vallásos világnézettel torzított, konzervatív reakciós társadalmi haladás ellenes jobboldali erkölcsű, azaz felsőbbrendű élősködő társadalmi forma. A kapitalizmusban ezért lehetetlen a gondolkodó emberré válás.

Azonban a fasiszta-kapitalizmus a különböző formáiban ezt védi, mert a kapitalizmusnak ez az érdeke, csak így működőképes! Ezért a kapitalizmusban az ember-állat alapvetően még csak a gondolkodó állat lehet!

A kommunizmus erkölcse az ideális humánus erkölcs, ami a demokratikusan és humánusan gondolkodó emberré vált emberiség erkölcse. Az emberiség valóban demokratikusan humánusan gondolkodó emberré csak akkor válhat, ha megszűnik az emberek között a létért folyó harc szükségessége, „lehetősége”, amit a termelőerők fejlődése tesz lehetővé, de ehhez elkerülhetetlenül szükséges a megfelelő tudatos, tudományos társadalmi forma a kommunizmus is.

A társadalmi forma változás alapvetően a termelőerők fejlődésével válik lehetővé és egyben szükségszerűvé is. A társadalmi forma fejlődése az a társadalmi haladás, a demokratikusan és humánus gondolkodó emberré válás felé! Így a rabszolgatartó, a feudalizmus, a kapitalizmus, a népi demokrácia, szocializmus, a kommunizmus a társadalmi haladás, a gondolkodó humánus emberré válás útja.

A kommunizmusban világméretekben a valódi, a politikai-gazdasági-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokratikus összefogásával válik lehetővé a biztonságos lét érdekében a természet és a társadalom káros hatásainak a tudomány segítségével történő elhárítása, a társadalom humánus harmonikus szervezése. Csak a kommunizmusban valósulhat meg a termelőerőknek a társadalom valódi szükségleteinek megfelelő működése, mert a világnézete a következetesen objektív tudományos módszerre alapul.

„Társadalmi tudatformák: az objektív világ és a társadalmi lét tudati tükröződésnek különböző formái, amelyek a társadalmi lét alapján keletkeznek a gyakorlati tevékenység folyamatában. A társadalmi tudat a politikai ideológia, a jog, az erkölcs, a vallás, a tudomány, a művészet, a filozófia formáiban létezik és nyilvánul meg. A társadalmi tudatformát az objektív világ – a természet és a társadalom – gazdagsága és sokfélesége határozza meg.” – Marxista fogalomlexikon

„A dialektikus materializmus: világnézet, a megismerés és a cselekvés módszere. Minden tudományág művelőjét felvértezi a gondolkodás egységes, következetesen tudományos módszerével, a kutatás egyetemes módszerével. … Csak Marx és Engels, a proletariátus ideológusai tudták megalkotni a következetesen tudományos materialista filozófiát — a dialektikus materializmust. … materializmus magasabb rendű, dialektikus formájának létrehozásában kimagasló szerepet játszott a hegeli dialektikus módszer értékes oldalainak felhasználása. Marx és Engels materialista alapon átdolgozta a hegeli dialektikát, és új, következetesen tudományos dialektikus módszert hozott létre, amely a tudományos kutatásnak, valamint a valóság forradalmi átalakításának vezérfonala. Ahogyan a dialektikának a materializmusra való alkalmazása lehetővé tette a materializmus átalakítását és modern tudományos formába öntését, éppen úgy a dialektika materialista átdolgozása révén vált valóra a dialektika legmagasabb rendű formájának, a materialista, marxista dialektikának a megalkotása. … A marxizmus azáltal, hogy a materialista dialektikát alkalmazta az emberi gondolkodásra, mélyenszántó és következetesen tudományos tanítást dolgozott ki a megismerésről, megalkotta a dialektikus materializmus ismeretelméletét.” – Marxista filozófia alapjai

„termelőerők: a termelési eszközök és az ember a maga termelési tapasztalatával és munkában való jártasságával. A termelőerők kifejezik az embereknek a természet azon tárgyaihoz és erőihez való viszonyát, amelyeket az anyagi javak termeléséhez felhasználnak. A társadalom fő termelőerői a termelők, a dolgozók, akik szüntelenül tökéletesítik a munkaeszközöket, mind szélesebb körben használják fel a természet gazdagságát, gyarapítják termelési tapasztalatukat, növelik a munka termelékenységét. A termelőerők állapota az emberi társadalom természetfeletti hatalmának fokmérőjéül szolgál. A termelőerők szüntelenül fejlődnek (mindenekelőtt a munkaeszközök tökéletesednek), ami maga után vonja a termelési viszonyok, a termelési mód szükségszerű fejlődését. Az emberi társadalom története azt bizonyítja, hogy az antagonisztikus osztálytársadalmakban az anyagi termelés fejlődésének bizonyos szakaszán ellentmondás, konfliktus keletkezik a termelőerők és a termelési viszonyok között. A termelési viszonyok fokozatosan elmaradnak a termelőerők fejlődési szintjétől, elavulnak, túlélik önmagukat, és olyan formákká válnak, amelyek ahelyett, hogy elősegítenék, gátoljak, fékezik a termelőerők fejlődését.” – Filozófiai kislexikon

„termelési viszonyok: a marxista társadalomtudomány egyik legjelentősebb fogalma; a társadalom azon objektív, anyagi, az emberek tudatától független viszonyait tükrözi, amelyek a társadalmi termelés, az anyagi javak cseréje és elosztása folyamán alakulnak ki az emberek között. A termelési viszonyok minden termelési mód szükségszerű oldalát képezik, az emberek csak úgy termelhetnek, ha valamilyen módon egyesülnek a közös tevékenység és tevékenységük kölcsönös cseréje érdekében. A termelési viszonyok alapját a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok alkotják.” – Filozófiai kislexikon

„termelőerők és termelési viszonyok összhangjának törvénye: objektív gazdasági törvény, amelyet Marx fedezett fel. Ez a törvény valamennyi társadalmi-gazdasági alakulatra vonatkozólag meghatározza a termelőerők és a termelési viszonyok kölcsönhatását. A termelőerők alkotják a termelés meghatározó, legforradalmibb és legmozgékonyabb elemét. Szüntelenül fejlődnek, míg a termelési viszonyok a stabilabb elemet alkotják. Ezért a társadalom fejlődésének bizonyos fokán ellentmondás támad az új termelőerők és az elavult termelési viszonyok között. Bármennyire elmaradnak is azonban a termelési viszonyok a termelőerők fejlődése mögött, előbb-utóbb helyre kell állnia az összhangnak, s mint a társadalom fejlődésének története mutatja, összhangba is kerülnek a termelőerők fejlettségi színvonalával, azok jellegével.” – Filozófiai kislexikon

„Termelési mód: a társadalom léte és fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen eszközök (élelem, ruházat, lakás, termelési felszerelések stb.) megszerzésének történelmileg meghatározott módja. A termelési mód a társadalmi rend meghatározó alapját alkotja. Amilyen a termelési mód, olyan maga a társadalom, annak uralkodó eszméi, politikai nézetei, intézményei. A termelési mód változásával megváltozik az egész társadalmi rend. Minden új, magasabb termelési mód új, magasabb fokot jelent az emberiség fejlődésének történetében. Az emberi társadalom keletkezésének ideje óta több termelési mód létezett és váltotta fel egymást: ősközösségi rend, rabszolgatartó társadalom, feudalizmus és kapitalizmus. A mai történelmi korszakban az önmagát túlélt tőkés termelési módot az új, szocialista termelési mód váltja fel (Szocializmus). Létrejött a szocialista világrendszer. A termelési módnak két, egymással szorosan összefüggő oldala van: a termelőerők és a termelési viszonyok. A termelőerők a termelési mód meghatározó, legforradalmibb tényezői. A társadalmi termelés fejlődése a termelőerők megváltozásával kezdődik, ezután ennek megfelelő változások mennek végbe a termelési viszonyok terén is. A termelési viszonyok, amelyek a termelőerőktől függően fejlődnek, aktívan visszahatnak rájuk. Ha a termelési viszonyok összhangban vannak a termelőerők jellegével, akkor meggyorsítják a termelőerők fejlődését, fejlődésük fő motorjai, ellenkező esetben viszont lassítják, gátolják fejlődésüket. E megnemfelelés talaján jött létre az új termelőerők és a régi termelési viszonyok közötti éles konfliktus és ellentmondás, ami szükségszerűen társadalmi forradalomhoz vezet az antagonisztikus társadalmi-gazdasági alakulatokban. A szocializmusban a termelési viszonyok egyik-másik oldala és a fejlődő termelőerők között felmerülő ellentmondások a tulajdon társadalmi jellegéből következően nem vezetnek konfliktusokhoz. A szocialista államnak és a kommunista pártnak – számításba véve az objektív társadalmi fejlődéstörvények hatását – reális lehetősége van arra, hogy idejében megoldja az ilyen ellentmondásokat, összhangba hozva a termelési viszonyokat a termalőerők új jellegével és színvonalával.” – Marxista fogalomlexikon

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!