Az élősködés a kapitalizmus kizsákmányolóinak az érdeke ezért ez az erkölcse!
A kapitalizmus a működési módja miatt a kizsákmányolás és az élősködés nélkül nem létezhet!
A kapitalizmus a totális hatalom birtokában szinte mindent megtehet a tőkésosztály élősködése érdekében és meg is teszi. A kapitalizmusban a társadalmi alap és a felépítmény (gazdaság, politika, világnézet, erkölcs, oktatás, média, stb.), vagyis a totális fizikai és mentális hatalom a tőkésosztály ellenőrzésében van, az érdekében működik.
A kapitalista felépítmény célja, feladata a kapitalizmusban a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség jogosságának igazolása, azt emberségesnek a bemutatása, elkerülhetetlenségének bizonyítása a médiumokkal, az oktatással, a művészettel, a világnézetre és az erkölcsre neveléssel, de ha kell az erőszakkal is. Ezt a kapitalizmus dolgozó proletár bérrabszolgái, – mert a kapitalizmus uralkodik a gondolataikon, a tudatukon is, – egészen a katasztrófáig elhiszik, elfogadják, de akkor az osztályharc már új szintre lép. Mert a lét határozza meg a tudatot! Hirtelen nagyon sokan tudatára ébrednek, hogy őket kizsákmányolják, élősködnek felettük a semmirekellő kapitalisták. És a munkásököl vasököl, oda súlyt, ahova köll!
„A „termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, s amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg”1. Marx. Előszó „A politikai gazdaságtan bírálatához”. Lásd Marx—Engels. Válogatott művek. 1. köt. Szikra 1949. 340. old.* Ugyanakkor a létrejött felépítmény tevőlegesen visszahat az alapra, meggyorsítja vagy hátráltatja annak fejlődését.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
„Forradalmi Helyzet: a forradalom objektív feltétele. Lenin tanítása szerint a következők jellemzik: az uralkodó osztályok nem tudnak a régi módom kormányozni, politikájuk válságba jutott, az elnyomott tömegek nem akarnak már a régi módon élni, s aktivitásuk rendkívül felfokozódik, készek a forradalmi fellépésre. Ahhoz azonban, hogy a forradalmi helyzet forradalomhoz vezessen, szükség van a forradalmi párt vezetésére, olyan politikára, amely kifejezi a néptömegek érdekeit.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmus az bérrabszolgatartó társadalom!
Tehát a polgári demokrácia kapitalista törvényhozásában nincs és nem is lehet a proletár dolgozó bérrabszolgáknak hatékony osztály-érdekvédelme, demokráciája, mert a kapitalizmusban valójában csak a bérrabszolga színvonalának megfelelő „demokratikus” lehetőségekkel rendelkeznek. A bérrabszolga beszélőszerszámnak a szerszámfunkciója miatt valójában nincs is szüksége az érdekvédelmében a demokráciára, így a többség osztályöntudata alacsony színvonalú, mert a tudata a kapitalizmusban arra van nevelve, hogy a szerszámok közül csak a beszélni tudó szerszám legyen. Hasonlóan, mint a rabszolgatartó társadalomban volt. A kapitalizmus viszonyiban a proletárok számára a demokráciáról csak fecsegni, hazudozni lehet!
A proletárdiktatúra a népi demokráciában és a szocializmusban a fasiszta-kapitalizmus barbársága, az ellenforradalom, a bérrabszolgatartó társadalom ellen harcol! A proletárdiktatúra azért harcol, hogy ne legyen bérrabszolgatartó társadalom, valódi demokrácia legyen, ne legyenek semmirekellő élősködők.
„A proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze. Mivel a proletárforradalom feladata mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, feltétlenül le kell rombolnia a régi, a dolgozó tömegek elnyomását szolgáló államgépezetet. A proletárforradalom újtípusú államot hoz létre. Ez az újtípusú állam, a proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen az áttérés a tőkés termelési módról a szocialista termelési módra.
A proletárdiktatúra olyan rendszer, amelynél a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezében van. Az állam minden előző formájában a kizsákmányolt többséget nyomta el egy kizsákmányoló kisebbség érdekében. A proletárdiktatúra egy kizsákmányoló kisebbséget nyom el a dolgozó többség érdekében.
A proletárdiktatúra az igazi demokrácia megtestesülése, s mint ilyen, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit képviseli. A proletárdiktatúra megvalósításával a dolgozók a történelem során első ízben országuk gazdáivá válnak. A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdítják meg, s ezért nem tudják csak valamelyest is tartós időszakra a burzsoázia köré tömöríteni a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket. Ezzel szemben a mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére hivatott proletárforradalom biztosíthatja, és kell is hogy biztosítsa e tömegek és a proletariátus tartós szövetségét. A munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály vezetésével megvalósuló és a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló szövetsége — a proletárdiktatúra legfőbb elve. A munkás-paraszt szövetség nélkül a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista gazdaság felépítése lehetetlen.
A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban, olyan osztályharc, amelyet a hatalom birtokában folytat a belföldi kizsákmányolok, valamint a kapitalista környezet agresszív erői ellen. „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen”1. Lenin. „Baloldaliság” — a kommunizmus gyermekbetegsége. Lásd Lenin Művei. 31. köt. Szikra 1951. 30. old.*
A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésével összefüggő feladatoknak megfelelően három fő funkciót teljesít. Ez azt jelenti, hogy a proletariátus a hatalmat három fő feladat megoldására használja fel: először, a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére és a más országok proletárjaival fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére; másodszor, arra, hogy végleg elszakítsa a burzsoáziától a dolgozó, s a régi rendben kizsákmányolt tömegeket, bensőségesebbé tegye velük a szövetségét, és bevonja ezeket a tömegeket a szocialista építésbe; harmadszor, az új, szocialista társadalom felépítésére.
A proletárdiktatúrát mint politikai felépítményt az teszi szükségessé, hogy a társadalom gazdasági fejlődése napirendre tűzte, az áttérést a kapitalizmusról a szocializmusra. Mihelyt azonban a proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze, megjelenik a színen, maga is hatalmas erővé válik. Hathatósan előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását, biztosítja a régi, kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét a kapitalista formák fölött.
A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek spontán módon, automatikusan. A proletárállam tervszerű tevékenysége, a dolgozó tömegek alkotó aktivitása nyomán jönnek létre és fejlődnek.
A proletárállam csakis annak következtében tudja teljesíteni az új alap létrehozásával kapcsolatos feladatát, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, s az új gazdasági viszonyok alapján keletkező új gazdasági törvényeikre támaszkodik. A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabb rendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
A dolgozó proletár bérrabszolga beszélőszerszám a kapitalizmusban – már nem a polgári jog, hanem a társadalmi helyzete miatt még – „alacsonyabb rendű ember”, a társadalmi, a gazdasági körülményei és a tudata is ilyen, ehhez alkalmazkodik, ez a kapitalizmusnak az érdeke és tesz is ezért, hogy ilyen legyen. Bár a beszélőszerszám néha embernek tartja magát, de ennek ellenére a tudata jogosnak véli, hogy élősködnek felette, ezt elkerülhetetlennek gondolja, ha egyáltalán megérti ezt. Mert a kapitalizmusban az emberiségnek még csak a gondolkodó állat színvonala valósulhat meg, amibe még belefér az „alacsonyabb rendű ember” tudat!
A proletárdiktatúra ennek a barbárságnak a visszaállítását akadályozza meg, a kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalmi formája ellen harcol a gondolkodó emberré válásért, a valódi, gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságért! Ahol az egyik embernek már nincs joga és lehetősége sem a másikon élősködni!
A dolgozó proletár beszélőszerszám sodródik a kapitalista hatalom tengerében, néha elsüllyed, eldobják, ha nincs szükség rá, néha összefog a többi proletárral és harcol az emberi jogaiért, azonban, ha nem fog össze, akkor általában kevés sikerrel. Ha azonban okosan, következetesen összefog, akkor a gondolkodó emberré válásáért harcol! A marxista-leninista kommunista párt ezt az összefogást, ezt a harcok következetesen vezeti.
Így a proletár dolgozóknak csak az osztályharc, a következetes összefogás lehet az egyetlen valóságos érdekvédelme a kapitalista hatalommal szemben. A polgári demokráciát is elvető kapitalizmusban a dolgozó proletárok érdekvédelme lehetőségének még a látszata is eltűnik, szerepét totálisan demagóg módon és a terrorral átveszi a rajta élősködő osztályellensége.
„hitlerizmus: a német fasizmus ideológiája és politikája. Jellemzői: a legkegyetlenebb terrorista diktatúra, a Führer-elv (vezér-elv), a szociális demagógia, a fajelmélet, más népek módszeres kiirtása, a végletes antiszemitizmus, a demokrácia minden formájának elvetése, a revansizmus, a militarizmus és háború, a szovjetellenesség, antikommunizmus. Nevét A. Hitlerről kapta, aki 1920-ban a német fasiszta párt (Nemzetiszocialista Német Munkás Párt) vezére lett.” – Politikai kisszótár
„A kommunista mozgalom kezdettől fogva nagy figyelmet fordított a fasizmusra, arra, hogy feltárja ez új társadalmi jelenség osztálytartalmát, szerepét. A Komintern már 1922-ben, a IV. kongresszusán alapvetően helyesen határozta meg a fasizmus jellemző vonásait. Így többek között rámutatott, hogy a fasizmus a tőke kibontakozó támadásának eszköze, amely a proletariátus forradalmi törekvései ellen irányul. A fasiszták céljuk elérésére nemcsak állig felfegyverzett ellenforradalmi harci szervezeteket hoznak létre, hanem szociális demagógiával élve, arra törekszenek, hogy a parasztság, a kispolgárság, sőt a munkásosztály soraiban is tömegbázist teremtsenek. A kommunista pártok fontos feladata — szögezi le a kongresszus határozata —, hogy megszervezzék az ellenállást a fasizmus támadásával szemben. * Lásd Kommunyisztyicseszkij Internacional v dokumentah. 1919—1932. Moszkva 1933. 297. old.*
A fasizmus elleni harc kérdésével ez időtől fogva a Komintern szinte valamennyi vezető testülete foglalkozott. Bővült és kiteljesedett az az elemzés és értékelés, amelyet a fasizmusról a IV. kongresszus adott.
A Komintern Végrehajtó Bizottságának III. plénuma 1923 júniusában részletesen elemezte a fasizmus létrejöttének történelmi körülményeit és okait. A fasizmus — szögezte le a plénum határozata — az első világháború eredményeként létrejött viszonyoknak a terméke. Az imperialista háború aláásta a kis- és középburzsoázia, a kisparasztság és az értelmiség korábbi életfeltételeit. Ezek a rétegek is mozgásba jöttek, a társadalmi rend gyökeres megjavítására irányuló óhajaik teljesülését a szociáldemokráciától várták. A reformista vezérek megalkuvó politikája azonban csalódást keltett bennük, elvesztették a szocializmusba, a munkásosztály történelemformáló szerepébe vetett hitüket. Közülük sokan a fasizmushoz csatlakoztak. A fasizmus bázisra talált bizonyos proletár elemek körében is, amelyek aktívan törekedtek helyzetük megváltoztatására, de kiábrándultak a szociáldemokráciából s más pártokból is. A fasizmushoz csatlakoznak továbbá a legkülönbözőbb társadalmi rétegek kiábrándult és deklasszálódott elemei, akik megélhetési forrásuktól elestek, köztük a tisztikar jelentős része. * Lásd ugyanott, 380. old.*
A plénum nem csak a fasizmus társadalmi bázisának kialakulását és összetételét elemezte. Továbbfejlesztve a IV. kongresszus megállapítását rámutatott: a fasizmus a különböző országokban különböző formát és jelleget ölthet, de fő jellemvonása az, hogy a durva terrorista erőszakot forradalmi frazeológiával, demagógiával kombinálja, adott helyzetekben látszólag forradalmi mozgalomként jelentkezik, kisajátítja a munkásosztály valóban forradalmi jelszavait.
A plénum megerősítette a IV. kongresszusnak azt a megállapítását, hogy a fasizmus a tőke eszköze a forradalmi munkásmozgalom elleni harcban. Rámutatott: a proletariátus fokozódó forradalmasodása közepette a reformizmus, az „osztálybéke és a demokratikus együttműködés prédikálása” már nem elég a burzsoá rend fenntartásához, a régi módszerek, a régi „apolitikus” államapparátus már nem minden esetben képes a burzsoá osztályérdekek hathatós védelmére. Ezért a burzsoázia hatalmát új eszközökkel, a fasizmus segítségével igyekszik megszilárdítani. Leszögezte: a fasizmus a reakció, az ellenforradalom fegyvere, „nagytőkés funkciót” tölt be. * Lásd ugyanott, 342. old.*
Ezt a gondolatot a Komintern V. kongresszusa 1924-ben így fogalmazta meg: „A fasizmus a nagytőke harci fegyvere a proletariátus elleni küzdelemben, amelyet törvényes, állami rendszabályokkal megtörni nem tud. A fasizmus a harc törvényen kívüli eszköze, amelyet a nagytőke diktatúrájának megteremtése és megszilárdítása érdekében használ fel.” * Ugyanott, 448. old.*
A Komintern VI. kongresszusa, valamint a Végrehajtó Bizottság ülésein hozott határozatok a történelmi tapasztalatokat számbavéve tovább gazdagították a fasizmusról már korábban adott értékelést, a fasizmus újabb jellemvonásait világították meg. Így a VI. kongresszus többek között megállapította: a hatalomra jutott fasizmus a bankok, a nagyipar és a nagybirtok „osztatlan, nyílt és következetes diktatúrája”. A külpolitikában a fasizmus egyet jelent az erőszakkal, a provokációkkal, az agresszióra való törekvéssel, s mint ilyen állandóan veszélyezteti a békét. * Lásd ugyanott, 777 — 778. old.* A XI. plénum felhívta a figyelmet a fasizmus egyik fontos jellemvonására, a nacionalista demagógiára, s meghatározta a nacionalizmus helyét és szerepét a fasiszta politikában. * Lásd XI. plénum IKKI. Sztyenografieseszkij otcsot. Partizdat, Moszkva 1932. 625. old.*
A kommunista mozgalom tehát már a húszas évek első felében felismerte a fasizmus osztálytermészetét, helyesen határozta meg keletkezésének okait, osztálybázisát, az osztályharcban betöltött szerepét és azokat az eszközöket és módszereket, amelyek e politikai irányzatot jellemezték. A kommunista pártok felismerték azt is, hogy a fasizmus nagy veszélyt jelent a munkásosztály forradalmi mozgalmára, s mozgósították erőiket a fasizmus elleni harcra. …
A Komintern helyesen mutatott rá, hogy a szociáldemokrácia a tőkés rendszert védi, hogy a jobboldali vezetők elárulják a munkásosztály ügyét, így objektíve elősegítik a fasizmus térhódítását. A fasizmusnak az a szociáldemokrata értékelése, hogy e mozgalom kispolgári vagy kispolgári szocialista mozgalom, amely a nagytőke és a nagykereskedelem ellen irányul, továbbá a szociáldemokrata vezetők szélsőséges kommunistaellenes beállítottsága, a fasizmus iránt táplált illúziója és engedékenysége kétségtelenül súlyos károkat okozott a munkásosztály ügyének, s megbélyegzésük és elítélésük indokolt és szükséges is volt. Hiba volt azonban, s nem csekély kárt okozott, hogy a Komintern a fasizmus és a szociáldemokrácia közé egyenlőségi jelet tett, elmulasztotta a két politikai áramlat közötti különbség vizsgálatát. Különösen súlyos következménye volt annak az értékelésnek, hogy a burzsoá társadalom fokozódó szétesése következtében „valamennyi burzsoá párt, különösen a szociáldemokrácia többé vagy kevésbé fasiszta jelleget ölt”. * Kommunyisztyicseszkij Internacional v dokumentah. 1919 —1932. 448. old.* Igen súlyos következményekkel járt ez, mégpedig azért, mert megnehezítette a valóban fasiszta törekvések, a fasiszta mozgalmak felismerését, elhatárolását, megkülönböztetését, rendkívüli módon leszűkítette a lehetséges szövetségesek körét.” – Népi demokrácia és forradalomelmélet
A fasiszta-kapitalizmus a dolgozók, a nép, a nemzet, a faj védelmében, az emberiség megmentőjeként lép fel, így lesznek a kapitalisták az élharcos dolgozók, pedig csak élősködők, de a dolgozók valódi osztály érdekképviselőit, a kommunistákat tűzzel-vassal üldözik, irtják. Ezért viszonylag könnyű felismerni a fasizmust, ha üldözik a kommunistákat, akkor az már a fasizmus! Bár ez egy leegyszerűsített értékelés, de a valóság ezt igazolja.
Ezért a sikeres osztályharchoz világméretekben szükséges és elkerülhetetlen a:
„Világ proletárjai egyesüljetek!”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!