A FEHÉRTERROR ÉLÉN – 3

ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

Amikor Horthy augusztus 3-án kiadja fővezéri parancsát a Szegedről átvonulásra, nem tudja, hogy a románok elindultak Budapest megszállására.

Ugyanaznap délután Soós tábornok vezérkari főnök jelenlétében magához kéreti Prónayt. Néhány bevezető mondattal vázolja küldetését. Találkozzék Politovszky és Craenenbrock átállni készülő csapataival. Eskesse fel őket a szegedi kormányra és a fővezérre. Velük együtt jusson el a franciák által a Duna-Tisza köze megszállására engedélyezett Kistelek-Kalocsa vonalig.

Soós tábornok kiegészíti Horthy parancsát. Prónay kerüljön el a románokkal mindennemű összeütközést. A politikai helyzet megköveteli, hogy a magyar Nemzeti Hadsereg eddig megalakult és a jövőben folytatólagosan megalakítandó egységei az országot megszálló román hadsereggel együtt állítsák helyre a rendet, a vagyon- és életbiztonságot. Utasítja továbbá, hogy a kijelölt terület megszállása után a Politovszky alezredes csapataival remélhetően erősen megnövekedett egységével keljen át a Dunán, és egyre szélesebben kiterjedően vesse meg lábát a Dunántúlon.

Horthy azt is közli Prónayval: a románoktól meg nem szállott területek legfőbb katonai parancsnoka az ő bátyja, Horthy István altábornagy. Erről őt Prónay külön eligazítandó tiszti járőr útján értesítse Székesfehérvárott, ahol az utolsó jelentések szerint tartózkodik. Átadja Prónaynak az erről szóló rendeletet és a tájékoztató helyzetjelentést.

Prónay a továbbiakról naplójában ír: azt a bizalmas parancsot kapta, útján, amerre elvonul, mindenütt állítsa helyre a forradalom előtti rendszert. Helyezze vissza állásaikba a megbízható hivatalnokokat, statáriálisan végeztesse ki a tanácsköztársasági kolomposokat. A legnagyobb teljhatalmat kapja így kezébe, és hogy magát fedezze, hiszen kivégzésekre kapott utasítást, Soós tábornoktól írásban kér erre parancsot, aki azt ravaszul mosolygó arccal megtagadja. Prónay ezek után katonásan lejelentkezik. Horthy és Soós kézszorítással és sok szerencsét kívánva búcsúzik tőle.

Sebaj – írja Prónay hogy nem adták írásba a teljhatalomról szóló parancsot. Amit a felelősek nem mernek írásba adni, azt ő a tisztjeivel anélkül is elvégzi.

Prónay századának – a francia megszálló csapatok parancsnoksága által kijelölt és biztosított útvonalon – augusztus 4-én hajnali négy óráig kell elhagynia Szegedet. Prónay átveszi a franciák erre vonatkozó francia nyelvű engedélyét.

Irány Budapest; indulás azonnal. Szatymazra kell bevonulnia elsőnek. A vasútvonalat követve menetel a község felé. A vörös-határőrség még a helyén van. Tévesek a kémjelentések, hogy a vörösök elhagyták állásaikat. Még védik a tanácshatalom helyi szerveit. Prónayék, amikor meglátják a tüzelő állásokban szélesen elhelyezett vöröskatonákat, gyorsan hátat fordítanak, visszahúzódnak.

Csak órák múlva, amikor hírül veszik, hogy a vörösök mégis elvonulnak Pest felé, indulnak meg újból Szatymazra. Két fiatal vörös szakaszparancsnokot, Kovács Jánost és Nagy Balázst, akik utolsó percig tartják helyüket, elfogják, puskatussal agyonverik.

Prónay visszahelyezi a község élére a régi jegyzőt, az elkergetett bírót, az esküdteket. Ők jelölik meg a lefogandó helyi főbűnösöket, akik akasztófára valók. Prónay naplójában sajnálkozik, hogy többeknek sikerült idejében elszökniük. Mindössze tízet tudott statáriálisan felakasztatni, mégpedig az iskolaépület mögötti kert néhány szilvafájára.

A kivégzésre kísértek egyike szökni próbál. Bibó hadnagy a menekülő után rohan. Néhány perc múlva jelenti: fültövön lőtte.

– Hiszi a fene! – kiáltja Prónay. – Hozd el mutatónak legalább azt a konya fülét annak az imposztor zsiványnak.

Bibó szó nélkül eltűnik. Rövidesen visszatér. Jelentést tesz. Összegöngyölt lapulevelet tart a kezében, abban frissen levágott emberfület.

Miután Prónay bizonyságot szerez arról, hogy sem a fákon lógó, sem a többi akasztásra került kommunista füle nem hiányzik, elhiszi Bibónak, hogy fültövön lőtte a kommunistát.

Augusztus 4-én Prónayék, szűzmáriás lobogóikat kibontva menetelnek Kistelekig. Naplójában Prónay panaszolja: úgy látszik, a Szatymazon tartott ítélkezéseknek gyorsan híre terjedt. Azok, akiknek rossz a lelkiismerete, elmenekülnek előle. Így is elintézett néhány kommunistát és zsidót – dicsekszik.

Böhm azzal menti a Peidl-kormány és az újonnan feltámadt Szociáldemokrata Párt intézkedéseit a vörösőrség lefegyverzéséről, a Vörös Hadsereg szétzüllesztéséről, a kommunista vezetők üldözéséről, és hogy a meg nem szállt területeken magukra hagyják a még mindig helytálló és az ellenforradalommal megküzdeni kész helyi hatóságokat, hogy a Budapesten és az országban egyre zajosabb ellenforradalom megtorlást hirdet. A Peidl-kormány ijedtében fogatja le a Tanácsköztársaság menekülő vezetőit. Az osztrák-magyar határon agyonlövik Szamuely Tibort.

A jobboldali szakszervezeti bürokratákból álló Peidl-kormány augusztus 4-én és 5-én számos további rendeletet ad ki. Tudatosan megsemmisíti, amit a proletárdiktatúra a Tanácsköztársaság négy és fél hónapja alatt adott a dolgozóknak. A rendeletek visszaállítják a régi burzsoá rendet. Kimondják: Magyarország államformája nem tanácsköztársaság, hanem népköztársaság.

Azonnali hatállyal visszaadja a régi tulajdonosoknak a forradalmi tulajdonba vett gyárakat, bankokat, nagykereskedelmet. Hatálytalanítják a tanácskormánynak a lakbérek leszállítására vonatkozó rendeletét. Elrendelik a tőkések nagy lakásaiban elhelyezett proletárcsaládok ezreinek kilakoltatását.

Feltámad a Gyáriparosok Országos Szövetsége, a hírhedt GYOSZ. Ötven százalékkal leszállítják a béreket. Még hátrányosabban intézkedik az Országos Mezőgazdasági Egyesület, a nagybirtokosok érdekképviselete. Visszaállítják a régi rendet a nagybirtokon, bár még nem jelent meg a Peidl-kormány készülő rendelete, a tanácskormány utasításának hatálytalanításáról, amely a parasztság szövetkezeteinek juttatta a kétszáz holdon felüli birtokokat.

Peidl miniszterelnök kezdeményezi azt is, hogy a szakszervezeti kormány sürgős átalakítása és a koalíciós kormányzás megteremtése céljából tárgyalás kezdődjék Nagyatádi Szabó Istvánnal, a Kisgazdapárt vezetőjével. Felveszi az érintkezést a keresztény párt két vezetőjével, Huszár Károllyal és Giesswein Sándorral. Peidl megbízásából Bécsben tárgyalások folynak az Antibolsevista Comitéval, név szerint Bethlennel.

A Népszava írja: – A koalíciós kormány rövidesen megalakulhat. Sor kerül a társadalom más rétegeinek képviselőivel való tárgyalásokra.

Nem kétséges, az újra feltámadt Szociáldemokrata Párt lapja, a Népszava, miként értelmezi a társadalom más rétegei kifejezést: a tőkéseket és földbirtokosokat. A velük tartó ellenforradalmi rétegek pedig máris követelik a Peidl-kormány erőszakos eltávolítását.

Peidl nem megküzdeni, megalkudni akar velük. Kész átengedni a kormányalakítást más párti miniszterelnöknek. Mindezt a polgári demokrácia bevezetése érdekében véli megtenni.

A szociáldemokrata vezetők abban reménykednek, hogy az antant segítségével olyan kapitalista államrendet sikerül teremteniük, amelynek kormányában, a polgári pártokkal koalícióban, a Szociáldemokrata Párt jelentős szerephez jut. Pedig a proletariátus lefegyverzésével, a kommunisták üldözésével, a régi rendőrtisztek és bírók hatalmának visszaállításával, a tőke és nagybirtok visszaadásával – akarva, nem akarva – előkészítik a nyílt ellenforradalmat. A polgári demokrácia kialakítása egyáltalán nem felel meg a nyílt ellenforradalmi uralomra törekvő magyar uralkodó osztályoknak.

A Peidl-kormány megalakulásával és Budapest román megszállásával a régi uralkodó osztályok képviselői mind az emigrációban, mind az országon belül egymással versengenek az elvesztett hatalom megszerzéséért.

Elősegíti terveiket, hogy a román csapatok, miután az antant-hatalmak engedélye nélkül megszállják Budapestet, megkezdik előrenyomulásukat a Dunántúlra. Ezzel az antant teljesen új helyzet elé kerül. Bár Böhméknek, Peidléknek az angolok mást ígértek, a franciák elősegítik a megszállást. Egyben ezt, a románokkal együttműködve, politikailag ki akarják használni a baloldalinak tartott Peidl-kormány sürgős eltávolítására.

Az antant Bécsben tartózkodó képviselői most már mindössze azon vitáznak, milyen ellenforradalmi kormány kerüljön Peidlék helyére. A franciák a szegedi Ábrahám-kormány uralomra jutását támogatják, az angolok ellenzik. Kompromisszumként ők Peidlékkel és a szegedi kormány hivatalos bécsi képviselőjével, Bethlennel szeretnének koalíciós kormányt alakítani. Bethlen azonban csak névleg képviseli a jelenlegi szegedi kormányt, amelynek liberális koalíciós politikájával nem ért egyet.

Böhm, akit a Peidl-kormány megtart bécsi követének, a koalíciós kormányalakítás kérdésében augusztus 4-én este találkozik Bethlennel. Ugyanannak az antant megbízottnak, Cunnighamnek jelenlétében tárgyalnak, akivel Böhm július 25-én egyezményt kötött a tanácskormány eltávolítására.

Böhm augusztus 5-én reggel táviratilag jelenti Peidl miniszterelnöknek, hogy Cunnigham közölte: az antant nem ismerhet el semmiféle magyar kormányt, amíg két kormány létezik: a szegedi és a budapesti. Szerinte minden erőt a románoknak az országból való mielőbbi eltávolítására kell fordítani. A két kormánynak – hogy a románok az antant július 27-i jegyzéke értelmében a békekonferencia által megállapított határokra vonuljanak vissza – kompromisszumot kell kötnie.

Bethlen a tárgyalásokon konzervatív, enyhén liberális politikusként, ugyanakkor szinte győztesként viselkedik Böhmmel szemben. A szegedi Ábrahám-kormány a franciák támogatásával kijelenti ugyan, hogy önmagát tekinti Magyarország tényleges kormányának, nem tárgyal a Peidl-kormánnyal, de Bethlen ezt figyelmen kívül hagyja. A szegedieket eddig is csak látszatra támogatta. Mostantól számára mindössze ütőkártya, amit arra akar felhasználni, hogy a francia-angol magyarországi ellentét révén ő és a volt Tisza-párti uralkodó osztály jusson uralomra. Bethlen kijelenti: Magyarországon a polgárság többségben van. Ezek nevében a megegyezéses kormányalakítást feltételekhez köti. A megalakítandó ideiglenes kormányban egyharmad részben legyen képviselve a polgárság, egyharmadban a földműves lakosság, egyharmadban a munkásság.

Böhm a javaslatot nem fogadja el. Képtelenségnek tartja Bethlen többségi álláspontjának elfogadását a választások megejtése előtt. Csak a választások után lehet megállapítani, mely társadalmi osztály alkotja a többséget.

A tárgyaláson jelenlevő Gorton tábornok, a budapesti angol misszió új magyarországi megbízottjaként azt ajánlja: a szegedi kormány két tagja lépjen be a Peidl-kormányba. Átmenetileg ez vezesse az ország ügyeit a választásokig.

Böhm az ajánlatot elfogadja, Bethlen nem.

Böhm ekkor azt javasolja: kísérelje meg a szegedi kormány a közhatalmat átvenni. Bethlen megkérdezi Böhmtől: mi lenne ez esetben a Szociáldemokrata Párt álláspontja? Böhm azt feleli: – Ellenzékbe mennénk. – Forradalmi vagy parlamenti ellenzékbe? – Ezt már nem mi döntjük el – feleli Böhm hanem a munkásság tömegei. – Román szuronyok között azonban a magatartásuk kétségtelenül nem lehet forradalmi. Ha román szuronyokkal akarnak kormányozni, a szegediek könnyen átvehetik a hatalmat.

Miután Böhm és Bethlen nem tudnak megegyezni, elhalasztják a tárgyalást. Egyetértően felkérik Gorton tábornokot, már másnap utazzék Budapestre. Igyekezzék megakadályozni a román királyi csapatok által elkövetett súlyos kilengéseket; biztosítsa a főváros élelmezését, a vasútvonalak és a távíró zavartalan fenntartását.

Bethlen és a szociáldemokraták között a tárgyalások nem zárulnak le. Készek folytatni azzal, hogy a közös kormányalakítás kérdésében igyekeznek együttes megállapodásra jutni. Addig is a szegedi kormány visszatartja csapatait, nehogy hiábavaló polgárháborút idézzenek elő.

Ezt hiába ígéri Bethlen. A franciák hivatalosan nem vesznek tudomást a Böhm—Bethlen bécsi találkozóról. Clemenceau francia miniszterelnök mást akar, mint Anglia. A szegedi ellenforradalmi kormányt akarja Budapestre hozni, az ország kormányaként elismertetni.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!