(Idézet: A felszabadított Budapest tizenöt éve)
A főváros gazdasági, szociális és kulturális eredményeinek ágazatonkénti ismertetése
1950—1959
Oktatás
1950-ben — ötéves tervünk küszöbén — megnövekedett feladatok álltak az oktatásügyi szervek előtt.
Az anyagi termelés tervezett nagyarányú növeléséhez, a népgazdaság műszaki színvonalának emeléséhez sokkal több jólképzett szakemberre volt szüksége az országnak, mint amennyi ebben az időben rendelkezésre állott. A szakemberhiány mielőbbi megszüntetése mellett meg kellett birkózni a dolgozó nép jövője és kulturális felemelkedése szempontjából alapvetőnek tekinthető feladattal, meg kellett teremteni az új nemzedék magasszínvonalú képzésének feltételeit.
A közoktatás és nevelés új alapokra helyezése már 1945 és 1950 között megtörtént. A régi iskolarendszer megszűnt, az oktatás mai formái kialakultak. A különböző színvonalú, eltérő végzettséget nyújtó alsófokú iskolákat (elemi iskola, polgári iskola, gimnáziumok alsó tagozata), amelyekből a dolgozók gyermekei túlnyomó többségének nem nyílt út a továbbtanulásra, 1949-ig felszámolták s létrehozták a 6—14 éves korú gyermekek oktatására egyedül hivatott, 8 évfolyamos általános iskolai szervezetet. Az iskolarendszer átszervezése a középfokú oktatási intézményekre is kiterjedt. A gimnáziumok mellett technikumok sora létesült, amelyekben a gyakorlati élet számára nevelnek művelt középkádereket. Pártunk és államunk azoknak a felnőtteknek a jogos igényét is figyelembe vette, akik a múlt rendszer bűnei miatt nem szerezhettek magasszínvonalú műveltséget, nem tehettek szert szakismeretekre. Az általános iskoláktól az egyetemekig minden fokon esti és levelező tagozatokat hoztak létre a tanulni vágyó felnőttek részére. Az alsó-, közép- és felsőfokú oktatás megfelelő szervezeti formái viszonylag rövid idő alatt kialakultak, az egységes köznevelést azonban 1948-ig nem lehetett megvalósítani. A felszabadulás negyedik esztendejében az alsó- és középfokú iskolák jelentős része még az egyházak fennhatósága alatt működött. A munkásosztálynak és pártjának ideológiája a köznevelésben csak 1948 júniusától kezdődően, az egyházi iskolák államosítása után érvényesülhetett. Ezekkel az intézkedésekkel, valamint a továbbtanulási lehetőség általános kiterjesztésével megtört a kiváltságos osztályok művelődési monopóliuma, a nép széles tömegei előtt megnyílt a kulturális felemelkedés útja.
Az eredményes oktatómunka tárgyi feltételeit azonban még ezután kellett megteremteni. Gondoskodni kellett megfelelő méretű iskolahálózat kiépítéséről, amely valamennyi általános iskolás korú és minden, felsőbbfokú tanulmányokat folytatni akaró tanuló ellátását biztosítja. Gondoskodni kellett továbbá kellő számú, jólképzett pedagógus munkába állításáról is.
A feladat megoldásánál a főváros oktatásügyi szerveinek igen sok nehézséggel kellett megküzdeniök. Az iskolai hálózat szükségletnek megfelelő fejlesztését rendkívül megnehezítette a múlt rendszer iskolapolitikájának káros öröksége, mely különösen Nagy-Budapest kialakításakor éreztette hatását. A fővároshoz csatolt peremterületeken az oktatási viszonyok a legelemibb követelményeknek sem feleltek meg. A Horthy-rendszer idején az uralkodó osztálynak nem volt érdeke a munkáslakta területek oktatási hálózatának fejlesztése. A megkülönböztetést jól szemléltetik a tanügyi kiadásokról fennmaradt adatok. 1939—40-ben az 1 lakosra jutó tanügyi kiadások összege a belső kerületekben meghaladta a 22 pengőt, ugyanakkor a külső kerületekben 1 főre csak 4,43 pengő jutott. Legrosszabb volt a helyzet Rákoskeresztúron és Rákoscsabán (a mai XVII. kerületben), ahol a tanügyi kiadás összege 1 lakosra számítva 51, illetve 78 fillér volt.
A peremterületek elmaradottsága mellett súlyosbította a helyzetet a már gyakran említett népességfelduzzadás, amely a vidékiek felözönlése miatt következett be. A természetes szaporodás nagyarányú növekedése ezekben az években ugyan még nem éreztette hatását, de árnyékát már előrevetette, s az oktatási hálózat néhány éven belüli fokozott megterhelésével már számolni kellett.
Ilyen körülmények között a főváros oktatási hálózatának kielégítő színvonalra történő fejlesztése igen nagy összegű beruházást igényelt. A Fővárosi Tanács új óvodai, általános- és középiskolai intézmények létesítésére, illetve a meglevők bővítésére 1950—57-ben 135 millió forintot fordított. A látszólag eléggé magas összegű beruházással az oktatás feltételei általában javultak, néhány területen azonban — főként az általános iskolákat tekintve — a helyzetet még ma sem lehet kielégítőnek mondani.
Óvodák
Népi demokráciánkban a gyermekek az óvodai foglalkozások keretében, már 3 éves koruktól kezdve, tudományosan megalapozott oktatásban, nevelésben részesülnek. A felszabadulás előtt az óvodákat csak szociális jellegű intézménynek tekintették, s nevelési szempontból nem tulajdonítottak jelentőséget ezeknek. Az óvodák tevékenysége a felszabadulás után más irányúvá vált és népszerűségük — éppen e változásból következően — nagymértékben megnövekedett. Mind több és több szülő kívánta, hogy gyermekét szakképzett pedagógusok vezetésével közösségi életre, fegyelemre, munkára neveljék, előkészítsék az iskolai évekre.
Az óvodák megkedvelése mellett igénybevételük növekedését eredményezte az is, hogy évről évre több nő kapcsolódott be a termelőmunkába, s az óvodákra várt a feladat, hogy a munkát vállaló édesanyák gyermekeit ellássák.
1951 márciusában már 346 óvoda (223 területi és 123 üzemi) működött a fővárosban 25 385 férőhellyel. Befogadóképességük ekkor — a pillanatnyi igényekhez mérten — bőven elegendő volt, hiszen a beírt gyermekek száma csak alig haladta meg a 22 ezret. 1951 és 1955 között még 84 óvodát létesítettek Budapest területén, s ez 3 600-zal több gyermek elhelyezését tette lehetővé.
A jelentős mértékű fejlesztés ellenére 1955-ben már a zsúfoltság jelei mutatkoztak. További nehézségeket okozott az, hogy az 1956. október-novemberi harci cselekmények során 37 óvoda megsérült s 1957-ben az anyagi eszközök jelentős részét ezek helyreállítására kellett fordítani. Az ellenforradalom utáni két évben újabb 17 óvoda nyitotta meg kapuit s a férőhelyek száma közel 31 ezerre növekedett. A születések 1952—54. évi magas száma miatt azonban, amely ebben az időben az óvodákkal szemben fokozott elhelyezési igényeket támasztott, a fejlesztés ilyen üteme nem bizonyult elegendőnek. 1958 végén az óvodákba beíratott gyermekek száma megközelítette a 36 ezret; tehát a férőhelyek számának 21 %-os emelkedése mellett a gondozott gyermekek száma hét és fél év alatt 61 %-kal növekedett. A zsúfoltság az óvodákban jelenleg igen nagy, a következő években azonban feltehetően fokozatosan csökkenni fog, hiszen az óvodáskorú népesség száma már elérte a várható maximumot.
Kétségtelen eredményként könyvelhető el, hogy a foglalkozás színvonala az óvodák nagyarányú túlterheltsége ellenére évről évre javult. Az óvodai nevelő munkába 1951 óta 1200 új szakképzett óvónő kapcsolódott be. 8 évvel ezelőtt 1 óvónőnek átlag 23 gyermek foglalkoztatásával kellett törődnie. A nevelőmunka ebben az időben természetesen megközelítőleg sem lehetett olyan eredményes, mint ma, amikor 1 óvónőre már csak 16 gyermek oktatása, nevelése hárul.
Általános iskolák
Az 50-es évek elején — amint arról már az előzőkben is említést tettünk — a közoktatásban megoldásra váró feladatok között első helyen állt az általános iskolai oktatás tárgyi feltételeinek megteremtése és az egyetemi végzettségű szakemberekben jelentkező hiány megszüntetése.
Az általános iskolák rendszerének kiépítése és az egyetemi oktatás kiszélesítése egyaránt igen nagy anyagi befektetést igényelt, lényegesen nagyobbat, mint amekkorát a szocializmus építésének kezdetén népgazdaságunk egyidejűleg elbírt. A szakemberhiány akkoriban égetőbben jelentkezett, mint az általános műveltség emelésének szükségessége, s a felső oktatás — gyakorlati követelmények nyomása miatt meggyorsított — fejlesztése helytelenül háttérbe szorította az általános iskolai hálózat bővítését. A közoktatás fejlesztésére fordított beruházásokból túl kevés jutott az általános iskoláknak.
Budapest általános iskolai hálózatának bővítésére az 5 éves tervidőszakban közel 65 millió forintot fordítottak. Ez az összeg — különös tekintettel a peremkerületekben uralkodó elmaradott viszonyokra, s az iskoláskorú népesség számának évenkénti nagyarányú növekedésére — nem volt elegendő ahhoz, hogy az oktatás körülményeiben minden tekintetben kielégítő helyzetet teremtsen.
Az 5 éves terv keretében a fővárosban 23 új iskola létesült, s a tantermek száma az 1950. évi 2 940-ről 1954-re 3 381-re emelkedett. Oktatási szerveink az új iskolák telepítésénél elsősorban a munkáslakta területek elmaradottságának felszámolására törekedtek. A nagyobbszabású iskolaépítkezések közül külön meg kell említeni a XIII. kerületben a Kilián György úton, Jász utcában, Tomori úton, a X. kerületben a Keresztúri úton, a XI. kerületben a Köbölkúti úton, a XVIII. kerületben a Kassai utcában és a XX. kerületben a Mártírok útján létesült iskolákat, amelyek felszereltsége mind az oktatási, mind az egészségügyi szempontokat tekintve minden igényt kielégít. A közel 6,6 millió forintos ráfordítással felépített Köbölkúti út 27. sz. alatti iskola valóságos mintaképe a tökéletes iskolának.
Új iskolák építése, illetve a meglevők bővítése mellett nagy anyagi ráfordítást igényelt az iskolák korszerűsítése. Az 50-es évek elején az iskolák jó része — különösen az újonnan Budapesthez csatolt területeken — nem rendelkezett az eredményes oktató-nevelő munkához szükséges legelemibb felszerelési tárgyakkal, kiegészítő helyiségekkel sem. Az oktatást megkönnyítő szemléltető eszközök beszerzésére, szertárak, tornatermek létesítésére, illetve kiegészítésére úgyszólván minden iskolának sürgős szüksége volt. A felszerelési tárgyakban legégetőbben jelentkező hiányok pótlása révén az oktatás feltételei már kedvezőbbé váltak; az iskolák zsúfoltságának fokozódása azonban mind több és több nehézséget okozott.
1950 és 1954 között a tantermek számának 15 %-os emelkedése mellett az általános iskolai tanulók száma 20 %-kal növekedett. A beruházások elégtelensége miatt az 1954/55-ös tanév elején egy osztályteremre már átlagosan 54 tanuló jutott az 1950/51. évi 52-vel szemben.
Az oktató-nevelő munka eredményességét a tanulócsoportok (ún. osztályok) magas létszáma is akadályozta. Az iskolai oktatás eredményességének feltétele, hogy a nevelő minden rábízott gyermek lelkivilágát, egyéniségét alaposan megismerje, magatartását és nem utolsósorban előrehaladását a tananyag elsajátításában állandóan figyelemmel kísérje. Természetes, hogy a 40—50 főnyi tanulócsoportokban ilyen intenzív foglalkozásról szó sem lehetett. A kedvezőbb körülmények megteremtése csak a nagylétszámú tanulócsoportok megosztása útján vált lehetségessé, ami viszont — megfelelő számú tanterem hiányában — a váltakozó rendszerű oktatás kiterjesztését tette szükségessé. Az 1954/55. tanévben már a tantermek 53 %-ában naponta kétszeri és kis részében pedig háromszori váltással folyt a tanítás. Ahhoz, hogy az iskolákban a „több-műszakos” oktatás megszűnhessen, az osztálytermi építkezéseknek a következő években nagymértékben meg kellett volna gyorsulniok.
1955-ben és 1956 első három negyedévében e tekintetben már mutatkozott is némi előrehaladás. Az ellenforradalmi események azonban — mint minden területen, itt is — lefékezték a fejlődés ütemét. A harci cselekmények következtében megsérült 112 iskola helyreállítása az 1957-ben iskolafejlesztésre előirányzott 38,7 millió forint jelentős részét felemésztette. 1958-ban már épült ugyan 5 új, korszerű iskola a fővárosban, de ezek létesítése néhány — oktatási célra már alkalmatlan — iskola megszüntetése miatt, a tanítás körülményeiben nem eredményezhetett lényeges változást.
Az 5 éves terv befejezése óta eltelt 4 esztendő alatt — az ellenforradalmi események ellenére — végeredményben kismértékben javult az osztálytermi ellátottság. Az 1958/59-es tanév elején a főváros területén használt általános iskolai tantermek száma 6 %-kal magasabb volt, mint 1954 szeptemberében, ugyanakkor a tanulók száma csak 3 %-kal emelkedett. Csökkentették a tanulócsoportok létszámát is. Az 1954/55. tanévben a tanulócsoportoknak még közel 20 %-a 40—50 fő közötti létszámmal dolgozott. Az elmúlt tanévben egy csoportban átlagosan 32 tanulót oktattak és a túlzottan népes csoportok aránya már csak 7 % körül mozgott. A hálózatban történt bővítések eredményeként a tanulócsoportok létszámának csökkentése már nem vonta maga után a váltakozó rendszerű oktatás további kiterjesztését, sőt a 3 váltásos oktatást már sikerült teljesen megszüntetni.
Az általános iskolai osztálytermek elégtelenségéből származó nehézségek nem homályosítják el azokat az eredményeket, amelyeket az általános iskolák az oktatás színvonalának növelésében, az oktatási módszerek fejlesztésében elértek. A nevelők a korszerű, szocialista pedagógiai ismereteket egyre jobban magukévá téve, elsősorban a tanulók önálló gondolkodásának kifejlesztésére törekednek; sokféle oktatási módszer igénybevételével, elsősorban különböző szakköri foglalkozásokkal igyekeznek megkönnyíteni a tananyag elsajátítását.
Az oktatás tartalmában is magasabb színvonalú, mint régebben volt. A minden megfelelő korú gyermek számára kötelező, ingyenes általános iskolai oktatás keretében a tanulók — szaktanárok vezetése mellett — idegen nyelveket tanulhatnak, képességüknek megfelelően zenei ismereteket szerezhetnek.
A tanulmányi színvonal növelése érdekében a főváros oktatásügyi szervei az elmúlt évek során mind több és több jólképzett pedagógust vontak be az oktatómunkába. Jelenleg a fővárosi általános iskolákban 9 226 pedagógus tevékenykedik, 3 026-tal több, mint 1950-ben.
Az általános iskolák a tanítási időn túl is gondoskodnak a dolgozó szülők gyermekeiről. A főváros 294 napközi otthona jelenleg 25 444 tanulót lát el, 93 %-kal többet, mint 1950-ben. A napközi otthonokban a tanulók nemcsak étkeztetésben és felügyeletben részesülnek, hanem szakképzett nevelők irányítása mellett felkészülnek az iskolai órákra is.
Középiskolák
A népi demokratikus rendszerünk nyújtotta széleskörű tanulási lehetőségekkel az elmúlt évek során mind többen és többen kívántak élni. A gyermekek iskoláztatását a szülők nagy része már nem tekinti az általános iskola elvégzésével befejezettnek. A családok anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy a szülők az iskolaköteles koron túl is taníttathassák gyermekeiket, 18 éves, vagy még idősebb korukig gondoskodjanak eltartásukról. A tehetséges gyermekeknek ma már nem kell elkallódniok csak azért, mert a család keresetüket nem tudja nélkülözni.
Az elmúlt tanévben a főváros általános iskoláiban végzett tanulók 73 %-a iratkozott be középiskolába. A középiskolai tanulók száma, a középiskolás korú népesség számbeli gyarapodásának és a továbbtanulási igény állandó fokozódásának eredményeként, évről évre magasabb. Az 1958/59. tanévben számuk meghaladta a 44 ezret, szemben az 1955. évi nem egészen 36 ezerrel.
Budapest középfokú oktatási hálózata az évek során a szükséglettel arányosan bővült. Az osztálytermekkel való ellátottság jelenlegi színvonala általában kielégítőnek mondható.
A középiskolai hálózat bővítésénél az oktatásügyi szervek fokozott gondot fordítottak a munkáslakta peremkerületekre. A Csepelen mintegy3 millió forintos beruházással felépített 18 tantermes általános gimnázium, a 150 ezer forintos költséggel átalakított IV. ker. Dózsa György úti gépipari technikum, a 9 tanteremmel kibővített pestújhelyi közgazdasági technikum a régi rendszer mulasztásait pótolta.
Középiskolai oktatásunk hálózatának általános kiterjesztése mellett oktatásügyi szerveinknek nagy figyelmet kellett fordítani a különböző iskolatípusok helyes arányainak megteremtésére, illetve arányos fejlesztésére. A középiskolák két fő típusa — az általános gimnáziumok és a technikumok — kialakításánál két szempont érvényesült: egyrészt legyenek olyan iskolák, amelyek széleskörű ismereteket nyújtanak, s ezzel megteremtik az alapot az egyetemi szintű tanulmányok folytatásához; másrészt működjenek az általános műveltség mellett szakképzettséget is nyújtó iskolák, különös tekintettel azokra, akik tanulmányaikat a középiskola befejezése után nem kívánják folytatni.
A helyes arányokat a két iskolatípus fejlesztésénél elég nehéz volt meghatározni. 1951 és 1954 között a tanulók részéről óriási volt az érdeklődés az ipari technikumok iránt és sok esetben csak adminisztratív eszközökkel lehetett megakadályozni az általános gimnáziumok elnéptelenedését. Az ipari technikumok fejlesztésénél mindvégig figyelembe kellett venni az ipar részéről középkáderekben jelentkező igényeket, emellett gondolni kellett arra, hogy az egyetemi, illetve főiskolai tanulmányok folytatásához az általános gimnáziumok nyújtják a legmegfelelőbb alapot. 1954-tól kezdődően az érdeklődés már ismét egyre inkább az általános gimnáziumok felé fordult. Az 1958/59. tanévben már a középiskolai tanulók 65 %-a folytatta tanulmányait általános gimnáziumban, az 1954/55. évi 51 %-kal szemben.
Az oktatómunka színvonala az elmúlt évek során a fővárosi középiskolákban jelentősen emelkedett. Középiskoláink tanulóikat önálló munkára, gondolkodásra nevelik és megfelelően előkészítik az egyetemi tanulmányok folytatására. A tanulók zöme kielégítő eredménnyel folytatja tanulmányait és a kötelező iskolai foglalkozásokon túl különböző szakkörökben is igyekszik ismereteit gyarapítani. Nagy az érdeklődés az idegen nyelvek iránt. 1958/59. tanévben 9 541 tanuló (a középiskolások 22 %-a) az oroszon kívül más idegen nyelvet is tanult az iskolai oktatás keretében.
További erőfeszítés szükséges azonban — a technikai haladást és a természettudományi ismeretek bővülését szem előtt tartva, — a tanulmányok gyakorlati élettel való kapcsolatának szorosabbá tételében. Ezen túlmenően elő kell segíteni a fizikai munka megbecsülését előtérbe helyező életfelfogás megerősödését.
A főváros középiskolái az 1958159. tanévben megtették az első lépést a politechnikai oktatás bevezetésére: 11 középiskola felvette kötelező tárgyai közé a technikai, valamint technológiai alapismereteket nyújtó gyakorlati foglalkozást, melyek kiterjesztésére a jövőben sor kerül.
A kormány ez év júliusában kiadott rendeletével megoldotta az általános iskolából kikerült középiskolai, illetve szakmai oktatásban nem részesülő, heti 36 óránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatott 14—16 éves korú gyermekek kötelező továbbképzésének problémáját is. Az idei tanévben az általános iskolák mellett megkezdik működésüket a mezőgazdasági, illetőleg ipari jellegű továbbképző iskolák, amelyek a fiatalokat szocialista szellemben nevelik tovább, a fizikai munka szeretetére és megbecsülésére. Az oktatás keretében mód nyílik az általános műveltség bővítésére, az iskola jellegének megfelelően mezőgazdasági, illetve ipari ismeretek elméleti és gyakorlati elsajátítására, ezen felül a leányok részére háztartási ismeretek megszerzésére.
Egyetemek, főiskolák
A szocializmus építésének kezdeti szakaszában az országnak sokkal több mérnök, orvos, közgazdász, tanár munkájára volt szüksége, mint amennyi ebben az időszakban rendelkezésre állott.
A szakemberhiány felszámolása végett át kellett alakítani az egyetemi képzést, új szakokat kellett létesíteni és lényegesen több hallgató oktatására kellett lehetőséget teremteni. A felsőfokú oktatás kiszélesítése természetesen igen jelentős anyagi ráfordítást igényelt.
A Vámház palota átalakítására — amelyben a Közgazdaságtudományi Egyetem nyert elhelyezést — mintegy 28 millió forintot költöttek. A Műszaki Egyetem bővítésére 1953 végéig beruházott összeg elérte az 50 millió forintot, s az Eötvös Loránd Tudományegyetem is közel 40 millió forintos beruházást kapott.
1950 és 1953 között az egyetemi hallgatók számának rohamos növekedése már nagyobb volt a szükségesnél. Az 1953/54. tanévben közel 40 600 hallgató iratkozott be az egyetemek és főiskolák nappali, esti, illetve levelező tagozatára, másfélszer annyi, mint az 1950/51. tanévben. A főiskolák aránylag nagyütemű fejlesztése ellenére az oktatás tárgyi feltételeinek bővülése nem tartott lépést a hallgatók létszámának aránytalanul gyors növekedésével. Ez a körülmény nehézségekre vezetett az oktató-nevelő munkában, gátolta az oktatás színvonalának emelését, de a hallgatók túlzottan nagy száma önmagában is minőségi visszaesést eredményezett.
A párt Központi Vezetősége 1953 júniusi határozatában rámutatott a túlhajtott mennyiségi növekedés káros voltára és feladatként az oktatás, valamint a kutatómunka színvonalának emelését jelölte meg. A határozat nyomán az egyetemeken — különösen a Műegyetemen — a túlzott szakosítást rokonszakok összevonása révén fokról-fokra felszámolták, s ezzel az alapképzés színvonalát nagymértékben megjavították. 1953 óta minden évben kevesebb hallgatót vettek fel a főváros egyetemei, illetve főiskolái, mint azt megelőzően. A elmúlt tanévben 20 514 hallgató folytatott egyetemi tanulmányokat, 50 %-kal kevesebb, mint az 1953/54. tanévben. A szakemberek képzése jelenleg a szükségletnek megfelelő ütemben történik, s a végzettek elhelyezése nem ütközik nehézségekbe. Az egyetemekre már a középiskolában legkiválóbb tanulmányi eredményt elért fiatalok közül is csak azok juthatnak be, akik az egyetemi felvételi vizsgákon is kiválóan megállják helyüket.
Az oktatómunka színvonalának további javítása érdekében ebben az évben megszervezték az egyetemi felvételi vizsgákra előkészítő tanfolyamokat, melyek keretében a régebben érettségizett jelentkezők ezrei frissíthették fel középiskolai tanulmányaik során szerzett ismereteiket.
Szocialista rendszerünk szélesre tárta az egyetemek és főiskolák kapuit a munkások és dolgozó parasztok gyermekei előtt. A fővárosi egyetemek és főiskolák nappali tagozatának hallgatói között az elmúlt tanévben 34 % munkás és 17 % dolgozó paraszt származású volt. Tanulmányaik folytatásához kormányunk minden támogatást megad. Tandíjmentesség, ösztöndíj, szociális segély juttatásával, a menzán olcsó étkezési lehetőség és a diákszállókban nyugodt otthon megteremtésével járul hozzá, hogy valamennyi hallgató viszonylag gond nélkül élhessen, minden idejét és erejét tanulmányainak szentelhesse.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!