(Idézet: A felszabadított Budapest tizenöt éve)
A főváros gazdasági, szociális és kulturális eredményeinek ágazatonkénti ismertetése
1950—1959
Lakásviszonyok
Fővárosunk jelenlegi lakáshelyzete sajnos nem mondható kielégítőnek. Megoldására az utóbbi években nem kevés erőfeszítést tettünk, az elért eredmények azonban — sok körülmény miatt — még nem hoztak lényeges javulást.
Budapest lakásviszonyai már a felszabadulás előtt is igen kedvezőtlenek voltak. A lakbér a keresetekhez képest rendkívül magas volt, míg jelenleg a családok jövedelmének csak néhány százalékát teszi ki. 1928— 1930-ban az egy szoba konyhás új lakások havi bére 50—58 pengőt, a két szobás új lakásoké 100—130 pengőt tett ki (a régi lakások bére sem volt sokkal alacsonyabb), a gyáripari dolgozók havi keresete ugyanakkor csak 120 pengő körül mozgott. A munkáscsaládok igen sok esetben képtelenek voltak a jövedelmükhöz képest hallatlanul magas lakbéreket kifizetni, ilyen esetekben pedig a tőkés háztulajdonosok könyörtelenül az utcára tették őket. 1930 és 1940 között csak a régi Kis-Budapest területén 22 735 esetben rendeltek el kilakoltatást. Míg a város belső részén ezrével voltak kiadatlan lakások, sőt 1933—1935 között átlagosan mintegy 10 ezer lakás állt üresen, a Valéria, Auguszta, Jeruzsálem, Suhajda-telep és a Kiserdő viskóiban sokezren éltek emberhez nem méltó körülmények között.
A felszabadulás után a lakáshiány enyhítése, a nyomortelepek felszámolása még akkor is nagy időt és anyagi ráfordítást igényelt volna, ha a II. világháború vihara nyomtalanul vonul el a főváros felett. A pusztítás azonban, amely Budapest lakásállományát a harci cselekmények során érte, olyan nagy volt, hogy nyomainak eltüntetéséhez 4 esztendő is kevésnek bizonyult. A főváros lakóépületeinek — az üveg- és vakolatkárokat nem számítva — mindössze negyedrésze maradt épen. 13 588 lakás megsemmisült, közel 67 ezer pedig nagyobb mértékben megrongálódott. A lakóépületeket ért károk összege meghaladta az 1,25 milliárd pengőt.
A felszabadulást követő években és különösen a 3 éves terv időszakában a helyreállítás gyors ütemben haladt, de még 1949. január 1-én is 5 ezer olyan lakás volt a fővárosban, amelynek helyreállítási munkálatai nem kezdődtek el.
1950-re azonban nemcsak az épületeket és lakásokat ért sérülések kijavítása közeledett a befejezés felé, hanem a főváros ipara is gyorsan fejlődött, fokozódó munkaerőszükségletet teremtve. A fővárosban, az ország gazdasági és kulturális központjában bőven kínálkozó munkaalkalom hatására megkezdődött a vidékiek felözönlése Budapestre.
1950 és 1954 között évente átlagosan 25—30 ezer ember költözött fel a fővárosba, emellett a megnövekedett természetes szaporodás is évente mintegy 13 ezerrel gyarapította a népesség számát.
A népesség számának gyors növekedése mellett a lakásépítés — megfelelő anyagi eszközök és építőipari kapacitás hiányában — ezekben az években eléggé vontatottan haladt. A beruházásokra fordítható anyagi erőforrások és az építőipari kapacitás jelentős részét a nagyarányú iparfejlesztés feladatainak megoldása kötötte le. Nem lehet azonban elfeledkezni arról sem, hogy Nagy-Budapest kialakítása — amellett, hogy a lakásellátottság színvonalát is rontotta — az oktatási, egészségügyi, kulturális és közművi ellátottság megjavítása tekintetében is nagy terheket rótt a fővárosra.
1950 és 1954 között mindössze 18 169 lakás épült Budapesten, tehát 100 lakásszaporulatra átlagosan 1 156 fő népességszaporodás jutott. A 100 lakásra jutó lakosok száma 1949. január 1-én 328 volt, 1954. július 1-én pedig már megközelítette a 360-at.
Súlyosbította a helyzetet, hogy a gazdasági élet túlzott centralizációja következtében a hivatalok, intézmények száma erősen felduzzadt, s ezek egyrészének elhelyezésére eredetileg lakás céljára szolgáló helyiségeket vettek igénybe. 1954-ben már kb. 7 700 kétszobás lakásnak megfelelő lakterület használatától esett el ily módon a lakosság. Míg a hivatalok, különböző intézmények volt lakásokban nyertek elhelyezést, addig a súlyos lakáshiány következtében az eredetileg nem lakás céljára épült helyiségek mind jobban benépesültek. 1954. július 1-én 7 882 lakott üzlethelyiség, és közel 7 700 lakott mosókonyha, raktár, pince stb. volt a fővárosban.
1955-ben a lakásépítés üteme meggyorsult. Ebben az évben 7 370 lakást adtak át, kétszer annyit, mint az előző két évben együttvéve. Az 1956. év azonban ismét súlyos megpróbáltatások elé állította a fővárost. A januári földrengés következtében 4 278 lakás megsérült és 168 lakhatatlanná vált. A kár összege meghaladta a 11 millió forintot.
A földrengés a város csaknem valamennyi kerületét érintette kisebb-nagyobb mértékben, de a legnagyobb károk a délkeleti peremkerületekben, a XIX., XX. és XXI. kerületben keletkeztek.
Az 1956. októberi ellenforradalmi események azonban még a földrengésnél is sokkal súlyosabb károkat okoztak a lakóépületekben és lakásokban. A harci cselekmények során 88 lakóház megsemmisült, 815 súlyosan megsérült, 3 908 pedig megrongálódott. A sérült lakások száma meghaladta a 11 ezret. Lakásügyi szerveinknek 657 megsemmisült lakás lakóit kellett sürgősen lakáshoz juttatni, ezen túlmenően gondoskodni közel 2 100 használhatatlanná vált lakás lakóinak átmeneti elhelyezéséről. Megnehezítette a helyzetet, hogy a harci cselekmények, majd az oktalan sztrájkok következtében számos lakás építésének befejezése elhúzódott.
Az ellenforradalom szétzúzása után a párt és a kormány a nehéz gazdasági helyzetben is elsőrendű fontosságú feladatának tekintette, hogy az építkezések meggyorsításával javítson a lakáshelyzeten. 1957-ben 10 050, 1958. évben pedig 8 062 lakást adtak át rendeltetésének. Az utolsó 4 év alatt összesen 29 552 lakás épült a fővárosban, másfélszer annyi, mint az ötéves terv időszakában.
Az 1955—1958. évben átadott lakások zöme (69 %-a) újonnan épült. A lakáshelyzet mielőbbi megjavítása és az anyagi erőforrások hatékonyabb felhasználása végett azonban ezekben az években már számos emeletráépítésre, tetőtérbeépítésre is sor került és sok irodahelyiséget — eredeti rendeltetésének megfelelően — lakássá alakítottak vissza. A nagy lakások műszaki megosztásából nyerhető lakások száma ma már nem számottevő. 1950 és 1954 között az új lakások jó része leválasztás útján keletkezett, amelynek eredményeként a fővárosban a 4 és több szobás lakások száma 20 %-kal csökkent. Ez a szükségmegoldás az égető lakáshiányt kétségtelenül enyhítette, de műszaki szempontból többnyire nem teljes értékű lakásokat eredményezett. A még meglevő kevés számú nagy lakás megosztása a jövő lakáskultúrájának követelményei szempontjából sem lenne célszerű.
Az 5 éves terv időszakában és az azóta eltelt 4 esztendő alatt létesített 47 721 lakás 57 %-a állami erőből, illetve állami támogatással épült. Az ötéves terv első éveiben a lakások nagyobb részét magánosok építették. 1954-től kezdődően azonban az állam által épített lakások száma és aránya hirtelen megnövekedett és 1957-ben már több mint kétszerese volt a magánerőből létesülteknek. 1950 óta az állam több mint 2 milliárd forintot fordított lakásépítésre a fővárosban. A beruházások eredményeként számos — főleg munkáslakta — területen modern lakótelepek sora létesült. Csak a jelentősebbeket említve:
| a III. ker. Hévízi úti lakótelepen | 496 |
| a X. ker. Üllői úti lakótelepen | 1 056 |
| a XI. ker. Lágymányosi úti lakótelepen | 790 |
| Albertfalvai lakótelepen | 875 |
| a XIII. ker. Béke úti lakótelepen | 705 |
| Fiastyúk utcai lakótelepen | 1 383 |
| a XIV. ker. Nagy Lajos király úti lakótelepen | 1 714 |
| Kerepesi úti lakótelepen | 1 636 |
| Róna utcai lakótelepen | 628 |
| a XX. ker. Gubacsi-hídfői lakótelepen | 857 |
| Csarnok téri lakótelepen | 242 |
| a XXI. ker. Béke téri lakótelepen | 284 |
| Csillag-telepi lakótelepen | 815 |
lakás építése fejeződött be 1950 és 1958 között. Az új lakótelepek létesítése nagy előrehaladást jelentett a peremkerületek elmaradottságának felszámolásában. Az új lakótelepeken a családok ezrei élnek egészséges, jól felszerelt, kényelmes lakásban; a gondozott parkok, a modern üzletek, a különböző egészségügyi, szociális létesítmények kulturált életkörülményeket biztosítanak számukra.
Államunk amellett, hogy évről évre jelentős összegeket fordított lakásépítésre, nagy támogatást nyújtott a magánosok lakásépítkezéseihez is. 1950 óta 12 151 olyan lakás épült a fővárosban, amelyhez az építtetők hosszúlejáratú OTP kölcsönt vettek igénybe. 1958-ban például a 3 957 magánerőből épült lakás közül 3 036 épült OTP kölcsön felhasználásával. A lakásépítkezések meggyorsítására államunk különösen nagy segítséget nyújt azoknak a dolgozóknak, akik emeletráépítés, vagy padlástér beépítés útján kívánnak lakáshoz jutni. Az 1959 márciusában megjelent miniszteri rendelet szerint az ilyen természetű építkezések költségeinek 60 %-át az állam viseli és a lakás kijelölt bérlőjének a fennmaradó költségek fedezéséhez OTP kölcsönt is módjában áll igénybe venni.
Az állam tehát mind saját építkezései, mind a magán építtetőknek nyújtott nagyarányú támogatása révén az utóbbi években sokat tett a főváros lakásviszonyainak megjavításáért. Mindez természetesen még nem elegendő, további erőfeszítésekre van szükség, a lakásberuházások növelésén túlmenően az építőipar korszerűsítését, munkájának szervezettebbé tételét illetően is.
Az utóbbi 2 évben nemcsak a lakásépítkezések gyorsultak meg, hanem sokat tettek a lakóházak állagmegóvása, felújítása érdekében is.
A főváros lakóépületeinek állapota már a felszabadulás előtt is számos kívánnivalót hagyott maga után. A háborús években alig végeztek felújítási munkálatokat, ennek következtében a háború végén még azoknak az épületeknek az állapota is rossz volt, amelyek a harci cselekmények során nem szenvedtek sérülést. Súlyosbította a helyzetet, hogy az épületek rendszeres karbantartására, felújítására az újjáépítés időszakában sem nyílt lehetőség. A már régebben is állami kezelésben levő lakóházak rendszeres karbantartását 1950—51-ben kezdték meg. Ezekben az években a lakbérbevételnek mintegy 10—15 %-át fordították az épületek javítására. Míg az állami kezelésben levő épületek állagának megóvására már történtek intézkedések, addig a magántulajdonban levő épületek állapota rohamosan romlott, mert a háztulajdonosok a legszükségesebb karbantartási munkálatokat sem végeztették el.
1952-ben — a többlakásos lakóépületek államosításakor — a fővárosi ingatlankezelő vállalatok a lakóházak állapotát tekintve igen súlyos örökséget vettek át. Az 1953. évi felmérés során az állami kezelésben levő épületek 2,2 %-át életveszélyesnek, 4 %-át egy-két éven belül lakhatatlanná válónak minősítették. Az épület- és lakásösszeírás adatai szerint 1954. július 1-én a főváros lakóházainak 18 %-a teljes tatarozásra, 11,5 %-a homlokzat-, 5,5 %-a pedig tetőszerkezet tatarozásra szorult.
A karbantartáson kívül az állami tulajdonban levő épületeken 1953. II. félévében megkezdték a felújítási munkákat is. 1953. II. félévétől az 1956. év végéig terjedő időszakban 911 épületet teljesen, 11 472 épületet pedig részlegesen felújítottak. Mindez azonban lényegesen kevesebb volt a szükségesnél.
| Év | Kezelt épületek száma | Teljesen felújított | Részlegesen felújított | Épületjavításra fordított összeg (millió Ft) |
| épületek száma | ||||
| 1953 | 36 432 | 61 | – | 199,0 |
| 1954 | 37 320 | 383 | 6 803 | 283,3 |
| 1955 | 39 333 | 340 | 2 589 | 358,5 |
| 1956 | 39 507 | 127 | 2 080 | 423,4 |
Az ellenforradalmi események során a házkezelési igazgatóságokhoz tartozó épületek nagy károkat szenvedtek. A helyreállítási, épületjavítási munkák elvégzésére az igazgatóságok összesen 785 millió Ft-ot használtak fel, 47%-kal többet, mint a lakbérekből származó bevétel teljes összege. 1957-ben azon túlmenően, hogy 404 épületet teljes, 5 168 épületet részleges felújításban részesítettek, nagyarányú sortatarozási munkát kezdtek meg a főváros fontosabb útvonalain: a Nagykörúton, a Rákóczi úton, az Üllői úton, a Kossuth Lajos utcában.
Az épületfelújítási és tatarozási munkák 1958. évben is nagy lendülettel folytatódtak. Az elmúlt évben 531 épület teljes felújítását fejezték be (annyiét, mint az előző két évben együttvéve), s 2 102 épületen végeztek részleges felújítást.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!