(Idézet: A felszabadított Budapest tizenöt éve)
A főváros gazdasági, szociális és kulturális eredményeinek ágazatonkénti ismertetése
1950—1959
Kereskedelem
1949-ben a bankok, üzemek már a dolgozó nép államának tulajdonában voltak, a kereskedelemben azonban még nagy szerepük volt a tőkéseknek.
A kereskedelem szocialista szektora csak később — az ötéves tervidőszak első éveiben — jutott vezetőszerephez, amikor a szocialista tulajdonviszonyok a nagykereskedelemben kizárólagossá váltak és a kiskereskedelemben is túlsúlyba kerültek.
A fővárosban az állami kiskereskedelem szervezete — a mai formájában — lényegében 1952-re alakult ki. A fontosabb kiskereskedelmi vállalatok közül ebben az időben alakult többek között az ÁPISZ Vállalat, a Vas- és Edénybolt Vállalat, a Kerékpár-, Rádió- és Villamossági Vállalat, az állami kezelésbe vett dohányboltok irányítására hivatott Pavilon Vállalat (jelenleg Fővárosi Dohánybolt V.) és a mintegy 200 fővárosi gyógyszertár munkáját összefogó Gyógyszertári Központ.
Az állami kiskereskedelmi vállalatok üzlethálózata az ötéves tervidőszak első éveiben kiterebélyesedett, s ezzel párhuzamosan a magánkiskereskedők szerepe a lakosság ellátásában mind kisebbé vált. 1952 végén a szocialista kiskereskedelem egységeinek száma már megközelítette a 7 700-at, ugyanakkor a nyilvántartott magánkiskereskedői engedélyek száma a 2 évvel korábbi 20 ezerről 1 371-re csökkent.
1952 és 1956 között a szocialista kiskereskedelem hálózata nem bővült lényegesen, azonban a boltok, vendéglátóhelyek méretét, berendezésének korszerűségét, a kiszolgálás kulturáltságát tekintve a fejlődés ebben az időben is nagyarányú volt.
Az 1956. évi ellenforradalmi események során a főváros kiskereskedelmi hálózata súlyos károkat szenvedett. A boltok közel 40 %-a, a vendéglátóhelyek mintegy 50 %-a megsérült, illetve ezek közül nem egy teljesen megsemmisült. Az épületek és berendezési tárgyak kárainak összege több mint 100 millió Ft-ra rúgott. Az ellenforradalom okozta súlyos pusztítást kereskedelmünk a vártnál lényegesen gyorsabban heverte ki. A megrongálódott boltok helyreállítása nagyrészt már 1957-ben megtörtént, s azóta ismét előrehaladt a kiskereskedelmi hálózat bővítése, korszerűsítése.
A szocialista kiskereskedelem a kulturáltság általános színvonalát tekintve 8—9 év alatt olyan eredményt ért el, amilyent a Horthy rendszer alatti kiskereskedelem évtizedek után sem mutathatott fel. A főútvonalakon, nagyforgalmú gócpontokon a magánszemélyektől átvett apró boltok összevonása és nem utolsósorban új üzletházak építése révén hatalmas forgalom lebonyolítására képes szaküzletek sorát hozták létre. Jól felszerelt, ízléses berendezésű boltok és vendéglátóhelyek ma már nemcsak a Belvárosban találhatók. A főváros kereskedelmi hálózatának fejlesztése eredményeként mindinkább csökkent a főváros külső és belső területeinek kereskedelmi ellátottsága közötti különbség.
A felszabadulás előtt — jóllehet Nagy-Budapest lakosságának egyharmad része a peremterületeken élt — a boltoknak csak igen kis hányada működött a külső övezetekben. A magánkiskereskedelem a nagyobb haszon reményében a főváros belső területein tömörült, s a peremterületeken csak néhány, csekély tőkével rendelkező kereskedő nyitott — általában a legelemibb követelményeknek sem megfelelő — üzletet. 1950 után gondot fordítottak a peremterületek kereskedelmi hálózatának kiépítésére. A IV. kerületben például 1958. június 30-án már 334 állami kiskereskedelmi és vendéglátó egység működött, közte a 12 millió Ft-os beruházással felépült Újpesti Állami Áruház, az ország egyik legmodernebb üzletháza.
A főváros boltjai és vendéglátó üzemei évről évre nagyobb forgalmat bonyolítanak le. 1958-ban együttes eladási forgalmuk már megközelítette a 19 milliárd Ft-ot, 38 %-kal több volt, mint 1953-ban. 1951 és 1953 között a lakosság számának gyors ütemű növekedése az 1952. évi aszály, a több ízben jelentkező felvásárlási láz, s nem utolsósorban az ipar túl gyors fejlesztéséből származó aránytalanságok következtében számos zavar, fennakadás volt az ellátásban. 1953 óta az áruellátás évről évre jelentősen javult. Egyre több fogyasztási cikk állt a lakosság rendelkezésére, gazdagodott az üzletekben kapható áruk választéka, javult a minőség. A szocialista kiskereskedelem fennállása óta nem rendelkezett olyan nagy mennyiségű és értékű raktárkészlettel, mint 1958-ban. Az ellátás mind a bolti kiskereskedelmet, mind a vendéglátást tekintve sokkal kedvezőbb volt, mint az előző évek bármelyikében.
Bolti kiskereskedelem
A fővárosban jelenleg mintegy 6 600 állami, illetve szövetkezeti bolt és 5 ezer magánkereskedő hozza forgalomba az élelmiszereket és különféle iparcikkeket. 1958. évi együttes eladási forgalmuk közel 15,4 milliárd Ft volt (ebből a magánkiskereskedők eladása mindössze 277 millió Ft), 8 %-kal magasabb, mint az előző, és 39 %-kal magasabb, mint az 1953. évben.
Az áruforgalom utóbbi években tapasztalható nagymértékű növekedésében, a lakosság számának emelkedésén túl, két igen fontos tényező játszott szerepet: növekedett a lakosság vásárlóereje és a rendelkezésre álló áruk mennyisége.
A lakosság életkörülményei 1956 óta évről évre jelentősen javultak. A munkások és alkalmazottak úgyszólván teljes körét érintő béremelések, a nyugdíjrendezés, a családi pótlék felemelése, a gyermektelenségi adó eltörlése, a kölcsönjegyzés megszűnése és nem utolsósorban a kiskereskedelmi árak csökkentése a fővárosi családok életszínvonalát is jelentősen megnövelte. A 700 budapesti, háztartásstatisztikai feljegyzéseket vezető család adatai szerint 1958-ban a családok egy főre jutó havi átlagos nettó jövedelme közel 30 %-kal magasabb volt, mint az 1956. évben. A megnövekedett jövedelemből a lakosság már jelentős összeget fordíthatott ruházkodásra, lakberendezési és egyéb tartós fogyasztási cikkek vásárlására, amellett, hogy lényegesen többet költött nagyobb értékű élelmiszerek, csemegeáruk beszerzésére is.
A meggyarapodott vásárlóerő azonban önmagában még nem eredményezhette volna az áruforgalom fellendülését. A vásárlóerő emelkedésével párhuzamosan megfelelő mértékben növelni kellett a kereskedelmi árualapokat és javítani a minőséget is.
Az 1950-es évek elején a kiskereskedelem még a legfontosabb élelmiszerekből sem tudta a keresletet teljesen kielégíteni. Nem volt elegendő liszt, kenyér, hús, zsír. Rizst, kakaót, csokoládét hónapokon keresztül nem lehetett látni az üzletekben, déligyümölcsöket éveken át vagy egyáltalán nem, vagy csak időszakonként és rendkívül kis mennyiségben lehetett vásárolni. Nem volt megfelelő az iparcikkekkel való ellátottság sem. A jobb minőségű szövetek, a finomabb bőrből készült cipők sokszor hiányoztak az üzletekből, de vegyiáruból, bútorból, tüzelő- és építőanyagokból sem állt elegendő mennyiség rendelkezésre. A háztartási cikkek (különböző darálók, kályhacsövek, edények, mérlegek) és az apró vas- és fémipari tömegcikkek (szeg, zár, lakat) hiánya is számtalan bosszúságot okozott a lakosságnak.
1953 második felétől kezdődően az áruellátás fokozatosan javult. Az ipari termelés — ezen belül elsősorban a fogyasztási cikkeket gyártó iparágak termelésének — növekedése következtében mind nagyobb árumennyiség állt a kereskedelem rendelkezésére. Szélesedett az áruválaszték, jelentékenyen csökkent az ún. hiánycikkek száma. 1956-ban — az ellenforradalom előtti időben — a kereskedelem már bőséges raktárkészlettel rendelkezett.
Az ellenforradalmi események során azonban nemcsak a bolthálózat rongálódott meg súlyosan, hanem igen nagy veszteségek keletkeztek a kereskedelmi árukészletekben is. A legnagyobb áruházakat, a kereskedelmi létesítmények egy részének raktárait huligán elemek csoportjai kifosztották, vagy felgyújtották. Az árukészletet ért kár összege hozzávetőlegesen mintegy 400 millió Ft volt, tehát az 1956. III. negyedév végi készlet több mint 20 %-a megsemmisült. A kereskedelmi készletek a harci cselekmények után is rohamosan csökkentek. A raktárak kiegészítése, feltöltése az ipari termelés alacsony színvonala és nem utolsósorban a szállítási zavarok következtében igen nehezen ment, ugyanakkor az üzleteket nap mint nap a vásárlók tömege ostromolta. A lakosság — inflációtól tartva — minden megtakarított pénzét igyekezett elvásárolni. A kereskedelem csak a baráti országok segítségével tudott úrrá lenni a nehézségeken. A vasúti forgalom helyreállítása után az áruszállítmányok azonnal elindultak a főváros felé. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok igen nagy összegű hitelnyújtása, árusegélye már 1957 második negyedéve folyamán egyensúlyba hozta a rendelkezésre álló árumennyiséget a megnövekedett kereslettel. 1957. II. negyedévében már az ipari termelés is többé-kevésbé konszolidálódott. Ezzel az infláció veszélye elhárult és a második félévtől kezdődően az áruellátás már nemcsak kielégítő, hanem sok tekintetben lényegesen jobb volt, mint az ellenforradalom előtt.
Az élelmiszerellátás az utóbbi 2 évben már úgyszólván kifogástalan volt. Az alapvető élelmiszerekből mindig bőséges mennyiség állt rendelkezésre, de nem hiányoztak az üzletekből a gyarmatáruk, a finomabb húskészítmények, tejtermékek, édességek sem. 1958-ban a főváros élelmiszerboltjai közel 7 milliárd Ft-os forgalmat bonyolítottak le, 14 %-kal magasabbat, mint 1953. évben. A fontosabb élelmiszerek közül pl. péksüteményből 55 %-kal, tejből 9 %-kal, halból 47%-kal, tőkehúsból 24 %-kal több fogyott, mint 1953-ban. A gyarmatáruk közül 1958 folyamán mintegy 22 vagon babkávé, 438 vagon citrom, 212 vagon narancs és 40 vagon egyéb déligyümölcs (banán, füge stb.) került az üzletekbe. Zökkenők csak a zöldség- és gyümölcsellátásban voltak. A szocialista kiskereskedelem által 1958-ban forgalomba hozott mintegy 11 500 vagon zöldség- és 5 100 vagon gyümölcsféle kevésnek bizonyult, s az év második felében burgonyából, vöröshagymából, fejes- és kelkáposztából a kiskereskedelem nem tudta az igényeket maradéktalanul kielégíteni. A gyümölcsfélék közül főként cseresznyéből, barackból és eperből mutatkozott hiány.
Az ellátás nehézségeihez az is hozzájárult, hogy 1958-ban a piacokra sem érkezett elegendő zöldség és gyümölcs. Ezekből a cikkekből ugyanis a piaci felhozatal számottevő, alig kevesebb, mint az állami és szövetkezeti boltokban forgalomba hozott mennyiség.
A lakosság élelmiszerszükségletének mintegy tizedrészét adó termelői felhozatal összetételére jellemző, hogy például 1958-ban a piacokon forgalomba került áruk kb. ¾ része zöldség, burgonya és gyümölcs volt. A baromfi csak 13, a tojás pedig mindössze 5 %-ot képviselt a felhozatalban.
1955 óta a piaci forgalom — a burgonya és a hal kivételével — csökkenő irányzatot mutat, s ebben közrejátszott a szocialista kiskereskedelem jobb áruellátása is.
Megemlítendő azonban, hogy a többnyire friss állapotban fogyasztásra kerülő élelmiszerek minősége a boltokban — a szállítási és tárolási nehézségek miatt — sokszor elmarad a piaci árukétól és emiatt a vásárlók inkább drágábban, a termelőktől szerzik be azokat.
Az életszínvonal emelkedése — bár kétségtelen, hogy az élelmiszerek forgalmára is nagy hatást gyakorolt — különösen megnövelte az iparcikkek iránti keresletet. 1958-ban az élelmiszerforgalom 14 %-os emelkedése mellett a ruházati, textil- és bőráruk forgalma 60, a vegyesiparcikkeké 79 %-kal volt magasabb az 1953. évinél. A fontosabb ruházati cikkek közül kötöttáruból több mint 360, férfi felsőruházati cikkekből közel 340, női felsőruházati cikkekből pedig mintegy 200 millió Ft-os forgalmat bonyolított le a fővárosi kiskereskedelem, 30—40 %-kal magasabbat, mint 4—5 évvel korábban. Konfekcióárukból a kereskedelem már 1955—56-ban sem szűkölködött, az eladási forgalom mégis viszonylag alacsony volt, mert az ipar gyengébb minőségű készárukat gyártott, nem vette kellően figyelembe a divat követelményeit. Az utóbbi 1—2 évben a konfekcióipar munkája sokat javult, s ma már a készen kapható ízléses, divatos, jó minőségű férfi-, női- és gyermekruházati cikkek megérdemelten nagy keresletnek örvendenek.
A kiskereskedelem eladási forgalma az ún. vegyes iparcikkekből 1958-ban meghaladta a 4,3 milliárd Ft-ot. Az eladás főként azokból a cikkekből növekedett, amelyek beszerzésére az emberek már csak az anyagi jólét bizonyos fokán gondolhatnak. Így például motorkerékpárból 68 %-kal, varrógépből 98 %-kal, kerékpárból 127 %-kal, kozmetikai cikkekből 42 %-kal többet adtak el a főváros boltjai, mint 1953-ban. Feltűnően nagy volt az érdeklődés a különböző háztartási gépek, magnetofonok, televíziós készülékek iránt is. 1958-ban kb. 40 ezer mosógép (amelyből ma már többféle típus állandóan kapható), 8 ezernél több porszívó, közel 10 ezer televíziós készülék, 47 ezer rádióműsorvevőkészülék talált vevőre a budapesti boltokban. Kétségtelen, hogy a vegyes iparcikkek forgalma még magasabb lehetett volna, ha egyes árucikkekből — elsősorban bútorokból, bizonyos építőanyagokból és könyvekből — nagyobb mennyiség állt volna a vásárlóközönség rendelkezésére.
A főváros élelmiszerboltjaiban és iparcikküzleteiben az áruk ízléses formában történő előrecsomagolásának megkezdése, a vásárolt áruk házhozszállítása, az előrerendelés bevezetése és nem utolsósorban az új eladási formák, az önkiszolgáló, gyorskiszolgáló és preszelekciós (minta után árusító) boltok meghonosítása emelte a kereskedelem munkájának színvonalát. 1958. év végén már 12 önkiszolgáló, 1 félönkiszolgáló, 79 gyorskiszolgáló és 28 minta után árusító bolt, illetőleg áruházi osztály működött. Természetesen az új, korszerűbb kiszolgálási formák elterjesztésében még csak kezdeti eredményeket értünk el. A további előrehaladás érdekében a nélkülözhetetlen tárgyi és szervezési feltételek megteremtése (berendezés, előrecsomagolt cikkek számának bővítése) szükséges, ami az ipar részéről fokozottabb támogatást is igényel.
Vendéglátás
A vendéglátás a fővárosban kiterjedt hálózattal rendelkezik. 1958. év végén közel 1 700 vendéglátóhely, köztük 408 étterem, kisvendéglő, 333 cukrászda, illetve eszpresszó nyújtott étkezési és szórakozási lehetőséget a főváros lakosságának.
Az elmúlt években számos reprezentatív vendéglátóüzem létesült a fővárosban; csak néhányat említve: Szép Ilonka, Vadrózsa, Pálma, Royal, Tinódi eszpresszó, Fortuna étterem. Helyreállították, illetve korszerűsítették többek között a Hungária, Palace, Gundel és Badacsony éttermet, a Baross, Deák, Belvárosi, Astoria kávéházat.
A reprezentatív szórakozóhelyek fejlesztése mellett azonban éveken át jóformán semmi sem történt annak érdekében, hogy megszűnjenek a város képét elcsúfító, sokszor garázda, részeges elemek által látogatott, ún. talponállók. Jogos volt a panasz, amely a családias kisvendéglőket hiányolta a reprezentatív éttermek, szórakozóhelyek mellett, illetve az italboltok helyett. 1956 óta ebben is előrehaladtunk. 1958 közepéig is már több, mint 100 italbolt helyén nyílt hangulatos kisvendéglő, étterem. A külső kerületekben azonban e tekintetben még nem következett be számottevő változás. A XVIIÍ., XIX., XX., XXI., XXII. kerületben még ma is az italboltok, kocsmák vannak többségben, kevés a megfelelő színvonalú szórakozást nyújtó vendéglátóüzem.
A vendéglátóhelyek áruellátása 1957-ig nem volt mindenben kielégítő. Az 1950-es évek elején a borhiány okozta a legtöbb nehézséget, majd 1954—55 nyarán a sör volt kevés. A vendégek részéről számos kifogás merült fel az ételféleségek kis választéka és minősége miatt is.
Az ellenforradalom leverése után az életkörülmények javulásával a vendéglátás forgalma jelentősen fellendült. A megnövekedett igénybevétel ellenére az utóbbi két évben lényegesen kevesebb zökkenő volt az ellátásban, mint a korábbi évek bármelyikében. 1958-ban a főváros vendéglátóhelyeinek bevétele meghaladta a 2,5 milliárd Ft-ot, 22 %-kal volt magasabb, mint 5 évvel korábban. A forgalom értékben kimutatott növekedésének elbírálásánál figyelembe kell venni azt is, hogy a szeszesitalok ára az utóbbi években emelkedett. (Azóta — 1059. augusztus 18-án — a bor árát leszállították.)
Az üzemi vendéglátás területén is figyelemre méltó fejlődés tapasztalható: 1958-ban 18 %-kal volt nagyobb a forgalom értéke, mint négy évvel azelőtt. Az üzemi konyhákon naponta mintegy 300—350 ezer dolgozó étkezik. Az étkezőhelyek számának és ellátóképességének növelése mellett a jövőben még több gondot kell fordítani a kulturáltságra. Sok üzemi konyha még ma is csak egyféle menüt készít, bár az utóbbi időben bővült a választék. 1957 végén az 509 konyha közül 111 többféle menüt szolgáltatott, 165 pedig kímélő ételeket is főzött, vagy étlap szerinti étkezést is nyújtott.
A vendéglátás mind a hálózat fejlesztése, mind az ellátás megjavítása tekintetében jó eredményeket mutathat fel. A vendéglátás egyik igen fontos területén, a szállodaiparban azonban a helyzet ma is rendkívül kedvezőtlen.
Budapest szállodáinak jelentős része a második világháború során megsemmisült. Valamennyi újjáépítésére — a népgazdaság előtt álló számos más sürgetőbb feladat miatt — mind ez ideig nem kerülhetett sor. Súlyosbítja a helyzetet, hogy 1950—1954 között, amikor a kedvezőtlen nemzetközi helyzet miatt az idegenforgalom nagymértékben megcsappant, a megmaradt szállodák egy részét átépítették s más célra vették igénybe.
Az egyébként is kedvezőtlen szállodai helyzetet tovább rontotta, hogy az 1956. évi ellenforradalom során 418 szállodai szoba teljesen használhatatlanná vált, 79 súlyosan, 27 pedig könnyebben megsérült.
1955 óta az idegenforgalom ismét fellendült, s 1958-ban már közel 60 000 külföldi vendég szállt meg Budapest szállodáiban, kétszer annyi, mint 1948-ban. A növekvő idegenforgalom mellett évről évre jobban érezhető a szállodai kapacitás elégtelensége. 1937-ben 69 szálloda, 73 penzió — összesen 9 206 férőhellyel — állt a vendégek rendelkezésére, ma ezzel szemben mindössze 15 szálloda és egy penzió van a fővárosban, amelyek együttes férőhelye nem éri el a 2 300-at.
Szállodai férőhelyekkel való ellátottságunk alapvető, gyors javulására a tervek szerint még nem lehet számítani. Tervezik ugyan új szállodák építését, a Duna-parti szállodasor kialakítását, de ezek használatbavétele csak néhány év múlva történhet meg. Addig is, amíg módunkban áll új szállodákat építeni, az eredetileg szállodának épült, de az utóbbi években más célra használt épületek egy részének visszaadásával lehet enyhíteni a szállodai férőhelyhiányt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!