– A felszabadult főváros első évei, az újjáépítés kezdete
(Idézet: A felszabadított Budapest tizenöt éve)
A főváros gazdasági, kulturális életének, a lakosság ellátásának áttekintése a felszabadulástól napjainkig
A felszabadult főváros első évei, az újjáépítés kezdete
(1945—1947)
Budapest romokban
A Horthy fasizmus, negyedszázados uralmának betetőzéseként, az imperialista háború vérzivatarába vitte a magyar népet, az ország gazdaságát, százezrek életét idegen célok érdekében áldozta fel. 1944. év második felében — amikor a hitleri Németország bukása már nyilvánvaló volt — a német fasiszták és nyilas bérenceik Hitler uralmának meghosszabbítása végett hadszíntérré változtatták az országot és Budapestet a katonai ostrom megpróbáltatásainak tették ki. A Vörös Hadsereg — miután a fővárost megszállva tartó fasiszta csapatok a fegyverletételt esztelenül elutasították és a szovjet parlamentereket meggyilkolták — megindította a hadműveleteket Budapest felszabadításáért. Áldozatos harcok után 1945. január 18-án Pest, február 13-án Buda is felszabadult, és április 4-ig az egész ország területéről kiűzték a fasiszta haderőket.
A szovjet hadsereg történelmi jelentőségű győzelme Magyarországon véget vetett az imperialista megszállásnak, összetörte a Horthy-féle államgépezetet és megadta a nép javát szolgáló társadalom felépítésének lehetőségét. A feladat óriási volt. Megfelelően értékelni csak úgy tudjuk, ha emlékezünk arra, hogy 1945-ben milyen rendkívüli nehézségekkel néztünk szembe.
A német és a magyar fasiszta fegyveres erők megsemmisítése után Budapest romokban hevert. Az épületek és lakások nagyobb része megsérült, illetve egészen összeomlott. Az ipar és a közlekedés a súlyos pusztítások miatt megbénult. Használhatatlanná vált a közművi berendezések nagyrésze. Tönkrement a kereskedelmi hálózat. Az árukészletek elhurcolása, felélése, megsemmisülése, az egészségügyi intézmények működését akadályozó károk a legelemibb életszükségletek kielégítését veszélyeztették.
Budapest épületeit kb. kétszer annyi kár érte, mint az összes vidéki épületeket. Ha az üveg-, vakolat-, továbbá a kisebb tetőkárokat szenvedett épületeket is az épen maradt házak közé soroljuk, akkor is a lakóházaknak mintegy háromnegyede a károsodást szenvedettek között tartható nyilván.
| A lakóépületek | ||
| száma | %-os megoszlása | |
| 1945 márciusában | ||
| Ép | 10 323 | 26,0 |
| Sérült | 18 686 | 47,1 |
| Súlyosan sérült | 9 140 | 23,1 |
| Megsemmisült | 1 494 | 3,8 |
| Összesen | 39 643 | 100,0 |
Megsemmisült, illetőleg használhatatlanná vált 113 ezer lakószoba, ami mintegy 250—300 ezer embernek nyújtott otthont.
A háborús pusztítások rendkívül nagy nehézségeket okoztak a lakosság közművi ellátásában is. A szolgáltatások minimálisra csökkentek. Budán heteken keresztül nem volt víz, a villamosenergia- és gázszolgáltatás az egész városban hosszú ideig szünetelt. A Vízművek 5 nagyobb gépegysége teljesen tönkrement, a harcok során mintegy ezer csőtörés keletkezett; a Gázművek súlyos rongálódása mellett, a gázfőcsőhálózatból mintegy 3 km hosszúságú szakasz elpusztult s ugyanakkor a csatlakozó vezetékek több mint 15%-a is használhatatlanná vált. A csatornahálózat rongálódása szintén nagymértékű volt: a beomlások miatt több mint 100 km hosszúságban nem működött a hálózat.
Súlyosan érintette a gazdasági helyzetet az a körülmény, hogy a háborús károk megbénították a helyi közlekedést is. A fasiszták felrobbantották a Duna-hidakat, és ezzel Budát és Pestet teljesen elszakították egymástól. A felszabadulás előtti 1860 villamoskocsiból csak mintegy 900 maradt épségben. A városi autóbuszok nagyobb részét nyugatra hurcolták, a többi megsemmisült, vagy a sérülések következtében üzemképtelenné vált. Mindössze 4 autóbusz maradt használható állapotban. A mintegy 427 km villamos felsővezetékből csupán 70 km volt ép, és erősen megrongálódott, hosszú szakaszokon használhatatlanná vált a sínhálózat is.
A felszabadulás után az a veszély fenyegette a fővárost, hogy a mindenütt nagy mennyiségben felhalmozódott szemét, a romok alatt heverő, vagy csak ideiglenesen elhantolt hullák stb. miatt az esetleg fellépő járványok még több áldozatot szednek a lakosság soraiból, mint maguk a háborús események. Ugyanakkor a főváros az 1940. évi 20 ezer kórházi ággyal szemben, 1945. év végén mindössze 12 500 kórházi ággyal rendelkezett. Korlátozta az egészségügyi tevékenységet az is, hogy a kórházi berendezések és felszerelések jelentékeny része tönkrement. A budapesti klinikákon például megsemmisült az orvosi műszerek 60%-a. Megnehezítette a helyzetet továbbá, hogy a háború alatt működő orvosok 40%-a különböző okok miatt kikapcsolódott az egészségügyi munkából.
A lakosság egészségi állapota rendkívüli mértékben leromlott. 1945-ben 10 ezer lakos közül 27-en haltak meg gümőkórban, az 1940. évi 15-tel szemben. Ugyanebben az évben ezer élveszülöttre 261 egy éven aluli meghalt jutott, míg 1940-ben 98. A hosszú hetekig pincében élt emberek között a rossz táplálkozás okozta általános legyengülés miatt, a tisztálkodás elemi feltételeinek hiánya következtében fertőző betegségek kezdték felütni fejüket. Különösen sok tífusz és vérhas megbetegedés történt.
| Megbetegedések száma | ||
| 1929—38. évek átlaga |
1945. év | |
| Hastífusz | 588 | 1 550 |
| Kiütéses tífusz | — | 758 |
| Vérhas | 553 | 980 |
A háború pusztításai a kulturális igények kielégítésének éppúgy gátat vetettek, mint ahogy megakadályozták az egészségügyi ellátást. Az iskolák jóval több mint fele használhatatlanná vált, 15%-a pedig csaknem teljesen megsemmisült.
A háború természetesen nem kímélte a könyvtárakat, színházakat, mozikat és más kulturális intézményeket sem. A legnagyobb befogadóképességű mozik közül igen sok egészen hasznavehetetlenné lett. A múzeumok megrongálódása során óriási művészi és történelmi érték pusztult el. Ezt tetézte még, hogy a németek és a nyilasok rengeteg műkincset elraboltak. Szinte teljesen tönkrementek a rádió adóberendezések is.
A háborús pusztítás úgyszólván megbénította a kereskedelmi életet. Az üzletek nagyrésze elpusztult, a készletek jelentős részét a fasiszták elhurcolták. Az ostrom végén a főváros lakossága éhes, nyomorgó emberekből állott, ellátásuk szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt. Az élelmiszerhiány olyan nagyfokú volt, hogy az 1945. februárban megalakult Közellátási Kormánybiztosság által bevezetett élelmiszerjegyekre naponta csak 10 dkg kenyeret adtak.
A budapesti lakosság ellátásának, az egészségügyi követelmények és a kulturális igények kielégítésének feltételei annyira hiányoztak, hogy a helyzet normalizálása rövid időn belül akkor sem történhetett volna meg, ha a gazdasági ágazatok teljes kapacitását e cél szolgálatába állíthatják. Még súlyosabbá tette azonban a helyzetet, hogy a termelőmunka megszervezése és megindítása rendkívül nehéz volt.
Budapest esetében, amely legtöbbet szenvedett a háborús cselekményektől, figyelembe kell venni azt is, hogy ipara a háború előtt az országos termelésnek több mint felét szolgáltatta. Tehát veszteségei — az ország és természetesen a főváros talpraállítása szempontjából — ennek arányában estek latba. A bombázások és az ostrom következtében alig maradt Budapesten 100 üzem, amely nem szenvedett jelentősebb kárt vagy rongálódást, 200 üzem működését pedig teljesen meg kellett szüntetni. A pusztítások a budapesti gyáripar erőgépeinek teljesítőképességében mintegy 70%-os csökkenést idéztek elő.
A főváros és közvetlen környékének mezőgazdaságát, mely a városi lakosságnak egyes élelmiszerekből nagy mennyiséget adott, szintén súlyos veszteségek érték.
A növénytermelést különösen a melegágyi ablakkeretek és a vízkiemelő berendezések nagyrészének megsemmisülése miatt érte kár. Az állatállomány csaknem teljesen elpusztult az ostrom alatt. Még az 1945 közepén meglevő állomány is csak alig több mint fele volt az 1944. évinek.
Budapest területéhez hasonlóan károsodás érte az ellátó övezetet is. A városi lakosság részére szállított zöldség- és gyümölcsfélék mennyisége éppen ezért lényegesen alatta maradt a szükségletnek. Az 1945. évi zöldségfelhozatal alig 1/3-a volt a háború előttinek, az ellátó övezet területéről származó zöldségféle pedig csak 1/5-e, a gyümölcs tizedrésze. A felhozatal ilyen nagymérvű csökkenéséhez természetesen hozzájárultak a közlekedési nehézségek is.
A háború utáni népesedési helyzet
A gazdasági javakban és termelőeszközökben, valamint a lakosság életkörülményeit érintő egyéb területeken bekövetkezett háborús pusztulás kifejezésre jutott a népmozgalom eseményeiben, a népesedési helyzet alakulásában. A helyi hadműveletek következményeitől való félelem, sokaknak a németek által történt elhurcolása, az ostrom megpróbáltatásai számottevő változásokat eredményeztek a népesség számában és összetételében. A népesedés helyzetét a pusztulás mértékének megítélésénél sem lehet figyelmen kívül hagyni, de vizsgálni kell — a legfőbb termelőerő nagyságának és állapotának jellemzéséül — a kibontakozás, az építőmunka megszervezése szempontjából is.
A népesedési helyzet vizsgálatánál figyelembe vettük az 1950-ben Budapesthez csatolt peremvárosokat és településeket is, tekintettel arra, hogy ezek lakosságának túlnyomó része már Nagy-Budapest kialakítása előtt is a fővárosban keresett munkaalkalmat, és sok vonatkozásban az itt ellátandók számát növelte.
A háborús években — elsősorban a hadiipar által teremtett munkalehetőség vonzására — évről évre fokozódott a vidékről történő bevándorlás. A népesség száma 1944-ben érte el a maximumot, majd a bombázások, deportálás és a háborús eseményekkel összefüggő más okok következtében megindult az igen nagy ütemű elvándorlás, a lakosság számának nagyfokú csökkenése. 1945 után a lakosság visszavándorlása meglehetősen gyorsan megkezdődött.
A népesség száma
| Időpont | Kis-Budapest | Budapesthez csatolt települések |
Budapest |
| 1930. december 31. | 1 006 184 | 435 417 | 1 441 601 |
| 1941. január 31. | 1 164 963 | 547 488 | 1 712 451 |
| 1944. június 30. | 1 234 153 | • | • |
| 1945. március 25. | 832 800 | • | • |
| 1945. szeptember 30. | 990 139 | • | • |
| 1946. június 30. | 1 034 130 | • | • |
| 1949. január 1. | 1 057 912 | 532 352 | 1 590 264 |
A felszabadulás utáni években a népesség összetétele is megváltozott. Az aktív kereső népesség aránya — a háborúban elpusztult, illetőleg idegen országokban kintrekedt produktív korú lakosság nagy száma következtében, valamint a tönkretett gazdasági élet miatt — kisebb volt, mint a felszabadulás előtt, s a javulás csak lassú fokozatossággal következett be. Mindenesetre 1949-ben 100 aktív keresőre még mindig 102,4 eltartott jutott az 1941. évi 87-tel szemben.
Budapesten éppúgy, mint minden más nagyvárosban, már a felszabadulás előtt több volt a nők száma, mint a férfiaké. A munkaképes férfiak tekintélyes hányadát a háború magával sodorta s így a felszabadulás után a nők aránya igen jelentősen növekedett: még 1949-ben is 5%-kal nagyobb volt, mint 1941-ben.
A háborús események hatása a lakosság korszerinti összetételét is számottevően megváltoztatta. Csökkent a produktív korosztályokba tartozók száma. Még az 1941. és 1949. évi adatok összehasonlítása is ilyen irányú eltolódást mutat. A népességet érintő változások jellegének ismeretében bizonyosra vehető, hogy a felszabadulás utáni esztendőben az eltolódás még nagyobb arányú volt.
| 1941. január 31. |
1949. január 1. |
|
| 15 évnél fiatalabb | 15,7 | 18,0 |
| 15—59 éves | 74,3 | 70,6 |
| 60 éves és idősebb | 10,0 | 11,4 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 |
Megindul a gazdasági élet vérkeringése
A felszabadulás lehetőséget teremtett arra, hogy a nép saját kezébe vegye sorsának irányítását. Ez a lehetőség hatalmas politikai, államigazgatási, gazdasági feladatok egész sorát vetette felszínre, amelyek megoldása elsősorban a párt vezette munkásosztályra várt.
A Magyar Kommunista Párt 1945. május 20-i országos pártértekezlete meghatározta az újjáépítés programját. E szerint a meglevő gazdasági erőket a legfontosabb feladatokra kell összpontosítani: a vasúti közlekedés és postaforgalom megindítására, az ehhez szükséges iparágak munkájának megkezdésére, az építőmunka megszervezésére, valamint a tönkrement gyárak, elpusztult lakóházak, közlekedési objektumok felépítésére.
Az újjáépítésben Budapestnek fővárosi helyzeténél, munkásainak nagy számánál, újjáteremthető anyagi erejénél fogva igen nagy fontosságú szerep jutott. A magyar vasúti közlekedési hálózat centrális, sugaras szerkezete Budapest pályaudvarainak, hídjainak rendbehozatalát sürgette az ország különböző részei közötti kapcsolat megteremtése érdekében. De a közúti közlekedés zavartalan lebonyolítása is hasonló követelményeket támasztott a fővárossal szemben.
Az építőanyag- és munkaerőhiánnyal küzdő építőipar, melynek műszaki színvonala sem ütötte meg a feladatok szabta mértéket, a munkások hősies helytállásával bámulatosan rövid idő alatt mutatta fel az újjáépítés első nagy eredményeit. Hozzákezdtek a Kossuth-híd építéséhez és a Vörös Hadsereg műszaki alakulatainak segítségével már 1946. január 15-én átadták a forgalomnak. Még ebben az évben befejeződött a Szabadság-híd és a Déli összekötő vasúti-híd helyreállítása is.
Az ipari termelés megszervezése, illetőleg anyagi és személyi feltételeinek megteremtése, az energia- és nyersanyagellátás, a termelőberendezések pótlása, üzemképessé tétele, a munkaerő aktivizálása — tekintettel a lakosság alacsony színvonalú ellátottságának visszahatására — túlontúl nehéz feladatnak ígérkezett.
Az egyik legnagyobb probléma a nyersanyaghiány volt. Készleteinket nyugatra hurcolták, vagy a harci események megsemmisítették. A kitermelő iparágak nem dolgoztak még teljes kapacitással, a mezőgazdaság súlyos helyzetben volt, a külkereskedelmi kapcsolatok a háború következtében megszakadtak. A Szovjetunió felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a nehézségek leküzdésében. Nyersanyaggal látta el az ipart és ezzel elősegítette a termelés megindítását. Textilgyáraink például szovjet gyapot felhasználásával kezdtek dolgozni.
Az élelmiszeripari vállalatok közül először a sütőüzemek és a fővárosi kenyérgyárak kezdték el a munkát, majd a vágóhidak és a tejfeldolgozó üzemek kapcsolódtak be a főváros élelmiszerellátásába. A termelés még ezekben az üzemekben is csak igen kis kapacitással folyhatott, a nem közvetlen fogyasztási cikkeket gyártó iparágak pedig még csak alig láttak munkához. Az ipari munkások létszáma 1945 tavaszán már közel fele volt az 1944. évinek, de az ipari termelés színvonala ebben az esztendőben a háború előttinek még csak 15%-át érte el. Lényeges változás 1945 második felében következett be, amikor a nehézipar ágazataiban és a textiliparban — különösen a szakmunkások tekintetében — már munkaerőhiány jelentkezett. A rendkívüli nehézségek ellenére az ipari termelés fokozatosan növekedett és a munkáslétszám 1946 júniusában már 19%-kal meghaladta az 1945. év végén foglalkoztatottak számát.
A Magyar Kommunista Párt politikai síkon elért sikerei eredményeképpen, a dolgozó nép követelései nyomán, 1946-ban a bankok és a bányák államosítása mellett, már köztulajdonba kerültek az első nagyvállalatok, mint a Weiss Manfréd Művek, a Ganz stb. Ezekkel az államosításokkal kezdetét vette a tulajdonviszonyok megváltoztatása az iparban. Az első államosítások végrehajtása, majd a külföldi kölcsön igénybevétele nélkül 1946. augusztusban megvalósított stabilizáció megerősítette a demokrácia gazdasági alapjait és hitelét, egyben a teljes konszolidáció távlatait körvonalazta.
A stabilizációért folytatott harc sikerének feltételei a Kommunista Párt következetes politikájának eredményeképpen jöttek létre. A párt vezetőszerepe, a munkás-paraszt szövetség, a „Baloldali Blokk” életrehívásával, a földreform eredményeinek megvédésével, a reakciós elemek leleplezésével és fokozatos elszigetelésével megerősödött. A termelés megszervezése, a készletek gyarapodása pedig megfelelő gazdasági alapot adott a stabilizációhoz.
A párt a jó pénz megteremtésével a gazdasági újjáépítés egyik legnagyobb csatáját nyerte meg, amely a termelés színvonalának ugrásszerű növekedését eredményezte. Ezen túlmenően megalapozta a további politikai előrehaladást is. A sikeres gazdasági-pénzügyi intézkedések kezdeményezése tovább szélesítette, növelte a párt befolyását a munkások, szegényparasztok, értelmiségiek, sőt a pénzromlástól szenvedő kispolgárság körében is.
1946 végére a szünetelő iparvállalatok száma minimálisra csökkent, a működő üzemek száma lényegében már elérte az 1938. évit. A termelés azonban még sok fontos fogyasztási cikkből alig közelítette meg az 1938. évi 30%-át, az átlagos munkáslétszám pedig még 20%-kal volt kevesebb, de ez 1945 októberéhez viszonyítva már több mint 30%-os emelkedést jelentett. Az erőgépek és villamosmotorok 1946. évi teljesítőképessége már nem maradt el nagymértékben a háború előttitől, de a felhasznált villamosenergia az iparban még fele sem volt az 1938. évi fogyasztásnak.
A mezőgazdasági termelés Budapesten is nehezen indult meg vonóerő, vetőmag, gépek, felszerelések hiánya miatt. A főváros vezetősége a lehetőségekhez képest segítette a termelőket (vetőmagkiutalás, palántakiosztás stb.), mégis 1945 közepén a szántóterületnek csaknem 14%-a állt megműveletlenül. (A háború előtt általában 1% volt a megműveletlen terület aránya.) Az állatállomány pótlása is eléggé lassan haladt.
Budapest mezőgazdaságában az első jelentős változást a földreform hozta. A nemzet összes demokratikus erejét egyesítő politika alapján sikerült megoldani az utolsó századok legfájóbb kérdését: a földnélküli parasztság földhözjuttatását. A földreform-rendelet Budapesten és a főváros határától számított 30 km-es övezetben az 50 katasztrális holdnál nagyobb földbirtokok kiosztását írta elő. Ilyen nagybirtok kevés volt a mai Budapest területén (Károlyi birtok, Szemere birtok stb. és néhány birtok a főváros tulajdonában).
Budapesten a földosztás céljára igénybevett terület mégis jelentős nagyságú volt, bár a főváros tulajdonát képező és más közületi birtokok nem kerültek kiosztásra. A háborús bűnösök földjeit ugyanis a birtok nagyságára való tekintet nélkül igénybevették. Ilyen terület pedig Budapesten jelentős számban volt.
A földreform során mintegy 10 ezer katasztrális hold földet, a mezőgazdaságilag művelt összes terület kb. harmadrészét osztották ki 3 234 dolgozó paraszt, üzemi munkás és más dolgozó között. A kiosztott terület túlnyomó része szántó volt, a szőlő és gyümölcsös területe mintegy ezer katasztrális holdat tett ki. Igénybevételre és kiosztásra kerültek azok a — Budapest ellátása szempontjából nagyjelentőségű — kertészeti területek is, melyek a nagybirtokok bérelt területén feküdtek. Az új gazdák közül azonban sokan nem rendelkeztek elegendő anyagi erővel és szakértelemmel a zöldségtermelés folytatásához. Emiatt egyes területeken (pl. Soroksáron, Szigetdűlőn, Gubacspusztán) több évre megszűntek a zöldségtermelő kertészetek.
1946-ban a zöldségellátás javítása érdekében a főváros vezetősége megszervezte a kiskert-akciót, azzal a céllal, hogy minden talpalatnyi területet kihasználjanak zöldségfélék termelésére. Ennek során nemcsak a házak körül található kerteket, hanem átmenetileg nagyobb köztereinket, a Városliget ma viruló virágágyait is zöldséggel ültették be.
1945 végén — 1946 elején a mai Budapest területén is megalakultak az első földművesszövetkezetek, a földreform során ki nem osztott ingatlanok, épületek, gépek, telepítések, gyümölcsösök közös hasznosítására. Ezek voltak az első termelőszövetkezetek csírái.
Küzdelem az alapvető életfeltételek megteremtéséért
A háborús elesettség megszüntetése, a normális emberi élet feltételeinek megteremtése érdekében mindenekelőtt hozzá kellett fogni az újjáépítéshez, rendezni az élet- és munkakörülményeket és gondoskodni a lakosság sokrétű ellátásáról.
A lakosság élelmezése a termelés megfelelő szintre való emelésén kívül — a kereskedelmi hálózat károsodása miatt — elosztási és szervezési nehézségek leküzdését is megkövetelte.
A Községi Élelmiszerüzem 1945 januárjában 12 bolttal kezdte meg tevékenységét, és az év végére, az átvett Meinl-boltokkal együtt, már 83 boltban árusított. 1945 első felében a főváros valamennyi intézményének — beleértve a kórházakat is — a Községi Élelmiszerüzem szállított élelmiszereket. Dolgozóinak száma 1945. februárban 150, az év végén már 1247 fő volt. A Tej szövetkezeti Központ (OMTK) az év közepén nyitotta meg századik üzletét. A magánkereskedelmet az állam 15 milliós kölcsönnel segítette.
1945 márciusában érkezett meg az első jelentősebb, 2 ezer vagonos szovjet élelmiszer szállítmány, amelyet a Közellátási Kormánybiztosság jegyre osztott szét. Az élelmiszerellátás a jó termés következtében a nyári hónapokban érezhetően javult. A javulás azonban csak átmeneti volt, 1945 őszén az ellátási helyzet ismét súlyossá vált, és az előzőleg felemelt kenyérfejadagot ismét 10 dkg-ra kellett leszállítani. Cukrot, tejet csak a gyermekek részére lehetett biztosítani. Decemberben a malmok lisztkészlete 9 napra volt elegendő, burgonyából pedig csak 200 vagon volt raktáron. Zsírhoz, tojáshoz, húshoz még a feketepiacon sem igen lehetett hozzájutni. Ilyen körülmények között nézett a főváros lakossága a tél elé, amit súlyosbított még az is, hogy a tüzelőellátás — a készletek kimerülése, valamint szállítási nehézségek miatt — teljesen kilátástalan volt. 1945—1946 telén a parkok, kertek fáival fűtöttek és 367 katasztrális hold erdőt irtottak ki a budai hegyekben. A kormány a munkahelyeken történő élelmiszerjuttatásokkal igyekezett a dolgozók szükségleteinek legalább minimális részét kielégíteni.
A jegyre kiadható fejadagokat a tél folyamán többször kellett csökkenteni. A téli hónapok táplálkozási körülményeire jellemző, hogy az átlagos fogyasztás az 1938. évi színvonal felét sem érte el (tejből és tejtermékből még 1%-át sem).
Az infláció egyre súlyosabbá vált. Az árakat felhajtó spekuláció óriási hasznot juttatott a nyomor vámszedőinek, az újjáépítés áldozatos munkáját végző dolgozók rovására. A hatóságok árdrágítás, üzérkedés elleni eredményes fellépését pedig részben akadályozta az, hogy a kereskedői engedéllyel rendelkezők száma a felszabadulást követő 1 esztendő alatt kb. 20 ezer fővel növekedett. A gyárakból kikerült áruk sokszor 8—10 kézen át jutottak el a fogyasztókhoz. Az iparcikkekkel, főként a ruházati cikkekkel való láncolás csökkentése érdekében az elosztást a Textil Gazdasági Hivatal vette át. A problémát azonban még a textilkereskedők árukészletének zárolása sem oldotta meg. Ebben az időben minden harmadik textilkiskereskedőre jutott egy nagykereskedő.
Az élelmiszerkészletek 1946 tavaszára csaknem teljesen kimerültek. A hatósági jegyesáru-ellátás teljesen bizonytalanná vált és az üzemek sem tudták kiadni dolgozóiknak a kalóriajárandóságot.
Ebben az időben az élelmiszerek, főként a nagyobb kalóriatartalmúak felhozatala elenyésző volt az 1938. évihez képest. A Budapestre vasúton felhozott fontosabb élelmiszerek mennyisége a következőképpen alakult:
| (Vagon) | |||
| 1938 negyedév átlaga |
1946 | ||
| I. | II. | ||
| negyedév | |||
| Vágott baromfi és hús | 251 | 4 | 6 |
| Zsiradék | 172 | 11 | 92 |
| Tej, tejtermék | 3 244 | 25 | 17 |
| Tojás | 186 | 6 | 7 |
A szédületes iramú pénzromlás során a munkabérek, csillagászati számokat elérő névleges növekedés mellett, 1946. június folyamán reálértékben az 1939. évi színvonal töredékére süllyedtek.
A katasztrofális helyzetből a Magyar Kommunista Párt által előkészített és 1946. augusztus 1-én végrehajtott stabilizáció vezetett ki.
A kibocsátott új pénz, a „jó forint” és az erre alapozott gazdasági intézkedések szinte ugrásszerűen javították a lakosság ellátását. 1946 augusztusában az előző havihoz képest 2 és félszer több élelmiszer érkezett a fővárosba. A felhozatal a következő hónapokban is tovább növekedett. 1946 második félévében például a burgonyából vasúton piacra felhozott mennyiség elérte az 1938. évi teljes felhozatal volumenét. Húsfélékből, tojásból és tejtermékekből az első félévit sokszorosan meghaladó — bár még nem elegendő — mennyiség érkezett.
A lakosság anyagi ellátása, az életfeltételek megteremtése nem merült ki az élelmiszerekről való gondoskodásban, hanem gyors és hatásos intézkedéseket kellett foganatosítani az égető lakásproblémák megoldására, a közművi szolgáltatások, az egészségvédelmi tevékenység megkezdésére, a helyi közlekedés megindítására.
Az elsőrendű fontosságú feladatok között szerepelt a lakások lakhatóvá tétele, a romtalanítások révén az életveszély elhárítása. A romok eltakarítása, a lakóépületek rendbehozatala, az akkori kisipari munkamódszerekkel dolgozó, alig gépesített, kis termelőegységekből álló építőipar erejét meghaladó feladat volt. Ilyen körülmények között igen nagy eredménynek tekinthető, hogy a romeltakarítási munkák jelentős előrehaladása mellett 1945 októberéig a csaknem 24 000 megrongált tetőzetű épület közül 13 000 épület tetejét kijavították. Ugyancsak 1945 folyamán helyreállítottak 5 872, 1946-ban pedig további 6 500 lakást. A helyreállítás ütemét a következő adatok szemléltetik:
| Teljesen | Részlegesen | |
| helyreállított lakóházak száma | ||
| 1945. I. 1—1947. VIII. 1 | 10 341 | 8 572 |
| 1947. VIII. 1—1948. XII. 31. | 2 990 | 3 409 |
A közművek kárainak pótlása és a szolgáltatások megindítása a közegészségügyi helyzet miatt is rendkívül fontos volt. A Vízművek csőhálózatát néhány hónap alatt, a megsérült gépi berendezéseket szintén rövid idő alatt kijavították. 1945 nyarán a Vízművek már a szükségletnek megfelelően szolgáltatott vizet. A Csatornázási Művek 1947-ig befejezte a háborús károk helyreállítását, és ezután megkezdte a hálózat fejlesztését. A csatornahálózat hossza 1947 végén 1 115 km volt, 11 km-rel hosszabb, mint 1938-ban. A gázszolgáltatás a sérülések rendbehozatalával fokozatosan megkezdődött. 1945 márciusában még csak az Óbudai Gázmű közvetlen környékét, áprilistól kezdve azonban egyre több háztartást kapcsoltak be a hálózatba. Ennek ellenére például a II. negyedévben szolgáltatott gázmennyiség az 1938. év azonos időszakában fogyasztott mennyiségnek még 1/5-ét sem érte el, 1946-ban viszont már némileg meghaladta a háború előtti mennyiséget. Ebben az évben 100 millió köbméter gázt használtak fel, beleszámítva az akkor még nem a fővároshoz tartozó peremrészek (Újpest, Kispest) fogyasztását is.
A felszabadulás után a helyi közlekedés helyreállítása is azonnal — Pesten februárban, Budán márciusban — megkezdődött. A vágányok és felsővezetékek kijavításánál az időrendi sorrendet a romeltakarítási munkák és a közegészségvédelmi célok szabták meg: a Villamosvasút Budapest közélelmezése érdekében — egyéb jármű hiányában — élelmiszerszállítási feladatokat is ellátott. Ezért másodsorban a vásárcsarnokokhoz vezető villamos útvonalakat tették használhatóvá.
A személyszállító járművek gyorsütemű rendbehozatala lehetővé tette, hogy már 1945. február 7-én villamosjárat induljon Újpestre, a Víztorony-Forgách utca között. 1945 áprilisában rendszeres járatokat indítottak a város főútvonalain, a külső területeket a belső városrészekkel összekötő és a Duna-part felé vezető útvonalakon. 1945 végéig 44 villamosjárat indult meg, 1 412 személyszállító járművet helyeztek üzemképes állapotba, és a felsővezetékek több mint 90 %-át megjavították. Az év folyamán mintegy 210 millió utas vette igénybe a villamosközlekedést, ami az 1936—38. évek átlagos személyszállítási teljesítményének 2/3-a volt. Az autóbuszforgalmat a roncsokból újjáépített néhány kocsival indították meg. 1945. július 2-án indult a Gellért tér—Apponyi tér közötti járat, augusztus 5-én a Deák tér—Széll Kálmán tér között az 5-ös jelzésű járat. Az autóbuszforgalom megindításának különösen nagy jelentősége abban állt, hogy a felrobbantott Duna-hidak miatt megszakadt villamosösszeköttetést Pest és Buda között pótolta. Az autóbuszközlekedés helyreállítása természetesen nehezebb feladat volt, mint a villamoskocsik üzembehelyezése, tekintettel arra, hogy csaknem a teljes kocsiállományt nyugatra hurcolták a menekülő fasiszta csapatok. Az autóbuszon szállított utasok száma emiatt 1945-ben, sőt még egy évvel később is, csak 10—12 %-a volt a háború előttinek.
1946-ban — a Szabadság-híd megnyitásával — már villamoson is lehetett Pestről Budára utazni. Csökkent az áramhiány miatti forgalom-korlátozás. A villamoson szállított utasok száma 1945-höz képest ebben az évben már másfélszeresére emelkedett, az autóbuszon utazók száma azonban jóval lassabban nőtt, még 1947-ben is csak 54%-a volt a háború előttinek.
A lakosság életkörülményeinek javításában, a halandóság csökkentésében, a járványveszély leküzdésében fontos szerep jutott a fokozatosan újjáépülő egészségügyi intézményeknek. A kórházak újjáépítése során 1946-ban több mint 3 ezer, 1947-ben pedig kb. 2 ezer kórházi ágyat adtak át rendeltetésének. Ilyen módon a kórházak férőhely tekintetében — a peremvárosokban levő kórházakkal együtt számítva — 1947. év végére elérték a háború előtti színvonal 90 %-át. Sikeresen folyt a rendelőintézetek helyreállítása is. 1947-ben az OTI. a MABI, az OTBA, a MÁV és egyéb szervek rendelőintézetei már több beteget tudtak ellátni, mint a háború előtti években. A vizsgálatok és kezelések száma például 1940-ben 7,1 millió, 1947-ben viszont már 8,6 millió volt. A járványveszély megszüntetése érdekében a lakosság nagy részét — még 1945-ben — védőoltásokkal látták el. A nehéz körülmények mellett is több mint 250 ezer embert oltottak be tífusz ellen. Ezáltal a járványt sikerült hamarosan megfékezni.
A Budapesten gyógyító munkát végző orvosok száma is fokozatosan emelkedett, bár 1947-ben a háború előtti években kimutatott létszámnál még kevesebb volt. 1947-ben 3 871 orvos folytatott gyakorlatot a fővárosban, mintegy 700-zal kevesebb, mint 1936—38-ban.
Míg a romok eltakarítása folyt, és az élet anyagi feltételeinek megteremtése volt a legfontosabb feladat, a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére megtörténtek az első lépések a közművelődés legégetőbb kérdéseinek megoldására és a kulturális igények kielégítésére is. Meg kellett szervezni az iskoláztatást, hozzáfogni a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának felszámolásához, s a társadalom széles rétegei számára lehetővé tenni a művelődést, szórakozást.
Az oktató-nevelő munka a helyreállított, vagy ideiglenesen használhatóvá tett tantermekben nem sokkal a felszabadulás után megindult. Az első tanévben iskolába járó tanulók száma mindössze 68 %-a volt az
1938—39. tanévinek, mégis, a kedvezőtlen viszonyok miatt egy tanteremben a háború előtti 32 tanulóval szemben 34 tanulót oktattak, és emellett a tanítás váltakozó rendszerben folyt.
A közoktatásügy megreformálásában a legfontosabb intézkedés az elemi iskolák I—VI., valamint a polgári iskolák és gimnáziumok I—IV. osztályai helyett 8 osztályos általános iskola szervezésének megkezdése volt. Az új oktatási rendszer bevezetése, a politikai és társadalmi fejlődés követelményeinek megfelelően, lehetőséget adott az oktatás és nevelés tartalmának fokozatos megváltoztatására. Ennek érdekében 1947 folyamán megkezdődött az általános iskolai tanerők továbbképzése. A felnőttek részére, akik korábban nem szerezhették meg az alap-, illetve középiskolai végzettséget, megszervezték a dolgozók iskoláját. Az egyetemi tanulmányi lehetőségek kereteinek kiterjesztésével egyidejűleg 2 éves esti egyetemi tanfolyamokat is indítottak. Az egyetemi hallgatók száma azelőtt soha nem látott mértékben növekedett. Az 1946—47. tanévben — a háború előtti utolsó tanév 7 ezer hallgatójával szemben — több mint 20 ezer egyetemi hallgató tanult Budapesten.
Hamarosan megélénkült a kulturális élet is. A súlyos háborús károk ellenére a könyvtárak nagyrésze már 1945-ben megkezdte működését. Az év végén a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 14 kerületi fiókjában és 3 mozgókönyvtárában volt olvasószolgálat. 1946-ban már megkezdték az üzemi könyvtárhálózat kiépítését is.
A felszabadulás után két hónappal már több színház is kaput nyitott; az 1946—47-es színházi évadban — 11 ezer főt meghaladó befogadóképességgel — 16 színház működött. A peremvárosokat is figyelembe véve, 1945 végén az 1943. évi 137-tel szemben 113 mozi várta a szórakozni vágyókat.
Lényegesen nehezebb akadályokat kellett legyőzni a múzeumok megnyitása érdekében. A súlyos háborús károkat szenvedett múzeumok közül még 1946-ban is csak a Magyar Nemzeti Múzeum Természettudományi és Történeti Múzeuma, valamint a Fővárosi Képtár fogadta a látogatókat.
A szinte teljesen elpusztult rádió-adók újjáépítése olyan lendülettel haladt előre, hogy Budapesten már 1945. május 1-én megkezdődhetett az adás. A rádióvevő készülékek nagy részének megsemmisülése miatt azonban az előfizetők száma a háború előttinek csaknem felére csökkent.
A felszabadulást követő időkben a közvélemény formálásában, a társadalmi, politikai szemlélet kialakításában talán a legfontosabb szerepet az időszaki sajtótermékek játszották. Az 1946-ban kiadott lapok 60 %-a Budapesten jelent meg.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!