“Az imperializmus” bővebben

"/>

Az imperializmus

– Az emberré válás útja a szocializmus –

Az imperializmus jellemzői:

A kapitalizmus monopolkapitalizmus szakaszába lépve rothadó, élősdi kapitalizmussá válik. A kapitalizmus az imperializmusban a tőkés rendszer rothadását és élősdiségét jól mutatja a militarizmus uralma. A kapitalizmus az imperializmusban a politikája és ideológiája mélyreható válságát él át.

Az imperializmus a kapitalizmus legfelsőbb és végső, külön fejlődési szakasza; a monopolkapitalizmus, élősdi vagy rothadó kapitalizmus, halódó kapitalizmus; meghatározó vonása a monopóliumoknak a profit érdekében való korlátlan gazdasági és politikai hatalma; egyúttal, Lenin szavával, a szocialista forradalom „előestéje”.

Az imperializmus elválaszthatatlanul együtt jár a militarizmussal, s két vh. kitörését idézte elő.

Néhány gondolat:

A kapitalizmus fejlődése az imperializmusban a fasizmus világméretűvé válását, világméretű harcát is jelenti a szocialista demokrácia elleni harcában. Ez ellen a proletár dolgozók internacionalista összefogása és a proletárdiktatúra szükséges.

A fasizmus két alapváltozata a hitleri típusú klasszikus és a polgári demokráciában működő mosolygó fasizmus mindegyike imperializmus, világuralomra törekszik a proletárok feletti kizsákmányolás, élősködés jogáért.

Az imperializmus, a fasizmus elleni leghatékonyabb, valójában az egyetlen erő a marxizmus-leninizmus tudományával szerveződő kommunista párt. Ennek leghatékonyabban a Sztálin vezette Szovjetunió felelt meg.

A népi demokrácia is küzd a fasizmus ellen, de csak akkor hatékony, ha a vezető ereje a kommunista párt, különben visszafejlődik a kapitalizmusba és innen tovább a fasizmus valamelyik változatába.

A renegáttá vált szociáldemokrácia a kapitalizmus, az imperializmus, leghatékonyabb támasza, a fasizmus útját egyengető hatékony erő, így a proletár dolgozók, az emberig ellensége lett.

„A szociáldemokrácia baloldali politikai és gazdasági ideológia, a szocialista mozgalom egyik irányzata. Támogatja az állam gazdasági és szociális beavatkozását, elősegíti a társadalmi igazságosságot a piacgazdaság keretein belül. Sürgeti a valódi béralku megkötését, mely által a bérek folyamatos emelését kívánja megvalósítani. Alapvetőnek tartja a képviseleti demokráciát, de nem zárkózik el a részvételi- vagy közvetlen demokráciától. … A mai szociáldemokraták elfogadják a kapitalista rendszert és a demokratikus államstruktúrákat.” Wikipédia

„Az imperializmus (a latin nyelvből: imperare „uralkodni“; imperium „birodalom“; mint Imperium Romanum) a legtágabb értelemben a birodalmak kialakítására irányuló törekvés, erős országoknak az a politikája, ami más országok gazdasági kizsákmányolását és politikai alávetését, a saját hatalmi rendszerébe történő bekapcsolását célozza.] Ilyen értelemben a fogalom alkalmazható lenne az ókori és középkori történelem egyes mozzanataira is, a gyakorlatban azonban a szó szűkebb értelemben használatos, mégpedig a 19. század végi, 20. század eleji fejlett tőkés országok gyarmatosító politikájára. Ebben az értelmezésben szorosan összefügg a monopolkapitalizmusnak (elsősorban a marxizmusban használatos) fogalmával, ami a nagy nemzetközi monopóliumok döntő befolyására alkalmazható.” Wikipédia

szociáldemokrácia a kapitalizmus elfogadásával elfogadta az imperializmust is, mert a kapitalizmus a fejlődésével imperializmussá, sőt fasizmussá is válik. Így a szociáldemokrácia egyenlővé vált az imperializmussal és így végül is a fasizmussal.

szociáldemokrácia a polgári demokrácia mosolygó fasizmusa, a népi demokrácia pedig a szocialista demokrácia irányában való fejlődés, de még nem szocializmus. A népi demokrácia még a kapitalizmus jegyeit is tartalmazza, a szociáldemokrácia azonban maga a kapitalizmus.

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Imperializmus: a kapitalizmus fejlődésének legfelső és legutolsó foka, amely a XIX. század végén – a XX. század elején kezdődött. Az imperializmus elméletét Lenin „Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka” című művében (1916) fejtette ki rendszerezve és részletes formában. Lenin elemezte kora kapitalista országainak gazdasági életét, összefoglalta mindazt, ami az imperializmus gazdasági lényegét alkotja és ennek alapján öt főismérvét emelte ki. Ezek a következők: 1 a termelés és a tőke koncentrációjának magas fejlettségi foka, amely monopóliumok kialakulásához és ezeknek a kapitalista államok gazdasági életében betöltött döntő szerepéhez vezet. 2. A monopolista banktőke egybeolvadása a monopolista ipari tőkével, s így a finánctőke, a fináncoligarchia létrejötte. 3. A tőkekivitel jelentőségének növekedése, ellentétben az árukivitellel. 4. a monopolizálás folyamatainak eredménye a hatalmas nemzetközi monopóliumok kialakulása, amelyek gazdaságilag felosztják egymás között a világot. 5. a világ területi felosztásának befejeződése a legnagyobb kapitalista hatalmak maroknyi csoportja között.

A monopolkapitalizmus szakaszába lépve a kapitalizmus rothadó, élősdi kapitalizmussá válik. Ezt az időszakot Lenin a szocialista forradalom előestéjeként jellemzi. Az Októberi Szocialista Forradalommal, amely egyik legfontosabb láncszeménél tépte szét az imperializmus láncát, kezdetét vette az imperializmus összeomlása. Különösen nagy erővel megy végbe a kapitalizmus rothadásának folyamata napjainkban. A tőkés országokban megfigyelhető új jelenségek teljes mértékben igazolják a lenini elemzést. Az imperialista világrendszert rendkívül éles ellentétek marcangolják, a gazdasági válságok egyre mélyebbek, pusztítóbbak, a munkanélküliség nemcsak növekszik, hanem krónikus jelleget is ölt. A tőkés rendszer rothadását és élősdiségét jól mutatja a militarizmus uralma. A militarizmus elnyeli a természeti és emberi erőforrásokat, kimeríti és tönkreteszi a népeket, újabb pusztító háborúkat készít elő. Az imperializmus a nemzetek legnagyobb elnyomója.

A mai szakaszban a monopolkapitalizmus állammonopolista kapitalizmussá alakult át, amely a monopóliumok erejét egyesíti az állam erejével a tömegek kizsákmányolásának fokozása, a monopóliumok gazdagítása, a kapitalista rendszer megszilárdítása céljából. A szocialista világrendszer kialakulása elmélyítette az imperializmus válságát, meggyorsította a pusztuláshoz vezetőfolyamatokat. Egyre nagyobb erővel bontakoznak ki a nemzeti felszabadító, imperialistaellenes forradalmak. Összeomlóban van a gyarmati rendszer. Egyre nő az ellentét a munka és a tőke között. A kapitalizmus politikája és ideológiája mélyreható válságot él át. Az imperialista burzsoázia által folytatott antikommunista politika meggyorsítja az imperializmus hanyatlását.

(idézet: Világpolitikai kislexikon)

Az imperializmus a kapitalizmus legfelsőbb és végső, külön fejlődési szakasza. Tudományos elméletét Lenin dolgozta ki; feltárta lényegét, ellentmondásait és törvényszerűségeit. Sajátosságai: monopolkapitalizmus, élősdi vagy rothadó kapitalizmus, halódó kapitalizmus. Meghatározó vonása a monopóliumoknak a profit érdekében való korlátlan gazdasági és politikai hatalma. Az imperializmus egyúttal, Lenin szavával, a szocialista forradalom „előestéje”. / A régi kapitalizmusból, amelyben a szabad verseny uralkodott, az imperializmusba való átmenet a legfejlettebb tőkésországokban a 19. és a 20. sz. fordulóján ment végbe. Az imperializmus fő gazdasági jegyei: 1. A termelés és a tőke koncentrációja, s ennek következtében monopóliumok képződése, melyek közül egyesek egész iparágakon uralkodnak. 2. A bankoknak az iparral való összenövése és a finánctőke, a fináncoligarchia létrejötte. 3. A tőkekivitel jellemzővé válása az árukivitellel szemben. 4. Nemzetközi monopóliumok és monopolista szövetségek kialakulása, amelyek a világot egymás közt befolyási övezetekre és piacokra osztják fel. 5. Az imperialista nagyhatalmak között a világ területi felosztásának befejeződése, s a kapitalizmus egyenlőtlen gazdasági és politikai fejlődése következtében a világ újrafelosztásáért folyó harc kitörése.

Politikai tekintetben az imperializmus minden vonalon reakciós jellegű. Egyik fő tulajdonsága agressziók elkövetése, aminek az az általános gazdasági oka, hogy a monopóliumok terjeszkedésre, új nyersanyagforrások, értékesítési piacok, tőkebefektetési lehetőségek és befolyási övezetek megszerzésére törekszenek. Az imperializmus elválaszthatatlanul együtt jár a militarizmussal, s két vh. kitörését idézte elő. / A monopolkapitalizmus legfejlettebb formája az állammonopolista kapitalizmus, amelyben összefonódik a monopóliumoknak és az imperialista államnak a hatalma. A jelenkori imperializmusnak nagymértékben erősödött és erősödik állammonopolista jellege, növekszik a tőkés gazdaság állammonopolista szabályozása és irányítása.

A fejlett tőkésországokban szupermonopóliumok jöttek létre. Az állammonopolista kapitalizmus egyik lényeges jegye a kapitalizmus általános válságának, amelynek keletkezését és kibontakozását az imperializmus belső ellentmondásai, másrészt pedig a szocialista világforradalom alakulása határozták, ill. határozzák meg. / A világ imperializmus központja az USA, amely globális stratégiája alapján igényt támaszt az egész imperialista világ fő képviselőjének és védelmezőjének szerepére.

Noha pozíciói a tőkés világ gazdaságában, kivált az 1960-as évek második felétől, meggyöngültek, s a II. vh. utáni egyértelmű hegemóniája a tőkés világban megszűnt, pénzügyi és ipari köreinek megvannak az eszközeik ahhoz, hogy befolyásukat érvényesítsék nemcsak a gazdaság, hanem ennek révén a politika területén is a nyugat-európai és más tőkésországokban. / A szocializmus, a szocialista világrendszer megjelenése a világ küzdőterén új törvényszerűségeket teremtett a nemzetközi kapcsolatokban, egyszersmind az állammonopolista kapitalizmus fejlődése következtében sok új sajátosság jelentkezik az imperializmus nemzetközi politikájában. Ezek közül a legfontosabbak:

  1. A világpolitika fő centruma a II. vh.-ig az imperialisták között folyó harc területe volt. Minthogy a szocialista világrendszer kialakulásával a politikai, társadalmi és gazdasági területen a világ fő ellentmondása a szocializmus és a kapitalizmus egymáshoz való viszonya lett, a világpolitika fő centruma áthelyeződött a két rendszer egymáshoz való nemzetközi politikai viszonyainak a területére. A két rendszer egymással folytatott globális harca és erőviszonyainak változása a világpolitika alakulásának fő frontja, ill. kérdése.
  2. Az állammonopolista apparátus és legfejlettebb formában az USA-ban működő, de más imperialista országokban is létező katonai-ipari komplexum összefonódása növelte a militarista csoportok nyomását az imperialista államok külpolitikájára.
  3. Azimperializmusagresszivitásának természete és okai ugyanazok, mint korábban, csakhogy ez az agresszivitás ma főként a világszocializmus és a világban végbemenő forradalmi folyamatok más erői ellen irányul. Az új nemzetközi helyzetben azonban a világban kialakult új erőviszonyok következtében az imperializmusnak a szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom ellen vívott harca és ennek formái erősen korlátozottak, s az imperializmus természetéből következő agressziók és háborúk már nem végzetszerűek, hanem elháríthatók. Mivel az imperialista államok céljaikat tisztán katonai vagy akár politikai úton a kialakult nemzetközi viszonyok között már nem tudják elérni, arra kényszerülnek, hogy erősítsék a nemzetközi harc gazdasági eszközeit és módszereit, valamint az ideológiai harcot.
  4. Azimperializmust egy újabb vh. kirobbantásától visszatartja a szocialista országok közösségének ereje, a SZU nukleáris potenciálja. A maiimperializmus külpolitikáját nem tekinthetjük valamiféle egységes, mindig és minden körülmények között háborúra törekvő politikának. Két alapvető tendencia és ezek kölcsönös harca határozza meg e külpolitika konkrét irányait: a háborús tendencia és a békés egymás mellett élés tendenciája. E két szélső megnyilvánulás között az egyes imperialista államok vezető körei többféle külpolitikai álláspontot foglalnak el.
  5. Az állammonopolista kapitalizmus és a tőkés integráció következtében a gazdaság szélesebben és erősebben befolyásolja azimperializmuskülpolitikáját. A gazdasági integráció fejlesztésével az imperialista hatalmak az integráció politikai formáit is létre akarják hozni. Az integrációval és a monopóliumok nemzetközi egyesüléseivel tömöríteni akarják erőiket, közös fellépésüket a szocializmussal és a forradalmi mozgalmakkal szemben. A közös imperialista külpolitikai stratégia kialakítása tendenciaként az atlanti és a nyugat-európai integrációban ölt testet. Ugyanakkor az imperialista államok közötti ellentétek továbbra is törvényszerűen fennállnak. Az atlanti és a nyugat-európai integráció kettős irányban hat a nemzetközi küzdőtéren. Egyrészről növeli az imperializmus ütőképességét és általános potenciálját, másrészről viszont az imperialisták közti ellentétek kiéleződésének oka, s folytonosan ellentéteket idéz elő a NATO-ban is. Az integrációs és a dezintegrációs tendenciák együtt léteznek, sőt harcolnak is egymással, s a konkrét helyzettől függően hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Mindez ellentmondásosan hat az imperializmus külpolitikájára és a nemzetközi kapcsolatokra.
  6. Az a körülmény, hogy az imperialisták közötti ellentétek súlya és szerepe csökkent, s a két világrendszer ellentéteinek súlya és szerepe vált elsőrendűvé, bizonyos vonatkozásokban gátolja az imperialisták közötti katonai összeütközések kitörését, ill. az ilyen összeütközéseket az imperialista politikusok minden körülmények között igyekeznek elkerülni. / A maiimperializmusalkalmazkodik a világon kialakult új helyzethez, erőviszonyokhoz, a két világrendszer harcának feltételeihez (alkalmazkodási politika), de fenntartja stratégiai célját: a tőkés rendszer pozícióinak megőrzését és visszaszerzését, végső soron a szocializmus megszüntetését. A fiatal nemzeti államokkal, a fejlődő országokkal szemben a neokolonializmus politikáját folytatja, s nemcsak közvetlen érdekeit követve, hanem azzal a szándékkal is, hogy az imperializmus egész rendszerével szilárdan egyesített, nagyjából fejlett tőkés rendszereket hozzon létre a fejlődő országokban.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com