Hovatovább Keleten lelhetők fel azok az értékek, amelyekre a Nyugat oly büszke volt

Simó Endre beszéde a Munkáspárt békegyűlésén, 2022. szeptember 26-án a Nyugati téren

Jó napot kívánok, köszönöm a meghívást, örülök, hogy a Magyar Békekör a Munkáspárttal akcióegységben dolgozhat hazánk békéjének megvédésén! Mert hiszen összefogtunk a szeptember 5-én megalakult Fórum a Békéért mozgalom keretében, hogy sokféle világnézetű szervezettel és személlyel együtt megakadályozzuk, nehogy háborúba sodorják Magyarországot. Cselekednünk kell, mert kormányunk túl sokat papol a békéről, de keveset tesz érte!

A kormány átengedi Magyarországon az Ukrajnába irányuló nyugati fegyvereket, rendre nevét adja a nyugati szankciópolitikához az olajra és a gázra vonatkozó szankciók kivételével, NATO-katonákat fogad be, a kórházainkban ápolt ukrán katonákat visszaengedi harcolni, (a semleges Svájc nem engedi vissza őket, hogy tovább háborúzzanak), köztársasági elnök asszonyunk, fegyveres erőink főparancsnoka agresszornak aposztrofálja Oroszországot, mert nem tűrte tovább, hogy irtsák donyecki és luhánszki fiait, és hogy éket verjenek két testvérnép, az orosz és az ukrán közé. Oroszellenes nyilatkozatok születnek, a közszolgálati médiába nem engedik be a békeszerető magyar embert.

Ott tartunk, hogy a politikai vezetés még kisebbségi ügyben is Zelenszkij mellé áll. Nemcsak, nem védi meg a határainkon túl élő honfitársainkat attól, hogy ágyútölteléknek használják őket az oroszok ellen, hanem már azt is elvitatják a kárpátaljaiaktól, hogy szabadon megélhessék identitásukat. Ez történt pár nappal ezelőtt, amikor Szíjjártó Péter külügyminiszter New Yorkban uniós kollégáival közösen olyan nyilatkozatot írt alá, amely tagadja Donyeck, Luhánszk, Herszon és Zaporozsje népének jogát a népszavazáshoz. Ahhoz, hogy szabadon dönthessen, kivel akar együtt élni a jövőben, Oroszországgal, vagy Zelenszkij Ukrajnájával. Annyira szűklátókörű volna ez a kormány, hogy fel sem fogja, mit művel? Hisz’ milyen alapon vindikálhatunk magunknak jogot autonómiára és önrendelkezésre, ha másoktól megtagadjuk? Vagy netán’ így akarnánk Brüsszel kedvébe járni, hogy megkapjuk a befagyasztott 7,5 milliárd eurót? Pénzzé tesszük a kárpátaljai magyarok autonómiához és önrendelkezéshez fűződő jogát? Hagyjuk, hogy vásári portékává silányuljanak szentnek vallott elvek? Mit nekünk véreink, ha pénz áll a házhoz? Azonosulna a kormány azzal a kijevi rezsimmel, amely őshonos és másodrendű etnikumokra sorolta állampolgárait, felsőbbrendűvé nyilvánítva ukránt, alsórendűvé oroszt, magyart, ruszint?

Vajon ki az agresszor? Az, aki lemészárol 13 ezer oroszt, és sajátjait is agyonlöveti, ha barátkozik velük, vagy az, aki megvédi őket, és le akar számolni az újjáéledő nácizmussal? Ki képviseli az emberi jogokat? Az, aki alsó és felsőrendű fajokra tagolja népét, vagy az, aki lehetővé teszi, hogy népszavazáson döntsön, kivel akar együtt élni. Ki képviseli a demokráciát, az ellenzéki pártokat betiltó Kijev, vagy az az Oroszország, amely még odahaza is lehetőséget kínál a szavazásra az oda menekült 3 és félmillió ukránnak?

Hovatovább Keleten lelhetők fel azok az értékek, amelyekre a Nyugat oly büszke volt! Netán’ ott kellene keresnünk a szabadságot, ahol tagadják a népek önrendelkezési jogát? Ott kellene keresni az egyenlőséget, ahol a vagyon 60 százaléka a népesség 1 százalékának birtokában van? Hol itt a testvériség? Nem ott van, ahol a békés együttélést hirdetik? Mi szükségünk van nekünk olyan szövetségesekre, akik nem hagyják, hogy békében éljünk másokkal, és nem befejezni, hanem folytatni akarják a háborút?

Őszintétlenség, kétszínűség, szolgalelkűség jellemzi a magyar kormány politikáját! Ennek levét isszuk mindennapjainkban is, az égbeszökő árakkal, a leszorított bérekkel és nyugdíjakkal, az elszegényedéssel és a deklasszálódással. Nem kellene végre megelégelni, hogy saját szövetségeseink folyamatosan keresztbe tegyenek nekünk? Nehogy jó viszonyban élhessünk másokkal? Olyanokkal, akik nélkülözhetetlenek nemzetgazdasági fejlődésünkhöz, energiabiztonságunkhoz, társadalmi stabilitásunkhoz, népünk boldogulásához?

A magyar nemzetnek szuverén politizálásra van szüksége, nem olyanra, amely  idegen érdekeknek rendelődik alá! Meg kell védenünk külhoni testvéreinket, mint mások teszik. Nemzeti érdekünket azzal szolgálhatnánk a legjobban, ha kollektív biztonsági és együttműködési rendszer születnék, mint azt Moszkva javasolta, de a NATO elutasította. Ha a Nyugat továbbra is megtagadja a kiegyezést, és elutasítja a békés együttműködést Oroszországgal, nem marad más választásunk, mint különalkut kötni Moszkvával. Ezt diktálja a magyar érdek idehaza, és határainkon túl. A Magyar Békekör a népért, nemzetünkért van, együtt szövetségeseivel, köztük a Munkáspárttal a Fórum a Békéért mozgalomban!