Önrendelkezésről és tagadóiról

A Magyar Békekör állásfoglalása

A magyar külügyminiszter is aláírta azt az uniós nyilatkozatot, amely tagadja Donyeck, Luhánszk, Herszon és Zaporozsje népének jogát, hogy eldönthesse, kivel akar együtt élni a jövőben, Oroszországgal, vagy Zelenszkij Ukrajnájával. Feladná a kormány a népek önrendelkezési jogát abban az Ukrajnában, amely őshonos és másodrendű etnikumokra osztotta állampolgárait, felsőbbrendűvé nyilvánítva ukránt, s alsórendűvé oroszt, magyart, ruszint, és még sok mindenki mást? Így akarnánk Brüsszel kedvébe járni, hogy megkapjuk a befagyasztott 7,5 milliárd eurót? Pénzzé tesszük a kárpátaljai magyarok autonómiához és önrendelkezéshez fűződő jogát? Milyen alapon vindikálhatunk magunknak jogot, ha másoktól megtagadjuk? Hagyjuk, hogy vásári portékává silányuljanak szentnek vallott elvek? Mit nekünk véreink, ha pénz áll a házhoz? Eddig se sokat törődtünk azzal, hogy Kijev ágyútölteléknek használja a kárpátaljai fiatalokat, de azt mégsem feltételeztük volna kormányfőnkről, hogy Zelenszkijnek ad igazat kisebbségi ügyben! Pragmatizmusára oly büszke kormányunk nem veszi észre, hogy Alaptörvényben foglalt kötelességét szegi meg? Békéről papol, és ellene cselekszik? Nem kellene végre megelégelni, hogy saját szövetségeseink folyamatosan keresztbe tegyenek nekünk? Nehogy jó viszonyban élhessünk másokkal? Olyanokkal, akik nélkülözhetetlenek nemzetgazdasági fejlődésünkhöz, energiabiztonságunkhoz, társadalmi stabilitásunkhoz, népünk boldogulásához?

Nemzeti érdekünk a jó viszony Kelettel és Nyugattal egyaránt! Mi szükségünk olyan szövetségesekre, akik nem hagyják, hogy békében éljünk másokkal, s folytatni akarják a háborút, nem befejezni? Akik ugyanolyan alsóbbrendű fajnak tekintik az oroszt, mint Zelenszkij. Akik demokrácián, kisebbségi jogon azt értik, amit Kijev odahaza művel: írtja, aki neki nem tetszik. Magyarországnak olyan szomszédra van szüksége, aki tiszteletben tartja mások jogát identitásának szabad megéléséhez, s hagyja, hogy azzal élhessen együtt, akivel ő akar. Nemzeti létünket érintő alapvető kérdésekről van szó, és mi úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Semleges magatartást kell tanúsítani az ukrajnai konfliktussal szemben, nem pedig kéltségbe vonni az ott élők önrendelkezési jogát! A magyar nemzetnek szuverén politizálásra van szüksége, nem olyanra, amely  idegen érdekeknek rendelődik alá! Meg kell védenünk külhoni testvéreinket, mint mások teszik. Nemzeti érdekünket azzal szolgálhatnánk a legjobban, ha kollektív biztonsági és együttműködési rendszer születnék, mint azt Moszkva javasolta, de a NATO elutasította. Ha a Nyugat továbbra is megtagadja a kiegyezést, és elutasítja a békés együttműködést Oroszországgal, nem marad más választásunk, mint különalkut kötni Moszkvával. Ezt diktálja a magyar érdek idehaza, és határainkon túl.