– Az emberré válás útja a szocializmus –
Az érdek jellemzői:
Az érdek a gondolatok és cselekedetek olyan célirányossága, amely az anyagi és a szellemi szükségletet tükrözi, az objektív viszonyok hozzák létre, amelyek megfelelő irányt szabnak az emberek akaratának és cselekvésének!
Néhány gondolat:
Az ember legfontosabb érdeke a létérdek, cselekedeteinek, gondolatainak legfontosabb (talán egyetlen) mozgatója. Az érdek – a létérdek – behálózza az ember teljes életét, gondolatait, cselekedeteit vezérli, még akkor is, ha a társadalmi tudatformák, az erkölcs, a művészet, a világnézet elhomályosítja, eltakarja, illúzióval kiszínezi ezt, de az érdek, a létérdek mégis mindig megtalálható kitartó vizsgálódással.
Az ember a saját létérdekében önző, ezért az önzetlen cselekedet az a létérdek nélküli, ok nélküli lenne. Az embertársaink érdekében tett úgynevezett önzetlen cselekedetben elvontan mégis a saját létérdek bújik meg. De nem mindegy, hogy az ember okosan vagy bután önző. A civilizált társadalomban az okos önzés a mérvadó, ahol a másik ember, a társadalom érdekei nagyon fontosak az okos embernek, ezért saját hátrányra néha le kell mondani a saját érdekről. A civilizált humánus ember okos önző, vagy erre törekszik, mert tudja, hogy csak így élvezheti a másik ember, a társadalom segítségét.
A látszólagos érdeknélküliség mögött elvontan az élettel, a léttel, a társadalommal kapcsolatos általános érdekek húzódnak meg, de gyakran a mindennapi életben, az emberi társadalomban élő ember számára ez nagyon távolinak, elvontnak tűnik, érzelmekben jelentkezik. Sokszor nehéz megtalálni, hogy ez az „önzetlenség” nekem, mint embernek miért a saját érdekem: a másik ember, a társadalom érdekének tisztelete. Mert az „önzetlenség” az a másik embertársam, a társadalom érdekének a tisztelete, az én érdekem is. A művészet, a zene, a festészet, stb. a politika, a tudományok, az oktatás, a világnézet, az erkölcs sokszor elfedi az érdek eredetét, elvonttá teszi, és csak gondos vizsgálódással sikerül megfejteni azt, hogy ez a létérdekkel kapcsolatos. Az érdeknélküliség az ember életében értelmetlen, céltalan, ok nélküli cselekvés lenne, ennek nem sok értelme van, de az élőlények, az állatok sem teszik ezt.
Az élőlények, az ember a saját (lét)érdek motiválta ok nélkül nem cselekszik, ez néha nehezen felismerhető. De ez lehet közvetlenül akár más érdekében (úgynevezett önzetlen cselekedet) vagy egyéb természeti kényszerből kiváltott ok, de lehet elvonatkoztatott, nehezen felismerhető is, ami mégis kapcsolódik a saját létérdekhez. A másik ember, a társadalom érdeke azonban a saját, az emberiség érdek lehet, ami benne él az ember tudatában, ezért cselekedhet látszólag „önzetlenül” is. Bár a beteg, tudatlan, megtévesztett elme képes a kitalált érdek szerint is cselekedni, így a kitalált, hamis érdek is ok a cselekvésre, még akkor is, ha soha el nem érhető, valójában nem létező a cél.
A vélt, hamis, kitalált érdeket a tudatlan, nem dialektikusan, nem materiálisan gondolkodó elme valóságosnak, valós érdeknek véli, úgy is cselekszik, mintha igaz lenne! A hamis kitalált világ képe, ha elhiszik, ugyanúgy hat az emberi tudatra, mint a valós létező, de ez a valóságban nem vezet sehova, rosszabb esetben a katasztrófába vezető út! Ilyen a vallás, az istenhit, ami hamis, kitalált, sehol nem létező, semmilyen tudományosan bizonyítható tulajdonsággal nem rendelkező világkép. A vallás „bizonyítékai”, akár, ha a valóságot is és a tudomány eredményeit is tartalmazza, csupán képzelgés, spekuláció, mert nem a valós anyagi világból merített igazi tudományos módszerrel vizsgált bizonyítékokkal támasztja alá világnézetét, amit a valóságban nem kell ellenőrizni.
Minden hazugság, szélhámosság tartalmaz, tartalmaznia kell igaz elemeket is, a végeredmény azonban lehet mégis hamis, ha az objektív valóságban nem észlelhető, nem bizonyítható.
A dialektikusan és materiálisan gondolkodó embereknek is gondot okozhat a hamis, idealista világkép, mert az emberek, akik a nagy természetben és a társadalomban is csak kicsi pontocskák, kiszolgáltatottak az erőhatásoknak. A természet és társadalom ellenséges erőire gyógyír a kitalált olyan valami, mint az isten. Nem kell, hogy valós legyen, elég, ha csak virtuálisan létezik az emberi agyban, már az is segít elviselni a kegyetlen valóságot, így akár pozitív hatása is van, és ezért nem is kell tenni semmit, hogy kellemes hatást váltson ki a hívő tudatában.
Tipikus hamis érdek alapján való cselekedet az, ha a tudománytalan kitalált vallásos hitre, az idealizmusra támaszkodó hamis világnézet a motiváló ok, amely a kitalált világot valósnak képzeli, mert ezt pont olyannak tarja, látja, mintha tényleg valós lenne! Pedig ez csak a tudatban létező képzelt világ.
Így a vallásos hit, az idealizmus egy sajátságos elmeállapot, amely csak az emberi agyban létező kitalált virtuális világot valósnak véli, és eszerint cselekszik, mintha ez a kitalált világ kézzel fogható valóság lenne! Beszélget a csak saját agyában létező kitalált istennel, talán ebben a kitalált világban még látja is, halja is a valójában nem létezőt. Ez bizony beteg elmeállapot! A törékeny lelkületű ember ide menekül a valóságos világ csapásai elöl! A nem létezőbe, ez megnyugtatja, erőt ad neki!
Az érdek a civilizálódással, az emberré válással, a gondolkodással egyre kifinomultabban jelentkezik a társadalmi kapcsolatokban. A civilizált társadalomban az egyén az érdekeit egyre inkább a társadalom érdekeihez igazítja, mert csak így képes emberként élni, mert az ember a társadalom nélkül csak egy gyenge állat lehet.
A civilizált ember saját érdekeit okosan, embertársai és a társadalom érdekeit figyelembevételével érvényesíti. Amelyik társadalomban az egyéni érdek a társadalom többi tagjainak létérdekét rendszeresen, hosszútávon sérti az a katasztrófa felé halad, még akkor is, ha az érdekellentétek felszínre kerülését valamilyen módon elnyomják.
„érdek: Az érdek az, ami a társadalom, valamint réteg, csoport, továbbá az egyén számára előnyös. A csoportok, vagy egyének érdekekei megegyezhetnek, eltérhetnek, összeegyeztethetők vagy ellentétesek lehetnek. Konfliktus forrása lehet a pillanatnyi és a tartós érdekek közötti ellentét. /Lásd: cél, életcél, érték, értékfelfogás, konfliktus (Dr. Poór Ferenc)” hrportál
„ÉRDEK: Fontos, hasznos, szükséges dolog, amely vkinek, vminek sorsát, helyzetét előnyösen érinti, alakítja; vkinek, vminek a java, haszna, szükségessége.” A magyar nyelv értelmező szótára
„érdek: Az egyén, a csoport v. a társadalom tevékenységének indítéka, amelyet szükségleteik kielégítése ösztönöz. Megkülönböztetünk egyéni, közösségi, családi, csoport-, osztály-, nemzeti és társ. érdeket. Az érdek alapvetően objektív, amennyiben azt a mindenkori társadalmi viszonyok határozzák meg. Ugyanakkor az érdek felismerésében és érvényesítésében fontos szerepet játszik a szubjektív tényező is. A különféle érdekek természetükből adódóan egymással ellentétbe kerülnek. Az ellentét lehet kibékíthető v. kibékíthetetlen. A társ. antagonizmuson alapuló osztálytársadalmakban az uralkodó osztály érdekei a társ. fejlődés gátjaivá váltak, míg az elnyomott osztály érdekei a társ. haladást szolgálták.” Kislexikon
„önzés: Csak a saját javának, kényelmének, gyönyörének hajhászása, még mások jogainak vagy az illemnek a megsértésével is.” wikiszotar
„Mi az egoizmus: Az önzésnek azt a hozzáállását nevezzük, aki túlzott szeretetét fejezi ki önmaga iránt, és csak azzal foglalkozik, ami a saját érdekei és haszna érdekében áll, anélkül, hogy mások igényeit kielégítenék vagy megjavítanák.” encyclopedia-titanica
„ÖNZÉS szó jelentése: Önhasznát kereső cselekvés” szojelentese.com
(idézet: Filozófiai kislexikon -1980)
Az érdek: fogalom, amely azt jellemzi, ami az egyen, család, közösség, osztály, nemzet, a társadalom egésze számára objektíve jelentőséggel bír, szükséges. Ennek megfelelően különbségét teszünk egyéni érdek-ek és közös, családi, csoport-, osztály-, nemzeti, társadalmi érdek-ek között. Az érdek nem az egyén tudatának és akaratának a terméke; azok az objektív társadalmi viszonyok hozzák létre, amelyek megfelelő irányt szabnak az emberek akaratának és cselekvésének. A közös érdek mindig valamely társadalmi-történelmi közösséghez (osztályhoz, nemzethez), valamely kollektívához, társuláshoz (politikai párthoz, szakmai, szövetkezeti társuláshoz stb.) tartózó emberek érdek-e. Minden társulás az oda belepő egyének választása alapján jön létre, szerveződik meg. A társadalmi-történelmi közösséghez (osztályhoz, nemzethez) való tartozás viszont nem az emberek önmeghatározásának az eredménye. Ezt azoknak az érdek-eknek az egysége determinálja, amelyeket minden egyes ilyen közösség társadalmi lényege és létfeltételei határoznak meg. A közös érdek objektíve ugyan az adott közösség minden egyes tagjának érdek-e, mégsem mindig ismeri fel a közösség valamennyi tagja. Így a proletariátus osztályérdeke objektíve minden egyes munkásnak érdek-e, egyes munkáscsoportok azonban idegen osztályideológia hatása folytán híján lehetnek saját osztályérdekeik tudatának, sőt azokkal ellentétesen is cselekedhetnek. Ez teszi elengedhetetlenné a marxista—leninista pártok harcát azért, hogy minden proletár tudatara ébredjen saját osztálya érdek-einek. Az antagonisztikus társadalmakban mindig harc folyik a haladás és a reakció erői között, amiért is a társadalmi érdek-ek itt sohasem lehetnek egyneműek, azaz az adott társadalom minden tagja számára egyezőek. A szocializmusban a társadalom érdek-ei objektíve a társadalom valamennyi tagjának közös érdek-eivé válnak. Ez azonban nem teszi feleslegessé az emberek társadalmi érdek-eik felismerésének szellemében való nevelését.
(idézet: Marxista-leninista fogalomlexikon)
Érdek: a gondolatok és cselekedetek olyan célirányossága, amely az egyes emberek (egyéni érdek), illetve társadalmi csoportok és történelmi közösségek (közérdek) anyagi és szellemi szükségleteit tükrözi. A társadalmi fejlődés objektív szükségleteinek és tendenciáinak megfelelő közérdek a társadalom érdekre. Az osztálytársadalomban az ilyen érdekek csak osztályérdekek lehetnek, s az osztályok természettörténeti szükségszerűséget fejeznek ki. Az érdek törekvések, vágyak alakjában jelentkezik, de a szubjektív indítékok mellett mindig tartalmaz objektív indítékokat is. A közérdek általában objektíve adott, mert azt valamely társadalmi csoport, történelmi közösség életfeltételei és természete határozzák meg. Kivételt csak a kívánságok és célok azonossága eredményeképpen keletkező önkéntes egyesülések érdekei képeznek. De az ilyen egyesülések érdekei is – akárcsak az egyéni érdekek – magukon viselik az egyének bizonyos osztályokhoz való tartozásának és az utóbbiak létfeltételeinek a bélyegét. A magántulajdon és az osztályantagonizmusok viszonyai között az egyes társadalmi csoportok, s ugyanígy az egyes emberei érdekeit gyakran nem egyeznek meg, sőt ellentmondanak egymásnak; a társadalom érdekeivel nemcsak az egyéni érdekek kerülnek ellentmondásba, hanem a reakciós osztályok közötti érdekei is. Csak a szocializmusra való áttérés után alakulnak ki a feltételek a társadalom valamennyi tagja alapvetőérdekeinek egységéhez és nyílik lehetőség az egyéni és közérdek harmonikus összeegyeztetésre.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!