Az orosz gazdaság a tönk szélén – Amerikai elemzés

A Magyar Békekör Olvasóinak tájékoztatására alább közread egy amerikai elemzést a nyugati szankciók orosz gazdaságra gyakorolt hatásáról. A szerzők az orosz valóság igen érzékeny pontjait feszegetik. A nyugati szankciópolitika híveiként vallják, hogy további szankciókkal Oroszországot térdre lehet kényszeríteni.

Oroszország elleni szankciókkal kapcsolatos kilenc mítosz cáfolata

írta: Jeffrey Sonnenfeld, a Yale egyetem gyakorlati management tanára és dékánja, és Steven Tian, a Yale Chief Executive Leadership Institute kutatási vezetője

Ukrajna orosz inváziójának ötödik hónapjában vagyunk, és elképesztő, milyen sok olyan politikus és publicista van Nyugaton, aki nem érti Vlagyimir Putyin inváziójának gazdasági oldalát, vagy az esemény következményeit Oroszország gazdaságára nézve, legyenek azok globálisak vagy lokálisak.

Sokan úgy érvelnek, hogy az szankciók hatástalanok, valójában azonban a nemzetközi gazdasági elszigetelés és a nagy cégek kivonulása komoly hatással van az orosz gazdaságra.  A csökkenő gazdasági teljesítmény fontos, bár nem gyakran említett része annak a politikai romhalmaznak amellyel Putyinnak most szembe kell néznie.

A félreértéseket a gazdasági adatok hiánya okozza.  Tény, hogy sok Oroszországgal kapcsolatos gazdasági elemzés, előrejelzés és jóslás, amely a közmédiában terjed, módszertanilag téves.  Ezek az elemzések az orosz állam által rendszeresen nyilvánosságra hozott adatokra épülnek.  Az ilyen adatokat sok elemző elfogadhatónak tekinti, annak ellenére, hogy igencsak kétségesek.

Előszőr is, a Kreml csak szelektíven publikál gazdasági adatokat. Az olyanokat amelyek nem előnyösek számára, semmibe veszi.  Az orosz kormány rengeteg olyan kulcsfontosságú statisztikai adatot visszatart, amelyet a háború előtt rendszeresen (havonta) nyilvánosságra hozott, pl. a külkereskedelmi adatokat.  Ilyenek például az európai exportra-importra vonatkozó, a havi olaj- és gázkereskedelmi adatok, a tőke be- és kivitel, jelentős cégek pénzügyi jelentései, a központi bank havi adatai, a külföldi befektetéssel kapcsolatos, valamint a hitelekkel kapcsolatos adatok.  A Roszaviacija cég, az Orosz Föderáció állami légi szállítási vállalata hirtelen leállította a légiutasok számának nyilvánosságra hozatalát.

Amióta a Kreml leállította a kulcsfontosságú gazdasági adatok nyilvánosságra hozatalát a kutatók gyakran az invázió előtti adatokkal dolgoznak, máskor azok alapján számolnak ki becsléseket, így a szankciók és a nagycégek kivonulásának hatása nem jelenik meg az így nyert adatokban.  A Kremlre nézve előnyös statisztikai adatok nem megbízhatóak, márcsak azért sem, mert a Kreml nyomást is gyakorol a statisztikai hivatalokra az adatok meghamisítása érdekében.

A mi szakértő csapatunk nem fogadta el a Kreml által nyilvánosságra hozott adatokat.  Ezek helyett eredeti orosz-nyelvű források, fogyasztói adatok, valamint Oroszország kereskedelmi partnereinek publikációi alapján, több forrásból történő összehasonlító ellenőrzés után elkészítettük az első átfogó olyan tanulmányt amely valós képet fest az Oroszországban kialakult invázió utáni gazdasági helyzetről.  A tanulmányban rész vettek: Franek Sokolowski, Michal Wyrebkowski, Mateusz Kasprowicz, Michal Boron, Yash Bhansali, and Ryan Vakil.  A tanulmány konklúziója: a cégek kivonulása és a szankciók térdre kényszerítik az orosz gazdaságot rövid és hosszú távon egyaránt.  Kutatásaink alapján cáfolni tudunk kilenc olyan közszájon forgó mítoszt melyek jócskán eltúlozzák Oroszország gazdasági ellenállóképességét.

Első mítosz: Oroszország az Európának szánt gázexportot át tudja irányítani Kínában

Putyin gyakran említi ezt a témát, mint a “keletinyitás-politika” részét.  Rendszerint félrevezetően.  A lényeg, hogy a gázexport orosz szempontból nem helyettesíthető.  Az orosz gázkapacitásnak kevesebb mint 10 százaléka cseppfolyósított természetes gáz, és az orosz export függ a már lefektetett vezetékektől.  Az ilyen vezetékek nagy része Nyugat-Oroszországot köti össze Európával, és nem lehet őket összekötni olyan épülő vezetékekkel, amelyek Kelet-Szibériát kötik össze Azsiával, és az utóbbi kapacitása az Orosz-Európai vezetékeknek csak tíz százaléka.  Oroszország tavaly 16.5 milliárd köbméter gázt exportált Kínába, amely kb. tíz százaléka annak a mennyiségnek amelyet Európába exportált (170 milliárd köbméter).

A már jó ideje tervben lévő gázvezetékek jelenleg építés alatt állnak, még nagyon távol vannak az üzembe helyezéstől, és finanszírozásuk jelentős hátránnyal jár Oroszországra nézve.

Oroszországnak jóval nagyobb szüksége van piacokra, mint amennyire a világnak az orosz gázra.  2021-ben Oroszország gázexportjának 83 százaléka ment Európába, de Európa gázimportjának ez csak 46 százaléka.  Mivel a vezetékek kevésbé kapcsolják össze Oroszországot Ázsiával, így az orosz gáz a földben marad; az orosz állami energiavállalat, a Gazprom, adatai szerint a termelés tavaly óta 35 százalékkal csökkent. Putyin komoly árat fizet azért, hogy tudja zsarolni Európát.

Második mítosz: Az olajexport célországok helyettesíthetőek, így Putyin több olajat tud eladni Ázsiának

Az orosz olajexport is jó példa arra, hogy Putyin gazdasági és geopolitikai befolyása csökken.  Kína és India kb. 35 dollárral kedvezménnyel veszi az uráli eredetű orosz olajat, mert tisztában van vele, hogy Oroszország nem tud máshoz fordulni, nincs más vevő aki szóba állna vele.  A 35 dollár komoly kedvezmény, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző termelők által szabott árak közötti különbségek nem szoktak öt dollár fölé menni, még a Krím-félszigeti krízis idején is öt dollár alatt voltak.  Korábban az orosz olajat drágábban is el lehetett adni, mint a Brent vagy a WTI olajat.  Emellett, az orosz olajszállító hajóknak átlagosan 35 napba telik elérni Kelet-Ázsiát, Európát viszont egy hét alatt elérik. Ez volt az egyik oka, hogy az orosz olajnak csak 39 százaléka irányult Ázsiába, míg 53 százaléka Európába.

Ez a nyomás érződik Oroszországban.  Oroszország drágán termel olajat a többi olajtermelő országhoz képest, és csak nehezen éri meg a termelés.  Az orosz ipar már hosszú ideje függ a nyugati technológiától.  Részben ez, részben pedig a piacok elvesztése, valamint a gazdasági befolyás csökkenése okozza, hogy az orosz energia minisztérium megváltoztatta előrejelzéseit az olajtermeléssel kapcsolatban, és már csökkenő termelést prognosztizál.  Nincs kétség affelől, és ebben több szakértő egyetért, hogy Oroszország el fogja veszteni energia-nagyhatalom státuszát, ez pedig gyengíteni fogja Oroszország stratégiai pozícióját,valamint megbízható termelői státuszát is.

Harmadik mítosz: Oroszország az elvesztett nyugati importot ázsiai

importtal pótolja

Az import az orosz belgazdaságnak kb. 20 százalékát teszi ki, és annak ellenére, hogy Putyin harcias téveszméinek egyike a “teljesen önellátó Oroszország”, Oroszországnak szüksége van importtermékekre, alkatrészekre, olyan országokból importált technológiára, amelyek most vonakodnak szóba állni Oroszországgal.  Annak ellenére, hogy a beszállítási láncok instabilitása lehetőséget kínálna Oroszországnak, az orosz import ötven százalékkal csökkent az utóbbi néhány hónapban.

Sokan aggódtak, hogy Kína pótolni fogja az orosz import hiányát, de ez nem így történt.  A Kínai Általános Vámbizottság szerint Kína Oroszországba irányuló exportja az egy évvel ezelőtti adatokhoz képest mintegy felére zsugorodott, 8.1 milliárd dollár értékről 3.8 milliárd dollárra esett vissza.  Mivel Kína hétszer ekkora értékben exportál az USÁ-ba, úgy tűnik, a kínai cégek jobban tartanak attól, hogy szembeszálljanak az USA szankciókkal, mint attól, hogy elveszíthetik orosz piaci pozícióikat.  Ha Oroszország gazdasági pozícióját összehasonlítjuk a jelentősebb globális kereskedelmi partnereiével, arra a kovetkeztetésre jutunk, hogy Oroszország van gyengébb helyzetben.

Negyedik mítosz: Az orosz fogyasztási mutatók erősek maradtak

Az olyan szektorok, amelyek erősen függnek a nemzetközi beszállítási láncoktól, 40-60 százalékos inflációval kellett, hogy számoljanak, és ezért csökkenteni kényszerültek az Oroszországon belüli kereskedelmet.  Egy példa: Oroszországban a külföldi autók eladása 95 százalékkal csökkent, sok helyen teljesen leállt.

Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy az Orosz Vételi Manager Index — amely azt fejezi ki, hogy a kereskedelemben dolgozó managerek hogy látják a gazdaságot — jelentősen esett, az új megrendelések csökkentek, mint ahogyan a tavalyihoz képest 20 százalékkal csökkentek a fogyasztói kiadások és az eladások is.  A Kreml állítása ellenére más ilyen mutatók is csökkentek, pl. az online-kereskedelmi index, amelyet a Yandex tart számon, és több más olyan index, amely a kereskedelmi forgalmat méri.

Ötödik mítosz: A globális kereskedelem nem vonult ki Oroszországból, a kereskedelem, a tőke, és az emberi erőforrások menekülése eltúlzott

A globális kereskedelem öt million embert foglalkoztat Oroszországban, az aktív munkaerő 12 százalékát.  Mintegy 1000 cég vonult ki Oroszországból, az orosz GDP 40 százalékának megfelelő forgalom szűnt meg.  Ezzel visszafordult három évtized külföldi befektetése.  Ezzel egyidőben a szakértelem is elkezdett kivonulni Oroszországból, mintegy 500,000 magasan képzett potenciális munkavállaló hagyta el az országot. Oroszország nincs abban a helyzetben, hogy ezt megengedje magának.  Még Moszkva polgármestere is elismerte, hogy a cégek kivonulása miatt rengeteg munkahely szűnt meg.

Hatodik mítosz: Putyin költségvetési mérlege pozitív, hála a magas

energia áraknak

Az orosz pénzügyminiszter szerint Oroszország költségvetési hiánya ebben az évben a GDP két százaléka lesz, a magas energiaárak ellenére.  Ez részben Putyin költekezése miatt is van: Oroszország katonai kiadásai jelentősen növekedtek.  Putyin fiskális beavatkozása nyilvánvalóan fenntarthatatlan, beleértve egyes Kreml-projektek finanszírozását, amely miatt a pénzmennyiség az invázió óta közel megkétszereződött.  A putyini költekezés igen komoly nyomás a Kreml kincstárára.

Hetedik mítosz: Putyinnak több száz milliárd dollár tartaléka van,

amelyeket esős napokra tartogat, így a Kreml pénzügyi helyzete stabil

A legnyilvánvalóbb kihívás Putyin esős napokra tartogatott pénzforrásai számára az, hogy ebből a kb. hatszáz milliárd dollár külföldi pénznemekben tartott valutátartalékból, háromszáz milliárd dollárt, melyet USA, Európai, és Japán bankokban helyeztek letétbe, már befagyasztottak.  Többen azt javasolják, hogy ezt a pénzt Ukrajna újjáépítésére kell fordítani.

A pénzforrások másik fele a háború kezdete óta rohamosan csökken, már kb. 75 milliárd dollárral kevesebb.  Egyes kritikusok felhozták, hogy egy központi bank hivatalos valutatartaléka csak akkor csökkenhet, ha az adott bank ellen szankciókat léptetnek életbe, és szerintük lehetséges, hogy a tartalékokat olyan bankokba helyezik el, amelyekre nincsenek kivetve szankciók, mint pl. a Gazprombank.  Ez elvben lehetséges, de semmilyen adat nem támasztja alá, hogy a Gazprombank tartalékai nőttek volna, mert ez a bank is kemény nyomás alatt van.

Az orosz pénzügy minisztérium már régóta tervezte egy olyan szabály újrabevezetését, amely szerint az olaj és gázkereskedelemből szerzett vagyont egy szuverén pénzalapba helyeznék. Putyin végül megakadályozta ezt a tervet, és más szabályokat léptetett életbe.  Anton Sziluanov pénzügyminiszter javaslata is megbukott, mely szerint a Nemzeti Vagyonalapból fedezték volna a szuverén alapokban keletkezett hiányokat, amely egyébként a Nemzeti Vagyonalap egy harmadát tette volna ki.  Az a tény, hogy Oroszország költségvetési hiánya az pénzalapok harmadát teszi ki, annak ellenére, hogy az olaj- és gázbevételek ma is tekintélyesek, azt mutatja, hogy a Kreml nyaka körül pénzügyi értelemben jobban szorul a hurok mint sokan gondolják.

Nyolcadik mítosz: A rubel az év legjobban teljesítő pénzneme

Putyin szereti emlegetni, de a rubel mesterséges erősödése egy példa nélküli, drákói tőke kontrollnak köszönhető, így Oroszországban a fiskális szabadságnak keményebb korlátokat szabnak mint bárhol máshol a világban.  Az új szabályok szerint az orosz állampolgárok nem vehetnek legálisan dollárt, és nem férnek hozzá dollárban tartott pénzükhöz sem, miközben mesterségesen növelik a rubel iránti keresletet azáltal, hogy az exportért rubelt követelnek.

A rubel hivatalos árfolyama félrevezető, a rubel váltások mennyisége drámaian csökkent az invázió előtti időkhöz képest.  Sok forrás szerint az igazi rubelváltás megint a fekete piacokon történik.  Az Orosz Nemzeti Bank is beismerte, hogy az erős rubel az állami politikának és a külkereskedelmi mérlegnek köszönhető, nem pedig a szabadon áramló pénz átváltásnak.

Kilencedik mítosz: A szankciók már életbe léptek, a cégek kivonultak, így nincs szükség további gazdasági nyomásra

Az orosz gazdaság nagy kárt szenvedett, de még mindig van hely és szükség további szankciókra és további cégek kivonulására.  Az orosz exporthelyzet romlása ellenére, még így is túl sok bevételhez jut a Kreml a gáz és olajexportból, és ez lehetőve teszi Putyin belföldi költekezését.  Ez a költekezés eltakarja az orosz gazdaság struktúrális gyengeségeit.  A Kijevi Gazdasági Iskola és a Yermak-McFaul Nemzetközi Munkacsoport újabb szankciótervezetet dolgozott ki bizonyos egyének, energiacégek és pénzügyi szervezetek ellen.  A munkacsoport vezetője Michael McFaul, az USA egykori moszkvai nagykövete, és részt vettek benne olyan szakértők is, mint Tyimofij Milovanov, Natalija Sapoval, és Andrij Boytszun. Szerintük, addig, amíg a szövetséges országok egységesen lépnek fel, fenntartják és növelik a szankciós nyomást Oroszország ellen, addig Oroszország számára nincs kiút a gazdasági összeomlásból.

Az olyan érvelések, melyek szerint az orosz gazdaság visszapattant, nem a tényeken alapulnak.  Bármilyen mércét alkalmazunk, az orosz gazdaság gyengül, és nem szabad a nyomásból engedni.

Forrás: Foreign Policy: Actually, the Russian Economy Imploding

Magyarra fordította: Hetényi Balázs