
A Szovjetunió már 1989 áprilisában részleges katonai kivonulást kezdett Magyarországról, hajlandónak mutatkozott csapatai általános kivonásáról is tárgyalni.
Az 1989 december 2 – i máltai Bush – Gorbacsov találkozó megfogalmazta Európa „békés és demokratikus” átalakításának programját.
A Szovjetunió nem informálta a szocialista országok kormányait stratégiai céljairól, az USA viszont tájékoztatta a megállapodások kulisszatitkairól az általa támogatott kelet – európai radikális ellenzék erőit.
Néhány hetes, kormányok közötti erős huzavona után 1990. március 10 – én megszületett a megállapodás. Moszkvában Horn Gyula és Eduard Sevardnadze, a két ország külügyminisztere ünnepélyes külsőségek között aláírták a teljes szovjet csapatkivonásról intézkedő kormányközi egyezményt. Eszerint a csapatkivonások 1990. március 12 – én kezdődnek és 1991. június 30 – án fejeződnek be.
Az első szovjet egységek március 12 – én Hajmáskéren kezdték meg a kivonulást.
A felszereléseket, harcászati eszközöket és a lebontott laktanyák épületelemeit a záhonyi átrakó pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison tették át a magyar szerelvényekből a szovjet vagonokba. A több mint egy éves művelet során a szovjet fél végig tartotta a „menetrendet”: a katonák naponta egy – egy szerelvényt indítottak útnak a szomszédos ország közeli – távoli vidékeire. A személyi állomány kivonása ezzel párhuzamosan zajlott. Az első, szovjet katonákat hazaszállító katonavonat, amely a Veszprém megyében szolgálatot teljesített harckocsiezred egy gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba, 1990. március 13 – án hagyta el Magyarország területét.
A következő 15 hónap folyamán csaknem 35 ezer vasúti kocsi szállította el a 100 ezer katonát és polgári személyt, valamint a mintegy 27 ezer harci technikai eszközt és a több százezer tonna anyagot. Az 1991. június 16 – án elindult utolsó katonavonat a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit vitte magával.
Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a hazánkból kivonult Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19 – én 15 óra 01 perckor a záhony – csapi hídnál lépte át a magyar – szovjet határt.
Mindez azt jelentette, hogy ezt követően Magyarország területén 1944. március 19. óta először nem állomásoztak ideiglenes csapatok.

Azt olvastam, vissza sem nézett…
„Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a hazánkból kivonult Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19 – én 15 óra 01 perckor a záhony – csapi hídnál lépte át a magyar – szovjet határt.”
Aki a tudósításában amikor ezt lediktálta, a gépíró kislány elsírta magát.
Nem véletlen járnak vissza, kötődnek, mert barátságok születtek, és vannak életben ma is.
Ahogyan a törökök is, a 150 év úgy maradt meg, hogy minket is azoknak tartanak.
Miért nem lehet a cikket megosztani, amikor a szerző is erre hív fel…
Sándor!
A múltkor már megválaszoltam, de vélhetőleg nem olvastad. Még nincs teljesen kész blog. A jövő héten már reményeim szerint működni fog az Fb. megosztás is.