“A szocialista tervgazdálkodás” bővebben

"/>

A szocialista tervgazdálkodás

Az emberré válás útja a szocializmus –

A szocialista tervgazdálkodás jellemzői:

A szocialista népgazdaságban a tervszerűség előfeltétel a termelési eszközök társadalmi tulajdona. A népgazdaság tervszerű arányos fejlődése a szocializmus gazdasági törvénye. A proletárforradalom győzelme a termelési eszközök feletti általános rendelkezést a munkásosztály kezébe adja.

A tervszerű fejlődés eredményeként a gazdaság kiegyensúlyozottan, gyors ütemben fejlődhet.

Néhány gondolat:

A szocializmusban a dolgozó nem adja el munkaerejét, nem bérrabszolga, nem beszélő szerszám; megszűnik a kizsákmányolás, az élősködés, a megalázó szolgasors; a népgazdaság a dolgozó nép érdekében anarchiától mentesen tervgazdálkodással működik!

tervgazdálkodás igen fejlett együttműködést, előrelátást követel a vállalkozások, a piac, a fogyasztók és a szocialista állam megfelelő szervei között. A nép (a dolgozó és fogyasztó) változékony, sokszor nehezen megismerhető szükségleteinek kielégítése igen nehezen tervezhető, de ez igaz, fokozottan igaz, az egymással konkurenciaharcban lévő kapitalista vállalatokra is, az agymosó reklámok ezt a problémát nem oldják meg. A szocializmusban azonban ez nem a dolgozók kárára valósul meg, bár nehézségek lehetnek, ellenben a kapitalizmussal szemben, ahol a dolgozó nép a beszélő szerszám és nem számít, ha sokan nyomorognak. A szocializmusnak azonban a tervgazdálkodással lehetősége van a nyomor felszámolására, amit a kapitalizmus anarchikus népgazdasága nem mondhat el magáról, ezen a jótékonykodás nem segít.

kapitalizmusban a jótékonykodás inkább fokozza a nyomort, de biztosan nem számolja fel, nem is ez a célja. Nem kezeli a megoldatlan társadalmi problémákat sem, mert eltereli a valódi megoldásról a gondolatokat, és főleg csak demagóg, propaganda politika. Elég csak adni néhány szelet kenyeret az elesetteknek, nem kell a valódi okokat megvizsgálni, megoldani, elég az alamizsna is. Ez azonban a kapitalizmus erkölcsi rothadásának, embertelenségének a bizonyítéka, mert másnap kezdődik elölről a nyomor. A kapitalizmusban a jótékonyságot az élősködő kapitalista rablók lelkiismerete, félelme motiválja, de a jótékonykodást is alapvetően a proletárok munkájával, közreműködésével oldja meg.

szocializmus ezért az eddigi leghumánusabb, legcivilizáltabb demokratikus társadalmi rendszer az emberiség történetében! Nem alamizsnát ad, hanem olyan munkát, jövedelmet ad, amiből tisztességesen az adott kornak, társadalmi lehetőségeknek megfelelően minden dolgozó a munkája alapján megkap. Ami a legfontosabb, nincsenek rabló élősködők, csak dolgozók.

A szocialista tervgazdaság társadalmi, népgazdasági szinten optimálisra képes, mentes a ciklikus fejlődéstől, így a gazdasági válságoktól! A kapitalista gazdaság elvileg sem lehet mentes a gazdasági válságoktól, mert a gazdaság a magánkezekben megoszlik, egymástól elkülönült, egymás ellen harcoló részekre, nincs összhang! Bár a verseny hatalmas ösztönző, de ez a szocializmusban is, emberséges körülmények között élősködés nélkül megvalósítható a munka szerinti elosztás módszerével, mint ösztönzővel, bár korántsem olyan hatékony, mint a kapitalizmusban az élősködés vonzereje és a bér, mint rabszolgaszíj. A társadalom érdekében a gazdasági élet állami irányítása a szocialista állam létével függ össze, csak így lehet a tervgazdálkodást következetesen megvalósítani, a kapitalizmusban ez nem megvalósítható, nem is törekednek erre! A kapitalizmusban a tőkések jövedelme alapvetően a befektetett tőke megtérülésével, a dolgozók kárára valósul meg.

A szocialista népgazdaság tervszerű, arányos fejlődése óriási előnyöket biztosít a kapitalizmussal szemben; a népgazdaság nem a vak véletlen szerint botorkál, mint a kapitalizmusban, ahol válságról-válságra történik a fejlődés; a szocializmus kizárja a munkanélküliséget, a tőkés gazdaságban ez elkerülhetetlen, a kapitalizmusban sok dolgozó a munkája mellett is nyomorog még a fejlett térségekben is!

A szocializmus tudományosan szervezett társadalom, vezérfonala a marxizmus-leninizmus, vezetője a kommunista pár, célja a szocialista demokrácia, a dolgozók életszínvonalának folyamatos növelése!

A kapitalizmusban a dolgozó proletár az a beszélő szerszám, annyit is ér, annyira (nem)veszik emberszámba; a tőkések profitja, konkurenciája, versenye érdekében a bérrabszolgák és a szerszámok üzemeltetését a legalacsonyabb költségen kell tartani, ami a népgazdaság tervezhetetlensége miatt túltermelési válságokra vezet; amit a dolgozók hoztak létre, azt a dolgozók nem tudják megvásárolni, ezért a felesleget meg kell semmisíteni vagy el kell pazarolni. A kapitalizmus azonban sokat tanult a szocializmustól, a saját hibáiból, félelmében a társadalmi elégedetlenség miatt és a feleslegtől való megszabadulásnak az érdekében, néha egészen ügyesen, az árakkal és bérekkel való manipulálásával kezeli a túltermelési válságot, egész jó eredménnyel. De ez hosszabb távon nem mehet a profit rovására, sőt a leggazdagabbak hihetetlen mértékben vagyonosodnak, így hatalmuk határtalan önkényuralom, fasizmus.

A kapitalizmusban a termelés társadalmilag, világméretekben tervszerűtlen, tervezhetetlen kezelése, a konkurenciaharc, a kizsákmányolás miatt felesleges, az élősködéssel fel nem használható profit is keletkezik a kizsákmányolók számára; a kapitalizmus társadalmi szinten, a társadalom érdekében ezzel a felesleggel nem rendelkezik, nem rendelkezhet, így a kapitalista állam nem vonja el, a kizsákmányolók pedig haszontalan célokra költik, miközben szükség lenne erre a népgazdaság fejlesztésében, az életszínvonal emelésében, a nyomor leküzdésében! A fejlett kapitalista állam és bankrendszer megkísérli a felesleget bevonni a gazdaságba, de ez sem szüntetheti meg a vállságokat, a polgári demokrácia magánérdekének „szabadsága” ezt nem teszi lehetővé.

A szocializmusban a nyereség a dolgozók életét javítja és a népgazdaság fejlesztését szolgálja, nincs, nem lehet felesleges nyereség!

„A tervgazdálkodás egy olyan gazdasági rendszer, ahol nem a piac, hanem az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot. Az ilyen gazdaságokban a gazdaság összes szektorát az állam vagy a kormány szabályozza (úgynevezett „tervekkel”), dönt minden termelőeszköz használatáról és a bevételek elosztásáról, a kommunista államrendszerhez hasonló módon. A tervezők döntik el, mit, illetve mennyit kell termelni és utasítják a vállalkozásokat, hogy azokat a javakat termeljék.” Wikipédia

(idézet: A szocializmus politikai gazdaságtana)

… A népgazdaság tervszerű arányos fejlődése — mely a szocializmusnak gazdasági törvénye — nagy előnyt és fölényt biztosít a szocialista társadalomnak a kapitalizmussal szemben. Ez a fölény mindenekelőtt abban mutatkozik, hogy a tervszerű fejlődés eredményeként a gazdaság kiegyensúlyozottan, egyenletesen, és a kapitalista rendszerhez képest sokkal gyorsabb ütemben fejlődik. A szocialista tervgazdaság mentes a ciklikus fejlődéstől, így a gazdasági válságoktól is. A tervszerű fejlődés megkíméli a szocialista társadalmat a társadalmi munka nagyarányú pazarlásától, mert a termelésben nincs anarchia, mert lehetővé válik valamennyi erőforrás gazdaságos és hatékony felhasználása. A szocialista tervgazdálkodásban biztosítani lehet a teljes foglalkoztatottságot, megszűnik a kapitalizmusra jellemző létbizonytalanság. Végül a szocialista tervgazdálkodás fölénye abban is megmutatkozik, hogy lehetővé teszi a tudomány és a technika szakadatlan (és egyenletes) fejlődését, összhangban a népgazdaság szükségleteivel.

… Ahhoz, hogy a tervszerűség általánossá váljon, vagyis az egész népgazdaság fejlődését átfogja, s az egész társadalom valóságos, objektív érdekeit szolgálja, előfeltétel a termelési eszközök társadalmi tulajdona. … Ezt az előfeltételt a szocialista forradalom teremti meg. A proletárforradalom győzelme a termelési eszközök feletti általános rendelkezést a munkásosztály kezébe adja, annak az osztálynak a kezébe, amelynek érdekei alapvetően egybeesnek a társadalmi haladás, a dolgozó lakosság egészének érdekeivel. A munkásosztály forradalmi pártja, a marxizmus—leninizmus ismeretében, képes a gazdasági törvények megismerésére és tudatos felhasználására. … A népgazdaság tervszerű fejlődébe azt jelenti, hogy a népgazdaság tudatosan és arányosan, és társadalom által előre meghatározott irányban és ütemben fejlődik. Mindennek alapján a tervszerűség a társadalmi célkitűzések gazdaságos megvalósításának feltétele és eszköze, amely elválaszthatatlan a tulajdon szocialista jellegétől.

… A párt által kidolgozott gazdaságpolitika képezi az alapját a szocialista állam gazdasági tevékenységének, az egész gazdasági élet irányításának. … A gazdasági élet állami irányítása a szocialista állam létével függ össze. A társadalom ügyeinek tervszerű irányítása — míg fennáll a kapitalista környezet és a társadalom osztályokra bomlik — nem valósulhat meg egy politikai hatalommal rendelkező különleges szerv, a munkásosztály pártja által irányított állam nélkül. Az állam védi a társadalmi tulajdont, biztosítja a szocialista munkafegyelmet, ellenőrzi a munka és az egyéni fogyasztás mértékének összhangját, biztosítja a társadalom tagjainak részvételét a gazdasági és kulturális építésben. … A szocializmus előtt egyetlen állam sem irányította össztársadalmi méretekben a gazdaságot. Az államnak ez a funkciója csak a szocialista forradalommal és a szocialista tulajdon megerősödésével fejlődött ki. … A gazdaságpolitika kialakítása az objektív szükségszerűségek felismerésén alapul.

… A szocializmusban azonban — mivel a termelési eszközök társadalmi tulajdonban vannak — a munkás nem adja el munkaerejét sem személyeknek, sem vállalatoknak, hanem, mint a társadalom dolgozó tagja, részt vesz a társadalmi termelőfolyamatban. Ezért a munkájáért kapott bér nagyságát sem szabályozhatja a munkaerő értéke, hanem az lényegében a végzett munka szerinti részesedés a megtermelt nemzeti jövedelem személyi fogyasztásra jutó részéből.

… A szocialista állam a szükségletek jobb kielégítése, a népgazdasági terv megvalósulása céljából meghatározza az árutermelő szocialista vállalatok gazdálkodásának körülményeit és szabályait. E vállalatok jövedelmének tetemes részét az állami költségvetésben centralizálja, s a népgazdasági tervben meghatározott célokra költi el, ez úton jelentős közvetlen irányítást is gyakorol. Megfelelő gazdasági információkkal látja el a vállalatokat, elősegíti együttműködésük szervezését, ellenőrzést gyakorol gazdasági tevékenységük felett. … A termelési eszközök társadalmi tulajdonán nyugvó tervgazdálkodás megteremtésével, a szocializmus megvalósításával döntő lépés következik be a munka közvetlenül társadalmivá válásában.

… A szocialista újratermelés eredményességének alapvető feltétele, hogy a termelés különböző ágai, az újratermelés különböző mozzanatai között olyan átfogó, az egész népgazdaságra kiterjedő arányok jöjjenek létre, amelyek biztosítják az újratermelési folyamat egyensúlyát és folytonosságát. Már Marx hangsúlyozta, hogy meghatározott termelésnek meghatározott elosztás, meghatározott csere, meghatározott fogyasztás, és ezeknek egymással való meghatározott arányai felelnek meg. Az ilyen arányok megvalósulása lehetővé teszi, hogy a népgazdaság ágai és tényezői egymásnak megfeleljenek, egymással összhangban működjenek, vagyis egymással egyensúlyba kerüljenek. … A kapitalizmustól eltérően, a szocialista újratermelés folyamata a legfontosabb vonatkozásokban nem ösztönösen megy végbe, hanem a társadalom szervei által tudatosan, hosszabb időre kialakított arányosság feltételei között. Az egyensúlyi feltételek szocialista viszonyok között is időszakonként megváltoznak, de ez a változás a régebbi arányok tudatos, nagyobb megrázkódtatások nélkül megvalósítható átalakítása révén történhet meg. … A szocialista újratermelés arányosságának és megfelelő egyensúlyi feltételeinek legfontosabb követelménye az, hogy a társadalmi terméket a kielégítésre váró társadalmi szükségleteknek megfelelő terjedelemben és összetételben állítsák elő. … A szocialista társadalom szervei hosszabb távra tervszerűen teremtik meg az összhangot az egyes termékcsoportok előállítására fordított társadalmi munka tömege és a társadalmi szükségletek között, amelyeket e termékcsoportok kielégíthetnek. … Aránytalanságok — az objektív körülményekben beállott változások folytán, vagy az irányítás és tervezés fogyatékossága következtében — a szocialista termelésben is bekövetkezhetnek. Ezek azonban nem ismétlődnek meg időszakosan, szükségszerűen, és kiküszöbölésüket a szocialista állam az általa centralizált erőforrások és tartalékok felhasználásával meg tudja oldani. … A termékeket a szocialista társadalomban is árukként hozzák forgalomba, és így az előállított termékmennyiség és a termékfelhasználás egyensúlya minden egyes időszakban mint a termelés és az értékesítés egyensúlya, mint piaci egyensúly valósul meg. A piaci egyensúly — amely a kereslet és kínálat összhangjában jelentkezik — önmagában nem biztosítja a népgazdasági arányosságot, de elkerülhetetlen megjelenési formája ennek.

… Az újratermelés társadalmi optimumának kérdése csak a szocialista társadalom viszonyai között merülhet fel. A kapitalista gazdaságban az optimumot az uralkodó tőkésosztály számára a maximális profit testesíti meg, ennek rendeli alá a dolgozók szükségleteinek kielégítését is. Csak a szocialista gazdaságban lehet társadalmi szempontból meghatározni az optimális fejlődés reálisan megvalósítható feltételeit. Az optimális fejlődés realizálását a szocialista országok — a belső és külső (nemzetközi) feltételek alakulásától függően — mind jobban megközelíthetik.

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

A tervgazdaság előnyei. A népgazdaság tervszerű fejlődése óriási előnyöket biztosít a szocialista társadalomnak a kapitalizmussal szemben. A kapitalizmussal ellentétben, ahol az arányosság csak véletlenszerűen fordul elő, s a gazdaság időszakonként megismétlődő válságokon át, ciklikusan fejlődik, a szocialista gazdaság szakadatlanul, töretlen ívben és soha, sehol nem tapasztalt gyorsasággal fejlődik, azoknak az arányoknak alapján, amelyeket a szocialista állam a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeivel összhangban állapít meg. A szocialista gazdaság nem ismeri a pusztító gazdasági válságokat, amelyek roppant anyagi károkat okoznak a társadalomnak, és időről időre visszavetik fejlődésében.

… A szocialista tervgazdaság kizárja a munkanélküliséget, és biztosítja a társadalom minden munkaerejének hasznosítását. A tőkés gazdaság elkerülhetetlenül munkanélküliséget szül, s a kapitalisták a munkanélküliséget eszközül használják fel arra, hogy olcsó munkaerőt biztosítsanak vállalataik számára.

A tervgazdaság a termelés olyan fejlődését feltételezi, amely az egész társadalom szükségleteinek kielégítésére irányul. A kapitalisták azokba a gazdasági ágakba fektetik tőkéjüket, amelyekben magasabb a profitráta.

A szocialista tervgazdaság biztosítja a tudománynak és technikának a népgazdaság szükségleteivel összhangban álló fejlődését. A kapitalizmusban a technika fejlődése a konkurrencia és a termelési anarchia törvényének van alávetve, rendkívül egyenetlenül megy végbe s elkerülhetetlenül fokozza a termelés fejlődésében tapasztalható aránytalanságot.

A szocialista tervgazdaság megkíméli a társadalmat a társadalmi munkának a tőkés gazdaságra jellemző nagyarányú pazarlásától, ugyanakkor pedig — az egyes vállalatok és az egész népgazdaság viszonylatában egyaránt — valamennyi erőforrás leggazdaságosabb és leghatékonyabb hasznosítását is biztosítja, s a termelés növelésének egyre újabb forrásait és tartalékait tárja fel.

A szocialista állam terv alapján határozza meg a vállalatok termelési kapcsolatát, és biztosítja a szocialista termelés lehető legésszerűbb területi elhelyezését.

fejlődésszakaszát nézzük, azt találjuk, hogy — bár számos lényeges eltérés mutatkozik a gazdálkodás megvalósult konkrét formái között —, a gazdálkodási rendszer általános rendeltetése az, hogy eszközül szolgáljon a valóságos társadalmi érdekek érvényre juttatásához, s az egész népgazdaság ennek megfelelő tervszerű fejlesztéséhez.

… Mindenekelőtt a termelőerők fejlettsége és a termelés társadalmasítottságának foka teszi szükségszerűvé, hogy a termelést, a forgalmat és az elosztást racionálisan, a tudomány eszközeinek alkalmazásával kidolgozott fejlesztési tervek alapján szervezzék. Ez a tendencia, mint tudjuk, már a kapitalizmusban erőteljesen érvényesül, áttöri a tőkés magántulajdon hagyományos kereteit, kiváltja a kollektív tőkés tulajdonformák és az állami szabályozás bizonyos formáinak létrejöttét. Következetes megvalósítása elé azonban áthághatatlan akadályokat állít az, hogy mindvégig magánelsajátítás folyik, s így a gazdálkodás egészében spontán, tervszerűtlen jellegű marad.

… A tervgazdálkodást szükségszerűvé teszi továbbá az is, hogy másképp nem lehet megvalósítani a társadalmi szükségletek legjobb kielégítését, vagyis a termelésnek azt a célját, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonából, a termékek társadalmi elsajátításából fakad. Az elsajátítás társadalmi formájával egyúttal objektív lehetőséggé is válik a termelési, forgalmi és elosztási folyamat tényezőinek a tényleges társadalmi szükségletek legjobb kielégítésére történő, ésszerű megszervezése.

… Amilyen elkerülhetetlen az, hogy a tőkés gazdaság működését társadalmi szinten a profitra törekvéssel együtt járó válságok, tervszerűtlen tendenciák jellemezzék, ugyanúgy elkerülhetetlen szükségszerűség a szocializmus számára, hogy gazdasága tervszerűen működjék.

… Az, hogy a szocialista gazdaság működésének módja minőségileg különbözik az előző alakulatok tervszerűtlen jellegétől, nem zárja ki, sőt feltételezi, hogy átvegyék és alkalmazzák azok olyan történelmileg kialakult automatizmusait, szervezeti formáit és módszereit, amelyek megfeleltek a termelőerők, s a belőlük következő technikai-gazdasági viszonyok, illetve bizonyos különös társadalmi-gazdasági viszonyok szocializmusra is jellemző fejlettségének. Persze, ezek átvétele (pl. az üzemszervezés, a gazdaságossági számítási módszerek, a specializálási eljárások, a bankszervezet, vagy az árukategóriák stb.) nem történhet mechanikusan. Már csak azért sem, mert a szocializmussal megváltozik e formák és módszerek rendeltetése és módosulnak azok funkciói. Mégsem árt hangsúlyozni, hogy amiként a szocializmus nem a kapitalizmusban kifejlesztett termelőerők lerombolását, hanem az új tulajdonviszonyok közt azok átvételét és továbbfejlesztését jelenti, a szocialista gazdálkodás sem vetheti szemétdombra mindazt, ami a tőkés gazdálkodás módszereihez tartozott. Tanulmányoznia kell, mi az, ami e módszerekből az új célok szolgálatába állítható, és hogy milyen korlátokkal — esetleg milyen szélesebb lehetőségek között —, mikor lehet ezt megtenni.

… Miután a szocialista társadalom nem antagonisztikus, hanem köztulajdonon épülő társadalom, gazdasága nem működhet tartósan a külön érdekeket képviselő vállalatok kapcsolatainak összfolyamathoz való passzív alkalmazkodása, tehát csupán spontán szerveződése által. A szocializmus társadalmi természetének az felel meg, hogy a vállalatok tevékenysége népgazdaságilag szervezett egységet, összehangolt folyamatot alkosson. Ezért alapvető része a szocialista tervgazdálkodás rendszerének a központi irányítás.

… A központi tervirányítás rendszere segítségével a társadalmi szükségletek kielégítésének szolgálatába kell állítani a szocializmus termelőerőinek, a termelés (a forgalom, az elosztás) egész folyamatának működését és fejlesztését. … A központi tervirányítás rendszere segítségével kell gondoskodni a szocialista népgazdaság egyensúlyáról, kiegyensúlyozott (arányos) fejlődéséről. … A központi tervirányítás rendszere segítségével oda kell hatni, hogy optimális népgazdasági növekedést lehessen elérni. … A központi tervirányítás rendszere segítségével kell elérni, hogy az egyéni és a vállalati külön érdekek ellentmondásai egymással és a közérdekkel, általában az utóbbiak javára oldódjanak meg, s hogy ezáltal az egyéni és a vállalati gazdasági döntések, valamint azok anyagi következményei a valóságos társadalmi közérdeket mindinkább kifejező központi (állami) akarat érvényre jutását mozdítsák elő. … A szocialista tervirányítási rendszernek gazdaságilag alá kell támasztania a szocialista állam politikáját.

… A szocializmus gazdasági kérdései — a különböző osztályok és államok létezése miatt — a politikában koncentrálódnak. A politika és a gazdaság egyazon társadalom életmegnyilvánulása: a szocializmusé. Ezért nem tekinthető ez a funkció a tervirányítási rendszer valamiféle „gazdaságon kívüli”, a gazdaságtól idegen funkciójának.

… A szocialista gazdaságirányítási rendszernek elidegeníthetetlen alapeleme a tervezés. Tervek nélkül nincs tervszerűség. A tervezés — mindenekelőtt a központi tervezés — a gazdaság minden más tevékenységével összefonódó, sajátos gazdasági tevékenység, amelynek közvetlen „termékeit” különböző tervek alkotják, miközben e tervek elemi feltételekül szolgálnak a társadalmi újratermelési folyamat tervszerűségének biztosítására. … A népgazdasági tervezés legtágabban értelmezve magában foglalja a műszaki tervezést, a vállalati és a helyi gazdasági tervezést, de ezek által és ezeken túlhaladva, mindenekelőtt az újratermelés összfolyamatára terjed ki. A népgazdasági tervekben nemcsak a termelőerők színvonalbeli és belső technikai összetételének változásait irányozzák elő országos méretben, hanem megtervezik a termelési viszonyok változásait, valamint az ezen változások elérését célzó intézkedéseket is.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható PayPal - A biztonságosabb és egyszerűbb online fizetési mód!  piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com