A szocialista modell

 Az emberré válás útja a szocializmus –

A szocialista modell jellemzői:

A szocialista társadalom gazdasági rendszere a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul. A termelési eszközök társadalmi tulajdona alapot teremt mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséhez. A szocializmusban a dolgozók érdekeit tudatosan megvalósító szocialista állam a fejlődés központi irányítója.

A szocialista társadalom minden tagja (termelőeszköz) tulajdonos és dolgozó egy személyben; a társadalom tagjai gazdaságilag nem állnak egymással (tulajdonosi) alá- és fölérendeltségi viszonyban; mindenki csak, mint a társadalomban dolgozó tagja lehet a társadalmi tulajdon részese.

A szocialista társadalom tagjainak gazdasági kapcsolatait alapvetően az együttműködés jellemzi; a termelési eszközök társadalmi tulajdonának fő formája az állami (össznépi) tulajdon; az állami tulajdon a gazdaság fejlődésére döntően kiható területeket foglalja magában.

A javak termelése az egész társadalomnak az érdekében folyik, ez lényeges különbség a kapitalizmushoz képest. A szocialista állam a legalkalmasabb gazdálkodási forma felhasználásával irányítja a gazdaság fejlődését.

A szocializmus gazdasági törvényeinek összhatásaképpen tervszerű, arányos fejlődés megy végbe. A kapitalizmusban a tőkések célja, gazdasági cselekvésük hajtóereje a profitszerzés. A szocialista termelés célja a társadalom minden tagja szükségletének lehető legteljesebb kielégítése.

Néhány gondolat:

A szocialista modell kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, szolgaság nélkül emberségesen, tervszerűen fejleszti a népgazdaságot, és világviszonylatban is tervszerűen működik a nemzetek dolgozóinak összefogásával. A szocialista demokráciával és az internacionalizmussal világméretekben demokratikus! A kapitalizmusban ez elképzelhetetlen! A kapitalista modell lényege a kizsákmányolással élősködni, ezt törvényesen szabad, amit a fasizmussal, önkényuralommal véd meg.

A szocialista modell a szocialista állam irányításával, a kommunista párt marxista-leninista tudományának vezérfonalával vezeti az egész társadalmat, tervszerűen, arányosan fejleszti a népgazdaságot. Nem tűri a kizsákmányolásra törekvő irányzatokat, ellene a proletárdiktatúrával harcol és megvalósítja a dolgozó nép számára szocialista demokráciát.

A népi demokrácia azonban a demokratikus irányzatokkal összefogva, a marxizmus-leninizmus vezérfonalán, a kommunista párt dominanciájával, kordában tartva és a társadalom érdekének alárendelve összefog a „kapitalizmussal”, a magángazdasággal, a fasizmus ellen, a társadalom hatékony fejlődése érdekében a szocializmus lehetőségének megteremtésére.

„A szocializmus (latin socius = ‘társ’) olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg, közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. A szocializmus magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában. A tulajdonnal szemben a munkát, az egyéni jogok helyett a kollektív jogokat részesíti előnyben.” Wikipédia

(idézet: A szocializmus politikai gazdaságtana)

… A szocialista társadalom gazdasági rendszere a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul. A termelési eszközök szocialista tulajdonát a legáltalánosabban az jellemzi, hogy a javak termelése nem a társadalom egyes tagjainak, csoportjainak, hanem az egész társadalomnak az érdekében folyik. A szocialista termelési viszonyokból következően a többlettermék nem válik értéktöbbletté, mert azt az egész társadalom érdekében, a társadalom tagjainak javára használják fel. Miután a társadalom rendelkezik közvetlenül vagy közvetve a termelési eszközökkel, így a társadalom érdekeinek megfelelően megy végbe a többlettermék felhasználása is. A termelési eszközök társadalmi tulajdonának létrejötte ezért alapot teremt mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséhez.

… A társadalom tagjai, mint a társadalmi tulajdon részesei, gazdaságilag nem állnak egymással alá- és fölérendeltségi viszonyban, egyrészt azért, mert a társadalmi tulajdonnal mindenki csak közvetve, a társadalom, illetve egy társadalmi csoport más tagjaival együtt rendelkezhet, másrészt azért, mert mindenki csak, mint a társadalomban dolgozó tagja lehet a társadalmi tulajdon részese. Ebből először az következik, hogy az előállított termelési eszközök nem kerülhetnek magántulajdonba, másodszor pedig az, hogy a fogyasztási cikkek elosztását tekintve megszűnik a magántulajdon rendszeréből következő egyenlőtlenség. A társadalmi tulajdon, a munka kollektív jellege, a fogyasztási cikkek elosztási módja egyesíti a társadalom tagjait. A gazdasági érdekek objektíve azonosak, ezért a szocialista társadalom tagjainak gazdasági kapcsolatait alapvetően az együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás jellemzi.

… a szocializmust építő országokban a termelési eszközök társadalmi tulajdona az állami (össznépi) és a szövetkezeti (csoport-), tulajdon formájában valósul meg. A termelési eszközök társadalmi tulajdonának fő formája az állami (össznépi) tulajdon. Fő formája azért, mert az állami tulajdon bizonyos értelemben meghatározza a szövetkezeti tulajdon fejlődését. Fő forma azért, mert a termelési eszközök döntő többsége állami tulajdont képez, mert az állami tulajdon a gazdaság fejlődésére döntően kiható területeket foglal magában.

… A szocialista társadalom gazdasági rendszere a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapul. A termelési eszközök szocialista tulajdonát a legáltalánosabban az jellemzi, hogy a javak termelése nem a társadalom egyes tagjainak, csoportjainak, hanem az egész társadalomnak az érdekében folyik. A szocialista termelési viszonyokból következően a többlettermék nem válik értéktöbbletté, mert azt az egész társadalom érdekében, a társadalom tagjainak javára használják fel. Miután a társadalom rendelkezik közvetlenül vagy közvetve a termelési eszközökkel, így a társadalom érdekeinek megfelelően megy végbe a többlettermék felhasználása is. A termelési eszközök társadalmi tulajdonának létrejötte ezért alapot teremt mindenfajta kizsákmányolás megszüntetéséhez.

… A szocialista társadalmi rend fejlődését — hasonlóan, mint a többi társadalomét — gazdasági törvények határozzák meg. A gazdasági törvény a különböző gazdasági jelenségek között fennálló szükségszerű, lényegi, tartós összefüggés, mely az emberek tudatától és akaratától függetlenül létezik.

… A szocializmust mindenekelőtt azok a specifikus gazdasági folyamatok és az ezek lényegét kifejező gazdasági törvények jellemzik, amelyek a termelési eszközök társadalmi tulajdonának létrehozásával és fejlődésével kapcsolatosak. A specifikus gazdasági törvények természetük szerint éppen azoknak a gazdasági összefüggéseknek lényeges mozzanatait ragadják meg, amelyek az egyes társadalmi alakulatokat elválasztják egymástól.

… A szocializmusban érvényesülnek a társadalmi fejlődés általános gazdasági törvényei is. Ezek az egyetemes érvényű törvények olyan gazdasági folyamatok lényegi vonásainak kifejezői, amelyek minden társadalomban megtalálhatók.

… A szocializmusban érvényesülnek olyan gazdasági törvények is — az árutermelés és a pénzgazdálkodás törvényei —, amelyek nem általánosak ugyan, de több társadalmi rendszerben jelentkeznek.

… A szocializmusban … lehetséges, sőt szükséges, hogy a dolgozók érdekeit tudatosan megvalósító szocialista állam legyen a fejlődés központi irányítója.

… A szocialista állam, az egész nép tudatos erőfeszítéseit összefogva, a gazdasági fejlődés objektív törvényeire támaszkodva, a legalkalmasabb gazdálkodási forma felhasználásával irányíthatja a társadalom termelőerőinek és termelési viszonyainak fejlődését. Így lehetségessé válik, hogy a szocializmusban az emberek az objektív törvények működését ne mint külső, végzetszerűen ható erőt fogadják, hanem alkotó módon alkalmazzák és felhasználják.

… A gazdasági mechanizmus nem más, mint a termelési viszonyok megjelenési formája, s egyben a gazdasági törvények érvényesülésének formája. A szocialista gazdaság mechanizmusa a szocialista termelési viszonyok létezési módja, funkcionálásának formája. … A gazdasági mechanizmus azt a módot fejezi ki, ahogyan gazdálkodunk. … A szocializmus gazdasági törvényeinek összhatásaképpen tervszerű fejlődés megy végbe.

… A termelésnek minden társadalomban szükségleteket kell kielégítenie. Ilyen értelemben a termelés mindig eszköz, a szükségletek kielégítése pedig mindig cél. A cél és eszköz társadalmi formája és kapcsolata azonban történelmileg változik.

… A kapitalizmusban a termelési eszközök tőkés magántulajdonán alapuló vállalatok gazdálkodnak, s a tőkések célja, gazdasági cselekvésük hajtóereje a profitszerzés. A tőkés gazdasági tevékenységének célja nem személyes fogyasztási szükségleteinek kielégítése. Maga és utódai személyes szükségleteinek kielégítése akkor sem okozna számára nehézséget, ha vállalkozását beszüntetné. Még kevésbé lehet a tőkés célja a társadalom tagjai személyes szükségleteinek kielégítése. A munkások, a dolgozók fogyasztása a tőkés termelésben csupán eszköz, az értéktöbblet realizálásának és a munkaerő újratermelésének eszköze. A tőkés szükséglete — a tőke szükséglete, vagyis a tőke fenntartása és gyarapítása. Ennek azonban feltétele, hogy az ellentétes érdekű tőkés vállalkozók versenyében helytálljon, hogy előlegezett tőkéjéhez viszonyítva minél nagyobb tömegű profitot realizáljon. Ezért a tőkés termelésnek nem lehet célja a társadalom minden tagja szükségletének lehető legteljesebb kielégítése. Ilyen értelemben mondhatjuk azt, hogy a tőkés termelés célja az értéktöbblet termelése, ennek eszköze pedig a dolgozók kizsákmányolása. A tőkés termelés céljának és eszközének ezt a viszonyát nevezzük a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének.

… A termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele a szocialista termelés céljává a társadalom minden tagja szükségletének lehető legteljesebb kielégítését teszi. A társadalmi tulajdon megszünteti a tőkések és munkások érdekantagonizmusán alapuló viszonyokat, és alapvetően egyesíti a társadalom tagjait.

… A szocialista gazdaság célja tehát az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek lehető legteljesebb kielégítése és a társadalom valamennyi tagjának minden irányú fejlődése. E cél elérésének eszköze pedig a termelés szakadatlan növelése és tökéletesítése, a legfejlettebb technika alapján. A szocialista termelés céljának és eszközének ezt a viszonyát nevezzük a szocializmus gazdasági alaptörvényének.

… A szükségletre termelés fogalmán azt értjük, hogy a szocializmusban a termelés az egész társadalom szükségletei kielégítésének érdekében folyik, vagyis azt, hogy ez a cél, mint alapvető cél, az összes többi célokat maga alá rendeli, hogy végső soron ez a cél határozza meg a termelés méreteit és szerkezetét.

… A szocializmusban … a gazdasági célok egy „hierarchikus” rendben helyezkednek el, amelyeknek a csúcsán a legfőbb cél, a társadalom gazdasági tervének célrendszere helyezkedik el, és alatta lefelé a különböző szinteken a többi gazdasági célok. A gazdasági céloknak ez a hierarchikus rendje a szocialista termelési mód jellemző sajátossága. A kapitalizmusban a gazdasági célok egymástól függetlenül, mintegy párhuzamosan léteznek. A szocializmus gazdasági céljainak ez a sajátos rendje egyben kifejezője annak az ésszerű gazdasági formának, amelynek a megvalósítására egyedül a termelési eszközök társadalmi tulajdonán alapuló gazdaság képes.

… A termelési eszközök társadalmi tulajdona gyökeresen megváltoztatja a társadalmi munka jellegét. A szocialista tulajdon a dolgozók tulajdona. A szocialista társadalom minden tagja tulajdonos és dolgozó egy személyben. A szocializmusban a termelési eszköz tulajdona és a munka elválaszthatatlanul egyesül. A társadalom tagjai a tulajdonukban levő termelési eszközökkel maguknak, saját társadalmuknak dolgoznak. A szocializmusban megváltozik a dolgozók helyzete. Szemben a kapitalizmussal, ahol az emberek helyzetét a tőke határozza meg, a szocializmusban az emberek helyzete munkájuktól függ.

… A szocializmus feltételezi az általános munkakötelezettséget, de egyben meg is nyitja minden állampolgár számára a társadalmi munkában való részvétel lehetőségét.

… A szocialista társadalom, amikor felszámolja a kizsákmányolási viszonyokat, nem veheti át egészen a megdöntött rendszer működési mechanizmusát; önnön törvényszerűségei szükségszerűvé teszik saját gazdálkodási forma kialakítását. Az új gazdálkodási forma kiépítése egy-egy országban a szocialista erők győzelmes politikai forradalmával, a tulajdonformák átalakításának elindításával veszi kezdetét.

… Az eddigi történelmi tapasztalat gyakorlatilag azt bizonyítja, hogy az új termelési viszonyoknak megfelelő sajátos gazdálkodási rendszer létrehozásához két kiinduló feltétel szükséges: a szocialista állam, valamint a legfőbb termelési eszközök állami tulajdonformája.

… A szocialista gazdálkodás rendszere nem egyik napról a másikra épül ki, hanem hosszú történelmi fejlődés eredményeképpen. Alapvető elemei létrejönnek már a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korában, de csak a szocializmus teljes felépítésével válik objektíve lehetővé a szocialista gazdaság természetével összhangban levő, kifejlett gazdálkodási rendszer.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!