A jogállam

– Az emberré válás útja a szocializmus –

A jogállamiság jellemzői:

A jog az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata, melynek tartalmát az adott osztály anyagi életfeltételei, osztályérdekei határozzák meg.

A jogszabályok sajátos vonása, az állam kényszerrel biztosítja végrehajtásukat.

A polgári jog szerepe, a magántulajdon uralmi és alárendeltségi viszonyaira épülő kizsákmányolás szentesítése és védelme.

A burzsoá jog képmutató, mert a tőkések reális jogait fejezi ki és emeli törvényerőre, míg a dolgozók számára csupán formális jogokat biztosít, a szocialista jog azonban a nép törvényerőre emelt akarata.

Néhány gondolat:

A jogállami forma a polgári demokráciában alapvetően a kapitalista rend érdekében szerveződik, lényegében a tőkések érdekét, hatalmát, élősködését szolgálja! A szocialista jogállami forma azonban a dolgozó nép érdekét szolgálja, hatalmát védi, alapvető feladata a dolgozók számára a szocialista demokrácia védelme! Így a jogállami forma a kapitalizmusban a dolgozók számára alapvetően diktatúra, a szocializmusban azonban demokrácia!

A Magyar Népköztársaság Alkotmánya: Az Alkotmány kimondja, hogy »a Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama«, hogy: »minden hatalom a dolgozó népé«. A Magyar Népköztársaság társadalmi rendjének alapja a munka és »minden munkaképes polgárnak joga és kötelessége és becsületbéli ügye, hogy képessége szerint dolgozzék«, és ennek megfelelően »a Magyar Népköztársaság megvalósítani törekszik a szocializmus elvét: Mindenki képessége szerint, mindenkinek munkája után«.

A kapitalizmusban a bérrabszolgaság miatt az emberi jogok nem tarthatók be, mert a proletár dolgozó az beszélő szerszám, pénzért megvásárolható termelési tényező csupán! A termelési tényező, a munkaerő áru joga a kapitalizmusban a szerszám joga, azaz semmi, a proletár a kizsákmányoláshoz szükséges, beszélő szerszám!

A kapitalizmus működéséhez elkerülhetetlen az emberi jogok súlyos megsértése, bérrabszolgaság van, a proletár dolgozó a termeléshez szükséges munkaerő áru, aminek az árát a tőkések minél nagyobb profitja érdekében a lehető legalacsonyabban kell tartani, mint minden termelési költséget!

A kapitalista jogállam, a tőkések profitjáért a jog fegyverével védi a bérrabszolgák feletti élősködést, önkényuralmi formában! A bérrabszolga „jogát” a munkaerő vásárló tőkések lelkiismerete, a jó gazda gondossága, a konkurencia, a profit motiválja!

Az osztályharc, a proletároktól való félelem, rettegés a forradalomtól, jelentősen befolyásolja a jogállam minőségét; a tőkések időnként kénytelenek engedni az osztályharcnak, de nem a jóság vezeti erre őket, – az üzlet az üzlet, nem szociális intézmény -, így alapvetően csak a kényszernek engednek, vagy ha ez nem elég a beszélő szerszám megfékezésére, akkor a nyílt fasiszta diktatúrát alkalmazzák, és akkor nincs irgalom a proletár bérrabszolgáknak, akik a jogaikat követelik! Követelik, hogy amiért ők dolgoztak meg, abból többet kapjanak!

Miért kellene a tőkésnek az alacsonyabb rendű beszélő szerszámához emberségesnek lennie? Legtöbbször bőven elég, ha demagóg módon hazudoznak! Ha a proletárok a polgári demokráciában nem harcolnak az emberi jogaikért, akkor az érdekérvényesítésük is elenyésző, a hatalomba azonban még így sem juthatnak be, legfeljebb békeidőben nem lehet őket nyilvánosan lemészárolni, ez a jog már megvan, de azért a még éhen halhatnak, nyomoroghatnak, megfagyhatnak, még akkor is, ha dolgoznak, mert a jogalkotásba a saját osztályérdekükben nincs beleszólásuk.

A jogállamban a hatalmi ágak szétválasztása alapvetően az uralkodó osztály demokratikus érdekeit szolgálja! A kapitalistaizmusban a proletár dolgozó a beszélő szerszám, így a joga is csak annyi, mint egy szerszámé! A szocializmusban a dolgozó osztályok kizárólagos hatalma a jogállamiság alapja!

„A … jogállam olyan állam, amely elismeri és betartja a nemzetközi és hazai emberi jogok és konvenciók hatályát és érvényességét, és saját működését is ezeknek rendeli alá. A jogállamiság a legáltalánosabb értelemben a közhatalom jognak való alávetettségét jelenti. … A hatalmi ágak szétválasztása hatalommal való visszaélés intézményesített gátja. Szerepe, hogy az egyes önállóan gyakorolható, azonos szintű, más-más döntéshozói tisztségek körét, jogkörét és felhatalmazását elkülönítse egymástól, és biztosítsa az egymástól független kiválasztásukat és megbízatásukat. … Általában egy demokratikus alkotmányos alapelv szabályozza, mely szerint a törvényhozásnak (parlament, helyi önkormányzat), a közigazgatásnak, és az igazságszolgáltatásnak (alkotmánybíróság, a bírói szervek és az ügyészség) hatáskör tekintetében, intézményi és személyi vonatkozásban is el kell válnia egymástól.” – forrás: Wikipédia

A leegyszerűsítve: jogállamban a törvényeket, a jogszabályokat a „nép” által „demokratikusan” választott parlamentben hozzák és a megfelelő hatalmi szervezetekben, a hatalmi ágak szétválasztásával, a jogszabályoknak megfelelően végrehajtják, az eredményét az igazságszolgáltatás szintén törvényekben leírt módon ellenőrzi, szükség esetén a szintén törvényben előírt módon kikényszeríti.

Röviden: ez joguralom, ami a hatalmi ágak mindegyikére kiterjed, az ehhez szükséges megfelelő szervezetek segítségével, jogszabályokban szabályozottan.

Viszont egyik gyenge pontja a jogállamiságnak, hogy a törvényhozók megválasztása milyen körülmények között, milyen társadalmi rendszerben történik. Mert ettől függ, kinek az érdekében hozzák a törvényeket! A különböző társadalmi rendszerekben így eltérő osztályérdekeket képviselőké lesz kizárólagosan a törvényhozás lehetősége. Így a kapitalizmusban a tőkésérdekek, a szocializmusban a dolgozók érdekei érvényesülnek. Ezért a polgári demokrácia jogállama az élősködő kisebbség, a szocialista demokrácia jogállama a dolgozó többség érdekét szolgálja. Az osztálytársadalmakban ezért természetesen a diktatúra és a demokrácia csak együtt létezhet. A legfejlettebb demokrácia a kommunizmusban alakul ki, ami osztálynélküli társadalom és ezért nincs szükség diktatúrára.

Tehát a jogállamiság nem garancia a demokrácia és az emberi jogoknak a többség számára történő megvalósulására. A polgári demokráciában ez nem is valósul, nem is valósulhat meg! Ehhez szükséges a szocialista demokrácia!

A jogállamiság forma még az önkényuralom ellen sem garancia, ami a polgári demokráciában meg is valósul a mosolygó fasizmus formájában.

A polgári demokrácia csak a kisebbség érdekének, a szocialista demokrácia, pedig a túlnyomó többség számára biztosíthatja az emberi jogokat, a demokráciát, a politikai-gazdasági hatalomban való részvételt.

A jogállamiság, mint korszerű demokratikus társadalmi berendezkedés, nagyon praktikus módszer lehet, de a valódi demokráciát, a többség számára a hatalom valódi gyakorlását a polgári demokráciában elvileg sem teszi lehetővé. Ehhez a szocialista demokrácia szükséges, ami a dolgozók hatalmának állama.

A jogállamiság akár a fasiszta diktatúrában, önkényuralomban is működhet, mert ez egy praktikus forma az uralkodó osztály tagjainak együttműködése számára. A jogállamiság akkor is működőképes, ha a hatalomból a többség törvényesen ki van zárva, és a népirtás is lehet törvényes, ennek a hatalmi ágak elválasztása sem mond ellent. A jogállamiság, a joguralom alapvetően az uralkodó osztály államának a működését szabályozza a jog eszközével, szervezeteivel törvényesen.

A jogállamiság minőségét a társadalmi-politikai rendszer határozza meg, ami a valódi demokrácia kiterjedtségének mértéke a társadalom tagjai számára. A kapitalizmus bármely formájában a jogállami módszer a dolgozó többség számára különböző minőségű diktatúra, a szocializmusban pedig demokrácia.

(idézet: Marxista fogalomlexikon)

Jog: az uralkodó osztály törvényerőre emelt akarata, melynek tartalma az adott osztály anyagi életfeltételei, osztályérdekei határozzák meg. Formailag a jog magatartási normák és szabályok rendszere, melyeket az államhatalom szab meg és szentesít. A jogszabályok sajátos vonása, az állam kényszerrel biztosítja végrehajtásukat. A felépítmény része lévén, a jogot az adott társadalom uralkodó termelési viszonyai határozzák meg: a jog egyben kifejezi és megszilárdítja e viszonyokat és a rájuk épülő egyéb társadalmi viszonyokat. A jog történelmi típusai a társadalmi-gazdasági alakulatoknak felelnek meg. A rabszolgatartó, feudális és polgári jog közös vonása a magántulajdon uralmi és alárendeltségi viszonyaira épülő kizsákmányolás szentesítése és védelme. A rabszolgatartó és a feudális jog nyíltan törvényesítette a kisebbség fölötti hatalmát és az uralkodó osztályok kiváltságos helyzetét. A burzsoá jog képmutató, mert a tőkések reális jogait fejezi ki és emeli törvényerőre, míg a dolgozók számára csupán formális jogokat biztosít. Az imperializmus korában a burzsoázia mindinkább elveti az egykor általa meghirdetett és kialakított törvényességet, és áttér az elnyomás törvénytelen módszereire. Antagonisztikus társadalomban az osztályharc hatást gyakorol a jogra, amely bizonyos fokig az osztályerőviszonyokat is tükrözheti. Azok az engedmények, amelyeket az uralkodó osztály kénytelen a dolgozók nyomására meghozni, nem változtatnak a jog osztálytartalmán. Minőségileg új típusú jog a szocialista jog, amely törvényesen rögzíti a szocialista tulajdonon alapuló új termelési és társadalmi viszonyokat. A szocialista jog a kommunizmus építésének eszköze. A szocialista jog a nép törvényerőre emelt akarata, a történelem során elsőízben hoz létre és biztosít valóban demokratikus szabadságjogokat. Ellentétben a burzsoá joggal, a dolgozóknak valódi jogokat ad, amelyeket az állam a rendelkezésre álló minden eszközzel biztosít.

(idézet: Politikai kisszótár)

Az emberi jogok alapjogok, szabadságjogok, természetes és elidegeníthetetlen jogok, állampolgári jogok: az állampolgárokat megillető, a különböző társadalmi rendszerekben eltérő terjedelmű alkotmányokban rögzített legfontosabb jogok gyűjtőneve. Az emberi jogok elismerésének követelménye a feudális kötöttségekkel szemben fellépő burzsoázia jelszavaként merült fel, kifejezve a tulajdon és a vállalkozás szabadságának követelését. A burzsoázia eszményített államáról írta Engels: „…az emberi jogok egyik leglényegesebbjének – a polgári tulajdont proklamálták …”

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új fejezetet nyitott az emberi jogok történetében. A Szovjetunió alkotmányai, majd a többi szocialista ország alkotmányai nemcsak leszögezik az emberi jogokat, hanem biztosítják azok érvényesülését is. A szocialista országok alkotmányaiban az emberi jogok fogalomköre kibővült, a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal (a munkához, tanuláshoz, a szociális ellátottsághoz, a művelődéshez, a pihenéshez stb. való jog).

Az ENSZ közgyűlése 1948. dec. 10-én elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Ezt a napot az Emberi Jogok Napjaként ünneplik. Hosszas előkészületek után az ENSZ Közgyűlése XXI. ülésszaka 1966. dec. 16-án elfogadta a polgári és politikai jogokról, valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló két egyezményt. Az okmányok egy fakultatív jegyzőkönyvvel egészültek ki s mivel ennek egyes rendelkezései sértik az állami szuverenitás elvét, számos állam – köztük a szocialista államok – ellene szavazott. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában a részt vevő államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy „tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat”. A helsinki értekezletet követő időszakban, elsősorban a Carter-kormányzat politikai kampányt indított a szocialista országok ellen az emberi jogok jelszavával, miközben együttműködik olyan országokkal, amelyekben fasiszta módszerekkel fellépnek az alapvető emberi jogok ellen.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!