– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –
A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus, a szocialista demokrácia ellen!
Az egész emberiségre kiterjedő szocialista demokrácia nélkül elpusztul az emberiség!
A kapitalizmus szükségszerűen fasizmussá fejlődik!
A kapitalizmus imperializmussá fejlődött és világuralomra tör!
A fasizmus az imperializmus következetes világméretű harca a hatalomért!
A mosolygó fasizmus a világméretűvé fejlődött korszerű kapitalizmus!
A kapitalizmus az bérrabszolgaság, élősködés, felsőbbrendűség, embertelenség!
A kapitalista gazdasági modell működési módja miatt szükséges és elkerülhetetlen a diktatúra!
A demokrácia az emberiség számára csak a kapitalizmus meghaladásával érhető el!
A kapitalizmus a technika fejlődésével, a hajtóerejének kimerülésével is, a kizsákmányolás lehetetlenségével is eljut, eljuthat, a hitleri klasszikus fasizmus embertelenségét is meghaladó fasiszta diktatúrába, önkényuralomba. A kapitalizmus egy még veszélyesebb, embertelenebb, ravaszabb, szélhámosabb, kifinomultabb fasiszta önkényuralmi formába fejlődhet. A jelenlegi mosolygó fasizmus agymosógépezte egyre tökéletesebb, sokat tanult Goebbels mestertől. A proletár emberiség nem veszi komolyan az embertelenség, a felsőbbrendűség fokozódását, a sok milliárd proletár szolga felett a kapitalista (a mosolygó fasiszta) „felsőbbrendűek” végtelen hatalmát, mindenhatóságát, önkényuralmát.
A mosolygó fasizmus, a proletár emberiség tudata feletti totális uralom!
A mosolygó fasizmus biztosítja a „felsőbbrendűek” zavartalan, kényelmes élősködést!
A tudomány és a technika igen fejlett fokán civilizált emberiség már a demokráciát igényli, a valódi demokráciát, amit a mosolygó fasiszta demagóg propagandagépezet ügyesen kihasznál. Sőt, az emberiség valójában a szocialista demokrácia értékeit is érti, kapizsgálja az emberi jogok megvalósításának szükségességét. Az emberiség többsége tudja, de legalábbis sejti, hogy a kapitalizmus embertelen kizsákmányolás, élősködés, de belenyugszik, mondja: nincs mit tenni, van mit enni. A kapitalizmus politikai-gazdasági modellben megosztott az emberiség, mert szükségszerűen szolgaság és felsőbbrendűség van, ami embertelen és nem teszi lehetővé a demokráciát, az emberré válást. Goebbels mester agymosó propaganda módszere ennek leplezésére a kitűnő gyógyír, amit a fejlett mosolygó fasizmus ügyesen felhasznál.
A kapitalizmusban a polgári demokrácia értékei, a szabadság- és az emberi jogok is csorbát szenvednek, mivel a kapitalizmusban a proletárok ellen az élősködés érdekében elkerülhetetlenül szükséges a kapitalista diktatúra. A kapitalizmusban az alapvető és kibékíthetetlen érdekellentétek miatt az osztályharc fokozódik, sokáig észrevétlen, de végülis osztályháborúvá válik, ami az emberiség pusztulását a végét jelentheti, mert a kapitalizmus szükségszerűen a védelme érdekében totális fasiszta diktatúrává, önkényuralommá alakul.
Az emberiség előbb-utóbb észreveszi ezt a sunyi diktatúrát, ezért a terror fokozódása elkerülhetetlenné válik, természetesen a törvényes keretek között.
Ez a mosolygó fasizmussal meg is történik. Pedig jogállamiság van, de a korlátlan hatalom törvényesen bármit megtehet, a megfelelő „demokratikusan” hozott törvények erre lehetőséget adnak.
A mosolygó fasizmus törvényes önkényuralom.
A hatalmi pontokon nincs és nem is lehet a proletár többség érdekeit képviselő. Pedig „demokratikusan” a proletár többség választhat, és mégis az osztályellenségeiket képviselőket jutatja a hatalomba, amelyek az élősködők érdekeinek megfelelő törvényeket hoznak a proletárok kárára, kifosztására. Az így kialakult önkényuralom nagyon veszélyes az emberiségre nézve, a valódi demokráciába fejlődést lehetetlenné teszi.
Az emberi civilizáció így megrekedhet egy törvényes önkényuralmi szinten.
A megosztott világban azonban mégis osztályharc van a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak között, még akkor is, ha ez sokáig lappangva izzó parázs, de ez pusztító tűzzé változhat. Az atomkorszakban ez végzetes lehet az emberiség számára.
Az emberiség tudatán a mosolygó fasizmus hívei uralkodnak, ami nem teszi lehetővé a demokratikus szabadság- és az emberi jogok megvalósítását. Ez idővel pusztító osztályháborúvá változik az önkényuralom ellen az emberiség fennmaradásáért.
Az emberiség megismerkedett a szocialista demokráciával, az emberi jogokkal, így van alternatíva, lehetőség az emberré válásra. De csak a szocializmus, a szocialista demokrácia teszi lehetővé az emberi jogok következetes érvényesítését. A szocializmus működési modelljében megvalósuló szocialista demokrácia lehetővé teszi a kizsákmányolás, az élősködés, a felsőbbrendűség megszüntetését, az emberi jogok következetes érvényesítését.
A kapitalizmus azonban a termelőeszközök magántulajdona miatt csak a kizsákmányolással, bérrabszolgasággal működhet, vagyis lehetetlen a demokrácia a kizsákmányolt proletárok számára.
Alapvetően mindenki tudja, hogy a királyság az önkényuralom, a kapitalizmus az kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség, ami embertelen, aminek modern harci formálya a fasizmus. Az emberiség többsége mégis irtózik és fél a királyság, a kapitalizmus elítélésétől, úgy retteg, mint a tériszonyos, aki a magasságnak még a gondolatától is pánikba esik. A proletár emberisének az élősködők érdekében torzulttá nevelt tudata megakadályozza a valódi demokrácia, az emberi jogok igényét és ez veszélybe sodorja az emberiséget. A kapitalizmusban a bérrabszolgaság alapvetően sérti meg a demokráciát és az emberi jogokat. A társadalomban az emberiség érdekeit kell figyelembe venni, a demokráciát és az emberi jogokat, amihez az út a szocializmus, a szocialista demokrácia és nem a kapitalisták élősködése, diktatúrája. A proletár emberiség vagy megérti ezt vagy elpusztul.
A jelenlegi kapitalista diktatúra a polgári demokráciában is már önkényuralom, a globális kapitalista elit törvényesen szinte bármit megtehet a földön a saját érdekében, az emberiség túlnyomó többsége ez ellen tehetetlen és valójában nem is érti ezt a súlyos problémát. Az agymosó propaganda nagyon jól működik. Az emberiség többsége szinte semmit sem tud a világ eseményeiről. Csak a kapitalisták érdekének megfelelő lényegtelen, a kapitalizmust dicsőítő vagy eltorzított hír jut el a proletárokhoz, és bármit hazudhatnak. A propaganda, a reklámszerű hírek a Goebbelsi fasiszta színvonalon butítja az emberiséget.
„… A Gestapo politikai rendőrség volt. A közönséges rendőrségtől eltérően feladata nem bűncselekmények megakadályozása és kinyomozása volt, hanem minden önálló politikai gondolat és egyéni politikai meggyőződés elfojtása és a Hitler-rendszerrel szembeni mindennemű ellenzék felszámolása. … A náci zsarnokság gépezete olajozottan működött. Évekkel azelőtt nagy hozzáértéssel és alapossággal megtervezték s létrehozták, még békeidőben beállították és kipróbálták.” A horogkereszt rémtettei – Lord Russell
Az emberiség a demokrácia illúziójában él, miközben tudja, hogy totális diktatúra van. A kapitalista állam és a „felsőbbrendű” elit a totális politikai-gazdasági hatalom birtokában, a médiák, az oktatás kizárólagos birtoklásával, az agymosás segítségével szinte bármit valóságosként elhitethet az emberiség többségével. Ez a kapitalisták felsőbbrendű hatalma és élősködése érdekében elkerülhetetlen.
Valójában így nincs és nem is lehet gondolat és szólásszabadság! A polgári szabadságjogok legfontosabbja sérül, mert pénze, hatalma csak a tőkésállamnak, a kizsákmányolóknak, a csicskásaiknak van, ami szükséges a médiák, az oktatás működéséhez. Alapvetően a médiákban, az oktatásban csak a kapitalista hatalom birtokában lévő intézményekben, a gazda által megfizetett proletár árulók vagy félrevezetettek beszélhetnek a gazda érdekében! A többség legfeljebb csak moroghat magában, ha egyáltalán képes felfogni a helyzetét! A médiák mosolygó (proletár) szakembereinek fő feladat a proletárok becsapása. És az emberiség elhiszi, hogy demokrácia van, miközben a többség nincs a hatalom közelében sem, majdnem úgy, mint a középkorban vagy a hitleri fasizmusban.
A polgári demokrácia választásain a kapitalizmus alapjait nem lehet érdemben bírálni, pont úgy, mint a középkorban a királyi, egyházi hatalmat. A rendszer bírálatát a kapitalizmus törvényesen kivédi a totális politikai-gazdasági hatalom birtokában.
Lehet ezt mondani a kapitalizmus „demokratikus” választásain?: „A kapitalista gazdaság célja a tőkések profitja, amihez kizsákmányolással, törvényesen jutnak, a proletárok kárára. Ezért a kapitalista az élősködő tolvaj, és kártékony here. A kapitalizmus az élősködők diktatúrája. A fasizmus ennek a védelmére jön létre. Ennek a fasizmusnak a modern formálya a mosolygó fasizmus, a proletárok tudatának teljes kontroljával, törvényes önkényuralommal. Meggazdagodni munkával nem lehet, csak kizsákmányolással. Aki tehát meggazdagodott, az mások kárára tette. Így a kapitalizmus bármely formálya az élősködő tolvajok hatalma! Ha a proletár ezt választja, akkor a kizsákmányolást, a rajta való élősködést választja.” Ez igaz, de ezt nem fogadják el sem a kizsákmányolók, sem a kizsákmányoltak. Az emberiség tudat feletti kontrol nagyon hatékony, ennek csak baj lehet a vége.
Aki ez ellen a totális kapitalista diktatúra és agymosás ellen bármilyen módon fellép, azt, mint régen a középkorban, az életveszély, a nyomor, a börtön fenyegeti. Hasonlít ez a gondolat szabadságának az elnyomása a középkori inkvizícióra, de az emberiség már jóval többet tud, nem kell annyira a képzeletre hagyatkoznia, mint Kopernikusznak, Galileiek, Keplernek, Giordano Brunónak, Darwinnak, stb., mégis az emberiség legnagyobbjait a saját korukban üldözték és ez most is így van. A tudomány sokat fejlődött, és már tudja az emberiség, hogy a föld kering a nap körül, tudja, hogy van evolúció, tudja, hogy „Mégis mozog a föld!” stb. és ezért már nem viszik máglyára. Vagy mégis? A demokráciáért, az emberi jogokért azonban még kíméletlen harc van, de az emberiség léte a tét. Az emberiség egy része úgy véli, jogosan lehet felsőbbrendű a többség felett és fel sem fogja, hogy ez embertelen, és így ő sem lehet ember, így soha nem válhat emberré. A hitleri fasizmus ehhez hasonló elvek alapján 12 millió közönséges gyilkosságot követett el a civil lakosság ellen. A kapitalizmus a polgári demokráciából (a mosolygó fasizmusból) a továbbfejlődésére képtelen, nem juthat el a magasabbrendű szocialista demokráciába. A demokrácia továbbfejlődéséért ugyanúgy harcolni kell, mint ahogyan az emberiség harcolt az inkvizíció ellen. A végcél, az emberi jogok, a demokrácia megvalósulása a teljes emberiség számára, ami csak a szocializmussal érhető el.
A hatalmon lévő kapitalizmus a termelőerők hatalmas fejlettségi szintjén, inkább a fegyverkezésre, haszontalan kiadásokra, az élősködők mérhetetlen luxusára, pazarlására költi feleslegesen az erőforrásait, mint hogy javítana az emberiség életlehetőségein és ez a kapitalizmusban nem is lehet másként.
A kapitalizmus, ami alapvetően az egyéni érdekeltségre, elsősorban a kapitalisták egyéni hasznára alapozottan működő gazdaság, ezért nem tervezheti meg társadalmi, világméretekben a gazdaságot. Pedig erre már van lehetőség és szükséges a gazdaság világméretű tervezése a katasztrófák elkerülése érdekében. A kapitalizmus még a saját hazájában is képtelen társadalmi méretekben a szükségletnek megfelelően megszervezni a gazdaságot, mert nem a társadalom szükséglete a cél, hanem az egymással konkurenciaharcban álló tőkések profitja. Így azonban sokmillió ember szegénységben, tudatlanságban elpusztul, nyomorog. Ezt a „civilizált” emberiség valójában közömbösen szemléli a nagyon hatékony Goebbelsi típusú propaganda eredményeként. Mert az első a kapitalizmus haszonélvezőinek, élősködőinek profitja és számukra a „cél szentesíti az eszközt”, mint ahogyan ez a hitleri fasizmusban volt. A kapitalizmus világnézete, erkölcse és a működési módja a többség számára csak ezt teszi lehetővé, közömbösen nézni az emberiség nagy részének nyomorát, pusztulását és a kapitalisták fényűző életét.
Lehet így emberré válni?
A polgári demokráciában majdnem teljesen mindegy melyik kapitalista irányvonal van hatalmon, teljesen mindegy, hogy ellenfelükről mit állítanak, hogy azok mennyire korruptak, mennyit lopnak, mert a kapitalista gazdasági modell szerint fognak működni, vagyis kizsákmányolnak, élősködnek, felsőbbrendűként uralkodnak. A polgári demokráciában működő kapitalizmus modell csak ezt teszi lehetővé.
A proletárok számára a kapitalista diktatúra, a terror mértéke a mérvadó, ami az USA mosolygó fasizmusától a klasszikus hitleri fasizmusig változhat, a kapitalizmus válságának mértékében. Ezért a mosolygó fasizmus, ami a polgári demokráciában működő kapitalista modell fejlődésének eredménye, a proletároknak jobbak az érdekérvényesítési lehetőségei, ezért kell a klasszikus fasizmus ellen is védelmezni, de ez is csak a „felsőbbrendűek” diktatúrája, amit meg kell haladni, a végcél csak a szocializmus lehet.
A kapitalista gazdaságban a termelés szereplői közül a termék létrehozói a proletárok nem vesznek részt a termék elosztásában, mivel nincs semmilyen hatalmuk és csak bérrabszolgák, a termék előállításához szükséges árucikkek, és nem mellesleg az általuk előállított termékek fő fogyasztói is. Azonban a proletárok termelése és fogyasztása nélkül nincs profitja a kapitalistáknak (fogyasztói társadalom). A tőkések az egymás közötti konkurenciájuk miatt, kénytelenek a termelés költségeinek csökkentésére (ami alapvetően jó), így a proletárok bérének, az újratermelési költségének a csökkentésére is (ez már kevésbé).
A szűk kapitalista demokráciában, ami valójában csak a kapitalisták számára demokrácia, így a többség, a proletárok érdeke nem jelenik meg sehol, sőt diktatúrával, agymosással el van nyomva, és ha nincs szükség a proletárra, akkor nyomoroghat, elpusztulhat. A proletárok érdekei, a jogos igényei, a hangja csak az utcán az üvöltözésben, akár százezer torokból szól, a parlamentben az urak rettegnek és nem értik, pedig ők milyen jó emberek.
A proletár bérrabszolgák feletti diktatúra és a munkabérük alacsony áron tartása, a tőkések mértéktelen (de nem elégséges) élősködése, pazarlása, a konkurenciaharc és a kapitalizmus gazdaságának társadalmi, világméretű anarchiája szükségszerűen, elkerülhetetlenül túltermelési válsághoz vezet. Sok van, ezért éheznek az emberek.
A válságban a feleslegesen termelt ezért felgyülemlett elfogyasztásra váró, de eladhatatlan termékekből a proletárok – az általuk termelt árukból – mégsem tudnak eleget fogyasztani és jórészük éhezik, nyomorog, elpusztul. A fasizmus, a terror, az önkényuralom (ha törvényes is) erre is „jó” megoldás.
A tőkések és csicskásaik fogyasztási, fényűzési, pazarlási, élősködési képességei közelítenek a csillagos éghez, de a kizsákmányolással szerzett felgyülemlett profitból, a dolgozók által termelt értékekből mégsem tudnak eleget elpazarolni, hogy az elfogyjon. Inkább dögöljön meg a proli, pusztuljon az emberiség, de nem ad vissza a proletároktól lopott, a proletárok által megtermelt javakból. Ami a pénzvilágban is katasztrófába, vállságba fordul, mivel a kapitalizmusban mindent pénzzel mérnek, még az embert is. Ami a kapitalizmus hatalmas fejlettségi szintjén folyamatos válsággá alakul. Ez változást követel, és ezért időnként megjelenik a vörös rém, melyre válasz a totális fasiszta diktatúra.
A Forbes magazin milliárdosok listája: (Wikipédia) 2000-ben 470 milliárdosnak $898 milliárd vagyona volt, 2020-ban 2095 milliárdosnak $8,0 billió. Ezek a milliárdosok a mosolygó fasizmus csúcsragadozói. Bármilyen okosak is, de csak élősködő tolvajok, az emberiséget megfosztják a demokrácia lehetőségétől, mert nekik a nép demokráciája, a szocialista demokrácia a végzetük lenne. Uralmuk alatt tarják a föld proletár dolgozóit, „felsőbbrendűek”, az emberiség ellenségei, fasiszták. A vagyonukat a föld proletárjainak kizsákmányolásával törvényesen szerezték ezek a fasiszta rablók. Ezek döntenek 8 milliárd ember sorsa felett és korlátlan hatalommal rendelkeznek. Nem a demokrácia, hanem az önkényuralom vezeti tetteiket. Bármikor kiirthatják az emberiséget, hatalmuk van rá és az emberiség tehetetlen velük szemben. Ebből baj lesz!
*
Marxista fogalomlexikon: „… Elosztás: az egyéneknek, társadalmi csoportoknak, osztályoknak a megtermelt javakban való részesedési aránya, a részesedés konkrét társadalmi formája. Az elosztás elsősorban a termelési eszközök tulajdonformájától függ. A termelési eszközök magántulajdonán alapuló társadalmakban a kizsákmányoló osztályok a társadalom összjövedelméből magas arányban részesednek. A kapitalizmusban az elosztás alapvető formája a tőkések által elsajátított – profit és a munkásoknak fizetett – munkabér.
… Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít. A realizált értéktöbblet a profit.”
Politikai gazdaságtan: „… A nemzeti jövedelem elosztása. Minden termelési módnak az elosztás történelmileg meghatározott formája felel meg. A kapitalizmusban a nemzeti jövedelem elosztását az határozza meg, hogy a termelőeszközök tulajdona a proletariátust és a parasztságot kizsákmányoló kapitalisták és földbirtokosok kezében összpontosul. Ennek következtében a nemzeti jövedelem elosztása nem a dolgozók, hanem a kizsákmányoló osztályok érdekeinek megfelelően történik.
… A kapitalizmusban a munkások munkájával létrehozott nemzeti jövedelemmel mindenekelőtt az ipari tőkések (köztük a tőkés mezőgazdasági vállalkozók) rendelkeznek. Az ipari tőkések az előállított áruk realizálása során megkapják az áruk egész értékösszegét, beleértve a változó tőke és az értéktöbblet összegét. A változó tőke munkabérré alakul át, amelyet az ipari tőkések kifizetnek a termelésben foglalkoztatott munkásoknak. Az értéktöbblet az ipari tőkések kezében marad; ebből származik a kizsákmányoló osztályok valamennyi csoportjának jövedelme. Az értéktöbblet egy része az ipari tőkések profitjává változik. Az ipari tőkések az értéktöbblet egy bizonyos részét kereskedelmi haszon formájában a kereskedelmi tőkéseknek, illetve kamat formájában a bankároknak engedik át. Ugyanakkor az értéktöbblet egy részét földjáradék formájában a földbirtokosoknak adják tovább.
… A dolgozók jövedelme személyes munkájukon alapul, s így munkajövedelem. A kizsákmányoló osztályok jövedelmének forrása a munkások, valamint a parasztok és kisiparosok munkája. A kapitalisták és a földbirtokosok jövedelme idegen munka kizsákmányolásán alapul, vagyis munka nélküli jövedelem.
… A nemzeti jövedelem az elosztás folyamán végeredményben két részre oszlik: 1. a kizsákmányoló osztályok jövedelmére és 2. az anyagi termelésben, valamint az improduktív ágakban foglalkoztatott dolgozók jövedelmére.
… A munkások és más városi meg falusi dolgozók, akik nem zsákmányolnak ki idegen munkát, az Egyesült Államokban (1923-ban) 54%-ban, a kapitalisták pedig 46%-ban részesedtek a nemzeti jövedelemből; Angliában (1924-ben) a dolgozók részesedése 45%, a kapitalisták részesedése 55% volt; Németországban (1929-ben) a dolgozók 55%-as részesedésével a kapitalisták 45%-os részesedése állt szemben. Napjainkban a tőkés országokban a lakosság 9/10 részét alkotó dolgozóknak a nemzeti jövedelemből annak felénél is jóval kevesebb jut, a kizsákmányoló osztályok viszont a nemzeti jövedelemnek jóval több mint a felét kapják.
… A dolgozóknak a nemzeti jövedelemből való részesedése szakadatlanul csökken, ezzel szemben a kizsákmányoló osztályoké állandóan növekszik. Az Egyesült Államokban például a dolgozóknak a nemzeti jövedelemből való részesedése 1870-ben 58%, 1890-ben 56%, 1923-ban 54%, 1951-ben körülbelül 40% volt.
… A nemzeti jövedelmet végső soron fogyasztásra és felhalmozásra fordítják. A nemzeti jövedelem felhasználását a burzsoá országokban a kapitalizmus osztálytársadalom jellege határozza meg, s ez a felhasználás a kizsákmányoló osztályok egyre fokozódó élősdiségét mutatja.
… A burzsoá állam a kizsákmányoló osztályok szerve, amelynek az a célja, hogy fékentartsa a társadalom kizsákmányolt többségét, s az egész bel- és külpolitikában érvényesítse a kizsákmányoló kisebbség érdekeit.
… A burzsoá államnak feladatai teljesítéséhez szerteágazó apparátus áll a rendelkezésére: hadsereg, rendőrség, büntető és bírósági szervek, kémszervezet, közigazgatási szervek és a tömegek ideológiai befolyásolását végző szervezetek. Ezt az apparátust az állami költségvetésből tartják fenn. Az állami költségvetés eszközeinek forrásául az adók és kölcsönök szolgálnak.
… Az állami költségvetés eszköz a nemzeti jövedelemnek a kizsákmányoló osztályok érdekében történő újraelosztására. A költségvetést az állami bevételek és kiadások évi előirányzatának formájában állítják össze. Marx azt írta, hogy a tőkés állam költségvetése „nem más, mint osztályköltségvetés, költségvetés a burzsoázia számára”… ”
*
(idézet: A horogkereszt rémtettei – Lord Russell)
… A második világháborút megelőző modern háborúkban, amelyeket civilizált nemzetek viseltek egymás ellen, előfordultak olyan sajnálatos esetek, amelyek kimerítették a háborús bűncselekmény fogalmát. Belgiumban és Franciaországban az első világháború kezdeti szakaszában, amikor a német csapatok gyors ütemben nyomultak Párizs felé, sok kegyetlenkedést követtek el. Városokat és falvakat fosztottak ki és gyújtottak fel, nőket becstelenítettek meg, és ártatlan embereket gyilkoltak le. Jóllehet többről volt szó, mint egyes elszigetelt egységek vagy hadosztályok szórványos rémtetteiről, ezek a bűncselekmények mégsem voltak egy olyan szervezett terrorhadjárat részei, melynek tervét még a háború kitörése előtt dolgozták ki, és azután a parancshoz híven végrehajtották.
… A második világháború alatt azonban a németek olyan méretekben követték el háborús bűncselekményeiket, amelyekre nem volt példa a történelemben. Ezek szervesen hozzátartoztak a nácik értelmezése szerinti totális háborúhoz. Előre elhatározott és kidolgozott terv alapján hajtották végre rémtetteiket, hogy megfélemlítsék és kizsákmányolják a megtámadott és megszállt területek lakosait, és kiirtsák azokat az elemeket, amelyekről úgy vélték, hogy szemben állnak a német hódítással és a náci uralommal.
… A nácik a „Führer-elv” alapján saját országukban már a háború előtt olyan zsarnoki uralmat teremtettek, amely szinte párját ritkítja a történelemben. A „felsőbbrendű fajról” szóló elmélet jegyében, melynek végső és szükségképpeni célja a világuralom megszerzése volt, faji gyűlöletre uszítottak. Testvért szembeállítottak testvérrel, gyermeket szülővel, keresztényt zsidóval. Meg akartak mételyezni egy egész nemzetet, azokat pedig, akik nem hagyták magukat megrontani, megfélemlítették, és végül koncentrációs táborba vetették.
… A szólásszabadság s ezen belül a sajtószabadság elfojtása, az igazságszolgáltatás ellenőrzése, a tulajdon-elkobzások, a békés célból való gyülekezés jogának korlátozása, levelek és táviratok cenzúrázása, a telefonbeszélgetések kihallgatása, a termelőmunka katonai jellegű megszervezése, a vallásszabadság megvonása: ezekkel az eszközökkel verte bilincsbe a zsarnok alattvalóit. Ha Hitler ilyen kevésre becsülte a „felsőbbrendű fajt”, vajon meglepő-e, hogy a férgeknél is kevesebbre tartotta azoknak az országoknak a népeit, ahová seregei behatoltak?
… A háború alatt a leigázott és megszállt területek lakosai közül a legalacsonyabb becslés szerint is tizenkét millió férfit, asszonyt és gyermeket gyilkoltak meg a németek; ezek közül nyolcmillió a német koncentrációs táborokban pusztult el. Sir Hartley Schawcross, aki a háborús főbűnösök ellen indított perben az Egyesült Királyság főügyésze volt, záróbeszédében ezt mondta erre vonatkozólag: „Tizenkét millió gyilkosság! Az európai zsidók kétharmad részét, több mint hatmillió zsidót végeztek ki, maguknak a gyilkosoknak az adatai szerint. Akárcsak a sorozatgyártást valamely iparágban, úgy szervezték meg a gyilkosságokat Auschwitz, Dachau, Treblinka, Buchenwald, Mauthausen, Maidanek és Oranienburg gázkamráiban és krematóriumaiban.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!