Kínai elemzés

Tom Fowdy*

Az USA által 1945 óta kezdeményezett 201 katonai konfliktus hosszú és szomorú

haláleset-statisztikája mutatja meg, hogy ki az igazi “rossz fiú”

Egy keményen ütő jelentés, amelyet egy kínai csoport hozott

nyilvánosságra, lehúzza az USA-t azokért a “humanitárius

katasztrófákért”, amelyeket az USA az emberi jogok zászlaja alatt

követett el.  A vádirat felhevíti a már amúgy is éles

szóháborút Washington és Peking között.

Egy kínai szervezet által publikált jelentés élesen kritizálja az

USA-t “humanitárius katasztrófák hosszú sorozatáért”.  A jelentés a

felsorolt eseményeket “amerikai agresszióként” mutatja be, úgy, hogy

közben felhívja a figyelmet az USA által kezdeményezett háborúk

katasztrófális következményeire, amelyek legtöbbször a “humanitárius

intervenció” vagy az “emberi jogok” ürügyén történnek.

A Kínai Társaság az Emberi Jogok Tanulmányozásáért (CSHRS)

megállapítja, hogy az USA által kezdeményezett konfliktusok gyakran

teljes országok lerombolásához vezettek, és a lakosság

millióinak halálát okozták.  A jelentés azt is megállapítja, hogy

1945-től napjainkig történt 248 fegyveres konfliktus közül az

USA 201-et (81 százalék), kezdeményezett.  Az USA viselkedését a

jelentés “hegemonistának” minősítette.

A kritika a legutóbbi bomba abban a fokozódó geopolitikai versenyben,

amely Kína és az USA között játszódik, és amely azzal kezdődött, hogy

az USA egy keményen fogalmazott számonkérést intézett Kínához, amely

egyrészt az emberi jogokra hivatkozott, és amely elsősorban a

Hszincsiang autonóm területre hivatkozott.  Kína erre az USA

külpolitika kemény bírálatával válaszolt, amelyben külön hangsúlyt kap

az USA képmutatása, és az, amit az USA valójában tesz világszerte.

Ugyanakkor Peking célja az is, hogy az “emberi jogok” kínai

értelmezését is terjessze, amely inkább gazdasági alapú, mint a

klasszikus szabadság fogalom.

A modern világban az USA az emberi jogok retorikáját mint eszközt

alkalmazza ahhoz, hogy saját külpolitikai céljait megvalósítsa.

Ezen célok egyrészt építeni hivatottak az USA saját magáról alkotott

és deklarált “kivételes nemzet” képét, másfelől az USA nemzeti

érdekeit, és katonai tevékenységét a “a jó a rossz ellen” való kettős

küzdelemként hivatottak leírni.

Az egész a második világháború utáni nemzetközi rendszer következménye,

hiszen a támadó háborúzás amely mindössze explicit “önérdekre”

hivatkozik a nemzetközi normák sértésének minősül, és emiatt erkölcsi

igazolásra szorul.  Emiatt az emberi jogok fogalma ma már arra irányuló

“propaganda-fegyver”, hogy legitimáljon olyan intézkedéseket, amelyek e

nélkül agresszívnak minősülnének, s azt a látszatot keltsék,

mintha az USA-t állandóan fenyegetnék.

Amerika szelektív fegyverként használja az emberi jogokat,

hogy ellenfeleit rossz színben tüntesse fel, az emberek

lelkiismeretét pedig arra használja ki, hogy a háborút, amely értelemszerűen

romboló és tragikus, úgy állítsa be mintha igazságos, szükséges, és

hősies volna.

A Szovjetunió 1991-es bukása óta, amikor a nemzetközi rendszer

“egypólusú” lett, és amelyet Washington dominál, a “humanitárius

intervenciók” mindennaposak lettek.  Humanitárius intervención

a jelentés azt érti, amikor a “jó” nyugati országok “beavatkoznak” más

országokban, hogy megdöntsenek kormányokat az “emberi jogok”, azaz

saját polgáraik érdekében.  Ismertebb példák erre:

Afganisztán, Irak (több esetben), Líbia, és Szíria.

A kínai jelentés a fenti példákra csap le.  Az USA sok országban

avatkozott be úgy, hogy közben az emberi jogokra hivatkozott, valójában sokszor az adott országok teljes lerombolásával vagy

destabilizálódásával járt.  A fenti közel-keleti példák szembeötlőek, mert

esetükben az USA vagy a nyugati beavatkozás rontott az országok

helyzetén.  A Tálibok még mindig uralják Afganisztánt.

Szaddam Huszein megdöntése Irakban leginkább politikai instabilitást

hozott, megerősödött az Al-Kaida és az ISIS, amely sok embert megölt.

Líbiában Moammer Kadhafi megbuktatása katasztrofális

polgárháborúhoz vezetett.  Szíria népe is hosszú konfliktusban és

szankciók között találta magát, amióta elkezdődött az Aszad elleni

felkelés.

A történet nem itt végződik.  Az USA aktívan támogatta Szaud-Arabiát

és szövetségeseit a Jemen elleni önkényes szőnyegbombázásban, amely

több ezer civil halálát okozta, valamint éhezéshez és betegségek

elterjedéséhez vezetett.  A közelmúltban a világ egyre inkább

többpólusú, így a nyílt beavatkozások jóval nehezebbek. Az USA így

gyakran bénító gazdasági szankciókhoz folyamodik, hogy az ellenséges

országokat maga alá gyűrje.  Ez történt Venezuela, Irán, és

Észak-Korea esetében, ahol az “emberi jogok” vagy más geopolitikai

sérelmek szolgáltak ürügyként.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy Kína az USA Hszincsianggal

kapcsolatos panaszait nem tekinti többnek, mint politikai

opportunizmusnak, Kína elszigetelése iránti törekvésnek (más országok

Kínával való üzletelését megakadályozandó), az erőszakos politika

legitimálásának, de semmiképp sem az emberi jogok iránti őszinte

aggódásnak.  Hány nyugati támogatja a Kína elleni fellépést azzal az

ürüggyel, hogy Kínában “népirtás” történik?  Washington és

szövetségesei, például Nagy-Britannia, ezt a narratívát nyomják, de az

emberi jogok itt is, mint mindig, szelektíven érvényesülnek.

Válaszként Kína egyre inkább felhívja a figyelmet az USA által

elkövetett katasztrofális emberi jogsértésekre, különösen az USA-n

kívül, amelyek esetében az USA, némi iróniával, általában az emberi

jogokat használta ürügyként.  Az USA Kínát agresszornak nevezi, mert

Kína megvédi a határait az USA militarizációjától, és Peking helyesen

hívja fel a figyelmet arra, hogy az USA, bármilyen mérték szerint, a

történelem leginkább háború-párti és legagresszívebb országa.

Az USA tevékenysége milliók halálához és szenvedéséhez vezetett, de

ezek a tények ismeretlenek az olyan népek számára, amelyeknek a kormánya

folyamatos propagandával eteti őket a fősodrású tömegtájékoztatáson keresztül.

Ez az új tanulmány az “általunk ismert világot” a feje tetejére állítja,

és a tényekre koncentrál.  Kína a rossz fiú?  A hosszú és szomorú

halálozási statisztika, amely az USA 201 katonai beavatkozásának

köszönhető 1945 óta, igaz választ ad erre a kérdésre.

Fordította: HB

Az eredeti angol nyelvű írás olvasható: https://www.rt.com/op-ed/520899-china-us-human-rights/

* Brit író és elemző.  Elsősorban Kelet-Ázsiával foglalkozik.