Szocializmus, proletárdiktatúra

– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen!
A proletárdiktatúra következetes harc a kapitalista diktatúra ellen!
A szocializmus a szocialista demokráciát valósítja meg!

 

A szocializmus harca a kapitalizmus ellen az emberi jogokért, az emberiség demokráciájáért történik!
Az emberiség megmaradása, a jövője, csak a kapitalizmus meghaladásával lehetséges!
Ami csak a szocializmuson át a kommunizmus lehet!

 

Sztálinnak az a tétele, hogy a szocializmus győzelme után éleződik az osztályharc, igaznak bizonyult.
A szocializmus győzelméhez azonban nem elég a proletárdiktatúra, szükséges a szocialista demokrácia is!

… Sztálin leleplezte a polgári közgazdászok és a reformisták hazug állításait, amelyek szerint a kapitalizmus ellentmondásai a történelmi fejlődés folyamán enyhülnek, s kimutatta, hogy ezek a kapitalizmus pusztulásának elkerülhetetlenségéről tanúskodó ellentmondások szükségképpen tovább mélyülnek és éleződnek. – Politikai gazdaságtan

A szocializmusban is működnek a társadalmi törvények, de ösztönösen ható erőkké válhatnak, ha nem sikerül a társadalom fejletségének és az ellenséges kapitalista környezet kihívásainak megfelelően kezelni.

A szocializmus adott fejlettségi szintjén, ha nem tudják a külső és belső körülményeknek, a nemzeti és nemzetközi erőviszonyoknak megfelelően értelmezni és alkalmazni a társadalmi-gazdasági törvényeket, a táradalom előbb-utóbb visszafejlődik a kapitalizmusba. Ami a sztálini irányvonal elvetésével, a megfelelő továbbfejlesztése nélkül, a hátbatámadásával meg is történt. Gorbacsov pedig megadta a Szovjetuniónak a kegyelemdöfést.

Az erős, ellenséges kapitalista közegben létezett proletárdiktatúrában gyors ütemben kellett fejleszti termelőerőket a szocialista demokrácia lehetséges maximális kiépítésével. Ez volt Sztálin műve, érdeme. De ez háború volt, minden következményével.

… A társadalmi fejlődés alapja a szocializmusban is a termelőerők fejlődése, elsősorban a munkaeszközök megsokszorozódása és tökéletesedése. A termelési eszközöket gyártó nehézipar az egész népgazdaság, a technikai haladás alapja, a dolgozók jómódú és kulturált életének forrása. „A kommunizmus — mondotta Lenin — szovjethatalom plusz az egész ország villamosítása.” – A marxista filozófia alapjai

Azonban, ha nincs kellő összhang az egyéni érdekeltség és a társadalmi érdek valamint a proletárdiktatúra és szocialista demokrácia együttműködése nem megfelelően szervezett, nem elég okosan támogatja az osztályharcot, a fejlődést, akkor a proletárdiktatúra idővel az ellenforradalmároknak kedvez.

Az ellenforradalmárok a felpuhuló proletárdiktatúrában beépültek a hatalmi apparátusba és így a kommunista párton belül győzött az ellenforradalmi banda. Ez történt a Szovjetunióban, az ellenforradalmár Gorbacsov lett a kommunista párt vezetője és a Szovjetunió elpusztítója. Ez történt az MSZMP-ben is. A kapitalizmushívő szociáldemokrata munkásárulók kitúrták a kommunistákat a hatalomból és a rendszerváltó ellenforradalommal visszatértek a kapitalizmusba, majd a renegátságukkal eltelve az igazi fasiszták kerültek az ország élére.

A diktatúra fegyver a hatalom érdekében, helytelenül használva visszafelé is elsülhet. Így a proletárdiktatúra is fegyver, de ha az ellenség, a kapitalizmushívők kezébe kerül a hatalom, akkor ezt a szocializmus ellen fogják fordítani, mint ahogy ez az MSZMP-ben is megtörtént. A szociáldemokrata munkásárulók segítségével visszaállították a kapitalizmust. Ami a visszafejlődésben meg sem állt a fasizmusig.

Hasonló történt a Szovjetunióban is, a Gorbacsov vezette ellenforradalmi banda Oroszországot visszavezette a kapitalizmusba.

Ez a visszalépés a kapitalizmusba, sajnos már megtörtént a szocializmus elbukott kísérletével, de a társadalmi törvények működnek és így előbb-utóbb meghaladható lesz a kapitalizmus, újra lehet kezdeni az emberré válás magasabb fokára haladást az új, remélhetőleg sikeres szocializmusban.

A hibákból tanulni kell! A szocializmusban, a kommunista pártba befurakodott ellenforradalmárok, kalandorok, karrieristák, kapitalizmushívők, sikeresen használták a demagógiát, sűrűn „imperialistáztak”, miközben várták az imperialistákat. Előrelépni a szocializmusba, csak a valóságra támaszkodva, tudományos világnézeti tisztánlátással, demagógia nélkül, a dolgozók és a társadalom érdekének, az adott fejlettségnek figyelembevételével lehetséges. A proletárdiktatúra azonban így sem kerülhető el, de a szocialista demokrácia nélkül egy fabatkát sem ér.

A kínai szocializmus (majd kiderül) sokkal jobban alkalmazta a társadalmi törvényeket és meg is van az eredménye, a legdinamikusabban fejlődő gazdaságot üzemeltet a földön a kommunista párt vezetésével.

A diktatúra nem azonosítható az önkényuralommal, ahol a törvényességet is elvetik, a jogállamiság intézménye sérül vagy megszűnik és terror van. A diktatúra könnyen átváltozik, átváltozhat önkényuralommá, ezért a diktatúra vékony jégen való járás, legalább az uralkodó osztály számára szükséges a szervezetten és jól működő demokrácia, a jogállamiság intézménye, hatékony működése. A polgári demokráciában és a szocializmusban (a népi demokráciában) is létezik a diktatúra, de osztályérdekeket valósít meg, mint az osztálytársadalmakban. Ha a diktatúra önkényuralommá fajul, a demokrácia, a jogállamiság sérül, akkor a társadalom mélyében egyre nagyobb feszültség keletkezik, idővel a diktatúra, a demagógia sem mentheti meg a katasztrófától.

Jegyzetek

Politikai gazdaságtan: „… A proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze. Mivel a proletárforradalom feladata mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, feltétlenül le kell rombolnia a régi, a dolgozó tömegek elnyomását szolgáló államgépezetet. A proletárforradalom újtípusú államot hoz létre. Ez az újtípusú állam, a proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra, mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen az áttérés a tőkés termelési módról a szocialista termelési módra.

… A proletárdiktatúra olyan rendszer, amelynél a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezében van. Az állam minden előző formájában a kizsákmányolt többséget nyomta el egy kizsákmányoló kisebbség érdekében. A proletárdiktatúra egy kizsákmányoló kisebbséget nyom el a dolgozó többség érdekében.

… A proletárdiktatúra az igazi demokrácia megtestesülése, s mint ilyen, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit képviseli. A proletárdiktatúra megvalósításával a dolgozók a történelem során első ízben országuk gazdáivá válnak. A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdítják meg, s ezért nem tudják csak valamelyest is tartós időszakra a burzsoázia köré tömöríteni a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket. Ezzel szemben a mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére hivatott proletárforradalom biztosíthatja, és kell is hogy biztosítsa e tömegek és a proletariátus tartós szövetségét. A munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály vezetésével megvalósuló és a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló szövetsége — a proletárdiktatúra legfőbb elve. A munkás-paraszt szövetség nélkül a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista gazdaság felépítése lehetetlen.

… A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban, olyan osztályharc, amelyet a hatalom birtokában folytat a belföldi kizsákmányolok, valamint a kapitalista környezet agresszív erői ellen. „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen”.

… A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésével összefüggő feladatoknak megfelelően három fő funkciót teljesít. Ez azt jelenti, hogy a proletariátus a hatalmat három fő feladat megoldására használja fel: először, a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére és a más országok proletárjaival fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére; másodszor, arra, hogy végleg elszakítsa a burzsoáziától a dolgozó, s a régi rendben kizsákmányolt tömegeket, bensőségesebbé tegye velük a szövetségét, és bevonja ezeket a tömegeket a szocialista építésbe; harmadszor, az új, szocialista társadalom felépítésére.

… A proletárdiktatúrát mint politikai felépítményt az teszi szükségessé, hogy a társadalom gazdasági fejlődése napirendre tűzte, az áttérést a kapitalizmusról a szocializmusra. Mihelyt azonban a proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze, megjelenik a színen, maga is hatalmas erővé válik. Hathatósan előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását, biztosítja a régi, kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét a kapitalista formák fölött.

… A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek spontán módon, automatikusan. A proletárállam tervszerű tevékenysége, a dolgozó tömegek alkotó aktivitása nyomán jönnek létre és fejlődnek.

… A proletárállam csakis annak következtében tudja teljesíteni az új alap létrehozásával kapcsolatos feladatát, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, s az új gazdasági viszonyok alapján keletkező új gazdasági törvényeikre támaszkodik. A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabbrendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.

… A proletárdiktatúra országaiban a szocialista gazdaság tervszerű építésének egész menetét a kommunista pártok (illetve munkáspártok) irányítják. Ezek a marxizmus-leninizmus elméletével, a társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek ismeretével felvértezett pártok szervezik a néptömegeket, irányítják a néptömegek erőfeszítéseit a szocialista építés feladatainak megoldására.

… A szocialista nacionalizálás azt jelenti, hogy a proletárhatalom forradalmi úton elveszi, és állami, szocialista tulajdonná, közvagyonná változtatja a kizsákmányoló osztályok tulajdonát. A szocialista nacionalizálás kiküszöböli a kapitalizmus fő ellentmondását: a termelés társadalmi jellege és az elsajátítás tőkés formája közötti ellentmondást.

… A szocialista nacionalizálás, először, megfosztja a kapitalistákat a termelőeszközöktől, s ezzel megszünteti a burzsoázia gazdasági uralmát az országban; másodszor, azzal, hogy a dolgozók kezébe juttatja a népgazdaság kulcspozícióit, vagyis a gazdaság vezető ágait, megteremti a proletárdiktatúra gazdasági alapját. Ilyenformán a vezető gazdasági ágakban megvalósul a termelőeszközök társadalmi tulajdona, a szocialista termelési viszonyok alapja.

… A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az emberiség történetében először tört utat a szocializmushoz. A proletárforradalom történelmi szükségszerűsége a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang törvényéből következik. A tőkés társadalomnak szocialista társadalommá való forradalmi átalakításához átmeneti időszakra van szükség. Az átmeneti időszak állama a proletárdiktatúra — a szovjet hatalom formájában vagy népi demokrácia formájában. A kizsákmányoló osztályok kezében levő legfontosabb termelőeszközök szocialista államosítása a népgazdaság kulcspozícióit felölelő szocialista szektor megteremtésére vezet.”

A marxista filozófia alapjai: „… A proletariátus politikai harcának fő feladata a tőkésosztály hatalmának megdöntése és saját hatalmának, a munkásosztály diktatúrájának megteremtése, majd a hatalom meghódítása után a hatalomnak — mint a szocialista társadalom építése eszközének — megszilárdítása.

… A proletárdiktatúra szükségszerűségét, történelmi rendeltetését elsősorban az határozza meg, hogy a szocialista forradalomnak le kell küzdenie minden kizsákmányoló osztály ellenállását az országon belül, és védekeznie kell a kizsákmányoló államok ellenséges cselekedeteivel szemben.

… Ellentétben a kizsákmányoló állammal, amely a kizsákmányoló kisebbségnek a kizsákmányolt többség felett gyakorolt diktatúrája, a proletárdiktatúra a munkásosztály vezette dolgozó többség állama.

… A proletariátus diktatúrájának megteremtése a demokrácia nagyméretű kiterjesztését, a korlátozott és formális burzsoá demokráciának proletárdemokráciával való felváltását jelenti, amely ténylegesen biztosítja a legszélesebb rétegek politikai jogait és reális hatalmát. Ez a munkásosztály vezette igazi néphatalom, amely az osztályantagonizmus megszüntetése után mindenki számára demokrácia lesz.”

Politikai kisszótár (1980) – diktatúra [lat.]: az uralkodó osztály törvények által nem korlátozott, erőszakra támaszkodó hatalma. Osztálytartalmában, államhatalmi, politikai rendszerében, formáiban, gyakorlati megvalósulásában rendkívül változatos lehet (pl. katonai diktatúra, nyílt terrorista diktatúra). Napjainkban a fejlett tőkésországokban a monopoltőke diktatúrája érvényesül. A szocialista forradalom után megvalósul a proletárdiktatúra, amely elvileg különbözik a kizsákmányoló osztályok diktatúrájától.

Wikiszótár – Önkényuralom: „Zsarnoki kormányzás; amikor egy ország vezetője vagy uralkodója a fennálló törvényeket semmibe véve, vagy azokat a saját kényére-kedvére változtatva visszaél a hatalmával, és az ország népének vagy az országon belüli más érdekcsoportoknak a javát, érdekeit figyelmen kívül hagyja. Ezt a kormányzást gyakran erőszakos úton vagy az erőszakkal való fenyegetéssel tartják fenn.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!