Marx és Engels – A szent család vagy a kritikai kritika kritikája
(idézet: Marx és Engels válogatott művei 1)
Bruno Bauer és társai ellen⁷
(Részletek)
3
II. sz. jellemző fordítás
Továbbfejlődésében a materializmus egyoldalúvá válik. Hobbes a baconi materializmus rendszerbefoglalója. Az érzékiség elveszti virágját és a geométer elvont érzékiségévé válik. A fizikai mozgás áldozatul esik a mechanikai vagy a matematikai mozgásnak; a geometriát nyilvánítják, a fő tudománynak. A materializmus embergyűlölővé válik. Hogy az embergyűlölő, testetlen szellemet annak saját területén legyőzhesse, a materializmus maga is kénytelen testét sanyargatni és aszkétává válni. Mint értelmi lény lép fel, de kifejleszti az értelem könyörtelen következetességét is.

Ha az érzékiség szolgáltat az embernek minden ismeretet, érvel Hobbes, Baconból kiindulva, akkor a szemlélet, a gondolat, a képzet stb. nem egyebek, mint az érzéki formájából többé-kevésbé kivetkőztetett testi világ fantomjai. A tudomány csak nevet adhat ezeknek a fantomoknak. Egy név több fantomra is alkalmazható. Sőt a neveknek is lehetnek neveik. De ellentmondás volna egyfelől minden eszme eredetét az érzéki világban látni, másfelől pedig azt állítani, hogy a szó több, mint szó, hogy az elképzelt, mindig egyes lényeken kívül még általános lények is vannak. Hiszen testetlen szubsztancia éppoly ellentmondás, mint testetlen test. Test, lét, szubsztancia egy és ugyanaz a reális eszme. A gondolatot nem lehet elválasztani attól az anyagtól, amely gondolkodik Az anyag minden változás szubjektuma. A végtelen szó értelmetlen, ha nem azt jelenti, hogy szellemünknek megvan az a képessége, hogy vég nélkül folytathatja a hozzátevést. Minthogy csak az anyagi észlelhető, tudható, így Isten létezéséről semmit sem tudunk. Csak saját létezésem biztos. Minden emberi szenvedély mechanikai mozgás, amely vagy végződik, vagy kezdődik. A törekvések tárgya a jó. Az ember ugyanazon törvényeknek van alávetve, mint a természet. Hatalom és szabadság azonosak.

Hobbes rendszerbe foglalta Bacont, de alapelvét, azt, hogy az ismeretek és eszmék az érzéki világból erednek, nem alapozta meg részletesebben.

Locke megalapozta Bacon és Hobbes elvét az emberi értelem eredetéről szóló tanulmányában.

Ahogy Hobbes a baconi materializmus teista előítéleteit semmisítette meg, úgy Collins, Dodwell, Coward, Hartley, Priestley stb. a locke-i szenzualizmus utolsó teológiai korlátját. A teizmus, legalábbis a materialista számára, nem több, mint kényelmes és hanyag módja a vallástól való megszabadulásnak.

Már említettük, milyen kapóra jött Locke műve a franciáknak. Locke a bon sens, a józan emberi értelem filozófiáját alapozta meg, vagyis kerülőúton kimondta azt, hogy nincsenek az egészséges emberi érzékektől és az ezeken alapuló értelemtől különböző filozófusok.

Locke közvetlen tanítványa és francia tolmácsolója, Condillac a locke-i szenzualizmust azonnal a XVII. század metafizikája ellen irányította. Bebizonyította, hogy a franciák joggal vetették el ezt a metafizikát mint a képzelőerő és teológiai előítéletek puszta tákolmányát. Közzétette Descartes, Spinoza, Leibniz és Malebranche rendszereinek egy cáfolatát.

„L’essai sur l’origine des connaissances humaines” című munkájában¹⁸ kifejtette Locke gondolatait és bebizonyította, hogy nemcsak a lélek, hanem az érzékek is, nemcsak az eszmealkotás művészete, hanem az érzéki észlelés művészete is a tapasztalat és szokás dolga. Ezért a neveléstől és a külső körülményektől függ az ember egész fejlődése. Condillacot csak az eklektikus filozófia szorította ki a francia iskolákból.

A francia és az angol materializmus különbsége a két nemzetiség különbsége. A franciáktól az angol materializmus szellemet, húst és vért, ékesszólást kap. Megadják neki a még hiányzó temperamentumot és kecsességet. Civilizálják az angol materializmust.

Helvétiusben, aki szintén Locke-ból indul ki, ölt a materializmus voltaképpeni francia jelleget. Ő azonnal a társadalmi életre vonatkoztatja (Helvétius: „De l’homme”¹⁹). Az érzéki tulajdonságok és az önszeretet, az élvezet és a jól felfogott személyes érdek az alapja minden morálnak. Az emberi intelligenciák természetes egyenlősége, az ész haladásának és az ipar haladásának egysége, az ember természetes jósága, a nevelés mindenhatósága — ezek rendszerének fő mozzanatai.

A descartes-i és az angol materializmus egyesítése található Lamettrie műveiben. Egészen a részletekig felhasználja Descartes fizikáját. „L’homme machine”- ja²⁰ a Descartes-féle állat-gép mintáját követő fejtegetés. Holbach „Systéme de la natúré”-jében²¹ a fizikai rész szintén a francia és az angol materializmus összekapcsolásából áll, a morális rész pedig lényegében Helvétius morálján nyugszik. Az a francia materialista, aki még leginkább áll kapcsolatban a metafizikával, és akit ezért Hegel is dicsér,²² Robinet („De la natúr锲³), kifejezetten Leibnizre hivatkozik.

Volneyről, Dupuis-ről, Diderot-ról stb. éppúgy, mint a fiziokratákról, nem is kell beszélnünk, miután kimutattuk a francia materializmus kettős leszármazását Descartes fizikájától és az angol materializmustól, valamint a francia materializmus ellentétét a XVII. század metafizikájával, Descartes, Spinoza, Malebranche és Leibniz metafizikájával. Ezt az ellentétet a németek csak azóta láthatták meg, amióta maguk is ellentétben állnak a spekulatív metafizikával.

Ahogy a descartes-i materializmus a voltaképpeni természettudományba olvad bele, úgy a francia materializmus másik iránya egyenesen a szocializmusba és kommunizmusba torkollik.

Nem kell nagy éleselméjűség ahhoz, hogy az emberek eredeti jóságáról és egyenlő intelligenciabeli adottságáról, a tapasztalat, szokás, nevelés mindenhatóságáról, a külső körülményeknek az emberre való befolyásáról, az ipar nagy jelentőségéről, az élvezet jogosultságáról stb. szóló tanításaiból meglássuk a materializmusnak a kommunizmussal és szocializmussal való szükségszerű összefüggését. Ha az ember az érzéki világból és az érzéki világban szerzett tapasztalatból alakítja ki minden ismeretét, érzetét stb., akkor az a feladat, hogy úgy rendezzék be az empirikus világot, hogy a valóban emberit tapasztalja benne, ahhoz szokjon, hogy embernek tapasztalja magát. Ha a jól felfogott érdek az elve minden morálnak, akkor az a feladat, hogy az ember magánérdeke egybeessék az emberi érdekkel. Ha az ember materialista értelemben nem-szabad, vagyis szabad, de nem azon negatív erő révén, hogy ezt meg azt elkerülheti, hanem azon pozitív hatalom révén, hogy igazi egyéniségét érvényesítheti, akkor nem az egyesen kell büntetni a bűntettet, hanem a bűn társadalomellenes forrásait kell elpusztítani, és mindenkinek meg kell adni a társadalmi teret lényegi életmegnyilvánulása számára. Ha az embert a körülmények alakítják, akkor a körülményeket emberiekké kell alakítani. Ha az ember természeténél fogva társadalmi, akkor igazi természetét csak a társadalomban fejleszti ki, és természetének hatalmát nem az egyes egyén, hanem a társadalom hatalmán kell mérni.

Ilyen és hasonló tételek találhatók csaknem szó szerint már a legrégibb francia materialistáknál is. Nem itt van a helye annak, hogy megítéljük őket. Jellemző a materializmus szocialista tendenciájára, hogy Mandeville, Locke egyik korai angol tanítványa, megírja a bűnök apológiáját²⁴. Bebizonyítja, hogy a bűnök a mai társadalomban nélkülözhetetlenek és hasznosak. Ez semmiképpen sem a mai társadalom apológiája volt.

Fourier közvetlenül a francia materialisták tanításából indul ki. A babouvisták nyers, civilizálatlan materialisták voltak, de a fejlett kommunizmus is közvetlenül a francia materializmustól származik. Ez utóbbi ugyanis abban az alakban, amelyet Helvétius adott neki, visszavándorol szülőföldjére, Angliába. Bentham Helvétius moráljára alapozza rendszerét a jól felfogott érdekről, amiként Owen Bentham rendszeréből kiindulva alapozza meg az angol kommunizmust. A francia Cabet angliai száműzetésében indíttatást kap az ottani kommunista eszméktől, és Franciaországba visszatérve a kommunizmus legnépszerűbb, bár legsekélyesebb képviselőjévé válik. A tudományosabb francia kommunisták, Dézamy, Gay stb. a materializmus tanítását, akárcsak Owen, a reális humanizmus tanításaként és a kommunizmus logikai bázisaként fejtik ki. —

Hol szerezte hát Bauer úr illetve a kritika az okmányokat a francia materializmus kritikai történetéhez?

1. Hegel „Geschichte der Philosophie”-ja a francia materializmust a Spinozái szubsztancia realizálódásának ábrázolja,²⁵ ami mindenesetre hasonlíthatatlanul értelmesebb, mint a „Spinoza francia iskolája”.

2. Bauer úr azt olvasta ki a hegeli „Geschichte dér Philosophie”-ból, hogy a francia materializmus Spinoza iskolája. Minthogy mármost Hegel egy másik művében azt találta, hogy teizmus és materializmus egy és ugyanazon alapelv két pártja, tehát Spinozának két iskolája volt, amelyek vitatkoztak egymással Spinoza rendszerének értelméről. Bauer úr a szóbanforgó értesülést Hegel „Phänomenologie”-jában találhatta. Itt szó szerint ez olvasható: „Erről az abszolút lényről a felvilágosodás vitába száll önmagával… és két pártra oszlik… az egyik… ezt a prédikátumnélküli abszolútot… a legfőbb abszolút lénynek nevezi… a másik anyagnak nevezi… mind a kettő ugyanaz a fogalom, a különbség nem a dologban van, hanem tisztán csak a két képződés különböző kiindulópontjában.” (Hegel: „Phänomenologie”, 420., 421., 422. old.)

3. Végül megint Hegelben találhatta Bauer úr azt, hogy a szubsztancia, ha nem megy tovább a fogalomhoz és öntudathoz, a „romantikába” téved. Hasonlót fejtett ki annak idején a „Hallische Jahrbücher”²⁶.

De a „szellemnek” mindenáron „szimpla sorsot” kell kiszabnia „ellenfelére”, a materializmusra.

–

Megjegyzés. A francia materializmus összefüggését Descartes-tal és Locke-kal, valamint a XVIII. század filozófiájának ellentétét a XVII. század metafizikájával a legtöbb újabb francia filozófiatörténet részletesen bemutatja. Itt, a kritikai kritikával szemben, ismert dolgokat kellett csak ismételnünk. A XVIII. század, materializmusának a XIX. század angol és francia kommunizmusával való összefüggését ellenben még részletesen be kell mutatni. Itt arra szorítkozunk, hogy, egynéhány pregnáns helyet idézzünk Helvétiusből, Holbachból és Benthamből.

1. Helvétius. „Az emberek nem rosszak, de alá vannak vetve érdekeiknek. Tehát nem az emberek rosszaságát kell vádolni, hanem a törvényhozók tudatlanságát, akik a különös érdeket mindig ellentétbe állították az általános érdekkel.” — „A moralisták eddig semmi eredményt nem értek el, mert a törvényhozás talaját kell megforgatni, hogy a bűnöket tápláló gyökereket kitépjék. New Orleansben az asszonyok eltaszíthatják férjüket, mihelyt megunták őket. Az ilyen országokban nem akad hűtlen asszony, mert nem érdekük, hogy azzá legyenek.” — „A morál csak léha tudomány, ha nem egyesítik a politikával és a törvényhozással.” — „A képmutató moralistákat egyrészt arról az egykedvűségről lehet felismerni, amellyel a birodalmakat felbomlasztó bűnöket szemlélik, másrészt arról az indulatosságról, amellyel a magánbűnök ellen háborognak.” — „Az emberek nem születtek sem jóknak, sem rosszaknak, hanem készek arra, hogy az előbbiekké vagy az utóbbiakká legyenek, aszerint, hogy valamely közösségi érdek egyesíti vagy szétválasztja őket.” — „Ha az állampolgárok csak úgy munkálkodhatnának különös javukon, hogy egyúttal a közjón munkálkodjanak, nem lennének bűnösök, csak a bolondok.” („De l’esprit”²⁷, Párizs 1822, I. 117., 240., 241., 249., 251., 369. és 339. old.) — Ahogy Helvétius szerint a nevelés — s ezen ő (vö. i. m. 390. old.) nemcsak a szokásos értelemben vett nevelést, hanem az egyén életviszonyainak összességét érti — alkotja az embert, úgy ha szükség van egy reformra, amely megszünteti a különös érdek és a közösségi érdek közti ellentmondást, akkor másrészt ilyen reform véghezviteléhez a tudat átalakítására van szükség: „A nagy reformokat csak úgy lehet megvalósítani, ha gyengítik azt az ostoba tiszteletet, amelyet a népek és a régi törvények és szokások iránt tanúsítanak” (i. m. 260. old.), vagy, mint másutt mondja, megszüntetik a tudatlanságot.

2. Holbach. „Ce n’est que lui-méme que l’homme peut aimer dans les objets qu’il aime: ce n’est que lui-méme qu’il pcut affectionner dans les étres de son espéce.” „L’homme ne peut jamais se séparer de lui-méme dans aucun instant de sa vie: il ne peut se perdre de vue.” „C’est toujours notre utilité, notre intérét… qui nous fait haír ou aimer les objets”* („Systéme social”, 1. köt., Párizs 1822, 80., 112. old.), de: „L’homme pour son propre intérét doit aimer les autres hommes puisqu’ils sont nécessaires á son bien-étre… La morale lui prouve, que de tous les étres le plus nécessairea á l’homme c’est l’homme.”** (76. old.) „La vraie morale, ainsi que la vraie politique, est celle qui cherche á approcher les hommes, afin de les faire travailler par des efforts réunis á leur bonheur mutuel. Toute morale qui sépare nos intéréts de ceux de nos associés est fausse, insensée, contraire á la nature.”*** (116. old.) „Aimer les autres… c’est confondre nos intéréts avec ceux de nos associés, afin de travailler á l’utilité commune… La vertu n’est que l’utilité des hommes réunis en société.”° (77. old.) „Un homme sans passions ou sans désirs cesserait d’étre un homme… Parfaitement détaché de lui-méme, comment pourrait-on le déterminer á s’attacher á d’autres? Un homme, indifférent pour tout, privé de passions, qui se suffirait á lui-méme, ne serait plus un étre sociable… La vertu n’est que la commmication du bien.”°° (i. m. 118. old.) „La morale religieuse ne servit jamais á rendre les mortels plus sociables.” °°° (i. m. 36. old.)

3. Bentham. Benthamből csak egy passzust idézünk, amelyben támadja a „politikai értelemben vett intérét général-t⁺”. „L’intérét des individus… doit céder á l’intérét public. Mais… qu’est-ce que cela signifie? Chaque individu n’est-il pas partie du public autant que chaque autre? Cet intérét public, que vous personnifiez, n’est qu’un terme abstrait: il ne représente que la masse des intéréts individuels… S’il était bon de sacrifier la fortune d’un individu pour augmenter celle des autres, il serait encore mieux d’en sacrifier un second, un troisiéme, sans qu’on puisse assigner aucune limité… Les intéréts individuels sont les seuls intéréts réels.”* (Bentham: „Théorie des peines et des récompenses”²⁸ stb. Párizs 1826. 3. kiad. IL köt. [229—]230. old.)

* — „Csak önmagát szeretheti az ember azokban a tárgyakban, amelyeket szeret: csak önmaga iránt érezhet vonzódást faja lényeiben.” „Az ember soha, élete egyetlen pillanatában sem válhatik el önmagától: nem tévesztheti magát szem elől.” „Mindig a hasznunk, az érdekünk … gyűlölteti vagy szeretteti meg velünk a tárgyakat” — Szerk.*

* — „Az egyének érdekének… meg kell hajolnia a közérdek előtt. De… mit jelent ez? Bármelyik egyén nem ugyanannyira része-e a köznek, mint bármelyik másik? Ez a közérdek, amelynek személyiséget tulajdoníttok, csak elvont kifejezés: csak az egyéni érdekek tömegét képviseli… Ha jó volna egy egyén vagyonát feláldozni, hogy a többiét növeljük, még jobb volna egy másodikét, harmadikét feláldozni, anélkül, hogy valamilyen határt lehetne vonni… Az egyéni érdekek az egyetlen reális érdekek.” — Szerk.*

** — „Az embernek saját érdekében szeretnie kell a többi embert, mert ezek szükségesek az ő jólétéhez… A morál azt bizonyítja neki, hogy valamennyi lény közül az ember a legszükségesebb az ember számára.” — Szerk.*

*** — ; Az igazi morál, mint ahogy az igazi politika is, igyekszik közelebb hozni az embereket egymáshoz, hogy egyesült erővel dolgozzanak kölcsönös boldogságukért. Minden olyan morál, amely elválasztja a mi érdekeinket társaink érdekeitől, hazug, esztelen, természetellenes.” — Szerk.*

° — „A többieket szeretni… annyi, mint egybeolvasztani a mi érdekeinket társaink érdekeivel, hogy a köz hasznára dolgozzunk… Az erény nem egyéb, mint a társadalomban egyesült emberek haszna.” — Szerk.*

°° —„Az ember szenvedélyek nélkül vagy vágyak nélkül nem lenne többé ember… Ha teljesen elszakad önmagától, hogyan lehetne arra bírni, hogy másokhoz vonzódjék? Az az ember, aki minden iránt közömbös, szenvedélyektől mentes, aki beéri önmagával, nem lenne többé társas lény… Az erény nem egyéb, mint a jó közreadása.” — Szerk.*

°°° — „A vallásos morál sohasem szolgált arra, hogy a halandókat inkább társassá, legye.” — Szerk.*

⁺ — általános érdeket — Szerk.*

1844. szeptember—november.
Marx és Engels Művei. 2. köt. 1958.
36-37., 117—133. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!