A kapitalizmus motorja az élősködés 18. rész
Meddig tart a kizsákmányolás?
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

Meddig tart a kizsákmányolás?

A kizsákmányolás, a felsőbbrendűség, a szolgaság lehetősége mindaddig fog tartani, amíg működik a kapitalizmus gazdasági modellje, amíg lehet kizsákmányolni. A szocialista forradalom (Szovjetunió) vagy a termelőeszközök fejlődése megszünteti a kizsákmányolás lehetőségét. A kapitalizmusban a termelőerők fejlődésével és az osztályharccal megnyílik a lehetőség a szocialista értékek beszivárgására, ami gyakran csak demagógia marad, gyökeres megvalósítása nem érdeke a tőkéseknek, de mindenképpen javít a proletárok helyzetén, legalábbis a kapitalizmus központjaiban. A termelőeszközök fejlődésével a tőke szerves összetételének növekedése és a profitráta csökkenése is elvezet a kapitalista modell tarthatatlanságára.

Engels: „… általános virágzás idején, amikor a polgári társadalom termelőerői oly buján fejlődnek, amennyire ez polgári viszonyok között egyáltalán lehetséges, valódi forradalomról szó sem lehet. … forradalom csak azokban a periódusokban lehetséges, amikor ez a két tényező: a modern termelőerők és a polgári termelési formák egymással ellentmondásba kerülnek.”

Marxista filozófia alapjai: … a kapitalista társadalom létfeltételeinek megsemmisítésével véget ér a kapitalizmus törvényeinek működése. Helyettük, az új feltételek talaján, új törvények, a szocializmus törvényei jönnek létre.

… A kommunisták az osztályharc következetes hívei, mert az osztályharc az ellentétes osztályokra szakadt társadalom objektív törvénye, mert másképpen nem fejlődhetne az ilyen társadalom s az új, a haladó nem válthatná fel a régit, az elavultat. A marxista dialektikának az ellentétek harcáról szóló tanítása forradalmi jelentőségű, filozófiailag megalapozza azt a törvényszerűséget, hogy az ellentétes osztályokra hasadt társadalomban osztályharc folyik.”

A kommunista Párt kiáltványa: „A fegyverek, amelyekkel a burzsoázia a feudalizmust leterítette, most maga a burzsoázia ellen fordulnak. De a burzsoázia nemcsak kikovácsolta a fegyvereket, amelyek halálát okozzák; megszülte azokat a férfiakat is, akik e fegyvereket forgatni fogják — a modern munkásokat, a proletárokat. Amilyen mértékben a burzsoázia, azaz a tőke fejlődik, ugyanolyan mértékben fejlődik a proletariátus, a modern munkások osztálya, akik csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja. Ezek a munkások, akik darabonként kénytelenek eladni magukat, éppen olyan áruk, mint minden egyéb kereskedelmi cikk, s ezért éppúgy ki vannak téve a konkurencia minden viszontagságának, a piac minden ingadozásának.”

A kapitalizmus létezése alatt elkövetett bűnök, (a kizsákmányolás, az élősködés, a szolgaság, a tőkés diktatúra, a háborúk, a népirtás, a proletárok érdekképviselőinek üldözése, az idealizmus világnézete alapján a társadalom, a természet törvényeinek a valóságtól eltérő hamis magyarázata) elkerülhetetlenül egyre súlyosabb társadalmi katasztrófákat okoztak és fognak is okozni; ami a proletárok – így az emberiség – tömeges nyomorát, pusztulását, az életlehetőségének drámai megszűnését okozták és fogják okozni; a kapitalizmus bűne miatt például a két világháborúban 100-200 millió ember pusztult el, a koreai és a vietnámi háborúban 10 millió proletárt gyilkoltak meg, stb.; így egyre gyakoribb a kapitalisták élősködésének felismerése; ez a demokrácia hiánya ellenére is változást követelt és fog követelni; de akkor már csak a forradalom jöhet, a proletárforradalom; vagy a totális, a demokrácia látszatát is elvető fasizmus, minden borzalmával; volt már rá példa és lesz is ilyen! Eljön az idő, amikor tőkések már nem tudnak uralkodni, a proletárok már nem tudnak megélni, csak láncaikat veszíthetik el, és ez elkerülhetetlenül időnként eljön. A kapitalizmus érdeke, erkölcse nem tűri a valós társadalmi törvények feltárását és a valódi demokráciát, csak a proletárok elleni diktatúrával képes fennmaradni; emiatt pedig időnként mindenképpen katasztrófába torkollik a társadalom, az emberiséget a vakon ható társadalmi erők rendszeresen legyűrik. A kapitalizmusban a demokráciából és a hatalomból a proletárok az emberiség zöme ki van zárva, így érdekei sehol nem jelennek meg, csak a csatatéren, a forradalomban. A polgári demokráciában működő kapitalizmus ezt nem tudja elkerülni; időnként hiába pusztítja el a nép számára a demokráciát hirdetőket, és ha jót, ha rossz tesz, akkor sem kerülheti el a sorsát, el kell tűnnie, ez a társadalom fejlődésének törvénye. Válságból válságba változik, de egyszer vége lesz a kapitalizmusnak, vagy a forradalom vagy pedig elfogy a kizsákmányolás lehetősége a technika fejlődésével, de az is lehet, hogy kipusztul az emberiség. Semelyik út sem fáklyásmenet, mint ahogy a farkas nem tud leszokni a bárányhúsról, a kapitalista az élősködésről, a kizsákmányolásról, a bérrabszolga tarásról, de ez végzetes lehet az emberiségre. Emberré kell változni, de a dolgozók valódi hatalma és demokráciája nélkül ez nem lehetséges, különben az elért fejlődés elpusztítja az emberiséget. A vállalkozó képességű emberek a kapitalizmusban törvényszerűen embertelenné válnak, nem azért mert rossz, gonosz emberek, hanem az élősködés lehetősége, a konkurencia kényszere, a felsőbbrendű erkölcs miatt, mint a tőke megszemélyesítőiként nem lehetnek mások.

Marxista filozófia alapjai: „A mennyiségi változások minőségi változásokba való átcsapásának törvénye az a törvény, amelynek következtében az apró, kezdetben észre sem vehető mennyiségi változások fokozatosan felhalmozódva, egy bizonyos fokon áthágják a tárgy mértékét, és gyökeres, minőségi változásokat eredményeznek; ennek révén a tárgyak megváltoznak, a régi minőség eltűnik, és új minőség jön létre.
… A mennyiségi változás a fejlődés evolúció formája. A minőségi változások viszont a fejlődés revolúciós formáját képviselik.
… Evolúciónak nevezzük azt a változást, amikor a fennálló fokozatos mennyiségi változása megy végbe. Revolúciónak a fennálló gyökeres, minőségi változását tekintjük. … A fejlődés a mennyiségi változások minőségi változásokba és a minőségi változások mennyiségi változásokba való átcsapása nem mehet végbe csak evolúciós vagy csak revolúciós módon. … Az evolúciós fejlődés az a szakasz, amelyben a tárgy fokozatos mennyiségi változásokon megy át. Ezek a változások önmagukban nem eredményezhetnek új minőséget, csupán előkészítik a minőségi változást. A minőségi változás bekövetkezéséhez a fokozatos mennyiségi változások megszakadására, ugrásra van szükség, amelynek következtében megtörténik az átmenet a régiből az újba.
… Az ugrás fogalma a fejlődési folyamat törvényszerű szakaszát fejezi ki, azt a szakaszt, amikor törés következik be a fokozatos mennyiségi változásokban, megjelennek a minőségi változások. Az ugrás az evolúciós szakasz betetőzése. … Az ugrás, a forradalmi változás számos fontos vonásban különbözik a fokozatos, evolúciós mozgástól. Az evolúció csupán részleges változásokat okoz a tárgyban, s nem érinti a tárgy minőségét, alapját, az ugrás viszont a tárgy gyökeres változásainak formája, a tárgy átmenete az egyik minőségből a másikba. … Minden új társadalmi-gazdasági alakulat a régi alakulat megelőző fokozatos mennyiségi fejlődésének eredményeként jött létre, és hatalmas ugrást, fordulópontot jelentett a társadalom fejlődésében.

… az antagonisztikus társadalomban az uralkodó osztályok szembeszegülnek a társadalmi rend időszerűvé vált átalakításával, élesen kettéválik az evolúció, illetve a revolúció szakasza. Egy bizonyos ideig folyik az új erőinek felhalmozódása, azoké az erőké, amelyek képesek arra, hogy szétzúzzák az elavult rendet védelmező reakciós erők ellenállását, s csak e folyamat befejeztével érkezik el a régi megsemmisítésének, az ugrásnak, a forradalomnak — a minőségi változás megvalósítójának — pillanata.
… A szocialista társadalomban, ezzel ellentétben, már nem válik szét élesen a fejlődés fokozatos és ugrásszerű formájának szakasza. … a szocializmusban a megérett minőségi változások útját már nem torlaszolják el olyan akadályok, mint az antagonisztikus társadalomban, s ezért e minőségi változások, előfeltételeik létrejöttének arányában, a régi minőségi állapotnak új minőségi állapotba való fokozatos átnövése révén valósulnak meg. … a szocialista társadalomra (akárcsak az eljövendő kommunista társadalomra) nézve a legjellegzetesebb a minőségi változások fokozatossága, ami természetesen nem zárja ki az éles, egyetlen aktussal végbemenő változásokat, például a technika, a tudomány stb. területén.

… A minőségi változások fokozatossága azt jelenti, hogy nem lehet átugorni a fejlődési szakaszokat, fokokat, és hogy az élet új formái csupán a feltételek előkészítésének és megérésének arányában alakulnak ki. [Talán ennek rossz értelmezése és ebből fakadó helytelen megvalósítása volt a szocializmus ideiglenes vereségének az egyik oka! Lásd: Kína, ahol ez jobban sikerült!]

… Az előrehaladó mozgás [a társadalom fejlődése] általános tendenciája mellett lehetséges, hogy a fejlődés vonalának egyes szakaszai nem előre, hanem hátrafelé irányulnak, a visszafejlődés, a regresszió mozzanatait fejezik ki. A társadalomban például nem egy csapásra aratnak győzelmet az új, a haladó erők. Gyakran vereséget szenvednek a régi erőitől, amelyek kezdetben szilárdabbak, mint az, ami új, s éppencsak létrejött. Ebből erednek a fejlődés elkerülhetetlen kitérői, az időleges visszaesések.
… A társadalomban harc folyik az ellentétes osztályok és pártok között, s a küzdelem kimenetele az erőviszonyoktól függ. Az 1905-ös oroszországi forradalomban például az erőviszonyok nem a munkások és parasztok javára alakultak, s így vereséget szenvedtek. A fejlődés általános menetében azonban minden ilyen kitérő időleges, viszonylagos jellegű, mert a haladó erőket a vereségek megacélozzák, megerősítik, ezek az erők az újabb harci szakaszokban elkerülhetetlenül felülkerekednek és győzelmet aratnak. Ezért a régi és az új harcának minden bonyolult fordulóján, minden kacskaringón és törésen át utat tör magának a felfelé ívelő fejlődés alapvonala, amely nem időleges és viszonylagos, hanem állandó és abszolút. Oroszország munkásosztályát és parasztságát 1905-ben vereség érte, de 1917-ben övék lett a győzelem. [ilyen a szocializmus ideiglenes veresége is, amelyet követni fog a fellendülés, a szocializmus új győzelme]

… Az alacsonyabb rendűtől a magasabb rendű felé, az egyszerűtől a bonyolult felé tartó mozgást szemléletesen nem egyenes vonal, nem is kör, hanem spirális formájában ábrázolhatjuk. Ez a fogalom: „a tagadás tagadása” a fejlődés spirális formáját tükrözi. Mint a természet, a társadalom és a gondolkodás történetéből merített számos tény mutatja, a fejlődés rendszerint magában foglalja a magasabb fokon a kiindulóponthoz történő visszatérés, de már új, magasabb alapon való visszatérés mozzanatát. … A fejlődés legmagasabb foka, amely a tagadás tagadásaként jelenik meg, betetőz egy meghatározott — kicsiny vagy nagy — fejlődési ciklust, és számos esetben kitűnik, hogy a fejlődés legmagasabb pontja mintegy visszatérés, de magasabb alapokon, a fejlődés kezdeti, kiindulópontjához. [az elkövetkező szocializmus a termelőerők fejlettebb színvonalán stabilabb lesz, tanul az elődök hibáiból]

… A természet törvényei és megismerésük teszik lehetővé, hogy a társadalom alárendelje magának a természeti erőket. … a társadalmi fejlődés objektív törvényeinek létezése és megismerése az a feltétel, amelynek következtében lehetségessé válik az emberek sikeres tudatos történelmi tevékenysége. … Az emberek, a népek, a társadalmi osztályok, amikor nem ismerték a társadalmi fejlődés törvényeit, csak vaktában törtek utat előre. A korábbi társadalmi forradalmak idején, amikor a tömegek harcra keltek az idejétmúlta társadalmi alakulatok ellen, mivel nem ismerték a társadalmi fejlődés törvényeit, a forradalom törvényeit, ezeknek a forradalmaknak az eredményei gyakran váratlanok voltak, sőt bizonyos tekintetben ellentétben álltak a tömeg harcának céljaival.

… A társadalom fejlődése, akárcsak a természet fejlődése is, a mennyiségi változások minőségi változásokba való átcsapása törvényének van alárendelve, amely szerint az evolúció előkészíti a revolúciót. A társadalmi forradalom a minőségi ugrásnak az osztálytársadalomra jellemző különleges formája. A társadalmi forradalom törvénye éppoly történelmi jellegű, mint az osztályharc törvénye. Ahogyan nem örökösek az osztályok, nem örökkévaló az osztályharc és az állam, ugyanúgy a társadalomnak sem kell mindig forradalmakon keresztül fejlődnie. A szocializmusban a termelőerők és a termelési viszonyok ellentmondásai nem öltik elkerülhetetlenül a konfliktus formáját, mert a társadalmon belül már nincsenek osztályantagonizmusok, mert minden társadalmi csoportnak érdekében áll a szocialista termelési viszonyok erősítése és fejlesztése, s a politikai felépítmény e csoportok közös érdekeinek kifejezője és védelmezője. Ennélfogva a szocialista társadalomban keletkező ellentmondások megoldhatók társadalmi forradalom nélkül. Ez persze nem zárja ki a minőségi ugrásokat, a döntő fordulatokat a tudományban, a technikában, a társadalmi termelőerők fejlődésében; ezek okvetlenül végbe fognak menni, de már nem vezetnek társadalmi forradalomra.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!