Az azeri – iráni határ iráni oldalán fekvő Uzan falu merészebb lakói tegnap házaik erkélyéről – mintegy páholyból – nézhették a tőlük max. 200 méterre zajló vad azeri – örmény lövöldözést.
A hír szerint a gyengébb idegzetűek, a félősebbek a pincékben szurkolhattak.
Az örmény külügyminisztérium kijelentette, hogy a karabahi probléma csak békés úton oldható meg.
“Örményország következetesen támogatja az október 10-i és 17-i tűzszüneti megállapodások feltétel nélküli végrehajtását” – írja ma kiadott közleményében a jereváni külügy.
Közben egy tűnődésre okot adó fotó kering tegnap óta az interneten. Örményország és Hegyi-Karabah határa közelében orosz zászlóval ékített katonákat ábrázol.
Azerbajdzsáni publikációk azt állítják, hogy az örmény csapatok tűzték ki az orosz zászlókat hazájuk és Arcah határán, hogy elkerüljék az azeri erők támadását.
Egy másik változat szerint a határt valóban az RF fegyveres erőinek egységei foglalták el.
A török sajtó reakciója:
“Azerbajdzsán továbbra is egyre nagyobb megszállt területekről űzi ki az örményeket Hegyi – Karabahban. Örményország nagy vereségeket szenvedve és a konfliktus elől menekülve megpróbálja megvédeni a határait oly módon, hogy orosz zászlókat állít a határterületen”- írja az EN SON HABER című újság.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ha szükségessé válik, az Örményországban állomásozó néhány ezer orosz katona legalább 16 MiG-29-es és várhatóan az év végéig érkező harci helikopterek segítségével hangsúlyosabban is felléphet az örmények oldalán. Ez a török fél nyílt belépésével igen nagy valószínűséggel megtörténik, addig álcázva intézik a dolgokat, ahogyan az ilyen háborúknál szokás. Mindazonáltal már nem lehet biztosan tudni, hogy az orosz zászlók mit is jelentenek.
A nemrég lezajlott ukrajnai háborúban akkor történt a fordulat, amikor már azt hittük hogy győznek az ukránok. ( A katlanok kialakítása után viszonylag gyorsan sz@rrá verték őket.) Délen, az iráni határ mentén az azeriek elég gyorsan nyomulnak előre….
Az alábbi példa jól érzékelteti,hogy mennyire nem tudjuk mi zajlik a diplomáciában :
“Az orosz elnök bejelentette, hogy támogatja Azerbajdzsánt területi integritásának helyreállításában.
Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy az orosz fél támogatja Azerbajdzsán Karabah felett fennálló szuverenitásának helyreállítását. Vlagyimir Putyin szerint Baku számára az ország területének ekkora részének elvesztése teljesen elfogadhatatlan – valószínűleg emiatt Oroszország úgy döntött, hogy nem avatkozik be a jelenlegi helyzetbe. “
Le vagyunk maradva, mint a borravaló, az biztos. Mire eljutnak hozzánk az információk, már sok lépéssel járnak előrébb.
Szerintem ez egy kényelmes pozíció, ha mindkét oldalon szeretnének szüretelni. Majdnem pontosan ugyanez hangzott el már 2002-ben is Oroszország részéről, csak nem Putyin, hanem a néhai Borisz Malakhov szájából. Most Azerbajdzsán felfegyverkezett, megerősítette néhány Oroszország számára is fontos déli ország (Irán, Pakisztán) támogatását a területi integritásával kapcsolatban (persze ezek nem avatkoznak közbe, legalábbis hivatalosan), így Oroszország megint kimondta, amit ki kell mondania. De közben már 2019-ben eldőlt, hogy növel az amúgy is komoly katonai jelenlétén Örményországban, ami aligha volt véletlen, így ha következetesen támogatja Örményország területi egységét is, akkor az örményországi örmények nagyobb erőket koncentrálhatnak a még örmény kézen lévő arcakhi területekre, miközben Oroszország egyre erősebben hangsűlyozhatja, hogy Örményország területét nem érheti támadás, és ennek a katonai jelenlétével is nyomatékot adhat. Ha az örményeknek ilyen körülmények között sikerül fenntartaniuk egy arcakhi konfliktuszónát, akkor ott idővel kikényszeríthető egy ilyen-olyan (Donbasszból már ismert) tűzszünet, a konfliktus pedig fokozatosan befagyasztható. Azerbajdzsán örülni fog, mert nagy területeket szerzett vissza, az orosz üzleti és katonai érdekek nem sérülnek, Örményország még inkább függeni fog Oroszországtól, nagy politikai viharok támadhatnak Pasinján körül, és egyelőre egyik szóban forgó kaukázusi országot sem környékezheti meg érdemben (újra) a NATO. Ha az örményeket teljesen sikerül kiszorítaniuk az azerieknek, az valószínűleg az oroszoknak sem lesz jó, így alighanem elhúzzák ezt, ameddig csak lehet (mint eddig), de közben végig lebegtetik a békés rendezés szükségességét, amihez igyekeznek majd erős, de nem feltétlenül tartós politikai partnereket találni. Ha sikerül kihúzni a már igencsak esélyes amerikai elnökváltásig, majd az új elnök beiktatásáig, akkor az azeri politikai pozíciók az eddigi demokrata reakciók alapján gyengülni fognak, viszont ahhoz szükséges egy jelentős, de nem a teljes területre kiterjedő azeri térnyerés is, hogy az oroszok profitálhassanak ebből.
Beavatkozhat-e Oroszország?
Ez az egyik gyakran elhanyagolt megfontolás: Oroszország még a donbassi orosz etnikai oroszok érdekében sem avatkozott be nyíltan. Ha Putyin beavatkozna Karabahba – amint azt ugyanazok az etnoliberálisok a moszkvai echóban, akik örülnek az odesszai pogromoknak, most követelik tőle – ez azt jelentené, hogy az odesszai, mariupoli sorsukra hagyott oroszok arcába köpnének, ami nagyrészt magában foglalja Donbasst is.
https://www.unz.com/akarlin/karabakh-war-2020-26-days/