A munkásosztály politikai egysége
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)
A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban
Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán
[1935. augusztus 2.]
A munkásosztály politikai egysége
Elvtársak! A kommunista és a szociáldemokrata munkások közös harci egységfrontjának kifejlesztése a fasizmus ellen és a tőke támadása ellen napirendre tűzi a politikai egységnek, a munkásosztály egységes politikai tömegpártjának a kérdését is. A szociáldemokrata munkások tapasztalataik alapján egyre inkább meggyőződnek arról, hogy az osztályellenség elleni harc egységes politikai vezetést követel, mert a vezetés kettőssége megnehezíti a munkásosztály egységes harcának további fejlesztését és erősítését.
A proletariátus osztályharcának érdekei és a proletárforradalom sikere határozottan azt követelik, hogy egységes proletárpárt legyen minden országban. Ennek elérése természetesen nem olyan könnyű és egyszerű dolog. Ez szívós munkát és harcot követel, s szükségszerűen többé-kevésbé hosszadalmas folyamat lesz. A munkások körében egyre erősebbé válik az a kívánság, hogy a szociáldemokrata pártok vagy egyes szervezetek egyesüljenek a kommunista pártokkal. A kommunista pártok erre támaszkodva ragadják bátran és bizalommal a kezükbe ennek az egyesülésnek a kezdeményezését. A munkásosztály erőinek egyesítése egy egységes forradalmi proletárpártban – abban a pillanatban, amikor a nemzetközi munkásmozgalom a szakadás megszüntetésének szakaszába lép – a mi ügyünk, a Kommunista Internacionálé ügye.
Míg azonban a kommunista és a szociáldemokrata pártok egységfrontjának megteremtésére elegendő a megegyezés a fasizmus, a tőke támadása és a háború elleni harc kérdésében, addig a politikai egység megteremtése csakis egy sor meghatározott, elvi jellegű feltétel alapján lehetséges.
Ez az egyesülés a következő feltételek mellett jöhet létre:
először, teljes függetlenség a burzsoáziától, és a szociáldemokrácia teljes visszavonulása a burzsoáziával alkotott blokktól;
másodszor, az akcióegység előzetes megteremtése;
harmadszor, annak elismerése, hogy szükséges a burzsoázia uralmának forradalmi úton való megdöntése és a proletariátus diktatúrájának szovjetek formájában való megteremtése;
negyedszer, lemondás a saját burzsoázia támogatásáról az imperialista háborúban;
ötödször; a pártnak a demokratikus centralizmus alapján történő felépítése, amely biztosítja az akarat és a cselekvés egységét, s amely az orosz bolsevikok tapasztalatai alapján már kiállotta a próbát.
Türelmesen és elvtársias módon kell megmagyaráznunk a szociáldemokrata munkásoknak, hogy miért lehetetlen e feltételek nélkül a munkásosztály politikai egysége. Velük együtt kell megtárgyalnunk ezeknek a feltételeknek az értelmét és jelentőségét.
Miért van szükség a proletariátus politikai egységének megvalósításához a burzsoáziától való teljes függetlenségre s arra, hogy a szociáldemokrácia felmondja a burzsoáziával alkotott blokkját?
Azért, mert a munkásmozgalom összes tapasztalata, s különösen a 15 évi koalíciós politika tapasztalatai Németországban megmutatták, hogy az osztály-együttműködés politikája, a burzsoáziától való függőség politikája a munkásosztály vereségéhez és a fasizmus győzelméhez vezet. És csakis a burzsoázia elleni engesztelhetetlen osztályharc útja, a bolsevikok útja a helyes út, amely győzelemre vezet.
Miért előfeltétele a politikai egységnek az akcióegység előzetes megteremtése?
Azért, mert a tőke és a fasizmus ellen létre lehet és kell is hozni az akcióegységet még azelőtt, mielőtt a munkások többsége a kapitalizmus megdöntésének általános politikai platformján egyesül. Viszont a proletariátus harcának fő útjairól és céljairól táplált nézetek egységének létrehozása, amely nélkül a pártok egyesülése lehetetlen, többé-kevésbé huzamosabb időt követel. És a nézetek egysége legjobban azáltal alakul ki, ha már ma közösen harcolunk az osztályellenség ellen. Egységfront helyett az azonnali egyesülést javasolni nem egyéb, mint hátulról fogni be a lovat a szekérbe és azt gondolni, hogy a szekér majd előre megy. (Nevetés.) Éppen azért ragaszkodunk mi az akcióegység megvalósításához mint a politikai egységért folytatott harc egyik legfontosabb szakaszához, mert a mi számunkra a politikai egység kérdése nem manőver, mint sok szociáldemokrata vezér számára.
Miért szükséges annak elismerése, hogy a burzsoáziát forradalmi úton meg kell dönteni és létre kell hozni a proletariátus diktatúráját szovjethatalom formájában?
Azért, mert egyfelől a Nagy Októberi Forradalom győzelmének tapasztalatai, másfelől Németország, Ausztria és Spanyolország keserves tanulságai az egész háború utáni időszak során ismét beigazolták, hogy a proletariátus győzelme csakis a burzsoázia forradalmi megdöntése útján lehetséges, és a burzsoázia inkább vértengerbe fojtja a munkásmozgalmat, semmint megengedje a proletariátusnak, hogy békés úton megteremtse a szocializmust. Az Októberi Forradalom tapasztalatai szemléltetően megmutatták, hogy a proletárforradalom alapvető tartalma a proletárdiktatúra kérdése, amelynek az a hivatása, hogy elfojtsa a megdöntött kizsákmányolok ellenállását, felfegyverezze a forradalmat az imperializmus elleni harcra és a forradalmat a szocializmus teljes győzelméig vezesse. Hogy a proletariátus diktatúrája, a túlnyomó többségnek a jelentéktelen kisebbség, a kizsákmányolok feletti diktatúrája megvalósítható legyen – és csakis ilyenként valósítható meg a proletárdiktatúra -, szovjetek szükségesek, amelyek átfogják a munkásosztály minden rétegét, a parasztság és a többi dolgozó zömét; mert ha ezek a tömegek nem lépnek a tettek mezejére, ha nem kapcsolódnak be a forradalmi harc frontjába, akkor lehetetlen a proletariátus győzelmének megszilárdítása.
Miért feltétele a politikai egységnek a burzsoázia támogatásáról való lemondás az imperialista háborúban?
Azért, mert a burzsoázia az imperialista háborút rabló céljai érdekében vezeti, a népek túlnyomó többségének érdekei ellen, bármilyen lepel alatt is folyik ez a háború. Azért, mert az imperialisták a háború lázas előkészítése során a végsőkig fokozzák az országukon belül élő dolgozók kizsákmányolását és elnyomását. A burzsoázia támogatása egy ilyen háborúban az ország és a nemzetközi munkásosztály érdekeinek elárulását jelenti.
És végül: miért feltétele az egységnek a párt demokratikus centralizmus alapján való felépítése?
Azért, mert csak a demokratikus centralizmus alapján felépülő párt biztosíthatja az akarat és a cselekvés egységét, vezetheti a proletariátust a központosított államgépezet hatalmas fegyverével rendelkező burzsoázia feletti győzelemre. A demokratikus centralizmus elve az oroszországi bolsevik pártnak, Lenin pártjának tapasztalatain állta ki fényesen történelmi próbáját.
Igen, elvtársak, mi a munkásosztály egységes politikai tömegpártja mellett vagyunk. És ezért van szükség, mint Sztálin elvtárs mondotta:
„…harcos pártra, forradalmi pártra, olyan pártra, amely elég bátor ahhoz, hogy a proletariátust harcba vezesse a hatalomért, eléggé tapasztalt ahhoz, hogy a forradalmi helyzet bonyolult viszonyai között eligazodjék, és eléggé rugalmas ahhoz, hogy a céljához vezető úton minden zátonyt elkerüljön”.* – Sztálin Művei. 6. köt. Szikra 1951. 187. old.*
Ezért kell tehát a politikai egyesülésért az említett feltételek alapján küzdenünk.
Mi a munkásosztály politikai egységének hívei vagyunk! Ezért készek vagyunk a legszorosabban együttműködni mindazokkal a szociáldemokratákkal, akik az egységfront hívei, és akik őszintén támogatják az egyesülést a megjelölt alapokon. De éppen azért, mert mi az egyesülés hívei vagyunk, elszántan fogunk harcolni minden „baloldali” demagóg ellen, aki a szociáldemokrata munkások kiábrándulását új szocialista pártok vagy internacionálék megteremtésére igyekszik kihasználni, amelyek a kommunista mozgalom ellen irányulnak, és ilyen módon mélyítik a munkásosztály kettészakadását.
Üdvözöljük a szociáldemokrata munkások fokozódó törekvését a kommunistákkal való egységfrontra. Ebben a tényben a szociáldemokrata munkások forradalmi öntudatának növekedését és a munkásosztály kettészakadása megszüntetésének a kezdetét látjuk. Tudva, hogy az akcióegységre égető szükség van, és hogy az akcióegység a leghelyesebb út a proletariátus politikai egységének a megteremtése felé, kijelentjük, hogy a Kommunista Internacionálé és szekciói készek tárgyalásokat kezdeni a II. Internacionáléval és annak szekcióival a munkásosztály egységének megteremtésére a tőke támadása, a fasizmus és az imperialista háború veszélye elleni harcban. (Taps.)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!