Határozatban ment neki az ügyvédeknek a qrmány
Megjelent a hétfőn már elkészültnek nyilvánított, a túlzsúfolt börtönök miatti kártérítéseket felfüggesztő kormányhatározat, ami azzal vádolja az elítéltek segítőit, hogy a kártérítéseket saját meggazdagodásukra használják fel A kártérítések felfüggesztése is szerepel a határozatban, de a szövegből úgy tűnik, azért a végrehajtónak fizetni fognak.
Megjelent a Magyar Közlönyben a börtönkártérítések felfüggesztéséről szóló, Orbán Viktor miniszterelnök által jegyzett kormányhatározat. A hétfőn már beharangozott határozat „A börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárásokkal kapcsolatos visszaélésékkel szembeni azonnali fellépésről” címet kapta.
Ebből kiderül, a „kormány álláspontja szerint, a börtönzsúfoltságra hivatkozással elindított kártalanítási eljárásokat egyes elítélt bűnözők és segítőik visszaélésszerűen, a saját meggazdagodásukra használják fel, amely joggal sérti a társadalom és különösen a bűncselekmények áldozatai igazságérzetét, ezért ennek megakadályozása azonnali cselekvést követel” – tartalmazza a kormányhatározat bevezetője. Az elítéltek segítőire való utalás nyilvánvalóan a raboknak segédkező ügyvédekre vonatkozik, akik ellen már Orbán miniszterelnök is támadást intézett.
Ennek ellenére, a kormányhatározat puhább, mint az elmúlt napok kormányzati intézkedései, mert azt tartalmazza, hogy „az egyes ügyekben, a jogszabályok által biztosított legvégső időpontig a börtönzsúfoltság miatti kártalanítások kifizetését haladéktalanul függesszék fel.” Ez a szöveg arra enged következtetni, hogy például ha a pernyertes elítélt végrehajtást kér, akkor azért fizetni fog az állam. A két pontos kormányhatározat a hatályos szabályozás haladéktalan felülvizsgálatát szabja az igazságügyi miniszter feladatául.
A börtönzsúfoltsággal kapcsolatos kártérítések ügyét Orbán Viktor miniszterelnök évindító sajtótájékoztatóján vetette fel, igazságtalannak nevezve, hogy a börtönök zsúfoltsága miatt, az államnak a bűnözőket kell kártalanítania. Már akkor belengette ezeknek a pénzeknek a kifizetését, azóta az ügyvédek is megkapták a magukét és eljutott a kormányzati kommunikáció ahhoz is, hogy valójában Soros György tehet a börtönkártérítésekről. (hírklikk)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: “… valójában Soros György tehet a börtönkártérítésekről…”
-Semmi kétség efelől nem lehet! Soros kiadta az ukázt, LEGJOBB TANÍTVÁNYA – Döbrögi – PEDIG 2012 – BEN TÖRVÉNYT FARAGTATOTT RÁ!
Csakhát azóta alaposan megkopott a vajda és az ő hordájának nimbusza! Amit újra kéne szidolozni egy kicsit! Előrántotta hát a lehető legócskább trükköt! A RABLÓ TOLVAJT KIABÁL, EL AKARVÁN JÁTSZANI, HOGY Ő A KÁRVALLOTT!
Nagyot akart húzni Döbrögi, de vissza kellett vennie a tempóból! Csomagjából ki kellett vennie a “morek elleni dühöt”, mert belátta: amit nyerne a vámon, elveszítheti a réven! Maradt a trükkcsomagból csak a rabok – ügyvédek – MAGYAR IGAZSÁGÉRZET (a vajdának igazságérzete?) hangoztatása, ELHALLGATVA MINDAZT, HOGY ÉPPEN Ő VOLT AZ, AKI MINDEZT A NYAKUNKBA SZABADÍTOTTA! (A qrmányzati potkánmédia SEM említi egy szóval sem ezt a tényt, csak a vajda “igazságérzetét” nyeríti!)
MINDEZT A GYŐRI IDŐKÖZIRE IDŐZÍTVE!
Valami azt súgja, hogy Döbrögi egyre inkább kétségbe van esve a JÖVŐ MIATT! Alaposan mellédurrantott ezzel a néhány ügyvéd elleni attakkal. Strasbourg lenne ez esetben az igazi cél, de hát azt nem meri támadni! Mert az esetben megint Brüsszel lenne a valódi ellenfél. Azt meg már ő sem meri tovább szekírozni! Igen ám, de valamit tenni kellett! Új Ellenséget kellett gyártani. Előkapta hát a saját bűnét! Csakhát azzal nem számolt, hogy ezt majd még a fejére olvassák!
DÖBRÖGI HATALMASAT TÉVEDETT! A FEJÉRE FOGJÁK OLVASNI, ÉS RÁ FOGJÁK VERNI!
Ám az ő legnagyobb szerencsétlensége az, hogy nincs a környezetében senki, aki rá merne szólni: vajda! Ez úgy hülyeség ahogy kimondtad!
Egy gonosz lelkülettel párosuló beteg elme tobzódása mindez!
Döbrögi csak abban bízhat, hogy nincs vele szemben egy hiteles, nemzeti gondolkodású, őszinte erő! EGYELŐRE MÉG NINCS!
Úgy ismerjük Orbánt, mint aki eltűri a konkurenciát a saját térfelén (jobboldalon)? A Mi Hazánk már elvégezte a feladatát, a Jobbikot ledarálták. Toroczkai mozgalma is megy szépen a levesbe, a szélsőjobboldali szavazók meg a Fideszhez. Orbán már nyíltan felvállalja a radikálisabb jobboldali nézeteit is.
miféle nézetei vanna orbánnak?
Tévedtek—már felszámolták több pártrendszert—királyságot hoznak létre–persze nem magyart hanem izraelit…
max temetöt
Ismét egy kis elveszett segítség a netről (az egyik szerző érdekes lehet):
https://web.archive.org/web/20170829012333/http://www.valasztaskutatas.hu/eredmenyek/kutatas-jelentesek/rkkutjel/karacsony-gergely-rona-daniel-a-jobbik-titka-a/
Hosszú, ezért kiemelem a lényeget (a Jobbik megerősödése volt a téma). Ne tévesszen meg senkit, hogy a kapcsolódó kutatás már több mint egy évtizede készült, a lényegi mozgatórugók ma is működnének. Feltárul a Csánjü rendszerének lényege is, az ötleteket pedig nem volt nehéz kiókumlálnia, hiszen mások már mindent feltérképeztek előtte.
“Az issue-ownership koncepciónál jóval komplexebb John Zaller elmélete (1993). Eszerint az állampolgároknak nincsenek szilárd, tartós, kikristályosodott véleményük és attitűdjük (true attitude); csak rendkívül könnyedén befolyásolható pillanatnyi kinyilatkoztatásuk (opinion statement). Ezt a „véleményt” megszabhatja a kérdőívkontextus (Angelusz-Tardos 2006), az esti híradó vezető híre és a szomszéddal folytatott beszélgetés is, különösen akkor, ha egy téma, megfontolás többször és hangsúlyosan kerül elő (hozzáférés axiómája). Az emberek szavazáskor és a kérdőívek megválaszolásakor mindig a gondolkodásuknak éppen frontvonalában levő szempontok átlagolásával hozzák meg döntésüket (válasz axiómája). Fontos különbség Petrocik elméletéhez képest, hogy az állampolgárok előzetes álláspontja, prediszpozíciója is meghatározza a választásukat. A prediszpozícióikkal ellentétes megfontolásokat (érveket) ugyanis hajlamosak figyelmen kívül hagyni, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben tudatában vannak a politikai üzenet és a prediszpozícióik közötti kapcsolatnak (ellenállás axiómája). A politikailag tájékozatlan állampolgárok nehezebben fogadják be az információkat, a könnyen értelmezhető és az újdonságot jelentő híreket sokkal inkább figyelembe veszik a döntésüknél (befogadás axiómája).
Ezek elméletek elsősorban a nyugat-európai országokra vonatkoznak, Kelet-Közép Európában [sic!] némileg más a helyzet. A legfontosabb különbség, hogy a nemzeti kisebbségek problémája sokkal hangsúlyosabb a keleti régióban, ezért a szélsőjobboldal retorikájában is kiemelt szerepet kap. Nyugaton ez jórészt ismeretlen, ott a szélsőjobb számára a bevándorlók jelentik az ellenségképet, nem az évszázadok óta ott élő népcsoportok (Kitschelt 2009:462). Továbbá, amíg a nyugati radikális pártok általában piacbarát, de legalábbis nem tőkeellenes politikát folytatnak, addig keleti »testvéreiktől« egyáltalán nem idegen a piacellenes, paternalista baloldali demagógia. A militarizmus is sokkal inkább sajátja a posztkommunista országok szélsőjobboldali pártjainak, mint a nyugat-európaiaknak. A kelet-közép európai [sic!] és a nyugati szélsőjobb közötti különbség természetesen sokkal komplexebb, mi itt azonban be kell, hogy érjük ennyivel.
[…]
Most, hogy már viszonylag átfogó képünk van a szélsőjobboldal társadalmi hátteréről és értékvilágáról, rátérhetünk az ismerős kérdésre: mi volt a Jobbikosok előző pártpreferenciája?
[…]
A jelek szerint a szélsőjobb hívei elsősorban a Fidesz táborából illetve a bizonytalanok, korábban nem szavazók köréből verbuválódnak.
A 2006-os viszonyítási pont miatt már jelentősebb hányadot képviselnek a volt szocialista szimpatizánsok, igaz még itt is lényegesen kisebbet, mint az ex-Fideszesek.
[…]
Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy két különböző módszertan alapján amellett találtunk empirikus bizonyítékot, hogy a Jobbik elsősorban a bizonytalanok, korábban a választástól távolmaradók – vagy éppen első választók – köréből, illetve a Fidesz táborából tudta a legnagyobb szeletet kihasítani (3.3, illetve 3.2-es hipotézisek). Tény, hogy ahhoz képest sok volt szocialista szimpatizáns kötött ki a radikális pártnál, hogy a baloldal és a szélsőjobb között nagy a távolság. Azonban nagyságrendileg ez a mozgás lényegesen kisebb, mint a másik kettő. Elemzésünk egyértelműen cáfolja azt a magyar közéletet és sajnos a politikai elemzéseket is uraló tévhitet, miszerint a Jobbikra nagyrészt a volt MSZP-sek voksoltak (3.1-es hipotézis).
[…]
Így kezd összeállni a kép, minden adat a zaller-i hipotézist erősíti. A cigánygyilkosságok meghatározták a politikai napirendet, könnyű értelmezhetőségük és újdonságuk miatt a politikailag inaktív választókhoz is eljuttatták az ezzel kapcsolatos híreket (befogadás axiómája). Noha a csatornák között nehezebb volt különbséget tenni, összeségében a napirend-kijelölés világosan megfigyelhető volt: azokról az ügyekről értesültek a legtöbben, mellyel a média is kiemelten foglalkozott, a legfontosabb példa erre Marian Cozma meggyilkolása. Tehát a szavazók gondolkodásának frontvonalába került a kérdés (hozzáférés axiómája), ez viszont önmagában még nem eredményezett volna Jobbik-szimpátiát, a média ugyanis többnyire a radikálisokkal szemben ellenségesen tálalta az ügyeket. A szélsőjobboldali közönséget azonban ez négy okból sem zavarta meg: leginkább az erős cigányellenes prediszpozícióik miatt (ellenállás axiómája), de szükség volt a téma egyszerűségére is, mert így könnyen összekapcsolták az előzetes véleményüket a hírekkel (például egy olyan ügy, mint a svéd nyugdíjmodell esetében nehezebb lett volna). Ha mindez nem lenne elég, a párhuzamos nyilvánosságot nyújtó internet és a radikálisok kereskedelmi csatornák iránt érzett kifejezett ellenszenve még rátett egy lapáttal. Ilyen körülmények között teljesen mindegy, hogy a TV2 vagy az RTL Klub hogyan interpretálja az eseményeket, az általuk sugallt véleménnyel szemben a radikálisok könnyen rezisztensek maradnak. Arra viszont »jó« volt a média, hogy felszínre hozza a Jobbikosok lappangó prediszpozícióját és döntésük elsődleges motivációjává emelje (válaszadás axiómája).
[…]
Az ábrát nézve felmerülhet a kérdés, hogy magát a Jobbik-szimpátiát mivel magyarázzuk? Az emberek érdeklődésénél a cigánykérdés középpontba kerülése miért vezet a Jobbik támogatásához? Zaller elméletén túl erre a fő bizonyítékunk az előző fejezet többváltozós elemzése, amiből kiderült, a Jobbikosok legerősebb motivációja a cigányellenesség. Most még egy összefüggéssel támasztjuk alá érvelésünket: az issue-ownership koncepciójával (1.3 hipotézis).
A European Election Survey 2009-es, az EP-választás után felvett adatbázisát használva azt vizsgáltuk meg, hogy azok között, akik a cigánykérdést az ország három legfontosabb problémája között említették, mekkora azoknak az aránya, akik szerint az említett problémákat a Jobbik képes a legjobban kezelni.
[…]
Ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk a felmérés pártpreferencia adataival, […] akkor láthatjuk, hogy a két mainstream párt alul-, a Jobbik viszont erősen felülreprezentált a kérdésben.
[…]
A Jobbik támogatottságának majdnem két és félszeresét éri el a cigánykérdésben, issue-ownership tehát létezik. Ez azt jelenti, hogy ha a téma napirenden van, az kedvez a pártnak. Márpedig láttuk, hogy 2009 első félévében, amikor a Jobbik 1%-ról 15%-ra erősödött, akkor ez a kérdés uralta a napirendet.
[…]
Módszertani értelemben tehát tanulmányunk fő mondanivalója éppen az, hogy a társadalmi jellemzők, attitűdök és a pártválasztás közötti kapcsolat csak a kínálati oldal és a politikai napirend ismeretével együtt segít eligazodni a választók motivációiban. A politikai elitből való kiábrándultság és a romákkal szembeni ellenszenv önmagukban még nem magyarázzák meg a Jobbik előtetörését, fontos volt az is, hogy a Jobbik a Magyar Gárdával és cigányellenes retorikájával meg tudjon jelenni a politikai piac kínálati oldalán. A döntő tényezőt azonban az ügy napirendre kerülésében látjuk, a cigánygyilkosságok felhívták a figyelmet a problémára, a társadalom rendkívül erős előítéletessége pedig a szélsőjobbhoz közelítette a választókat. Valószínűleg a cigányellenességre gondolt Vona Gábor, amikor azt mondta, hogy a társadalom kétharmada Jobbikos, csak még kevesen tudnak róla.
A szélsőjobb sikerének valódi oka tehát az a polgárháborúhoz közeli állapot, amely 2009-ben kialakult a roma és a többségi társadalom között. Véleményünk szerint az MSZP és a Fidesz vezetőit – és értelmiségi holdudvarukat is – a felelősség elhárítása motiválja, amikor frusztrációra és azon keresztül a gazdasági válságra fogják a Jobbik megerősödését, ezzel is elterelve a figyelmet saját politikai hibáikról, elsősorban arról, hogy a cigányság problémájára nem tudnak érdemi választ adni.”
Szóval ez van a tapasztalatok szerint. Jelenleg nincsen polgárháborúhoz közeli állapot cigányok és magyarok között, de van egy Jobbik fiatalságát meglehetősen gyengén idéző párt (néhány százalékkal), van egy szinte minden hétköznapi területet uraló NER-média, amelynek domináns lehetősége van a témák meghatározására, és van a recesszió lehetőségének emlegetése, ami majd először a legkiszolgáltatottabbakon fog csattanni. Akik a Mi Hazánk formáció szavazóit tovább gyarapítanák (esetleg a Fideszből vagy a bizonytalanokból lennének elszívhatók, a Jobbik maradéka tartja magát, a többiek meg túl távoliak már), azok számára az előző tapasztalatok szerint kellene: egy folyamatosan lebegtetett, húsba vágó téma, egy komoly társadalmi krízis, egy jelentkező, aki a hiteles megoldó szerepében tűnhet fel, és a többiek látszólagos tehetetlensége. Most még az utóbbi is csak részben adott, hiszen bár az ellenzék nagy részére ez talán igaz (a Jobbikot szétverték és súlyos pénzbírsággal büntették, a többiek pedig nem fognak olyan szerepet vállalni a kérdésben, mint valaha ők, kivéve talán a Mi Hazánkat, csakhogy ezt a formációt egyelőre nehéz lenne őszintén ellenzékinek nevezni), a jaffa viszont még kézben tartja a cigány szavazók egy részét. Ahhoz, hogy a Mi Hazánk komolyan erősödjön, a jaffának engednie kellene (ami képtelenségnek tűnik):
– az uszításokat, a vidéki (vagy zsidók esetében a városi) életet komolyabban megzavaró bűncselekményeket
– nyílt megalázásokat, sértegetéseket oda és vissza
– a reakcióként megjelenő vidéki és városi vonulásokat, további “erőszakcsoportok”, önvédelmi csoportok szerveződését és tevékenységét
– látványosan gyengének kellene látszania, vissza kellene fognia a nagy összekacsintókat (pl. az ötös számú párttagkönyv tulajdonosát)
– hagynia kellene, hogy a Mi Hazánk formáció nagyobb nyilvánosságot kapjon, illetve felépítse a saját, széles közönséghez elérő médiafelületeit
– nem támadhatná őket komolyan, csak szóban és üres fenyegetésekkel
– majd amikor eljön az idő, erővel kellene lerendeznie mindent.
Ez alighanem ráfizetés lenne a jaffa számára, ennyit nem érne egy színjáték még a torz lelkűeknek sem. Szóval a Mi Hazánk hamarosan elérheti a lehetősége határait az adott viszonyok között, amennyiben el nem érte máris. Hacsak nem történnek cifra dolgok.
Lehet hozzászólni nyugodtan, minden oldalról. Illetve ez nem igaz, mert bal oldalról meg sem lehet nyikkanni. A média a főbűnös, mert elvtelenül beállt a hazaáruló, a rendszerváltás után kialakult “elit” mellé, illetve annak irányítása alá. Sajtószabadságot liheg mindegyik, de ha a baloldalt kizárják a megszólalási lehetőségből, akkor vajon milyen sajtószabadságot akarnak?
(Az “elit”-et azért teszem idézőjelbe, mert jelentése : Egy bizonyos csoport legkiválóbbjai! Legkiválóbbjai? Egyet tessék mondani közülük!).