A kínai kommunista párt rövid története – 3. rész
A Kínai Kommunista Párt az első forradalmi polgárháború időszakában
(idézet: A kínai kommunista párt rövid története című könyvből)
A Kínai Kommunista Párt az első forradalmi
polgárháború időszakában
(1924-1927)
1. A forradalmi egységfront létrehozása.
A forradalmi mozgalom növekedése
Kína nemzetközi és belső helyzete, a párt feladatai
A húszas éveket az jellemezte, hogy a Szovjetunió, miután legyőzte az imperialista hatalmak fegyveres intervencióját és a belső ellenforradalmat, majd helyreállította a hosszú háború következtében tönkrement népgazdaságot, új fejlődési szakaszba — az ország szocialista iparosításáért folyó harc időszakába lépett.
A Szovjetunió számára lehetővé vált, hogy még nagyobb segítséget nyújtson a kínai forradalomnak, s ez kedvező nemzetközi feltételeket teremtett a kínai forradalom 1924 után következő eredményes fejlődéséhez.
Ugyanakkor azonban a húszas évek közepéig az imperialista burzsoáziának saját országaiban sikerült ideiglenesen elnyomnia a proletariátusnak az első világháború után fenyegető arányokat öltött forradalmi megmozdulásait. Az újabb forradalmi hullám közeledett, de még nem csapott fel. Majdnem valamennyi kapitalista államban elérték a termelés háború előtti színvonalát, s már előtűntek egy újabb gazdasági válság jelei, de a válság még nem tört ki. Napról napra egyre éleződtek az imperialista államok közötti ellentétek, de nyílt összeütközésekre és háborúra még nem került sor. Ezek a körülmények lehetővé tették, hogy az imperializmus fokozza agresszív cselekményeit Kínával szemben, és igen nagy nehézségeket támasszon a kínai forradalom számára.
Az imperialista terjeszkedés fokozódása következtében Kína politikai és gazdasági helyzete napról napra rosszabbodott. A nemzeti ipar, amelynek az első világháború idején volt bizonyos lehetősége a fejlődésre, most a külföldi tőke beözönlése folytán ismét a pangás és a depresszió állapotába jutott, a külkereskedelmi mérleg passzív egyenlege jelentősen megnövekedett. Az imperialista államok bujtogatására még élesebb formákat öltött a különböző militarista klikkek közötti ellenségeskedés. 1921-től 1925-ig Kelet-, Észak- és Északkelet-Kína tartományaiban szünet nélkül dúlt a harc a militaristák között. A belháború csupán ebben a négy esztendőben több mint 1,1 milliárd jüan kárt okozott az országnak. A kínai nép szenvedései elviselhetetlenekké váltak. Kína forradalmi osztályai egyre kitartóbban követelték a fegyveres fellépést az imperializmus és a feudális militaristák ellen. 1924 elején azonban rendkívül nehéz feltételek alakultak ki a forradalom szempontjából. A parasztmozgalom, egyes kerületek kivételével, még nem indult meg. A munkásmozgalomban a február 7-i vereség után hanyatlás állt be. Az ország kerületeinek túlnyomó többsége a militaristák uralma alatt volt. A Szun Jat-szen vezette Kuomintang által felszabadított Kuangcsou városát és a várost környező nem nagy területet szoros gyűrűbe zárta a belső és a külső ellenség, a militaristák több százezer főnyi serege. A város közvetlen környékén, sőt magában a városban is a komprádorok és a sensik1 mintegy tízezer főnyi fegyveres erői — a „sangtuancsün”-ök tanyáztak.
1 Sensi — a feudális Kínában kialakult sajátos társadalmi réteg. A sensik (szó szerint — „hivatalnoki övet viselő férfiak”), az „előkelő emberek”, a régi kínai faluban az uralkodó felső réteghez tartoztak, akik külön állami fokozatot szereztek, és a falvakban hivatalnoki tisztségeket töltöttek be. — Szerk.
Azonkívül a kuangcsoui kormány fennhatósága alá tartozó területen 50—60 000 úgynevezett „szövetségi katona” tartózkodott, akik formailag Szun Jat-szennek voltak alárendelve, de valójában egy gyékényen árultak a militaristákkal és az imperializmussal. A kormánynak viszont nem volt elegendő létszámú megbízható, forradalmi katonasága.
A kialakult helyzet a következő sürgős feladatokat állította a forradalom elé: a munkás-paraszt mozgalom fellendítése, forradalmi hadsereg létrehozása, és Kuangcsou forradalmi támaszponttá való kiépítése. A párt a forradalmi osztályoknak e halaszthatatlan feladatok végrehajtására tömörítése érdekében, minden erejét a forradalmi egységfront létrehozására összpontosította.
A forradalmi egységfront létrehozása
A kommunista pártnak III. országos kongresszusa után a forradalmi egységfront létrehozására vonatkozóan sikerült megegyezésre jutnia Szun Jat-szennel és a vezetése alatt álló Kuomintanggal. 1924 januárjában a Kuomintang Kuangcsouban megtartotta I. országos kongresszusát. A kongresszus munkájában kommunisták is részt vettek, Li Ta-csao, Mao Ce-tung, Lin Po-csü és mások, akiket beválasztottak a kongresszus vezető szerveibe. A kongresszus a három döntő fontosságú politikai kérdésben helyes határozatot hozott: szövetség Szovjet-Oroszországgal, szövetség a kommunista párttal, és a munkás-paraszt mozgalom támogatása. Csatlakozott ahhoz a nyilatkozathoz, melyben a kommunisták meghirdették a harcot a feudalizmus és az imperializmus ellen. Jóváhagyott több, a Kuomintang átszervezésével kapcsolatban végrehajtott, s a Kuomintang forradalmasítására irányuló intézkedést. A kongresszus után a kommunisták segítségére voltak a Kuomintangnak abban, hogy megjavítsa a Központi Végrehajtó Bizottság szervezési osztályát, munkás-paraszt osztályt létesítsen, s egyszersmind irányították a Kuomintang e központi szerveinek munkáját. Ugyanakkor a Kuomintang tartományi bizottságainak a többségét is átszervezték, s ezeknek a gerincét kommunisták alkották. Annak a szívós harcnak következtében, amelyet a Kommunisták a Kuomintang Központi Végrehajtó Bizottságában és helyi szervezeteiben folytattak, a Kuomintang-szervezetek igen sok reakciós elemet eltávolítottak, s nagy számban vettek fel soraikba munkásokat, parasztokat és forradalmi értelmiségieket. A Kuomintangot a hszinhaj-forradalom után jellemző fejetlenségnek nyoma sem maradt. Egész működése aktívabbá vált (persze, még maradt a soraiban jó néhány földbirtokos és komprádor elem).
Ettől az időtől kezdve hivatalosan fennállott a forradalmi egységfront, amelynek közös imperialistaellenes, antifeudális programja volt. Az egységfront szervezeti formája a Kuomintang lett, amely átszervezése után a munkások, parasztok, a városi kispolgárság és a nemzeti burzsoázia blokkjának pártjává vált.
A forradalmi egységfront létrehozása elősegítette a forradalmi mozgalom fejlődését
A forradalmi egységfront létrehozása kedvező feltételeket teremtett a forradalmi hadsereg megszervezéséhez. A Kuomintang első kongresszusa után a Kínai Kommunista Párt Csou En-lajt, Je Csien-jinget, Nie Zsung-csent és Jün Taj-jinget bízta meg azzal, hogy Huangpuban (Vampu), Kuangcsoutól délkeletre, a Kuomintanggal együttműködve létesítsenek forradalmi tiszteket képző iskolát. Ez volt Kína történetében az első forradalmi katonaiskola. Hallgatói többnyire a forradalmi érzelmű ifjúság soraiból toborzódtak, akiket a Kínai Kommunista Párt küldött ide az ország különböző vidékeiről. Az iskola működési szabályzatát a kommunisták dolgozták ki, s ők állították össze a katonai kiképzés tervét is. A hallgatók oktatásában szovjet tanácsadók is részt vettek. A lőfegyverek nagy részét ugyancsak a Szovjetunió küldte az iskolának.
Különösen nagy jelentősége volt annak a körülménynek, hogy a kommunisták — a szovjet hadsereg példáját követve — a huangpui katonaiskolában, s ugyanúgy az új hadseregben, amelynek parancsnoki kara ennek az iskolának a hallgatói közül került ki, megszervezték a forradalmi politikai munkát, és bevezették a politikai biztosok, vagyis a pártmegbízottak intézményét. Ennek eredményeképpen a hadsereget forradalmi szellem hatotta át. A huangpui katonaiskola létrehozása megteremtette a forradalmi hadsereg szervezésének alapját. Sajnos, a Kínai Kommunista Párt abban az időben még nem rendelkezett a szükséges ismeretekkel és tapasztalatokkal, nem ismerte fel annak fontosságát, hogy a párt közvetlenül maga vezesse a hadsereget, és ne engedje ki kezéből a hadsereg irányítását. Ezért engedte, hogy a burzsoázia jobbszárnyának képviselőjét, a forradalmár mezében tetszelgő Csang Kaj-seket nevezzék ki az iskola parancsnokává, és Csang Kaj-sek cimborái különböző vezető beosztásokat kapjanak az új hadseregben. Ilyenformán a burzsoázia jobbszárnyának később lehetősége nyílt arra, hogy a huangpui katonaiskolát és az új hadsereget az ellenforradalom eszközévé változtassa.
A forradalmi egységfront lehetővé tette, hogy a Kínai Kommunista Párt a Kuomintang fennhatósága alá tartozó Kuangtung tartományban legális szervezeteket hozzon létre, s nagyarányú nevelőmunkát fejtsen ki a munkás- és paraszttömegek között. 1924 július—augusztusában a kuangcsoui kerületben fekvő Samien munkásai a kommunista párt vezetésével sztrájkba léptek. Ezzel a sztrájkkal, amely az angol és a francia imperializmus ellen irányult, a február 7-i vereség után kivívták a munkásmozgalom első győzelmét. A sztrájk nyomán megalakult a kuangcsoui munkástanács és létrejöttek a kuangcsoui fegyveres munkásosztagok. Kuangtung tartományban a parasztmozgalom is fellendült. Az 1924 júliusát követő mintegy nyolc-kilenc hónap alatt 22 járásban alakult parasztszövetség, összesen több mint 200 000 taggal. Egyes kerületekben a parasztok harcot indítottak a földbérek leszállításáért és önvédelmi osztagokat alakítottak.
A Kuangtung tartományi forradalmi mozgalom fejlődése feldühösítette az imperialistákat és a feudális erőket. 1924 augusztus—októberében a kuangcsoui sensi „sangtuancsün”-ök, miután nagy mennyiségű fegyvert kaptak az angol imperialistáktól, felkelést szerveztek a városban, s kísérletet tettek a forradalmi kormány megdöntésére. Ugyanakkor más ellenforradalmi erők is akcióba léptek. A tungcsiangi militaristák támadást indítottak Kuangcsou ellen. Az angol imperialisták hadihajókat küldtek, és azzal fenyegetőztek, hogy tűz alá veszik a várost. A militaristák magában a városban is nyíltan védelmükbe vették a „sangtuan”-okat. A forradalmi kormány látta, hogy katonai ereje nem elegendő, s ezért elhatározta, hogy kompromisszumot köt a „sangtuan”-okkal. A jobboldali opportunisták, akiket a távoli Sanghajban tartózkodó Csen Tu-hsziu irányított, ebben a kritikus pillanatban meginogtak. Azt javasolták a forradalmi kormánynak, hogy hagyja el Kuangtung tartományt, és mondjon le a fegyveres forradalmi harcról. A Kínai Kommunista Párt kuangtungi szervezete azonban, mely együttműködött Szun Jat-szennel és a Kuomintang Központi Végrehajtó Bizottságával, határozottan kiállt amellett, hogy le kell verni az ellenforradalmi lázadást, s a forradalmi kormány támogatására nagy munkás-paraszt tüntetéseket szervezett. Szun Jat-szen elfogadta a kommunistáknak és a Kuomintang balszárnyának a javaslatait, amelyeket a nép nagy tömegei támogattak. Szun Jat-szen testőrsége, a huangpui katonaiskola hallgatói, a kuangcsoui önkéntes munkásosztagok, a Kuangcsou környéki parasztok önvédelmi alakulatai és más forradalmi csapatok Szun Jat-szen vezetésével hősies harcokban megsemmisítették a „sangtuan”-ok ellenforradalmi csapatait, ami megszilárdította a kuangcsoui forradalmi támaszpont helyzetét.
A forradalmi egységfront létrehozása amellett, hogy Kuangtung tartományban előmozdította a forradalmi mozgalom fejlődését, fokozatosan az egész országban a forradalom szempontjából kedvezőtlen helyzet megváltozására vezetett. A kommunisták, a Kuomintang történelmi és társadalmi viszonylatban kedvező helyzetét kihasználva, Sanghajban, Pekingben, Vuhanban és a militaristák uralma alatt álló vidékeken nagy szervező és nevelő munkát fejtettek ki a munkástömegek körében. 1924 októberében Feng Jü-hsziang szakított a militaristákkal, s miután alakulataiból nemzeti hadsereget szervezett, elfoglalta Peking térségét, Hopej, Csahar, Honan és Szujjüan tartományokat. Kijelentette, hogy egyetért a Kuomintang forradalmi politikájával. E kedvező körülmények közepette a Kínai Kommunista Párt, miután elérte a február 7-i véres incidens után letartóztatott munkásvezetők szabadlábra helyezését, mindenütt újjászervezte a korábban betiltott szakszervezeteket, s országos mozgalmat indított a nemzetgyűlés összehívásáért és az egyenlőtlen szerződések hatálytalanításáért. Ilyenformán a forradalmi mozgalom fokozatosan országszerte újból fellendülésnek indult.
A KKP IV. országos kongresszusa az újabb országos méretű tömegharc fellendülésének közeledésével kapcsolatban nagy előkészítő munkát végzett
A Kínai Kommunista Párt, hogy teljes fegyverzetben fogadhassa a forradalmi fellendülést, 1925 januárjában Sanghajba összehívta IV. országos kongresszusát. A kongresszus munkájában 20 küldött vett részt 950 párttag képviseletében. A kongresszus megállapította: „A kínai nemzeti forradalmi mozgalom csak abban az esetben győzedelmeskedhet, ha a legforradalmibb osztály — a proletariátus tevékenyen részt vesz benne, és kivívja a vezető szerepet.” A kongresszus leszögezte, hogy a parasztság a kínai proletariátus fő szövetségese. „Ha a Kínai Kommunista Párt és a munkásosztály győzelemre akarja vinni a kínai forradalmat, akkor minden lehetőséget kihasználva, rendszeres agitációt és szervező munkát kell végeznie a parasztok soraiban, hogy ilyenformán fokozatosan bevonja őket a gazdasági és a politikai harcba. Enélkül hiába reménykedünk abban, hogy a kínai forradalom győzni fog, és hogy vezető szerephez juthatunk a nemzeti mozgalomban.” A kitűzött célok érdekében a kongresszus határozatokat hozott a nemzeti forradalmi mozgalommal, a munkás-paraszt mozgalommal és a tömegmozgalom más formáival kapcsolatban, megbírálta az egységfront munkájában mutatkozó „baloldali” és jobboldali elhajlásokat, s különösen nagy nyomatékkal hangsúlyozta a párt szervezeti önállóságának a feladására irányuló jobboldali törekvések veszélyességét. A kongresszus a párt vezető szerepének megszilárdítása érdekében követelte a helyi pártszervezetek fejlesztését és erősítését, hogy így a párt „kis szervezetből” a munkás-paraszt tömegekkel szoros kapcsolatban álló politikai párttá váljék. Ily módon a kongresszus szervezeti viszonylatban igen jelentős előkészítő munkát végzett, hogy a párt teljes fegyverzetben fogadhassa a tömegharc újabb fellendülését.
Óriási jelentőségű az a tény, hogy a IV. országos kongresszus napirendre tűzte a proletariátus hegemóniájának és a munkás-paraszt szövetségnek kérdését, amelyet a korábbi pártkongresszusokon hivatalosan nem tárgyaltak. A kongresszus azonban nem adott világos útmutatást arra vonatkozóan, hogy a demokratikus forradalom időszakában a munkás-paraszt szövetség alapja — az agrárkérdés megoldása, amit a proletariátus vezette parasztság hajt végre. Sőt, a kongresszus helytelen álláspontot foglalt el, amikor kijelentette: „A paraszttanácsok ne hozzanak elhamarkodottan olyan határozatot, hogy mozgalmat indítanak a földbérek leszállításáért.”
Kínában a forradalmi harc fő formája a fegyveres harc. A Kínai Kommunista Párt abban az időben a Kuomintanggal együttműködve Kuangtung tartományban már létrehozta a forradalom fegyveres erőit, a kongresszus azonban nem tárgyalta ezt a fontos kérdést, s ugyancsak nem bírálta meg keményen Csen Tu-hsziunak és társainak értelmetlen álláspontját, akik a fegyveres harc elvetése mellett ágáltak.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!