A népi demokrácia a kezdeti harcok és a győzelme után a dolgozó nép segítségével nagyon gyorsan megmutatta erejét. A fiatal népi demokrácia csak saját és a többi népi demokráciára támaszkodhatott. Az ellenséges nyugati hatalmak (a mostani gyarmatosítóink) mindent megtettek, hogy újból kapitalista diktatúra legyen. Ennek ellenére sokáig talpon maradt a dolgozók demokráciája. Épült minden nehézség ellenére a magyar gazdaság, nem volt szolgaság, élősködés, nyomor. Népi Demokrácia volt.

Vajon a dolgozók ma is építenék az országot olyan lelkesedéssel, mint Rákosi vagy Kádár idején?

Építenék a dolgozók a mostani gazdag urak országát, ahol a csak szolga lehet a nép?

Építik csak a bérrabszolgaság korbácsával, de nem a dolgozó nép, hanem az urak országát.

Építik a labancok országát, akik kifosztani jöttek ide nem segíteni.

Hová lett a dolgozók országa a mi országunk?
Amit felépítettünk azt szétrabolták. Gyarmattá váltunk, világgyarmattá, az élősködik rajtunk aki csak akar és vezetőink ebben a júdáspénzért mindent odaadnak a labancoknak.

(részlet: a Budapest 20 éve 1965)

„BUDAPEST A SZOCIALIZMUS ÚTJÁN

BUDAPEST SZEREPE AZ ORSZÁG
1950 ÓTA BEKÖVETKEZETT
GAZDASÁGI FELEMELKEDÉSÉBEN

Budapest — az európai fővárosok többségétől eltérően — mint gazdasági tényező is vezető helyet foglal el az országban. Népgazdaságunk ugyanis a kapitalista társadalmi rendszertől nemcsak fejletlen, hanem területileg igen ésszerűtlenül települt ipart kapott örökül. Az ország legnagyobb ipari gócpontja a fővárosban alakult ki; 1938-ban itt tömörült az ország gyáripari munkásságának 53 %-a. Ez a tény számos problémát vetett fel a szocialista iparfejlesztés megkezdésekor, és vet fel lényegében még ma is. Kétségtelen, hogy a felszabadulás óta a vidék iparosítása számottevően előrehaladt, de az ipari termelés nagymérvű növekedésének célkitűzése a fővárosi ipar fejlesztését is megkövetelte. A budapesti ipar 1950 óta olyan nagymértékben fejlődött, hogy vezető szerepét végeredményben mind ez ideig megtartotta.
A csaknem 2 millió lakost számláló fővárosban dolgozik jelenleg az ország ipari munkásainak 41 %-a, építőipari munkásainak mintegy 30 %-a. 1963-ban 1830 állami ipartelep, 294 kisipari termelőszövetkezet, s több mint 17 ezer magánkisiparos működött.
Abban, hogy hazánk másfél évtized alatt elmaradott agrár-ipari országból fejlett nehéziparral rendelkező ipari-agrár országgá vált, s a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett, a budapesti ipar gyors ütemű fejlődésének — súlyánál, jelentőségénél fogva — igen nagy szerepe volt.

A BUDAPESTI IPAR FEJLŐDÉSE

Népgazdaságunk első ötéves fejlesztési terve a főváros iparának történetében is az ipari termelés addig soha nem látott mérvű növekedésének kezdetét jelentette.
1949 óta a budapesti állami ipar termelése évente átlagosan 11%-kal emelkedett, s az 1963. évi termelés már mintegy négyszerese volt az 1949. évinek. Különösen rohamosan fejlődött ez idő alatt az iparosítás bázisát képező nehézipar. Termelésének évi átlagos növekedése elérte a 13%-ot.
A fővárosi ipar szerkezete az elmúlt 15 év alatt jelentősen változott. Új iparcsoportok alakultak ki (pl. a műszeripar, ruházati ipar), s egyes — a népgazdaság fejlesztése, illetve az export fokozása szempontjából különös jelentőséggel bíró — ágazatok (pl. vegyi- és gumiipar, híradástechnikai ipar) súlya számottevően megnőtt. Csak az elmúlt 10 évet tekintve például, a budapesti állami ipar termelésének 108%-os növekedésén belül a vegyi- és gumiipar termelése csaknem négyszeresére, a híradás- és vákuumtechnikai iparé pedig több mint háromszorosára emelkedett.
Nagymértékben változott, bővült a budapesti iparban gyártott termékek köre is. A technika fejlődésével számos új termék gyártásának bevezetésére került sor, s ezekből viszonylag rövid idő alatt jelentősen felfutott a termelés. Például:

televízióból az 1960. évi 80 ezer db-ról 111 ezer db-ra;
D-4K traktorból az 1961. évi 35 db-ról 1395 db-ra;
MUP programvezérléses egyetemes marógépből az 1961. évi 34 db-ról40 db-ra;
B₁₂ vitaminból az 1960. évi 9 kg-ról 103 kg-ra;
filmnyomott szövetből az 1960. évi 3,2 millió m²-ről 6,6 millió m²-re;
szintetikus szálat tartalmazó pamutszövetből az 1960. évi 5 ezer m²-ről 7,7 millió m²-re emelkedett a budapesti állami ipar termelése 1963-ra.

A fővárosi ipar termékeinek csaknem ¹/₄-e kerül exportra. Számos gyártmányból azonban (pl. híradástechnikai ipari nagyberendezésekből, hajókból, autóbuszokból, televíziókból) ennél jóval nagyobb hányad kerül külföldi megrendelőkhöz.
A budapesti állami (gyár-) iparban foglalkoztatottak száma az 1938. évihez mérten két és félszeresére, az 1949. évinek pedig több mint másfélszeresére emelkedett. A termelés fokozásában 1960-ig aránytalanul nagy szerep jutott a létszám emelkedésének. A II. ötéves tervidőszak eddig eltelt szakaszában már jelentősen változott e tekintetben a helyzet, a termelékenység növekedésének mértéke azonban még mindig nem tekinthető kielégítőnek.
A termelékenység növekedésének aránya különösen az első ötéves terv időszakában volt kisebb mértékű a szükségesnél. Ezekben az években az ipari beruházások túlnyomó része új vállalatok, illetve üzemek létesítésére irányult, s csak kisebb rész jutott a termelő berendezések korszerűsítésére. Az 50-es évek elején helyezték üzembe többek között a Csepeli Gázgyárat, az Egyesült Izzó Vákumtechnikai Gyárát, a Csepel Vas- és Fémművek új csőgyárát, az Elektronikai Mérőkészülékek Gyárát, a Mechanikai Mérőműszerek Gyárát.
A jelenleg folyamatban lévő beruházások főként rekonstrukciós jellegűek, a meglevő üzemek termelő berendezéseinek korszerűsítését, a termelékenység növelését célozzák.

A BUDAPESTI ÉPÍTŐIPAR FEJLŐDÉSE

A népgazdaság nagyarányú fejlesztése az építőiparral szemben támasztott követelményeket — a felszabadulás előttihez mérten—rendkívül megnövelte.
A felszabadulás előtti Magyarország gazdasági életében az építőipar igen csekély súlyt képviselt; 1930-ban az ország kereső népességének még 3%-át sem alkotta az építőiparban foglalkoztatottak száma. 1949-ig az építőipart az elaprózódottság, a kisipari módszerek jellemezték. 1949. január 1-én 19 ezer építőipari üzemet tartottak nyilván az országban, s az egy üzemre jutó foglalkoztatottak száma alig haladta meg az 5 főt.
Az építőipar előtt álló feladatok ugrásszerű növekedése mindenekelőtt az építőipari erők koncentrálását követelte meg. 1950-től kezdődően az építőipari szervezet fejlődése mind országosan, mind a fővárosban rohamos volt. 1954-ben a budapesti építőiparban az egy vállalatra jutó átlagos munkáslétszám már elérte a 800-at, jelenleg pedig a 2 ezret is meghaladja.1960-ban a főváros kereső népességének 6%-a, 1963-ban pedig 7%-a dolgozott az építőiparban.
1950 óta a főváros fejlesztésére fordított összes beruházásnak mintegy 33%-át képezték az építés jellegű beruházások. Ennek a nagyszabású építési programnak a megvalósítása természetesen elsősorban a budapesti székhelyű építőipari vállalatokra hárult. Tevékenységük nyomán évről évre számos újonnan létesített, bővített, átalakított építménnyel gyarapodott a főváros.
Az elmúlt években az építőipari munka korszerűsítése tekintetében számottevő eredmények születtek, jóllehet a jelenlegi színvonal még korántsem tekinthető kielégítőnek. A budapesti építőipari vállalatok gépparkja az elmúlt 4 esztendő alatt — a teljesítőképesség alapján számítva — több mint másfélszeresére nőtt. Ennek nyomán jelentősen előrehaladt a fontosabb munkafolyamatok gépesítése is. 1963-ban a földmunkák közel ³/₄-ét, a parkettagyalulás ²/₃-át, a meszelési-festési munkák ¹/₄-ét végezték gépek segítségével.
A korszerű építési módok és anyagok alkalmazása terén szintén jelentős fejlődést értünk el, bár ezzel még nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. 1963-ban a falazatok 32%-a készült betonból, illetve vasbetonból, s az átadott lakások közel fele épült blokkos, paneles, öntöttfalas eljárással.”

SaLa

Bal-Rad komm: „…Vajon a dolgozók ma is építenék az országot…”

– Ma biztosan nem az országot építik a dolgozók! Hogy itt ma mi épül? – azt még biztosan senki nem tudja. Az viszont biztos, hogy NAGY IRAMBAN ZAJLIK A 28 ÉVE TARTÓ ROMBOLÁS!

A kérdés így LENNE helyes: „…Vajon a dolgozók a jövőben is építenék az országot…”

– A balrad.ru válasza letaglózó lehet a BIZAKODÓK számára.

NINCS „EMBERANYAG”!

Az itthon maradt göthös vének? A deviáns – alulképzett – tömeg? Az „erőtartalék”? Az élősködő életmódhoz szokott polgárrhy és nemmzetthy ifjak?

Ezekkel kéne országépítéshez fogni! Olyan állapotok között, amihez képest Magyarország 1945-ben IDILLI KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT leledzett! „AKKOR” ugyanis volt legalább támaszunk! Volt külső segítőnk! Voltak barátaink!

Ma csak ellenségeink vannak! Határokon belül, határokon túl.

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

A történelmi helyzet a 2. világháború után lehetőséget teremtett a magyar dolgozó népnek a kommunisták vezetésével a népi demokrácia megteremtésére. Eleinte nagyon kevés dolgozó értette ezt meg, de a kommunisták kevés csapata a szovjetunió segítségével mégis nem kis harc árán elérte a dolgozók értelmét és segítségükkel megvalósult a dolgozók népi demokráciája.

Mit jelentett ez a magyar nép számára?

Felszámolták a termelőeszközök magántulajdonára épülő gazdasági rendszert és a dolgozó közösség gazdaságát kezdték el felépíteni a kommunista párt vezetésével és irányításával. Kiszorították a hatalomból a Horthysta fasiszta elemeket és támogatóikat, akiket az USA reakciós állama segített. Bevezették a tervgazdálkodást, ahol a dolgozó nép érdekei voltak a meghatározók. Nagyon szegény körülmények álltak a magyar népi demokrácia rendelkezésére, de sikerült a dolgozókat megnyerni a kommunistáknak a kizsákmányolás mentes társadalom felépítésére.

Miért jobb a népi demokrácia a dolgozó népnek?

A kapitalista rendszerben a dolgozó csak munkaerő áru, a termeléshez pénzért megvásárolható szolga embere. A kapitalista gazdasági modell az emberiséget milliárdnyi szolgára és kevés tőkésre osztja meg. A milliárdnyi dolgozó ember a tőkések kiszolgálója, így alacsonyabb rendű ember. Ez az embertelen könyörtelen kizsákmányolás és élősködés világméretű diktatúra. A népi demokrácia a dolgozó emberek egyen rendű közössége, ezért emberséges. Nincs szolga és nincs kizsákmányolás sem. Alapvetően munka szerinti a dolgozók jövedelme, nem a vagyon számít, hanem az emberi érték.

Alább a népi demokrácia kezdetének korhű leírása következik.

Részlet: A Magyarország története (1951)
„
A NÉPI DEMOKRÁCIA GYŐZELME,
A MÁSODIK PROLETÁRDIKTATÚRA,
A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE MAGYARORSZÁGON
(1945—)
Magyarország elnyomott dolgozóit a dicsőséges Szovjet Hadsereg szabadította fel a német fasiszták és nyilas bérenceik uralma alól. A Szovjet Hadsereg győzelme Hitler-Németország felett egyben szétzúzta a reakciós Horthy-rendszert, a nagytőkések és nagybirtokosok államát, kiszakította Magyarországot az imperializmus rendszeréből és ezzel a szocializmust építő nemzetek sorába léphettünk.

A Szovjet Hadsereg győzelme visszaadta függetlenségünket, lehetővé tette, hogy a magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság, elnyomott népünk végre maga vegye kezébe sorsának irányítását.
A magyar munkásosztály a felszabadító Szovjet Hadsereg győzelme nyomán és a Szovjetunióra támaszkodva, a Kommunista Pártvezetésével és szoros szövetségben a dolgozó parasztsággal:

1. fokozatosan kiszorította az államhatalomból az imperialistákra támaszkodó nagytőkés és nagybirtokos-osztály maradványait, megteremtette népi köztársaságunkat, alkotmányt adott hazánknak, és megszilárdította államunkat: a proletariátus diktatúráját népi demokrácia formájában;

2. fokról-fokra, harcban megszerezte a gazdasági élet összes döntő pozícióit; a nép tulajdonába vette a bányákat, a bankokat, a gyárakat, elindította hazánkban a kultúrforradalmat, megkezdte a szocializmus építését Magyarországon;

3. felépítette a háborúban romba dőlt hazánkat, újjáépítette iparunkat, helyreállította mezőgazdaságunkat, két és fél év alatt megvalósított hároméves tervünkkel elindította útjára a szocializmus építését hatalmas mértékben előrevivő Ötéves tervet.
…„…
A kisgazdapárti reakció összeesküvésének leleplezése

A nagybirtokos- és nagytőkés-osztály nemcsak a Kisgazda Párt legális szervezeteit használta fel a demokrácia elleni támadásra és áskálódásra, a másik ütőkártyája az illegális szervezkedés volt. Az Amerikai Egyesült Államok mindenben támogatták a Magyar Köztársaság ellenségeit, így ebben az időszakban elsősorban a kisgazdapárt jobbszárnyára támaszkodtak.

A sikeres stabilizációval a gazdasági fronton elért győzelmet betetőzte a reakcióra mért politikai csapás, mellyel lelepleződött a Kisgazda Párt reakciós vezetőinek, köztük Nagy Ferencnek köztársaság ellenes összeesküvése. Az egész dolgozó nép előtt világossá vált, hogy a régi rend hogyan akarta a Kisgazda Párton keresztül megdönteni a demokráciát, visszahozni a nagybirtokosok és nagytőkések uralmát és megsemmisíteni a demokrácia minden vívmányát.

Az Egyesült Államok ellenséges magatartása a magyar demokráciával szemben a széles tömegek előtt világossá vált. Kiderült, hogy az összeesküvők az Amerikai Egyesült Államok segítségével akarták terveiket keresztülvinni. De ebben a tekintetben az amerikai reakciósok csak addigi politikájukat folytatták.

Az USA reakciós kormánykörei, ahol csak lehetett, ártottak hazánknak. A nyilasok és német fasiszták által elrabolt gyári berendezéseket, nyersanyagokat, dunai hajókat, melyeknek legnagyobb részét Németország amerikai megszállott övezeteibe szállították, nem voltak hajlandók visszaadni a demokratikus Magyarországnak. Ezzel is gátolni igyekeztek az újjáépítés ütemét. De világosan megmutatkozott az Amerikai Egyesült Államok ellenséges magatartása Magyarország irányában a párizsi béketárgyalások idején is. Az Egyesült Államok Magyarországot jóvátétel fejében 8 milliárd békepengővel akarták megterhelni. Mint ismeretes, ez ellen a Szovjetunió erélyesen fellépett. Visinszkij az amerikai-angol diplomatákkal szemben kijelentette, hogy:»A szovjet kormány arra törekszik, hogy Magyarországnak könnyebb legyen talpra állni, hogy Magyarország is részt vehessen Európa újjászületésében.« Visinszkij követelte, hogy az amerikaiak adják végre vissza Magyarországnak a németek és nyilasok által elrabolt javakat. A Szovjetuniónak nagy küzdelem után sikerült az angolszászok által követelt jóvátételi összeget annak 66%-ára csökkenteni. A Szovjetuniónak fizetendő jóvátételi összeg az angolszászok eredeti követelésének nyolcadrészét tette ki. Ennek az összegnek is a felét a Szovjetunió később elengedte Magyarországnak, hogy megkönnyítse a hároméves terv gyorsabb végrehajtását.
Sztálin Rákosi Mátyás kérésére még a békeszerződés érvénybelépése előtt utasítást adott ki a magyar hadifoglyok hazaszállítására. 1947 folyamán több mint százezer hadifogoly tért haza családjához, később fokozatosan, gyors ütemben valamennyien hazatértek.

A békeszerződés aláírása 1947 február 17-én történt Párizsban. Magyarország a Szovjetunió felszabadító harcának és állandó segítségének eredményeként visszaszerezte állami függetlenségét, szuverenitását, melyet évszázadok óta nélkülözött.

Hároméves terv

A jó pénz megteremtése, a békekötés, az összeesküvés felszámolása a belső és külső konszolidálódás útjára vitték hazánkat. A jövő világos képét ekkor ismét a Kommunista Párt tárta a nemzet elé.

A hároméves tervvel építsük újjá Magyarországot, hozzuk rendbe háború sújtotta hazánkat, állítsuk helyre iparunkat és mezőgazdaságunkat, emeljük fel népünk életszínvonalát a háborúelőttinek 108 százalékára.

A Magyar Kommunista Párt vezetésével és irányításával elkészült a hároméves terv, mely azt a célt tűzte ki, hogy három esztendő alatt 6581 millió forintot ruházzunk be népgazdaságunkba, ipari termelésünk színvonalát az utolsó békeév, 1938—39 termelési színvonalának 27%-ával magasabbra emeljük, mezőgazdasági téren pedig elérjük a háborúelőtti tíz év átlagos színvonalát.

A reakció gyűlölettel fordult szembe a tervvel, kilátástalannak és keresztülvihetetlennek tartotta, külföldi kölcsön felvételét sürgette. Rákosi Mátyás 1947 május hetedikén az angyalföldi munkások nagygyűlésén ezzel szembeszegezi: »Fizessenek a gazdagok!«, »Vagyondézsmát a háborús és inflációs nyereségekre!«, »Államosítsák a legnagyobb bankokat és a Magyar Nemzeti Bankot!«

Az ország dolgozó népe lelkesen kiállt a kommunisták által kidolgozott hároméves terv mellé és a külföldi kölcsön helyett a nagyvagyonok megadóztatása mellett foglalt állást.

1947 augusztus 1-én az egész ország népének örömünnepeként elindult útjára a hároméves terv és ezzel hazánk a tervgazdálkodásútjára lépett.
…„

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!