„Lefordította” a kórházi fertőzésekről szóló jelentést a TASZ, kiderült, hogy egyre nagyobb a baj
A dokumentum szerint egyre nő a fertőzések miatt bekövetkező halálesetek száma, de a kórházak sokszor trükköznek, amikor a halál okát kell meghatározni.
A jelentés azonban hiába lett nyilvános, a szöveg még mindig nem közérthető, a laikusok számára a dokumentumban szereplő táblázatok nem sokat mondanak. A TASZ munkatársa ezért most értelmezte a szöveget.
A jelentés kitér a járványokra, a dokumentum kiemeli, hogy ezek kialakulásában szerepet játszik, hogy kevés az egészségügyi dolgozó, a kórházak zsúfoltak, és nincs lehetőség a megfelelő elkülönítésre sem. A kórházi fertőzések száma folyamatosan nő: a multirezisztens kórokozók – amelyek a legtöbb antibiotikumra nem reagálnak – által kiváltott fertőzések gyakorisága 2017-ben tovább emelkedett. 2015-ben még „csak” 20,6, 2016-ban már 23,4, tavaly pedig 25,1 fertőzéses eset jutott 10 000 kórházakból elbocsátott betegre.
A hányással, bélgyulladással vagy akár halállal járó bélbaktérium okozta fertőzések száma 2016-ban csökkent, tavaly viszont újra emelkedett. A vérmérgezéses esetek száma a multirezisztens baktériumokéhoz hasonlóan folyamatosan emelkedik, míg 2016-ban 17,3, addig 2017-ben már 18,2 ilyen esetet regisztráltak 10 000 betegre vetítve.
A jelentésből viszont hiányoznak bizonyos adatok – a 4935 MRK-fertőzött közül csupán a biztosan MRK-fertőzésben meghaltak számát közli, vagyis kimaradnak azok, akiknél felmerült a gyanú, de valamiért mégsem bizonyosodott be, hogy ilyen fertőzés miatt haltak meg. Így nehéz megbecsülni, hogy összesen hány ember halálát okozták tavaly kórházi fertőzések. A TASZ szerint ráadásul a számokkal könnyű játszani: azoknak a száma ugyanis relatíve elég alacsony, akik esetében dokumentálták, hogy a halált valamelyik kórházi fertőzés okozta, az már gyakoribb, hogy egy beteget diagnosztizálnak ugyan kórházi fertőzéssel, de a halál okánál már nem tüntetik ezt fel. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: Kódolt jelentések a közispotályi állapotokról. „…Így nehéz megbecsülni, hogy összesen hány ember halálát okozták tavaly kórházi fertőzések…”
– Lehet viszont gyártani a qrmányzati diadaljelentéseket a világszínvonalú döbrögisztáni közegészségügyről.
Trump bohóc külügyére Mike Pompeo kedden ultimátumot intézett Moszkvához. Ennek értelmében az Egyesült Államok felfüggeszti az INF-szerződésből fakadó kötelezettségeinek teljesítését, ha Oroszország hatvan napon belül nem tér vissza a megállapodás tiszteletben tartásához. Washington úgy gondolja, hogy Oroszország megsértette a szerződést.
Az orosz államfő tegnap reagált az újabb washingtoni hülyeségre.
Vlagyimir Putyin elmondta, hogy Oroszország nem sértette meg az INF-szerződést, ellenzi annak felmondását, ám ha az Egyesült Államok kilép belőle, akkor Oroszország kénytelen lesz válaszolni.
„Részünkről egyszerű lesz a válasz. Ugyanazt fogjuk tenni mint ők” – nyilatkozta az orosz elnök, aki szerint „az USA csak azután kezdte el a szerződés megszegésével vádolni Oroszországot, hogy a felmondásról szóló döntést már meghozta.”
Oroszország elnöke emlékeztetett, hogy „az amerikai kongresszus már azelőtt elfogadta a Pentagon költségvetését – amely magában foglalta a közepes hatótávolságú fegyverek kutatásához és fejlesztéséhez szükséges eszközöket – hogy Washington bejelentette volna megállapodás felmondásának szándékát. Csak a következő lépésben elkezdték el keresni azt, hogy ezt mivel kéne indokolni, kire – mire kén kenni. A bevált módszert választották ismét. Az oroszok az okai mindennek. A nyugati átlagember számára az a legegyszerűbb és legmegszokottabb mese, hogy Oroszország a hibás. Ez nem így van, mi ellenezzük ennek a szerződésnek a szétrombolását. Ám ha ez megtörténik, a megfelelő módon fogunk reagálni” – mondta Vlagyimir Putyin.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Magyarok millióival megy szembe a qrmány – Hihetetlen károkat okoznak a dolgozó embereknek
A túlórák számának drasztikus növelése nem lehet jó a munkaerőpiac minden szereplőjének. Miután a cégek örülnek, ki lehet találni, hogy kik lesznek a vesztesek. A 400-as túlórakeret minden bizonnyal már rengeteg dolgozónál okozhat hatékonyságvesztést, illetve akár egészségügyi problémákat is, így ha erre kényszerítik a munkavállalókat, akkor garantáltak a széleskörű negatív hatások.
A munkaerőpiacnak van egy nagyon egyszerű szabálya. Mégpedig az, hogy a piaci/törvényi változásoknak ritkán örülhet egyszerre a munkaadó és a munkavállaló, hiszen a legtöbb esetben ők ellentétes érdekű felek:
A munkavállalók mindig jelentős béremelést szeretnének elérni, miközben a munkaadók a lehető legkisebb bérfejlesztéssel akarják megúszni a következő évet.
A dolgozók természetesen nem szeretnének túl sok időt munkával tölteni, miközben a munkáltató azt szeretné, ha éjjel-nappal hadra fogható lenne a munkavállaló.
A rugalmas munkaerőpiac fontossága vitán felüli. Egészen pontosan nem kizárólag a rugalmasság, hanem a rugalmasság és a munkavállalói biztonság sajátos elegye az, ami segít abban, hogy a modern gazdaságok ingadozásait a szereplők könnyebben átvészeljék.
A hazai kormányzatok csak az utóbbi tíz évben láttak neki a munkaerőpiac érdemi reformjának, és (a legtöbb esetben nem indokolatlanul) a rugalmasságra helyezték a hangsúlyt, ám eközben a munkavállalói biztonságra nemigen jutott figyelem. A munkaerőpiacról való kilépés megemelt korlátai (nyugdíjkorhatár-emelés és a további szigorítások), valamint a visszatérésre használt kemény ösztönzők (pl. munkanélküli segély rövidítése stb.) látványos eredményeket hoztak. Akár logikus is lett volna elkezdeni a másik oldalra koncentrálni, ám a kormányzat máshogy döntött.
Jelenleg éves szinten 250 órát lehet túlóráztatni, de a friss kormányzati törvényjavaslat – amit hamarosan el is fogadhatnak – 400 órára emelné ezt, vagyis naponta több mint másfél órát lehetne túlóráztatni az embereket. Vagyis a kormány (cinikusan a dolgozók érdekeire hivatkozva) megteremti a lehetőséget a cégek számára, hogy rugalmas munkaerőhasználat címén keményen megdolgoztathassák a munkavállalót.
Habár egy ideig úgy tűnt, hogy „felpuhul” a javaslat, azonban ha tesznek is engedményeket(csak a munkavállaló beleegyezésével lehet elrendelni a 250 órán felüli többletmunkát), azért megnéznénk, hogy melyik dolgozó mondja majd azt a főnökének, hogy ő mégsem szeretne túlórázni.
Az új szabályozás tehát komoly „előrelépés” abba az irányba, hogy a munkavállaló mindig kiszolgáltatott legyen, hiszen a munkáltató nem kényszerül arra, hogy – amíg a túlórákat lehet növelni – új dolgozókat vegyen fel.
Nem csoda, hogy a szakszervezetek szerint irreális, radikális, életveszélyes a kormány javaslata. Persze, nekik az a dolguk, hogy a munkavállalókat védjék, így meglepő is lenne, ha mást mondanának. Nézzük, mit mond a kormány! Azt, hogy a Magyarországon működő német multik örülnek a változásnak. Nos, lássuk csak: ha a vállalatok örülnek, akkor a munkaerőpiac ellentétes érdekeit alapul véve a másik csoport épp ellenkezőleg van ezzel, hiába mondja azt a kabinet, hogy az új szabályozás kedvezőbb helyzetbe hozza a dolgozókat.
Munkaerőhiányos környezetben könnyű a rövid távon logikusnak tűnő döntést meghozni: ha nincs elég munkaerő, dolgoztassuk a meglévőt még többet! A GDP-t talán növeli a lépés, de a társadalmi boldogságot valószínűleg nem. Van egy pont ugyanis, ahol már inkább káros, mint hasznos a munkavállalók sérelmére változtatni a szabályokon, például növelni a munkaidőt. Nem véletlen az, hogy a Munka Törvénykönyve maximálja a túlórák számát. Ha a cégeken múlna, csak többségében annyival nőne a bér, amennyivel nagyon muszáj, és ha rajtuk múlna, akkor a szabadsággal is csínján bánnának, és igen gyakran túlóráztatnák az embereket ahelyett, hogy újakat vegyenek fel.
A lépésnek egyébként a hatékonysága is bizonytalan: az emberek a több bér és a szabadidő között választanak, amikor meghatározzák, mennyit szeretnének dolgozni. Amikor úgy érzik, hogy nem ér annyit a feláldozott szabadidő, mint amennyivel több pénzt kapnának, hiába van erre lehetőségük, nem fognak többet dolgozni. Ez ma már nagyon aktuális felvetés, hiszen csaknem mindenkinek van munkája.
Ha ebben a választásban korlátok közé szorítják a dolgozókat, akkor annak több negatív hatása is lehet:
a motiváltság csökkenhet,
az egészségi állapot romolhat,
a munkavállaló új munkahely után nézhet.
Összességében pedig a vállalatok termelékenysége csökkenhet, ami a túlóráztatásból fakadó előnyöket drasztikusan visszavetheti.
A munkaerő-piac (és a gazdaság) ciklikusságából adódóan többségében inkább a munkáltatók diktálnak. Magas munkanélküliségi ráta mellett több tucat jelentkező közül választanak ki egy jelöltet, akinek nem is kell túl sokat ígérni, hogy az vonzó legyen számára.
A munkavállalók tehát magas munkanélküliség és gyenge gazdasági helyzet közepette inkább kiszolgáltatott állapotban vannak, míg teljes foglalkoztatás és gyors GDP-növekedés esetében fordul a kocka, és ilyenkor a dolgozók kerülnek előnyösebb helyzetbe. Most éppen ezeket az éveket éljük. A munkaerőhiányos helyzetre viszonylag ritkábban van példa, ilyenkor azonban kissé valóban megerősödnek a munkavállalók. Ha ebben a helyzetben gyorsan a vállalkozások segítségére siet az állam, akkor az később, amikor a munkavállalók alkupozíciója romlik, sokkal jobban fájhat.
Összességében tehát a következő tanulságok szűrhetők le:
A jelentős túlóráztatással – ha nem is mondanak fel, de – csökkenhet a munkavállalók elkötelezettsége, lojalitása, így hiába dolgoznak több időt, a túlóra nem lesz túl hatékony, így a termelékenység drasztikus romlásával járhat (nem csak a túlórák, hanem a munkavégzés egész ideje alatt).
A gazdasági ciklus azonban egyszer fordulni fog, és az új szabállyal bizony a következő válságból való kilábalás is tovább tarthat a munkaerőpiac számára, mint korábban, miután egy törékeny makrogazdasági helyzetben inkább lehet jellemző majd a túlóráztatás, mint az új dolgozók felvétele.
A kiemelkedően sok túlóra pedig a munkavállalóra nézve egészségügyi kockázattal is jár. Sebaj, a várható élettartam növekedése már úgyis megállt. Ideje elindulni a lejtőn? (portfolio)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…a várható élettartam növekedése már úgyis megállt. Ideje elindulni a lejtőn?”
– Harminc esztendeje elindultunk a lejtőn a CÉL – A SZAKADÉK – FELÉ! Most csak belegyorsítunk. Nem lehet a végtelenségig húzni az időt!
BIOROBOTOK AZOK LESZNEK! INNEN – ONNAN! A MAGYAROK MEG FÖLÖSLEGESEK!
A forradalom első napjaiban újdonság volt ez a jelszó: „Minden hatalmat a Szovjeteknek!” A „Szovjetek hatalma” első ízben áprilisban kerül szembe az Ideiglenes Kormány hatalmával. A fővárosban a többség egyelőre még a Miljukov—Gucskov nélküli Ideiglenes Kormány mellett van. Júniusban a munkások és a katonák óriási többsége tüntetve elismeri ezt a jelszót. Az Ideiglenes Kormány a fővárosban már el van szigetelve. Júliusban e jelszó körül: — „Minden hatalmat a Szovjeteknek!” — harc tör ki a főváros forradalmi többsége és a Lvov—Kerenszkij-kormány között. A megalkuvó Központi Végrehajtó Bizottság, az elmaradott vidékre támaszkodva, átpártol a kormány oldalára. A harc a kormány javára dől el. A szovjet hatalom híveit törvényen kívül helyezik. Következik a „szocialista” megtorlások és „köztársasági” börtönök, a bonapartista fondorlatok és katonai összeesküvések, a fronton végrehajtott kivégzések és hátországi „tanácskozások” sötét szakasza. Ez augusztus végéig tart. Augusztus végén gyökeresen megváltozik a helyzet. A Kornyílov lázadás hatására a forradalom megfeszíti minden erejét. A hátországban a Szovjetek és a fronton a Bizottságok, amelyek júliusban és augusztusban csaknem halottak voltak, most „egyszerre” felélednek. És a feléledt Szovjetek Szibériában és a Kaukázusban, Finnországban és az Urálban, Odesszában és Harkovban kezükbe veszik a hatalmat. Enélkül, a hatalom megragadása nélkül, szétzúzták volna a forradalmat. Így a „Szovjetek hatalma”, amelyet a petrográdi bolsevikok „kicsiny csoportja” áprilisban tűzött zászlajára, augusztus végén kivívja az oroszországi forradalmi osztályok majdnem általános elismerését.
Most már mindenki világosan látja, hogy a „Szovjetek hatalma” nemcsak népszerű jelszó, hanem egyszersmind az egyetlen biztos eszköz a forradalom győzelméért folyó harcban, az egyetlen kiút a mai helyzetből.
Elérkezett az a pillanat, amikor ezt a jelszót: — „Minden hatalmat a Szovjeteknek!”— végre meg kell valósítani.
De mit jelent a „Szovjetek hatalma” és miben különbözik minden más hatalomtól?
Azt mondják, hogy ha a Szovjetek kezébe megy át a hatalom, ez csupán azt jelenti, hogy „egynemű” demokratikus kormányt alakítanak, „szocialista” miniszterekből új „kabinetet” szerveznek és hogy általában „komoly változások” lesznek az Ideiglenes Kormány személyi összetételében. Ez azonban nem így van. Most egyáltalán nem arról van szó, hogy az Ideiglenes Kormány egyes tagjait másokkal cseréljék fel. Arról van szó, hogy az országban új, forradalmi osztályok legyenek a helyzet urai. Arról van szó, hogy a hatalom a proletariátus és a forradalmi parasztság kezébe menjen át. De ehhez a kormány csere egymagában korántsem elegendő. Ehhez elsősorban gyökeresen meg kell tisztítani minden kormányhivatalt és intézményt, mindenünnen ki kell űzni a kornyílovistákat, s mindenüvé be kell állítani a munkásosztály és a parasztság hű embereit. Csakis akkor és csakis abban az esetben lehet beszélni arról, hogy a „központban és a vidéken” a Szovjetek kezébe ment át a hatalom.
Mivel magyarázható az Ideiglenes Kormány „szocialista minisztereinek” közismert tehetetlensége? Mivel magyarázható az a tény, hogy ezek a miniszterek szánalmas játékszereknek bizonyultak az Ideiglenes Kormányon kívülálló személyek kezében (emlékezzenek csak Csernov és Szkóbelev, Zarudnüj és Pesehonov „előadói beszédeire” a „Demokratikus Tanácskozáson”!)? Elsősorban azzal, hogy nem ők vezették hivatalaikat, hanem a hivatalok vezették őket. Egyebek között azzal, hogy minden hivatal valóságos erőd, amelyben mindmáig bent ülnek a cári idők bürokratái, akiknek kezében a miniszterek jókívánságai „puszta szavakká” válnak, s akik résen állnak, hogy a hatalom bármely forradalmi intézkedését elszabotálják. Hogy a hatalom necsak mondva menjen át a Szovjetek kezébe, hanem valójában is, be kell venni ezeket az erődöket, s miután kikergettük onnan a kadet-cári rendszer szolgáit, helyükbe választott és leváltható, a forradalom ügye iránt odaadó dolgozókat kell állítani.
A hatalmat a Szovjeteknek — ez azt jelenti, hogy a hátországban és a fronton mindenféle kormány intézményt gyökeresen meg kell tisztítani, lentről fentig.
A hatalmat a Szovjeteknek — ez azt jelenti, hogy a hátországban és a fronton minden rendű és rangú „főnök” választott és leváltható. A hatalmat a Szovjeteknek — ez azt jelenti, hogy a városban és a falun, a hadseregben és a hajóhadban, a „hivatalokban” és az „intézményekben”, a vasutaknál és a posta- és távíróhivatalokban a „hatalom képviselői” választottak és leválthatok. A hatalmat a Szovjeteknek — ez a proletariátus és a forradalmi parasztság diktatúráját jelenti.
Ez a diktatúra gyökeresen különbözik az imperialista burzsoázia diktatúrájától, attól a diktatúrától, amelyet nemrégiben Kornyílov és Miljukov iparkodott megteremteni Kerenszkij és Tyeréscsenko jóakaratú közreműködésével.
A proletariátus és a forradalmi parasztság diktatúrája a dolgozó többség diktatúrája a kizsákmányoló kisebbség felett, a földbirtokosok és a tőkések felett, a spekulánsok és a bankárok felett, a demokratikus béke nevében, annak nevében, hogy a termelés és elosztás munkás ellenőrzésalatt legyen, hogy a föld a parasztoké legyen, hogy a népnek kenyere legyen. A proletariátus és a forradalmi parasztság diktatúrája nyílt diktatúra, a tömegek diktatúrája, amelyet mindenki szeme láttára, összeesküvés és kulisszamögötti munka nélkül gyakorolnak. Mert ennek a diktatúrának nincs miért titkolnia, hogy a kizáró tőkésekkel szemben, akik különféle „tehermentesítésekkel” fokozzák a munkanélküliséget, és a spekuláns bankárokkal szemben, akik felsrófolják a termékek árát és éhínséget idéznek elő — nem ismer kíméletet. A proletariátus és a parasztság diktatúrája nem a tömegek feletti erőszak diktatúrája, hanem a tömegek akaratának diktatúrája, amely e tömegek ellenségeinek akaratát megtöri.
Ez az osztálylényege ennek a jelszónak: — „Minden hatalmat a Szovjeteknek!”
A bel- és külpolitikai események, az elhúzódó háború és a béke szomja, a vereség a fronton és a főváros védelmének kérdése, az Ideiglenes Kormány rothadtsága és a Moszkvába való „átköltözés” kérdése, a bomlás és az éhínség, a munkanélküliség és a kimerültség — mindez ellenállhatatlanul a hatalom megragadására készteti Oroszország forradalmi osztályait. Ez azt jelenti, hogy az ország már megérett a proletariátus és a forradalmi parasztság diktatúrájára.
Elérkezett az a pillanat, amikor ezt a forradalmi jelszót: „Minden hatalmat a Szovjeteknek!” — végre meg kell valósítani.
„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 35. sz.
1917 október 13.
Vezércikk.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
A forradalom sztrájktörői
– írta: J. V. Sztálin –
El kell „távolítani a Szovjeteket és a Bizottságokat”, mondotta a kornyílovista Kalégyin a Moszkvai Tanácskozáson a kadetok tapsvihara közben.
Ez helyes, felelte neki a megalkuvó Cereteli, de még korai, mert „nem lehet elhordani ezeket az állványokat, amikor a szabad forradalom (azaz ellenforradalom?) épülete még nincs befejezve”.
Ez augusztus elején volt, a Moszkvai Tanácskozáson, amikor először kezdett kialakulni Kornyílov és Rodzjanko, Miljukov és Kerenszkij ellenforradalmi összeesküvése.
Az összeesküvésből akkor „nem lett semmi”: meghiúsította a moszkvai munkások politikai sztrájkja. De létrejött Cereteli és Miljukov, Kerenszkij és Kalégyin koalíciója. Koalíció a bolsevik munkások és katonák ellen. Ez a koalíció azonban — amint kiderült — csak spanyolfal volt, amely mögött igazi összeesküvés szövődött a Szovjetek és a Bizottságok, a forradalom és a forradalmi vívmányok ellen, összeesküvés, amely augusztus végén robbant ki.
Tudhatták-e az eszerek és a mensevikek, hogy amikor a Moszkvai Tanácskozás „eleven erőivel” való koalíciót magasztalták, a kornyílovista összeesküvők malmára hajtották a vizet? Tudhatták-e a „Djelo Naróda” liberális nyárspolgárai és a burzsoáziának az „Izvésztyijá”-ban ülő kürtösei, hogy amikor „elszigetelték” a bolsevikokat és aknamunkát folytattak a Szovjetek s a Bizottságok ellen, az ellenforradalom malmára hajtották a vizet, beállottak a forradalom sztrájktörői közé ?
A Kornyílov lázadás felfedte a kártyákat. Feltárta a kadetok és a velük való koalíció ellenforradalmi mivoltát. Feltárta azt a veszélyt, amely a tábornokok és kadetok szövetsége részéről fenyegeti a forradalmat. Egész világosan megmutatta, hogy ha nem lettek volna a hátországban a Szovjetek és a fronton a Bizottságok, amelyek ellen a „honvédők” megegyezésre jutottak Kalégyinnel, a forradalmat szétzúzták volna.
Ismeretes, hogy a Kornyílov lázadás súlyos perceiben a mensevikek és az eszerek kénytelenek voltak ugyanazoknak a kronstadtiaknak és „bolsevik” Szovjeteknek s Bizottságoknak védőszárnyai alá menekülni, amelyek ellen koalíciót alakítottak a Kalégyinekkel és egyéb „eleven erőkkel”.
Értékes és igen tanulságos lecke volt ez.
De . . . gyenge az emberi emlékezet. Különösen az „Izvésztyija” és a jellemtelen „Djelo Naróda” renegátjainak az emlékezete.
Alig telt el egy jó hónap a Kornyílov lázadás óta. Azt hihetnők, egyszersmindenkorra végeztünk a Kornyílov összeesküvéssel. De a „sors” és Kerenszkij akaratából e rövid idő alatt már újabb kornyílovi szakaszba léptünk. Kornyílovot „letartóztatták”. De a Kornyílov lázadás vezérei hatalmon vannak. Az „eleven erőkkel” való régi koalíció meghiúsult. De ehelyett új koalíciót alakítottak a kornyílovistákkal. A Moszkvai Tanácskozásból nem lett „hosszú parlament”, mint ahogy arról Karaulov kozák atamán álmodozott. De ehelyett létrejött a kornyílovista előparlament, melynek az a rendeltetése, hogy „helyettesítse a régi szovjet szervezetet”. A feketék első moszkvai tanácskozása lekerült a színről. De ehelyett a napokban megkezdődött a feketék második tanácskozása, amelynek vezére, Rodzjanko földbirtokos, nyíltan kijelenti, hogy „örülni fog, ha a Szovjetek és a hajóhad elpusztulnak, Petrográdot pedig elfoglalják a németek”. A kormány azt a látszatot kelti, mintha el akarná ítéltetni Kornyílovot. Valójában pedig Kornyílov „eljövetelét” készíti elő, összebeszél Kornyílovval és Kalégyinnel, a forradalmi csapatokat igyekszik kivonni Petrográdról, Moszkvába szándékszik menekülni, Petrográd feladására készül, összecsókolódzik „dicső szövetségeseinkkel”, akik türelmetlenül várják a Balti Hajóhad szétverését, alig várják, hogy a németek elfoglalják Petrográdot és hogy … „sir” Kornyílov a trónra üljön …
Vajon nem világos-e, hogy újabb Kornyílov lázadás küszöbén állunk, amely még veszedelmesebbnek ígérkezik, mint a régi? Vajon nem világos-e, hogy most fokozott éberségre és teljes harckészségre van szükség? Vajon nem világos-e, hogy ma sokkal nagyobb, szükség van a Szovjetekre és a forradalmi Bizottságokra, mint valaha?
Hogyan menekülhetünk meg egy újabb Kornyílov lázadástól, hol van a forradalom támasza, mely a tömegmozgalom erejével el tudja fojtani az ellenforradalom közelgő támadását?
Ez a támasz persze nem a lakájok előparlamentje!
Vajon nem világos-e, hogy az egyetlen menekvés — a Szovjetekben és a mögöttük álló munkás- és katonatömegekben van? Vajon nem világos-e, hogy a Szovjetek és csakis a Szovjetek hivatottak megmenteni a forradalmat a közelgő ellenforradalomtól?
Azt hihetnők, hogy a forradalmárok kötelessége — óvni és megszilárdítani ezeket a szervezeteket, köréjük tömöríteni a munkásság és parasztság tömegeit, összekapcsolni ezeket a szervezeteket területi és összoroszországi kongresszusokon.
De az „Izvésztyija” és a „Djelo Naróda” hitehagyottjai, megfeledkezve a kornyílovi napok „súlyos megpróbáltatásairól”, már napok óta mocskolják a Szovjeteket, uszítanak a Szovjetek ellen, hogy meghiúsítsák a Szovjetek területi és összoroszországi kongresszusait, zülleszteni és rombolni igyekeznek a Szovjeteket.
„A helyi Szovjetek szerepe hanyatlik — mondja az „Izvésztyija” — a Szovjetek már nem általános demokratikus szervezetek többé . ..
A Szovjetek ideiglenes szervezete helyébe az állami és helyi élet rendjének állandó, teljes és sokoldalú szervezetét akarjuk állítani. Amikor az önkényuralom és vele együtt az egész bürokratikus rend elbukott, felépítettük a Küldöttek Szovjetjeit, mint ideiglenes barakokat, amelyekben menedékre találhat az egész demokrácia. Most a barakok helyett felépítjük az új rend állandó kőépületét s az emberek természetesen átköltöznek a barakokból az épülő kényelmesebb helyiségekbe, fokozatosan, emeletről emeletre.”
Így ír a szeméremérzetéből kivetkőzött „Izvésztyija”, a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságának lapja, amely a Szovjetek nagy türelme jóvoltából tengeti nyomorúságos létét.
S a jellemtelen „Djelo Naróda” Ljapkin-Tyapkinjai, az „Izvésztyija” nyomdokain sántikálva nagybölcsen megtoldják: meg kell hiúsítani a Szovjetkongresszust, mert ha azt meghiúsítjuk, ezzel „megmentjük” a forradalmat és az Alkotmányozó Gyűlést.
Hallják? A forradalmi Szovjetek, amelyek megdöntötték a cárizmust és a cári önkényt — „ideiglenes szervezet”. Ellenben a lakájok előparlamentje, amely Alexéjevet és Kerenszkijt szolgálja — „állandó és sokoldalú szervezet”. A forradalmi Szovjetek, amelyek szétverték Kornyílov bandáit — „ideiglenes barakok”. Ellenben a kornyílovi korcs szülött, az előparlament, amely fecsegésével a mozgósuló ellenforradalmat hivatott fedezni — „állandó kőépület”. Ott — a nyüzsgő forradalmi élet zaja, lüktetése. Itt — az ellenforradalmi hivatal méltóságteljes kimértsége és „kényelme”. Csodálkozhatunk-e azon, hogy az „Izvésztyija” és a „Djelo Naróda” renegátjai a Szmolnüj-intézet „barakjaiból” sietve a Téli Palota „kőépületébe” költöztek, s a „forradalom vezéreiből” sir Alexéjev szolgáivá lettek?
— Fel kell oszlatni a Szovjeteket — mondja sir Alexéjev.
— Nagyon szívesen —feleli az „Izvésztyija” – csak húzzátok fel az utolsó „emeletet” a Téli Palota „kőépületére”, „mi” pedig, mi addig szétszedjük a Szmolnüj-intézet „barakjait”.
— A Szovjetek helyébe az előparlamentet kell állítani — mondja mister Adzsemov.
— Kész örömest — felelik neki a „Djelo Naródá”-ból — csak engedjék meg, hogy előbb hadd hiúsítsuk meg a Szovjetkongresszust.
És ezt most, egy újabb Kornyílov lázadás küszöbén teszik, amikor az ellenforradalom már összehívta Moszkvába kongresszusát, amikor a kornyílovi csőcselék már mozgósította erőit, pogromokat szervez a falvakban, éhséget és munkanélküliséget idéz elő a városokban, az Alkotmányozó Gyűlés meghiúsítására készülődik, amikor a hátországban és a fronton nyíltan gyűjti az erőket a forradalom elleni újabb támadásra.
Mi ez, ha nem a forradalom és a forradalmi vívmányok nyilvánvaló elárulása?
Kik ezek, ha nem a forradalom és a forradalmi szervezetek aljas sztrájktörői?
Milyen magatartást tanúsítsanak velük szemben a Szovjetekben szervezett munkások és katonák, ha ők, az „Izvésztyija” és a „Djelo Naróda” urai, a közelgő Kornyílov lázadás „válságos pillanataiban” a „régi módon”, a „koldus esdeklő kezével” könyörögnek majd hozzájuk, hogy védjék meg őket az ellenforradalomtól? . .
A munkások rendszerint talicskára teszik és kitalicskázzák a sztrájktörőket.
A parasztok rendszerint pellengérre állítják a közös ügy sztrájktörőit.
Nem kételkedünk abban, hogy a Szovjetek is megtalálják a módját, hogy kellőképpen megbélyegezzék a forradalom és a forradalmi szervezetek megvetésre méltó sztrájktörőit.
„Rabócsij Puty” („A Munkás Útja”) 37. sz.
1917 október 15.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2018 december 6. csütörtök van. MIKULÁS NAPJA!
Rohan az idő!
Hamarosan letelik ez az esztendő is! Az évből már csak 25 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Miklós, Csinszka, Denissza, Deniza, Dionízia, Gyopár, Gyopárka, Kolta, Leontina, Mike, Mikó, Mikolt, Miksa, Misa, Nikol, Nikolasz, Nikolett, Nikoletta nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
December 6 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
„A NATO továbbra is szoros figyelemmel követi az Azovi – tenger térségében zajló fejleményeket” — jelentette tegnap Jens Stoltenberg a latorszövetség főtitkára azt követően, hogy a latorszövetségi külügyérek meghallgatták Klimkin kijevi kollegájukat Brüsszelben.
A NATO-Ukrajna Bizottság összehívásához a nagykövetinél magasabb szinten, a bűnszövetség külügyérei nem hivatalos formában faggatták Valcman Petro külügyi felelősét.
A referáció utáni nyilatkozatok arról árulkodtak, hogy a NATO – latorszövetség nem mer közvetlen katonai segítséget adni a kijevi rezsimnek az Oroszországgal szembeni ingerkedéshez.
Tegnap vízgereblyézési forduló volt Minszkben. Sikerességét jelzi, hogy amikor Kijev delegáltja Jevgenyij Marcsuk Kercsről hezdett el halandzsálni, Oroszország megbízottja Borisz Grizlov faképnél hagyta. „Nem is értem! Mi köze van a kercsi – ügynek Donbassz problémájához? – háborodott föl teljesen joggal Grizlov.
Mindezzel együtt is a felek „hozták” a borítékolható eredményt. Megállapodtak egy újabb „Karácsonyi/újévi tűzszünetben”, ami úgy néz ki, december 22-én fog rászakadni a donbasszi frontra.
A tegnapi forduló után Martin Saydik EBESZ Főmegbízott nem igazán volt derűlátó. „Nem hogy előrelépés történne, inkább elmélyülni látszik egy ideje a konfliktus” – nyilatkozta.
A fronthelyzet jottányit sem változott az elmúlt 24 órában.
LNR:
Ma átadtak az LNR hatóságai egy latortetemet a gazdáinak.
DNR:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Idlib latorrezervátum területén, a törökök ellenőrizte térségben feszelegnek a martalócok.
A Hayat Tahrir ash-Sham bűnbanda rohammal bevette Jedrai, El-Kur, Laj, Shagurit, Zeyzun, és Kastun falvakat. A törökök szeme láttára. Akik a fülük botját sem mozdították a történésekre.
Ez pedig ismét megerősíti, hogy Törökország nem fogja teljesíteni az orosz-török megállapodást, miszerint a török hadsereg felszámolja a terroristákat az ellenőrzése alatt álló területen.
Az Eufrátesz bal partán Khadzsin térségében a rémkalifátust nyomná az SDF, de sehogyan sem alakulnak. Sőt! Igen sok embert veszítenek.
Az USA vezette „koalíciós” légierő ijesztegetni próbálja a sátánista bandát, de elég csekélyke eredménnyel.
Homsz tartomány keleti részén a Badaia – sivatagban a szír kormányerők azért sikeresebbek.
Oroszország ismét kivonta négyszáz katonai rendőrét Szíriából.
A kontingens ma reggel érkezett meg Észak – Oszétia Mozdok repülőterére.
Az amerikai külügy Szíriával foglalkozó különleges megbízottja James Jeffrey hamarosan Törökországba és Jordániába érkezik. Megtárgyalni a tennivalókat, és kiosztani a feladatokat.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A végén úgyis eláruljuk, de érdemes őket megkukkolni!
Dr. Gary Greenberg kitalált valami fényképező szerkezetet, és 300-szoros nagyítással tudja fényképezni a homokszemeket.
Úgyhogy a képeken ezek a csudás valamik nem egyebek, mint homokszemcsék! Arról a fáma nem szól, hogy tengeri, sivatagi, vagy bugaci homokszemek – e ezek a homokszemek, de nem is lényeges.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A Medve megint produkálja magát. Az orosz HM közzétett róla egy videot.
Valami olyan „novicsokot – újdonságot” állítottak hadrendbe az orosz haseregben, amitől latorékat megintcsak a víz fogja kiverni. „Пересвет – Pereszvet” a böcsületes neve ennek az apróságnak. A lézerfélék családjába tartozik.
A cucc elég sokat tud. Nem durrog, nem okád tüzet. Csendesen mormol – zakatol, de mindent lát, és mindent eltakar. Látja az ellenség égi eszközeit, és képes arra, hogy a saját dolgokat láthatatlanná tegye azok számára.
Amolyan igazi „látja? Nem látja? Na látja!” – holmi.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
