Két hónap alatt 23 milliárd forintra hízott a kórházak adóssága – írja az mfor.hu a Magyar Államkincstár legfrissebb jelentésére hivatkozva.
E szerint pedig ismét 22,9 milliárd forint adósság gyűlt fel az egészségügyi intézményeknél idén az első két hónap alatt. Ebből már januárban mintegy 21 milliárd forintot halmoztak fel a betegellátók. Februárban nem nőtt érdemben a rendezetlen számlák összege. A portál emlékezetet arra is, hogy a kormányzat tavaly év végén több mint 50 milliárd forinttal konszolidálta az egészségügyi ellátókat. A rendszer láthatóan nem tud úgy működni, hogy a beszállítók időben a pénzükhöz jussanak.
A kórházak működtetéséhez évtizedek óta hiányzik egy-két havi finanszírozás. Az pedig a pécsi egyetem egészségbiztosítási intézetét vezető Boncz Imre korábbi elemzéséből kiderült, hogy azokban a kórházakban, ahol egy-egy osztályt az orvoshiány miatt közvetlenül fenyeget a bezárás veszélye, sokkal nagyobb bért kell fizetniük a vezetőknek. Ennek azonban eladósodás az ára. Az intézmények adósságának 20-40 százaléka jön össze abból, hogy kénytelenek „erőn felüli” bért fizetni. Ha nem tennék, le kéne állítaniuk a betegellátást, megszűnne a közfinanszírozás, és bedőlne az intézmény.
Néhány héttel ezelőtt egy kormányinfón Lázár János a miniszterelnökséget vezető miniszter a kórházi adósságokkal összefüggésben azt mondta: az áprilisi választások után felálló új kormánynak mindenképpen át kell tekintenie a kórházak finanszírozását. Lázár egy példát is említett a hiány felhalmozására: ha egy radiológus illetménye a törvényi besorolás szerint 600 ezer forint, de csak 1,5 milliós fizetésért talál a kórház szakembert, akkor azt kénytelen kifizetni. A miniszter egyébként olyan fővárosi kórházról is tud, ahol kétmillió forintos fizetésért sem találnak szülészet-nőgyógyászatot vezető orvost. (nepszava)
Bal-Rad komm: „…A kórházak működtetéséhez évtizedek óta hiányzik egy-két havi finanszírozás…”
– Ez bizony kulcsfontosságú megállapítás. A baj valóban több évtizedes. Egészen a rendszervátásig visszanyúló problémáról kell beszélnünk.
Az egészségügy egy rendkvül pénzigényes ágazat. Amit folyaatosan a kor színvonalán kell működtetni, mert ha nem tesszük…- íme az „eredmény”!
A finanszíroáshoz pedig gazdasági háttére van szükség. SAJÁT TULAJDONŰ NEMZETI GAZDASÁGRA!
Döbrögisztánnak ilyen nincs! Volt! – de a rendszerváltással szétverték, szétlopták, elajándékozták!
„…az áprilisi választások után felálló új kormánynak mindenképpen át kell tekintenie a kórházak finanszírozását…”
– Át kell tekintenie a dolgokat, és meg kell állapítania: NINCS MIBŐL! Ez a nincs is egyre kevesbb lesz!
Vannak persze olyanok-kiváltképp így „választások” előtt-akik igérik: ŐK MEGOLDJÁK!
Ez hülyeség és hazugság! Olyan „kétfarkúkutyás ingyen sör-örök élet!” – kategória.
GAZDASÁGOT KELLÉPÍTENI ELŐBB!
Persze ahhoz mindenekelőtt az országunkat kell visszaszereznünk! A szuverenitásunkat!
Ahhoz viszont szükslgeltetne egy őszinte, élszánt, nemzeti elkötelezettségű politikai erő! És természetesen társadalmi akarat!
Ha úgy tetszik, SZOCIALIZMUSRA VAN SZÜKSÉG! Az már bizonyított!
A kapitalizmus is persze! Ezért kerültünk örvénybe. Az örvény pedig lefelé húz!
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A magyarok fillérekért dolgoznak az EU-s átlaghoz képest
Hatalmas különbségek vannak az EU-tagállamok közt, ami az átlagos béreket illeti – derül ki az Eurostat tájékoztatójából. Míg Luxembourgban óránként átlagosan 43,8 eurót (nagyjából 13 600 forintot) keresett egy alkalmazott 2016-ban, az EU-s átlag pedig 23,1 euró (7180 forint), Bulgáriában mindössze 5,1 euróval (1580 forinttal) kellett beérnie egy átlagos dolgozónak a tavalyi évben (nem minden országból áll rendelkezésre 2017-es adat)
Magyarország a rangsor végén helyezkedik el, nálunk alacsonyabb átlagos órabért csak a bolgár, a román és a lengyel munkavállalók kapnak: 2017-ben 7,6 euró volt az átlag, vagyis úgy 2360 forint. A részletes adatokból az látszik, hogy az elmúlt években ez nőtt ugyan – a 2007-es 6,4 euróról jutottunk el tavaly a 7,6-os átlaghoz –, de a leszakadás olyan nagy, hogy nem is látszik a felzárkózás lehetősége.
Az elmúlt évtizedben egyébként a görögök és a britek jártak a legrosszabbul: tíz év alatt mindkét országban 7 százalékkal esett az átlagos órabér (ez ad némi magyarázatot a brexithez okaira is). A legnagyobb növekedés a legszegényebb országban, Bulgáriában volt, 122 százalékkal nőtt az átlagos órabér – de még így is az utolsó helyen állnak. Kiemelkedő növekedés volt még Észtországban (67 százalék), illetve Szlovákiában és Litvániában (62 százalék). (mno)
Bal-Rad komm: Ám hogy teljesebb legyen a kép: Döbrögisztán az első háromban van a járulékok nagysága tekintetében.
De hogy még kerekebb legyen a dolog: a fizetségből a világ legmagasabb ÁFÁ-jával terhelt holmit vehet a döbrögisztáni Döbrögisztán vajdaság területén.
ENNEK A RENDSZERNEK A FENNTARTÁSÁBAN pedig a polythykay elyth és a gyarmattartók egyaránt érdekeltek, hiszen a munkavállalói kiszolgáltatottság garantálja Döbrögisztán vajdaság gyarmati terület versenyképességét. A nagy versenyképességünk pedig…-hát az szépen – lassan beleöl bennünket a gyarmati lét mocsarába.
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
A közmunkával a kritikus megyék munkanélküliségi adatai is látványosan tudtak javulni. Holott volt olyan megye, ahol valójában alig történt valami pozitív változás az elmúlt években.
Még a második Orbán-kormány alatt született meg a döntés a közfoglalkoztatási programok átalakításáról és felpörgetéséről. A legfőbb indoka az volt, hogy ezzel szeretnék visszairányítani a régóta állás nélkül élő embereket a munka világába. A kormányzat nézőpontja szerint a szociális segélynél jobban fizető közmunka az egyén szintjén is nagyobb önbecsülést eredményezhet, hiszen a munka által újra a társadalom hasznos tagjának érezheti magát.
Abból a szempontból a kormányzatnak mindenképpen igaza volt, hogy a 2008-2009-es válság után mélypontján lévő munkaerőpiacon célzottabb szakpolitikai beavatkozásra volt szükség, az azonban távolról sem biztos, hogy a legjobb eszközhöz nyúltak. A szakirodalom szerint a rendelkezésre álló foglalkoztatáspolitikai eszközök közül az állami foglalkoztatás a legkevésbé hatékonyabb. Igaz, viszonylag rövid időn belül ezzel lehet a leglátványosabb statisztikai javulást elérni: a foglalkoztatottak száma nagy léptékben emelkedni is kezdett, a munkanélküliség pedig csökkent.
A tervek szerint a közfoglalkoztatási programok kiváló eszközt jelentettek volna ahhoz, hogy miután az érintettek újra belekóstoltak a munka világába, az elsődleges piacon próbáljanak meg elhelyezkedni. Több felmérés is igazolta azonban, hogy a továbblépés helyett sokkal inkább beleragadnak a programba a közmunkások. A napi 8 órás közmunka mellett ugyanis meglehetősen szűkös lehetőségek nyíltak az álláskeresésre, amit a hivatalos statisztikák is alátámasztanak, hiszen évről évre csupán 13-15 százalék környékén mozog azok aránya, akik el tudtak helyezkedni a munkaerőpiacon a programból való kilépés után.
Ráadásul emellett a földrajzi megosztottság is egyre élesebbé vált. Miközben a piac a gazdasági növekedésünkkel párhuzamosan egyre egészségesebb képet tudott mutatni, és egyre több új munkaerőigény keletkezett a cégek részéről, voltak olyan megyék, melyek kimaradtak ebből a folyamatból. Itt zömében ahogy 2014-ben, úgy tavaly is a közfoglalkoztatás volt az, ahol a legtöbb igény keletkezett a munkavállalók iránt. Az arányok megdöbbentőek, hiszen az összes új munkahely több mint 90 százaléka közfoglalkoztatás keretében jött létre. Ezek a megyék így halmozottan nehéz helyzetben voltak és vannak a mai napig – a közmunka ellenére is. Eleve az országos átlagnál jóval magasabb a munkanélküliségi ráta, a munkaerőpiacot főként a közfoglalkoztatás tartja életben, a benne részt vevőknek pedig minimális esélye van a kiszakadásra a szűkös piaci álláslehetőségek miatt. Igaz ugyan, hogy az ország más – munkaerőhiánnyal küzdő – területére költözve jobb esélyekkel indulhatnának, a mobilitás azonban nem igazán jellemzi a magyar lakosságot, ha pedig mégis, akkor már inkább külföldre megy az, aki megteheti, hogy hátrahagyja a lakhelyét.
Mára tehát az ország kettészakadt: míg nyugaton inkább a munkaerőhiánnyal küzdenek a cégek, a közfoglalkoztatásra egyre kisebb mértékben támaszkodik a piac, a programok betöltik eredeti, átmeneti funkciójukat, addig az ország keleti részében továbbra is a munkanélküliség a meghatározó és a közmunka a húzóerő. Utóbbi rész miatt pedig a mai napig nagyon sokat köszönhetnek Orbánék az állami foglalkoztatásnak. És nemcsak azért, mert viszonylag rövid időn belül sikerült általa feljavítani az országos munkaerőpiaci statisztikákat, hanem azért is, mert ha a közmunka nem futna olyan intenzitással a mai napig, amilyennel fut, akkor ezek a kritikus megyék sokat tudnának rontani az országos statisztikákon is, a teljes foglalkoztatottságtól pedig jóval távolabb lennénk.
Mivel a közfoglalkoztatottak számára vonatkozóan csak 2013-ig visszamenőleg találtunk megyei lebontású adatokat, ezt tekintettük bázis évnek. Kalkulációnk során arra voltunk kíváncsiak, hogy ha a közmunkásokat munkanélkülieknek tekintenénk, hogyan alakulnának a munkanélküliségi ráták most és 2013-ban.
2017-ben a Központi Statisztikai Hivatal adata szerint a 15-74 éves korosztályban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a 15-74 éves korosztályban 22 700 munkanélküli volt, mellettük közel 31 ezerre tehető a közmunkások száma. Ha utóbbiakat átsoroljuk a munkanélküliek közé, a munkanélküliségi ráta a közölt 8,5 helyett 20,1 százalék lenne a megyében, ami alig mutat javulást a 2013-as állapothoz képest, amikor is még 23,4 százalékos volt a korrigált arány.
Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kicsivel még ennél is több volt tavaly a közmunkás, közel 31 500, mellettük 16 400 személyt regisztrált munkanélkülinek a statisztikai hivatal, a korrigált munkanélküliségi ráta azonban „csak” 16,7 százalékos lenne szemben a KSH által közölt 5,7 százalékkal.
Szintén kritikus megyének számít ebből a szempontból Nógrád és Baranya is: előbbi esetben a közölt 8,4 százalék helyett 15,2, Baranyában pedig 7,5 helyett 15 százalékos lenne a munkanélküliség a közfoglalkoztatás nélkül. Országos átlagban a korrekció azt eredményezné, hogy 4,2 százalék helyett 8,1 százalékos, tehát majdnem a duplája lenne a munkanélküliségi ráta Magyarországon. Igaz, ennek ellenére is lennének olyan megyék, amelyek közel állnának a teljes foglalkoztatáshoz: a korrigálás után Győr-Moson-Sopron megyében rendkívül alacsony, 2,4 százalékos rátát kaptunk, Veszprémben pedig 3,3-at. (mfor)
Bal-Rad komm: Természetesen még így sem élethű a kép, hiszen hiányzik róla a HÉTSZÁZEZERNYI ELMENEKÜLT MAGYAR. Hiányzik közel százezer „statisztikákból eltűnt”!
Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a közmunkatrükkel, menekültekkel, regisztrált és nem regisztrált munkanélküliekkel együtt, a több mint félmilliós „természetes népességfogyást” is hozzáadva CSAK NŐTT A RENDSZERVÁLTÁSSAL GENERÁLT MÁSFÉL MILLIÓ ELVESZETT MUNKAHELY SZÁMA!
Ez pedig azt jelenti, hogy a Döbrögisztán vajdasággá változtatott gyarmati térség a magyarok számára mint élettér csak tovább zsugorodik!
Súlyosabb a probléma a jövőre nézvést!
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Több ezer ukrán személy tűnt fel az egyik választókerület névjegyzékében
Ezrével jelentek meg ukrán állampolgárok az egyik szabolcsi választókerületben – állítja a Vásárosnamény központú körzet jobbikos jelöltje. Adorján Béla szerint a térségben vannak olyan házak ahol papíron 10-15 ember lakik, de ezek az emberek valójában Ukrajnában élnek. A Hír TV ma talált ilyen épületet, a helyiek is azt állították, hogy a településeken mindenki tud a szavazatbizniszről
Nem sikerült szóra bírni az ukrán határ melletti településeken az oda bejelentett ukrán–magyar kettős állampolgárokat – mivel nem beszélik a magyar nyelvet. Pedig ez az egyik alapfeltétele az állampolgárság megszerzésének. Korábban Célpont című műsorunk mutatta be, hogy a határszélre százával telepítik be a magyar nyugdíjjal csábított ukránokat, akik újonnan szerzett állampolgárságuk révén szavazni is tudnak majd a választáson.
„Tudja az egész falu, nemhogy hallottuk. Az egész falu tudja.”
A helyiek azonban ismerik a jelenséget. Arról meséltek, hogy egy-egy házba akár száznál is többen be vannak jelentve, de életvitelszerűen nem élnek ott.
– Igen, de nem ott laknak. – Hol laknak?
– Ukrajnában. – És akkor miért van magyarországi lakcímük?
– Hát, ezt jótól kérdi. Kérdezze meg a polgármesteri hivatalban, aki ezt intézi – fogalmazott egy helybéli férfi a Hír TV-nek.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 4-es számú választókerületben a Jobbik Adorján Bélát indítja, ő mint jelölt megvásárolhatta a választói névjegyzéket. Ez alapján azt állítja, hogy a körzetben eléri a tízezret az újonnan betelepülő ukrán származású személynek a száma. Adorján Béla egyetért a helyiekkel: szerinte is központilag segítették a zökkenőmentes ügyintézést.
„Néhány nevet azért fölolvasnék a demonstráció kedvéért. Kulop Teodor például, magyar állampolgárságot kapott, Szolomon Menjiková Aszúra is, és még sorolhatnám. Tehát tulajdonképpen arról van szó, hogy a Fidesz mindent egy lapra tett fel annak érdekében, hogy egyéni választókerületi győzelmeket arasson, és nem hátrált meg attól sem, hogy okirat-hamisítások tömegét kövesse el akár a járási hivatalok, vagy akár az önkormányzatok, tehát a polgármesterek segítségével” – emelte ki budapesti sajtótájékoztatóján a képviselőjelölt.
A külügyminiszternek nincsen konkrét információja arról, hogy a keleti megyékben több tízezer kettős állampolgár él. „Az ukrán állampolgárokkal kapcsolatos jobbikos felvetésről semmilyen konkrétummal nem rendelkezem, semmilyen konkrét tudással nem rendelkezem. A magyar állampolgárság megszerzésének van egy magyar törvényeknek leírt folyamata. Ha valaki azt gondolja, hogy ezzel valaki visszaélt akkor, az a helyes, ha feljelentést tesz” – nyilatkozta a külgazdasági és külügyminiszter.
A Jobbik bejelentette: az jelenlegi információk birtokában több választókerületben is feljelentést tesznek a visszaélések miatt.
(hirtv)
Bal-Rad komm: A döbrögista horda kész tények elé állította a MAGYAROKAT!
BÁRMI ÁRON, DE A HATALMÁT MEG AKARJA TARTANI! HA KELL, IMPORTSZAVAZATOK ÁRÁN!
Márpedig nekik annyira kellenek az importszavazatok, mint éhezőnek egy falat kenyér!
Ez ellen az aljas banda ellen csak egyféleképp lehet föllépni: MINDENKINEK EL KELL MENNIE ÁPRILIS 8-ÁN SZAVAZNI! EL KELL ÉRNI MINIMUM A 70 SZÁZALÉKOS RÉSZVÉTELI ARÁNY!
TAKTIKUSAN KELL SZAVAZNI! A LEGESÉLYESEBB ANTIDÖBRÖGISTA JELÖLTRE!
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Tanácsköztársaság – az első szabad május elseje – az alkotmány
MÁJUS ELSEJE: ÜNNEP ÉS KRÍZIS
Május 1-éré a Tanácsköztársaság katasztrofális helyzetbe került: területe a Dunántúlra és a Duna—Tisza közére korlátozódott, de ebből is kiesett a jugoszlávok által megszállt baranyai—bajai sáv, a csehszlovák hadsereg Salgótarjánon át a forradalom fővárosát fenyegette; a román hadsereg bármikor átkelhetett a csaknem védtelen Tiszán, hogy Budapest alatt találkozzon szövetségeseivel.
A forradalom helyzete soha ilyen ellentmondásos nem volt. A városok és a falvak lelkesen, a világforradalomba vetett hittel ünnepelték az első szabad május elsejét, a magyar proletárdiktatúra sorsa pedig egy hajszálon függött. Budapest munkássága évtizedekre emlékezetes, példátlanul impozáns felvonulásával tett hitet a szocializmus mellett: az egész város vörösbe öltözött. Szónokok buzdítottak kitartásra, ígérték, hogy a múlt nem térhet vissza. Münchenben azonban ezen a napon verték le a Tanácsköztársaság egyetlen nyugati szövetségesét, a Bajor Tanácsköztársaságot.
Budapesten felvonultak a munkászászlóaljak, s eközben elesett a szolnoki hídfő, és olyan — téves — hírek érkeztek, hogy az ellenség átkelt a Tiszán, és elfoglalta Szolnokot. Május elsején kiürítették Miskolcot, Diósgyőrt és Ózdot; ha a román hadsereg átkel a Tiszán, a Zagyvától keletre elhelyezett, Egert védő csapatokat az elvágás veszélye fenyegeti.
Salgótarjánt 2500 katona védte. Az üzemek főbizalmijai április végén felkeresték Kun Bélát, és fegyvert kértek. Április 29-én Kun Béla utasítására három vagon új katonai felszerelés érkezett, és másnap megalakult a salgótarjáni munkásezred. A bányászok és a fiatal munkások harcolni akartak, viszont az idősebb acélgyári „hadviselt munkások ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy fegyvert nem fognak”, mert a küzdelem kilátástalan. Május elsején Hevesi népbiztos beszélt a salgótarjáni gyűlésen. Kemény szavai, a felszólalók őszinte vitája nyomán a bányászok és a gyáriak a katonákkal együtt sorakoztak fel a front védelmére.
Kun Béla és Szántó Béla a Hadügyi Népbiztosság nevében a következő utasítást adta május elsején a hadsereg-parancsnokságnak: „Feladata hadműveleti körzetében a románoknak a Tiszán át való átkelését megakadályozni, a cseheknek előnyomulását a Duna és a Tisza között feltartóztatni és a harcvonalból jelenleg visszavont erőket mielőbb harckész állapotba helyezni, abból a célból, hogy ezekkel az erőkkel egységes ellentámadást intézhessen az ellenségnek ama részei ellen, amelyek a Tanácsköztársaság központját, Budapestet, a leghathatósabban veszélyeztetik vagy amelyek ellen az ellentámadásnak a legtöbb sikerre van kilátása.”
Május elsején Budapestre érkezett az addig külföldi támogatást kereső József főherceg, és lakosztályt nyittatott a Ritz-szállóban. Késő este, míg a tűzijáték fényei gyönyörködtették az ünneplő népet, a jobboldali szakszervezeti vezetők küldöttsége lemondásra szólította fel a kormányzótanácsot, követelve, hogy a hatalmat egyelőre adják át az általuk alakítandó 12 tagú direktóriumnak. Döntés nem született: másnapra hívták össze a kormányzótanácsot, a munkástanácsot, a fővárosi munkásezredek képviselőit, a vasasszakszervezet bizalmi testületét. Megvitatták a katonai helyzetet. A centristák meginogtak a válságos pillanatban, és a kapitulánsokat támogatták. Böhm felajánlotta — Landler emlékezése szerint—, hogy, „parlamentereket küld a románokhoz a rögtön megkötendő fegyverszünet megtárgyalására. Az ajánlat helyeslésre talált. De az ülésen részt vevő kommunisták azt ajánlották, hogy azonnal forduljunk a felfegyverzett proletariátushoz, avval a felhívással, hogy haladéktalanul menjen a frontra, a diktatúra megvédésére. A szociáldemokrata főparancsnok, Böhm Vilmos, határozottan visszautasította ezt a »forradalmi romanticizmust«.”
Böhm az ülés eredményét a maga módján értelmezte: május 2-án reggel elrendelte a hadműveletek leállítását, majd parancsot adott egy-egy tisztnek, hogy Miskolcon, Baján és Szolnoknál tegyen fegyverszüneti ajánlatot a három szomszéd állam hadseregének. Kun Béla viszont parancsot adott a szolnoki vasúti híd felrobbantására. A nap folyamán a csapatoktól a valóságosnál is rosszabb hírek érkeztek, s ezekből a teljes bomlás képe rajzolódott ki. A Hadügyi Népbiztosság intézkedett, hogy a harcképtelen egységeket megállás nélkül szállítsák Budapesten át rendeltetési helyükre, nehogy a fővárosban pánikot keltsenek vagy fosztogassanak. Estefele azonban jobb híreket is kapott a kormányzótanács: kiderült, hogy a román hadsereg egyelőre nem kezdte meg az átkelést a Tiszán, a csehszlovák hadsereghez küldött parlamenter észrevette, hogy a vele tárgyaló olasz ezredes meglepődött ajánlatán, s 4-ére ígért választ azzal, hogy 3-án nem folytatják az előnyomulást. Miután a déli fronton sem történt semmi, a Vörös Hadsereg egy-két napos lélegzetvételnyi szünetre számíthatott.
Május 2-án délben ült össze a kormányzótanács, a „jól értesültek” szerint azért, hogy lemondjon. Meghívták a párttitkárság tagjait, a szakszervezetek vezetőit — akik nevében a jobboldali Peyer Károly és Miákits Ferenc vitték a szót —, hiányoztak viszont a csapatoknál tartózkodó népbiztosok. Az ülés hangulatát azonban Kun Béla váratlan fellépése határozta meg. Akik előző nap látták, egy megtört, könnyező, depresszióba süllyedt beteg emberre emlékeztek. Reggelre összeszedte magát, biztosította a forradalommal rokonszenvező katonai vezetők támogatását, és magához ragadta az események irányítását. Miután a déli ülésen szépítés nélkül ismertette a helyzetet és az esti ülést, meglepetésszerűen bejelentette: „intézkedést tett a hadműveleteknek további folytatása iránt”.
Kun határozott állásfoglalását a diktatúra fenntartása és a harc folytatása mellett támogatta a baloldal és egy-két reformista szociáldemokrata is, félve a lemondás várható következményeitől. A centrum nevében felszólaló Kunfi, valamint Bokányi és Weltner hitet tettek március 21-e mellett, de nem láttak reális lehetőséget a harc folytatására. Kunfi javasolta, hogy adják át a hatalmat a szakszervezeteknek, mert az antant a kormányzótanáccsal nem áll szóba; a megalakítandó direktórium ragaszkodjon a Tanácsköztársaság szociális vívmányaihoz, de számolja fel a diktatúrát, és kérje meg az osztrák kormányt az antanttal való közvetítésre. Peyerék fellépéséből viszont kitűnt, hogy a szakszervezeti kormány ennél — logikusan — továbbmenne: olyan polgári demokratikus koalíció felállítását javasolták, amely alkalmas az antanttal való megegyezésre. Arra hivatkoztak, hogy a Tanácsköztársaság nem kapott közvetlen segítséget a külföldi proletároktól, Szovjet-Oroszországtól, elmaradt a várt világforradalom, az imperialista hatalmak pedig nem fognak belenyugodni a proletárdiktatúra létébe Európa szívében, és így a további vérontás hiábavaló.
A baloldal hívei nem voltak hajlandók belátni, hogy ezekben az érvekben volt realitás, azt viszont tisztán látták, hogy nem lehetséges a „visszatérés októberhez”, a kapituláció nemcsak a proletárforradalom, hanem a polgári demokratikus forradalom politikai és szociális vívmányairól való lemondást is elkerülhetetlenül maga után vonná. Kun és a baloldal határozottsága végül eredménnyel járt, az ülés határozata kimondta, hogy a kormányzótanács a helyén marad, „kellő időben gondoskodik a város védelméről”. Egyben Böhm kívánságára, ha nem is politikai hatalommal rendelkező diktátorrá, de az összes budapesti fegyveres erő parancsnokává nevezték ki Haubrich Józsefet. Haubrich személye, mint egy az együttműködés záloga volt a szakszervezeti vezetés és a kormányzótanács között: a vasöntőből lett szakszervezeti tisztviselő, aki tűzmesterként végigharcolta a világháborút, a közhangulatot mozgékonyan követő, gyakorlatias politikus volt, korábbi meggyőződése ellenére fenntartások nélkül vett részt a Tanácsköztársaság létrehozásában, s számítani lehetett rá, amíg a munkásság többsége kitart.
A főváros és környékének vasas bizalmi-értekezletén az ezernél is több résztvevő egységesen a harc mellett szavazott. A gyári munkásezredek bizalmijainak állásfoglalása nem volt ilyen egyöntetű, de Budapest védelmére mindenesetre hajlandónak mutatkoztak. Az összkép tehát már nem volt reménytelen, és a Munkástanács esti ülésén Kun egyértelműben foglalhatott állást, mint a kormányzótanácsban; drámai erejű szónoklata végén már nem annak eldöntését kérte, hogy folytassák-e a harcot vagy sem, hanem úgy tette fel a kérdést: hogyan védhető meg Budapest? A beszéd lendülete magával ragadta a Munkástanácsot, a kapitulánsok alig jutottak szóhoz, a tennivalók mikéntjéről elmélkedő szónokokat is türelmetlenül lehurrogták. A szocialista nőmozgalom képviselője felszólította a férfiakat: vonuljanak az ellenség elé, a fővárosban a munkásnők megfékezik az ellenforradalmat.
A Munkástanács ülése este fél tízkor ért véget, utána folytatták a kormányzótanács ülését. A vita nélkül elfogadott határozat az egész proletariátus talpra állítását tűzte ki célul. A népbiztosok hajnali háromkor búcsúztak el egymástól, egy-két órás pihenés után valamennyien a gyárakba siettek, hogy fegyverbe szólítsák a munkásokat. Még együtt volt a kormányzótanács, mikor utasítására éjfél előtt Tombor parancsot adott az összes elérhető parancsnokságnak: „A Kormányzótanács az összes frontok részére a legerélyesebb ellenállás kifejtését rendeli el. Budapest összes munkásai kiküldetnek a frontra, hogy a csapatokat megerősítsék. A csapatok frontról való visszaszállítása haladéktalanul beszüntetendő, és a már esetleg visszairányított csapatok is azonnal a frontra rendelendők vissza.”
Reggel az üzemek munkásai, a kerületi tanácsok, majd a vidéki munkástanácsok is lelkesen csatlakoztak a Budapesti Munkástanácshoz. A kommunisták optimizmusa ezúttal helyesnek bizonyult.
Tanácsköztársaság alkotmánya
A Tanácsköztársaság azt a feladatot, amelyet a történelem eléje szabott: a kapitalizmus szétzúzását, az ország védelmét, a nemzetközi munkásmozgalom világméretű harcának vállalását a magyarországi proletárdiktatúra amennyire erejéből tellett, becsülettel teljesíteni kívánta.
A Tanácsköztársaság kormánya, a Forradalmi Kormányzótanács államosította a 20-nál több munkást foglalkoztató üzemeket, a bankokat, a nagykereskedelmet, a bérházakat, a 100 holdon felüli földbirtokokat. Szociálpolitikai téren erélyes intézkedéseket hozott a tűrhetetlen lakásviszonyok megjavítására, kiterjesztette a társadalombiztosítást, és a különleges intézkedések egész sorával védte a fiatal anyák, a csecsemők, a gyermekek érdekeit. Kulturális téren végrehajtotta az iskolák államosítását, és messzemenő reformterveket dolgozott ki a közoktatás kiterjesztése, az új, haladó eszmék elterjedése érdekében. A később kultúraellenesnek beállított Tanácsköztársaság az írókról, a művészekről és a tudósokról messzemenően gondoskodott.
A Tanácsköztársaság alkotmánya leszögezte: „A Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbségeket. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását.” Az alkotmány a nem összefüggő területen élő nemzetek számára kultúrautonómiát, a nagyobb, összefüggő területen többséget alkotó nemzetek számára területi autonómiát biztosított, és lehetővé tette, hogy az arra képes nemzetek – amennyiben kívánják – élhessenek az önálló államalkotás jogával.
A proletárdiktatúra vezetői a Magyarországi Tanácsköztársaságot kezdettől fogva föderatív alapon – „szabad népek szabad szövetségeként” – kívánták létrehozni. E szándékról tanúskodott a Tanácsköztársaság hivatalos elnevezése: „Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság.”
A MAGYARORSZÁGI SZOCIALISTA SZÖVETSÉGES TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA
(Elfogadta a szövetséges tanácsok országos gyűlése 1919 június 23-án)
A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányának alapelvei.
1. §. A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat, és amelyben megszűnik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is.
2. §. A Tanácsköztársaság a munkások, katonák és földmívesek tanácsainak köztársasága.
A Tanácsköztársaság a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad.
A munkások, katonák és földmívesek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői fölött.
A proletárság a tanácsokban gyakorol minden központi és helyi hatalmat.
3. §. A Tanácsköztársaság szabad népek szabad szövetsége.
A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével el akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján.
A világháborút előidéző imperializmus helyett a Tanácsköztársaság a világ proletárjainak egyesülését, szövetségét, a dolgozók nemzetközi tanácsköztársaságát akarja. Ezért ellensége a kizsákmányoló háborúnak, a népek minden elnyomásának és leigázásának. Az osztályállam külpolitikájának eszközeit, különösen a titkos diplomáciát elveti. A dolgozók jogai és kötelességei a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban.
4. §. A Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden termelőeszköz a kizsákmányolás megszüntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet.
5. §. A finánctőke uralma azzal szűnik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztosító-intézetek.
6. §. A Tanácsköztársaságban csak annak van helye, aki dolgozik. A Tanácsköztársaság elrendeli az általános munkakényszert, ezzel szemben megállapítja a munkára való jogot. A munkaképteleneket, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, de akiknek az állam munkát juttatni nem tud, az állam tartja el.
7. §. A dolgozó tömegek hatalmának biztosítása, a kizsákmányolok hatalma visszaállításának meggátlása érdekében a Tanácsköztársaság felfegyverzi a dolgozókat és lefegyverzi a kizsákmányolókat. A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadserege.
8. §. A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót a kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen.
9. §. A Tanácsköztársaságban a munkásság gyülekezési szabadsága teljes. Minden proletárnak jogában áll, hogy szabadon gyülekezhessen és fölvonulásokat rendezhessen. A burzsoázia uralmának megtörésével elhárult a munkások szabad egyesülési joga útjából minden gát és a Tanácsköztársaság nemcsak megadja a munkásoknak és földmíveseknek a legteljesebb egyesülési és szervezkedési szabadságot, hanem egyesülési szabadságuk kifejlesztése és biztosítása céljából minden anyagi és szellemi támogatásban részesíti őket.
10. §. A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földmívesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít.
11. §. A dolgozók igazi lelkiismeret-szabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja.
12. §. A Tanácsköztársaság a világ proletárjai egyesülésének a gondolatát hirdeti és ezért minden külföldi proletárnak megadja mindazokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik és fölhatalmaz minden helyi tanácsot, hogy a külföldi munkásokat kérelmükre magyar honosoknak nyilváníthassa.
13. §. A Tanácsköztársaságban minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van.
14. §. A Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását. Mindenki szabadon használhatja anyanyelvét és minden hatóság köteles a Magyarországon használatos nyelvek bármelyikén kiállított hozzátartozó beadványt elfogadni s mindenkit saját anyanyelvén meghallgatni és vele tárgyalni.
SaLa
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ma már 2018 március 22. csütörtök van! Rohan az idő!
Majd el telik ez az esztendő is! Már csak 284 nap van hátra belőle. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
ÉS MÁR CSAK 16 – OT KELL ALUDNUNK ÁPRILIS 8-IG! AKKOR AZTÁN TRÓNRA EMELHETJÜK A VAJDÁT!
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Beáta, Csilla, Csillag, Katalin, Katarina, Katerina, Lea, Lia, Lídia, Oktáv, Oktávián, Relinda és Vazul nevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
Március 22 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során. E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
1312 – A Vienne-i zsinaton V. Kelemen pápa feloszlatja a templomos lovagrendet.
1506 – II. Ferdinánd aragóniai király feleségül veszi Foix Germána navarrai királyi hercegnőt a valenciai Déniában.
1622 – A póheten törzsszövetség meglepetésszerű támadást indít a Virginiai gyarmat települései ellen, 347 telepest lemészárolnak.
1776 – Mária Terézia eltörli a kínvallatást.
1871 – A párizsi kommün kikiáltása.
1946 – A népbíróság halálra ítéli Sztójay Döme volt miniszterelnököt.
1968 – Franciaországban az egyetemisták elfoglalják a Nanterre-i Egyetem épületeit. Ez a 68-as párizsi diáklázadások kezdete.
1989 – Magyarországon megalakul az Ellenzéki Kerekasztal (EKA).
A mai napon is emlékezhetünk kegyelmességek és köznépi jelesek szülinapjára. Pl:
1212 – Go-Horikava japán császár († 1234)
1394 – Ulugbek timurida uralkodó, történetíró, költő, matematikus, korának kiemelkedő csillagásza († 1449)
1459 – I. Miksa német-római császár († 1519)
1514 – Lorenzaccio de’ Medici a Medici-család tagja († 1548)
1797 – I. Vilmos a Hohenzollern dinasztiából származó porosz király († 1888)
1981 – Szabics Imre magyar labdarúgó
Jelességek-hírességek halálának évfordulójáról is emlékezhetünk ma. Pl:
752 – Zakariás pápa (* 679)
1471 – I. (Podjebrád) György cseh király, Csehország egyetlen huszita királya (* 1420)
1772 – John Canton brit fizikus és tanár, neki köszönhetőek az első kísérletek, melyek a víznek és egyéb folyadékoknak összenyomhatóságát bizonyították be (* 1718)
Jeles nap a mai Puerto Ricoban. Ott ma nemzeti ünnep van. Az emancipáció napja
Szergej Lavrov egyesek számára rossz hírt közölt ma. Az orosz államfő bízik személyében, és ő úgy döntött, hogy ha már így alakult a dolog, marad még az orosz KüM élén.
Moszkvában az Állami Duma Védelmi Bizottsága elnöke Vlagyimir Samanov úgy látja, hogy Oroszországnak ideje lenne Szíria légterét „repüléstilalmi zónává” nyilvánítani. A Szíria számára nem kívánatos országok repülő szerkezetei miatt.
Samanov tábornok szerint dühítő, hogy az az USA Szíria Eufráteszen túli területein elkezdett nagyon szervezkedni. Elsősorban is Deir ez-Zor és Hasakah tartományokban koncentrál komoly légierőt.
Mindezzel egyidejőleg az USA „frontot kíván nyitni” Szíria déli részén, Daraa tartományban.Komoly szervezkedés is zajlik már ez ügyben Jordániával és az SDF-fel. Komoly a gyanú, hogy a minap evakuált rémkalifátusista hadurak is szerepet kapnak ebben a játszmában.
Kelet-Ghoutából ma délig mintegy százezer civil tudott kijönni. Lehet azt mondani, hogy már – már alig maradt civil az ostromlott területen, amelynek déli katlanja most a hadsereg figyelmének középpontjába került.
Persze nem mindenki úszta meg a martalócok bosszúját. Ami miatt a Nyugat nem fog toporzékolva visítozni:
A terroristák halomra lőtt civil áldozatai Ghoutában.
Afrin kantonban a török-„szabad szír” erők tovább nyomulnak dél felé, és már vélhetőleg holnap elérik a szír hadsereg vonalait.
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Kijevet úgy fel bőszítette a hétvégi oroszországi elnökválasztás sikere, hogy… – nagyon! Emiatti dühében Maradék-Ukrajna qrmánya leállította az Oroszországgal kötött, 2011-2020 közötti időszakra vonatkozó gazdasági együttműködési programot -jelentette be a vinnyicai piac egykori maffiafőnöke, a már két esztendeje Kijevben miniszterelnökösködő Vlagyimir Grojszman a kabinet mai, kijevi ülésén. Grojszman utasította külügyérét Klimkin mestert, hogy ezt hozza Moszkva tudomására.
Nem föltételezhető, hogy a Kreml beleremeg majd az izgalomba a kijevi döntés kézhezvételekor.
A DNR elnöke Alekszandr Zaharcsenko a népköztársaság politikájának viszonyulását Kijevhez annak magatartásától teszi függővé. Mai donyecki állásfoglalását nem hatotta át a derűlátás.
Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy derűlátásra nincs is oka sem a DNR-nek, sem az LNR-nek.
Utóbbi ráadásul azzal szembesült, hogy nemhogy „lágyítani” nem hajlandó az „Egységes Erő Operáció” – mert ma már így említették az eddig ATO – néven zajlott valcmanista ostromot Donbassz ellen – hanem inkább keményít a latorhad. Sztanyica Luganszka alá a „Jobb Szektor” kereken száz martalóca érkezett. No nem a neonáci bűnbanda keménysége a probléma, hanem bestialitása. Amit általában a civilekkel szemben gyakorolnak fölöttébb nagy élvezettel.
A DNR-hez „tartozó” Peszkiben mondjuk belekóstoltak a fimomba a jobbszektorosok. Igaz, ott nem civilekkel volt vitájuk, hanem a DNR önvédelmiseivel. Háromat fűbe/hóba harapottan, másik hetet járásképtelen – de még szuszogó – állapotban hagytak a DNR harcosainak gondjaira. A többi bandita elszelelt.
Avgyejevkából ma már üzentek Jaszinovatajának és Zsabicsevonak Valcman latortüzérei. 122-es tarackokkal. Ha pedig márnem aknevetőkkel küldik az üzenetet, akkor az egyet jelent: vége a túzszünetnek!
Az egész frontvonal ukrán térfelén nagy a mozgás. Különösen a híres-hírhedt Bahmutka – szakaszon, és a Szvetlodarszk-ívben.
„…Az félelmetes, amikor fütyül a gránát…de az én álmom, hogy egyszer béke lesz…” – mondja egy ötesztendős donbassz kislány. AKI VALÓJÁBAN MÉG NEM IS TUDJA, HOGY MILYEN LEHET A BÉKE!
Hiszen Donbasszt áprlisban lesz négy éve, hogy ostromolja Kijev ordashada.
Zaporozzsjéban egy hulladékraktárban a hónapok óta ártalmatlanításra váró ilyen-olyan lomok között, a kórházi hulladékban mintegy fél tonnányi műtéti hulladékot találtak a nagy hideg ellenére is irgalmatlan bűzre felfigyelő helyiek. A kutyák-macskák népes gyülekezete ébresztett bennük gyanút. Sok mindenre számítottak, de ilyen leletre nem.
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Az LMP pártalapítványának konferenciáján érdekes mondat hangzott el Szél Bernadett szájából. A miniszterelnök-jelölt szerint Polt Péter a helyén maradhat, ha a kormányváltás után elkezd a Fidesz után is nyomozni.
Az Ökopolisz Alapítvány rendezvényén korrupcióellenes szabályozást ígért Szél Bernadett, ugyanakkor döbbenetes fordulattal a következő kijelentést tette: Ha Polt Péter egy kormányváltás után hajlandó lesz elvégezni a munkáját, és nem csak a fideszesek „pecsenyéjét akarja mosni”, akkor maradhat, ha nem, akkor szakmailag alkalmatlan és távoznia kell.
Ezzel a mondattal Szél Bernadett legitimálta a korábbi fideszes képviselőjelölt, Polt Péter legfőbb ügyészi tevékenységét. Ezek szerint az LMP miniszterelnök-jelöltje úgy látja, hogy Polt ugyan nem végezte jól, vagy tisztességesen a munkáját, de ha a jövőben hajlandó a fideszes politikusokra tett feljelentésekben is nyomozni, akkor az eddigi bűnös mulasztásai nem számítanak.
Az utóbbi napokban már sokakban felmerült, hogy az LMP valóban akar-e kormányváltást. Polt mentegetése és átjátszása a választás utánra, csak erősítheti az LMP-vel kapcsolatos aggodalmakat.
(sztarklikk)
Bal-Rad komm: HA EDDIG BÁRKINEK VOLT ILLÚZIÓJA A SOROS-ÖSZTÖNDÍJAS BERNIKÉVEL KAPCSOLATBAN…
Meg azzal az LMP-nek nevezett újeszdéeszes bagázzsal kapcsolatban, ahol a másik társelnök egy a döbrögista hordából kiküldött NER – haszonélvező! Azzal az LMP-vel kapcsolatban, amelyben a vérdöbrögista haszonleső Kancsal Maca fia – Ungár Péter – potentát, hát azok most egy kissé csalódni kénytelenek. Az LMP politikai tisztességét illetően!
A változást akaró MAGYAROK április 8-án hagyják figyelmen kívül ennek a politikai prostibandának MINDEN EGYEDÉT ÉS LISTÁJÁT!
Az LMP EGY BÁRMIRE KÉPES, KOLLABORÁNS BŰNBANDA!
Nagy munka, nagy feladat vár RÁNK – MAGYAROKRA! – ha akarunk mégegyszer egy SAJÁT országot. Ehhez össze kell fognunk, és április 8-án NAGYON SOKAN KELL HOGY ELMENJÜNK SZAVAZNI, a legesélyesebb antidöbrögista jelöltre!
Hogy melyik egyéni választókerületben ki az? Azt ide, ide, ide vagyide kattintva megnézheti!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
