Szembement múlt pénteken két vonat Dömsödnél, néhány száz méteren múlt, hogy nem történt ütközés, értesült egy szemtanútól az RTL Klub Híradója.
Úgy tudják, hogy a Belgrádba tartó Ivo Andric gyorsvonat vezetője hibázott: figyelmen hagyta tilos jelzést. A MÁV az egész esetről mindössze annyit közölt honlapján, hogy a gyorsvonat Dömsöd állomáson nem a kijelölt helyen, de még az állomás területén állt meg, a közlekedése során viszont egy váltót megrongált.
Arról, hogy a két szerelvény egymással szembement, nem számoltak be. Az RTL Klub Híradója megkereste a vasúttársaságot, hogy miért hallgatták el ezt a részletet, de a kérdésre nem válaszoltak. Azt viszont közölték: szerintük nem volt közvetlen vészhelyzet, a biztosítóberendezések jól működtek.
(Forrás: rtl)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Hát ezt az „izmozást” IS szerencsésen megúszta mindenki. De az azért föltűnő, hogy évente átlag kétszer is előfordulnak ilyen esetek. Már csak az a kérdés, hogy mikor szakad meg a szerencseszéria?
„A hadikommunizmus vagy háborús kommunizmus (oroszul: Военный коммунизм) egy politikai-gazdasági rendszer volt Oroszországban az oroszországi polgárháború alatt, 1918-tól 1921-ig. A szovjet történetírás alapján az irányelvet a bolsevikok alapították azzal a céllal, hogy a városok és a Munkás-paraszt Vörös Hadsereg fegyvert és élelmet megfelelően kapjon. A folyamatos háború által ellehetetlenített gazdasági szerkezet miatt kellett a hadikommunizmust felállítani. A hadikommunizmus 1918 júniusában kezdődött el, és a Vesenka, a Legfelsőbb Gazdasági Tanács törölte el. 1921. március 21-éig tartott, az új gazdaságpolitika kezdéséig. Rendelkezések
A nagyobb gyárak államosítása, és egy szigorúbb menedzsment alá helyezése
A külkereskedelem állami irányítás alá helyezése, a magánimport és -export betiltása
Szigorú fegyelem a munkások számára, a sztrájkok visszautasítása, erőszakos leverése
Kötelező önkéntesmunka bevezetése a nem dolgozó osztályoknak; tulajdonképpen fizetés nélküli kényszermunka elrendelése
: a mezőgazdasági többlet összegyűjtése a parasztoktól, és annak városi szétosztása; fizetés nélküli kényszerbegyűjtés, tulajdonképpen rekvirálás
Magánvállalkozások illegálissá tétele, betiltása
Az élelmiszerek és más árucikkek jegyre adása és központosított szétosztása városokban
A vasutak állam általi katonai stílusú vezérlése
Mivel a bolsevik kormány ezeket a polgárháború idején hozta be, közel nem voltak olyan szervezettek, mint ahogy fel voltak tüntetve. Oroszországban akadtak olyan nagy területek, ahova nem ért el a bolsevikok uralma, és a kezdetleges telefonhálózat, illetve kommunikációlehetőség hiányában még a bolsevikokhoz hű régióknak is maguknak kellett dönteniük, a moszkvai központi vezetéssel való kapcsolat hiányában.” Wikipédia
„A szovjethatalom az ország összes erőforrásait a honvédelem szolgálatába állította; az ennek érdekében életbe léptetett rendkívüli, átmeneti intézkedések összességét hadikommunizmusnak nevezték.
A hadikommunizmus rendszere 1918 második felében kezdett kialakulni — teljes kibontakozását 1920 végén érte el — a háború és a blokád okozta nehézségek hatására. A tőkésosztálynak az volt a taktikája — mondotta Lenin —, „hogy elkeseredett és kíméletlen harcba rántson bennünket, és ez a harc arra kényszerített bennünket, hogy mérhetetlenül nagyobb mértékben romboljuk le a régi viszonyokat, mint eredetileg terveztük.”
A nagyipar mellett a közép- és kisipart is államosították. Eredetileg úgy tervezték, hogy a kisüzemek egy részét egy ideig meghagyják a régi tulajdonosok kezében, természetesen úgy, hogy tevékenységüket szabályozzák. De a tőkések elkeseredett ellenállása és a háború szükségessé tette a teljes államosítást. Az államosítással lehetővé vált a nyersanyag és a késztermékek elosztásának legszigorúbb központosítása, s ezzel a honvédelem szempontjából nélkülözhetetlen, alapvető gazdasági ágak termelőtevékenységének biztosítása.
A Népbiztosok Tanácsa 1918 novemberében megtiltotta a legfontosabb közszükségleti cikkekkel való magánkereskedelmet, majd 1919 januárjában kiadott dekrétumában elrendelte a gabona és a takarmány kötelező beszolgáltatását (prodrazvjorsztka). Később a beszolgáltatási kötelezettséget más mezőgazdasági termékekre is kiterjesztették. A beszolgáltatási kötelezettség azt jelentette, hogy a parasztok egész élelmiszer-feleslegüket kötelesek voltak átadni az államnak. Az állami szervek meghatározták azt a mennyiséget, amelyre a parasztnak gabonából és más termékekből szüksége volt a fogyasztás és az újratermelés céljára (vetőmagalap); meghatározták az állatállomány számára szükséges takarmány mennyiségét is. A többit be kellett szolgáltatni. A beszolgáltatandó termékek mennyiségét a termésnek megfelelően állapították meg kormányzóságonként, s azon belül járásonként, körzetenként, falvanként és végül gazdaságonként. A beadási kötelezettség gazdaságonkénti megállapításánál osztályelvet követtek: a szegényparasztokra semmit, a középparasztokra keveset, a gazdag parasztokra sokat vetettek ki.
A szovjethatalom valamennyi osztály számára bevezette az általános munkakötelezettséget. A burzsoáziát fizikai munkára kötelezte. Így megvalósult az az elv, hogy „aki nem dolgozik, ne is egyék”.
A hadikommunizmusnak voltak olyan oldalai, amelyek megterhelték a lakosságot, de ez a rendszer tette lehetővé, hogy az egész népgazdaságot a honvédelem érdekeinek rendeljék alá. E politika segítségével sikerült megindítani és megfelelő szintre emelni a fegyver-, lőszer- és felszerelésgyártást, habár ennek érdekében erősen csökkenteni kellett a nem hadi szükségleteket szolgáló ipar termelését. A mezőgazdaságban az állam a kötelező terménybeszolgáltatás révén összpontosította a rendelkezésre álló árugabona túlnyomó részét, s így biztosítani tudta a hadsereg és a munkások ellátását.
A beszolgáltatás igen súlyos teherként nehezedett a parasztságra. De a dolgozó parasztok zöme nem lázadozott ellene, mert belátta, hogy a szovjethatalomtól kapott földet csakúgy tarthatja meg, ha minden erejével támogatja a szovjet államot. Lenin a következőket mondotta a munkásosztály és a parasztság katonai és politikai szövetségéről, amelyen a hadikommunizmus alapult: „A paraszt megkapta a munkásállamtól az egész földet, és védelemben részesült a földbirtokossal és a kulákkal szemben; a munkások a parasztoktól hitelbe kaptak élelmiszert. . .”
Az intervenciósok és a fehérgárdisták elleni nehéz küzdelem időszakában egyedül a hadikommunizmus politikája tudta biztosítani a népgazdaság megszervezését és az ország összes erőforrásainak az ellenség szétzúzására való mozgósítását.
A Vörös Hadsereg első győzelmei
1918 nyarán a szovjetköztársaság szempontjából az ország keleti részén folyó hadműveletek voltak a legnagyobb jelentőségűek. Az intervenciós és fehérgárdista seregek, miután Szibéria és az Urál-vidék hatalmas területeit elfoglalták, több helyen átkeltek a Volgán és a Kámán, és Moszkva ellen vonultak. A szovjethatalom létét súlyos veszély fenyegette. A Volga középső folyása mentén és az Urál vidékén szívós, véres harcok folytak. Július végén a Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott, amelyben hangsúlyozta a Volga- és Urál-vidéki harcok jelentőségét, és konkrét intézkedéseket rendelt el a Vörös Hadsereg ott harcoló egységeinek erősítésére.
A szovjet kormány öt hadseregből álló keleti frontot alakított. Lenin, aki akkoriban több ízben hangsúlyozta, hogy a forradalom sorsa a keleti fronton dől el, közvetlenül foglalkozott a volgai és uráli hadsereg erősítésével kapcsolatos kérdésekkel. A nyár folyamán jelentősen megerősítették ezeket a hadseregeket a közép-oroszországi és a nyugati területek legjobb vöröskatona-alakulataiból. Sok kommunista párttagot küldtek a keleti frontra. 1918 augusztusának első két hetében Moszkvából 400 kommunista érkezett ide; a pétervári pártszervezet 300 kommunistát küldött Kazany és Szimbirszk vidékére. A keleti front megerősítésében óriási szerepet játszottak az uráli kommunisták: az ottani pártszervezet tagjainak mintegy kétharmada — több mint 20 000 ember — ment a frontra.
A keleti front kialakítása során óriási nehézségeket kellett leküzdeni. A front középső szakaszán kezdetben ötvennél is több, egészen különböző struktúrájú csapat harcolt. A kommunisták ezeket a különálló csapatokat ezredekké, dandárokká, hadosztályokká kovácsolták össze. A szamarai és szimbirszki munkások vöröskatona- és partizánosztagai, amelyek kitörtek az ellenséges bekerítésből, alkották a szimbirszki „vasdivízió” gerincét. A penzai munkások és szegényparasztok osztagaiból alakult meg az inzai és penzai hadosztály. Az uráli kommunista munkások a katonailag igen kiváló 29., 30. és 51. hadosztályban tömörültek; 1918 végén e hadosztályokban a párttagok aránya elérte a 30 százalékot.
Megalakult a Volgai Hajóhad is. Kiegészítését N. G. Markinra, a Balti Flotta kommunista matrózára bízták, aki addig a Külügyi Népbiztosság munkájának megindításában vett részt, ekkor a párt a keleti frontra vezényelte. Markin felhívta az Orosz Hadiflotta tengerészeit, hogy lépjenek be a Volgai Hajóhadba: „Akik be akarnak lépni a hajóhadba, azoknak el kell fogadniuk a szovjethatalom platformját, és kifogástalan becsületességet kell tanúsítaniuk mind a parancsnokság, mind pedig bajtársaik irányában. Akik a fenti követelményeknek nem felelnek meg, ne jelentkezzenek.”
A keleti fronton szerzett hírnevet Csapajev, a nép hőse. Ö alakította meg az első vöröskatona-osztagokból a Pugacsov-dandárt, amely a 4. hadsereg állományába tartozott. A keleti front hadseregeiben nagyszabású politikai munka folyt, amelyet a hadseregek forradalmi katonai tanácsaiban részt vevő ismert pártmunkások — Sz. I. Guszev, V. V. Kujbisev, G. D. Lindov, P. K. Sternberg — vezettek.
A Kommunista Párt áldozatos munkája nyomán átformálódtak a csapatok: most már megállták helyüket az ellenség nyomásával szemben, sőt egyre inkább ellentámadásba mentek át.
Szeptember elején a 2. és az 5. hadsereg egységei visszafoglalták Kazanyt a fehérgárdistáktól. Lenin üdvözletét küldte a bátor felszabadítóknak. Azt írta, hogy Kazany elfoglalása „fordulópont volt hadseregünk hangulatában, a kemény, döntő, győzelmes akciókra való áttérésének kezdete volt.” Szeptember 12-én Kujbisev, az 1. hadsereg politikai biztosa, táviratban közölte Leninnel, hogy háromnapi harc után elfoglalták Szimbirszket. A város ostromában a szimbirszki hadosztály G. Gaj vezette ezredei játszották a fő szerepet. Még nem dördültek el az utolsó ágyúlövések, amikor Szimbirszk főterén már gyűlésre sereglettek össze a harcosok ezrei, és a következő szövegű táviratot küldték Leninnek; „Drága Vlagyimir Iljics! Szülővárosának elfoglalása a felelet az Ön egyik sebére, a másik sebére pedig Szamara lesz a válasz!” Ezt az ígéretüket becsülettel teljesítették. Október 7-én északról az 1. hadsereg egységei, dél felől a 4. hadsereg egységei bevonultak Szamarába.
Kitartó harcok után, november elején elfoglalták Izsevszket is. A városba először az uráli kommunista munkás, A. M. Cseverjov vöröskatona-ezrede nyomult be, amely a nagy tehetségű V. M. Azin 2. összevont hadosztály kötelékébe tartozott.
1918 nyarán és őszén fontos hadműveletek zajlottak le az ország déli részén. Itt Krasznov „önkéntes” fehérgárdista hadserege és kozákcsapatai harcoltak a szovjethatalom ellen. Az „önkéntesek” Észak-Kaukázusban a Vörös Hadseregnek a szovjet főerőktől elvágott egységeit szorongatták. Erősödött Krasznov nyomása Caricinra és Voronyezsre is.
A szovjet kormány 1918 szeptemberében megalakította a déli frontot. A front 8. és 9. hadserege, amely a voronyezsi, povorinói és balasovi frontszakaszon az ország központi vidékeit fedezte, megállította a fehérkozákok támadását, és védekezésbe szorította őket. Ezekben az ütközetekben különösen kitüntették magukat az R. F. Sziversz és a V. I. Kikvidze parancsnoksága alatt harcoló csapatok. A déli front caricini szakaszát a 10. hadsereg védelmezte. E hadsereg magvát K. J. Vorosilovnak a Donyec-medencéből 1918. június végén érkezett csapatai alkották, amelyek hősiesen átvágták magukat a 700 kilométer hosszúságú, ellenség megszállta területen; két hónapig tartó vonulásuk közben szüntelenül harcban álltak a német betolakodókkal és a fehértábornokok csapataival.
A fehérgárdisták kétszer jutottak el Caricinig, de mindkét alkalommal véres fejjel vonultak vissza.
Az első alkalommal 1918 augusztusában érték el a Volgát, majd harapófogóba szorították a várost. A külvárosokban éjjel-nappal folytak a harcok. A város utcáin lövedékek robbantak, égtek a rakodópart faraktárai. A Vörös Hadsereg harcosai — a kommunista hadosztály donyeci bányászai és vasmunkásai, a 38. Rogozsszko—Szimonovszkij-ezred moszkvai munkásai, a lovassági alakulatok vöröskozákjai — acélfalként zárták el az ellenség útját. Vállvetve harcoltak velük a caricini munkások, akik több mint 10 000 katonát adtak a frontnak. Példátlan bátorságot tanúsítottak a harcokban a Dumot-művek munkásai, a fegyvergyári munkások, a fűrészüzemek munkásai, a caricini kikötők rakodómunkásai, a volgai hajósok. A gyárakban maradt munkások fáradhatatlanul gyártották a fegyvereket, lőszereket, javították az ágyúkat, páncélautókat, páncélvonatokat. M. A. Gvozgyev munkás, a caricini harcok egyik résztvevője, visszaemlékezéseiben később így írt: „Volt úgy, hogy a gép mellett dolgoztunk, de a lőszertáska a vállunkon, a puska pedig az oldalunkon függött. Ha a nap nyugodtan telt el, este katonai kiképzésben vettünk részt. Gyakran egyenesen a frontról vágtatott be hozzánk a nyitott ajtón egy-egy ágyút vontató fogat. Az ágyú csöve még forró volt. Egyszer a závárzatot rongálta meg egy ellenséges lövedék, máskor valamilyen más alkatrész sérült meg. Alig száradt meg a lovakon a tajték, alig kaptak be egy-két falatot a tüzérek, már kiáltottunk is nekik: Kész van! Nem volt akkoriban külön lőtér a belövésre; a lövegek egyenesen az ellenségre lőtték be magukat.”
Caricin hős védői nagyszerű győzelmet arattak. Szeptember elején szétverték és egészen a Donig vetették vissza az ellenséget. Ugyanígy kudarcba fulladt a fehérgárdisták Caricin elleni második támadása is, 1918 októberében.
Caricinnél kitűnő parancsnokok harcoltak: Sz. M. Bugyonnij, J. A. Scsagyenko, A. J. Parhomenko, O. I. Gorodovikov, N. A. Rudnyev és mások, a Kommunista Párt hű fiai. Caricin védelmét ezekben a feszültséggel teli időkben I. V. Sztálin vezette, aki 1918 júniusától októberéig a városban tartózkodott, és júliustól az észak-kaukázusi katonai kerület katonai tanácsának elnöke lett. Tagja volt a katonai tanácsnak K. J. Vorosilov és Sz. K. Minyin is.
Szovjet-Oroszország északi részén egy 30 000 főnyi intervenciós és fehérgárdista hadsereg tevékenykedett. Miután elfoglalta a murmanszki és a fehér-tengeri partvidéket, támadást indított az Északi-Dvina mentén, Kotlasz irányában, továbbá az Arhangelszk—Vologda vasútvonal mentén. 1918. szeptember elején a vöröscsapatok, kitartó harcok eredményeként, megállították az ellenség előrenyomulását. A harcokban különösen kitüntette magát az észak-dvinai flottilla, amelyet P. F. Vinogradov, az arhangelszki kormányzósági végrehajtó bizottság elnökhelyettese szervezett. Az Onyega-tótól északra feltartóztatták az angol—amerikai csapatokat, amelyek a murmanszki vasút vonal mentén kísérelték meg az előnyomulást.
1918 szeptemberében a szovjet kormány határozata értelmében megalakult az északi front. Fő erejét a 6. hadsereg alkotta, amelyet 1918. december 1-től A. A. Szamojlo, a régi hadsereg volt tábornoka vezetett. Az északi front megerősítésében nagy szerepet játszott M. Sz. Kedrov bolsevik pártmunkás.
A munkások és parasztok valamennyi fronton a tömeges hősiesség megszámlálhatatlan példáját tanúsították. E példák egyike volt Groznij, a nagy észak-kaukázusi ipari központ védelme.1918 nyarán a fehérkozák csapatok, az angol imperialisták ügynökének, G. Bicserahovnak vezetésével körülzárták Groznijt. A fehérgárdisták sokszoros számbeli túlerőben voltak a város védőivel szemben. De Groznij nem adta meg magát. Valamennyi fegyverfogható munkásember harcra kelt. A város védelmében az öregek, az asszonyok, a nagyobb gyermekek is részt vettek. Minden utcáért, minden házért elkeseredett közelharc folyt. Az ostrom száz napig tartott. November közepén a szovjet csapatok Szergo Ordzsonikidze vezetésével áttörték a fehérgárdista gyűrűt, és felszabadították a várost. A fehérgárdisták ellen vívott hősi harcáért Groznijt is, akárcsak Caricint, Vörös Zászló Renddel tüntették ki.” (idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
Beszéd a Вutirki-kerületi gyűlésen, 1918 augusztus 2-án
Újságtudósítás
„Elvtársak! Ma Moszkva különböző kerületeiben a szocialista Oroszország sorsát vitatjuk meg.
Szovjet-Oroszország ellenségei szoros vasgyűrűvel vesznek körül bennünket, hogy elvegyék a munkásoktól és a parasztoktól mindazt, amit az Októberi Forradalom adott nekik. Az orosz szociális forradalom fennen lobogó zászlaja nem hagyja nyugodni a nemzetközi rablókat — az imperialistákat, és haddal vonultak ellenünk, haddal vonultak a Szovjethatalom ellen, a munkások és parasztok hatalma ellen.
Emlékeznek az elvtársak, hogy a forradalom kezdetén a franciák és az angolok folyvást azt bizonygatták, hogy ők „szövetségesei” a szabad Oroszországnak. És íme, most ezek a „szövetségesek” megmutatták igazi arcukat. Ezek az emberek csalással és hazugsággal, azt hangoztatva, hogy nem szándékoznak Oroszország ellen harcolni, megszállták Murmant, azután elfoglalták Kemet és kezdték öldösni elvtársainkat, a szovjet funkcionáriusokat. Igen, Ők nem harcolnak az orosz burzsoázia ellen, ők nem harcolnak az orosz tőkések ellen, hanem a Szovjeteknek üzentek hadat, a munkásoknak és a parasztoknak üzentek hadat.
A francia és az orosz burzsoázia tevékeny segítőtársakra akadt a csehszlovákokban, — ezek a megvásárolható emberek persze nem önzetlenül jöttek ránk haddal, és mi tudjuk, kiknek a milliói bujtatták fel a csehszlovákokat a Szovjethatalom elleni háborúra: az angol-francia arany bujtatta fel őket ellenünk. De a csehszlovákokon kívül is akadtak olyan emberek, akik hajlandók arra, hogy megsemmisítsék a Szovjethatalmat — „hazánk megmentői”: Dutov, Alekszejev és a többiek a csehszlovákokkal együtt sütkéreznek az angol-francia arany fényében és várják az orosz aranyesőt… A Szovjethatalomnak sok ellensége van. De vajon egyedül vagyunk-e, elvtársak?
Emlékeznek rá, hogy január havában, amikor még alighogy lángot vetett a szociális forradalom — Németországban már tömegsztrájk tört ki. Most, nyolc hónap után, már különböző országokban látunk tömegsztrájkokat: a munkások tömegsztrájkját Ausztriában, sztrájkolnak az elvtársaink Olaszországban. A dolgozók hóhérai végüket járják. A világ imperialistái maguk ássák sírjukat.
Az egymás kifosztásáért folyó háború nem csendesedik el. A rablóháborúban két kígyó kelt birokra: az angol-francia és a német imperializmus. Az ő kedvükért, az egyiknek vagy a másiknak a győzelme érdekében már 10 millió parasztot és munkást megöltek, 20 milliót nyomorékká tettek. Sokmillió ember foglalkozik halált hozó fegyverek gyártásával. Minden országban a legerősebbeket, a legegészségesebbeket szólítják fegyverbe, az emberiség színe-virágát pusztítják el… És miért? Csak azért, hogy e dögkeselyűk közül az egyik legyőzze a másikat…
A Szovjethatalom azt mondotta: mi nem akarunk harcolni sem a németekkel, sem az angolokkal és a franciákkal; mi nem akarunk megölni ugyanolyan embereket, mint mi vagyunk, ugyanolyan munkásokat és parasztokat. Nekünk ők nem ellenségeink. Nekünk más az ellenségünk — a burzsoázia, akár a német, francia, akár az orosz, amely most egyesült az angol-franciákkal.
És a mi jelszavainkat fennen hirdetik, forradalmi lobogónkat magasra emelik minden országban. Amerikában — abban az országban, amelyet régebben a legszabadabb országnak neveztek, a börtönök zsúfolva vannak szocialistákkal; Németországban széles körben terjednek a munkások és a katonák között Friedrich Adler német szocialista szavai: „ne az orosz munkások és parasztok, hanem saját burzsoáziátok ellen fordítsátok szuronyaitokat …“ A tőkések által rendezett mészárlásnak nem látni a végét. Minél több győzelmet arat Németország, annál több hozzá hasonló fenevad csatlakozik a szembenálló félhez, és most már Amerika is együtt harcol az angolokkal és a franciákkal. A háborút csakis a munkások fogják befejezni: a világforradalom elkerülhetetlen. Németországban már megindult egy ugyanolyan „vereségpárti” mozgalom, amilyen nálunk, volt, Olaszországban és Ausztriában tömegsztrájkok vannak, Amerikában tömegesen tartóztatják le a szocialistákat. És a tőkések és földbirtokosok, vesztüket érezve, végső erejüket is megfeszítik, hogy elfojtsák a forradalmi mozgalmat; az orosz tőkések kezet nyújtanak a francia tőkéseknek és földbirtokosoknak.
Most két front van: az egyik oldalon — a munkások és a parasztok, a másikon pedig — a tőkések. Közeledik a végső és döntő harc. Most lehetetlen a burzsoáziával való megalkuvás. Vagy ők győznek, vagy mi győzünk!
1871-ben a burzsoázia megdöntötte a párizsi munkások hatalmát. De akkor kevés volt az öntudatos munkás, kevés volt a forradalmi harcos. Most a munkások oldalán van a szegényparasztság, és most már a burzsoázia nem tud majd diadalt aratni úgy, mint 1871-ben.
A munkások szilárdan kezükben tartják a gyárakat, a parasztság nem adja vissza a földet a földbirtokosoknak. És ezeknek a vívmányoknak a védelmére mi a fosztogatóknak és a spekulánsoknak is hadat üzenünk. Ágyúkon és géppuskákon kívül ezek éhínséget is hoznak ránk.
Hadat üzenve a gazdagoknak, ezt mondjuk: „békét a kunyhóknak”. Elvesszük a spekulánsoktól készleteiket és a dolgozó szegénységet nem bízzuk a sors önkényére. (Lenin elvtárs beszéde után viharos éljenzés tör ki.) Rövid tudósítás: „Izvesztyija VCIK” 164. sz. 1918. augusztus 3. (idézet: – Lenin Művei 28. kötet – című könyvből)
SaLa
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…békét a kunyhóknak”. Elvesszük a spekulánsoktól készleteiket és a dolgozó szegénységet nem bízzuk a sors önkényére…”
NAGYON ÚGY NÉZ KI, HOGY ISMÉT VALAMI HASONLÓ ELŐTT ÁLLUNK!
Tegnap késő délután Donyeckben a Puskin sétálóutcában lévő „Szeparatista” nevű kávézóban robbantésos merényletben meghalt Alekszandr Vlagyimirovics Zaharcsenko a Donyecki Népköztársság elnöke, a „Novorosszija Hőse” kitüntetettje.
A robbantásos merényletben életét vesztette Alekszandr Tyimofejev a DNR pénzügyminisztere is, és még három donyecki civil. Tizenegy személy súlyosan megsebesült.
A DNR hatóságai több, a merénylet elkövetésével gyanúsítható személyt a kávézó közelében letartóztattak.
Feltételezések szerint a sikeres gyilkosságban része volt Alekszander Zaharcsenko személyi őrségének is.
A két donbasszi népköztársaság fegyveres erőit teljes harckészültségbe helyezték.
A Donyecki Népköztársaság Minisztertanácsa rendkívüli ülésén kinevezte a meggyilkolt Alekszandr Zaharcsenko utódát Dmitrij Trapeznyikov személyében.
Vlagyimir Putyin orosz államfő megrendülésének adott hangot a gyilkosság miatt, és őszinte részvétét fejezte ki a merénylet áldozatai családjainak, és a Donyecki Népköztársaság népének. „OROSZORSZÁG MINDIG VELETEK LESZ” – közölte Oroszország elnöke.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ma már 2018 szeptember 1. szombat van. Rohan az idő!
Majd el telik ez az esztendő is! Az évből már csak 121 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Egon, Egyed, Artúr, Bella, Fajsz, Farkas, Gede, Gedeon, Gedő, Gida, Gilda, Glenn, Ignác, Izabella, Józsa, Józsua, Józsué, Júda, Kende, Kund, Kurd, Naómi, Noémi, Tamara, Veréna, Verita, Zádornevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Szeptember 1 – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Már vannak látható jelei Kijevben a jövő évi elnökválasztási kampánynak. De a jelek szerint a youdapesti kollegák hatékonyabban nyomatták a műsort. (Igaz, Döbrögisztánban 2/3 van.) Vagy az ukrán alattvalók tökösebbek, mint Döbrögisztán bárgyúi.
Kijevben NAGY NÉPSZERŰSÉGNEK ÖRVENDŐ óriásplakátok tűntek fel!
Valcman Nyalókakirály két napra magára hagyta népét! A tengeren túlra, a Gazdához repült. Maradék – Ukrajna Legnagyobb Barátja, McCain Hiéna elföldelése miatt, szívében a múlhatatlan mély gyász érzésével. Kijev helytartója, Vitalij Klicsko is ott lesz a Nagy Közös Megrendülésen.
Szeptember 5-én Minszkben köddöfködés fog lezajlani. Ismét. Hírek szerint a fő fogás fogolycsere téma lészen.
Donbasszban tombol az „Iskolai tűzszünet”. A leges…- legújabb. Már két napja.
Gorlovkában éltek is a kiváló alkalommal. Tanévnyitót tartottak. Ennek keretében megemlékeztek azokról, akik már nem hallhatják az iskolai csengőt! Soha.
A mai nap a donbasszi frontokon – ezidáig – tényleg „csendesnek” mondható. Mindössze a DNR délvidéki Kominternovo és Nyikolajevka volt némi latoreljárás alá vonva.
Az alábbi video még a tegnap reggeli kominternovoi latorviccelődés eredményét mutatja.
A megsebesült bábuska még egy jó darabig nem állhat edzésbe.
Néhány kilométerrel arrébb viszont edzenek a DNR – es fiúk. Magyar résztvevői is vannak az 1500 főt megmozgató tréningnek.
Eduard Baszurin beszámolója szerint elég jól teljesítenek a „koronglövészek” is. Az utóbbi négy napban nyolc hoholdrónt kaptak le a front mentén.
A donyecki születésű Joszif Kobzon énekes halála miatt a DNR – ben háromnapos nemzeti gyászt hirdettek.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Törvénymódosítással könnyítenék az adósok kilakoltatását
Gyorsítanák és egyszerűsítenék egy jogszabály-módosítással a végrehajtások folyamatát, mondta Schadl György, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke.
KILAKOLTATÁS BUDAPESTEN; KÉP: MÉRCE
A kormánypárti Magyar Időknek nyilatkozó Schandl szerint már az ősszel az Országgyűlés elé kerülhet a törvényjavaslat, amelynek célja, hogy „gyorsabb, átláthatóbb és egyszerűbb legyen a végrehajtás folyamata”.
Ne maradj le! Iratkozz fel heti hírlevelünkre!
A Feliratkozom gombra kattintással elfogadod, hogy a Kettős Mérce Egyesület az emailcímedet mint személyes adatot hírlevél küldése céljából kezelje. Több infó.
A jogszabály-módosítás elsősorban az elmúlt két évben a devizahitel-válság miatt felpörgetett kilakoltatások miatt vetődhetett fel: 2017-ben 3636 kilakoltatás történt Magyarországon, míg 2018 április és június közt 1355. Ezeknek legnagyobb része (a 2018. második negyedévben történt kilakoltatások kb. 60%-a) az adóssággal terhelt lakásokból történt, ez az a kategória, amely az elmúlt években meredeken megnőtt.
A módosítás részletei nem derültek ki, a Végrehajtói Kar elnöke szerint pusztán technikai változtatásokról van szó. Az ördög azonban a részletekben rejlik: ma egyes esetekben akár egy év is eltelhet a végrehajtás kérése a végrehajtás közt (a jelenlegi jogszabályok például lehetőséget adnak arra, hogy az adós kérje a bíróságtól a végrehajtás felfüggesztését, legfeljebb hat hónapra),
ez az idő sokszor éppen arra elég, hogy az adós valamiképpen alternatív lakhatás után nézzen, és elkerülje az utcára kerülést.
A kormány eddig azt kommunikálta, hogy lezártnak tekinti a devizahitelek kérdését. Egy végrehajtásokat egyszerűsítő törvénymódosítás azonban fontos gesztus lenne az ingatlanpiaci befektetők és a bankok számára, miközben hátrányosan érintené azokat a jellemzően szegényebb adósokat, akiken a kormány korábbi intézkedései (forintosítás, Eszközkezelő) nem segítettek.
Felháborítanak a tömeges kilakoltatások, az albérletárak, hogy lakni lassan luxus Magyarországon?
A végrehajtók személyi állománya is változik: 30 új végrehajtót neveztek ki, és további 20 hely kiadó még, miközben néhány tucat végrehajtó elhagyja a szakmát. A körülbelül 200 fős végrahajtói állomány azért cserélődött le részben, mert míg korábban a szakma gyakorlásának nem volt feltétele a jogi diploma, ez a helyzet mára megváltozott. (merce)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Hm! SCHADL György! Ő az:
(SCHADL úr anyukája egyébiránt – ha jól emlékszünk – El Qro közeli „munkatársa” volt!)
Hát EGYÁLTALÁN NEM TISZTELT SCHADL úr! Csukotka qrvára hideg hely! Ráadásul hemzsegnek arrafelé az örökké éhes jegesmedvék. Még a zselét is lenyalogatják a háriról!
SZÁNDÉKAINK SZERINT MINDEN HIÉNÁT CSUKOTKÁRA – nem mellesleg: jó messze is van! – FOGUNK TOLONCOLNI! (Minden nappal közelebb vagyunk az akcióhoz!)
Nagyon súlyos kritikákat fogalmazott meg a Honvédkórházban tapasztalt állapotokról.
A mai nappal beadta felmondását Zacher Gábor. A hírt maga az érintett közölte a hvg.hu-val, azonban korábban információként több orvostól hallottuk. Zacher azt mondta, a két hónapos felmondási ideje október végén jár le, addig ellátja feladatát. A sürgősségi osztályt vezette a Honvédkórházban.
Zacher azzal indokolta a döntését, hogy az a fajta személyügyi és tárgyi krízis, ami az évek során kialakult a kórházban, a munkavégzést veszélyeztette. Az egészéségügyi munkavégzés veszélyeztetése egyben a beteg számára is veszélyeztető. Azt mondta, az elmúlt időszakban 9 orvos adta be felmondását – ezt épp tegnap tagadta le a Honvédelmi Minisztérium -.
Hatalmas terhelés nehezedett a sürgősségi osztályra, leamortizálódott a felszerelés, olyan mennyiségű beteget kellett ellátni, amiért a személyügyi minimumfeltételek 60 százalékával egy centrum nem tud felelősséget vállalni
– mondta Zacher.
Szeretek itt dolgozni, de kénytelen voltam a döntést meghozni. Nem tudok elszámolni a lelkiismeretemmel, hogy ilyen állományprobléma, ilyen felszerelésügyi gondok mellett a betegellátást folytassam.
Szeptember elsejei hatállyal más sürgősségi orvosok is beadták a felmondásukat, ők már benne vannak abban a 9 emberben, akit korábban említett. (HVG)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Sajnos a hír attól hír, hogy „A” Zacher! – egy SZTÁRDOKI – mondott fel. Pedig ennél hangsúlyosabb KELLENE hogy legyen „AZ A MÁSIK KILENC”, akik már SZINTÉN fölmondtak. (Meg a többiek!)
„…az a fajta személyügyi és tárgyi krízis, ami az évek során kialakult a…”
– ITT ÉS MOST MÁR NEM CSAK A HONVÉDKÓRHÁZRÓL VAGY VALAMELY KÖZISPOTÁLYRÓL KELL BESZÉLNI! NEM IS CSAK A KÖZEGÉSZSÉGÜGY ÁLLAPOTAIRÓL! EGYKORI ORSZÁGUNK, MOSTANSÁGBELI ÉLŐHELYÜNK, MAJDANI VESZTŐHELYÜNK ÁLLAPOTAIRÓL VAN SZÓ!
A döbrögisztáni valóságról van szó!
A Honvédkórház csupán tengerben a csepp! Viszont a Honvédkórház a cseppben a tenger!
Egy szétlopott, elsikkasztott, kifosztott, eljövőtlenített ország kilátástalanságba, jövőtlenségbe – GYARMATI SORBA! – taszított népéről. RÓLUNK, SZOLGASORBA TASZÍTOTT MAGYAROKRÓL VAN SZÓ!
Zacher Gábor és felmondott ÉRTELMISÉGI TÁRSAI vélhetőleg megtalálják a számításukat. Fejlődik az EGÉSZSÉGPIAC, az majd fölszippantja őket. Miattuk nagyon nem kell aggódnunk!
AGGÓDHATUNK VISZONT HALLGATÁSUK MIATT! AMI – mondhatnánk így is: – A MAGYAR ÉRTELMISÉG ÁRULÁSA! Mert „ŐK” – akik elég közelről látták a SZÁNDÉKOS PUSZTÍTÁST! – HALLGATTAK! A hallgatás pedig beleegyezés!
Zacher Gábor lépésének az indoklásában benne van minden. SZEMÉLYÜGYI ÉS TÁRGYI KRÍZIS!
Hát csak ez van Döbrögisztánban. Mállik – pereg lefelé a csillogó máz. Kezd kilátszani a rothadás!
Könnyű lenne ezt most mind CSAK az útált Döbröginek és hordájának a nyakába varrni! DE EZ NEM CSAK AZ Ő BŰNÜK! Mára beállt állapotaink RENDSZERBŰN EREDMÉNYEI! De az egyáltalán nem vidám jövőnk is!
ENNEK A RENDSZERNEK, AMI 1990 – BEN KEZDŐDÖTT!
Na ezt kellene a magyar értelmiségnek – köztük Dr. Zacher Gábornak – kimondani!
Az utóbbi napokban ellepték a Facebookot a segítségkérő felhívások. Kétségbeesett emberek hívnak otthonvédőket a kiakoltatásuk remélt megakadályozásához!
A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat
A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség – mondja lapunknak Inotai András közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Intézetének volt igazgatója.
Szerinte már nemcsak szellemi, de bizonyos értelemben fizikai népirtás is folyik, hiszen egyre többeket üldöz el külföldre a rendszer. A gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségeket egyelőre elrejti, hogy látszólag pörög a magyar gazdaság, de mivel a növekedés főleg külső forrásokra támaszkodik, nem pedig javuló és fenntartható versenyképességre, valamint erősödő társadalmi kohézióra, ezért bármikor megroppanhat.
– Azt mondta az év elején egy interjúban, hogy Magyarországon olyan mértékű szellemi népirtás folyik az utóbbi években, hogy ha a Hágai Nemzetközi Bíróságnak lenne ilyenre felhatalmazása, a fizikai népirtás bűntényéhez hasonlóan kellene foglalkoznia vele.
– Nem gondoltam korábban, hogy a „nemzeti önbecsülés és büszkeség” jegyében ilyen ütemben zajlik majd a szellemi népirtás, ahogyan látjuk. Azt hittem, lassul, megállítható, de most azt kell mondanom, hogy drámai gyorsasággal sikerül manipulálni a népet. A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk.
– Mi mutatja a legélesebben, hogy butulnak a magyarok?
– Nem ismerek olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Nem is a középszer, hanem a bunkóság. A szinte középkori provincializmus és rövidlátás a felszínen kínálkozó pillanatnyi előnyökért.
– Ez mit jelent?
– Olyan emberek vannak döntési pozíciókban, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy néz ki a világ. Van egy rendkívül provinciális beállítottságuk, amit részben urizáló, részben a másként gondolkodókat elnyomó, sőt kiátkozó magatartással próbálnak kompenzálni. Ezzel szemben a globalizáció a 21. században olyan mértékű és gyorsaságú változásokat érlel, hogy ha azt egy ország népe és vezetése nem érti meg és nem készül fel rá, akkor nagyon nagy baj van. Ha pedig a vezetés épp ez ellen lép fel, akkor meg különösen nagy a veszély.
– Luxemburg után Magyarország és Szlovákia a második azon a listán, amely azt mutatja meg, hogy mennyire függenek az államok a világgazdaságtól. Ez a kitettség azt jelenti, hogy ha megtorpan a jelenlegi nemzetközi növekedési ciklus, azt Magyarország az elsők között érzi meg. Ezt azért nem nehéz belátni, nem?
– Van egy „triádom”, amit szerintem a felelősségteljes döntéshozóknak alkalmazniuk kellene. Ennek lényege, hogy a megoldandó kérdések összetettek, egymásra kölcsönösen hatnak, és egyszerre különböző szakmai területeket érintenek. Magyarország ebből a szempontból is speciális. Itt ugyanis gyakorlatilag egyáltalán nem készülnek hatástanulmányok. A fejlett államokban annyival jobb a helyzet, hogy ott csinálják, csak lebutítva. Ha ugyanis születik egy gazdasági döntés, akkor annak felmérik a gazdaságot érintő összes pozitív és negatív hatását. De a politikai, jogi, környezetvédelmi, intézményi, szociális, regionális, pszichológiai következményeit már nem nézik, holott a kép ezekkel lenne teljes. Egyre nehezebb megtalálni a megfelelő megoldásokat a felgyorsult világban, ami egyre több konfliktushoz vezet országokon belül, de az országok között is. Óriási a felelősségük a kormányoknak, hogyan tudják felkészíteni a társadalmat a jövőre. Ha gyűlöletre és félelemre építkeznek, ahogyan ez Magyarországon történik, akkor az előbb-utóbb már nemcsak szellemi népirtást okoz, hanem bizonyos értelemben fizikait is.
– Hogy érti?
– Aki tud, az elmegy az országból. Aki itt marad, az nem fog tudni eligazodni a világban, és legfeljebb túlélésre játszhat. A populizmus rövid távon gondolkodik, félelmekre, érzelmekre épít, az értelmet kizárja a képletből.
– A populizmus az ellen is fordulhat, aki gyakorolja?
– Nagyon könnyen. A gyűlöletnek mindig van aktuális tárgya, ami bármikor változhat. Ha a gyűlölet elég mélyen van elültetve, akkor a megmételyezett társadalom automatikusan keresni fogja a gyűlölet következő tárgyát. Ha nem Soros, akkor az EU vagy az ENSZ, a migránsok, és ha majd minden elfogyott, jönnek a szomszédok. A félelemre építeni egy társadalmat azt jelenti, hogy az összes alkotó energiáját, amivel fel tudna készülni a jövőre, és saját esélyeit tudná kiépíteni, mind elszívják tőle. A félelem lebénít, nem enged érvényesülni.
– A 2019-es költségvetés kommunikációja is a riogatásról, a közelgő gazdasági válságról szólt. Ezzel magyarázták, hogy miközben dübörög a magyar gazdaság, a büdzsé inkább megszorít. Tényleg közel egy újabb nemzetközi gazdasági válság?
– Nagyon valószínű, csak senki sem tudja, hogy pontosan mikor következik be. A 2008-as válságot is sokan előre jelezték, mindenki tudta, hogy lesz, mert sok fölös pénz volt a világban, amit spekulációs célokra használtak. Tudható volt, hogy a pénzügyi rendszer stabilitását úgy lehet helyreállítani, ha a fölös pénzt lenullázzák.
– Most is ez van? Ezért húzta be a féket az Európai Központi Bank, s már nem bocsát ki havonta újabb pénzeket, és ezért indult el a kamatemelési periódus a világban?
– Igen, nagyon sok a fölös pénz a gazdaságban. A második világháború óta a leghosszabb fellendülési ciklusban vagyunk, hiszen 2009 óta tart a növekedés. Természetesen nem olyan dinamikus, mint a háború utáni újjáépítés időszakában vagy mint Kínában, de folyamatos, tartós, belátható, stabil. Egy évtizede folyamatosan gyarapodó EU-t, Egyesült Államokat és sok fejlődő országot látunk. Miközben termelődött a pénz, a kamat nulla volt, az infláció is csak most kezd érezhetővé válni. Az átlagember is, akinek csak szerény megtakarítása volt, nem rakta be a pénzét a bankba, mert amire a költségeket kifizette, nemhogy gyarapodott volna a pénze, de fogyott. Értelemszerűen mindenki megpróbálta megkeresni azokat a „spekulációs” lehetőségeket, ahol egy kis nyereséghez juthatott. Ez a hozzáállás rengeteg pénzt pumpált a világba, anélkül hogy azok később visszaszivárogtak volna hosszú távú befektetésekbe, akár a környezetvédelem, az egészségügy, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése vagy éppen a szociális ügyek területére.
– Az utóbbi befektetéseknek nincs rövid távú hasznuk.
– Ugyanakkor nélkülözhetetlenek egy olyan helyzetben, amikor a világban demográfiai öregedés zajlik, vagyis egyre több ember nyugdíját egyre kevesebb adóból kell kifizetni. Ha valaki egészséges életet élt, nem töltött hosszabb időt kórházban, annak élete utolsó két évére jut az egészségügyi kiadásainak akár 90 százaléka. Hol van az az egészségügyi rendszer, amely ezt finanszírozni tudja? Hol van az a nyugdíjrendszer, amely el tudja majd tartani az időseket? Egyre nagyobb az időbeli rés a társadalmi és a politikai racionalitás között. Demokráciában a politikai racionalitás négyévenkénti választásokhoz kötött, miközben a gazdasági, társadalmi, intézményi, versenyképességi, demográfiai, nyugdíjrendszerrel, oktatással, egészségüggyel kapcsolatos stratégia 8–15 év alatt valósítható csak meg, és ennél is hosszabb távú hatásai vannak. Félreértés ne essék: erre sikeresen csak demokratikus rendszerben lehet felkészülni, a hatalom mindenáron való megtartására, a társadalom tudati és erkölcsi lezüllesztésére irányuló autoriter, parancsuralmi rendszerek erre alkalmatlanok. Bizonyos alapkérdésekben széles körű társadalmi párbeszédre és konszenzusra van szükség, egyfajta stratégiai kontinuitásra akkor is, ha négyévente a politikában más erőviszonyok alakulnak ki.
– Hova tart Magyarország, amikor ennyi gazdasági és társadalmi feszültség szorítja?
– Egyre inkább azt gondolom, hogy túlmentünk azon a ponton, ahonnan igen jelentős anyagi, erkölcsi és társadalmi költségek nélkül vissza lehetne térni a helyes útra. Nem 1956-ban élünk, amikor egy kettéosztott Európában egy elbukott magyar forradalom gazdasági-társadalmi-erkölcsi költségeiből néhány évtized alatt ki lehetett lábalni. A globalizált környezetben, ahol nincsenek olyan falak, amelyek a mesterséges, laboratóriumi körülmények közötti fejlődést lehetővé tennék, idő sincs. Nemhogy ötven, de egy év sem. Ezt kellene látnia a magyar társadalomnak, és arról kellene sürgősen párbeszédet kezdeni, hogy az eddig okozott és máris látható károkat – anyagiakat és szellemieket – hogyan lehetne minimalizálni, és mellette párhuzamosan felépíteni egy pozitív jövőképet, ami nem a gyűlöletre, hanem a nyitottságra, a befogadásra, a szolidaritásra épül, az esélyek felé orientál, társadalmi kohézióra támaszkodik.
– Hol vannak ehhez az emberek?
– Az elmúlt időszakban a magyar emberek olyan mértékben váltak közömbössé vagy kifejezetten fertőzötté, hogy erre az útra szinte lehetetlen visszahozni őket. Ennek ellenére mégis azt mondom, mindent meg kell tenni, még ha óriási is az ellenszél. A felelősség közös, és nem életkorfüggő még akkor sem, ha alapvetően a fiatalok érdeke lenne változtatni. Helyette mi történik? Nemcsak a fiatalok, de a középkorúak is tömegesen vándorolnak ki. Az a tény, hogy jelenleg már több mint félmillió magyar él és dolgozik külföldön, nem indokolható kizárólag a jövedelmi különbségekkel. Anno 2010-ig is elment százezer magyar. Azóta a jövedelmi különbségek Nyugat-Európa és Magyarország között nem nagyon változtak, sőt ha igen, akkor inkább szűkültek. Ennek ellenére elment további ötszázezer ember. Nem a pénz miatt, hanem mert nem látja a jövőjét, mert megutálta az állandó harckészültséget, utálja a korrupciót, kiszorították, ha becsületesen akart vállalkozni, gyerekének jövője nincs biztosítva, nincs értelmes, ígéretes és vállalható jövőkép.
– Meddig tudja még eltakarni a nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő gazdasági növekedés, hogy ekkora a baj?
– A magyar gazdasági növekedés egy Potemkin-falu, és egyáltalán nem tartható. A növekedés egy része az exportból származik, amit a nagyon jó világgazdasági környezet és egy erős német gazdaság támogat. Ha bármelyik megtorpan, Magyarország megérzi. Hamarosan csökkennek az uniós támogatások is, illetve a belső fogyasztást pörgető reálbérek növekedése sem tartható. Versenyképességünk nem javult, szerkezetében pedig még inkább sebezhetővé vált az autóipar túlsúlya miatt. Emellett évente 3-4 milliárd euró áramlik vissza az itthon maradt családtagoknak a kint dolgozó magyaroktól. Ha csak az előző év teljesítményét ismételjük meg, csupán az uniós pénzek és a hazautalások évente hat százalékkal növelnék a GDP-t.
– Jelenleg négyszázalékos a növekedés. Hol van az a két százalékpontnyi GDP-különbözet?
– Ellopták. Az uniós pénzek elherdálása történelmi felelőtlenség, pontosabban példátlan és megbocsáthatatlan bűn. A látványberuházásokon nyert ugyan az építőipar, de nem lesz belőlük hosszú távú fejlődés, sőt olyan mértékűre nőnek hamarosan a fenntartási költségek, amelyek igen súlyos terhet jelentenek majd az országnak. Ez már most látszik, a jövőben a lerobbant épületek országa leszünk. Ceausescu stadionja is lepukkant.
– Ez hogy jön ide?
– Úgy, hogy egy erdélyi barátom két éve azt írta, tudom-e, mi a különbség és a hasonlóság Ceausescu és Orbán között. A hasonlóság, hogy mindketten fociőrültek voltak, és Ceausescu is építtetett egy méretes stadiont a falujában. A különbség pedig az, hogy Ceausescu falujának polgármesterét senki sem ismerte. Ennél tömörebben aligha lehet jellemezni a jelenlegi magyar berendezkedést.
– Az oligarcharendszerre utal?
– Meg arra, ahogy működik. Az oligarcharéteg egymást finanszírozza keresztbe-kasul, miközben tudhatná, hogy a vagyon önmagában nem jelent versenyképességet. Stabil, hosszabb távon megbízható és tervezhető, nyitott gazdasági közegben olyan ösztönzők vannak, amelyek megteremtik és erősítik a versenyképességet. A mai magyar oligarchaközeg erre tökéletesen alkalmatlan. Töredékük tudna helytállni a nemzetközi versenyben.
– Nem mintha akarna.
– Ezért kell állandóan államosítani, meg kell őket védeni.
– Mennyire gyorsan omolhatna össze a magyar gazdaság?
– Azért nem az egyik pillanatról a másikra, mert a devizában lévő hiteleket forintosították, ezzel jelentősen csökkent az ország külső pénzügyi sérülékenysége. Ha azonban a forint árfolyama tovább zuhanna, vagy támadás érné a forintot, annak nagyon gyors és súlyos következményei lennének. A lakosság ebből semmit sem lát. Sőt azt sem érzékeli, hogy a rendszer durván, cinikusan és gátlástalanul polarizál, és mind anyagilag, mind szellemileg egy modern jobbágyságot hozott létre. Olyan függőségek alakultak ki, mint a hűbéri rendszerben. Anyagi, tudati, pszichikai félelem van, ami a gyűlöletben testesül meg. Ha a társadalom rájönne arra, hogy a rendszer nem tartható, nem tudom, merre keresné a kiutat. Pedig be vagyunk ágyazva Európába, kedvező a geopolitikai helyzetünk, be vagyunk kötve a globalizációba. Felrázni ezt a társadalmat, majdnem azt mondom, hogy egyre inkább csak egy páratlan költséggel járó katasztrófát követő katarzissal lehet. A történelem pedig majd eldönti, hogy egyáltalán lesz-e idő a fennmaradáshoz nélkülözhetetlen megújulásra. Az emberek túlnyomó része álomvilágban, látszatvilágban, egyfajta Potemkin-faluban él. Mintha „kivételes népünkre” nem hatna mindaz, ami szűkebb és tágabb környezetünket már hosszabb ideje meghatározza. (168ora)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Hááát feleim…! Így látja a dolgokat egy sztárközgazdász! Fölülnézetből.
Inotai megállapításainak túlnyomó többségével egyet lehet érteni.
„…Ha a társadalom rájönne arra, hogy a rendszer nem tartható, nem tudom, merre keresné a kiutat. Pedig be vagyunk ágyazva Európába, kedvező a geopolitikai helyzetünk, be vagyunk kötve a globalizációba. Felrázni ezt a társadalmat, majdnem azt mondom, hogy egyre inkább csak egy páratlan költséggel járó katasztrófát követő katarzissal lehet…”
– Tulajdonképpen a bajok eredője, hogy BEKÖTÖTTÜK MAGUNKAT A GLOBALIZÁCIÓBA! Az most másod – vagy sokadlagos kérdés, hogy kik és miért vitték bele ORSZÁGUNKAT ebbe a zsákutcába. Amit Inotai is hellyel – közzel elismer, csak éppen nem mond ki. Az igazi SORSKÉRDÉS AZ AZ, hogy VAN – E SZÁNDÉK A KIKEVEREDÉSRE, ÉS ADOTT ESETBEN LENNE – E KÜLSŐ SEGÍTSÉG A KIKEVEREDÉSHEZ? Mert a JELENLEGI európai beágyazottságunk az csakis a gyarmati létre predesztinál bennünket!
A balrad.ru mindig is azon kesereg, hogy MINEN POLITIKAI MAFFIABANDÁNK CSAKIS EBBEN A BEÁGYAZOTTSÁGBAN KÉPES GONDOLKODNI! Ami fakírágy!
A „Népköztársaságért Mozgalom” kezdeményezés elhalásának valódi oka pedig a „NINCS KIVEL!” Ilyenekkel?
Vagy a csakis az internetadó – ellen tüntetni hajlandókkal?
PEDIG ŐK IS A NEMZET RÉSZEI! CSAKIS VELÜK, CSAKIS EGYÜTT LEHETNE… – DEMOKRATIKUS ÚTON! Valljuk be őszintén: LEHETETLEN!
Akkor hát marad a magyarságmegmaradás MÁSIK LEHETŐSÉGE, „…egy páratlan költséggel járó katasztrófát követő katarzis…? Ami katasztrófa nem a mi akaratunkból…?
VOLT MÁR RÁ PÉLDA! (Persze az egy más korszak volt!)
A valódi kérdés tehát: BÉKÉSEN VAGY TRAGÉDIÁTÓL ÖVEZVE?
Nyilvánvaló, hogy a BÉKÉS LENNE A KÍVÁNATOS!
DE AHHOZ KELLENE EGY ŐSZINTE, NEMZETI ELKÖTELEZETTSÉGŰ, ELSZÁNT, KOMMUNISTA POLITIKAI ERŐ!
