Ebben a táblázatban az alsó, százalékosan kifejezett sor az igazán beszédes.
89′ óta:
– a reálbérek 113,4%-al,
– a nyugdíjak reálértéke 111.3%-al,
– a fogyasztói árak 1332.1%-al (!!!!!) nőttek.
A kisembernek ugye, milyen jó biznisz volt rendszert váltani???
Ha egy ilyen táblázaton csak átfutsz, meg nem értheted, mégcsak kérdések sem merülnek fel benned. Pedig ez a táblázat több szempontból is érdekes, kár, hogy csak 2009-ig találtam egybefüggő adatot.
1.Baromarcú antalljóskánk ama tette, hogy „úriemberként” kilépett a KGST-ből, mielőtt új piacokat keresett volna, megnégyszerezte a munkanélküliséget, a gazdaság szinte teljesen bedőlt. Ez a szabad rablás időszaka, milliomosaink születésének ideje. Semmivel nem menthető hazaárulás! :/
2. Miközben a termelékenység négyszereződött a rendszerváltás óta, a foglalkoztatottak száma nem éri el a 90-es szintet, közelében sem jár. Ez a gépesítés fejlődésének a következménye, plussz annak az eredménye, hogy a normarendszer, és a túlórakeret radikálisan megnőtt. Vagyis egyes ember kizsigerelése, munkaerejének a kizsákmányolása is nőtt rendesen. Vajh miért is egyre betegebb a társadalom? Ki érti ezt?
A társadalomnak jelenleg nincs jó válasza arra, mihez kezdünk a fejlődés okán feleslegessé váló emberekkel. Miközben egyre kevesebb emberre van szüksége a termelésnek növeljük a munkaidőkeretet, radikálisan megvágjuk a szociális hálót. Meddig lehet eltüntetni a felesleget kifelé irányuló migráció előidézésével?
3. 90-92 között 914 000-el csökkent a foglalkoztatottak száma, a lakosság csupán ezer fővel csökkent, a munkanélküliek száma viszont „csak” 379 400-al nőtt. Hová tűnt a rendszerből közel félmillió ember 2 év leforgása alatt?
A többi éveket nézve is akadnak furcsaságok, ha nem vagy rest számolgatni. Bár ezt legalább sejtem, miért. Amikor kisebb mértékben csökken a munkanélküliek száma, mint nő a foglalkoztatottaké, akkor necces, hogy külföldi vendégmunkások jelentek meg. Az a durvább, amikor növekvő foglalkoztatottság mellett nő a munkanélküliség is. Normális ez? (Forrás: Fb. Katona Erika)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Az első táblázatot csak az alábbiakkal egészítenénk ki: az antalli – borossi ámokfutás során elég sok embert nyugdíjba mentettek. Ez gazdaságilag érthető volt, ám financiálisan tarthatatlan állapotot állapotot eredményezett.
A második táblázathoz pedig annyit: „Majdnem” teljes a foglalkoztatottság. Hellyel – közzel ugyanakkora, mint az „utolsó békeévben”. 1990 – ben!
CSAKHOGY!
Továbbra is van kb. 200 ezer munkanélküli. Nagyjából 100 ezer mindenféle nyilvántartásból eltűnt. 600 ezer KÜLFÖLDÖN ÉLŐ munkavállaló. Kb. 100 ezer „ingázó”.
Mindeközben élőhelyünk lélekszáma kb. hatszázezerrel csökkent!
VALAMI nagyon nem stimmel Döbrögisztán CSILLOGTATÁSÁVAL!
Van persze amiben egészen „kiválóan” teljesít a vajdaság! Adósságketyerénk megint szintet ugrott!
Szeptember 1. – ről 2. – ra virradóan „delegáció” érkezett Donyeckbe Oroszországból. A „Rosbalt” hírügynökség szerint „súlyos fickók”. Egyenesen Moszkvából érkeztek.
A jelentés szerint az orosz államfő személyes „óhaja” volt, hogy haladéktalanul lássanak hozzá a DNR nyomozóhatóságai munkájának a segítéséhez, a Zaharcsenko – gyilkosság SZERVEZŐI ÉS VÉGREHAJTÓI KILÉTÉT megállapítandó.
Hírek szerint Vlagyimir Putyin igencsak „zabos” a merénylet miatt.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Vasboldogasszonyban polgármestert, Békésen és Pakson egyéni önkormányzati képviselőt választottak vasárnap.
Békés: Sima fideszes győzelem, 5 százalék alatt az MSZP
Békésen alacsony részvétel mellett választottak új önkormányzati képviselőt. A valasztas.hu adatai szerint a 2175 választópolgár csupán 16 százaléka, 350 fő jelent meg.
A Fidesz ezúttal is simán hozta a körzetet. Pásztor Szidónia 54,2 százalékkal (187 szavazat) nyert. A második egy független, Földesi Mihály lett 29,2 százalékkal (101 voks), utána pedig a szintén független Kopanyicza András következik 12,4 százalékkal (43 voks).
Nem jó hír az MSZP-nek, hogy a két független után csak az utolsó helyet sikerült megszereznie a jelöltjének, Szabó Gábornak, ráadásul a bűvös 5 százalék alatt szerepelt a jelölt: 4,06 százalék (14 voks).
Pakson: 94 százalékon a Fidesz
A paksi időközi választáson nem is volt nagyon kérdés, hogy a Fidesz győzni fog, hiszen Ulbert Sándornak csak egy ellenzéki ellenfele volt, az általában pár voksot gyűjtő, rendszerint utolsó Munkáspárt jelöltje.
Ulbert hozta a papírformát, még hozzá elég magabiztosan: 94,4 százalékot szerzett (289 szavazat), míg a munkáspárti Szarka Sándor 5,5 százalékot szerzett (17 szavazat), ennek az aránynak nagyon örülne egy parlamenti választáson Thürmer Gyula.
Az önkormányzati képviselői választáson részvétel alacsony volt, a 2076 főből 15 százalék sem ment elszavazni, csupán 307-en voksoltak a valasztas.hu-n közzétett adatok szerint.
Vasboldogasszony: a független Németh Zsolt polgármester lett
Három független jelölt közül Németh Zsoltot választották vasárnap a Zala megyei Vasboldogasszony polgármesterének – tájékoztatta a település jegyzője, Szita Gabriella az MTI-t. (Természetesen nem a fideszes parlamenti képviselő Németh Zsoltról van szó.)
Az időközi választáson a település 470 választópolgára közül 274 szavazott, egy voks érvénytelen volt.
Németh Zsolt, aki eddig képviselő-testületi tagként tevékenykedett, 142 szavazatot kapott. Kihívói közül Zsuppán Béla 99, Laska Róbert 32 voksot gyűjtött össze. A települést 2010 óta irányító polgármester, a szintén független Mazzag Géza egészségi állapota miatt mondott le májusban. (index)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „Választások” Döbrögisztánban! Teljesen mindegy milyen apropóból KIKÉNYSZEREDETT „választásról” van szó. Olyan „választási” törvény alapján zajlanak a „választások”, amely nem ír elő minimális választói részvételt. AKÁR EGYETLEN SZAVAZÓ RÉSZVÉTELE IS ELEGENDŐ!
Amikor a horda ezt a törvényt mehozta, a rongyellenzék halkan morgolódott egy picit, és tartotta a markát. Pedig mást kellett volna tennie. A lecsurrantott döbrögista júdáspénzből SZERVEZKEDNI!
DE HÁT A PÉNZT INKÁBB FÖLHABZSOLTÁK! Így aztán a döbrögista horda örök szolgálatába szegődtek! Köpködnek egy kicsit néha, de amúgy…
A horda pedig nyugodt. Híveit megszervezte. Fantáborba. Azok pedig még a sírból is kikelnek szavazni! Mind a 15 – 16 százaléknyian.
41 évig tanított, most utcára került a nyugdíjas tanárnő
Pár hét leforgása alatt utcára került Orosz Mariann (60), aki több mint 41 évig szolgálta a budapesti nebulókat.
A nyugdíjas pedagógus 10 éve vett fel 4 és fél millió forint svájcifrank-alapú, szabad felhasználású jelzáloghitelt, hogy azzal egészítse ki csekély tanári fizetését. Mint sokan mások, a válság beköszöntével ő sem bírt lépést tartani az egyre növekvő törlesztőrészletekkel, az idei évre pedig teljesen kilátástalanná vált helyzete.
– 2008-ban 4 és fél millió forint hitelt vettem fel. Két évvel később jött a hideg zuhany: 3 millió forintot ugyan visszafizettem, de hátravan még 8 millió – mondta keserűen Mariann. A tanárnő elmondta, hogy végzetétől akkor a barátai és kollégái mentették meg, hiszen volt olyan, hogy amint megkapta tanári fizetését, máris leemelték a számlájáról majdnem az egészet.
Idén nyáron érte ugyanakkor a legnagyobb baj: az eladósodása miatt júniusban kilakoltatták. – Június 25-e volt a végső leszámolás, de hisztéria nélkül, emelt fővel hagytam ott a lakást. Nem volt olyan költség, amit meg tudtam volna fizetni, mennem kellett, és senki nem törődött a rengeteg tanári évvel vagy azzal, hogy nincs hova mennem – fűzte hozzá a tanárnő, aki harmadik gerincműtéte előtt áll, 13 éves kutyáját pedig fájó szívvel kellett a kollégájára bíznia. Most egy barátjánál lakik a fővárosban, de itt is csak augusztus végéig maradhat.
– Egy pici helyiségben alszom, a napom nagy részét pedig nyugdíjasotthonban töltöm. Esténként négy órában mosogatást vállaltam, hogy legalább egy kicsit kompenzáljam a nyugdíjam. Nyár végén újra tovább kell lépnem, épp most is szobát keresek – folytatta történetét Mariann, akit még ekkor is átvertek. Megállapodott egy nővel Budapesten, ám a lakástulajdonos csak a kauciót vette át, s eltűnt.
Korábban Facebook-oldalán kért segítséget: annyi ledolgozott év után egykori tanulói és a szülők segítségében bízott. – Egy pillanatig nem gondoltam, hogy valaha ilyen helyzetbe kerülök. Ráadásul két hónap eltelt a kilakoltatás óta, és most sem tudom azt mondani, hogy minden rendben. Ezért kérem az ismerőseim segítségét, mert másképp nem tudom megoldani – csuklott el Mariann hangja.
Ha módjában áll, ön is segíthet a Sberbank 14100309-18429649-01000000 számú bankszámlára utalva.
Rengeteg a bedőlt hitel
Ezrével lakoltatják ki a bedőlt hiteleseket: májusban letelt a kilakoltatási moratórium, azóta összesen 1355 embert lakoltattak ki – válaszolta a napokban az igazságügyi tárca egy képviselői kérdésre. A témában jártas szakember szerint azonban ez csak a jéghegy csúcsa: havonta körülbelül 10 ezer embernek kell szándéka ellenére elhagynia otthonát, miközben további csaknem 400 ezer embert fenyeget ugyanez a veszély. (blikk)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: „…hisztéria nélkül, emelt fővel hagytam ott a lakást…”
– Tulajdonképpen EZ A RENDSZER EDDIGI SZERENCSÉJE! Hogy RENGETEGEN SZÉP CSENDBEN KISUNNYOGNAK A SAJÁTJUKBÓL! Ezért aztán a magyarok többsége tudomást sem szerez a VÉSZHELYZETRŐL, és elhiszi Döbrögiék megnyugtató kárálását.
MOST MÉG SOKAN ELHISZIK A RENDSZER MESÉIT! MOST MÉG! DE MEDDIG?
A munkaerőpiaci statisztikák szerint az elmúlt három évben a reálbérek 21%-kal emelkedtek Magyarországon. A gazdaság termelékenysége (az egy foglalkoztatottra vagy munkaórára jutó GDP) azonban csak szerény 3-4%-kal növekedett, így az alacsony hatékonysággal együtt járó, s a közgazdasági elmélettel makacsul szembeforduló „nagy bérrobbanás” szinte már a gazdasági csodák kategóriájába tartozik. Nem meglepő ezért, hogy a munkaerőpiaci fejleményeket számos hazai és külföldi közgazdász meghökkenve, s rendkívül érdeklődéssel figyeli. Ha azonban a bérek alakulását nem a munkaerőpiaci statisztikák alapján, hanem a nemzeti számlákban szereplő adatokat használva vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy nincs itt semmiféle közgazdasági csoda: a tények és a közgazdasági elmélet kifejezetten jóban vannak egymással.
A közelmúltban Magyarországra látogató világhírű közgazdász, Williem Buiter a hazai béralakulás tekintetében a következőképpen fogalmazott a Portfolio-nak adottinterjújában:
Magyarország pedig ebben a környezetben egy kis csoda. Soha nem láttam olyan országot, amely kétszámjegyű bérinflációval rendelkezik, és sikerül tartania az inflációt a cél alatt.
Való igaz, mivel a termelékenység növekedése a fejlett és közepesen fejlett országokban általában nem haladja meg az évi 4-5%-ot, ezért a nominális bérek kétszámjegyű emelkedése – pontosabban a termelékenység növekedését meghaladó része – nem magasabb reálbérekben, hanem magasabb inflációban csapódik le, ami az inflációs cél elérését valóban nehézzé teszi. Buiter kijelentése tulajdonképpen ekvivalens azzal, hogy a reálbérek növekedésének a termelékenység változásához kell igazodnia, attól jelentősen és tartósan nem térhet el, hiszen az egyet jelentene a vállalati jövedelmezőség számottevő és permanens romlásával.
Nálunk viszont az elmúlt években – nagyjából 2015-től kezdődően – a munkaerőpiaci statisztikák rendkívül gyors reálbérnövekedést – valóságos bérrobbanást – jeleznek, miközben a termelékenység növekedése – mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest – kirívóan gyenge volt. Bár a reálbérek alakulását a termelékenység alakulásától rövid távon számos tényező eltérítheti (a szerző a közelmúltban minderről részletesen írt itt), a nálunk megfigyelhető jelentős mértékű elszakadásra csak elvétve lehet gazdaságtörténeti példát találni.
A reálbérek alakulását első lépésben érdemes a KSH nemzeti számláiban, illetve a munkaerőpiaci statisztikáiban meglévő adatainak segítségével egyaránt szemügyre venni. Mint azt rögtön látni fogjuk, jó okunk van arra, hogy határozott különbséget tegyünk a 2010 előtti, illetve a 2010 utáni időszak között, ezért először fókuszáljunk az ezredfordulót követő évtizedre.
Az ábrán láthatjuk, hogy a bérek alakulásáról számot adó munkaerőpiaci statisztikák adatai és a nemzeti számlákból származó béradatok meglehetősen szorosan együttmozognak. Ez az együttmozgás persze nem tökéletes, amit módszertani eltérések magyaráznak: a döntő különbség az, hogy míg a munkaerőpiaci statisztikák a (legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, költségvetési intézményeknél) teljes munkaidőben alkalmazásban állók béralakulását veszik alapul, addig a nemzeti számlás adatokon alapuló számítások a GDP jövedelmi oldalán megjelenő bértömegből és a keresők számából (wage and salary earners) vezetik le az egy munkavállalóra jutó bér alakulását, de emellett persze más módszertani eltérések is léteznek.
Az elmúlt évtized bérfolyamatait tekintve nagyon fontos, hogy a bérek alakulásáról eltérő módszertan használatával számot adó statisztikák eredményei még rövid távon sem térnek el jelentősen egymástól, hosszabb távon pedig az illeszkedés rendkívül szoros. Példának okáért a 2000-2010 közötti tízéves időszak egészét tekintve a munkaerőpiaci statisztikák mindössze 2,9%-kal jeleznek nagyobb bérnövekedést a nemzeti számlákon alapuló adatokhoz képest.
Ebből következően a bérhelyzet jellemzését illetően lényegében bármelyik statisztikára támaszkodhatunk, s nem követünk el kolosszális hibát, ha az egyiket vagy másikat részesítjük előnyben. Ennek ellenére a valóságban, a gazdasági híradásokban, a közvélemény tájékoztatására szolgáló médiákban kizárólag a munkaerőpiaci felmérések eredményei jelennek meg, ezek alkotják a gazdasági hírek „headline” adatait. Ennek oka alapvetően az, hogy a munkaerőpiaci statisztikák havi bontásban, míg a nemzeti számlás adatok csak negyedévente állnak rendelkezésre, aminek az információáramlás gyorsasága szempontjából döntő jelentősége van.
A béralakulás adatainak tekintetében 2010 után azonban a helyzet gyökeresen megváltozik és az események markáns fordulatot vesznek. Ezt szemlélteti a következő ábra.
Mint az ábrán láthatjuk, az országos bérhelyzet alakulását bemutató statisztikák között korábban meglévő szoros összhang az elmúlt években tulajdonképpen teljesen szétesett. Az olló elképesztően tágra nyílt, s immár ott járunk, hogy az elmúlt hét év vonatkozásában a munkaerőpiaci statisztikák több mint 20%-kal nagyobb bérnövekedést mutatnak, mint a nemzeti számlákon alapuló adatok.
Kicsit markánsabban fogalmazva: az eltérés 2017-re olyan mértékűre duzzadt, hogy a munkaerőpiaci és a nemzeti számlás béradatok ma már köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Ami pedig konkrétan az elmúlt három év „nagy bérrobbanását” illeti, nos, természetesen a nemzeti számlák is számottevő bérnövekedést jeleznek, ám lényegesen kisebbet annál – kicsit kevesebb, mint felét -, mint amit a munkaerőpiaci statisztikák mutatnak. A nemzeti számlákban meglévő béradatok így lényegében véve azt üzenik, hogy az ország egészét tekintve a gazdasági híradásokban megjelenő bérdinamikának a fele sem igaz.
Minderre tekintettel érdemes egy pillantást vetni a (GDP deflátorral számított) reálbérek és a termelékenység (egy foglalkoztatottra jutó GDP) alakulására.
Az ábrán a nemzeti számlákon alapuló béradatokat tekintve azt láthatjuk, hogy miközben az egyes években a reálbérek és a termelékenyég alakulása olykor számottevően is eltért egymástól, ám az elmúlt hét év egészét tekintve a reálbérek átlagos növekedése mégis rendkívül szorosan illeszkedett a termelékenység változásához. Pontosan úgy, ahogyan azt egyébként a közgazdasági elmélet alapján várhatnánk. 2017-ben a reálbérek gyakorlatilag annyival voltak nagyobbak 2010-hez képest, mint amennyivel a termelékenység növekedett ezen időszak alatt. Igaz, ez a (GDP deflátorral számított) reálbérnövekedés nem volt túl magas, ám ez mindössze azt a közgazdasági racionalitást tükrözi vissza, hogy alacsony hatékonyságot felmutató gazdaság alacsony reálbérnövekedésre számíthat.
A munkaerőpiaci statisztikák ezzel szemben jelentős reálbérnövekedést jeleznek, így a munkaerőpiaci béradatok most már nem csak a nemzeti számlás béradatoktól szakadnak el jelentősen, hanem a gazdaság fundamentumaitól (a termelékenység változásától), s ezen keresztül magától a közgazdasági elmélettől is.
Végezetül említést érdemel, hogy a bérek alakulása a makrogazdasági kutatásokban fontos szerepet betöltő számos indikátorra (bérhányad, ULC – unit labour cost, stb.) jelentős hatást gyakorol. Ezért ha a bérdinamikában (a termelékenységhez képest) valóban markáns változások történnek, akkor ezeknek a mutatóknak szintén markáns értékeket kell felvenniük. A nemzetközi – egyébként nyilván magasan jegyzett, és a tudományos munkák alapjául szolgáló – statisztikai adatbázisokban (pl. Ameco, OECD database) azonban ezeknek a markáns változásoknak nyomát sem láthatjuk. Ennek az a magyarázata, hogy ezek az adatbázisok a bérdinamika alakulásának tekintetében a nemzeti számlákra, s nem pedig a munkaerőpiaci statisztikákra támaszkodnak.
Illusztrációképpen vessünk egy pillantást a bérhányad alakulására, amelyet többek között Thomas Piketty 2013-ban megjelent sikerkönyve állított napjaink közgazdasági kutatásainak egyik fókuszába.
A hipotetikus bérhányadot mutató grafikon azon a feltevésen alapul, hogy a bérdinamika a munkaerőpiaci statisztikákban megjelenő adatokból származik. Ebben az esetben 2017-ben a bérhányad az Európai Unió 28 tagállama közül nálunk lenne a legmagasabb. Más szóval, a munkaerőpiaci statisztikákra támaszkodva nem csak a reálbérekben, hanem számos más közgazdasági mutató alakulását nézve is „gazdasági csodára” lelhetünk.
A nemzetközi szinten magasan jegyzett – és az Európai Bizottság fennhatósága alá tartozó – Ameco adatbázisában azonban Magyarországra vonatkozóan semmiféle csodát nem találunk Sőt! A bérhányad (a bérek és a bérek utáni munkáltatói járulékok együttesének GDP-hez mért aránya) 2017-ben némileg még kisebb is volt, mint 2010-ben! Ennek az a magyarázata, hogy a nemzeti számlák adatain alapuló reálbérek (az elmúlt hét év átlagában) követték ugyan a termelékenység alakulását (lásd a megelőző ábrát), ám a munkaadói járulékok elmúlt évben végbement jelentős csökkentése következtében összességében mégis kisebb bérhányad adódott.
Mindent összevetve, azzal a meghökkentő helyzettel kell szembenéznünk, hogy a „nagy bérrobbanás” keltette zaj csak Magyarország határain belül hallatszik. Mindez azonban aligha fogja hazánkat, vagy az ún. sajátos „magyar modellt” a nemzetközi közgazdasági érdeklődés centrumába terelni. A tudományos kutatásokhoz használt nemzetközi adatbázisok ugyanis a béralakulás tekintetében a KSH nemzeti számláira, s nem pedig a munkaerőpiaci statisztikáira támaszkodnak. Ebből eredően a nemzetközi statisztikák az elmúlt hét év magyarországi bérfolyamatait – a hazai gazdasági híradásokkal szöges ellentétben – összességében éppen olyan szerénynek mutatják, mint amilyen szerények az azok alapjául szolgáló makrogazdasági fundamentumok. Dedák István A szerző közgazdász (portfolio)
AZ ANYAG A “KUNYERA” UTÁN FOLYTATÓDIK!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Bal-Rad komm: Háát…- a KÖZDÁSZOK biztosan értik a cikk lényegét. Döbrögisztán melósai meg ÉRZIK a valóságban a statisztikai kimutatások és az élettapasztalatok közti különbséget.
„…a nemzetközi statisztikák az elmúlt hét év magyarországi bérfolyamatait – a hazai gazdasági híradásokkal szöges ellentétben – összességében éppen olyan szerénynek mutatják, mint amilyen szerények az azok alapjául szolgáló makrogazdasági fundamentumok…”
– Aligha véletlen a „zeemúttnyócévben Döbrögisztánból elmenekült hatszázezer magyar, és minimum ugyanennyinek a menekülési szándéka. A JELENTETT érték és a TAPASZTALATI érték közötti különbözőség okán.
Ugyanakkor botorság lenne ám CSAK A DÖBRÖGISTA HORDA nyakába varrni a görbe tükör képét. Ami 29 év torzóját mutatja. Döbrögiék EBBŐL KIRÍVÓ BŰNE „mindösszesen” annyi, hogy ŐK NEM ISMERIK BE: HAZUDTUNK ÉJJEL – NAPPAL, HAZUDTUNK MINDIG…!
Erre pedig jó okuk van!
Hiszen amíg MÁSFÉLMILLIÓ HATÁRAINKON BELÜLI „VÁLASZTÓVAL” el tudják hitetni a „gazdasági csodatételüket”, addig ŐK ÖSSZESÍTIK A SZAVAZATOKAT! Ez a jog pedig garancia számukra a személyes szabadsághoz. (És a vele járó EGYÉB jogokhoz!)
Ugyanakkor viszont ez az egész történet KIZÁRÓLAG A MI NYAKUNKBA VARRHATÓ!
Döbrögi vajda kisfilmet rakott ki a Facebook-oldalára arról, ahogy familiája színe-java, és famulusai élén megkérezett Kirgizisztánba. (Mert mintha oldalkocsiján kívül az ismét várandós Rasi Hercegnő is…! Aztán a többiek. A vajdával együtt 36 – an!)
A Családi Repülőgép, a HAF ONE, a puritán honvédségi CSAPATSZÁLLÍTÓ vitte őket. A Nomád Világjátékok megnyitójára. Amire Szuronbaj Jenbekov Kirgizisztán kánja invitálta meg Döbrögisztán vajdáját. Csodás társaság verődik ott össze az alkalomból. Kazahsztán, Azerbajdzsán, Törökország és Üzbegisztán urai lesznek ott vajdánkon kívül.
És máris megvan az Első Qrrvanagy Dijadal!
Döbrögisztán MEGFIGYELŐISTÁTUSZT KAPOTT a Nemzetközi Türk Akadémiában – kurjantotta vajdánk zseléagyú külgazdasági és külügyi kifutója vasárnap az MTI-vel telefonon Biskekből, a kirgiz fővárosból, ahol a türk-nyelvű országok együttműködési tanácsának külügyminiszteri szintű tanácskozásán vett részt.
A szervezet ma, szeptember harmadikán, (balrad.ru admin 64. szülinapján!!!) tartja államfői és kormányfői tanácskozását. Ennek előkészítéseként zajlott vasárnap a külügyérek közös ülése.
Az együttműködési tanácsban való öbrögisztáni megfigyelői részvételről ma döntenek, ennek előszobájaként hagyták jóvá a külügyek vezetői tegnap vajdaságunk megfigyelői státusát a Nemzetközi Türk Akadémiában – emelte ki Döbrögisztán diplomáciájának vezérlője. (Reméljük Dzsudzsinak is találnak ott valami jól kumiszoló futballcsapatot!)
A tudományos és kulturális kutatást, valamint együttműködést segítő Nemzetközi Türk Akadémiát 2012-ben hozta létre Kazahsztán, Törökország, Azerbajdzsán és Kirgizisztán.
Zseléagyú kifejtette, hogy a részvétel a Nemzetközi Türk Akadémia munkájában azt jelenti, hogy a türk népek történelmét kutató, turkológiai kutatásokat végző nemzetközi intézmény munkájában ezentúl Döbrögisztán kutatói is részt vehetnek. (Márpedig ez legalább egy bishkeki műhely létrehozását igényli.)
Török kollégájával, Kardigan szultán külügyérével is összefutott Zseléagyúnk. A Mevlüt Cavusogluval történt összeröffenet után arról áradozott, hogy Törökország hamarosan a világ tíz legnagyobb gazdasága közé kerül, a közép-ázsiai térség pedig dinamikusan fejlődik. Ahonnan aztán dőlni fog a gáz Döbrögisztán irányába.
A gazdasági együttműködés tekintetében ezek az országok segíthetnek abban, hogy Európa és a kontinens keleti szomszédsága között hatékony együttműködés épüljön ki.
Ezek az országok nagyra becsülik Döbrögisztánt! – jelentette telefonon keresztül Zseléagyú az újabb diadalt.
Ennek örömére Kásler prof. máris forgatja a fejében: már az óvodában el kéne kezdeni oktatni a hátrafelé nyilazás tudományát, a kisvárdai thermál – lórehabilitációs központban speciálisan fölkészített hátasállomány igénybe vételével.
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
„A lengyel–szovjet háború (a lengyel történetírásban lengyel–bolsevik háború) Szovjet-Oroszország és Szovjet-Ukrajna, valamint a Második Lengyel Köztársaság és az Ukrán Népköztársaság, négy újonnan született állam között zajlott az első világháború utáni Európában. A háború az egyre terebélyesedő konfliktus végeredménye lett. Lengyelország, amely a felosztásokat követően visszanyerte államiságát, meg akarta védeni azokat a területeket, amelyeket tőle egyszer már elvettek, a szovjetek célja pedig az Orosz Birodalom által ellenőrzött területek megtartása volt, amelyek felett a világháború alatt elvesztették uralmukat. Mind a két oldal saját magát tekinti győztesnek: a lengyelek azt állítják, sikeresen megvédték államukat, míg a szovjetek a lengyelek 1920-as keleti támadásának visszaverése miatt tekintik magukat a győztesnek.” Wikipédia
„A német csapatok által elfoglalt szovjet területeken szüntelen partizánháború folyt az idegen betolakodók és hazai cinkosaik ellen. Az ukrajnai, belorussziai, baltikumi munkások és parasztok harcát a Kommunista Párt vezette. 1918 folyamán a kommunisták az ellenséges megszállás alatt álló területeken megalakították és megerősítették szervezeteiket. 1918 júliusában Moszkvában megtartották Ukrajna Kommunista (bolsevik) Pártjának I. kongresszusát, majd 1918 augusztusában Szmolenszkben összeült Belorusszia és Litvánia kommunista szervezeteinek első konferenciája; szeptemberben megalakult a németek által megszállt területek kommunista szervezeteinek Központi Irodája, amely nagy lendülettel dolgozott a fegyveres felkelés előkészítésén. Erősödött az illegális kommunista szervezetek munkája a városokban és falvakban; a kommunista szervezetek partizán törzseket hoztak létre.
A központi hatalmaknak a világháborúban elszenvedett veresége és az 1918. novemberi németországi forradalom lényegesen megváltoztatta a nemzetközi helyzetet. A német proletariátus küzdelmei nagy hatást gyakoroltak az egész kapitalista Európa forradalmi mozgalmának fejlődésére, s ez lényegesen megkönnyítette a nemzetközi ellenforradalommal viaskodó Szovjet-Oroszország helyzetét.1918 november 13-án az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság érvénytelennek nyilvánította a breszti békeszerződést, „teljes egészében és külön-külön minden pontjában”. A Végrehajtó Bizottság határozata megállapította, hogy a szovjet és a német nép érdekei azonosak az imperializmus ellen, a békéért, a boldog jövőért vívott harcban. A szovjet állam azt javasolta Németországnak, hogy kössenek baráti szövetséget. Ám a német kormánykörök még a diplomáciai kapcsolatokat sem voltak hajlandók helyreállítani Németország és Szovjet-Oroszország között. (E kapcsolatokat provokációs módon néhány nappal a novemberi forradalom előtt szakították meg.) A szovjet emberek feszült figyelemmel és rokonszenvvel kísérték a németországi forradalom eseményeit. Amikor Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot, a német proletariátus vezetőit az ellenforradalom ügynökei orvul meggyilkolták, az egész szovjetországon a tiltakozó tömeggyűlések és felvonulások hulláma hömpölygött végig.
Németország veresége után újult erővel lángolt fel a németek által megszállt szovjet területek dolgozóinak felszabadító harca. Ugyanakkor azonban az ellenforradalmárok tevékenysége is megélénkült. A forradalom ellenségei nacionalista jelszavakat hangoztattak, sőt forradalmi frazeológiához folyamodtak, csakhogy megakadályozzák a szovjethatalom győzelmét. Ezeken a területeken az ellenforradalom részben a még ott tartózkodó német csapatokra, részben az antant-imperialisták katonai és pénzügyi segítségére támaszkodott.
A német megszállás alatt levő vidékek dolgozói az OSZSZSZK támogatásával a helyzet bonyolultsága ellenére is komoly győzelmeket tudtak aratni. 1918 végén a német megszálló seregeket kiűzték Belorussziából. 1919. január 1-én megalakult Szovjet-Belorusszia ideiglenes kormánya, A. F. Mjasznyikov elnökletével.
Makacs harcok folytak Ukrajnában, ahol Németország veresége után az ukrán burzsoá nacionalisták ragadták kezükbe a hatalmat, megalakítván az úgynevezett direktóriumot, amelynek élére Petljura és Vinnyicsenko került. Szkoropadszkij hetman Németországba szökött.
A petljuristáknak eleinte sikerült megtéveszteniük az ukrán dolgozók egy részét: nagy propagandát folytattak a független „Ukrán Népköztársaság” megalakításáról, hazug ígéreteket tettek arra, hogy szétosztják a parasztok között a földet és a gyárakba bevezetik a munkásellenőrzést stb. A valóságban a petljurista rendszer a burzsoázia és a kulákság érdekeit védelmezte. A parasztoktól behajtották az elmúlt évekből fennmaradt tartozásokat és a hadiadót. A petljuristák magasra szították a sovinizmus lángját, zsidó-pogromokat rendeztek. Hadat üzentek Szovjet-Oroszországnak, s ezzel egyidejűleg Ukrajna kincseit kiárusították a külföldi tőkéseknek. A direktórium 1919. február 27-i jegyzékében Ukrajnát Franciaország „védnöksége” alá helyezte.
Ukrajna munkásai és parasztjai fegyveres harcra keltek a petljurista direktórium ellen. 1918 novemberében megalakult az ideiglenes ukrán szovjet kormány, amelynek többi közt tagjai voltak K. J. Vorosilov, Artyom és V. P. Zatonszkij. Az OSZSZSZK Vörös Hadserege Ukrajna dolgozó népének segítségére sietett. 1919 január elején megalakult az ukrajnai front V. A. Antonov-Ovszejenko parancsnoksága alatt.
Az ukrajnai szovjet hadosztályok, amelyek a német megszállás idején alakultak, s amelyek az OSZSZSZK és Ukrajna közti semleges övezetben tartózkodtak, támadásba lendültek. A harcokban kitűnt az N. A. Scsorsz és a V. N. Bozsenko vezette Bogun-ezred és tarascsai ezred. A munkások „zászlókkal, kenyérrel és sóval, elragadtatott »hurrá« kiáltásokkal” fogadták a vöröskatonákat — jelentette Scsorsz. 1919. január elején Harkovot, 1919. február 5-én pedig Kijevet is felszabadították a petljuristák uralma alól. Ukrajna nagyobb részén visszaállították a szovjethatalmat.
A szovjetköztársaságok megalakulása a Baltikumban
A balti népeknek a német megszállók elleni szabadságharca ugyancsak összekapcsolódott a szovjethatalom visszaállításáért vívott tömegharccal. Mire Németország veresége bekövetkezett, Észtországban már újjáalakultak az illegális bolsevik szervezetek. November közepétől megjelent a „Kommuniszt” című bolsevik lap is. November 12-én a tallinni munkások „Le a burzsoá kormánnyal!” jelszó jegyében hatalmas tüntetést rendeztek. Az üzemekben a munkások önhatalmúlag bevezették a nyolcórás munkanapot. Ismét működött a munkásküldöttek tallinni szovjetje, amely november 19-én a nép nevében segítséget kért Szovjet-Oroszországtól az intervenciósok elleni harchoz. Erre a felhívásra válaszul a szovjet csapatok, amelyek kötelékében észt lövész-ezredek is harcoltak, november 22-én támadást indítottak Narva irányában. November 29-én a felszabadított Narvában kikiáltották az Észtországi Munkáskommunát, és megalakították a Kommuna Tanácsát (a köztársaság kormányát), élén J. J. Anvelttel. Ugyanezen a napon Lenin táviratot intézett a Vörös Hadsereg parancsnokához, amelyben kijelentette, hogy minden segítséget meg kell adni az Észt Szovjet Köztársaságnak.
December 8-án Lenin aláírásával megjelent az OSZSZSZK Népbiztosai Tanácsának dekrétuma az Észt Szovjet Köztársaság elismeréséről. 1918 végére Észtország területének nagy részén helyreállították a szovjethatalmat. Szovjet-Észtország nagy kölcsönt, tetemes mennyiségű gabonát, élelmiszert és más árut kapott az OSZSZSZK-tól.
Az észt szovjet kormány megtette az első lépéseket a gazdasági élet átalakításának útján. Az államosított ipari üzemek ismét dolgozni kezdtek; felemelték a munkások bérét, elkobozták a nagybirtokosok földjét, semmisnek nyilvánították a parasztok adósságait, s megtiltották a földbérfizetést. Mindenfelé parasztbizottságok alakultak. Az észt szovjet kormány azonban egy súlyos hibát is elkövetett az agrárkérdésben: nem osztotta fel a földesúri birtokokat és felszerelésüket a földnélküli és a kisbirtokos parasztok között, s ez akadályozta a proletariátus és a parasztság szövetségének megszilárdulását.
A megszállók és a fehérgárdista csapatok uralma alól fel nem szabadult észt területek dolgozói Észtország Kommunista Pártja Központi Bizottságának és vezetőjének, Viktor Kingisepp-nek az irányításával hősies harcot vívtak a burzsoá-nacionalista Pats-kormány ellen.
Lettországban a néptömegek a német megszállás legelső percétől fogva önfeláldozóan küzdöttek a betolakodók ellen. A rigai illegális bolsevik nyomda röpcédulákat és felhívásokat adott ki. A lett kommunisták három illegális lapot jelentettek meg. 1918 folyamán a rigai proletariátus több nagy tüntetést rendezett. Egy pillanatra sem szünetelt a megszállók elleni partizánháború.
Németország veresége után a lett burzsoá nacionalisták, akik meg akarták akadályozni a proletárforradalom kirobbanását, „ideiglenes kormányt” alakítottak a hírhedt reakciós, Ulmanis vezetésével. Az antant utasítására a német csapatok továbbra is Lettországban maradtak, hogy elfojtsák az erősödő forradalmi mozgalmat.
Lettország munkásosztálya energikus harcot indított a szovjethatalomért. 1918. december 4-én megalakult Lettország ideiglenes szovjet kormánya, P. I. Sztucska vezetésével. Az új kormány a dolgozókhoz intézett december 17-i kiáltványában független szovjetköztársaságnak nyilvánította Lettországot. December 22-én az OSZSZSZK kormánya dekrétumot tett közzé Lenin aláírásával, amelyben elismerte Szovjet-Lettországot. A dekrétum kimondta, hogy „az oroszországi szovjet kormány az Oroszországi Szovjet Köztársaság valamennyi olyan katonai és polgári hatóságának, amely érintkezésben van Lettországgal, kötelességévé teszi, hogy a legmesszebb menő támogatást nyújtsa Lettország szovjet kormányának és csapatainak abban a harcban, amelyet Lettországnak a burzsoá iga alól való felszabadításáért folytatnak”. Ezzel egyidejűleg az OSZSZSZK Népbiztosainak Tanácsa 20 millió rubelt bocsátott Szovjet-Lettország rendelkezésére a népgazdaság helyreállítása céljából.
1919. január 2-án Rigában fegyveres felkelés tört ki a burzsoá kormány ellen. A munkásosztagok az éjszaka folyamán elfoglalták a városközpontot, reggelre pedig kezükben voltak a Daugaván (Nyugati-Dvinán) át vezető hidak is. A megszállók elmenekültek. Felszedte horgonyait az az angol—francia hajóraj is, amely addig Sinclair tengernagy parancsnoksága alatt a rigai kikötőben tartózkodott. Január 3-ára Riga teljesen felszabadult.
Tíz nappal később, január 13-án Rigában megnyílt a lettországi szovjetek alkotmányozó kongresszusa. Díszelnökké Lenint választották. P. I. Sztucska bevezető szavai után az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság elnöke, J. M. Szverdlov lépett a szónoki emelvényre, és üdvözölte a kongresszust. A kongresszus elhatározta, hogy Lettország államszövetségre lép az OSZSZSZK-val, majd megválasztotta a kormányt és elfogadta a Lett Szocialista Szovjet Köztársaság alkotmányát.
A lettországi szovjethatalom sokat tett a gazdasági és társadalmi élet szocialista átalakításáért. Elkobozták a földesúri birtokokat, államosították a bankokat, a nagykereskedelmi és ipari vállalatokat; megkezdődött a gazdasági élet, mindenekelőtt az ipar helyreállítása. Az elkobzott földesúri birtokok közvetlenül a helyi szovjetek kezelésébe kerültek; jó néhány volt földesúri birtokon állami gazdaságot (szovhozt) rendeztek be. Az észt szovjetkormányhoz hasonlóan azonban a lett szovjetkormány is elkövette az agrárkérdés megoldásában azt a hibát, hogy a nagybirtokosok földjét nem adta át használatra a földnélküli és a kisbirtokos parasztoknak.
Litvániában is megalakult a szovjetköztársaság. Az országban már 1918 második felében fegyveres partizáncsapatok működtek. Október 1 – 3 között illegálisan megtartották Litvánia Kommunista Pártjának I. kongresszusát. Litvánia dolgozói a Kommunista Pártvezetésével szétkergették a helyi burzsoá bizottságokat, és mindenfelé szovjeteket választottak. December 8-án Vilniusban megalakult Litvánia ideiglenes forradalmi munkás-paraszt kormánya, V. S. Mickiavicius-Kapsukas vezetésével. A kormány a tömegek forradalmiságára támaszkodva december 16-án szovjetköztársasággá kiáltotta ki Litvániát. A proletariátus és a szegényparasztság forrón helyeselte ezt a lépést. Az ideiglenes forradalmi kormány felhívására országszerte tömegtüntetéseket és általános sztrájkokat rendeztek, a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszó jegyében.
Litvánia területének nagy részén győzött a szovjethatalom. A szovjet kormány elkobozta a nagybirtokosok és az egyház földbirtokait, államosította az ipart és a vasutakat, s bejelentette, hogy a litván nép „kéz a kézben akar haladni Szovjet-Oroszországgal és a szocialista forradalom útján elindult összes többi országgal”.
Az OSZSZSZK Népbiztosainak Tanácsa december 27-i, Lenin által aláírt dekrétumában, a Litván Szovjet Köztársaság függetlenségét is elismerte. Szovjet-Oroszország kormánya csapatokat küldött Szovjet-Litvánia megsegítésére.
A litván burzsoázia az imperialistákhoz fordult támogatásért. A Slezevicius vezetésével megalakult burzsoá ideiglenes kormány 1919 januárjában felkérte az antanthatalmakat és Németországot, hogy verjék le Litvániában a szovjethatalmat. Februárban lengyel fehérlégionáriusok törtek be Szovjet-Litvániába és Belorussziába. Ezzel csaknem egy időben a német csapatok is megindultak Litvánia felé.
A belorussziai és a litvániai szovjetkongresszus 1919 februárjában elhatározta, hogy Vilnius fővárossal egységes Litván—Belorusz Szovjet Köztársasággá egyesíti a két köztársaságot. Ezt egyrészt a külső ellenséggel és a belső ellenforradalommal szembeni közös védekezés, másrészt pedig az indokolta, hogy a két ország gazdasági és politikai érdekei közösek voltak. Február 28-án Vilniusban a szovjetek litván és belorusz Központi Végrehajtó Bizottságának egyesült ülése megválasztotta a Litván—Belorusz Szovjet Köztársaság kormányát, amelynek élére V. S. Mickiavicus-Kapsukas került.” (idézet: – Világtörténet 8. kötet – című könyvből)
Lenin történelmi személyisége
„Lenin olyan korban lett a munkásosztály eszmei és politikai vezérévé, amikor kialakult és az egész világot uralma alá hajtotta a monopolkapitalizmus, az imperializmus, amikor a szocialista forradalom a történelmi fejlődés közvetlen feladatává vált. Ő mutatta meg a forradalmi kivezető utat az első imperialista világháború okozta szörnyű válságból, amelybe a kapitalizmus döntötte az emberiséget. Ő mutatta meg a kivezető utat abból az eszmei zűrzavarból, amit a revizionizmus és különféle más téves és káros irányzat terjesztett el a munkásmozgalomban.
Örök történelmi igazság, hogy Lenin neve elválaszthatatlan attól a párttól, amely győzelemre vitte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Hiszen e pártot az ő vezetésével teremtették meg, és ő vezette harcát a proletariátus hatalomra jutásáért.
Örök történelmi igazság, hogy Lenin neve elválaszthatatlan a világ első szocialista államától. Hiszen a szovjet államot az ő vezetésével teremtették meg és ő állt az élén fennállásának első, s egyben legnehezebb éveiben. Az ő személyisége – a lángeszű tudós, a párt- és népvezér és államférfi alakja – hatalmas fényerejű világító fáklyaként emelkedik ki a világrengető események viharában, amikor az Októberi Forradalom megnyitja az emberiség új korszakát, s elkezdődik a történelmi átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba.
Örök történelmi igazság, hogy a szocialista forradalom oroszországi diadala, az első munkásállam megszületése egyben a lenini tanítások, a lenini politika nagy győzelme, mely hatalmas lökést ad a nemzetközi proletariátus küzdelmének. A lenini eszmék jegyében alakultak meg a munkásosztály új forradalmi pártjai, köztük 1918 novemberében a Kommunisták Magyarországi Pártja is. Lenin vezetésével jött létre 1919 márciusában a Kommunista Internacionálé, mely összefogta a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi erőinek legjavát.
A Komintern Lenin tanait követve segítette sok ország proletariátusának tőkeellenes harcát, sok gyarmati és félgyarmati sorba taszított nép felszabadulási küzdelmét. Elsőrendű szerepet játszott abban, hogy a forradalmi mozgalom a kapitalista kizsákmányolás és az imperialista elnyomás ellen messze túlnőtte az 1914 előtti kereteket: a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt terjedt el mind az öt földrészen, vált világméretűvé.” (idézet: – Nemes Dezső – A lenini eszmék ereje – című könyvből)
SaLa
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ma már 2018 szeptember 3. hétfő van. Rohan az idő!
Lassan letelik ez az esztendő is! Az évből már csak 120 nap van hátra. (Szökőévben eggyel több)
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2020 és 2024…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Hilda, Csobán, Hildelita, Piusz, Tíria, Tirza, Gergelynevű kedves olvasóit. (Velünk nem csesz ám ki a Wikipedia! AZÉRT IS fölsoroljuk MIND!)
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Szeptember 3 – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
(Ötletet a megemlítéshez a wikipedia.hu-ról mazsoláztunk)
Ma San Marinoban a köztársaság alapításának évfordulóját ünneplik az ottaniak.
Katarban is nemzeti ünnep van. A függetlenség kikiáltása (szeptember 1.) után ezen a napon írták alá a barátsági és együttműködési szerződést Nagy-Britanniával.
A mai nap 1969 óta Nagy Szent Gergely egyházi ünnepe is. A halálának évfordulóját jelentő március 12-ről azért helyezték át az ünnepet, mert az a nagyböjtbe esik. A névnap eredeti naptári helye azonban a név elterjedtsége miatt változatlanul megmaradt.
A balrad.ru mai zenei ajánlata:
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
