Petrográd dolgozóihoz, Petrográd munkásaihoz és katonáihoz
Elvtársak!
Oroszország súlyos napokat él át.
A hároméves háború, amely megszámlálhatatlan áldozatot nyelt el, kimerítette az országot.
A közlekedés ziláltsága és az élelmezési válság tömeges éhínséggel fenyeget.
Az ipari zűrzavar és a gyárak leállása a nemzetgazdaságot legmélyebb alapjában ingatja meg.
A háború pedig egyre tart, kiélezi az általános válságot és a tönk szélére juttatja az országot.
Az ország „megmentésére” hivatott Ideiglenes Kormány képtelennek bizonyult feladata teljesítésére. Sőt — azáltal, hogy támadást indított a fronton és ezzel meghosszabbította a háborút, az ország általános válságának fő okát — még jobban elmérgesítette a helyzetet.
Az eredmény — a hatalom teljes ingatagsága, a hatalom válsága és felbomlása, amiről mindenki ordítoz, de ami ellen semmit sem tesznek, ami komoly rendszabálynak volna mondható.
A kadetok kilépése a kormányból újólag beigazolta, hogy a koalíciós kormány teljesen mesterkélt és életképtelen.
Csapataink visszavonulása pedig, mely az ismeretes támadás után következett, s feltárta a támadás politikájának végzetes voltát, a végletekig fokozta a válságot, csorbát ejtett a hatalom tekintélyén és megfosztotta hitelétől mind a „hazai”, mind a „szövetséges” burzsoázia szemében.
A helyzet válságossá lett.
A forradalom „megmentői” előtt két út állt.
Vagy folytatják a háborút és tovább „támadnak” és akkor elkerülhetetlen a hatalom átadása az ellenforradalmi burzsoáziának azért, hogy belső és külső kölcsönökkel pénzt szerezzenek — máskülönben a burzsoázia nem lépne be a kormányba, belső kölcsön nem volna, Anglia és Amerika szintén megtagadná a hitelt, — s ebben az esetben az ország „megmentése” egyértelmű lenne azzal, hogy a háborús kiadásokat a munkások és parasztok rovására fedezzék az imperializmus orosz és „szövetséges” cápáinak érdekében.
Vagy pedig a hatalom átmegy a munkások és szegényparasztok kezébe, kihirdetik a demokratikus békefeltételeket és beszüntetik a háborút azért, hogy továbbfejlesztve a forradalmat, átadják a földet a parasztoknak, az iparban megszervezzék a munkásellenőrzést és a tőkések és földbirtokosok nyereségeinek rovására rendbe hozzák a szétzüllő nemzetgazdaságot.
Az első út arra vezet, hogy a vagyonos osztályoknak a dolgozók feletti hatalma erősödik és Oroszország Anglia, Amerika és Franciaország gyarmatává válik.
A második út megnyitja Európában a munkásforradalom korszakát, szétszakítja az Oroszországot gúzsba kötő pénzügyi kötelékeket, megingatja a burzsoá uralom legmélyebb alapjait és szabaddá teszi az utat Oroszország igazi felszabadulása felé.
A július 3-i és 4-i tüntetés a munkás- és katonatömegek felhívása volt a szocialista pártokhoz — lépjenek a második útra, a forradalom továbbfejlesztésének útjára.
Ebben van e tüntetés politikai értelme, és hatalmas történelmi jelentősége.
De az Ideiglenes Kormány és az eszerek és mensevikek miniszteri pártjai, amelyek nem a munkások és parasztok forradalmi cselekedeteiből, hanem a kadét burzsoáziával való megalkuvó kombinációkból merítik erejüket — inkább az első utat, az ellenforradalomhoz való alkalmazkodás útját választották.
Ahelyett, hogy kezet nyújtottak volna a tüntetőknek és a hatalmat megragadva velük együtt harcot indítottak volna a „szövetséges” és a „hazai” imperialista burzsoázia ellen a forradalom igazi megmentése érdekében — szövetséget kötöttek az ellenforradalmi burzsoáziával és fegyvereiket a tüntetők ellen, a munkások és a katonák ellen fordították, rájuk uszítva a hadapródiskolásokat és a kozákokat.
Ezzel elárulták a forradalmat és szélesre tárták a kaput az ellenforradalom előtt.
És az élet mélyéből felszínre tört a fekete szenny és bemocskolt mindent, ami becsületes és nemes.
Házkutatás és rombolás, letartóztatás és ütlegelés, kínzás és gyilkolás, lapok és szervezetek betiltása, munkások lefegyverzése és ezredek feloszlatása, a finn parlament feloszlatása, a szabadságjogok megszorítása és a halálbüntetés visszaállítása, a pogromhősök és rendőrkopók tobzódása, hazugság és piszkos rágalom, és mindez az eszerek és mensevikek hallgatólagos beleegyezésével — ezek az ellenforradalom első lépései.
A szövetséges és orosz imperialisták együtt a kadetok pártjával, a legfőbb parancsnoki kar együtt a hadapródiskolásokkal, kozákokkal és rendőrkopókkal — ezek az ellenforradalom erői.
E csoportok diktálják az Ideiglenes Kormány tagjainak listáját, s a miniszterek jönnek és mennek, mint a bábjátékok figurái.
E csoportok utasítására szolgáltatják ki a bolsevikokat és Csernovot, „tisztítják” meg az ezredeket és a hajók legénységét, hajtják végre a kivégzéseket és a feloszlatásokat a fronton, csinálnak az Ideiglenes Kormányból játékszert Kerenszkij kezében, teszik a Szovjetek Központi Végrehajtó Bizottságát e játékszer egyszerű függelékévé, mond le szégyenteljesen a „forradalmi demokrácia” a jogairól és tagadja meg kötelességeit, helyezik vissza jogaiba a nemrég elsöpört cári Dumát.
A dolog odáig fajul, hogy a Téli palotában tartott „történelmi tanácskozáson” (július 21-én) félreérthetetlenül megegyeznek (összeesküdnek!) a forradalom további megfékezését illetően, de félve attól, hogy a bolsevikok leleplezik őket, a bolsevikokat nem hívják meg erre a tanácskozásra.
És hátra van még a „moszkvai tanácskozás” terve, ahol végleg el akarják temetni a vérrel szerzett szabadságot. . .
Mindez a mensevikek és az eszerek részvételével történik, akik, miután hadállásaikat egymásután gyáván feladták, lealázottan önmagukat és saját szervezeteiket korbácsolják, és bűnösen sárba tiporják a forradalom vívmányait…
A demokrácia „képviselői” még sohasem viselkedtek olyan méltatlanul, mint most, ezekben a történelmi napokban!
Még sohasem süllyedtek le ilyen szégyenletesen, mint most!
Mindezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy az ellenforradalom arcátlanná vált és bemocskol mindent, ami becsületes és forradalmi?
Mindezek után csodálkozhatunk-e azon, hogy a megvásárolható bérenceknek és gyáva rágalmazóknak van bátorságuk pártunk vezéreit nyíltan „árulással” „vádolni”, hogy a burzsoá lapok toll-betyárjai aljasul kiszínezik ezt a „vádat”, az úgynevezett vádhatóságnak pedig van mersze közzétenni az úgynevezett „Lenin-ügy” anyagát stb.?
Ezek az urak nyilván arra számítanak, hogy megbontják sorainkat, kételyt és bizonytalanságot hintenek el sorainkban, bizalmatlanságot keltenek vezéreink iránt.
Nyomorultak! Nem tudják, hogy vezéreink még sohasem voltak olyan drágák a munkásosztálynak, még sohasem nőttek úgy a munkásosztály szívéhez, mint most, amikor az arcátlan burzsoá csőcselék mocskolja őket!
Megvásároltak! Nem is sejtik, hogy mennél aljasabban rágalmaznak a burzsoá bérencek, annál forróban szeretik a munkások vezéreiket, annál határtalanabb az irántuk való bizalmuk, mert tapasztalatból tudják, hogy amikor az ellenség a proletariátus vezéreit becsmérli — ez biztos jele annak, hogy a vezérek becsületesen szolgálják a proletariátust.
Becstelen rágalmazók szégyenbélyegét sütjük önökre, Alexinszkij, Burcev, Pereverzev és Dobronrávov urak. Fogadják ezt a szégyenbélyeget, a minket megválasztott 32 000 szervezett petrográdi munkás részéről és viseljék a sírig. Rászolgáltak.
Önök pedig, kapitalista és földbirtokos, bankár és spekuláns, pap és rendőrkopó urak, valamennyien, akik láncokat kovácsolnak a népek számára, túlságosan korán ülnek diadalt, túlságosan korán fogtak hozzá a Nagy Orosz Forradalom temetéséhez.
A forradalom él, és majd élet jelt ad még magáról, sírásó urak.
A háború tart, a bomlás fokozódik és vadállatias megtorlásokkal nem gyógyíthatják be a háború és pusztulás okozta sebeket.
A forradalom földalatti erői élnek, fáradhatatlanul munkálkodnak az ország forradalmasításán.
A parasztok még nem kaptak földet. Harcolni fognak, mert nem élhetnek föld nélkül.
A munkások még nem küzdötték ki a munkásellenőrzést a gyárakban. Küzdeni fognak, mert az ipari bomlás munkanélküliséggel fenyegeti őket.
A katonákat és a matrózokat ismét rá akarják verni a régi fegyelem láncára. Harcolni fognak a szabadságért, mert kiérdemelték a szabadságot.
Nem, ellenforradalmár urak, a forradalom nem halt meg, csak kitért az ellenség elől, hogy új híveket gyűjtve új erővel törjön az ellenségre.
„Élünk, piros vérünk a feltörő erő tüzétől forr!”
Ott pedig, Nyugaton, Angliában és Németországban, Franciaországban és Ausztriában, már ott is magasba lendül a munkásforradalom zászlaja, már ott is szerveződnek a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetjei!
Lesznek még csaták!
Lesznek még győzelmek!
Csak az a fontos, hogy méltóképpen es szervezetten készen álljunk a közelgő csatákra!
Munkások! Nektek jutott az orosz forradalom vezéreinek megtisztelő szerepe. Tömörítsétek a tömegeket magatok körül és sorakoztassátok fel őket pártunk zászlaja alatt. Emlékezzetek arra, hogy a júliusi napok súlyos pillanataiban, amikor a nép ellenségei fegyverrel támadtak rá a forradalomra, a bolsevikok pártja volt az egyetlen, amely nem hagyta el a munkásnegyedeket. Emlékezzetek arra, hogy azokban a súlyos napokban a mensevikek és az eszerek azok táborában voltak, akik ütötték-verték és lefegyverezték a munkásokat.
Ide, zászlónk alá, elvtársak!
Parasztok! Vezéreitek nem váltották be hozzájuk fűzött reményeiteket. Az ellenforradalom uszályába kapaszkodtak, ti pedig föld nélkül maradtok, mert amíg az ellenforradalom uralkodik, nem kapjátok meg a földesúri földeket. A munkások — ők a ti egyedüli hű szövetségeseitek. Csak a munkásokkal szövetségben vívhatjátok ki a földet és a szabadságot. Álljatok hát a munkások mellé!
Katonák! A forradalom ereje a nép és a katonák szövetségében rejlik. A miniszterek jönnek és mennek, de a nép marad. Legyetek hát mindig a néppel és harcoljatok soraiban!
Le az ellenforradalommal!
Éljen a forradalom!
Éljen a szocializmus és a népek testvérisége!
Az Oroszországi Szociáldemokrata
(bolsevik) Munkáspárt petrográdi
városi konferenciája
„Rabócsij i Szoldat” („Munkás és Katona”) 2. sz.
1917. július 24.
(idézet: – Sztálin Művei 3. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!