Tiflisz, 1905. november 20
– írta: J. V. Sztálin –
A Nagy Orosz Forradalom megkezdődött! Már átéltük ennek a forradalomnak első zordon felvonását, amely október 17-én, a kiáltvánnyal formálisan végétért. Az „isten kegyelméből” való önkényuralkodó cár meghajtotta „koronás fejét” a forradalmi nép előtt és megígérte neki „a polgári szabadság megingathatatlan alapjait”…
De ez csak az első felvonás. Ez csak a vég kezdete. A Nagy Orosz Forradalomhoz méltó nagy események előestéjén vagyunk. Ezek az események a történelem kérlelhetetlen szigorával, vasszükségszerűséggel közelednek felénk. A cár és a nép, a cár önkényuralma és a nép egyeduralma — két ellenséges, homlokegyenest ellentétes fogalom. Az egyik veresége és a másik győzelme csak elszánt összecsapásuk, elkeseredett harc, élethalálharc eredménye lehet. Ez a harc még nem volt meg. Még előttünk áll. És az orosz forradalom hatalmas óriása — az oroszországi proletariátus — minden erejével, minden eszközzel készül erre a harcra.
A liberális burzsoázia igyekszik elejét venni ennek a sorsdöntő összecsapásnak. Úgy véli, hogy ideje már véget vetni az „anarchiának” és megkezdeni a békés „alkotó” munkát, az „államépítés” munkáját. Igaza van. Neki elegendő az, amit a proletariátus a cárizmustól első forradalmi fellépésével már kicsikart. Most bátran köthet szövetséget — számára kedvező feltételekkel — a cári kormánnyal és egyesült erővel mehet a közös ellenség, „sírásója” — a forradalmi proletariátus ellen. A polgári szabadság, a kizsákmányolás szabadsága már biztosítva van, és ez neki teljesen elegendő. Az orosz burzsoázia, amely egy pillanatra sem forradalmi, már nyíltan átáll a reakció oldalára. Szerencsés utat! Nem szomorkodunk emiatt különösebben. A forradalom sorsát soha sem a liberalizmus tartotta kezében. Az orosz forradalom menete és kimenetele teljes egészében a forradalmi proletariátus és a forradalmi parasztság magatartásától függ.
A szociáldemokrácia által vezetett városi forradalmi proletariátus, és nyomában a forradalmi parasztság, a liberálisok minden ármánykodása ellenére tántoríthatatlanul folytatni fogja harcát, amíg el nem éri az önkényuralom teljes megdöntését és romjain nem teremti meg a szabad demokratikus köztársaságot.
Ez a szocialista proletariátus legközelebbi politikai feladata, ez a célja a mostani forradalomban és a parasztság támogatásával eléri ezt a célt, bármibe is kerüljön.
A demokratikus köztársasághoz vezető utat is világosan és határozottan megjelölte.
- Elszánt, elkeseredett összecsapás, amelyről fentebb beszéltünk,
- ez „összecsapás” folyamán megszervezett forradalmi hadsereg,
- a proletariátus és parasztság demokratikus diktatúrája, a győzelmes „összecsapás” eredményeként megalakított ideiglenes forradalmi kormány formájában,
- Alkotmányozó Gyűlés, amelyet általános, közvetlen, egyenlő és titkos választójog alapján hívnak össze — ezek azok a szakaszok, amelyeket végig kell járnia a Nagy Orosz Forradalomnak, mielőtt az óhajtott végcélhoz elérkezik.
A kormánynak semmiféle fenyegetése, semmiféle fűt-fát ígérő cári kiáltvány, semmiféle olyan ideiglenes kormány, mint Witte kormánya, amelyet az önkényuralom a maga megmentésére alakított, semmiféle Állami Duma, amelyet — még ha általános stb. választójog alapján is — a cári kormány hívott össze — nem térítheti le a proletariátust egyedül helyes forradalmi útjáról, amelynek el kell őt vezetnie a demokratikus köztársasághoz.
Lesz-e a proletariátusnak elég ereje, hogy végigjárja ezt az utat, lesz-e elég ereje, hogy becsülettel kerüljön ki abból a gigászi, vérontó harcból, amely ezen az úton várja?
Igenis lesz!
Így gondolkozik maga a proletariátus és bátran, határozottan készül a harcra.
„Kavkazszkij Rabócsij Lisztok”
(„Kaukázusi Munkás Újság”) 1. sz.
1905. november 20.
Aláírás nélkül.
(idézet: – Sztálin Művei 1. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Egészen elképesztően pontos, ütős meghatározások, akár a mai helyzetre is egy-egyben illik, ez a „liberális”, másképpen polgári demokrácia igazi arca.
„… Neki elegendő az, amit a proletariátus a cárizmustól első forradalmi fellépésével már kicsikart. Most bátran köthet szövetséget — számára kedvező feltételekkel — a cári kormánnyal és egyesült erővel mehet a közös ellenség, „sírásója” — a forradalmi proletariátus ellen. A polgári szabadság, a kizsákmányolás szabadsága már biztosítva van, és ez neki teljesen elegendő”
A polgárság soha semmiképp nem harcol semmiféle önkény ellen, mert ez az önkény a létfenntartója, az egyedüli biztosítéka minden túlélésüknek, az örökös, bebetonozott hierarchikus rendszernek, amelynek legalján vannak a proletárok. Vagyis, mi, proletárok harcoljunk az önkény ellen, aztán menjünk vissza a gyárakba meg a földekre robotolni tovább.
Hát persze, ahogy azt elképzelitek!